Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-02 / 22. szám

6 szabad földműves 1984. JfíníuS ti Évfordulók JEGYEBEN „Ж hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek együtt ünnepük az Idén újkori történelmünk egyik leg­jelentősebb eseményének negyvene­dik évfordulóját. A Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek számá­ra a Szlovák Nemzeti Felkelés azért volt különösen fontos esemény, mert kidomborította az együvétartozást a fasizmus elleni harcban, internacio­nalista egységbe tömörítette fiait a béke frontján. Külön öröm számunk­ra, csehszlovákiai magyarok számára, hogy e jelentős évforduló esztende­jében még egy jubileumot ünnepel­hetünk: a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége meg­alakulásának 35. évfordulóját. Ha­zánk felszabadulása, majd szocialista átalakulása, amely tényezők szövet­ségünk létrejöttének nélkülözhetetlen előfeltételei voltak, a náci hadigépe­zetet szétzúzó ' szovjet hadsereg di­csőséges előrenyomulása mellett nem kis mértékben éppen a Szlovák Nem­zeti Felkelés erkölcsi súlyának és katonapolitikai jelentőségének kö­szönhető. Szövetségünk tehát köte­lességének tartja méltó módon meg­emlékezni erről a jelentős esemény­ről; ennek jegyében hirdettük meg ezt a rendezvénysorozatot is, amely­nek országos döntőjére jöttünk most össze.“ Dr. Lukács Tibornak, a CSEMADOK KB vezető titkárának a beszédéből Idéztünk, amellyel megnyitotta a je­les évfordulók tiszteletére meghirde­tett irodalmi-történelmi vetélkedő or­szágos döntőjét. A versenysorozatba Szlovákia-szerte mintegy négyszázan kapcsolódtak be: középiskolások, fő­iskolások, CSEMADOK-alapszerveze­­tek csapatai. A járási és területi dön­tők után Bratislavában, a CSEMADOK Központi Bizottságának Május 1. téri nagytermében tíz csapat küzdött a végső győzelemért, éspedig a kassal (Košice), a szepsi (Moldava nad Bod­­vou), a rozsnyél (Rožňava), a duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) és a füleki (Fiľakovo) gimnázium, a du­­naszerdaheiyi egészségügyi szakkö-A harmadik helyezett kassai csapat, válaszadás közben Ez a tény is a verseny objektivitását bizonyította, tehát azt, hogy szóba se jöhetett semmiféle „előzetes ki­szondázás“, egyik csapat részéről sem. Ennek ellenére elgondolkoztató, sőt szomorú az a tény, hogy amikor — a sorsolás szeszélye folytán — az egyik dunaszerdahelyi csapatnak ju­tott a Dunamenti Tavasszal kapcso­latos kérdés, bizonytalan válaszukkal csupán a lehetséges pontszám felét szerezték meg... A „senki sem pró­féta saját hazájában“ közmondás nyert igazolást sajátos formában, hi­szen közismert, hogy az említett öt­napos rendezvénysorozat Dunaszér­­dahelyen ünnepnek 'számít. (Am az is igaz —s ez már a cikkíró ma­gánjellegű megjegyzése —, hogy a szóban forgó rendezvényen még egy ízben sem látott középiskolásokat szervezett formában, pedagógusi fel­ügyelettel ülni a közönség sorai­ban ...) A versenyről magáról elmondható, hogy korrekt körülmények között folyt le, s bár a zsűritől — kisegítő kérdések formájában — kétségtele­nül tapasztalható volt némi jóindulat, ezt az előnyt valamennyi csapat egy­formán élvezhette. Csanda professzor nem tagadta meg tanári mivoltát, így egyik-másik kérdés megválaszolása amolyan „vízsgaizű“ diskurzusba tor­kollott. Nem vitatható viszont, hogy ez is a versenyzők érdekében tör­tént, hiszen a végső sorrend eldön­tésén túl a rendezvény célja a részt­vevők tudásának, ismereteinek bőví­tése volt. A kezdetben kiegyensú­lyozott mezőny a verseny „félidejé­nek“ táján kezdett érzékelhetően dif­ferenciálódni, s a témakörönkénti tíz-tlz szóbeli, valamint az Írásbeli kérdések megválaszolása után végül is a következő sorrend alakult ki! 1----------­Amikor még nem sejtették az „ezüst­érmet“: kérdést húz a füleki gimná­zium csapata Á JA1K győztes csapatának tagjai® átveszik az elismerő okleveleket1' dr. Lukács Tibortól (A szerző felvételei)’ ■ A CSEMADOK KB által meghir­detett első irodalmi-történelmi vetél­kedő országos győztese a CSEMADOK Bratislava-óvárosi szervezetének szí­neit képviselő József Attila Ifjúsági Klub csapata lett. Tagjai: Markotán Péter és Széplaki Dénes, a Komenský Egyetem, illetve Kálosi Péter, a Szlo­vák Műszaki Főiskola hallgatója. A második helyen a füleki gimnázium Csernok Ágnes, Simon Róbert és Danes Renáta összetételű csapata végzett, míg a „bronzérmet“ a kassai gimnázium csapata szerezte meg, név szerint Rudas Dóra, Mitró Csilla és Pásztor János. Villáminterjú a győztesekkel: — Milyen szakosok vagytok? Markotán Péter: Én bölcsészhall­gató vagyok, Dénes barátom matema­tika-földrajz szakos, Kálosi Péter pe­dig harmadéves „elektrotechnikus“. — A „humán irányzat“ tehát erős kisebbségben van, mégis ti győzte­tek... — Még gimnáziumi éveink alatt szerettük meg a történelmet és az Irodalmat. Nekem immár „hivatá­som“, de( két barátom sem lett hűt­len hozzájuk... — Melyik gimnáziumban érettsé­giztetek? — Mindhárman egy osztályban, a füleki gimnáziumban. Az elmondottakhoz szinte szükség­telen kommentárt fűzni. Legfeljebb annyit — ez viszont feltétlenül ide kívánkozik —, hogy a győztesnek, és a második helyen végzett füleki gim­nazistáknak egyaránt Fehér László tanította, illetve tanítja a magyart és a történelmet. — Kiért izgult jobban: egykori, vagy mostani tanítványaiért? — Én nem is tudom; egy kicsit mindkét csapatot a „magaménak“ éreztem. Mindenesetre boldog va­gyok, hogy így alakult a végső sor­rend; a „régiek“ diadala talán még értékesebb a számomra. S bár verseny kapcsán szokatlan valakit a „hátországból“ kiemelni, Fehér László esetében nyugodtan ki­vételt tehetünk. Tanítványai sem sértődtek meg, hogy a díjkiosztás után elsőként neki gratuláltunk. VASS GYULA A fejlett szocialista társadalom építésének követelményei szükségessé teszik a fiatal nemzedék tevékeny részvé­telét a termelésben és a társadalmi életben egyaránt. Ez persze alapos előkészítést igényel, politikai és szakmai téren egyaránt. A Szocialista Ifjúsági Szövetségben folyó te­vékenység, elismert közhaszna és érdekvédelmi jellege mel­lett elsősorban ilyen nevelő szerepet tölt be. Megtanítja a fiatalok széles rétegeit a tömegpolitikal munka gyakorlatára és segít kiválasztani a jövendő vezető egyéniségeket. Az eredmények tükrében tekintsük át egy Igen jelentős SZISZ-alapsžervezet, a Tőketerebesl (Trebišovj Élelmiszer­­ipari Kombinát üzemi szervezetének tevékenységét. A még század elején épült üzem a szocialista átépítés folyamán je­lentősen kibővült és korszerűsödött. Az alapot képező cukor­gyár mellett a- közismert DEVA csokoládéüzem működik, va­lamint a legfrissebb részlegnek számító tejüzem. A SZISZ Özem! szervezete négy alapszervezetet: a cukorgyárét, a cso­koládégyárét, a tejüzemét és az adminisztrációs központét egyesíti; össztaglétszámuk 155 fő. A fiatalok megoszlása az egyes üzemek között nem egyenletes. Legtöbben a csokoládé­gyárban (62) és az adminisztratív központban (50) dolgoz­nak. 'A cukorgyárban (27) és a tejüzemben (16] már lénye­gesen kevesebben vannak. Ezek a számok egyben jól tük­rözik az egyes részlegek körösszetételét is. Az üzemi szer­vezet munkáját 13 tagú koordináló bizottság irányítja, mely­nek tagjai közül heten egyúttal párttagok is. A politikai-nevelő munka alapját jelentő politikai oktatást az alapszervezetek szintjén szervezték meg. Hogy jól, azt bizonyítja az átlag 78 százalékos részvételi arány is. A poli­tikai-nevelő munka kiegészítő része a szakköri tevékenység. Nagy az érdeklődés a sport és a testnevelés különféle for­mái iránt. Jó hagyománya van a tekézésnek, a sízésnek, a szánversenyeknek és a kézilabdának. A lányok kézilabda­csapata tavaly elnyerte az élelmiszeripari üzemek vándor­­serlegét, honvédelmi versenyen pedig a fiúk csapata országos viszonylatban a második lett. Az eredmények ellenére nincse­nek megelégedve a sport- és honvédelmi tevékenység szint­jével. A továbblépés lehetőségét leginkább a választék bőví­tésében és a turisztika fejlesztésében látják. Nincs elhanyagolva a kulturális tevékenység sem. Olyan rendezvények, mint a dr. Jozet Terekkel szervezett, diavetí­téssel egybekötött beszélgetés, a könyvhónap rendezvénysoro­zata, a népművészeti és a kézimunka-kiállítás, a színházláto­gatások, a különféle vetélkedők, na és a diszkók kellőképpen vonzóvá teszik a mozgalmi életet, és lehetőséget adnak a szó­rakozásra és a tanulásra egyaránt. Ápolják a baráti kapcso­latokat a szomszédos szocialista országok fiataljaival. E ke-Tevékeny fiatalok reteken belül fogadták a Szerencsi (MNK) Csokoládégyár KISZ-küldöttségét, valamint a szovjetunióbell beregszászi já­rás komszomoiistáit. Az érdekvédelmi tevékenység — a SZISZ küldetésénél fog­va — a fiatalok érdekeinek megőrzésében nyilvánul meg. Támogatják például jogos igényeiket a kulturált munkakörül­mények megteremtésére és a szociális helyzetük megfelelő kialakítására. Az üzem vezetősége elébe megy az igényeknek, így pl. tavaly 40 fiatal család kapott üzemi lakást, helyben rendel a belgyógyász, a nőgyógyász és a fogász. Szélesek a továbbtanulás és a szakmai képzés lehetőségei. Ezt tanfo­lyamok szervezésével, valamint a fiatalok tévúton való ta­nulási lehetőségével oldják meg. Az eddigi elmondottak leginkább azokat a területeket érin­tették, amelyek, csak közvetett kapcsolatban vannak a ter­melőmunkával. Bár a felsoroltak létjogosultságához és fon­tosságéhoz nem fér kétség, a SZISZ-élet legfontosabb területe a termelőüzemekben maga a munka. A kombinát fiataljai nagy számban kapcsolódnak be a szocialista versenyekbe, de nem kevésbé aktívak a társadalmi munkában sem. Így pl. az ad­minisztrációé központ alapszervezetének tagjai személyen­ként átlag 40 órát dolgoztak le a széna begyűjtésénél, együt­tesen ugyanők 612 órát az üzem pionírtáborának építésénél. Segítettek az üzemi bölcsőde és óvoda környékének szépí* lésében is — itt 116 órát teljesítettek. A cukorgyári alap* szervezet 30 tonna vashulladékot gyűjtött. A szocialista ver­senybe elsősorban az ifjúsági kollektívák kapcsolódtak be. Pl. a Babinská Mária által vezetett kollektíva (csokoládégyár) a tervezett 2200 tonna helyett 2334 tonnát termelt 1983-ban. A csomagolási technológia módosításával ugyanők 199 ezer korona megtakarítást értek el. Szocialista gondozásba vették a részlegük gépeit, felszereléseit. Több mint ötszáz őrát dol­goztak le társadalmi munkában a géppark karbantartásánál is. Ez az ifjúsági kollektíva volt az első az üzemben, amely rátért a brigádszerű önelszámolásra. Az újító- és a feltaláló mozgalomba 58-an kapcsolódtak be ezidáig az üzem fiataljai közül. Csak a tavaly elért gazdasági eredmény — már ami a SZISZ-tagok munkájának eredménye — meghaladta a 120 ezer koronát. A Tőketerebesi Élelmiszeripari Kombinát SZISZ-szervezete nem tartozik a nagyok közé, mégis kiemelkedő eredménye­ket ér el, hosszú évek óta a mozgalmi munkában. A siker kulcsa bizonyára itt is az embérekben rejlik, abban, hogy a lehetőségeket és adottságokat jól ki tudják használni. Tud­juk, hogy ezek nem mindenütt egyformák és kedvezőek, de példánk is bizonyítja, hogy kellő akarattal és szervezéssel gazdag és eredményes ifjúsági életet lehet biztosítani üze­meinkben. BOGOLY JÁNOS zépiskola, a bratislavai József Attila Ifjúsági Klub, valamint a CSEMADOK ipolyhidvégi (ipeľské Predmostie), koloni (Koliftany) és nagyiúti (Veľké Lovce) alapszervezetének gárdája. Nagyjából egyenlő esélyekkel indul­tak: a korkülönbségből eredő előnyö­ket pótolta az iskolások szervezet­tebb, pedagógusi felügyelet mellett történő felkészülése. Köztudott, hogy versenyeken, vizs­gákon a „csatát“ megelőző percek­ben a legnagyobb az izgalom; ennek feloldásáról a rendezők színvonalas kultúrműsorral gondoskodtak. Itt csak egy megjegyzést tennék, vál­lalva az ünneprontás kockázatát: a Szlovák Nemzeti Színház kitűnő han­gú és virtuóz énektechnikájú szólis­tája egy édesbús magyar nótát, illet­ve Brahms V. magyar 'táncának köz­ismert szövegű változatát adta elő magyar népdal ürügyén. Ha a közön­ség körében volt is tapasztalható né­mi fejcsóválás, a versenyzők már sokkal inkább a verseny lázában él­tek, mintsem hogy fennakadjanak az efféle stílustalanságon. Maguk a kérdések hűen tükrözték a verseny küldetését. A történelem kategóriában jobbára az SZNF ese­ményeiről, a „CSEMADOK“ kategó­riában szövetségünk múltjáról és je­lenéről, az irodalom tárgyköréből pe­dig a csehszlovákiai magyar iroda­lom ismeretéről kellett számot adni a versenyzőknek. Válaszaikat három tagú bíráló bizottság ítélte meg, dr. Csanda Sándornak, a bratislavai Ko­­menský Egyetem magyar tanszéké­nek professzora elnökletével? a zsűri másik két tagja Kiss József kandidá­tus, az SZLKP KB történelemtudomá­nyi osztályának dolgozója, illetve dr. Cséfaivay Ferenc volt. Országos döntőről lévén sző, ter­mészetesen a követelmények is szi* gorúbbak voltak, mint a járási és a területi fordulókban. Igazságtalanság lenne tehát felkészületlenséggel vá­dolni azokat a csapatokat, amelyek egy-két kérdést szomorúan bár, de kétséekívül becsületesen — feladtak.

Next

/
Thumbnails
Contents