Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-05 / 18. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1984. má]us 5. Napjainkban népgazdaságunk valamennyi ágazatának, így a mezőgazdaságnak továbbfejlesztése csakis a hatékonyság és a belterjesítés növelésével érhető el. Ezek nem divatos jelszavak, hanem reális követelmények, amelyeket a bonyolult gazdasági viszonyokból, a korlátozott anyagi- és energiaforrásokból eredő kényszerhelyzet diktál. A hatékony termelés és belterjesítés haladó módszerei A megváltozott gazdasági körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás mind a termelésben, mind a gazdálkodásban újszerű, haladó módszereket, eljárásokat követel. A termelésben például mielőbb át kell térni az egyotemes termelési rendszerekre, a legújabb tudományos-műszaki vívmányok segítségével pedig a nagy teljesítményű gépek és korszerű technológiák széles körű alkalmazására. Azonban tudatosítani kell, hogy ma a termelésben nem is annyira a mennyiség a mérvadó, mint egyre inkább a minőség és a gazdaságosság. Az, hogy a termelés egyrészt jövedelmező legyen, a másik oldalon viszont eleget tegyen a társadalmi elvárásoknak. BRICÁDSZERÖ „MUNKASZERVEZÉS ÉS JUTALMAZÁS . Mindezen követelmények megvalósításúhoz a gazdálkodásban, de főleg az emberek szemléletmódjában gyökeres változások szükségesek. Hogy milyen irányban, arra választ ad a tervszerű irányítás tökéletesített rendszere, valamint az utóbbi időben érvénybe lépett gazdasági szabályozók. Alihoz, hogy ezek az újszerű elemek érvényesüljenek, feltétlenül változtatnunk kell a tervezés, az irányítás, a munkaszervezés és a jutalmazás eddigi gyakorlatán. Azon módszerek közül, amelyek az előrehaladáshoz vezetnek, a be! üzemi önelszámolási rendszert és ennek keretén belül a brigádszerű munkaszervezést és jutalmazást kell tekinteni. Napjainkban főleg az Utóbbi módszer hívja fel magára a figyelmet. Hiszen megfelelő alkalmazása esetén igazi hajtóerővé válhat a termelés belterjesítésébeu és hatékonysága növelésében, mert közvetlenül érdekeltté teszi a kollektívát a közös erő és együttműködés kifejtésében az előirányzott feladatok teljesítéséért. A brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás ma még gyerekcipőben jár. Eddigi alkalmazásából azonban bizonyos tapasztalatok levonhatók. Éppen ezért nagyon hasznosnak bizonyult a közelmúltban megtartott szlovákiai aktfvaértekezlet, amelyen az illetékes szakemberek értékelték az új munkaszervezési módszer alkalmazásában szerzett tapasztalatokat, elért eredményeket. A hiányosságok tárgyilagos feltárásával igyekeztek rámutatni e progresszív módszer további tökéletesítésének a lehetőségei, re, s azon feltételek megteremtésére, amelyek elősegítik széles körű alkalmazását. Mivel távlati szempontból nagy horderejű módszerről van szú, lajpunk hasábjain keresztül is szeretnénk hozzájárulni az eddigi tapasztalatok népszerűsítéséhez. Ezért az elhangzott vitából kiragadtunk néhány érdekes beszámolót, s ezeket folyamatosan közöljük, A brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás alapvető tudnivalói Hazánk mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemeiben hozzávetőlegesen, egy évvel ezelőtt fogtunk hozzá a brigádszerü munkaszervezés és jutalmazás kísérleti kipróbálásához. Akkor ezt a módszert több mint száz üzemben vezették be, bár néhány mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemben korábban is alkalmazták. Az új módszer iránti érdeklődés azóta is szüntelenül növekszik. Alkalmazásában azonban túl nagy változékonyság tapasztalható és ami ennél is roszszabb, több üzemben, munkaközösségben a módszernek csupán részlegvagy lényegtelen elemeit érvényesítik, emiatt várt pozitív hatása elmarad. Ezért feltétlenül tisztázni kell: mi is tulajdonképpen a brigáiszerű munkaszervezés és jutalmazás; melyek jellemző vonásai; mennyiben járul hozzá az irányítás hatékonyságának a növeléséhez; bevezetéséhez, illetve működtetéséhez milyen feltételek szükségesek. Ma, amikor a népgazdaság valamennyi ágazatában a hatékony és belterjes termelés útjára térünk rá, lényegbevágóan fontos kérdéssé vált az irányító munka színvonalának az emelése. Különösen sürgető ez a feladat a mezőgazdaságban, ahol a hatékony, belterjes termelést egyre kisebb termőterületen, kevesebb munkaerővel és korlátozott beruházási keretek mellett kell majd keresztülvinni. A kétségtelen sikerek mellett, amelyeket fejlatt szocialista társadalmunk építésében elértünk, számtalan hiányosságai és nehézséggel -Is találkozhattunk. Több hiányosságnak az oka éppen a nem megfelelő irányítási rendszerben rejlik. A helyzet jobb megértése érdekében az irányítás feladatából kell kiindulnunk, amely elsősorban az egyéni és a csoportérdekeknek az össztársadalmi érdekkel való összehangolására hivatott. E feladat megvalósítása hároiftféle irányítási módszerrel biztosítható: ■ a szociális-pszichológiai irányítással. Lényege a tudatformálásban rejlik. Legfontosabb szabályozója az Ideológiai ráhatás, valamint az erkölcsi és anyagi ösztönzők; ■ direktív vagyis szervezési-admi. nisztratlv irányítással, amely külön-' böző szabályzatokon, utasításokon, rendeleteken, tervszétíráson alapszik; ■ gazdasági irányítással, amelynek lényege a gazdasági feltételek szabályozása. A gyakorlatban az említett Irányítási módszereket rendszerint kombinálva alkalmazzák, de valamelyik közülük mégis dominál. A jelen időszakban a gazdasági irányítási módszer került előtérbe. Ezt a módszert az irányítás tökéletesített rendszere is szorgalmazza. Ha pedig a népgazdaságban a gazdasági Irányítás mód-" szerei kezdenek érvényesülni, akkor ezeknek a belüzemi irányításban is érvényre kell jutniuk. Ezért a belüzemi Irányításban a jelenlegi direktív rendszerről mielőbb át kell térni a közvetett, vagyis a gazdasági irányításra. Ennek egyik jellegzetes vonása az, hogy a vezetők nem avatkoznak be a beosztottak döntéseibe, hanem csupán körülhatárolják és Irányítják kezdeményezésüket. Ma a mezőgazdasági üzem egy igen bonyolult termelési-gazdasági szervezet, melynek fő elemeit a belüzemi munkaszervezés és a belüzemi irányítás rendszere képezi. A belüzemi ményezését serkentile, és növelik részvételüket az igényes feladatok megvalósításában. Ezen módszerek egyike a brlgádszerü munkaszervezés és jutalmazás, amely tulajdonképpen a belüzemi önelszámolási rendszer tökéletesítését és elmélyítését jelenti. Előnye mindenekelőtt abban rejlik, hogy a mezőgazdaságban az elvégzett munka mennyisége nem minden esetben azonos a termékek mennyiségével és minőségével. A nem megfelelően végzett munka — például a szántás, a talajelőkészítés, a vetés vagy О szakosított, egy termék előállítására szervezett csoportok, például a zöldségtermesztésben, a szőlészetben, valamint a tej-, hús- és tojástermelésben; ф együttes, több termék előállítá-' sára létrehozott csoportok, például, egy vetésforgó keretében vagy egy zárt állatforgójú gazdasági telepen. Tapasztalataink szerint egy-egy munkacsoport létszáma 15—20 fő legyen. Ennél nagyobb létszám mellett a brigád nehezen irányítható, értékelhető, nagyobb a konfliktusok le-* hetősége. A csoporton belül kollek« tív hatáskör és kollektív felelősség érvényesül, ezért a brigád megalakításánál az önkéntesség elvét kell érvényesíteni. A kollektívába nehezen beilleszkedő egyéneket célszerű más munkahelyre áthelyezni. A csoport véleményét a jutalamzással, a szervezéssel, az új tagok felvételével vagy A brigádszerű munkaszervezést és jutalmazást több mezőgazdasági üzemben eredményesen érvényesítik a speciális növények, többek között a dohány termelésében Fotó: Matis Pavel irányítás rendszerének fő feladata olyan feltételeket teremteni, hogy az irányítás összes elemei, és ennek révén maga az üzem is egységes rendszert alkosson, amely harmonikusan és egyöntetűen működik, vagyis tömören fogalmazva önszabályozó rendszerré alakuljoií. A belüzemi önelszámolási rendszer azon irányítási módszerek egyike, amely minden tekintetben megfelel az irányítással és szervezéssel szemben támasztott követeményeknek. Olyan feltételeket teremt, amelynek keretében az Irányítás összes elemet egységesen és egyöntetűen működnek, így az üzem egységes rendszert képez, amelyben az összes feltételek adottak az önszabályozáshoz. Ez a módszer az irányítás gazdasági rendszerének következményeivel összhangban egyidejűleg lehető teszi az össztársadalmi és az üzemi érdekeket az egyén és a munkaközösség érdekeivel összehangolni azáltal, hogy a tervet az egyes munkahelyek szerint bontják le, a munkacsoportok pedig a feladatok megvalósításában anyagilag és erkölcsileg érdekeltek. Minden dolgozó tisztában van a tervteljesítés és az anyagi érdekeltség közötti összefüggéssel. A belüzemi önelszámolási rendszer alkalmazása a belüzemi irányításnak és szervezésnek olyan módszereihez fűződik, amelyek a dolgozók kezdeaz állatok gondozása — nem mutatkozik meg azonnal, hanem a növénytermesztésben a betakarításkor, az állattenyésztésben pedig az üszők ellésénél stb. Ezért a mezőgazdaságban Is helyes eljárás, ha előnyben részesítik a végtermékért fizetett jutalmat az elvégzett munka szerinti jutalmazással szemben. Viszont ma a mezőgazdaságban csak szórványosan fordul elő olyan technológiai folyamat, amelyben a végtermék két-három ember munkájának az eredménye. A termékek többségének előállítási folyamatában nagyobb munkakzösségek, brigádok vesznek részt. Mivel a dolgozóknak a végeredményben való anyagi érdekeltsége lényegesen nagyobb kockázattal jár, mint az elvégzett munka szerinti jutalmazás, ezért a munkacsoportok az ezzel járó felelősséget csak olyan feltételek között vállalják magukra, ha az anyagi-műszaki ellátás kellőképpen biztosított, és módjukban áll az irányításban nagyobb mértékben részt venni. Továbbá a tervezésben való közvetlen részvételt és saját munkájuk önálló szervezését — megszabott határok között — Igénylik. Döntési lehetőséget követelnek az új tagok felvételét, a jutalmak bizonyos részének elosztását és fegyelmi eljárások javaslását illetően. A brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás szerződéses kapcsolaton alapszik, amelyben az egyik oldalon a munkacsoport tagjai magukra vállalják a gondozásukra bízott földterületről, illetve állatállománytól az előirányzott termelés, a rájuk bízott gépek esetében pedig a megszabott teljesítmények elérését. A másik oldalon a vállalat gazdasági vezetősége arra kötelezi magát, hogy a kollektíva számára biztosítja az összes anyagi-műszaki forrásokat és kedvező feltételeket teremt az előirányzott feladatok teljesítéséhez. Ezen túlmenően biztosítja a jutalmazást a feladatok teljesítése, illetve túlszárnyalása esetén. A brigádszerű munkaszervezés és Jutalmazás alkalmazása fokozott fegyelmet igényel az anyagi-műszaki ellátásban, főleg a takarmányok és a pótalkatrészek tekintetében. Ezért a jelenlegi ellátási gondok mellett nem valósítható meg minden mezőgazdasági üzemben. A rendszert azonban nem feltétlenül szükséges az egész üzemben alkalmazni, hanem részlegek szerint is lehet. A csoportokat úgy kell megszervezni, hogy ezek egységes termelési ciklust végezhessenek el, vagyis az összss munkákat a termelési folyamat kezdetétől egészen a végtermékig. Ezek szerint a brigádszerű munkacsoportok úgy tevékenykedhetnek, mint; elbocsátásával kapcsolatban teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A brigád élén egy vezető áll. Ez lehet egy a csoport tagjai közül vagy a részlegvezető. A dolgozók soraiból választott vezetőnek ezért a beosztásért külön pótlék jár. Fontos feltétel a brlgádvezetö és a részlegvezető közötti megfelelő munkamegosztás. Ahhoz, hogy a brigád eredményes tevékenységet fejtsen ki, a belüzemi irányítási rendszernek is jól kell működnie. A belüzemi önelszámolási reidszer szabályait úgy kell kidolgozni, hogy ezek a dolgozók számára érthetők legyenek és növeljék kezdeményezésűket. Ezért ügyelni kell elsősorban: a költségek és az elért eredmé^ nyék összehasonlíthatóságára, főlag azon mutatók esetében, amelyeket a dolgozók teljesítményük révén befolyásolnak; jjc az. objektív módon meghatározott műszaki-gazdasági normák és normatívák kihasználására; + a csoport hatás- és felelősségkörének pontos kijelölésére; + az olyan belüzemi árak megszabására, amelyek lehetővé teszik a minőség szerinti megkülönböztetést; a jutalmazás és — a feladatok nem teljesítése esetén — a bírságolás szabályainak érthető megfogalmazására. A brigádszerű munkaszervezés és jutalmazás rendszerében különös jelentősége van a tervezésnek. A munkacsoportok évi, negyedévi, havi és idényjellegű terveket dolgoznak ki, amelyek lebontásában a termelés belterjesítésének, a munkatermelékenységnek, a gép- és anyagkihasználásnak feladataiból indulnak ki. Ezenfelül meg kell határozni a bérkeretet, a tervteljesítésért, illetve a -túlteljesítésért járó ösztönzőkkel együtt. A tervfeladatok és a béralap meghatározásában rendszerint az előző öt év eredményeinek átlagából indulnak ki a brigádok. A saját eredményeiket, vagy a lemaradozó gazdaságok esetében a közepes, illetve a hasonló feltételek között gazdálkodó élenjáró üzemek eredményeit veszik alapul. A jutalmazási alap két részre oszlik: az előlegre és az elért végeredményért járó kollektív prémiumra, amelynek — az év végi részesedés nélkül — legalább a béralapnak húsz százalékát kell kitennie. Ebbe a jutalomba be lehet vonni a munkaerő megtakarításért járó összeget, valamint a jobb minőségért és a haladó Jellegű feladatok vállalásáért járó pótlékot is. Az előlegezés esetében alkalmazni lehet: (Folytatjuk) JURAJ MIKITA docens, a Bratislava! Mezőgazdasági Közgazdaságtani Kutatóintézet igazgatója
