Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-28 / 17. szám

1984. április 28.

SZABAD FÖLDMŰVES

Veterán pártharcos

Küzdelmes, tanulságos és nagyivü pályát futott be Barcsi Pál, aki az idén tölti be 75. életévét. Fiatal, sága tele volt veszedelmekkel, az eszméért vállalt értelmes kockázatokkal.

A Rozsnyó (Rožňava) melletti Bakpusztán született. Apja cseléd volt. A négy gyereknek néha csak barapásnyi kenyér jutott a szájába. Ot. éves volt, amikor az apját elszölítot. ta hazulról idegen tájakra a háború. Az anyjukra maradt a családfenntartás ezernyi gondja-baja.

— Kondásfiú voltam először, amikor már hasznomot vehették. Később, ifjúmunkásként a Proletár Testedző Egyesület tagja. Akkor kerültem kapcsolatba a vörös cserkészekkel. Kirándultunk, sportversenyekre jártam velük. Sportoltam, olvastam, tanulmányoztam a párt kiadványait, Marx és Lenin műveit. Szabadidőmben a vörös cserkészekkel foglalkoztam — emlékezett vissza fiatalságára riportalanyom.

A kommunista párt tagjai sorába 1932-ben lépett. Abban az időben, amikor még kockázatot jelentett kommunistának lenni. Amikor a várost megszállta a Horthy-hadsereg, már képzett marxista volt. Tudatosan vállalta az illegális pártmunkát: röplapokat készített és terjesztett. Sztrájkokat összejöveteleket, tüntetéseket szervezett. Két alkalommal került börtönbe; előbb Sátoraljaújhelyen, illetve Nagykanizsán, majd Budapesten töltötte börtönéveit.

— Amikor az újhelyi börtön rabjai hírét vették a német megszállásnak — eleveníti fel a fasizmus kezdeti időszakát —, a jugoszláv partizánok kezdeményezésére kitörtünk a börtönből. Megpróbáltunk eljutni Szlovákia hegyeibe. A csendőrök vérbefojtották a börtönlázadást, nagyon sok rabot kivégeztek. Nekem szerencsém volt: öt év szigorított börtönre Ítéltek és Nagykanizsára szállítottak. A szovjet hadsereg harcosai szabadítottak ki onnan 1945. január 23-án.

A nyomorúságnak nincs olyan fokozata, amit át ne élt volna. A Győzelmes Február után hozzáfoghatott annak az új világnak az építéséhez, amelyért annyi szenvedést, kínt, gyötrelmet és megaláztatást vállalt. Szövetkezeteket alakított, elvtársaival. Mindig oda irányították, ahol a legnagyobb szükség volt az ő higgadtságára, szervezőkészségére, gazdag forradalmi tapasztalataira. így persze a jövedelme is szerény volt. De ez nem fékezte őt: szervezett, agitált a lenini szövetkezeti gondolat hazai meggyökerezése, majd sikere érdekében. Aztán a járási pártbizottság titkára, később pedig három helyen is szövetkezeti elnök.

— A mezőgazdaság szocialista átépítése kezdetén V e r 1 i к elvtárs volt a kerületi pártbizottság mezőgazdasági titkára — gombolyítja a beszélgetés fonalát. — Egy alkalommal arra kért, adjak javaslatot, mely szövetkezetek olyan fejlettek, hogy áttérhetnének a 4. típusú közös gazdálkodásra. Ismerve a helyzetet, Borzovát (Silická Brezová), Szilicét és Szalócot (Slavec) javasoltam. Am még aznap Gombaszögről (Gombasek) Borzovára gyalogoltam az erdőn át, mivel akkor még közlekedési jármű nem állt rendelkezésre. Usszehivtam a falusi pártszervezetet és a szövetkezet vezetőit, tájékoztattam őket a helyzetről, aztán a tagok elé vittük az ügyet, akik aláírásukkal vállalták az áttérést a legfejlettebb szövetkezeti gazdálkodási formára.

Aztán Barczi elvtársék hozzáláttak az építéshez. Evekkel később* eltűnt a sár az utcákról, közös erővel szabályozták a patakot, vízvezetéket építettek, bevezették a villanyáramot.

— Közben pártiskolába jártam. A kerületi nemzeti bizottság képviselője lettem. Részt vettem a szövetkezetek irányításában. Ott segítettem, ahol kellett. Egy alkalommal a rozsnyói „Tanyán“ — ahol csupán kéthárom malacot választottak el kocánként — beálltam kocagondozónak. Tettem azért, hogy megmutassam, szaktudással és lelkiismeretes munkával mi érhető el. Másfél év múltával már 17 ^nalacot neveltünk fel kocánként. Ezért állami kitüntetést kaptam. Innen a Bárkái völgybe küldtek az elvtársak, ahol a nehézkesen mozduló szövetkezeti gazdálkodást kellett fellendíteni.

Barczi Pál 1965-ben megrokkan, aztán egészségileg összeszedi magát és megint agitál, szervez, hogy a kulturális élet is méltóan betölthesse tudatformáló, nevelő küldetését. Tagja a Rozsnyói Munkásdalárdának, évek óta a CSEMADOK, városi szervezetének az elnöke. Alelnöke a rokkantak szervezetének. Vezetőségi tagja az utcai pártszervezetnek, a tömegszervezeteknek, valamint a nyugdíjasklubnak. Nyugdíjas ugyan, de közéleti tevékenysége még nagyobb méretű, mint korábban. Keveset tartózkodik otthon. Szervez, intézkedik, vagy éppen az ifjúsági klubban beszélget a fiatalokkal.

Pali bácsi közvetlen, nyíltszavú ember, veterán kommunista. Az az ember, aki sosem tagadta meg a lenini eszmét, az internacionalista gondol, kodás- és cselekvésmódot. Számos kitüntetés, érdemrend viselője. Életútja során már megtette a magáét, élhetné a nyugalom megszolgált éveit. De a pihenésre szánt idő java részét most is munkával tölti. A sok megpróbáltatást átélt pártharcosnak, efsz-alapítónak bőven van mondanivalója a mai és a jövendő nemzedékek számára.

(— ros)

KÖZGAZDASÁGI HÁTTÉRREL

a hozzájuk fűzött reményeket. Ez azonban nem egészen pontos és jogos érv. Mert akiket leváltottak, azok helyébe is fiatalok kerültek. Egy-két év múlva, ha azokat is leváltják „ilyen“ indokkal, mi változik? Semmi, csupán tovább romlik a helyzet. Akkor miért csinálják, miért csináljuk?! Mert nem halad a termelés úgy, ahogy kellene?!

— Néhány példa az aránytalanságra: a közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági földterületének 14, szántójának a 19 százalékát a rimaszombati járás műveli. A gabonaterület azonban már 22 százalékban részesedik. Ez az aránytalanság a szántóföldi takarmánynövények termesztésének a rovására megy. Ebből az következne, hogy csökkentsék a marhaállománytervezetet. A valóságban azonban ezt is növelték. A növénytermesztés képtelen eltartani az állatállományt. Egy másik tény. Igen számottevő anyagi beruházásokkal új, korszerű istállók, takarmányszárftók épültek; fejöbarendezéseket vásároltunk az utóbbi 5 évben, de az eredmények nem növekedtek a befektetett összeg arányában. Növeltük a beruházásokat, nem gondolva az önköltség alakulására, és hogy azt valamiből vissza is kell fizetni. Most nagy az eladósodás (1 ha-ra 15 ezer korona) s kicsi a rentabilitás.

— A szakágazati irányítás sem járt a várt eredménnyel. A telepvezetők jogkörének leszűkítése sok kárt okozott. Nem is szólva a gépek központosításáról. Egy nagy (elnyújtott rületen gazdálkodö) mezőgazdasági üzemben lényegesen megterheli az üzeraanyagfogyasztási keretet... Az önelszámolási rendszer a legtöbb gazdaságban nem funkcionál. így azután nem tudunk áttérni a brigádrendszerű szervezési és jutalmazási

formára. Közgazdászaink elvesztették irányítószerepüket, csak könyvelnek, ahelyett, hogy lényegesen beleszólhatnának a tervezési, beruházási és termelési folyamatokba ...

— Most pedig az ismertetett gazdasági problémák összefüggéseinek figyelembe vételével próbáljunk mégegyszer szembenézni a gyakori személycserékkel. Ha mér egyszer fiatal mérnököket bíztak meg a mezőgazdasági üzemek, vagy az ágazatok irányításával, miért kell Őket egy-két éven belül sorra leváltani, ha ezzel pozitív változást nem érnek el? Mint láttuk, a tervteljesltéshez nincsenek meg mindenütt a kellő előfeltételek. A hibát tehát nemcsak bennük kell látni. A bűnbakkereséssel nem jutunk előbbre. Az . egyszer leváltott fiatal szakember elveszti önbizalmát, aktivitását és vállalkozó kedve, kezdeményezőkészsége is apad. Huzamosabb időre még a munkától is elmegy a kedve. Ezt tapasztaljuk. A problémakör összefoglalása: nagyok a feladatok, teljesítésükhöz hiányoznak az előfeltételek, a fiatal vezetők nem kapnak prémiumot, elmarad a kitartáshoz szükséges sikerélmény, s ráadásul még le is váltják őket. így az a tapasztalat Is elvész a közösség számára, amit eddig összegyüjtögettek. A menesztésük az őket követőkre is árnyékot borít. Már az „úgyis leváltanak“ félelmével veszik át a megbízatást. Marad a végkövetkeztetés: várjunk a fiatal mérnökök tisztségmegbízatásával. Tapasztalatszerzéssel válik bennük felhasználhatóvá az elméleti tudás, melyre a főiskolán tettek szert. Vagy: ha ezzel már nem tudunk várni, ne buktassuk el őket az első kudarcok után.

A mezőgazdasági dolgozók közül 1000 mezőgazdasági szakközépiskolát végzett. Eddig túlsúlyban voltak a

A vörös vándorzászló várományosai

Az immár 38 éves múltra visszatekintő Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság — kilenc község határa tartozik hozzá részben vagy teljes egészében — csaknem 6 ezer hektáron gazdálkodik. Alkalmazottainak száma 727, s egyika a járás átlagon felüli kiterjedésű mezőgazdasági üzemeinek. Az utóbbi négy évben a gazdaság igazgatósága — a dolgozókkal karöltve — nagyon sokat tett azért, hogy az egyenlőtlen termelési feltételek kiegyenlítődjenek, eredményesebb legyen a gazdálkodás és a dolgozók találják meg számításukat. Ezt a célt, ha nem is teljes egészében, de elérték.

A szóban levő állami gazdaságnak nagyon jó a kapcsolata a kárpátontúli korolevoi „Svecsenko“ szovhozzal. A kölcsönös együttműködést szerződés rögzíti. Ennek keretében kölcsönös látogatásokra, hasznos tapasztalatcserékre kerül sor, s mindinkább elmélyül a nemzetközi szocialista verseny. A verseny főleg arra irányul, hogy növekedjen a termelés, s javuljon a termékek minősége.

Tavaly a Szepsi Állami Gazdaság a nemzetközi szocialista versenyben — mely a Kassa-vidéki (Košice vidiek) és a vinogradovi járás között folyik — kimagasló eredményeket ért el, Így a vinogradovi járás szerveinek vörös vándorzászlaja májusban a birtokukba jut.

De vajon milyen eredményekkel érdemelték ezt ki? A gabonatermesztési tervüket 111 százalékra teljesítették, szemes kukoricából pedig hektáronként 6,31 tonnát takarítottak be. Hüvelyesekből és takarmánynövényekből is elérték a tervelőirányzatot. Így az állattenyésztésben is aránylag jó eredmények születtek. A tehenenkéntt éves fejési átlag 3410 liter volt. Az áruforgalmazási tervük 93,9 millió korona volt, ők azonban 106,4 millió korona értékű árut forgalmoztak. Nyereségképzésük a tervezett 4,8 millió korona helyett 6,9 millió koronára sikeredett. Ily módon nemcsak az egyszerű, hanem a bővített újratermeléshez a dolgozók anyagi érdekeltségének a fokozásához is adottak az előfeltételek. *

E gazdaságra jellemző, hogy az igazgatóság tág teret nyújt a dolgozők' kezdeményezőkészsége kibontakoztatásához. Tavaly például 2,? millió korona értékű felajánlást teljesítettek. A vállalásokban a 23 szocialista brigád mutat követendő példát, 331 brigádtaggal. Közülük mór 237-nek bronz-, 25-nek pedig ezüstérme van. Az ezüstérmesek közé tartozik a Kerekes József által vezetett zsarnői fejőbrigád, mely 177 tehéntől tavaly összesen 81 ezer 469 liter tejet termelt, 5847 literes tehenenként! fejési átlaggal.

A bizonyítás Időszaka van. A gazdaság dolgozói eredményes munkával a jeles évfordulók tiszteletére vállalt felajánlások teljesítésével újra bizonyíthatják, hogy a vörös vándorzászló megérdemelten Jut a birtokukba. IVAN SÁNDOR

A töprengi mérnök

közgazdasági szakon végzettek, gmivel a járás mezőgazdasági szakközépiskoláiban nem nyitottak (jövőre már indul) állattenyésztési szakot. A középfokú képzettségűek, sorából legnagyobb a munkaerővándorlés, ezen belül a lányok aránya 70 százalékos.

A szaktanintézetekkel az a probléma, hogy elegendő utánpótlást biztosítanak ugyan, de a tanoncok közül (főleg a cigány származásúak) sokan nem szerzik meg a gépjárművezetői, jogosítványt.

A nem szakképzett dolgozók részére tanfolyamokat szerveznek. Az 1980-as évtől hétszázzal gyarapodott, s ezzel 2840-re nőtt a szakképzettek száma (ez a dolgozók 27 százaléka), a nyugdíjasokat nem számítva pedig 35 százalékos. A 7. ötéves tervidőszak végéig szeretnék elérni az 50 százalékos arányt. A jövő évben már további 280 idősebb dolgozó (állatgondozó, traktoros) szerezhet szakképesítést. Itt is van azonban egy akadály: ódért csak 38 éven felüli Iratkozhat be továbbtanulásra? A tavalyi 160 jelentkező közül csak 83-nak adtak erre lehetőséget. Vajon mivel indokolhatják ezt az alacsony életkorküszöböt, hiszen az a lényeg, hogy a dolgozók mielőbb és minél többen elsajátítsák a kellő szakismereteket.

A beszélgetés végére Pavel Lacko osztályvezető gondolataival teszünk pontot:

— A sok probléma, akadály, nehézség ellenére is előre haladunk. De ahhoz, hogy a párthatározatokat valóra válthassuk, Elsősorban a hibákat kell a felszínre hozni, s felszámolni azokat. Közös akarattal, sértegetést, sértődést mellőzve, jobbító szándéktól vezérelve megpróbáljuk egymás munkáját hibáink kiküszöbölésével tökéletesebbé tenni.

A beszélgetést köszöni: Korcsmáros László- л kiadós csapadék és az azt kö- II vető felmelegedés üdítően hatott az őszi kalászosokra, pillangósokra, rétekre, legelőkre. Haragoszöldre váltott a tavaszi bágyadt sárgultság. Itt-ott sorol már a zsenge cukorrépa, duzzad a földben, csíráját bontja a nemrég elvetett kukorica. Ezt látva, a nagykaposi (Veiké Kapušany) szövetkezet tagjaiban, szakembereiben éled a remény: felerősödhet, majd jó termést adhat a gabona és más kultúrnövények.

Ezt a reménykedést táplálja az is, hogy már túljutottak a tavaszi dologvégzés nehezén: agrotechnikai határidőn belül végeztek a munkálatok többségével. Amint kissé megszikkadt a föld, újra benépesült a határ. Jó magágy készült a kukoricának. Ezt a nagyon fontos takarmánynövényt az ldép összesen 950 hektáron termesztik.

Fekete Ferenc kertészmérnök rögtön a dolog lényegével kezdi a tájékoztatást:

— Vállaltuk 800 tonna zöldség termelését és értékesítését. Tervünk 2,6 millió korona bevételt irányoz elő 55 hektárnyi területről.

— És az előfeltételeket is megteremtették a bevételi terv teljesítéséhez?

— Másképp ez nem megy. Felszámoljuk a zöldségkertészet elmaradottságát. Folyamatosan fejlesztjük ezt az üzemágat; olyan termelési struktúrát alakítunk ki, hogy a zöldségtermesztés jövedelmezzen.

Terepszemlénk folytán meggyőződhetünk róla: a 26 fóliasátorban szorgos munka folyik. Két sátorban a paprikapalánta szép, erős, ki ültetésre alkalmas.

— A palántázással nem nagyon siettnük, nehogy a fagy tegyen kárt az ültetvényben, mely 15 hektárnyi lesz... — újságolja Éles János segédkertész. A paradlcsompalánta-állományunk is fejlett; ebből 6 hektárnyit ültetünk. Zellert 13 hektáron termesztünk. Kiültetése már folyamatban van. Sőt a káposztapalántázást is rövidesen befejezzük.

— Gépesítés?

— Tavaly már megbizonyosodhattunk róla, mit jelent a palántézógép számunkra. Előnyt. Ez a munkaművelet lerövidítésén túl munkaerőket is felszabadít. A géppel mégiscsak könynyebb a palántázás, mint kézi erővel, szűnös-szüntelen hajlongani.

— Munkaerő van-e bőven?

— Hát azt éppen nem mondanám. Mindössze 32-en vagyunk, többségé, ben nők. Csupán négy a férfi. A munkálatokat január 10-én kezdtük, s eltart az őszí fagyok beálltáig.

Kilenc fóliasátorban, összesen egy hektárnyi területen már piacérett a piros hónaposretek. Helyébe uborkát ültetnek, hogy a talajt jól, eredményesen hasznosítsák.

— Néhány nap múlva kezdődik я nagy munka — töpreng a főkertész. — Nem ís tudom, hogy fogunk ezzel a temérdek dologgal megbirkózni. Mi az igazság? A 90 százalékát kézi erővel kell végeznünk.

A fóliasátrak végében Nagy Sándor már a talajt készíti elő.

— Sürget az idő — mondja. — Ä korai káposztának hely kell.

Balogh Árpád már locsoláshoz készülődik. Ha kell, éjjel-nappal, mert jól tudja, hogy a sikeres zöldségtermesztés egyik legfőbb előfeltétele1 a szakszerű, növények vízigénye szerinti öntözés.

Tény: Nagykaposon volt és van az intenzív zöldségtermesztésnek létjogosultsága. Ám a gyenge, hiányos műszaki ellátottság és a munkaerőhiány is nehezíti az előrehaladást. No meg az is, hogy a 28 női munkaerőt 6 községből szállítják naponta a munkahelyre — és haza. Meggyőződésünk: az anyagi érdekeltség elvének a tiszteletben tartásával, rugalmas szervezéssel — munkaerőátcsoportosítással — is javíthatnak a jelenlegi helyzeten. Persze az állandó kertészeti munkacsport lenne a legideáľsabb megoldás.

—ib—

Nők a palántaelőnevelő fóliasátorban

Fotó: bogoly