Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-26 / 21. szám
1984. május 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Baráti küldetésben Külügyminiszterünk, Buhuslav Chňoupek a közelmúltban háromnapos hivatalos látogatást tett Franciaországban. Látogatása alkalmából átadta a francia államfőnek Gustáv Husák köztársasági elnök üzenetét, amely kiemeli érdekeltségünket országaink kölcsönös kapcsolatainak továbbfejlesztésében, valamint az atomháborús veszély ellen és a világbéke megszilárdításáért folyó kölcsönös küzdelem elengedhetetlen szükségességét. Chňoupek miniszter tájékoztatta az elnököt a csehszlovák vezetés nézeteiről, milyen lehetőségek vannak kapcsolataink gyümölcsöző fejlődésére, és ismertette Csehszlovákiának a nemzetközi helyzet fő kérdéseivel kapcsolatos álláspontját. Külügyminiszterünk vendéglátójával, francia kollégájával, Claude Cheyssonnal, megvitatták a csehszlovák-francia kapcsolatok egves kérdéseit és behatóan foglalkoztak a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű vonatkozásaival. Megállapították, hogy Csehszlovákia és Franciaország egymáshoz közel álló álláspontot képvisel a közép-amerikai és közel-kelett fejlemények értékelésében. Bohuslav Chňoupek annak adott hangot, hogy Csehszlovákiának érdeke országaink kölcsönös kapcsolatainak erősítése s meggyőződését fejezte ki, hogy a jelenlegi nyílt és konstruktív tárgyaláshoz kötődik majd a minden szinten folytatandó objektív és rendszeres párbeszéd. Továbbá azt a meggyőződését hangoztatta, hogy a Telenlegi veszélyes nemzetközi fejlődés nem visszafordíthatatlan. Noha okait tekintve nézeteink eltérnek egymástól, úgy véljük, hogy nemcsak elengedhetetlenül szükséges, hanem lehetséges is a visszatérés a feszültség enyhüléséhez és a Helsinkivel elkezdődött folyamat felújításához. ELKÖTELEZETT BÉKEVÉDELMET Az idén a történelmi kalendáriumban nem egy békemozgalmi évfordulót lelhetünk fel, melyek néhány évtized távlatából is bizonyítják, hogy az emberiség a második világháború borzalmas megrázkódtatásaiból okulva lépett a békemozgalomnak arra az útjára, amely napjaink rakétaellenes megmozdulásáig vezet a nyugat-európai országokban. A második világháború óta általában megváltoztak az emberiség elképzelései a békéről, nem kíván a háborúkat szülő úgynevezett imperialista békéből, hanem vágya a tartós, demokratikus béke, melynek alapján teljesen kiküszöbölhetők a háborúk a társadalom életéből s megvalósítható az, ami a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével kezdődött el. Napjainkban a világtörténés szorosan összefügg a Szovjetunió és a többi szocialista ország következetes békepolitikájával. Az idén emlékeztünk a nemzetközi békemozgalom fontos mozzanatára, a 35 évvel ezelőtt lezajlott párizsi első béke-világkongresszusra. Örökké emlékezetesek maradnak a mozgalom egyik alapítójának, a Nobel-díjas Joliot Curie tudósnak szavai: „A mi békekövetelésiink nem passzív, nem a beletörődök pacifizmusa. Akik készek velünk együtt a békét megvédeni, azok megkapják tölünk a támogatást, az eszközöket“. A vílág-békemozgalom több mint három évtized távlatából nagy fejlődést ért el és nagy utat tett meg. A benne szerepet játszó nemzetközi erők hatást gyakorolnak kormányuk magatartására, ennek a tanúi vagyunk Hollandiában és Dániában, ahol a törvényhozás szervei szembehelyezkedtek a NATO háborús politikáját támogató elképzelésekkel és megálljra intették a kormányokat. Napjainkban az emberek békevágya erősebb a háborúra szövetkezők mesterkedésénél. A békevilágmozgalom az elmúlt több mint három évtized alatt a problémák és tennivalók konkrét megjelölésével igazolta, hogy számára a békeharc nem valamilyen elvont fogalom, a békéért való tennivalókat szorosan egybekapcsolja a konkrét teendőkkel, hogy a lőporos hordó gyújtózslnórját mindig a világnak azokon a pontjain hatástalanítsák, ahol leginkább fenyeget a robbanás. A békeerők, ilyen jelentős tanácskozása volt harminc évvel ezelőtt a Béke Világtanács 6. rendkívüli ülése, mely felhívással fordult az emberiséghez, hogy akadályozzák meg az imperialista nagyhatalmak fokozódó atomfegyverkezését, továbbá sürgette az elharapódzott vietnami háború mielőbbi megszüntetését és a közel-keleti háborús góc idejében történő elfojtását. A Béke Vílágtanács kiállása és^ határozatai azt bizonyították, hogy a béke letéteményeseként féltve őrködő szocialista közösség törekvéseinek hatása alatt minden lehetséges eszközzel síkrastfáll az emberiség megmentéséért, az imperializmus által előidézhető kataklizma elhárításáért. Ebben a szellemben sürgeti az emberiség Stockholm gondolatainak diadalra Jutását. L. t. Kukrinyikszi rajza Május 8rán Stockholmban megkezdődött az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó konferencia második fordulója. A tanácskozáson ugyancsak részt vesz a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselője. A konferencia második szakasza annak a nagy hatásnak jegyében ült össze és kezdte el munkáját, melyet a Varsói Szerződés tagországainak a NATO-államokhoz intézett, azzal kapcsolatos felhívása váltott ki, hogy kölcsönösen mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról és kössenek szerződést a békés kapcsolatok fenntartásáról. Mint ismeretes, a brüsszeli NATO- központban elutasítással fogadták a felhívást, mely ennek ellenére nem egy európai országban rokonszenvet keltett, hiszen a legszélesebb néptömagek jól felfogott érdekeit fejezi ki. Nyugati lapok a javaslatból azt emelték ki, hogy a Varsói Szerződés most több oldalú konzultációkat javasol, egyes angol lapok pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy a szerződés előkészítésére hivatott többoldalú tárgyalások gondolata a korábbi indítványokban nem szerepelt. A sfockholmi konferencia tehát olyan légkörben újította fel munkáját, amelyet vegyes érzelmek jellemeznek. Európa országaiban szemlátomást erősödik a rakétaellenes mozgalom, s ennek bizonyságául szolgál a brit asszonyok megerősödött Greenham Common-i béke-elkötelezett mozgalma. továbbá a dán parlamentnek az az elszánt döntése, hogy a közeljövőben nem járul hozzá a NATO- program ama részének finanszírozásához, amely a hírhedt kettős határozat értelmében az amerikai rakéták telepftésére vonatkozik. A stockholmi konferencia második fordulója szinte hagyományosan újabb szovjet kezdeményezés jegyében kezdődött. Az értekezlet kezdő ülésén Oleg Grinyevszkij nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője a konferencia elé terjesztette az európai bizalom és biztonság erősítésére irányuló intézkedésekről szóló szovjet javaslatokat tartalmazó dokumentumot. Ez a következő javaslatokat és elképzeléseket tartalmazza: azoknak, a konferencián részt vevő államoknak, amelyek nukleáris fegyverekkel rendelkeznek, kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy nem vetnek be elsőként atomfegyvert. Ezt a kötelezettséget minden egyes nukleáris hatalom, amely ezt eddig nem tette meg. vagy egyoldalúan vállalja magára, vagy a kötelezettségvállalás egy megfelelő módon kidolgozott nemzetközi megegyezés tárgyát alkothatná. Ez a kötelezettségvállalás elsőrendű fontosságú lépés lenne, amely a Újra Stockholmban Kezdeményezően és folyamatosan bizalomerősítés ügyéhen valóságos politikai fordulathoz vezetne, nemcsak a nukleáris hatalmak között. A dokumentum javasolja, hogy a konferencián részt vevő, nukleáris fegyverrel rendelkező államok atomkonfliktussal fenyegető veszély esetén kezdjenek sürgős tárgyalásokat, forduljanak kérdésekkel egymáshoz, és bocsássák egymás rendelkezésére a szükséges információkat. Nagy fontosságú intézkedés lenne a katonai erő alkalmazásának elvetéséről és a békés kapcsolatok támogatásáról szóló szerződés megkötése, amelyet' a Varsói Szerződés tagállamai javasolnak. A szerződés alapvető tétele lehetne az a kötelezettség, hogy nem alkalmaznak elsőként egymással szemben sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket, azaz általában véve lemondanak a katonai erő alkalmazásáról. Ilyen kötelezettséget vállalnának magukra a konferencián részt vevő államok, függetlenül attól, hogy tagjal-e valamilyen katonai szövetségnek, vagy semleges Illetve el nem kötelezett országok-e. A javasolt szerződésben természetesen részt kell vennie a Varsói Szerződés és a NATO összes tagállamának, hiszen a közöttük levő katonai szembenállás különösen veszélyes Európában. Figyelembe véve, hogy a katonai kiadások rohamos növekedése fokozza a fegyverkezési hajszát, és egyre terhesebbé válik a népek számára, a Varsái Szerződés tagállamai 1984. május 5-én felhívással fordultak a NATO-tagállamaihoz. A felhívás javasolta, hogy ne növeljék, inkább csökkentsék a katonai kiadásokat, akár százalékos arányban, akár abszolút értékben. Ebben minden olyan állam részt venne, amely képviselteti magát a stockholmi kopferencián. Elsősorban azok az államok, amelyek nagyobb katonai potenciállal rendelkeznek. Azokat a pénzügyi eszközöket pedig, amelyek a katonai kiadások csökkentése folytán szabadulnának fel a gazdasági és a társadalmi fejlődés céljaira, egyebek között a fejlődő országok támogatására lehetne felhasználni. Az államok közötti bizalmatlanság felszámolását szolgálná Európa megtisztítása a vegyi fegyverektől és különösen az, ha nem telepítenének vegyi fegyvereket ott, ahol ilyen fegyver jelenleg nincs. Ezt javasolták a Varsói Szerződés tagállamai idén január 410-én. A nemzetközi feszültség éleződésének jelenlegi légkörében olykor fennáll a vegyi fegyverek alkalmazásának veszélye, az a feladat, hogy Európát megszabadítsák a vegyi fegyverektől, különösen Időszerűvé válik. Az ilyen lépések elősegítenék a vegyi fegyverek betiltásáról, a fegyverkészletek világméretű meszüntetésérö! szólő megállapodás elérését is. A Szovjetunió helyesli azokat a javaslatokat, amelyek nukleáris fegyverektől mentes övezetek kialakítását helyezi kilátásban Európa különböző részein. Ezt támogatja számos európai ország. Az atomfegyvermentes övezet létrehozása a Balkánon és Európa északi részén, valamint a Varsói Szerződés és a NATO közötti érintkezési vonal mindkét oldalán közvetlenül hozzájárulhat a háborús veszély csökkenéséhez és a bizalom erősödéséhez. A konferenciának komoly figyelmet kellene szentelnie e témáknak. Figyelembe véve a helsinki záróokmányban előirányzott bizalomerősítő intézkedések megvalósításának kedvező tapasztalatait, a Szovjetunió javasolja, hogy dolgozzanak ki kiegészítő intézkedéseket. Egyebek között olyan intézkedésekről van szó, mint a hadgyakorlatok mértékének korlátozása a szárazföldi, a légi és a haditengerészeti hadgyakorlatok, valamint a nagyobb csapatmozgások és átcsoportosítások előrejelzése. A szovjet Javaslat továbbá ajánlja: fejlesszék tovább azt a kialakult gyakorlatot, hogy meghívják a konferencián más résztvevő ország megfigyelőit a nagyobb hadgyakorlatokra. Afrika déli részén annak vagyunk a tanúi, hogy az itteni frontállamok felocsúdtak a fejlemények tétlen szemléléséből és kezdeményezően hozzáláttak a régió hosszú idő óta megoldásra váró égető problémáinak rendezéséhez. A délafrikai földrész államai és kivált a felszabadult egykori portugál gyarmatok vezetői jószándékot tanúsítva februárban és márciusban tárgyalóasztalhoz ültek a pretoriai rendszer képviselőivel, s a tárgyalások eredményeként két jelentős megállapodás született. A zambiai fővárosban aláírt „lusakai megállapodás" célja az volt, hogy Angola visszaszerezze a dél-afrikai katonai erők legutóbbi offenzívája következtében elorozott déli területeit, visszanyerje szuverenitását egész Dél-Angola fölött, és jó szomszédságban éljen valamennyi szomszédjával, beleértve a dél-afrikai államot is. A valóság és a józan logika diktálja, hogy a megállapodások jelentőségét ne túlozzuk el. Bármennyire is a „század egyezményeként“ kommentálták egyes tájékoztató eszközök a Manuel Alexandro angolai és Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter kézjegyével ellátott lusakai egyezményt, a jelentősége csak addig a határig fog terjedni, amig a szövegében rögzítettek megvalósulnak. A lusakai egyezménnyel egyidőben a szomszéd Mozambik is hasonló szellemű megállapodást kötött a pretoriai rezsimmel. Pretoria és Machuto meg nem támadási és jószomszédi kapcsolatokra kiterjedő szerződéssel kívánta normalizálni kapcsolatait az úgynevezett komati szerződésben (nevét a dél-afrikai államot Mozambiktól elválasztó Komati folyóról kapta). A dokumentumok aláírását eredményező tárgyalások lényege abban van, hogy a dél-afrikai állam és a felszabadult portugál gyarmatok utódállamai között megindult a normális diplomáciai kapcsolatfelvétel és az úgynevezett írontállamok képviselői májusban Is találkoztak, miután Angola és Mozambik március derekán biztonsági szerződést kötött a Dél-afrikai Köztársasággal: majd hat afrikai frontállam — Angola, Mozambik, Botswana, Zimbabve, Zambia és Tanzánia — államfője Urushaban, Tanzánia fővárosában találkozott. A szerződés megkötése óta rendezett első csúcstalálkozó napirendjén szerepelt az Afrikai Nemzeti Kongreszszus által képviselt felszabadítás! mozgalom helyzetének megítélése. Az említett biztonsági szerződés ugyanis tartalmazott olyan kitételeket, melyek szerint szemlélve a tényeket, az Dél-afrikai üresjárat érintett frontállamok engedményeket tettek volna Dél-Afrlkának, amennyiben korlátozzák támogatásukat a Namíbia függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezetnek, a Sam Nujoma vezette SWAPO-nak, ugyanakkor a pretoriai rendszer is ígéretet tett arra, hogy a szuverén kormányokkal szemben álló szakadár szervezeteket „elirányítja“ az anyaország közelségéből. Az április végi újabb csúcstalálkozón, melyet a mozambiki Mabutoban rendeztek meg, a volt portugál gyarmatok államfői a földrész legégetőbb kérdéseit vitatták meg. A zárónyilatkozatban követelték a dél-afrikai csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását Angolából és felszólították Pretotriát, hogy kezdjen tárgyalásokat a SWAPO képviseöivel a namibiai függetlenség megadásáról. A találkozón felfigyeltető jelenség volt, hogy a vezető politikusok közül Jerry Rawlings, a ghanai ideiglenes nemzeti védelmi tanács elnöke kezdeményezően síkraszállt amellett, hogy az afrikai országok közösen lépjenek fel a fajüldöző pretoriai rendszer ellen, fokozzák a dél-afrlkal földrész nemzeti felszabadító mozgalmainak nyújtott támogatásukat. Mennyire indokolatlan az erőltetett derűlátás a dél-afrikai rendezéssel kapcsolatban, az is bizonyítja, hogy a megállapodás értelmében április 30-ig be kellett volna fejeződnie a dél-afrikai csapatok kivonásának Angolából és Mozambik egyes részeiből, viszont ez máig sem történt meg. A pretoriai rendszer újabban a namibiai rendezés feltételét az Angolában állomásozó kubai csapatok kivonásához köti, ami Uganda véleménye szerint ■ a legnagyobb akadályt jelenti. Angola és Kuba államközi szerződésben rögzítette kapcsolatait, amelyek szellemében Kuba a jövőben is minden szükséges segítséget megad Angolának. Ugyancsak eredménytelenül végződött az a találkozó is, amelyen a SWAPO vezetői Dél-Afrika képviselőivel tanácskoztak Lusakában, Zambia fővárosában. A konferencia eredeti célja szerint itt Is Namibia függetlenné válásáról, s ezzel kapcsolatban a Biztonsági Tanács 435. határozatának végrehajtásáról, azaz a'szabad és általános választások ENSZ felügyelet alatt történő megrendezésének kérdéseiről tárgyaltak volna. Pretorjß a tanácskozásokon csellel élt, az volt a szándéka, hogy rábírja a SWAPO-t, hogy elismerést szerezzen a fajgyűlölő rendszer által támogatott „belső pártoknak“, a SWAPO azonban erre nem volt hajlandó és csakis Pretoriát Ismeri el tárgyalópartnerként. A dél-afrlkal rendezést nemcsak Pretoria csapatai Dél-Angoláből való kivonásának halogatása gátolja, hanem az is, hogy még rendezetlen a szakadár UNITA szervezet által túszként elhurcolt Idegen állampolgárok, köztük 20 polgártársunk sorsa, illetve végleges szabadon bocsátása. LÖRINCZ LÄSZLÖ
