Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-19 / 20. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 3 Í984. május 19. II Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottságának nyilatkozata A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bi­zottsága, miután minden szempontból megvizsgálta a XXIII. Los Angeies-i Nyári Olimpiai Játékok körül kiala­kult helyzetet, és a szovjet sportkül­döttség olimpiai részvételének kérdé­sét, a múlt hét keddjén nyilatkozat­ban jelentette be, hogy nem lehetsé­ges a szovjet sportolók részvétele a nyári olimpián. A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bi­zottságának valamennyi tagja, köz­tük mind a 29 olimpiai sportág szö­vetségének vezetője, valamint a Szov­jetunió Nemzeti Olimpiai Bizottsága Elnökségének valamennyi tagja egy­hangúlag a Los Angeles-i nyári olim­piai játékoktól való távolmaradás mel­lett szavazott és elfogadta a Szovjet­unió Nemzeti Olimpiai Bizottsága ál­lásfoglalását tartalmazó nyilatkoza­tot. Mint ismeretes, a szovjet olimpiai bizottság 1984. április 10-i nyilatko­zatában mélységes aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy a játé­kok szervezői durván megsértik az olimpiai charta szabályait; továbbá amiatt, hogy az Egyesült Államok reakciós körei a hivatalos szerek elnéző magatartásával szovjetellenes kampányt indítottak. A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottsága ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB] fordult, kérve, hogy vizsgál­ja mej^a kialakult helyzetet. A NOB április 24-én megtartott ülésén elismerte, hogy a Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottságának ál­lásfoglalása jogos és megalapozott. Az amerikai hatóságok azonban, figyelmen kívül hagyva a NOB véle­ményét, folytatják durva beavatkozá­sukat azokba az ügyekbe, amelyek ki­zárólagosan a Los Angeles-i olimpia szervező bizottsága illetékességébe tartoznak. Ismeretes, a jelenlegi olimpia előkészületeinek első napjai­tól kezdve az amerikai kormányzat arra törekedett, hogy saját politikai oéljaira használja fel a játékokat. Az országban soviniszta hangulatot kel­tenek, ösztönzik a szovjetellenes hisz­tériát. Az amerikai hatóságok nyílt enge­dékenysége következtében rendkívül megélénkült a különböző szélsőséges szervezetek és csoportok tevékenysé­ge. Ezek a csoportok nyíltan azt tűz­ték ki célul, hogy „elviselhetetlen körülményeket“ teremtsenek a Szov­jetunió küldöttségének tartózkodása, a szovjet sportolók szereplése szá­mára. Szovjetellenes politikai tünte­téseket készítenek elő, a Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottságához, a szovjet sportolókhoz és hivatalos sze-< mélyekhez intézett fenyegetéseikben nyílt fižikai leszámolást helyeznek kilátásba. A szovjetellenes, szocialis­taellenes szervezetek főkolomposait fogadják az amerikai kormányzat hi­vatalos képviselői, tevékenységüket széles körben reklámozzák a tömeg­tájékoztatási eszközök. Az utóbbi idő­ben Washington megnyugtató nyilat­kozatokat tesz arról, hogy kész tisz­teletben tartani az olimpiai charta előírásait. Az amerikai fél gyakor­lati tettel azonban azt tanúsítják, hogy nem áll szándékában biztosítani minden sportoló biztonságát, tiszte­letben tartani jogaikat és emberi méltóságukat, normális feltételeket létrehozni a játékok megtartásához. Ilyen körülmények között a Szov­jetunió Nemzeti Olimpiai Bizottsága kénytelen kijelenteni: a szovjet spor­tolók részvétele a Los Angeles-i XXIII. Nyári Olimpiai játékokon nem lehetséges. Ha másként cselekedné­nek, akkor az egyet jelentene az amerikai hatóságok és a játékok szer­vezői olimpiaellenes tevékenységének jóváhagyásával. E határozat elfogadásával semmi­képpen sem kívánjuk befeketíteni az amerikai társadalmat, nem akarjuk beárnyékolni az országaink sportolói között létrejött jó kapcsolatokat. A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottsága, országunk sportszerveze­tei továbbra Is támogatják a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetsége, a nemzetközi sportszövetségek, a Nem­zetközi Sportújságíró Szövetség erő­feszítéseit, agjelyek a nemzetközi olimpiai mozgalom megszilárdítására irányulnak, küzdenek a mozgalom tisztaságának és egységének megőr­zéséért. A Szovjetunión kívül — lapzártáig — Afganisztán, Bulgária. Csehszlová­kia, Leosz, Mongólia. NDK és Viet­nam Olimpiai Bizottsága is bejelen­tette, hogy sportolói nem vesznek részt a nyári olimpiai játékokon. Szovjet gépek az ázsiai földeken Huszonkét ázsiai országban ismerik jól a szovjet gyártmányú ^mezó­­gazdasági gépeket. Iránban például jelenleg több mint 1000 szovjet trak­tor és sok más mezőgazdasági gép dolgozik. Az ottani Iran Grab cégnek Kermansahban korszerű szervizközpontja van szovjet diagnosztizáló és ja­vító gépekkel felszerelve. A Traktoroexport szovjet vállalatnak régi kereskedelmi kapcsolatai vannak Pakisztánnal Is, ahová 1965 óta eddig 28 ezer traktort szállított főleg Belorusz MTZ-50 típusúakat. Az utóbbi öt évben a hétszeresére növekedett az Afganisztánba Irá­nyuló szovjet mezőgazdaságigép-szállítás. A Szovjetunió Afganisztánban nagy gépjavító állomásokat is épített, és azok számára több mint 3000 szakmunkást képzett ki. Hasonló kmeskedelml kapcsolatai vannak a Traktoroexportnak Mongó­liával, Laosszal, ahová műszaki dokumentációt küldenek, Vietnammal ahol 70 mezőgazdasági szervizt és pótalkatrészraktárt és’ 120 gépjavító műhelyt építettek, s közel '4500 szakembert képeztek ki, vagy Indiával, ahol többek között a Conc^d-céggel kötött szerződést á Szovjetunió 17 ezer SK-5 Niva típusú gabonakombájn szállításáról. A szovjet traktorokat Thaiföldön is kedvelik. A PROPAGANDA ÉS AZ ELNÖKVÄLASZTÄS „Mi a béke hívei vagyunk“ ÍKukrinyikszi rajza], A Magyar Népköztársaság Külügy­minisztériuma 1984. május 7-én átadta a NATO-tagállamok Bu­dapesten akkreditált nagyköveteinek a Varsái Szerződés tagállamainak fel­hívását, amelyet a NATO tagállamai­hoz intéztek a katonai erő alkalma­zásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásá­ról szóló szerződés megkötésével kapcsolatban. A Varsói Szerződés tagállamai a mostani bonyolult nemzetközi hely­zetben, amelyet — különösen Euró­pában — az államok közötti feszült­ség további fokozódása, a háborús veszély növekedése jellemez, felhí­vással fordulnak a NATO tagállamai­hoz, hogy valamennyi nép javára egyesítsék erőfeszítéseiket a feszült­ség enyhítése, kölcsönös kapcsolataik politikai légkörének javítása, a biza­lom erősítése és a béke megszilárdí­tása érdekében. A Varsói Szerződés tagállamai ügy vélik, hogy e célnak megfelelne az 1983. január 5-i prágai Politikai Nyi­latkozatban tett javaslat közös meg­vizsgálása. E javaslat értelme Ismeretes. A Varsói Szerződés tagállamai javasol­ják az Észak-atlanti szerződés tag­államainak, hogy kölcsönösen szerző­déses formában vállaljanak kötele­zettséget: nem alkalmaznak elsőként egymás ellen sem nukleáris, sem ha­gyományos fegyvert, következésképp egyáltalán nem alkalmaznak egymás ellen katonai erőt. A kötelezettség kiterjedne a szerződésben részes minden állam területére, valamint a katonai és polgári személyzetére, ha­jóira, repülőgépeire és űrhajóira, s a tulajdonát képező más objektumokra, tekintet nélkül azok hollétére. Lehetségesnek tűnik, hogy a két szövetség tagállamai a szerződésben hasonló kötelezettségvállalást irá­nyoznak elő arra, hogy harmadik országgal szemben is lemondanak az erő alkalmazásáról, legyen az velük akár kétoldalú szövetségi kapcsolat­ban álló, akár el nem kötelezett vagy semleges ország. A szerződés előirányozhatná azt a kötelezettségvállalást, hogy a részt vevő államok kölcsönösen megvizs­gálják a váratlan támadás veszélyé­nek elkerülését szolgáló gyakorlati intézkedéseket. A szerződésben cél­szerű kifejezésre juttatni a készséget, hogy az aláírók az ENSZ Alapokmá­nya alapján együttműködnek a világ­­szervezet hatékonyságának fokozásá­ban. A katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról szóló szer­ződés természetesen nem korlátozná résztvevőinek elidegeníthetetlen jo­gát az egyéni és kollektív önvéde­lemre. A szerződés kezdettől fogva nyitva állna minden más, ahhoz csatlakozni kívánó számára. v Ezek és a szerződés megkötésére vonatkozó más javaslattal kapcsola­tos kérdések fontos helyet foglaltak el azokon a konzultációkon, amelyek az elmúlt időszakban kétoldalú ala­pon folytak a Varsói Szerződés tag­államai és a NATO többi tagállama, valamint néhány más ország között. A konzultációk elősegítették a Var­sái Szerződés tagállamai javaslatá­nak jobb megértését. A tagállamok azonban figyelembe veszik azt is, hogy e javaslat egészéről és egyes elemeiről eltérő vélemények és el­képzelések jutnak kifejezésre, ame­lyek komoly tanulmányozást érde­melnek. Mindez arról tanúskodik, hogy szükség van a párbeszéd elmé­lyítésére a katonai erő alkalmazásá­ról történő kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról szóié szerződés megkötésére tett ja­vaslatról. A Varsói Szerződés tagálla­mai készek erre. A tagállamok újabb lépésre hívnak fel a szerződésjavaslat megvizsgálá­sában — indítványozzák a sokoldalú konzultációk megkezdését. Meggyő­zően bizonyítja ezt az európai biz-Fejlődő kapcsolatok Ľubomír Strougal csehszlovák mi­niszterelnök a múlt héten hivatalos baráti látogatást tett a Líbiai Arab Népi Szocialista Államban. Tripoliban fogadta 6t Moamer Kadhafi, líbiai államfő. A megbeszélés során a fe­lek véleményt cseréltek a csehszlo­vák—líbiai kapcsolatokról és az idő­szerű nemzetközi helyzetről. Miniszterelnökünk tárgyalásokat folytatott líbiai kollégájával, Abda* Szalam Ahmed Dzsallud őrnaggyal Is. A tárgyaló felek megelégedéssel nyugtázták, hogy Csehszlovákia és Líbia kapcsolatai eredményesen fej­lődnek minden területen az 1982 szeptemberében Prágában aláírt ba­rátsági és együttműködési szerződés alapján. Dzsallud őrnagy a tárgyalások fo­lyamán aláhúzta a két ország közötti baráti együttműködés jelentőségét és köszönetét fejezte ki azért a segít­ségért, amelyet Csehszlovákia hagyo­mányosan nyújt az arab nép igazsá­gos ügyének, s ugyancsak nagyra ér­tékelte Csehszlovákia szerepét a bé­kéért, a nemzetközi biztonság meg­szilárdításáért és az államok közötti békés együttműködésért folytatott harcban. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR A mozgalmas latin-amerikai föld­részen a Dominikai Köztársa­ság ritkán hallat magáról. A májusi ünnepségek előtt neve mégis feltűnt a hírek között. Latin-amerikai és karibi viszonylatban nem meglepő oka volt ennek: tüntetésekről és za­vargásokról adtak hirt a lapok. A tö­megek felvonultak a kormány sérel­mes gazdaságpolitikája ellen. A meg­mozdulások központja a főváros, Santo Domingo volt, ahol megszállták a szakszervezeti központokat. Domi­nika népe elsősorban az életkörülmé­nyek nagy mértékű megromlását és az újabb megszorító intézkedéseket sérelmezte. A ljadsereg és a rendőrség alaku­latai megszállták a főváros kulcsfon­tosságú pontjait. Bár Salvador Jorge Blanco elnök felhívta a tömegeket, hogy hagyományosan ünnepeljék meg a munkásság ünnepét, a szakszerve­zetek tiltakozó felvonulásokra szólí­tották fel a dolgozókat. Az elnök ugyan később békülékenységet tanú­sított, mert a szakszervezeti közpon­tokat Időközben megszálló rendőrség a kormány utasítására kiürítette a helyiségeket. A dominikai dolgozók nagyarányú megmozdulása „éhséglázadásként“ került be az ország legújabb történel­mébe. Emlékezetes, hogy a lakosság megmozdulásaira' abból az alkalom­ból került sor, hogy mintegy 19 évvel ezelőtt nagyon szomorú események játszódtak le az ország életében, a­­mikor amerikai tengerészgyalogosok partra szálltak és beavatkozásukkal megakadályozták az éppen lejátszódó pplitikai változások balrafordulását. Erre emlékezett a nép. A Dominikai Köztársaság mint füg­getlen állam Hispaniola sziget keleti részében terül el, szomszédja a zsar­noki rendszeréről hírhedt Haiti. Ä Nagy-Antillák csoporthoz tartozó szi­getet 1492-ben maga Kolumbus Krls­tőf fedezte fel. A XVI. század óta aztán spanyol gyarmat volt. Spanyol­­ország a sziget egy részét a XVI. szá­zad végén átengedte Franciaország­nak. A sziget keleti része 1844-ben elszakadt és kikiáltotta a független Dominikai Köztársaságot. 1861 és 1885 között azonban ideiglenesen vissza­tért a spanyol gyarmaturalom. Száza­dunkban 1916 és 1924 között ameri­kai katonai megszállás alá került a sziget, melynek sorsában később nagy szerepet játszott a Trujillo család. A sziget legfőbb ura és birtokosa Ra­fael Trujillo volt, majd amikor 1961- ben meggyilkolták, öccsének, az ál­lamfői szék várományosának Hector-A nép nem felejt nak menekülnie kellett. A Trujillo család nepotista szellemben osztotta el a tisztségeket a családtagok kö­zött. Ennek a rendszernek vetett vé­get Juan Bosch elnök polgári demok­ratikus kormánya, amely 1963-ban rövid időre berendezkedett. Washing­ton ugyanis folytatta cselszövéseit a független Dominika ellen, s a kor­mányzatnak 'különösen Bosch beígért demokratikus reformjai nem voltak Ínyére. Ezért a hírhedt tengerészgya­logság, a „börnyakúak“ felvonultatá­sával megdöntötte Juan Bosch alkot­mányos rendszerét. Ennek volt ápri­lis utolsó hetében éppen 19. évfordu­lója. Dominikában a hatvanas évek első felében az úgynevezett „Ameri­­ka-közi békeerők“ leple alatt az ame­rikai katonai megszálló erők gyako­rolták a hatalmat és reakciós katonai juntát segítettek hatalomra. Ezt 1965- ben egy népi felkelés elsöpörte, mely Juan Bosch támogatására indult. Az „Amerika-közi“ erők helyébe a had­sereg hazafias szellemű tisztjeinek csoportja lépett Francisco Caamano ezredes vezetésével. tonság bonyolult problémáival foglal­kozó számos sokoldalú fórum tapasz­talata. A konzultációk során — többek kö­zött — figyelmet lehetne fordítani olyan kérdésekre, mint a szerződés­ből eredő lehetséges kötelezettségek tartalma ás mértéke, ezek összefüg­gése az ENSZ Alapokmányából, a Helsinki Záróokmányból, más két- és több oldalú szerződésből és megálla­podásból fakadó kötelezettségekkel, továbbá a szerződésben vállalt köte­lezettségek betartásának biztosításá­ban való együttműködés. A sokoldalú konzultációk jellegét illetően a Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy a szerződés­ben résztvevők vagy azonnal hozzá­foghatnának a lényegi kérdések megvizsgálásához vagy — amennyi­ben a NATO tagállamai a fokozatos haladást részesítik előnyben — e kér­dések későbbi megvizsgálása kere­teinek és rendjének megvitatásával kezdhetnék meg a munkát. A sokoldalú konzultációk lebonyo­lításának rendjéről— beleértve azok helyszínét is — a Varsói Szerződés tagállamainak véleménye szerint kü­lönösebb nehézség nélkül meg lehet­ne állapodni. A Varsói Szerződés tagállamai ter­mészetesen készek a javaslatukkal kapcsolatos véleménycsere folytatá­sára minden érdekelt állammal az európai bizalom- és biztonságerösftő intézkedésekkel és leszereléssel fog­lalkozó stockholmi konferencián, va­­lvnint kétoldalú alapon. Európa és a világ népei tényleges lépéseket várnak a béke és a bizton­ság érdekében, valamint a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítására. A Varsói Szerződés tagállamai éppen ebben a szellemben intézik ezt a fel­hívást a NATO tagállamaihoz, és erre pozitív választ remélnek. A felek aggodalommal állapították meg, hogy a nemzetközi helyzet to­vábbra is bonyolult és feszült. Ennek okát az imperializmus agresszív erői­nek, elsősorban az Egyesült Álla­moknak a kalandor akcióiban jelöl­ték meg. A miniszterelnökük a tárgyalások befejeztével aláírták a két ország 1990-ig terjedő gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködésének fej­lesztési programját, amely meghatá­rozza Csehszlovákia és Líbia együtt­működésének gyors ütemű bővítését az ipar, valamint az árucsere terüle­tén. A csehszlovák kormányfő Dzsallud őrnagyot, hivatalos baráti látogatásra hívta meg. Caamano azredes fontos szerepet Játszott az átmeneti időben. Haladó reformokat kezdett el, de ezeket saj­nos nem tudta befejezni, mert a reak­ció ásk'álődásai miatt kénytelen volt átadni helyét, s beérve az állam lon­doni katonai attaséjának tisztségével, de rejtélyes körülmények között el­tűnt a tengeran. Dominika életére jellemző, hogy a hetvenes évek derekától fokozatos enyhülés következett be a rendszer természetében, így 1977-ben az ille­gális Dominikai Kommunista Párt te­vékenységét is engedélyezték. Bala­­guer elnök reformjait később utóda Francisco Guzman folytatta, aki ta­valy szerencsétlen véletlen folytán, más állítások szerint előre eltervezett „öngyilkosság“ következtében életét vesztette. A dominikai éhséglázadás a részt­vevők mérséklete ellenére is halálos áldozatokat követelt. Egyes jelentések szerint kétszáz halottja volt az ak­ciónak, más hírek visszafogottabb adatokat tartalmaznak. Am tény, hogy az amerikaiak egykori partraszállása 19. évfordulójának szomorú eseményeit ugyancsak súlyos gazdasági helyzet váltotta ki. s ami az okokat illeti, 1965 megismétlődött. A különbség csak az, hogy az uralkodó burzsoázia most nem az amerikai tengerészgya­logosokhoz, hanem a külföldi pénz­intézetekhez fordult segítségért. A Dominikai Köztársaság népe tehát valamelyest kedvezőbb, enyhébb viszo­nyok között, ds ugyancsak kénytelen küzdeni függetlensége megvédéséért, s a megfelelőbb demokratikus kor­mányzati rendszerért, melynek meg­valósulása a jelek szerint nem vár­ható a közeljövőben. Ezért nagyon indokolt, hogy a la­tin-amerikai országok összefogjanak, közös érdekeiket tekintve mozgalmat bontakoztassanak ki Washington ön­kényes beavatkozásai ellen, s kiállá­sukkal segítsék az ezt a célt szolgáló ismert Contadora-csoport munkáját. LÖRINCZ LASZLQ

Next

/
Thumbnails
Contents