Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-12 / 19. szám

12

.SZABAD FÖLDMŰVES.

1984. mS]us 12L

A brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás alapvető

tudnivalóig

GÉPIPARI ÚJDONSÁGOK

Előcsíráztatott buraonva ültetése

A brnói Agrozet Konszern prostéjovi vállalata az idei első negyedév végéig az NSZK.beli Gruse cég tervdokumentációja alapján próbagyártás keretében legyártotta az SK 4-290-es jelű burgonyaültető gépek első tíz példányát. Az Állami Mezőgazdasági Erdészeti és Élelmiszeripari Gépvizsgáló Intézet valamint a Prágai Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézet próbakísérletei alapján megállapították, hogy az utóbbi években kipró. hálásra kerülő összes NSZK, angol, holland és egyéb típusú burgonyaültető gépek közül az emlitett jelű U1- tetőgép felel meg a legjobban; Csehszlovákia igényes agrotechnikai feltételeinek. Ezért az A. Gruse céggel a burgnnyaüttető gép gyártására U- cenc szerződést kötöttünk.

A speciális négysoros iiltetőgép etőnsíráztatntt burgonya ültetésére alkalmas. A tartályok töltése kézi erővel vagy mechanikusan történik. A

gép jelentősebb előnyei; az elöcsíráztatott burgonya teljesen automatizált ültetése, a gumók és a csírák megklmélése — a megfelelően előcsíráztatott burgonya esetében a csíráknak legkevesebb nyolcvan százaléka sértetlen maradt —, az ültetés pontossága, a gép nagy teljesítménye, a talajra gyakorolt alacsony nyomása, az ültetőgépnek a traktor kabinjából való kezelhetősége stb.

A gép alapját a két sor serleggel ellátott elevátorszeríí ültető berendezés alkotja. A gumók folyamatos szállítását a nagy befogadóképességű tartályból az ültetőberendezésig, egy hidraulikusan vezérelhető vibráló szállítószalag biztosítja. Az Ultetőgépen a sortávolság 68 és 70, betét alkalmazása esetén pedig 75 centiméterre beállítható. A sorban a gumók 17-tól 50 centiméterig terjedő távodságra ültethetők. Az ültetés egyenletes mélységét egy talajkopfrozó eke biztosítja. A tartály ezer kiló burgo.

nya befogadására alkalmas. Az flltetögép óránkénti munkasebessége hét kilométer, teljesítménye pedig 0,6 hektár. A gép 3 fokos lejtőkig biztonságosan üzemeltethető.

A próbasorozatban gyártott gépek közül néhányat már az idén a brandýsi és a miknlovi szövetkezetben kipróbáltak. A többit pedig a Szovjetunióban. Magyarországon és Lengyelországban „vizsgáztatják“.

Jövőre ezekből az ültetőgépekből még a tavaszi munkák megkezdése előtt száz darabot gyártanak le és szállítanak a mezűgazbdasági üzemekbe. A rá következő évben a számuk további kétszázzal gyarapodik. Az SK-4-290 burgonyaültető gép gyártásával kitöltődik az a hézag, amely eddig érzékelhető volt a burgonyatermesztés gépesítésében. A prostéjovi vállalat a KGST országok keretében többek között a burgonyaültető gép gyártására szakosodott. Ezeknek a gépeknek bizonyára a többi szocialista országban is nagy hasznát veszik majd. A Szovjetunió és az NDK már most nagy érdeklődést tanúsít irántuk. —ik-«

(II. RÉSZ)

■ a ledolgozott munkanapok sze. rtntl havi jutalmat, amelyet a dolgozók és a hónapok szerint differenciáltan lehet kifizetni;

■ a díjszabás szerinti jutalom különböző egyszerű módjait, a bérpótlékokkal együtt.

Az említett jutalmazási módokon kívül az idénymunkák idején — a nagyobb igyekezet kifejtése érdekében — külön Jutalmakat lehet juttatni. A kollektív jutalmak szétosztásánál az egyes dolgozók egyéni hozzájárulásának jobb értékelése érdekében a munkacsoport tagjainak döntése alapján alkalmazni lehet a „munkarészvétel“ koefficiensét. Az együtthatók figyelembe veszik a dolgozók teljesítményét, kezdeményezését, munkaminőségét és hatékonyságát, a munka- és technológiai fegyelmet, az tizemben ledolgozott éveket, a gyakorlati éveket, a munka nehézségi fokát, a munkafeltételeket stb. A felsorolt együtthatók az előleg szétosztásában is érvényesíthetők, azonban az első Időszakban ajánlatos ezeket csupán az év végi prémiumok szét. osztásában alkalmazni. Emellett mindig szem előtt kell tartani a bérezési és jutalmazási rendszer hatékonyságát, egyszerűségét és érthetőségét.

A kollektív jutalmazás szilárait ja a dolgozók közös érdekét, együttműködését, tág teret nyújt kezdeményszésük kibontakoztatására, egyszerűbbé teszi az elsődleges nyilvántartást, kedvezően befolyásolja a munka minőségét, leegyszerűsíti az ellenőrzését és szilárdítja a vezető feladatát. A brlgádszerű ihunkaszervezés és jutalmazás serkentően hat a normatívák kihasználására, a belüzemi önelszámolássi rendszer tökéletesítésére, az érdem szerinti jutalmazás elvének érvényesítésére és a dolgozóknak az irányításban való közvetlen részvételére.

Bár a brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás alkalmazása hazánkban nem tekint vissza hosszú múltra, az eddigi tapasztalatok alapján mégis több hasznos tanulságot vonhatunk le. Elsősorban Igen pozitívan kell értelmeznünk a mezőgazdasági üzemek részéről e módszer iránt tanúsított széles körű érdeklődést, mert arra vall, hogy a gazdaságok vezetősége számára nem közömbösek a gyakran felmerülő nehézségek. Igaz, a vezetők hozzáállása a brigádszerű munkaszervezés alkalmazásához ennek elvet érvényesítése szempontjából Igen eltérő volt és alapjában véve azon múlott, hogy a vezetőknek ho. gyan sikerült elsajátítaniuk e munkaszervezési és jutalmazási mód működésének politikai, szociális és gazdasági lényegét. Nem mindegyik vezető becsülte fel kellőképpen ennek politikai és nevelő jelentőségét.

A tapasztalatok arra utalnak, hogy több mezőgazdasági üzemben alábecsülték a brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás alkalmazásának előkészületi szakaszát, amelynek keretében új feltételeket kell megteremteni az eredményes működéshez. A szovjet tapasztalatok is egyértelműen Igazolják, hogy azokban az üzemekben, ahol sikeresen megoldották az új feltételekre való politikaiszervezési felkészülést, ott a brigádok tevékenysége nagyon hatékonynak bizonyult.

Az új munkaszervezési mód bevezetése során több tisztázatlan kérdés merült fel, эппек a belüzemi szervezett szerkezetbe való beépítésével kapcsolatban. Sok mezőgazdasági üzemben helytelenül jártak el abban az értelemben, hogy mindenáron Igyekeztek új szervezeti szerkezetet létrehozni. Ha a brigádszerű munkaszervezést és Jutalmazást a belüzemi önelszámolási rendszer további elmélyítését szolgáló módszerként értelmezzük, akkor érthető módon ezt a módszert is a belüzemi önelszámolás adott szervezési rendszerébe kell beépítenünk.

Azokban az üzemekben is helytelenül jártak el, ahol a brigádszerű munkaszervezést a szocialista brigádok tevékenységével azonosították. Bár mindkét brigádforma ugyanazon célt követi — az önkéntes kezdeményezés révén a munkatermelékenység növelését —, tevékenységük tartalmában mégis különböznek. A brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás elvei alapján tevékenykedő munkaközösségek a szocialista brigádokkal szemben anyagilag érdekeltek a vállalt feladatok teljesítésében. Vagyis a feladatok teljesítése vagy nem teljesítése pozitív Illetve negatív következménnyel jár. Ha a szocialista brigád egységes és állandósult munkaközösségekből áll, amelyek egy relatíve zárt termelési ciklus keretén belül tevékenykednek és az eredmények is elérhetők, abban az esetben fokozatosan áttérhetnek a brigádszekérdés megoldása nagy tartalékokat

jelent a munka ésszerűsítésében.

Mint már említettük, a brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás igen fontos szerepet tölt be a belüzemi önelszámolási rendszer elmélyítésében. Mivel annak elvei alapján működik, brigádszerű önelszámolásnak is nevezhetjük. Megállapításaink szerint a belüzemi önelszámolás elveit azonban csak igen kevés munkaközösségben alkalmazzák. Többnyire csak ennek kiválasztott elemeit elsősorban a végeredményért, illetve a tervfeladatok túlszárnyalásáért járó prémiumokkal kapcsolatban. Csak igen kis mértékben alkalmazták a minőségre, az anyagi költségek csökkentésére, az üzemanyag, a takarmányok stb. megtakarítására serkentő ösztönzőket. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy a belüzemi önelszámolási rendszert a gyakorlatban inkább a gazdasági és csak minimális mértékben a költségközpontokon keresztül alkalmazzák.

BRIGÁDSZERÜ

ÉS JUTALMAZÁS

rű munkaszervezésre. Az eddigi gyakorlat is arra utal, hogy a brigádszerű munkaszervezés ott érvényesül a legjobban, ahol a szocialista brigádok eredményesen tevékenykedtek. Hiszen már önmagában a brigád biztosítéka annak, hogy egy összeforrott és kezdeményezd munkaközösségről van szó, amelyben kedvező emberközt kapcsolatok uralkodnak, s az embereket ugyanazon célok és érdekek kötik össze.

Ugyancsak gyakran vitatott téma a brigád- éš a részlegvezető közötti munkamegosztás, valamint jog- és feladatkörük kérdése. Ez az új jelenség, amely a brlgádszerű munkaszervezéssel kapcsolatban lép fel az Irányításban, helytelen értelmezése esetén az irányítás egyik alapvető elvének — mégpedig az egy vezető elvének — a megszegéséhez vezethet. A brlgádszerű munkaszervezés és Jutalmazás keretelvei pontosan körülhatárolják a brigádvezető és a felettes részlegvezető feladat- és jogkörét. Kisebb, legfeljebb 15 tagot számláló munkaközösségek számára javasoljuk, hogy a brigádvezető a dolgozók közül való legyen. 15 tagon felüli közösségekben, többmüszakos termelőrészlegeken vagy területileg széttagolt munkahelyeken ajánlatos, ha a brigádvezetői tisztséget a részlegvezető tölti be, persze a kollektíva beleegyezésével.

A felmérés során meglepően nagy eltérést tapasztaltunk a munkaközösségek «létszámát Illetően. A növénytermesztésben a létszám 5-től 74-ig — az átlaglétszám 23 dolgozó — az állattenyésztésben pedig — a 19 tagú átlaglétszám mellett — 3-tól 59-ig váltakozott. A túl nagy munkaközösségek esetében alapjában véve a jelenlegi helyzet uralkodik, a dolgozók többnyire Irányítottak, így az irányifásban és a döntéshozatalban csak kis mértékben részesednek. A másik oldalon a túl kicsi közösségekben viszont nem érvényesülhet a kollektiv munka elve. Igaz, ez a kérdés ennél sokkal bonyolultabb, főleg ami a növénytermesztésben в dolgozók egész évi foglalkoztatását illeti. E

A belüzemi önelszámolási rendszer elveit a szőkébb munkaközösségekben Is lehet érvényesíteni anélkül, hogy a szervezeti és irányítási rendszeren változtatnánk. Csupán a feladatok lebontásának, ezek értékelésének és ellenőrzésének rendszerét kell módosítani, s ezt megfelelő anyagi ösztönző rendszerrel egybekötni. Az eddigi tapasztalataink alapján a brigádszerű önelszámolást a belüzemi önelszámolási rendszertől az alábbi elemek és Jellegzetes vonások különböztetik meg:

■ a brigádszerü munkaszervezést és jutalmazást alkalmazó munkaközösségek a gazdasági vezetőséggel kötött szerződés alapján lejtik ki tevékenységüket. A munkaközösség kötelezi magát a vállalt feladatok teljesítésére a gazdasági vezetőség pedig a szükséges anyagi-műszaki feltételek megteremtésére és a jutalmazás megoldására. A szerződés a résztvevő felek számára kötelező jogirat. Ezt a termát ezidáig egyetlen irányítási és szervezési rendszer sem tartalmazta.

■ a munkaszervezésnek és jutalmazásnak kollektív formája érvényesül, tehát a feladatok lebontása és a jutalmazás nem egyénileg, hanem az egész munkaközösségre vonatkozóan történik;

Ш a munkaközösségnek a tervezett termelési feladatok teljesítéséért a béralapnak legalább húsz százaléka jár, ezt a tagoknak differenciált módon fizeti ki a végeredményen való részesedésük alapján. És éppen ebben a tekintetben merül fel a gyakorlatban a legtöbb tisztázatlan kérdés. Sokan az év végi részesedést tekintik kollektiv jutalomnak, áradnék pedig hiányzik a kellő serkentő hatása. De nem is beszélhetünk brigádszerű önelszámoiásról ezen elv elmaradása esetén;

■ az irányítási rendszerbe is egy új elem kerül. A munkaközösséget — a részlegvezetőkön kívül — a soraiból választott brigádvezető is irányítja. Ezért bizonyos munkamegosztásra és a hatáskör megszabására kerül sor a két vezető között;

■ növekszik a dolgozóknak az irányításban való részvétele. A munkaközösség tagjainak kötelességük kifejteni véleményüket a tervvel, az értékeléssel és az ellenőrzéssel kapcsolatban;

■ a belüzemi demokrácia is jelentősen elmélyül. A munkaközösségnek jogában áll az új tagok felvétele, a felmondás, a vezető választása, a kitüntetések és fegyelmi eljárások javaslata stb.;

■ fontos, hogy a munkaközösségeknek állandósult összetétele legyen, tartósan rendelkezzen ugyanazokkal a földekkel, gépekkel és állatokkal;

A feladatok reális meghatározása a brigádszerű önelszámolás megfelelő működésének egyik alapvető feltétele. Míg az üzemek többségében» a követelményeknek megfelelően végezték a termelési tervfeladatok -és a teljesítmények lebontását, nem sikerült szétírniuk az anyagi költségeket. Ez a hiányosság két okra vezethető vissza: belüzemi műszaki-gazdasági normák és normatívák nincsenek kidolgozva vagy nincsenek kellőképpen kihasználva, másodsorban az adásvételi kapcsolatokban bizonytalanság uralkodik. Ezen két kérdéscsoport mielőbbi megoldása feltétlenül szükséges, mert ez a brigádszerű önelszámolás további tökéletesítésének feltétele.

Az elemzésből kiderült, hogy több mezőgazdasági üzemben, ahol a brigádszerű munkaszervezést és. jutalmazást alkalmazzák, nincs- elég bátorságuk a jutalmat a munkaközösségek és ezek keretén beiül az egyének között differenciáltan szétosztani. A lélektani ismeretek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy bár a kereslet abszolút nagysága lényegesen fontos, mert az életszínvonalat határozza meg, ennél azonban még nagyobb jelentőséggel bír a kereslet relativ nagysága, vagyis a mások keresetéhez való aránya. A dolgozóknak nem is annyira a maximális bér elérése, mint Inkább az igazságos bérezés az érdeke. Ezen tényezők összehasonlítása pozitív vagy negatív vonatkozásban befolyásolja a dolgozóknak a munkához való hozzáállását, megelégedését stb.

A differenciált bérezés alkalmazását gyakran hátráltatja a vezetőknek az esetleges konfliktusok miatt való aggálya, mert azok, akik rosszul dolgoztak elégedetlenek lehetnek alacsony bérükkel. Az ilyen helytelen nézetek ellen minden eszközzel harcolni kell, mert a szociális kérdések megoldásához való harmis hozzáállást tükrözi, megbontja a szocialista bérpolitika elvett, és éppen a legjobb, legnagyobb teljesítményt nyújtó dolgozókat sújtja.

A bérezés nivelizálásának további oka a szocialista társadalomban uralkodó egyenjogúság helytelen felfogásából ered. Mindenkinek egyforma joga van munkára, tanulásra, egészségvédelmre és jutalomra, de az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint. A nem helyénvaló hamis humanitás, igazságtalanság azokkal szemben, akik ezt nem érdemlik meg.

Az individuális bérek között oilyan különbségeknek kéne lenniük, hogy a

bérezésnek kellő serkentő hatása legyen és a dolgozók elégedettek legyenek munkájuk értékelésével. Az egyéni bérek közötti megfelelő terjedelmű különbség megoldása elméleti szempontból Is a legnehezebb kérdések közé tartozik. Elsősorban azért, mert az egyéni bérkülönbözet növelésének lehetőségét: a legalacsonyabb bérszint iránt támasztott követelmény és a bérezéshez rendelkezésre álló eszközök volumenje szabja meg.

A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatai azt bizonyítják.

hogy a szocialista bérpolitika egyik alapelve a bérezés alsó és felső határának a megszabása. A minimális bér optimális határának az egy dolgozóra jutó nominális átlagbérnek — az egész népgazdaság vonatkozásában 45—50 százaléka tekinthető. A maximális bérnek nem volna szabad felülmúlnia egy dolgozó átlagkeresetének négyszeresét, illetve ötszörösét. A legalacsonyabb és a legmagasabb bér közötti optimális különbözet ezek szerint hozzávetőlegesen a nyolcsorosát illetve a tízszeresét teszí ki az átlagbérnek.

Több mezőgazdasági üzemben tapasztalható, hogy a dolgozók megtartása érdekében az érvényes díjszabás szerint kiszámított bérhez 20—30 százalékos arányban különböző, gyakran jogtalan pótlékokat fizetnek ki. Ezáltal a dolgozókat megtartják, a bérezés viszont elveszti ösztönző hatását.

A differenciált bérezés alapját döntő mértékben a díjszabási rendszer képezi, s ezenkívül a prémiumok a jutalmak és a gazdasági eredményeken való részesedés is lényeges részét alkotja. A mozgóbér nagyobb részaránya hatékonyan serkenti a dolgozókat a tervfeladatok teljesítésére. Több mezőgazdasági üzemben azonban tanácstalanok, mert nem tudják előteremteni a szükséges húsz száza, lékot. Az átlagbérek szerkezetének elemzéséből azonban kiderült, hogy a teljesítmények 110 százalékos teljesítése esetén a díjszabás szerinti bér az átlagbérnek mindössze 55—70 százalékát teszi ki a hátralevő 30—* 45 százalékból, tehát bőven kitelik я húsz százalékos kollektív prémiumra.

A termelési szerkezetből és a kollektív anyagi érdekeltség lehetőségéből kiindulva egy mezőgazdasági üzem keretén belül többféle munkaközösségi forma hozható létre:

■ a szántóföldi növénytermesztésben, ahol a dolgozók a növénytermesztés bruttó termelési tervének teljesítésében érdekeltek;

■ a speciális növények termesztésében. ahol az anyagi érdekeltséget az árutermelési terv teljesítése határozza meg;

■ a kukorica, a burgonya, és a takarmánynövények termesztésére szervezett bigádok. Itt a dolgozók anyagilag érdekeltek a tervezett hozamok elérésében;

■ az időszakos, főleg a tömegtakarmányok begyűjtésére létrehozott brigádok, amelyeket a begyűjtött és tartósított takarmányok mennyisége és minősége szerint ösztönöznek;

■ a tej, a hús, és a tojástermelésre létrehozott brigádok, amelyeket az értékesített termékek tesznek érdekeltté;

■ a tenyészállatok nevelésére létrehozott brigádok. Itt a dolgozók jutalmazása a felnevelt biológiai anyag minőségétől függ;

■ a juhtenyésztő brigádok — a Jutalmat a termékek értékesítése szerint fizetik ki;

A felsorolt brigádformáknál a mennyiség és a minőség szerinti Jutalmazás mellett nem hiányozhatnak az anyagi költségek megtakarításáért járó prémiumok sem.

Annak ellenére, hogy a brigádszerű munkaszervezés és Jutalmazás számtalan bonyolult kérdést von maga után, gyakorlatilag nagyon kedvezőén hat a munkatermelékenység növelésére, a gazdaságosságra, a minőségre, s lehetővé teszi az érdem szerinti Jutalmazás érvényesítését, jelentős hozzájárulást jelent a kollektív szellem fejlesztéséhez Is.

IURA) MIKITA docens, a Bratislava! Mezőgazdasági Közgazdaságtani Kutatóintézet igazgatója