Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-05 / 18. szám

AZ SZSZK mezőgazdasAgi és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1984. május 5. -k 18. szám ic XXXV. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs штат TISZTELET ÉS DICSŐSÉG FELSZABADÍTÓINKNAK A CSKP KB. a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a CSSZSZK kormányának felhívása a csehszlovák nép nemzeti leiszabadító harca betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának Ebben az évben a csehszlovák nép­nek a hitleri fasizmus ellen vívott nemzeti felszabadító harca betetőzése 40. évfordulójának és hazánknak a dicső szovjet hadsereg általi fokoza­tos felszabadításának évébe lépünk. Azok az eszmék, amelyekből sza­badságunk és szocialista jelenünk született, élő hagyatékot képeznek. Belőle merítjük az erőt és határo­zottságot a szocializmus sokoldalú fejlesztéséért és hazánk felvirágozta­tásáért kifejtett mindennapi erőfe­szítéseink során. A fasizmus ellen folytatott, áldozatokkal teli küzdelem és az igazságos társadalmi rendsze­rért vívott harc meghozta gyümöl­csét. A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság ma fejlett, a dolgozó nép által irányított, dinamikusan fejlődő állam. Az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek szabad hazája, amelyek egyetértésben élnek és dolgoznak itt a szocialista közösség, a haladás és a béke erőinek szilárd részeként. Ezerkilencszáznegyvenötben vé­get ért az emberiség történel­mének eddigi legvéresebb há­borúja. Hat évig tartott, s pusztító Örvényébe Földünk lakosságának négyötödét és 40 államot rántott be. Kirobbantásáért, a több mint 50 mil­lió emberi halálért és a mérhetetlen szenvedésekért az imperializmusra hárul a felelősség. Legreakciósabb erői — a fasiszta államok, élükön a hitleri Németországgal — szégyen­telenül támadó terveket hirdettek meg. s nyíltan, cinikusan egész fajok és nemzetek kiirtásával fenyegetőz­tek. Az agresszorral való szövetkezés politikájának, amelynek szégyenletes jelképe München lett, egyik első ál­dozata Csehszlovákia volt. A táma­dóval szembeni meghátrálás és Cseh­szlovákia feláldozása azonban nem­csak a békét nem biztosította, hanem később a háború kirubbantásához ve­zetett. A háborúban, mint ismeretes, a fasiszta hordák viszonylag rövid idő alatt leigázták csaknem egész Európát. Fordulat csak akkor következett be, amikor a náci Németország meg­támadta a Szovjetuniót. Azokban az ütközetekben, amelyek a háborúk történetében példátlanok — a moszk­vai, a leningrádi és a kurszki csatá­ban — a szovjet hadsereg szétzúzta a fasiszta Wehrmacht ütőerejét, s el­döntötte a háborút és az egész em­beriség jövőjét. A generációk emlékezetéből soha­sem tűnik el az a heroizmus. amely­ről a szovjet nép a Nagy Honvédő Háborúban tanúbizonyságot tett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével, a Nagy Október, a szo­cialista hazafiság és internacionaliz­mus eszméitől áthatva habozás nél­kül hazája védelmére kelt. A Szov­jetunió 20 millió állampolgára vesz­tette életét e barbár háborúban. A mérhetetlen áldozatokkal, amelyeket a szovjet nép a fasiszta betolakodók ellen vívott élethalálharcban hozott, nemcsak országa szabadságát,* hanem számos más ország népének szabad­ságát is visszaszerezte. A csehszlovák nép becsületes részvételével is hozzájárult a fasizmus leveréséhez. Népünk sohasem békéit meg a náci igával. A hitleri megszállás első napjaitól kezdve szembeszállt a fasisztákkal, és védekezett az idegen elnyomás ellen. Valamennyk*4ársadalmi réteg száz­ezrei, igazi hazafiak, akiket a sza­badság utáni vágy kötött össze, éle­tüket sem sajnálták feláldozni ebben a harcban. A fasiszta megszállók el­len a legaktívabban és legkövetkeze­tesebben a kommunisták harcoltak. Azok közé tartoztak, akik a legke­­gyetlenebb terror és üldözés célpont­jai voltak. A kommunisták a nemzeti felsza­badító harcot következetesen össze­kapcsolták a dolgozók szociális fel­szabadításáért vívott küzdelemmel. Illegális tevékenységüket a párt Kle­ment Gottwald vezette külföldi veze­tősége irányította. A kommunista párt tekintélyét kül­politikai orientációja Is megszilárdí­totta. ami az antifasiszta harc távla­tát és államunk jövőjét összekötötte a Szovjetunióval való szövetséggel és barátsággal. A háború idején egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a felszaba­dulás keletről érkezik. Az is nyilván­való volt, hogy a Szovjetunió lesz az, amely szavatolja állami szabadságun­kat. és megteremti a kedvező feltéte­leket, hogy a dolgozó nép saját ma­ga dönthessen a felszabadított állam­ban további életéről. E fejlődés tör­vényszerű kifejezője volt a csehszlo­vák-szovjet barátsági, kölcsönös se­gítségnyújtási és háború utáni együtt­működési szerződés megkötése 1943. december 12-én. A csehszlovák nép felszabadító harca fokozatosan nemzeti és de­mokratikus forradalomba nőtt át, amely a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kezdődött. A Szlovák Nemzeti Felkelés Euró­pában a leghatalmasabb antifasiszta akciók, s újkori történelmünk legdi­­nsobb fejezetei közé tartozik. Megha­tározó politikai ereje Szlovákia Kom­munista Pártja volt. amelynek vezető képviselői közé tartozott Gustáv Hú­súk elvtárs. Államunk jövője szem­pontjából rendkívül nagy jelentősége volt, hogy a Szlovák Nemzeti Felke­lés egyértelműen kinyilatkoztatta a felszabadított területen az új Cseh­szlovák Köztársaság, a két testvéri, egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok államának létrehozását, amely állam valóban demokratikus lesz, s a Szovjetunióra fog támasz­kodni. A Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi változásokat hajtott végre, amelyek a fordulatot jelentő intéz­kedések mintaképét és kezdetét je­lentették a szovjet hadsereg által fo­kozatosan felszabadított területeken. Nemzeteink felszabadító harcainak történelmébe felejthetetlenül beírták nevüket a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest tagjai és pa­rancsnokuk, Ludvík Svoboda tábor­nok. A dicső harcok közé tartozik a kárpát-duklai hadművelet, amelynek során a mi katonáink és a szovjet katonák együtt ontották vérüket. Dukla a csehszlovák és a szovjet nép jelképévé vált. 1944. október Б-át, amikor a két hadsereg katonái cseh­szlovák területre léptek, a csehszlo­vák néphadsereg napjaként ünnepel­jük. Az új Csehszlovákiáért folytatott küzdelem 1945 tavaszán érte el tető­pontját. 1945 márciusában Moszkvá­ban a CSKP külföldi vezetősége, a londoni emigráció képviselői és a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége tárgyalásokat folytatott a kormány­­programról és az új kormány meg­alakításáról. Ezt a programot Kassán (Košice) 1945. április 5-én a csehek és a szlovákok nemzeti frontjának kormánya hirdette ki. A program rögzítette a nemzeti és demokratikus forradalom vívmányait, s ennek alap­ján — elsősorban a nemzeti bizott­ságok segítségével — a két testvéri nemzet széles néprétegei saját ke­zükbe vehették állami ügyeik irányí­tását. Hazánkban a nemzeti felszabadító harc betetőzését a cseh nép májusi felkelése jelentette. Ebben a felke­lésben érte el tetőpontját az a hat­éves ellenállás, amelyet a cseh haza-40. évfordulója alkalmából fiák a fasiszta megszállókkal szem­ben a legkülönbözőbb módon tanúsí­tottak. A fegyveres harc a partizán­csoportokra, az üzemek ellenállási szervezeteire, az illegális forradalmi nemzeti bizottságokra és a lakosság széles rétegei tömeges támogatására támaszkodott. A szovjet nép rendkívül nagy hő­siessége és a szovjet hadsereg győ­zelmes előrenyomulása az egész világ­nak bemutatta a szocializmus elő­nyeit. Rendkívül megnőtt a szocializ­mus első országának, társadalmi rendszerének, és humanista ideoló­giájának. a marxizmus—leninizmusna.k a tekintélye. A szocializmus világ­­rendszerré kezdett alakulni. A nem­zeti felszabadító küzdelmet a széles körű antiimperialista mozgalom is ösztönözte. Megkezdődött a gyarmati rendszer fokozatos megszűnése. A csehszlovák nép a szabad békés élet első napjaitól kezdve lelkese­déssel látott hozzá a háború által megsemmisített gazdaság helyreállí­tásához és a népi demokratikus ál­lam alapjainak kiépítéséhez. A burzsoázia azonban nem akart megbékélni azzal a fejlődéssel, amely a népet hatalomra juttatta, s igyeke­zett a fejlődést visszafordítani a mün­cheni diktátum előtti Csehszlovákia viszonyaihoz. Az új állam népi jelle­géért és az ezért folytatott küzde­lem, hogy a dolgozó nép által a nem­zeti és demokratikus forradalomban kiharcolt vívmányok ne szenvedjenek kárt, és szocialista átalakulásokká fejlődhessenek végérvényesen 1948 februárjában dőlt el. A kommunista párt ismét bebizonyította a munkás­­osztály iránti hűségét, ismét tanúbi­zonyságot tett határozottságáról és elvhűségéről a nép széles rétegei s nemzeteink érdekeinek védelme so­rán. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents