Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-28 / 17. szám
1984. április 28. "szabad földműves' Äz önellátottság fokának további emelése szempontjából szükséges lesz a 7. ötéves tervidőszak hátralevő éveiben — a 6. ötéves tervidőszak átla. gához viszonyítva — a mezőgazdasági termelést évente 7,9 százalékkal növelni úgy, hogy ebből a növénytermesztés növekedési üteme 83,2 százalékos arányban részesedjen. Ez annyit jelent, hogy a növénytermesztést lényegesen gyorsabb ütemben kell fejleszteni, mint az állattenyésztést. Ezt ezidálg nem sikerült elérnünk. E követelmény megvalósításához a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban be kell vezetni az irányításnak újszerű, minőségileg magasabb szintű formáit, a dolgozók lehető legnagyobb mértékű részvételével. E tekintetben közös nevező rangjára emelkedik a termelés hatékony belterjesltése — figyelembe véve az agroökológiai feltételek szerinti megkülönböztetést —, valamint a befektetések és a megtermelt Javak ésszerű kihasználása. A növénytermesztés elsődleges fejlesztésének keresztülvitele valamenymyl mezőgazdasági üzemben szükségessé teszi: ф a talaj kihasználásának, gondozásának, valamint a termőképesség növelésének, ф a növénytermesztés és ezen belül a termesztett növénykultúrák szerkezeti kérdésének, Ф a fajták és a hibridek kihasználásának átértékelését a legújabb tudományos-műszaki ismeretek alapján. A felsorolt tényezők részletes elemzése, ennek alapján pedig a konkrét intézkedések kidolgozása és megvalósítása minden mezőgazdasági üzemben lehetővé teszik nemcsak a nagyobb termés elérését, hanem a hektárhozamok stabilizálását is. Mivel az említett témakör a dolgozók széles körét érinti, e kérdésekkel kapcsolatban már most alkotó jellegű vitát kell kibontakoztatni a földművesszövetkezetekben. az állami gazdaságokban, a mezőgazdasági szolgáltató vállalatokban, a kutatóintézetekben. a nemesitő állomásokon, a vetőmagtermelő szervezetekben. Fontos, hogy az új ismereteket, javaslatokat még az idei év folyamán érvényesítsék az egész termelési folyamatban a talajelőkészítéstől kezdve egészen a termés betakarításáig. Ez a kongresszus előtti vitának egyik alapvető célja. A TALAJ KIHASZNÁLÁSÁNAK, GONDOZÁSÁNAK ÉS TERMŐKÉPESSÉGÉNEK NÖVELÉSE a mezőgazdasági terület elvonásának a megakadályozásával egyetemben a növénytermesztés gyorsabb ütemű fejlesztésének és stabilizálásának egyik lényeges feltétele. A termőföldet nem tekinthetjük csupán alapvető termelőeszköznek, hanem úgy kell kezelnünk, mint társadalmunk pótolhatatlan nemzeti kincsét, amely az ember számára a legfontosabbat, az Robert Sevčovič miniszterhelyettes élelmet biztosítja. Ezen túlmenően a mezőgazdasági terület az életkörnyezetnek is jelentős részét alkotja, ezért kétszeres figyelmet és szüntelen védelmet igényel. Ennek érdekében egész sor törvényrendeletet és utasítást hoztak. Tavaly a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Csehszlovákia mezőgazdasági földterületének bonitálását hagyta jóvá. Ezen adat. anyag kihasználása igen jelentős lesz majd valamennyi mezőgazdasági üzem, valamint a tervező és irányitó szervek számára. A tudományos és kutató intézetek által feldolgozó.« talajbonitélás a jellemző éghajlati és talajadottságok, valamint az egyes szántóföldi növények termőképessége adatai alapján egységbe foglalja s egyben elemzi Csehország és Szlovákia körzeteinek gazdasági és termelési funkcióját. Az említett tanulmány alapján valamennyi kerületben, járásban és mezőgazdasági üzemben a szántóföldi növénytermesztés szerkezetének optimalizálása, valamint a nagy hektárhozamok stabilizálása céljából az agroökológiai és gazdasági adottságokhoz mérten saját programokat és terveket kell kidolgozni. Különös figyelmet kell szentelni a talajadottségoknak, főleg a növénytermesztés szakosításával kapcsolatban. Gyakran találkozunk azzal, hogy a talaj termőképessége nemcsak a szomszédos mezőgazdasági üzemek, hanem az üzemen belül, az egyes termelő egységek között is jelentősen különbözik. Tanúskodnak erről a talaj eltérő fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai, valamint ugyanazon fajták eltérő hozamai ugyanabban az esztendőben. Ez az ember irányító és munkatevékenységének a következménye, pontosabban fogalmazva annak, hogyan sikerült megbirkózniuk a nagyüzemi termelés technológiájával és hogyan alkalmazzák ezt az agrotechnikai határidőben, megfelelő talajadottságok mellett. Közismert tény, hogy a nehéz gépek, amelyeket az utóbbi években széles körben alkalmazunk a növénytermesztésben, tömörítik a szántó alsó rétegét s ezáltal jelentős mértékben csökkentik a talaj biológiai akt'vitását. Ennek következtében a tápanyagok felvehetöképessége és kihasználhatósága is jelentősen csökken. Ezért szükséges főleg a kötött talajokon rendszeresen négyévenként elvégezni az altalajlazltást és a biológiai folyamatok felgyorsítása érdekében a talajba egyidejűleg felhígított trágyalét illetve hígtrágyát juttatni. A talajerő növelésének egyik alapvető módja a rendszeres szerves trágyázás, elsősorban megfelelően érett Istállótrágya, ennek hiánya esetén pedig zöldtrágyázás alkalmazásával. A talaj nem kívánatos tömörítésének mérsékléséhez a gumiiparunk is hozzájárulhat alacsony nyomású gumiabroncsok gyártásával a mezőgazdasági gépek számára. A talajszerkezet és a tápanyagok felvevőképessége javítása szempontjából szüntelenül figyelmet kell fordítani a talajmeszezésnek, főleg az ipari szennyezés által sújtott környéken. Hasonlóképpen az öntözőberendezések kihasználása és ennek hatékonysága Is nagyon különböző. Egyelőre kevés tapasztalattal rendelkezünk a tenyész- Idő előtti — a vetés előtti és utáni — öntözés hatásával kapcsolatban. Ez az öntözési mód főlsg a jelenlegi talajvízhiány esetében igen hatásosnak bizonyult s Dél-Szlovákia és Dél-Morvaország területein egyik fontos Intézkedés, elsősorban a cukorrépa szélerózió elleni védelmében. A fentiek alapján érthető, hogy a talajerő növelését rendszeres munkával és a talajadottságoktól függően megkülönböztetett módon kell végrehajtani. Erről beszéltek a szövetkezetek szocialista brigádjainak a közelmúltban megtartott országos konferenciájának résztvevői. Tapasztalatuk és Ismeretük minden bizonnyal serkentően befolyásolja majd a széles körű mezőgazdasági gyakorlatot. A NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS A NÖVÉNYKULTÚRÁK SZERKEZETE Hazánk valamennyi termelő körze-A belterjesítő tényezők közül kiemelkedő helyet foglal el az öntözés. A Légi (Lebnice) Efsz-ben korán felismerték ennek jelentőségét, és ma a terület 9S százalékát öntözik, többek között a korszerű Fregattokkal is. A hozamok alakulása sokban múlik a növényvédelem gyorsaságán és minőségén. A Tatra 148 alvázára felszerelt PAG.7 permetező e tekintetben megfelel a legszigorúbb követelményeknek is te és lokalitása sajátos agroökolőgiai adottságokkal rendelkezik. Ezek határozzák meg az egyes növénykultúrák termesztésére való alkalmasságukat és egyben megkövetelik a fajta- és hibridösszetétel szüntelen pontosítását. Ezért a növénytermesztés szerkezetének optimalizálása nagyon fontos, de egyben nagyon érzékeny terület, amely döntő mértékben határozza meg a maximális biológiai hozam elérését egységnyi területről, s lehetővé teszi ennek stabilizálását. Ez a kérdés sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszatra tűnik. A szemesekből való önellátottság elérése érdekében kénytelenek vagyunk egyes növénykultúrákat kevésbé kedvező talaj- és éghajlati adottságok között termeszteni. Ilyen például a szemes kukorica, az egyes hüvelyesek stb. Ehhez persze sajátos termesztési technológia és megfelelő, rövidebb tenyészidejű fajták és hibridek kiválasztása szükséges. Bevált a vetőmagvak sajátos kezelése is, például inkrusztálása, hidrofobizálása, tovább a korszerű betakarítási módszerek és a betakarítás után kezelési eljárások alkalmazása. A fajtaválaszték szempontjából is kedvező feltételek alakultak. A jelenlegi fajtaválaszték lehetővé teszi az említett növénykultúrák termelésének kiszélesítését, a termesztéssel járó kockázat kiküszöbölésével. A növénynemesftők további feladata a termőképesség növelése mellett fokozni a fajták és a hibridek betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóképességét, a növények fagyállóképességét, s növelni ezek hideg- és szárazságtűrését. A hazai kutatásunk igyekszik növelni a növénytermesztés hatékonyságát az egyes termelési körzetekben, főleg a termelési szerkezet optimalizálása révén, s figyelembe véve a mezőgazdasági rendszereket és az új fajtákat. E tekintetben próbaklsérletek folynak például a szemes kukorica termesztésének, valamint a nedves kukorioa betakarítási és tartósítási módszerének kiszélesítésére a Labe völgyében és Hané környékén, továbbá a Nitra folyó völgyében és a Kelet-szlovákiai Síkságon. Dél-Szlovákia aszályos körzeteiben a magcirok és egyéb szemesek termesztésével számolnak. Ugyancsak kísérletek folynak az új szovjet lucernafajtákkal, amelyek jől tűrik a tartósan vizenyős területeket. Ezek főleg a Kelet-szlováklal-síkság körülmény3Í között érvényesülnek. Bővítjük a herefélék és a fűfélék fajtaválasztékát is, főleg a szélsőséges adottságú körzetekbe alkalmas fajtákkal. Keressük a lehetőségeket a gyepterületek hatékonyabb kihasználására, elsősorban legelötelepek létesítésével. Felülvizsgáljuk a cukor- és takarmányrépa, továbbá a burgonya termesztési technológiáját, a nagy és stabil hozamok, valamint a megfelelő minőségű termés 9lérése érdekében. A felsorolt szempontokból kiindulva a növénytermesztés szakaszán fokozott figyelmet kell szentelni a termelési szerkezet optimalizálásának úgy, hogy Csehország és Szlovákia agroökológíal adottságait teljes mértékben kiaknázzuk. A FAJTÄK ÉS HIBRIDEK TERMŐKÉPESSÉGÉNEK KIHASZNÁLÁSA A mezőgazdasági gyakorlatban az agronőmns és a gépesítő fő feladata, hogy a növények fejlődéséhez optimális feltételeket teremtsen. Ha a lehető legnagyobb mértékben meg akarjuk közelíteni az egyes fajták genetikai termőképességét, akkor teljes mértékben he kell tartani az adott fajta számára megszabott agrotechnikát. A legintenzívebb termőterületeinkben a csúcshozamok eléréséhez szoros együttműködésre van szükség a mezőgazdasági üzemek, valamint a tudományos és kutató intézetek kö. zött. Főleg olyan követelmények megoldásában, amelyek az egyes növények nagy és stabil hozamai alakú, lása tudományosan megalapozott programjainak kidolgozására irányulnak. E programok gyakorlati megvalósításához csoportmunka szükséges. Több mezőgazdasági üzemben a hozamok programszerű meghatározásában jelentős előrehaladást értek el. A Prahat Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet által az 1981—83-as években végzett gabonatermelést eredmények értékelése alapján kiderült, hogy Csehországban az . őszi búza genetikailag adott termőképességét 65—S7 százalékra használták ki. Az 1983-as évben jó eredményt értek el a borsó és az őszi repce termesztésében is. Kevésbé eredményesnek bizonyult a cukorrépa és a burgonya termőképes, ségének a kihasználása. A legna. gyobb lemaradás azonban a gyepte. rületeken tapasztalható: ezek termő, képességét mindössze 27—45 százalékban használták ki. A kedvezőtlen helyzet okát a konkrét adottságokban kell keresni. Az esetek többségében szubjektív tényezőkről van szó, amelyeket elemezni kell a kongreszszus előtti vitában, a munkaértekezleteken, de gyakorlatilag minden egyes fontosabb agrotechnikai intézkedés előtt: mint például a vetéshez való felkészülés, a kártevők és a gyomok elleni védekezés, a töszámalakítás, a vetés, a betakarítás idején stb. A növénytermesztéssel szemben támasztott igények azáltal is fokozódnak, hogy nemcsak a feldolgozóipar számára és a lakosság közvetlen fo. gyasztására kell megfelelő mennyiségű és minőségű terméket biztosítani, de elegendő mennyiségű takarmányt kell termelni az állattenyésztés tervszerű fejlesztése érdekében. Egyidejűleg meg kell teremteni az exportfeladatok teljesítésének feltételeit is ái olyan hagyományos exportcikkekből, mint például a cukor, a maláta, a komló stb. A növénytermesztés eredményei a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tervszerű fejlesztésének alapját képezik. Az élelmiszerekből valő önéi látotttág mértékének növelése szükségessé teszi a növénytermesztés szakaszán a magas termelési szint elérését, ennek stabilizálását, valamint az erő- és tömegtakarmányok termelésében a nélkülözhetetlen tartalékok kialakítását. E követelmények biztosítása a mezőgazdasági — élelmiszeripari komplexum, beleértve a tudományos, kntaté és fejlesztési alapot is — feladata, ámint ezt a CSKP Központi Bizottságának 8. és 9. plenáris ülése is hangsúlyozta. A növénytermesztés elsődleges fejlesztése és stabilizálása IRTA: ROBERT SEVCOVlC SZÖVETSÉGI MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTERHELYETTES A CSKP XV. és XVI. kongresszusának irányvonala, amely a gabonafélék termelésében az önellátást, az élelmiszertermelésben pedig a fokozatos önellátottság elérését tűzte ki célul — még a bonyolult időjárási viszonyok mellett is — reálisnak bizonyult. Igazolják ezt az 1981—1983-as évek eredményei, amikor a mezőgazdasági bruttó termelés tervét 102,6 százalékra, ebből a növénytermesztését 100,9 százalékra teljesítettük. Tavaly a növénytermesztés szakaszán a bruttó termelés tervének 101,4 százalékban tettünk eleget. Jelentős sikernek számít a betakarított 11 millió tonna gabona, továbbá az olajnövények, a hüvelyesek és az egyes takarmánynövények termesztésében elért szép eredmények. A másik oldalon viszont továbbra is komoly hiányosságok és stagnálás tapasztalható a cukorrépa és a burgonya termesztésében, valamint a gyepgazdálkodásban. AZ EFSZ EK X. KONGRESSZUSA
