Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-02 / 22. szám
1984. június 2. Szabod 22. szám XXXV. évfolyam Ага 1,— Kčs AZ SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumának HETILAPIA A tudomány nemzeti kincs Ä CRKP KB 8. ülésén elfogadott tudománypolitikai irányelvek célja az, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsenek társadalmi-gazdasági fejlődésünk és a tudományos kutatások között. Ezekre az irányelvekre épül az az országos távlati tudományos kutatási terv, amely mind tartalmilag, mind tematikailag összehangolja a kutatásokat a társadalmi és gazdasági fejlődés feladataival. A mezőgazdaságot érintő országos fő irányok középpontjában azok a kutatások állnak, melyek a termelés növelését szolgálják. Egyértelműen bizonyított tény, hogy óriási és még nem eléggé hasznosított tartalék rejlik a biológia és ezen belül a genetika különféle tudományágakkal való együttműködésében, valamint a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításában. A tudomány és a gyakorlat szempontjából elsődleges helyet foglalnak el azok a kutatások, amelyek a növénytermesztés fokozását segíthetik elő. A növénytermesztés fő alapja a termőföld, s napjaink legfontosabb feladata a talajok természetes termőképességének megőrzése és növelése. Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert a ráfordítások és a fajlagos terméseredmények dinamikus növekedése mellett talajaink termőképessége nem nőtt, megfelelően. A természetes termőképesség pedig számottevő területen — savanyodás, a humusztartalom csökkenése, erózió, a nagy tömeget adó növények betakarítása surán keletkező szerkezetromboló taposás stb. következtében — csökken. A természetes termőképesség javítását — az agronómia vastörvényeként — a növénytermesztés szakembereinek táblánként, a heterogén tulajdonságú nagyobb területeken pedig táblarészenként költ keresni. Ebben a munkában a kutatóintézetek szaktanáccsal, esetenként pedig komplex tervek készítésével állnak a gazdaságok rendelkezésére. Mindezek megvalósítása, illetve az adottságokban rejlő tartalékok mobilizálása a helyi körülményeket kiválóan ismerő, szakmailag felkészült szakemberek közreműködését feltételezi. Az egyes ráfordításokat, illetve ezek arányait ugyanis jórészt a gazdaságokban kell eldönteni, elsősorban a ráfordítások és a várható hozamértékek összevetése alapján. A növénytermesztés fejlesztésének további alapvető tényezője a biológia. A hazai biológiai kutatási irányzatok közül elsődleges jelentőségű a genetika. a fiziológia, a biokémia és az ökológia, valamint az életfolyamatokat befolyásoló vegyi anyagok alkalmazása. A rendelkezésünkre álló, sok esetben európai színvonalon álló biológiai alapokat — az igényeknek megfelelően — eddig a mennyiségi szemlélet szellemében fejlesztettük. Gyakorlatilag annak a fajtának adtunk teret, amelyik nagyobb hozamot ígért. Napjaink kutatfsi céljai között viszont már fontos helyet foglalnak el a hasznosítható termék minőségi mutatói: a búza sikértartalma, a kukortcaszemhen levő lizin mennyisége, a különféle íz- és zamatanyagok optimumának kialakitása. Lehetővé vált például, hogy igen kis anyagmennyiségeket mutassanak ki, nagyon nagy számú minták vizsgálatát gyorsan és automatizált módszerekkel végezzék el. illetőleg roncsolómentesen elemezzenek növényi magvakat fehérje- vagy olajtartalomra, és a vizsgált magvakból a termelési ciklust jelentősen lerövidítve — felnevelhessék a teljes növényt. A kiváló termőképességű és olcsóbban termelhető, a természetes körülményekhez is jól alkalmazkodó fajták, hibridek gyors szaporítása, az üvegházi termesztésben pedig a kisebb höigényü növények termesztése napjaink legfontosabb tudományos célja. A gyakorlati példák sora azt bizonyítja, hogy a rövidebb tenyészidejű fajták, hibridek termesztésével az energiaráfordítás és a termelési költség csökkenthető. Ezeknek a fajtáknak a szem- és szalmaaránya kedvező, azonos mennyiségű szemtermés előállításához keveseb tápanyagra, fűtöenergiára van szükségük. Az új növényfajták előállításában nagy szerepet játszik a tárolási és tartósítási tulajdonságok kialakítása, valamint a növényi betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenállóképesség. jelenlegi lehetőségeink között a növénytermesztés feladatai még nem oldhatók meg növényvédő szerek nélkül. A ma, de főleg a holnap növénytermesztése egyre égetőbben sürgeti két kérdés megoldását. Egyrészt, miként lehet eredményesen égy gazdálkodni, hogy a vegyszerezéssel mind kevésbé szennyezzük a már most is súlyosan károsodott környezetünket, -'másrészt pedig, hogy az energiahordozók áremelkedése miatt miként lehet a termelés igényelte energiabefektetéseket mérsékelni. Mindkét figyelmeztető tény arra hívja fel a figyelmünket, hogy a vegyszerezést ésszerűen mérséklő, természetszerű gazdálkodásra van szükség. Ezen a téren egyetlen megoldást a biológiai növényvédelem bevezetése és általános alkalmazása jelenthet. Az állattenyésztésben leginkább ott kell kamatoztatni a tudományosműszaki haladás vívmányait, ahol az adott állatfaj tartásviszonyait összhangba lehet hozni a szigorúan tervezett és ellenőrzött genetikai és. takarmányozásélettani követelményekkel. A genetikai képességek növelésével arányosan változtak a koncentráltan tartott állatok élettani folyamatai, s nőtt az igényük a környezettel — tartással és a takarmányozással — szemben. Az élenjáró állattenyésztő országokhoz viszonyítva hazánk gazdaságai több takarmányt használnak fel egységnyi hús- és tej előállítására. Ezt a jelenséget elsősorban az okozza, hogy a nagy termelékenységű állatállomány élettani igénye és a termelési környezet között a gazdaságosság szempontjából is fontos összhang még nem jött létre. Gazdasági állataink túl sok energia felhasználásával alkalmazkodnak környezetükhöz, miközben szaporodásbiológiai folyamataik gyengülnek, a fiatal állatok ellenállóképessége pedig csökken. A jövőben gondot kell fordítani a genetikai potenciál és a termelési környezet kölcsönhatásának tanulmányozására, s a kutatásnak elsősorban a termelés színvonalának, gazdaságosságának javításához kell fokozottabb segítséget nyújtani. A biológiai potenciál tartalékainak feltárása és hasznosítása, valamint a gazdaságos termelés viszont csak akkor remélhető, ha az érintettek —1 az állatgondozó, az állatorvos, a tudós, s nem utolsósorban a gazdasági épületek tervezői — köre együtt cselekszik. A termőtalaj maximális hasznosítása, gazdaságos művelése, a növény- és állatfajták ésszerűbb megválasztása, a tárolási és tartósítási veszteségek csökkentése, a takarmányokkal való körültekintő, takarékos gazdálkodás, a növények és az állatok termelékenységét fokozó nagyhatású vegyi és biokémiai anyagok használata, a gazdasági épületek takarékosabb használata. a technológiák korszerűsítése számtalan olyan problémát vet fel, amit csak a Szovjetunióval és a baráti országokkal történő sokrétű tudományos együttműködéssel, s olyan tudományos dolgozók és gazdasági vezetők aktív közreműködésével tudunk megoldani, akik nem elégszenek meg a sémákkal, a beidegződött avítt módszerekkel. A siker természetesen nemcsak a tudósokon és a vezető szakembereken múlik. A nagy kérdés: egymásra találnak-e a szolgáltatásokat nyújtók és a mezőgazdászok. Sok példa azt bizonyítja, hogy igen. Vannak területek, ahol késik ez a várva várt találkozás. Pedig nem valami szükségprogramról, hanem egyik legjelentősebb „energiaforrásunk“, a nemzeti kincsnek számító tudomány vívmányainak alkalmazásáról van szó. CSIBA LÄSZLÖ A tudományos kutatások és a gyakorlat közötti szoros kapcsolatnak számos társadalmi, gazdasági, tervezési és szervezési feltétele van. Sok múlik e feltételeken,4ugyanakkor meghatározóan fontos • kutatók és a tudósok magatartása, szemlélete és a személyes felelőssége is Jóból is megárt a sok Az írásunk címéül választott ősi mondás még akkor is igaz, ha történetesen cáfolni látszik, egy ugyancsak régi állítás igazát, mely szerint á májusi eső aranyat ér. Vitathatatlan, hogy a tartós aszályt követó esőzések igen kedvezően befolyásolják az őszi és a tavaszi vetemények fejlődését, ami többtermelési elképzeléseink megvalósulását jelenti. Viszont fölöttébb aggasztó, hogy a rendszeres és kiadós esőzések több körzetben immár komoly kárt okoznak és jelentősen hátráltatják a már ugyancsak Időszerű munkákat. KÉNYSZERPIHENŐ, DOLOGIDŐBEN A közép-szlovákiai kerület déli járásaiban az utóbbi hetekben rég nem tapasztalt mennyiségű csapadék hullott. A folyók és a patakok kiléptek a medrükből, elárasztották az ártéri réteket és legelőket, sőt sok helyütt a nagy reménnyel vetett kalászosokat és takarmánynövényeket is víz borítja. Számos gazdaságnak a domboldalakon lezúduló és a laposokon megrekedő víztömeg okoz kárt és gondot. Részben azzal, hogy kimossa, másutt meg hordalékfölddel' borítja az egyébként Ígéretesnek mutatkozó növényzetet, másrészt azért, mert kényszerpihenőt parancsol embernek és gépnek. Domin János agrármérnök, a nényei (Nenince) Vörös Lobogó Efsz elnöke látogatásunk idején gyakran és reménykedve teklntgétett az ablakra, mert odakint időnként felragyogott a nap. — Vártuk az esőt, mert Igen hiányzott már a csapadék — mondta egyebek között —, de ennyi égi áldás már Inkább káros. Ebben a körzetben 560 mm volt a hároméves csapadékhiány, viszont most nagyjából az ötvenéves átlag több mint kétszeresének megfelelő vízmennyiség zúdult a földjeinkre. Így hát csak toporgunk- és türelmetlenkedünk, mert rengeteg dolgunk akadna a határban. TÖRLESZTENI SZERETNÉNEK A csaknem ötezer hektáros szövetkezet a nagykürtösi (Verký Krtíá) járás egyik legjobb gazdasága. Ennek ellenére gyenge pontjai is vannak. Az utóbbi három évben a cukorrépa, az olajosok és a tömegtakarmányok tervezett mennyiségének megtermelése okozott legtöbb gondot az ittenieknek. A huszonkét szlovákiai mezőgazdasági élüzem példáját követve, a Vörös Lobogó tagjai a korábbi tartozás törlesztésén munkálkodnak. A szemesekkel nincsen különösebb gondjuk, hiszen a gabonánál elért többlet rendszeresen behozza a kukoricánál olykor-olykor előforduló hiányt. Persze ez nem megoldás, ezért azon vannak, hogy a kukoricával se legyen többé probléma. Az idén már ők is iparszerü módszerekkel termesztik ezt a növényt s bfznak benne, hogy így legalább 800—700 kilóval növelhetik a kukorica hektáronkénti átlaghozamát. Az olajosoknál megintcsak a repcére alapoztak, de már látják, hogy rosszul tették. Törlesztési szándékkal húsz százalékkal nagyobb területet szavaztak meg ennek a növénynek, de a növényzet rosszul telelt, jó darabon ki kellett szántaniuk. Pótlására napraforgót vetettek, akárcsak eddig minden évben. Persze most időben földbe került a mag, így a növényzet is ígéretesebb ■ mint más éveken. A közös vezetősége már latolgatja, hogyha beválna a napraforgó, akkor repce helyett inkább ezt termesztenék. természetesen rendszerben, jobb hozamot szavatoló, iparszerü módszerekkel. A MINŐSÉG MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐ A nagygazdaságnak eddig a cukorrépa-termesztés fellendítése okozott legtöbb gondot. Most végre komplex módon láttak hozzá a feladat megoldásához. Errol Domin mérnök így beszélt: — Cukorrépából évente 14 tonnával kellene többet termelnünk egy hektáron, hogy a tervidőszak végéig behozzuk a lemaradásunkat. Adottságaink közepette ezt lehetségesnek tartjuk, hiszen bárom év átlagában csak 23 tonnás hektárbozamot tudtunk elérni. Ügy érezzük, hogy az idén végre sikerült megalapoznunk a sikert. A növényforgóban ezúttal sík területre került a répa. A trágyázást a saját laboratóriumunkban végzett elemzések eredményeinek ismeretében végeztük, és a vetésre is jobban odafigyeltünk. A növényzet most ígéretesen szép, de az időjárás miatt sajnos késünk a sarabolással meg az egyeléssel. Pedig nem szeretnénk elkapkodni a munkát, mert szomorú tapasztalatunk, hogy a sietségnek minőségi következményei vannak. Az elnök nem véletlenül hangsúlyozta a minőségi dologvégzés fontosságát. Más gazdaságok példája is igazolja, hogy a termelői kudarc oka többnyire a felületesség. A találomszerűen végzett tápanyagpótlás, a szakszerűtlen vetés hibáit, a rossz sarabolás és egyelés csak tetézi. Ebben a gazdaságban újabban nagy gondot fordítanak a szükséges tőszám biztosítására. A minőségi követelmények szilárdításával és a javadalmazási alapelvek módosításával elmélyítették a dolgozók anyagi érdekeltségét. Ennek hatása a vetés minőségében máris megmutatkozott. Most azon van a fő hangsúly, hogy az egyelést is jól végezzék. A gazdaság hat község erőit egyesíti, s korábban bizony nem mindegyikben termeltek cukorrépát, tehát a közös tagjai közül többen most tanulnak répát egyelni. A helyzetnek megfelelően, a szövetkezet új módszert választott a szakszerű munkára nevelés eszközéül: minden részlegen táblákat helyezett el, melyeken az egyelés helyes módját szemléltetik. ÖSZTÖNZIK A KEZDEMÉNYEZÉST A szántóföld! takarmánynövények, a rétek és a legelők is jő hozamot ígérnek. Ez részben a kiadós esőknek köszönhető. Más lapra tartozik, hogy már javában kaszálni kellene, de a félázott talaj egyelőre nem bírja el a gépeket. Az állatok részére is kézzel gyűjtenek friss zöldet a nyényeiek. Ha majd indulni lehet, nyújtott műszakokkal és a hétvégek kihasználásával próbálják ellensúlyozni a késést. A gépek számára hozzáférhetetlen területekről pedig a társadalmi szervezetek esgftségével tervezik begyűjteni a szénát. Akárcsak tavaly, most is felvették a kapcsolatot a Nemzeti Fronttal és szerződést kötöttek a társadalmi szervezetek ftttal kínált széna felvásárlására, öszszesen mintegy 260 hektárról kell kézzel begyűjteniük a szénát, s bíznak benne, hogy az anyagilag ösztönzött kezdeményezés ebben nagy segítségükre lesz. Főleg a múltban jó példát mntató nyényei és keszŐtei (Kosihovce) vadászok, a nyényei aszszonyok meg a bátorfalui (Bátorová)' fiatalok másokat is mozgósító kezdeményezésére számítanak, akiknek jóvoltából az előző években mintegy száz tonna szénát nyert a gazdaság a gépek által megközelíthetetlen területekről. KÄDEK GÄBOR
