Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-28 / 17. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. április 28. Erre szokták mondani: igazi szürke nap. A falu határán köd ül, a diófákon szomorkodó varjak. A buszról is csak néhányan széliünk le. Alkalmi útitársaim egy szempillantás alatt szétszélednek, én pedig egyelőre tanácstalanul nézek szét, hol is kezdhetném küldetésem teljesítését: kitapasz­talni, vajon milyen kulturális élet folyik a faluban egy átlagos pénfeki napon ... KÖNYVTÁR ÖRÖMÖKKEL, GONDOKKAL Amint így ballagok az utcán, csen­gő leánybankokra leszek figyelmes. Nyomukba szegődök. A könyvtárba igyekeztek. Csemer Marika nyolcadikos tanuló: — Én már elsős korom óta járok a falusi könyvtárba. Már most, tizen­négy évesen is látom, mit jelent egy fiatal számára, ha olvas. Haider Fatima könyvélményeiről beszélt: — Engem borzasztóan érdekelnek a kalandregények, az állatokról szóló olvasmányok. Lehet, hogy furcsán hangzik, de éiményszámba ment szá­momra a Tíz év a csimpánzok között című könyv. Persze emellett szépiro­dalmat is olvasok. Németh Tibor harmadikos tanuló a meséskönyvek között válogat. — Nagyon szeretem a gyermekver­seket. Ami ebben a könyvtárban van, azt már mind olvastam. Kár. hogy új verseskönyvek nem érkeznek. Szabó Erzsébet, a nagyfödémesi [Veiké Olany) népkönyvtár vezetője — hiszen illő már végre eláruTni, melyik faluban is járunk — az ered­ményekről és gondokról beszél: — Könyvállományunk összesen 14 ezer 240 kötetből áll, melyek köziil 4032 magyar, a többi pedig szlovák nyelvű könyv. A múlt évben összesen 513 olvasónk volt, ebből 300 még nem töltötte be a 14. életévét. Az igények­ről hadd mondjak csak annyit: sok­kal, de sokkal több magyar könyv kéne... — Rendezvényeik? — A könyvhónap keretében már évek óta megrendezzük az iskolások könyvtárlátogatásót, gyermekműsorok­kal kedveskedünk a tanulóknak. író­­olvasó találkozókat szervezünk, ame­lyekkel főleg a felnőtt olvasókat kí­vánjuk a könyvtárba vonzani. A könyvtárlátogatás után tovább indulok. Csend honol a főutcán, ám ebbe a csendbe valahonnan egyszerre csak trombitaszó, trombonzene hang­jai vegyülnek. Arrafelé irányítom lép­teimet. RÉZFÜVÓSOK PRÓBÁJÁN Nagy Alajos, a nagyfödémesi mű­velődési ház vezetője tízegynéhány rézfúvós hangszerrel felszerelt gye­rekkel próbál. A szünetben bírtam szóra: — 1981 januárjában a Sládkovifio­­vói Állami Gazdaság vezetősége kért fel arra, hogy szervezzek meg egy ifjúsági fúvószenekart. A helyi alap­iskola tanulói között kedvező vissz­hangra talált a felhívásom, így aztán hamarosan összeverbuválődott a tár­saság. — Bizonyára nem kész zenészeket kapott... — Így igaz, s ez számomra azt je­lentette, hogy egyéni zeneoktatással kellett kezdenem a munkát. A kezde­ti nehézségek, a sok-sok gyakorlás után mára elértük azt, hogy hetente kétszer tartunk — hangszercsoportok szerint — zenekari próbát, miközben továbbra is foglalkozom külön-külön minden tanulóval. pett fel először, a fúvószenekarok járási vetélkedőjén. Az indulást fel­lépések sorozata követte, jóformán minden helyi rendezvényre, ünnepi összejövetelre kapunk meghívást. E- mellett minden évben részt veszünk a mezőgazdasági fúvószenekarok ve­télkedőjén, ahol rendszerint szép eredményeket érünk el. Reálisnak tű­nik tehát az a tervem, hogy idővel megalakulhát itt egy felnőtt fúvós­zenekar is. Annyi már biztos, hogy lenne kikre alapoznom .. . Ezzel búcsút vettem Nagy Alajos­tól, de még mielőtt kiléphettem vol­na a kultúrházból, az előcsarnokban a következő párbeszédre lettem fi­gyelmes: — Böbe, készek a képek — szólt egy elsiető fiatalasszony után egy hasonló koré mnkánv férfi « aron-Nagy Alajos az „ifi-fövószenekar" egyik tagjával Nagy Alajos áldozatkész munkája dicséretet érdemel. Ugyanis az emlí­tett ötven tag nem állandó, hanem .mozgótagság . A távozók helyére év­ről évre újak jönnek, s ezekkel a zenetanítást ismét csak az alapoknál kell kezdeni. Ezzel együtt immár egy „törzsgádára“ épül a zenekar, akik nemcsak próbálnak, de — játszanak is. Halljuk erről ismét vezetőjüket: — Zenekarunk 1981. május i-én lé­nyomban meg is mutatta őket. Csat­lakozom hozzájuk, s így módomban volt kicserkészni a képek történetét. Szerzőjük meséli: EGY DARAB ÉVENTE.. . — A szövetkezet SZISZ-alapszerve­­zetének védnöksége alatt működik egy színjátszó csoport. Ennek én is tagja vagyok, s mivel a faluban affé-Szárazné, Manczal Erzsébet le „félhivatásos“ fotós vagyok, termé­­szetesen a csoportunkat sem hagyom ki — ha történetesen éppen nem va­gyok színpadon. Ezek a képek a leg­utóbbi fellépésünkön készültek. Némeíh Tibor, az agilis SZISZ-tag, a sládkovičovói len- és kenderfeldol­gozó üzem műszakvezetője a továb­biakban bővebben is szól a színjátszó csoportról. — Együttesünk öt éve alakult. Mi­vel tagjai mindannyian elfoglalt em­berek, évente egy darabot tanulunk be. ezzel lépünk fel a faluban, a kör­nyéken és különböző versenyeken. A csoport állandó szereplőgárdával rendelkezik, s aránylag szép eredmé­nyekkel dicsekedhetünk. Persze szól­ni kell a szövetkezetről is, amely rendszeresen segít bennünket. Ven­dégszerepléseinkhez például ők biz­tosítanak autóbuszt, segítenek a dísz­letek készítésében. A továbbiakban „Böbe“, vagyis Szárazná Manczal Erzsébet veszi át a szót. Ö — mint a népművelési köz­pont alkalmazottja — lényegében a falu kulturális életépek a „karmes­tere“. TEVÉKENYSÉG. AMI NEM FÉR ШОНЕ1ВА — Mind a korábbi években, mind a múlt évben teljesítettük tervünket a kulturális nevelő munka terén. Ta­valy a képviselők és a hnb tanács­tagjai számára egy hét előadásból álló ciklust tartottunk, melynek té­mája az állam és a jog volt. Előkép, zést rendeztünk a katonaság előtt álló fiatalság számára. A hivatásos gépkocsivezetők átképzésére is a mi szervezésünkben került sor. Ónálló előadást tartottunk a nyugdíjasok számára, melyen arról volt szó. hogy hogyan lehet megelőzni az időskori betegségeket. A fiatalok számára is több előadást tartottunk, mint pl. A világ ifjúsági mozgalma a békéért és a haladásért. Más előadások ke­retén belül szó esett még az életkör­nyezetről, a szabadidő kihasználásá­ról, s egy egész sor más érdekes té­máról. Német nyelvtanfolyam is тап a faluban. Nágel Jolán körvezető jó munkáját dicséri, hogy tizenhatan végezték el a tanfolyam első évfolya­mát, s az idén már mindannyian má­sodikosok. Meg kell említeni a tSr­­sastánc-tanfolyamot is, melyet a nyitrai Keiner házaspár vezetett. Sok, korábban visszahúzódó fiatalt bátorí­tott fel az elvégzése. — Természetes, hogy a már emlí­tett színjátszó csoport fellépéseinek is mi adunk otthont. Itt mutatták be tavaly nyolc alkalommal az Isten vé­led édes Piroskám című vígjátékot. Ezzel a darabbal a színjátszó csopor­tok járási vetélkedőjén harmad'k he­lyezést értek el. Az idei évadra a Zsákbamacska című darabot tanulták be. jelentkezőlapok, meghívók, naptári bejegyzések árulkodnak Szárazná íróasztalán arról, hogy gyakori ven­dég itt pl. a nitrai Andrej Bagar Szín­ház, a Magyar Területi Színház, emel­lett hivatásos művészek tucatjai lép­nek fel rendszeresen a községben. A papírhelmazhan egy köszönőlevél: a szövetkezeti SZISZ-alapszervezet tagjainak szól. Feladói: a tavaly Prá­gában megrendezett Béke-világtalál­kozó rendezői. A szolidaritási alaDra gyűjtött összegért fejezik ki köszö­­netüket. Hazafelé az autóbuszra várva, idős emberek tereferélésére lettem figyel­mes. Egy nagybajuszú bácsi ugratta a szomszédját: „Lajos! Láttalak a nyugdíjasbálon a kultűrházban. Úgy rontad a táncot, mint ötven évvel ez­előtt!“ A szomszéd csendes somnly kíséretében nyugtázta a dicséretet, elégedetten nagyot tekert a bajuszán, majd odaszólt a mellette álló felesé­géhez: Asszony, ugye az idén is el­­irfegyünk maid a bálba!“ Ilyen han­gulatban szálltam fel én is a közben megérkező buszra. KALITÄ GABOR Kissé rendhagyóan született ez a riport: a Czuczor-napok „Szabad egy táncra?... “ — Második év3. Elsős gimnazista koromtól. — Szereted? Felragyog a szeme: — Nagyon..! — A táncosok „hazai“ osztályozása négy minőségi kategóriából áll — veszi át újra a szót Keller Gábor, mi­után megszólalt a tangó, Henriettéék egyik legkedvesebb száma. — Minden évjáratban kinevelődik néhány A ka­tegóriás táncosunk, jelenleg kettő van. A gyakorlatilag elérhető legma­gasabb minősítés az úgynevezett nemzetközi kategória; klubunk fenn­állása során eddig három ilyen tán­cossal dicsekedhettünk. Bármilyen szépen is hangzik ez, úgy általában a __ .éh uaiiguuun ер­pen, amikor az ünnepélyes csendbe valahonnan lentről, alighanem a föld­szinti nagyteremből diszkómuzsika dübörgő basszusa tört be. Rendszer­telen időközönként elhallgatott, majd újra felhangzott, ami sejtetni enged­te, hogy nem „csak úgy" szól, hanem valamiféle munka folyik odalenn. A szünetben megnéztük, hogy micsoda, aztán máris loholtam vissza a fény­képezőgépemért meg a jegyzetfüze­tért. Ugyanis a Szlovákia-szerte is­mert érseküjvári (Nové Zámky) tár­sastánc-klub tartotta egyik foglalko­zását, Keller Gábor vezetésével, s ha a téma ennyire „ház­hoz jön“. vétek lenne kihagyni. Mondatonként csi­pegetem össze az információkat Kel­ler Gábortól, mert figyelmét rajtam kívül még legalább ötfelé kell meg­osztania: indítja a magnót, árgus sze­mekkel figyeli a látszatra hibátla­nul suhanö-libbe­­nő párokat, utasí­tást ad az egyik­nek, megdicséri a másikat, a harma­dik miatt leállítja az egészet, vissza­tekercseli a szala­got, felállás, kez­dődik az egész elölről... Figye­lem a táncosok ar­cát, nyoma sincs rajta unalomnak, kényszeredettség­­nek. Többségükben 15—18 évesek, ma a középiskolások gyakorolnak. A te- mel alap- és középiskolások, hetente rém fala mentén sorakozó székeken kétszer foglalkozom velük. Többnyire azonban ott kuporognak a legkiseb- innen verbuváló'dnak a tagok i bek, a negyedik-ötödik osztályosok, s CSEMADOK városi szervezetének tár Keller Gábor tanítványai körében sastánc-klubjába. amelyet szintén én vezetek, s amelynek tagjaival, sze­rénytelenség nélkül állíthatom, való­ban értünk el már szép eredménye­ket. — Például? — Ott kezdem, hogy 1963 óta mű­ködik a klub, s eddigi legsikeresebb időszaka 1974 és 1980 között volt. Eb­ben az időszakban a szlovákiai baj­nokságokról a különböző kategóriák­ban három első díjat hoztunk haza, és nagyon jól szerepeltünk a ma­gyar nemzetközi társastánc-bajnoksá­gon is. 1980-ban részt vettünk a szo­cialista országok első társastánc-baj­nokságán Lengyelországban, ahol a következő sorrend alakult ki: első Prága, második Moszkva, harmadik Érsekújvár csapata ... Ugyancsak ezekben az években szereztünk két első helyezést a cseh nemzeti baj­nokságon. De most megbocsátasz egy pillanatra, már pihentek eleget. — A magnó kapcsolókarja után nyúl, forogni kezd a szalag, s a terem fa­lairól máris dübörögve verődnek visz­­sza a diszkózene kemény ritmus-for­mációi. A szám végén néhány másod­perc szünet, majd váratlan váltással lágy keringő széles fvű dallama hul­lámzik át a termen. A párok egymás felé fordulnak, és a parkettet szinte alig érintve suhannak-fordulnak, ke­csesen kopírozva a klasszikus tánc szigorú lépésfiguráit. Újabb szám, ezúttal lüktető szamba, újab váltás: élvezet nézni. • — Ezek négyen — mutat Keller Gá­bor az éppen előttünk etlibbenő két párra — nagy sikerrel képviseltek bennünket nemrég Písekben. az Uta. va-kupa táncversen^n. Takács Attila és Urbán Mária D, Procházka Péter és Karsay Henriette C kategóriás láncosok. r. Odaintem magamhoz a második pá­ros hölgytagját, Karsay Henit: — Mióta csinálod? A keringő dallamára .. [A szerző felvétel 3i J f társaSfánc-mozgalom szlovákiai szín­vonlával nemigen lehetünk elége­dettek. Már évek óta módomban áll figyelni a hazai és a külföldi álla­potokat, s meg kell hogy rrfbndjam, hogy a legtöbb környező országban, elsősorban Magyarországon jóval ma­gasabb a színvonal. Az itthoni össze­hasonlítás igy gyászosan fest Szlo­vákiára nézve: mig a cseh ország­részekben százharmincnál is töblí táncklub működik, addig Szlovákiá­ban alig huszonöt-harminc ... Az elmondottak tükrében most már nyugodtan azt is hozzátehetjük, hogy az érsekűjvárlak a Jobbak — sőt a legjobbak — közül való. Eredményeik alapján túlzás, nélkül messze földön ismertek, széles tömegbázissal dol­goznak, következetesen, magas szak­mai és módszertani színvonalon. To­borozni sohasem kellett: a fiatalok számára mindig is vonző volt az ér­sekújvári táncklub. Vannak, akik más járásokból, 35—50 kilométert utazva járnak be... S nyugodtan kimond­­ha'tjuk: mindez szinte teljes mérték-­­ben Keller Gábor érdeme. Még aktív pedagógus korában, több mint két év­tizeddel ezelőtt alapította meg a klubot, amelyet tizenhárom évig. időt s fáradságot nem sainálva „másod­állásban“ vezetett; 1976-től csinál ia főállásban, mint a járási népművelő központ dolgozöja. Az egykori aktív táncosnak pedagógusi végzettsége is nagy segítségére van munkáiéban; nagy lélektani érzékkel, mindig a megfelelő formák alkalmazásával fog­lalkozik neveltjeivel, akik között ki­lencéves apróságok és huszonötéves házaspárok egyaránt vannak. S ha már a házaspároknál tartunk, Keller Gábor feleségéről se feledkezzünk meg. aki maga is vezet társastánc-szakkört, a Szakszervezetek Házában. Nekik köszönhető, hogy az érsekújvári és a környékbeli fiatalok számára a tánc nemcsak a diszkózenére való áhíta­­tos vonaglást jelenti, s nem ülnek le mulatságon, teadélutánon, ba kerin­­gőre vagy tangóra Vált a zenekar. VASS GYULA várják, hogy sorra kerüljenek. VégrE lezajlik az első „hibátlan“ kör. s ( szusszanásnyi szünetben Keller Gá­bor nekem Is szentelhet egy kis időt — Amolyan „vegyes foglalkozás” es most: a rendes tanfolyami óra mel. lett egyben előkészület is, mert zsú. folt program áll előttünk. Ötre itt a; autóbusz, néhány páros Galántán (Galante) megy fellépni, holnap be­mutató, holnapután verseny... A tár. sastánc-tanfolyamnak egyébként mint egy száznyolcvan látogatója van, zöm-

Next

/
Thumbnails
Contents