Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-28 / 17. szám

6

SZABAD FÖLDMŰVES

1984. április 28.

Erre szokták mondani: igazi szürke nap. A falu határán köd ül, a diófákon szomorkodó varjak. A buszról is csak néhányan széliünk le. Alkalmi útitársaim egy szempillantás alatt szétszélednek, én pedig egyelőre tanácstalanul nézek szét, hol is kezdhetném küldetésem teljesítését: kitapasztalni, vajon milyen kulturális élet folyik a faluban egy átlagos pénfeki napon ...

KÖNYVTÁR ÖRÖMÖKKEL, GONDOKKAL

Amint így ballagok az utcán, csengő leánybankokra leszek figyelmes. Nyomukba szegődök. A könyvtárba igyekeztek.

Csemer Marika nyolcadikos tanuló:

— Én már elsős korom óta járok a falusi könyvtárba. Már most, tizennégy évesen is látom, mit jelent egy fiatal számára, ha olvas.

Haider Fatima könyvélményeiről beszélt:

— Engem borzasztóan érdekelnek a kalandregények, az állatokról szóló olvasmányok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de éiményszámba ment számomra a Tíz év a csimpánzok között című könyv. Persze emellett szépirodalmat is olvasok.

Németh Tibor harmadikos tanuló a meséskönyvek között válogat.

— Nagyon szeretem a gyermekverseket. Ami ebben a könyvtárban van, azt már mind olvastam. Kár. hogy új verseskönyvek nem érkeznek.

Szabó Erzsébet, a nagyfödémesi [Veiké Olany) népkönyvtár vezetője

— hiszen illő már végre eláruTni, melyik faluban is járunk — az eredményekről és gondokról beszél:

— Könyvállományunk összesen 14 ezer 240 kötetből áll, melyek köziil 4032 magyar, a többi pedig szlovák nyelvű könyv. A múlt évben összesen 513 olvasónk volt, ebből 300 még nem töltötte be a 14. életévét. Az igényekről hadd mondjak csak annyit: sokkal, de sokkal több magyar könyv kéne...

— Rendezvényeik?

— A könyvhónap keretében már évek óta megrendezzük az iskolások könyvtárlátogatásót, gyermekműsorokkal kedveskedünk a tanulóknak. íróolvasó találkozókat szervezünk, amelyekkel főleg a felnőtt olvasókat kívánjuk a könyvtárba vonzani.

A könyvtárlátogatás után tovább indulok. Csend honol a főutcán, ám ebbe a csendbe valahonnan egyszerre csak trombitaszó, trombonzene hangjai vegyülnek. Arrafelé irányítom lépteimet.

RÉZFÜVÓSOK PRÓBÁJÁN

Nagy Alajos, a nagyfödémesi művelődési ház vezetője tízegynéhány rézfúvós hangszerrel felszerelt gyerekkel próbál. A szünetben bírtam szóra:

— 1981 januárjában a Sládkovifiovói Állami Gazdaság vezetősége kért fel arra, hogy szervezzek meg egy ifjúsági fúvószenekart. A helyi alapiskola tanulói között kedvező visszhangra talált a felhívásom, így aztán hamarosan összeverbuválődott a társaság.

— Bizonyára nem kész zenészeket kapott...

— Így igaz, s ez számomra azt jelentette, hogy egyéni zeneoktatással kellett kezdenem a munkát. A kezdeti nehézségek, a sok-sok gyakorlás után mára elértük azt, hogy hetente kétszer tartunk — hangszercsoportok szerint — zenekari próbát, miközben továbbra is foglalkozom külön-külön

minden tanulóval.

pett fel először, a fúvószenekarok járási vetélkedőjén. Az indulást fellépések sorozata követte, jóformán minden helyi rendezvényre, ünnepi összejövetelre kapunk meghívást. E- mellett minden évben részt veszünk a mezőgazdasági fúvószenekarok vetélkedőjén, ahol rendszerint szép eredményeket érünk el. Reálisnak tűnik tehát az a tervem, hogy idővel megalakulhát itt egy felnőtt fúvószenekar is. Annyi már biztos, hogy lenne kikre alapoznom .. .

Ezzel búcsút vettem Nagy Alajostól, de még mielőtt kiléphettem volna a kultúrházból, az előcsarnokban a következő párbeszédre lettem figyelmes:

— Böbe, készek a képek — szólt egy elsiető fiatalasszony után egy

hasonló koré mnkánv férfi « aron-Nagy Alajos az „ifi-fövószenekar" egyik tagjával

Nagy Alajos áldozatkész munkája dicséretet érdemel. Ugyanis az említett ötven tag nem állandó, hanem .mozgótagság . A távozók helyére évről évre újak jönnek, s ezekkel a zenetanítást ismét csak az alapoknál kell kezdeni. Ezzel együtt immár egy „törzsgádára“ épül a zenekar, akik nemcsak próbálnak, de — játszanak is. Halljuk erről ismét vezetőjüket:

— Zenekarunk 1981. május i-én lényomban meg is mutatta őket. Csatlakozom hozzájuk, s így módomban volt kicserkészni a képek történetét. Szerzőjük meséli:

EGY DARAB ÉVENTE.. .

— A szövetkezet SZISZ-alapszervezetének védnöksége alatt működik egy színjátszó csoport. Ennek én is tagja vagyok, s mivel a faluban affé-Szárazné, Manczal Erzsébet

le „félhivatásos“ fotós vagyok, természetesen a csoportunkat sem hagyom ki — ha történetesen éppen nem vagyok színpadon. Ezek a képek a legutóbbi fellépésünkön készültek.

Némeíh Tibor, az agilis SZISZ-tag, a sládkovičovói len- és kenderfeldolgozó üzem műszakvezetője a továbbiakban bővebben is szól a színjátszó csoportról.

— Együttesünk öt éve alakult. Mivel tagjai mindannyian elfoglalt emberek, évente egy darabot tanulunk be. ezzel lépünk fel a faluban, a környéken és különböző versenyeken. A csoport állandó szereplőgárdával rendelkezik, s aránylag szép eredményekkel dicsekedhetünk. Persze szólni kell a szövetkezetről is, amely rendszeresen segít bennünket. Vendégszerepléseinkhez például ők biztosítanak autóbuszt, segítenek a díszletek készítésében.

A továbbiakban „Böbe“, vagyis Szárazná Manczal Erzsébet veszi át a szót. Ö — mint a népművelési központ alkalmazottja — lényegében a falu kulturális életépek a „karmestere“.

TEVÉKENYSÉG.

AMI NEM FÉR ШОНЕ1ВА

— Mind a korábbi években, mind a múlt évben teljesítettük tervünket a kulturális nevelő munka terén. Tavaly a képviselők és a hnb tanácstagjai számára egy hét előadásból álló ciklust tartottunk, melynek témája az állam és a jog volt. Előkép, zést rendeztünk a katonaság előtt álló fiatalság számára. A hivatásos gépkocsivezetők átképzésére is a mi szervezésünkben került sor. Ónálló előadást tartottunk a nyugdíjasok számára, melyen arról volt szó. hogy hogyan lehet megelőzni az időskori betegségeket. A fiatalok számára is több előadást tartottunk, mint pl. A világ ifjúsági mozgalma a békéért és a haladásért. Más előadások keretén belül szó esett még az életkörnyezetről, a szabadidő kihasználásáról, s egy egész sor más érdekes témáról. Német nyelvtanfolyam is тап a faluban. Nágel Jolán körvezető jó munkáját dicséri, hogy tizenhatan végezték el a tanfolyam első évfolyamát, s az idén már mindannyian másodikosok. Meg kell említeni a tSrsastánc-tanfolyamot is, melyet a nyitrai Keiner házaspár vezetett. Sok, korábban visszahúzódó fiatalt bátorított fel az elvégzése.

— Természetes, hogy a már említett színjátszó csoport fellépéseinek is mi adunk otthont. Itt mutatták be tavaly nyolc alkalommal az Isten véled édes Piroskám című vígjátékot. Ezzel a darabbal a színjátszó csoportok járási vetélkedőjén harmad'k helyezést értek el. Az idei évadra a Zsákbamacska című darabot tanulták be.

jelentkezőlapok, meghívók, naptári bejegyzések árulkodnak Szárazná íróasztalán arról, hogy gyakori vendég itt pl. a nitrai Andrej Bagar Színház, a Magyar Területi Színház, emellett hivatásos művészek tucatjai lépnek fel rendszeresen a községben. A papírhelmazhan egy köszönőlevél: a szövetkezeti SZISZ-alapszervezet tagjainak szól. Feladói: a tavaly Prágában megrendezett Béke-világtalálkozó rendezői. A szolidaritási alaDra gyűjtött összegért fejezik ki köszönetüket.

Hazafelé az autóbuszra várva, idős emberek tereferélésére lettem figyelmes. Egy nagybajuszú bácsi ugratta a szomszédját: „Lajos! Láttalak a nyugdíjasbálon a kultűrházban. Úgy rontad a táncot, mint ötven évvel ezelőtt!“ A szomszéd csendes somnly kíséretében nyugtázta a dicséretet, elégedetten nagyot tekert a bajuszán, majd odaszólt a mellette álló feleségéhez: Asszony, ugye az idén is elirfegyünk maid a bálba!“ Ilyen hangulatban szálltam fel én is a közben megérkező buszra.

KALITÄ GABOR

Kissé rendhagyóan született ez a riport: a Czuczor-napok

„Szabad egy táncra?... “

— Második év3. Elsős gimnazista koromtól.

— Szereted?

Felragyog a szeme: — Nagyon..!

— A táncosok „hazai“ osztályozása négy minőségi kategóriából áll — veszi át újra a szót Keller Gábor, miután megszólalt a tangó, Henriettéék egyik legkedvesebb száma. — Minden évjáratban kinevelődik néhány A kategóriás táncosunk, jelenleg kettő van. A gyakorlatilag elérhető legmagasabb minősítés az úgynevezett nemzetközi kategória; klubunk fennállása során eddig három ilyen táncossal dicsekedhettünk. Bármilyen szépen is hangzik ez, úgy általában a

__ .éh uaiiguuun ерpen, amikor az ünnepélyes csendbe valahonnan lentről, alighanem a földszinti nagyteremből diszkómuzsika dübörgő basszusa tört be. Rendszertelen időközönként elhallgatott, majd újra felhangzott, ami sejtetni engedte, hogy nem „csak úgy" szól, hanem valamiféle munka folyik odalenn. A szünetben megnéztük, hogy micsoda, aztán máris loholtam vissza a fényképezőgépemért meg a jegyzetfüzetért. Ugyanis a Szlovákia-szerte ismert érseküjvári (Nové Zámky) társastánc-klub tartotta egyik foglalkozását, Keller Gábor vezetésével, s ha a téma ennyire „házhoz jön“. vétek lenne kihagyni.

Mondatonként csipegetem össze az információkat Keller Gábortól, mert figyelmét rajtam kívül még legalább ötfelé kell megosztania: indítja a magnót, árgus szemekkel figyeli a látszatra hibátlanul suhanö-libbenő párokat, utasítást ad az egyiknek, megdicséri a másikat, a harmadik miatt leállítja az egészet, visszatekercseli a szalagot, felállás, kezdődik az egész elölről... Figyelem a táncosok arcát, nyoma sincs rajta unalomnak, kényszeredettségnek. Többségükben 15—18 évesek, ma

a középiskolások gyakorolnak. A te- mel alap- és középiskolások, hetente rém fala mentén sorakozó székeken kétszer foglalkozom velük. Többnyire azonban ott kuporognak a legkiseb- innen verbuváló'dnak a tagok i bek, a negyedik-ötödik osztályosok, s CSEMADOK városi szervezetének tár

Keller Gábor tanítványai körében

sastánc-klubjába. amelyet szintén én vezetek, s amelynek tagjaival, szerénytelenség nélkül állíthatom, valóban értünk el már szép eredményeket.

— Például?

— Ott kezdem, hogy 1963 óta működik a klub, s eddigi legsikeresebb időszaka 1974 és 1980 között volt. Ebben az időszakban a szlovákiai bajnokságokról a különböző kategóriákban három első díjat hoztunk haza, és nagyon jól szerepeltünk a magyar nemzetközi társastánc-bajnokságon is. 1980-ban részt vettünk a szocialista országok első társastánc-bajnokságán Lengyelországban, ahol a következő sorrend alakult ki: első Prága, második Moszkva, harmadik Érsekújvár csapata ... Ugyancsak ezekben az években szereztünk két első helyezést a cseh nemzeti bajnokságon. De most megbocsátasz egy pillanatra, már pihentek eleget. — A magnó kapcsolókarja után nyúl, forogni kezd a szalag, s a terem falairól máris dübörögve verődnek viszsza a diszkózene kemény ritmus-formációi. A szám végén néhány másodperc szünet, majd váratlan váltással lágy keringő széles fvű dallama hullámzik át a termen. A párok egymás felé fordulnak, és a parkettet szinte alig érintve suhannak-fordulnak, kecsesen kopírozva a klasszikus tánc szigorú lépésfiguráit. Újabb szám, ezúttal lüktető szamba, újab váltás: élvezet nézni. •

— Ezek négyen — mutat Keller Gábor az éppen előttünk etlibbenő két párra — nagy sikerrel képviseltek bennünket nemrég Písekben. az Uta. va-kupa táncversen^n. Takács Attila és Urbán Mária D, Procházka Péter és Karsay Henriette C kategóriás láncosok. r.

Odaintem magamhoz a második páros hölgytagját, Karsay Henit:

— Mióta csinálod?

A keringő dallamára ..

[A szerző felvétel 3i J

f

társaSfánc-mozgalom szlovákiai színvonlával nemigen lehetünk elégedettek. Már évek óta módomban áll figyelni a hazai és a külföldi állapotokat, s meg kell hogy rrfbndjam, hogy a legtöbb környező országban, elsősorban Magyarországon jóval magasabb a színvonal. Az itthoni összehasonlítás igy gyászosan fest Szlovákiára nézve: mig a cseh országrészekben százharmincnál is töblí táncklub működik, addig Szlovákiában alig huszonöt-harminc ...

Az elmondottak tükrében most már nyugodtan azt is hozzátehetjük, hogy az érsekűjvárlak a Jobbak — sőt a legjobbak — közül való. Eredményeik alapján túlzás, nélkül messze földön ismertek, széles tömegbázissal dolgoznak, következetesen, magas szakmai és módszertani színvonalon. Toborozni sohasem kellett: a fiatalok számára mindig is vonző volt az érsekújvári táncklub. Vannak, akik más járásokból, 35—50 kilométert utazva járnak be... S nyugodtan kimondha'tjuk: mindez szinte teljes mérték-ben Keller Gábor érdeme. Még aktív pedagógus korában, több mint két évtizeddel ezelőtt alapította meg a klubot, amelyet tizenhárom évig. időt s fáradságot nem sainálva „másodállásban“ vezetett; 1976-től csinál ia főállásban, mint a járási népművelő központ dolgozöja. Az egykori aktív táncosnak pedagógusi végzettsége is nagy segítségére van munkáiéban; nagy lélektani érzékkel, mindig a megfelelő formák alkalmazásával foglalkozik neveltjeivel, akik között kilencéves apróságok és huszonötéves házaspárok egyaránt vannak. S ha már a házaspároknál tartunk, Keller Gábor feleségéről se feledkezzünk meg. aki maga is vezet társastánc-szakkört, a Szakszervezetek Házában. Nekik köszönhető, hogy az érsekújvári és a környékbeli fiatalok számára a tánc nemcsak a diszkózenére való áhítatos vonaglást jelenti, s nem ülnek le mulatságon, teadélutánon, ba keringőre vagy tangóra Vált a zenekar.

VASS GYULA

várják, hogy sorra kerüljenek. VégrE lezajlik az első „hibátlan“ kör. s ( szusszanásnyi szünetben Keller Gábor nekem Is szentelhet egy kis időt

— Amolyan „vegyes foglalkozás” es most: a rendes tanfolyami óra mel. lett egyben előkészület is, mert zsú. folt program áll előttünk. Ötre itt a; autóbusz, néhány páros Galántán (Galante) megy fellépni, holnap bemutató, holnapután verseny... A tár. sastánc-tanfolyamnak egyébként mint egy száznyolcvan látogatója van, zöm-