Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-09 / 23. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. június 9. Az élenjárók között Kántor Vince Táth Vladimír üzemgazdász Szoták Ferenc agrármérnök, növénytermesztési ágazatvezető állattenyésztési ágazatvezető ' Fotó: Bogoly János Ä csanyat (Сайа) szövetkezet székháza irodahelyiségeinek talalt széltében-hosszában bekeretezett oklevelek díszítik. Mindez arról tanúskodik, hogy nagy szakértelemmel, eredményesen gazdálkodnak. Tóth Vladimir közgazdász örömmel újságolja, hogy munkaerőgondjuk nincs, mivel olyan kereseti lehetőséget biztosítanak a tagoknak, amely vetekszik bármelyik ipari dolgozó javadalmazásával. Mindez úgy lehetséges, hogy maximálisan kihasználják az adott lehetőségeket és belterjesen gazdálkodnak. A mezőgazdasági bruttó termelés értéke tavaly meghaladta a 25 millió koronát. A bevétel 55 százaléka az állattenyésztésből, 45 százaléka pedig a növénytermesztésből származott. A mezőgazdasági termelés bevételéhez a melléküzemági tevékenység 2 millió koronával járult hozzá. Arról faggatom Kántor Vince növénytermesztési főágazatvezetöt, hogy a növénytermesztésben hogyan sikerült akkora pénzbevételt elérniük, mint amennyit sok helyütt kétszerháromszor nagyobb területről sem képesek. A fiatal szakember szerint sikerük titka abban rejlik, hogy minden növénykultúra termesztésében igyekeznek betartani a megkövetelt termesztési technológiát. Vagyis nagyon szigorú a technológiai fegyelem. A növénytermesztés hektáronként közel kilencezer korona bevételt eredményezett. ■ Mondana valamit a hektárhozamok alakulásáról is? — Tavaly például az ószi búza 4,72, a tavaszi árpa 4,30, az olajosrepce 3,10, a napraforgó 3,38, a cukorrépa pedig 42,27 tonnával fizetett hektáronként. Ez valóban szép eredménynek számít, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy a kedvezőtlen termelési szerkezet dacára ts biztosítani tudják a megfelelő vetésforgót és az átlagosnál jóval magasabb termésszintet. A kukoricatermesztésben évek óta rendszeresen meghaladják az 5 tonnás hektárhozamot, de ezzel sem elégedettek! — Ez fgy Igaz — állítja Kántor Vince. — A termesztési technológia állandó javulásával, a termőhelyi adottságokhoz legjobban alkalmazkodó, bőtermő hibridek kiválasztásával, a megkövetelt egyedszám biztosításával tavaly átlagosan 5,40 tonna szemtermést értünk el. Okulva az elmúlt évek hibáiból az Idén mindent elkövettünk annak érdekében, hogy elérjük a 6—7 tonna körüli átlagtermést. ■ Milyen hibákra ntalt az imént? — Technológiai hibákra, melyeket az idén sikerült kiküszöbölnünk. A magágykészitéskor az idén nem használtunk tárcsás boronát! Ugyanis a tárcsázás nyomán erőteljes párolgás lép fel, nagyon nagy a talaj vízvesztesége, ami terméscsökkenéshez vezet. Ugyanakkor a tárcsa túlságosan mélyen hatol a talajba, s emiatt a vetésnél a magvak egyenlőtlenül helyezkednek el a magágyban, vagy túlságosan mélyen, Így nehezen csíráznak, s a vetés már a kelésnél foghíjas, nincs meg a szükséges egyedszám. Magágykészltésre tárcsa helyett kombinátort használtunk, amelylyel a kívánt mélységig porhanyltottuk a talajt. Az idén csakis korai érésű hibrideket vetettünk, mert ezek az itleni adottságok között a legbőtermőbbnek bizonyultak. Ezt a kisparcellás fajtakísérletek alapján állapítottuk meg, tehát nem véletlenszerű a hibrid kiválasztása! Nagy gondot fordítottunk a megfelelő növénysűrűség biztosítására. Legalább 82 ezer csíraképes szemet juttattunk a földbe hektáronként. Persze ahhoz, hogy ilyen sűrűség mellett a növények zavartalanul fejlődhessenek és bőségesen teremjenek, biztosítani kellett a megfelelő tápanyagellátást. Éppen ezért a kukorica egész területére 45 tonna jól érett, megfelelően kezelt istállótrágyát dolgoztunk be a talajba. Harmincegy hektáron szántóföldi zöldségtermesztéssel is foglalkoznak, öt hektáron fólia alatt primőrárut termesztenek. A tervezett 1,4 millió korona bevétel már szép eredménynek számit. Az állattenyésztés eredményeiről Szoták Ferenc agrármérnök, állattenyésztési főágazatvezető tájékoztatott. — Az állattenyésztés szakosítását a hetvenes évek elején kezdtük el. Tejtermelésre szakosodtunk. A brojlertenyésztést lassan felszámoljuk. Helyébe bővítjük a marhahizlalást. Az állattenyésztés tavaly 14 millió koronás bevételt hozott a gazdaságnak. Kis területükhöz — mindössze 1121 hektár — viszonyítva jelentős az állatállományuk, hiszen majdnem nyolcszáz szarvasmarhát — ebből közel négyszáz darabot számlál a törzsállomány — és egy forgóban nyolcezer csirkét hizlalnak. A tejhozam is híven tükrözi az általános fejlődést, a többre való törekvést. A hetvenes évek elején alig kétezernyolcszáz liter volt a tehenenkénti tejhozam, tavaly pedig elérték a 4291 litert, s az idén ötezer liter tejtermelési átlagban reménykednek. A kezdet biztató, hisz az idei első negyedévre előirányzott tejeladási tervet tíz százalékkal túlteljesítették. .. . ...... ... . ■ ' ■ " .-Av- , У,.:'v t ; ■ • ?■< A tehenenkénti napi tejhozam jelenleg is meghaladja a tizennégy litert. Mindez arra utal, hogy itt kellő módon gondoskodtak a takarmányalapról. A gyepterületük nem nagy.de ezt megkülönböztetett módon gondozzák. Máju? derekától megkezdték a szakaszos legeltetést. Kellő figyelmet forditanak a szántóföldi takarmánytermesztésre is. Korábban a szántóföld huszonhét százalékán termesztettek takarmánynövényeket, jelenleg mindössze huszonhárom százalékán, pedig az állatállomány növekedett. Am jelenleg sokkal korszerűbben, belterjesebben művelik a takarmányterületeket, s teljes mértékben kihasználják a kettős termesztés nyújtotta lehetőségeket is. Gondoskodnak a télire való takarmány tartósításáról is. Nemcsak a 130 hektáron termesztett silókukoricát — hektáronként 40 tonnás hozammal — szilázsolták takarmánymésszel és melasszal keverve, hanem a százötven hektáron termesztett szemes kukorica szárát és a hetven hektáron termesztett cukorrépa melléktermékeit is gondosan feletették. A tíz hektár takarmányrépa hektáronként közel száz tonna termést ad. Az évelő takarmánynövényeket száz hektáron termesztik. Évente ötször kaszálják. Tavaly hektáronként 12 tonna szénahozamot értek el. Egy számosállatra számítva szénában 5,57 tonna takart mányt biztosítanak a téli Időszakra. Tóth Vladimír, a szövetkezet üzemgazdásza még hozzá teszi, hogy egy liter tej kitermelésére mindössze 25 deka abrakot használnak, ami annyit jelent, hogy 13 dekával kevesebbet a tervezettnél. A marhahlzlaldában a napi súlygyarapodás tavaly 0,91 kiló volt, jelenleg pedig meghaladja az egy kilót. Egy kiló hús előállítására 2,20 kilő erőtakarmányt használnak. Tavaly 1 millió 652 ezer liter tejet adtak a közéllátásra. s a tej 94 százaléka első osztályú volt. így a te) literjét 4,02 koronáért értékesítették, ami annyit jelent, hogy a tehenészet 788 ezer korona tiszta jövedelmet biztosított a közös gazdaságnak. A szövetkezet üzemgazdászától megtudtam azt is, hogy a közös gazdaságban nagy gondot fordítanak a gazdálkodás korszerűsítésére. A CSKP XVI. kongresszusa és a CSKP KB 8. plénumának határozatait a saját viszonyaikra lebontották, és a fejlesztési tervbe Iktatták. Kiemelt feladatként szerepel a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyakorlati megvalósítása. Jelenleg egy négyszáz férőhelyes tehénistállót építenek, a régi istállókat pedig korszerűsítik. Azzal számolnak, hogy az ötéves tervidőszak végére tehénállományukat hétszázra növelik. Befejezésül számba véve az eddigi eredményeket, s további merész terveiket, az üzemgazdász hangsúlyozta, hogy mindezt azért érhették eh mert a szövetkezet 227 állandó dolgozója szívügyének tartja a közös gazdaságot, s azon fáradozik, hogy minél jobb eredményeket érjen el. Az efsz-ek X. országos kongresszusát méltó, módon, rekordtermeléssel akarják ünnepelni, s továbbra Is az élenjárók között akarnak maradni. ILLÉS BERTALAN A Dercsikai (Jurová) Efsz-ben gazdag termést adott a lucerna első kaszálása Fotó: —ita— Ha a szocialista mezőgazdaság 35 éves útját elemezzük, arra a következtetésre jutunk, hogy úgy, mint eddig, a jövőben Is a gépesítés váltja ki majd a legnagyobb változásokat a mezőgazdaság technológiájában, gazdálkodásában és szociológiájában. A mezőgazdasági gépek — a munkásság és a parasztság szövetségének konkrét példái — alapjában megváltoztatták a mezőgazdasági munka jellegét, lehetővé tették a munkatermelékenység és a mezőgazdasági termelés intenzitásának növelését és a társadalmi haladást. Mind a növénytermesztés, mind az Aszarvassiaittartis gépesítése állattenyésztés gépesítésében azonban még rengeteg megoldásra váró probléma van. Jelentős tartalékok tapasztalhatók a szarvasmarhatartás és a borjúnevelés gépesítése .terén. A szakosított szarvasmarhatartótelepek létesítésével kedvező feltételeket teremtettünk a tartástechnológia és a gépesítés fejlesztése tekintetében. A nagy, és a jövőben még növekvő telepméretek további lehetőséget kínálnak a gépesítés és automatizálás fokozására. Ennek következtében az állatgondozók létszáma csökken, az egy főre jutó tehénállomány növekszik. A tehenészeti telepek tartástechnológiái rendszerének fejlesztése, beleértve a gépesítést, több progresszív irányba vezet. A különféle padozatú, alomnélküli tartásmódok helyett az alomtakarékos, kötetlen, fekvőboxos rendszerek kerülnek előtérbe. A tömbösített elrendezésnél felmerült szellőztetési és belső légkör szabályozási nehézségek miatt, a Jelenlegi műszaki szinten a nagylégterű. 200 férőhelyes, pavilonos elrendezésben felépített telepek nyújtják a költségtakarákos, valamint állattenyésztést szempontból is megfelelő megoldásokat. Az építési és az üzemeltetési költségek is kedvezőbbek. A munkatermelékenység növelésében a fejés gépesítésének módja jelentős szerepet tölt be. Törekednünk kéll a nagy áteresztőképességű és a fejési kisegítő munkákat magas fokon automatizáló fejőgépek, fejőállások bevezetésére. A legkedvezőbb munkatermelékenységi mutatókat az automatizált fejőállásokban lehet eP érni, ezért a fejőtermi fejés a fejlesztési tevékenység első vonalába került. A fejőállások a további fejlesztés feltételeit is biztosítják. A fejőállások kiválasztásánál az automatizálás színvonalát alapvető feltételként kell kezelni. A fejőállással el nem látható istállók esetében az automatikával ellátott tejvezetékes fejőberendezések beszerelését tudjuk ajánlani. A trágyaeltávolítási technológia kiválasztása sok helyen problémákba ütközik. Módja szerint mechanikus és hidraulikus eljárások különböztethetők meg. A legismertebb és legbeváltabb trágyaeltávolító berendezés a lengőlapátos vagy a kaparóláncos trágyaklhúzők, továbbá a szárnylapátos trágyakíhúzók és a traktoros tolólapátok. Ezek közül a legbeváltabb és leggazdaságosabb a szárnylapátos trágyakihordó berendezés. A hidraulikus trágyaeltávolítási rendszerek főbb típusai: a vízöblítéses, úsztatásos és trágyagyűjtő aknák. Legismertebb termelési rendszereink az AGROKOMPLEX, a BOSCOOP és a HSZV. Hogy melyik a legbeváltabb, egyelőre nehéz eldönteni, mert többnyire az agrokomplex van elterjedve. A nagy telepeken, ahol nagy teljesítményű és automatizált berendezéseket alkalmaznak, nagy gondot kell fordítania a munkaszervezésre. Ä korszerű berendezések előnyei csak ezáltal valósíthatók meg és így válhat hatékonyabbá a termelés. Karkó Zoltán agrármérnök A takarmánynövények táplálóanyagtartalma különbözik az egyes állatfajok igényeitől. A szakemberek ezen kiegészítők, illetve táplálóanyagban dús takarmányok adagolásával igyekeznek segíteni. A kutatók a koncentráció növelésének lehetőségét az egyes növényi részek külön-kUlön történő betakarításában is látják. Így kísérletek folytak például az úgynevezett szuperszílázs — kukoricacső, csuhélevél és rövid szárrész — etetésével. Egyes kutatók különbséget tesznek a silókukorica- és a teljes kukoricanövény szilázs között, utalva ezzel az utóbbi nagyobb táplálóanyag-tartalmára. Lényegében ezekre az elvekre alapozva dolgoztak ki a kutatók gazdaságos takarmányter-mesztési techpológiát. A kutatók abból indultak ki, hogy a mértéktelenfii emelkedő olajárak következtében gazdaságtalanná váltak a takarmányozási célú szárított gabona vagy kukorica tárolásának hagyományos módszerei. Ezzel egyidőben a fehérje- és proteintartalmú abrak takarmányok — halliszt és a szójadara — árui a világpiacon oly mértékben emelkedtek, hogy kétségessé teszik a kifizetődő hús- és tejtermelést. Ennek következtében a mezőgazdaság arra kényszerül, hogy saját termőterületén költségkímélő módon termeljen olyan, lehetőleg táplálóanyagban gazdag takarmányt, amely az abraktakarmányokkal egyenértékű. A megoldást a nálunk is Ismert kukoricacsődara (CCM—Corn—Cob— Mix), a csuháiévá) cső-dara (LKS) és a teljesnövény-szilázs (GPS) készítésében és etetésében látják. A CCM betakarítása kombájnnal ugyanúgy történik, mint a szemes kukorica esetében, csupán a kosarat és a rostát kell speciális berendezésekre kicserélni. A csővel együtt letépett buroklevél- vagy szárrészeket egy speciális rosta leválasztja, és aznkat a gép a földre visszajuttatja. A CCM közismerten elsősorban a sertések takarmánya, de természetesen marhahizlalásra vagy a tejelő szarvasmarhák takarmányozására is használható. A szarvasmarhatartó gazdaságok hagyományosan fű- vagy silóknkorica-szilázst használtak. Gépparkjukat is ezek betakarítási követelményeihez igazították, önjáró vagy vontatott szecskázókat alkalmaztak. A fű- vagy sllókukorica-szilázs ballasztdús takarmányok, mennyiségükhöz viszonyítva szűkös táplálóanyagkoncentráciúval. Ahhoz, hogy ezek a gazdaságok egy a CCM-hez hasonló takarmánkoncertrátumot előállíthassanak. nem szükséges külön egy kombájnt beszerezni. A kifejlesztett módszer szerint a szecskázókkal csuhélevélcső-dara készíthető. Az önjáró szecskázót ez LKS betakarításához egy 4 vagy S soros kukoricatépővel és egy sokkéses dobbal egészítik ki. A tépő csak a csöveket aratja a buroklevelekkel együtt. Az őrleményt a sokkéses dob és egy dörzspadló állítja elő. Így a szecskázó egyetlen mukamenetben állít elő nagy koncentrációjú takarmányt. A sertés- és szarvasmarhatartó gazdaságok a csuhéleveles csődarát mindkét állatfaj takarmányozására használják. A sertéstakarmányozáshnz a burokleveleket az LKS-ből ki kell rostálni. Erre a célra egy rostaberendezés alkalmas, amely az LKS-t CCM-re és buroklevelekre bontja. A CCM kocentrációjában ugyanannak a takarmánynak felel meg, mint amelyik betakarítása kombájnnal történt. A csuhéleveleket, amelyek még finom CCM-részeket tartalmaznak, szarvasmarha takarmányozására lehet felhasználni. A gazdaságok gépellátottságának ismeretében dönthető csak el, hogy a kombájnnal betakarítható CCM-et vagy szecskázóval betakarítható csuhéleveles csődarát készítenek-e. Ez utóbbi technológia alkalmazásának feltétele egy rosta Üzembe helyezése. Teljesnövény-szilázs készítésekor a szecskázóra DOMlNATOR-vágóművet építenek. Az LKS betakarításához szükséges sokkéses dob a gépben marad, hogy az egész takarmánynövényt felapritsa. Ez a takarmány a silóban nagyon jól sűríthető. Amikor teljesnövény-szilázsrá! beszélünk, akkor nem elsősorban a kukoricára, hanem a kalászos gabonákra és a lóbabra gondolunk. Tapasztalataink szerint az LKS és a GPS etetésével lehetővé válik a hízó vagy tejelő állatok fehérje- és proteinszükségletéuek kielégítése közvetlenül a szántóföldről ab rak nélkül. A takarmánynövények teljesnovényszilázs betakarítása legnagyobb fehérjetartalom időpontjában történhet. Ezáltal a növény olyan korán betakarítható, hogy 3 év alatt ötször hasznosítható a terület a következő sorrendben: kukorica (CCM vagy LKS) — őszi árpa (GPS) — kukorica (CCM vagy LKS) — lóbab (tartósítószerrel kezelt GPS) — 100 napos kukorica (CCM vagy LKS1. Ez a technológia nem csupán nagyobb termésmennyiséget jelent, hanem a talajszerkezet javulását is eredményezi, ellentétben a kukorica monokultúrával. (M. M.) Szántóföld-hasznosítás takarmánynövényekkel
