Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-16 / 24. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 3 1.984. Június 18, — _« Az enyhülés helyreállítható Szovjet kormánynyilatkozatot adtak ki válaszul a hat ország nemrégi­ben közzétett békefelhívására. A kormánynyilatkozat megállapítja, a vi­lágnak a nukleáris katasztrófa veszélyétől való megóvása iránti felelősség hatotta át Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svédország állam- és kormányfőinek közös nyilatkozatát, amellyel a nukleáris hatal­makhoz fordultak. A felhívás lényege az, hogy állítsák le a nukleáris fegyverkezés további fokozását, fagyasszák be a nukleáris fegyverkészle­teket és haladéktalanul kezdjék meg a nukleáris fegyverzet jelentős mér­tékű csökkentését. Minden államnak — függetlenül társadalmi, politikai és katonai hovatartozásától — arra kell összpontosítania erejét, hogy megállítsák a fegyverkezési hajszát, megóvják az emberiséget a háború veszélyétől. A Szovjetunió — ebből a követelményből kiindulva — a nukleáris fegyverek befagyasztásával kapcsolatos lépések konkrét programját ve­tette fel. Ez a program a hatékony és egymást kölcsönösen kiegészítő intézkedések egész rendszerét öleli fel. Arról van szó, hogy haladéktala­nul meg kell állapodni a nukleáris fegyvertár valamennyi összetevője számszerinti növelésének beszüntetésében, ideértve a nukleáris fegyverek hordozóeszközeinek és tölteteinek valamennyi fajtáját, le kell mondani az új fajtájú és típusú nukleáris fegyverek fejlesztéséről; tilalmat kell elrendelni a nukleáris töltetekkel való mindenféle kísérletre, meg kell szüntetni a hasadó anyagoknak nukleáris töltetek létrehozására szolgáló gyártását. A szovjet javaslatokat az ENSZ tagállamainak többsége meg­értéssel fogadta és támogatja. A szovjet javaslatok haladéktalanul átültet­­hetők a konkrét megállapodások nyelvére, amint megvitatásuk útjából elhárulnak azok az akadályok, amelyeket az a Washington nozott tuda­tosan létre, amely jelenleg — a katonai fölény elérésére számítva — újabb elsőcsapás-mérő nukleáris eszközöket helyez el Nyugat-Európában. A szovjet vezetés fenntartás nélkül azonosul a felhívás szerzőinek né­zetével: Egy nukleáris háborút semmilyen formában sem szabad megen­gedni Ezen a nézeten alapul a Szovjetunió külpolitikája és katonai doktrínája. Valamennyi nukleáris hatalomnak arra kell törekednie, hogy elhárítsa a háborút. Lengyelországban erősödik a munkásosztály szerepe л Iúnius 15-én egy állhatatos le­ninista politikus, pártvezető meg nem élt hetvenedik szü­letésnapjára emlékezünk. Jurij Vla­­gyimirovics Andropov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke a kommunizmus eszmé­jéért vívott elszánt és állhatatos küz­delmével örökre beírta nevét a szov­jet emberek, a szocialista közösség és az egész haladó emberiség szívébe. Méltó előde, a Szovjetunió, a párt és áliamvezetés élén eredményes lenini politikát lefejtő Leonyid Iljics Brezs­­nyev következetes békepolitikáját, le­nini útmutatását követve lépett azok történelmi soraiba, -akik a világ első szocialista államának élén, Vlagyimir Iljics Lenin szellemi örökségét ápol­va, kimagaslóan részt vettek az új szocialista társadalom építésében. Ju­rij Andropov bár csak tizenöt hóna-, pig állt az SZKP élén, történelmi sze­repet töltött be abban, hogy a hatal­mas Szovjetunió következetesen, lép­teit felgyorsítva tovább haladjon a le­nini úton, azon az úton, amelyen jár­va nemzetközileg elismert társada­lomépítő és gazdasági sikereket ví­vott ki. Jurij Andropov 1914. június 15-én a sztavropoli Nabutszkaja településen vasutascsaládban született. Kétkezi munkásként kezdte pályafutását és sok más forradalmár társával egye­temben az új társadalom építése köz­ben szerezte meg a vezetői képessé­geinek kibontakoztatásához szükséges gyakorlati és _ elméleti ismereteket. Tizenhat éves korában előbb az Észak-Osszét Autonóm Köztársaság­ban dolgozott, majd matróz lett a volgai hajózásnál. A Komszomol tag­jaként felsőfokú tanulmányokat foly­tatott, majd 1935-től a szervezet mun­katársa lett. Komszomolista szervező­­munkát végzett a jaroszlavli terüle­ten, majd fokozatosan vezető tisztsé­gekbe emelték. 1938-ban a Komszo­mol területi bizottságának, majd Köz­ponti Bizottságának első titkárává válaszották. Munkájának elismerése-Jurij Andropov születésének hetvenedik évfordulójára Egy leninista emlékezete ként 1939-ben a párt tagjainak sorá­ba fogadták. Jurij Andropov 1951-től az SZKP Központi Bizottságának apparátusá­ban tevékenykedett, majd 1953-ban a párt megbízásából diplomáciai mun­kát végzett. Hazatérve, 1957-ben az SZKP Központi Bizottságának osztály­­vezetőjévé nevezték ki, a XXII. párt­­kongresszus óta tagja volt a Központi Bizottságnak, 1962-ben pedig megvá­lasztották a KB titkárának. 1967-ben kinevezték a Szovjetunió Miniszterta­nácsa mellett működő Allambiztonsá­­gi Bizottság elnökévé és póttagként beválasztották az SZKP KB Politikai Bizottságába. Jurij Andropov Leonyid Brezsnyev halála után, 1982 novemberében a párt Központi Bizottságának főtitká­rává választották meg. Juri| Andropov vezetési stílusának fontos vonása volt a töretlen vonal­vitel, a szovjet kül- és belpolitika fo­lyamatossága, amely utódjának vezeté­sében is érvényesül. Nem egy nyilat­kozatában hangoztatta: „Teljes fele­lősséggel kijelenthetem, hogy a Szov­jetunió külpolitikája olyan volt és marad, ahogyan azt az SZKP XXIV., XXV. és XXVI. kongresszusának hatá­rozatai megjelölték. Külpolitikánk változalan célja a tartós béke bizto­sítása, a népek függetlenségre, a tár­sadalmi haladásra való jogának meg­védése. Az e célok eléréséért folyó küzdelemben a párt és az állam ve­zetése elvi módon, következetesen, kiegyensúlyozottan fog eljárni. A je­lenlegi nemzetközi helyzetre jellem­ző nehézségeket és feszültségeket le lehet és le kell győzni. Az emberiség ha csak nem akarja kockáztatni jö­vőjét, nem békélhet meg örökre a fegyverkezési hajszával és háborúval. Az SZKP ellenzi, hogy az eszmék pflr­­harca az államok és népek közötti konfrontációvá váljék, s hogy a tár­sadalmi rendszerek erejének mércé­jévé a rendelkezésükre álló fegyvere­ket, illetve az azok alkalmazására való készséget tegyék.“ Jurij Andropov munkásságában Л lenini szellemben egyszerre kapott nagyobb hangsúlyt a gazdasági Irá­nyítás tökéletesítése, a munkafegye­lem és kádermunka, egyszersmind á szocialista demokrácia fejlesztése. Jurij Andropov magas párttisztsé­gei és állampolitikai teendői mellett kimagasló eszmei, politikai ideoló­giai tevékenységet is végzett. Leszö­gezte: „A szocializmus lényegét nem lehet megérteni a Szovjetunió és más testvéri országok népei gazdag ta­pasztalatainak figyelembevétele nél­kül.“ Ez az elvi internacionalista megközelítés jellemezte Jurij Andro­­povot a szocialista országokhoz fűző­dő viszonyában, melyet mindig a szo­cialista közösség erősítésének, szoro­sabb együttműködésének, a szocializ­mus és a béke egyetemes érdekei hathatósabb közös szolgálatának szándéka hatott át. Ma Jurij Andropov még nem élt hetvenedik születésnapja alkalmából tudatosítjuk, hogy emléke ott él mű­vében, a szocializmus teljes felépíté­sének biztosítását célzó központi bi­zottsági ülések és határozatok végre­hajtásának eredményeiben. A NATO javíthatatlan A NATO-tanács nemrégiben Washingtonban megtartott ülésszakának eredményei azt mutatják, hogy a NATO folytatni kívánja militarista poli­tikáját. Ennek közlésére kapott felhatalmazást a TASZSZ szovjet sajtó­iroda. Jelenleg, amikor különös élességgel vetődik fel a béke megóvásának és megszilárdításának kérdése, és amikor a népek egyre kitartóbban köve­telnek hatékony intézkedéseket a háborús veszély csökkentésére és a nemzetközi biztonság megszilárdítására, az Egyesült Államok és a NATO a legfőbb akadály ezen az úton. Az emberek akarata és reményei elle­nére saját rendjét kívánja ráerőltetni mindenkire, mindenhol. Mindazokat, akik még nem mondtak le arról a veszélyes illúzióról, hogy kárt okozzanak a Szovjetunió, barátai és szövetségesei érdekeinek, helyénvaló ismételten emlékeztetni: Minden ilyen kísérlet kudarcra van Ítélve. V.'ashingtonban, a NATO-tagállamokban ideje felhagyni a béke alap­jait aláásó politikával, s áttérni az enyhülés és a béke céljait szolgáló gyakorlati lépésekre. A Szovjetunió megerősíti: kész együttműködni min­denkivel, aki valóban* ilyen módod kíván cselekedni — hangsúlyozza a TASZSZ-nyilatkozat. Nyugat-európai atomstratégia (M. Abramov rajza). Csernyenko válasza a nyugatnémet Zöldeknek Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára le­velében válaszolt Petra Kellynek, az NSZK-beli környezetvédő párt, a Zöl­dek vezető képviselőjének, aki leve­lében azt kérdezte a szovjet vezető­től, miként lehet kiküszöbölni az atom- vagy a vegyi fegyverek NSZK elleni alkalmazásának a veszélyét. Csernyenko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió véleménye szerint egy feltételről van szó: a Német Szövet­ségi Köztársaság soha, semmilyen kö­rülmények között nem lehet felvonu­lási terölete a Szovjetunió és szocia­lista szövetségesei ellen az említett vagy bármilyen más fegyverfajták al­kalmazásával előkészített vagy meg­kezdett agressziónak. Ebben az eset­ben az NSZK meg lehet győződve ar­ról, bogy semmi sem fenyegeti. Aki e szomszédos államok ellen irányuló első csapás mérésére szolgáló fegy­vert telepít országa területén, az ele­ve a megtorló válaszcsapás veszélyé­nek teszi ki magát. A Szovjetunió hivatalosan és ünne­pélyesen kinyilvánította, hogy soha nem fog atomfegyvert alkalmazni olyan ország ellen, amely lemondott az Ilyen fegyver előállításáról, bir­toklásáról és nincs is ilyen a terüle­tén. Ezen túlmenően a Szovjetunió egyoldalú kötelezettséget vállalt ar­ra, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. A Varsói Szerző­dés tagállamaival együtt azt javasolja a NATO tagállamainak, hogy állapod­janak meg a hagyományos fegyverek elsőként történő alkalmazásáról való lemondásról, valamint általában a ka­tonai erő alkalmazásáról. Meg kell akadályozni annak a poli­tikának az érvényesülését, amellyel az európai földrészt tudatosan atom- és vegyi háború gyújtópontjává akar­nák változtatni, hangoztatta Cser­nyenko. Otto Schily, a Zöldek egyik veze­tője, Bundestag-képviselő a TASZSZ tudósítójának nyilatkozva üdvözölte Konsztantyin Csernyenko válaszleve­lét. Hangoztatta, rendkívül fontos, hogy sokoldalú kapcsolatokat tart­sunk fenn és keressük a kölcsönös megértés útjait az európai biztonság és együttműködés kérdéseiben. Meg kell ismernünk egymás álláspontját, folytatnunk kell az információcserét, a párbeszédet. Schily hangsúlyozna: Ha folytató­dik a rakátatelepítés, az európai helyzet még veszélyesebbé válhat. Éppen ezért elengedhetetlennek tart­juk a telepítés leállítását, és a már telepített rakéták visszavonását orszá­gunk területéről. A Zöldek pártjának reagálásából kitűnik, hogy Csernyenko válaszleve­le kedvező fogadtatásra talált. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Mosznl Mubarak, egyiptomi ál­lamelnök ígéretéhez híven, hogy május végén parlamenti választásokat tartanak, a közelmúlt­ban lezajlott választások alapján új­jászervezték Egyiptom legfelső tör­vényhozási testületét. A parlament megújítása nem volt olyan egyszerű, és ebben az esetben nem is tekinthet­ték a modern országokban szokásos törvényhozási aktusnak. Egyiptomban ugyanis a közhangulat zavarossága ellenére él még az 1952. évi júliusi forradalom szelleme, bár Nasszer ha­lála után az örökébe lépő dicstelen végű Szadat elnök fokozatosan el­árulta a „szabad tisztek“ mozgalmá­nak elveit és hagyományait, s külö­nösen a Camp David-i különalkuval tetézte be árulását. Szadat kormány­zása utolsó időszakában felrúgta a demokratikus játékszabályokat és szinte önkényuralmat vezetett be Egyiptom politikai életébe. Szadat utódát, Mubarak elnököt úgy jellemzik, hogy elődjénél mégin­­kább jobbra tart, 'viszont a most le­zajlott választások tanulsága arra vall, hogy Mubarak tekintélyének emelése végett igyekszik valamelyest tisztességesebb játékot játszani a po­litikában. Hangadó egyiptomi lapok már' a választások küszöbén megállapítot­ták, hogy „teljesen demokratikus légkörben“ folyik a készülődés. Ez arra engedett következtetni, hogy a mostani választásokon szóhoz jut a szadat! Időkben lehurrogott ellenzék is, s Mubarak partnerként kíván vele tárgyalni. s bár ez nem minden esetben sike­rült neki, mégis elérte, hogy a vá­lasztások végeredménye szerint a második helyre került. Az Oj Vafd Párt szembetűnően elő­retört és megerősödött, bár viszony­lag nem olyan sok szavazattal rendel­kezett és vezérei sok esetben szem­bekerültek a nasszeri 1952-es júliusi forradalom vívmányaival, ami a népi tömegeket kissé elidegenítette tőlük, ötvenhét mandátumot szerzett, s ez­zel elégedett lehet, mert bárminő szövetkezése egyes vallási színezetű jobboldali pártokkal csak a reakció­nak kedvezne. A tömegeket ugyan­csak eltántorítja az a tény is, hogy az Oj Vafd Párt vezérei az Egyesült Ál­lamokkal cimborálnának, félreérthe­tetlenül Amerika-barát irányzatúak. Az egyiptomi választások eredményei ismeretében a mérvadó hírlapok azt írták, hogy a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt fölényesen győzött. A kormányzó párt 72,9 százalékos Szocialista Munkapárt, továbbá a Szó-' cialista Liberális Párt közül egy sem kapta meg az országos szavazatok nyolc százalékát. Tudniillik az orszá­gos törvények ebben a szavazatarány­ban határozták meg azt a küszöböt, amely fölött a pártok .parlamenti képviselethez juthatnak. A rájuk adott szavazatokat erejük szerint a kor­mányzó NDP és az Oj Vafd Párt kö­zött osztották szét. Az öt politikai párt versengéséből tehát Mubarak pártja került ki győz­tesen. Ogy véljük, hogy Mubarak si­kerét majd a közeljövő mutatja meg, ha választási ígéretének beváltására kerül sor. Márpedig a kormányfő leg­lényegesebb ígérete a politikai élet szabadsága és demokratizmusa, mely­nek szerves része az, hogy Mubarak a demokratikus együttműködés alap­ján fog viszonyulni az új ellenzékhez, s vele méltányosan együttműködni. LŰRINCZ LÄSZLÖ Egyiptom a választások utáo Az egyiptomi parlament mandátu-/ maiért öt párt jelöltjei mérték össze erejüket. Közülük azonban csak ket­ten állták meg a helyüket. Az egyik Mubarak pártja, a kormányzó Nem­zeti Demokrata Párt, a másik pedig a királyi időkre emlékeztető újjá­éledt burzsoá jobboldali színezetű Űj Vafd Párt, mely különböző kisebb pár­tok között keresett szövetségeseket, eredménnyel 391 helyet foglal el a 448 választott és tíz kinevezett tag­ból álló Népi Gyűlésben. Az Oj Vafd Pártnak az élén Fuad Szirageddin egykori királyi belügy­miniszter áll, és az egyiptom sajtó megállapításai szerint a „szabad tisz­tek“ mozgalma óta még nem alakult ki Egyiptomban ilyen széles ellenzék. Megfigyelők azonban arra is rámu­tatnak, hogy az Űj Vafd Párt sikeres szereplésének árát a többi ellenzéki párt fizette meg, ugyanis az úgyne­vezett arányos rendszer miatt a bal­oldali alternatíva, a Nemzeti Haladó Párt, a szociáldemokrata színezetű 'A LEMP Központi Bizottsága Lódz­­ban ülést tartott. Megvizsgálta a munkásosztálynak a pártban és álla­mi életben elfoglalt helyzetét. Az ülésen két jelentős beszéd hangzott el: Ä munkásosztály vezető szerepé­nek további erősítése a lengyelorszá­gi szocialista építésben, a másik do­kumentum pedig a kormány előter­jesztésében, az üzemi kollektíváknak a gazdasági feladatok megvalósításá­ban játszott szerepével foglalkozott. Vojciech Jeruzelski, a KB első titkára megnyitójában hangsúlyozot­tan szólt a KB ülés különlegességé­ről, s rámutatott, hogy ez a tanács­kozás közvetlen folytatása a IX. rend­kívüli kongresszuson kidolgozott irányvonalnak, melynek egyik alap­elve a párt és a dolgozók széles kö­rű párbeszéde. Jaruzelski emlékez­tetett rá. hogy a Központi Bizottság állandóan figyelemmel kíséri a mun­kások javaslatait, észrevételeit. A másik beszámoló emlékeztetett a nagyipari munkásság megnöveke­dett gazdasági, politikai szerepére, egyben felelősségére is, s a továb­biakban a munkásosztály nagyobb arányú és aktívabb részvételét sür­geti az ország gazdasági, társadalmi és politikai életében, a döntések meghozatalában és a végrehajtás el­lenőrzésében.

Next

/
Thumbnails
Contents