Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-14 / 2. szám
1984, január 14. SZABAD FÖLDMŰVES Kimeríthetetlen forrás Voltak idők, amikor azt hittük, hogy Földünk nyersanyagkészletei kimeríthetetlenek, és ennek megfe élőén bántunk velük. Fennen hangoztattuk, hogy uraljuk a természetet és sikerűit egyértelműen az ember szolgálatába állítani. Aztán rá kellett döbbennünk, hogy tévedtünk, a természet törvényeit nem lehet a kényünk-kedvilnk szerint változtatni. Győzelmünk a természet felett purrhoszi győzelemnek bizonyult. Energiahordozó- és nyersanyagkészletünk véges. Saját érdekünkben más forrás után keli néznünk. Az energiahordozók és nyersanyagkészletek sorvadása következtében egyre több sző esik a biomasszáról. A fogalom még nem olyan közkeletű, hogy ne szorulna némi magyarázatra. E szerint biomassza alatt értjük a jelenlegi összes szárazföldi és vízi, élő és elhalt szervezetek (mikroorganizmusok, növények, állatok) öesztömegét, továbbá az ezek feldolgozását végző ipari folyamatok, az állattenyésztés és az emberi települések összes biológiai eredetű szerves hulladékát, melléktermékét, illetve a mikrobiális ipar termékeit is. Vagyis biomassza minden, ami biológiai eredetű. Tulajdonképpen ez ember is biomassza, de mégsem foglalhatjuk bele a biomasszába, amikor annak a hasznosításáról beszélünk. Az emberiség kezdettől fogva, ám tudatlanul hasznosította a biomasszát. Ha eltekintünk például a biomassza természetes körforgásától, hogy például a növényi eredetű biomassza állati takarmány, az állati eredetű biomassza emberi táplálék, akkor eleinte csak mint energiahordozót használta fűtésre. A legújabb megál apltások szerint Földünk jelenlegi energiamérlegén helül alig 2 százalékot tesz ki, a tűzifából származó energia. Régebben természetesen magasabb volt a részesedés aránya, sőt voltak korok, amikor a tűzifa volt az egyetlen, kizárólagos energiaforrás. Ugyancsak ősidőktől használták a biomasszát a fö'.d termőképességének javítására, ami viszont újabb biomasszatermelést szolgáltat. Legnagyobb előnye, hogy gyakorlatilag kimeríthetetlen. Amíg a természeti erőforrások egy része (földgáz, szén, kőolaj stb.) a felhasználás során megsemmisül, illetve átalakul, és az összes többi hagyományos nyersanyagok nagyobb része egyszeri felhasználás ntán tovább már nem hasznosítható, a biomassza olyan forrás, amely megújítható, sőt megfelelő körülmények között magától is megújul. Minden vegetációs ciklus alatt szinte majdnem teljes egészében újratermelődik. Hagyjuk most figyelmen kívül a biomassza többi felhasználási lehetőségeit, és vegyük szemügyre, milyen óriási kihasználási lehetőséget kínál a száraz anyag. Kiszámították — ha nem is vesszük figyelembe a tarló- és gyökérraaradványokat —, hogy a mező- és erdőgazdaságokban évente majdnem 130 millió tonna száraz anyagnak megfelelő biomassza képződik. amelynek csak elenyésző részét hasznosítjuk. Senki sem gondol arra, hogy összegyűjtse a fokitermelés közben hátra maradt vagy egyszerűen lehullott ágakat, gallyakat, száraz anyagot. Ugyanúgy legtöbbször a semmibe vész a fa’feldolgozásban, cellulózgyártásban vagy bútorgyártásban visszamaradó forgács, fakéreg. A korábbi években Zvolen határában éjjelnappal égett a Bučina üzemben visszamaradt fahulladék. Azóta már egészen Jól jövedelmező kamposztá'ó üzem kezdte meg a felhasználását. De ez inkább csak egyedi eset. A további fafeldolgozó üzemekben, bútorgyárakban változatlanul kárba vész az értékes anyag, holott köztudomású, hogy mindeníé e biológiai eredetű anyagból szerves trágya és kamposzt készíthető. Márpedig a mezőgazdaságnak égetően szüksége van a szerves trágyára. Mezőgazdasági dolgozóink a megmondhat ói, hogy a túlzott mfitrágyahasználat meglehetősen megváltoztatta a termőföld szerkezetét. Ha továbbra is így járunk el a talajerőgazdálkodásban, Jáváte heietlen károkat okozhatunk Ugyanakkor itt a lehetőség в talajerő fokozására. A szerves trágya pótolhatatlan, s látszólagos hiánya eile nére azt kell mondanom, hogy korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll. Érdemes lenne elgondo'kodni hosszú távon, a biomassza, a hulladékfa feldolgozásában rejlő lehetőségeken. Évekkel ezelőtt ogy bemutatón láttam egy kis külföldi kerti gépet, egy egyszerű örlőberen dezést, amely képes volt porrá zúzni minden szerves és szervetlen anyagot, bármilyen kerti és háztartási hulladékot, amelyet aztán tetsíés szerint komposztálhattak. Szinte fel sem mérhető, milyen óriási mennyiségű kompnsztot. szerves trágyát készíthetnénk, ha ugyanezt tennénk nagyiizemileg csupán az erdőben képződő biomasszával. A világ szárazföldi növényzetének évi biomasszahozamát 122 milliárd tonnára becsii ik, s ebből 70 milliárd tonnát termelnek csapén az erdők. Nálunk ez a mennyiség közel 100 millió tonna, s ebből az erdőkben 60—85 millió tonna szerves anyag képződik. Ha ebből le is számítjuk a fejlődő fák tömeggyarapodásét és a fe'do'gozotf mennyiséget, még akkor is tekintélyes tömegű biomassza marad vissza, amely megérdemelné, hogy — képletesen szólva — lehajoljunk érte és saját céljainkra használjuk fe’. PALAGYI LAJOS Sikeres gasztronómiai napok... Hatodik éve, hogy a lévai (Le-űce) IĽDNOTA fogyasztási szövetkezet és a magyarországi szobi ÁFÉSZ baráti kapcsolatra lépett. Évente megrendezik Léván a magyar, Magyarországon, vagyis a szobi járásban viszont a szlovák vendéglátó napokat. A közelmúltban Léván a ROZKVET Szálló éttermében magyar gasztronómiai hetet tartottak. A szobi AFÉSZ-től két szakács, Nagy Horváth Ferenc, a bernecebarátt ÁFÉSZ bisztrójából (felvételünk bal oldalán) és Wiederman László a verőcemaros! mozgó bisztróból (a felvétel jobb oldalán) segített a ROZKVET Szálló konyhai személyzetének az ételek elkészítésénél. Az ételek magyaros zamatjának kialakításában nagy szerepük volt. Hat nap alatt többször bekukkantottam az étterembe, s tapasztaltam, hogy ízlett a vendégeknek a magyar szakácsok főztje. Ez természetes, hiszen a választék annyira gazdag volt, hogy az étlapon minden vendég megtalálhatta a nglri tetsző ételt, és melléje a Magyarországról hozott italokat. Az eőételek közül például a grillezett ponty, a hortobágyi húsos palacsinta és a gombasaiáta ízlett a legjobban a vendégeknek. A levesek közül a palíc leves és a jókai bableves újdonságként került az asztalokra. A hétféle kész ételből a kolozsvári töltött káposzta, a debreceni sertés karaj (ezt tejfölös zöldbabfőzelékkel tálalták) és a magyarosan fűszerezett bográcsgulyás fogyott a legjobban. A vendégek ugyanakkor nyolc féle frissen készített ételből is rendelhettfek. Ezek közül a magyarosan pirított sertésmájba rablóhús és a vadászmódra készlett bálszlnérmek ízlettek a vendégeknek leginkább. Aki a halételeket és a tésztaféléket kedvelte, az Is megta álhatta a neki tetszőt. Az ételekhez tízféle saláta- és burgonyaköretbau válogathattak a vendégek. A vendéglátó napok Léván sikeres rendezvénynek bizonyultak. Remélhető, hogy a lévai JEDNOTA a Jövőben Is rendez hasonló gasztronómiai hetet, nem csak Léván, hanem a járás többi városában és nagyobb községében is. Császár Ernő Bratlslavában, az Iparügyi Minisztérium tanácstermében értékelték a vegyi-, könnyű- és faipari ágazat múlt évi eredményeit, és szóltak az idei legfontosabb feladatokról. Pavol Hrivnák mérnök, az SZSZK iparügyi minisztere szerint a tavalyi igényes feladatok teljesítését megnehezítették a nemzetközi politikai és gazdasági élet körülményeinek változásai. Ennek ellenére nem zártunk rossz évet. Szép sikereket értünk el a beruházások kivitelezésének meggyorsításában. Az ágazat tavaly köze! húsz milliárd korona értékű árut biztosított a hazai piac számára, és több új, jobb minőségű termékkel gazdagította a kereskedelmi árukínálatot. A bonyolult nemzetközi helyzet rányomta bélyegét a nem szocialista országokkal való kereskedelmi kapcsolatainkra, és ezért nem minden ágazat tudta ezen a téren a kitűzött feladatokat maradéktalanul teljesíteni. A szocialista országokkal kötött megegyezésekben vállalt exportfeladatainkat viszont túlteljesítettük. Az ágazatban kellő figyelmet tanúsítottak az újltómozgalomnak, és néhány Jó példa bizonyltja, hogy közös összefogással lehetséges a gyártási folyamatok anyag- és energiaigényességét csökkenteni, ezzel Is növelve a munka hatékonyságát. Gondot okozott viszont az üzemszervezés és bizony nem mindenütt tudtak rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez, a piaci kereslethez. Nem volt problémamentes a korszerű technológiai folyamatok és eljárások elsajátítása, a pozitív jelenségek általánosítása. Ezen a téren az egyes vezetők jobb összmunkájára, eredményesebb tapasztalatcseréjére van szükség, hogy a jő példa széles körben mielőbb követőkre találjon. A minőségi mutatók javításában elért tavalyi eredményeinkkel, különösen a bútor- és a fafeldolgozó iparban nem lehetünk korántsem elégedettek. Számos termék minősége nem éri el a kívánt szintet, és ez természetesen kihat a piaci árukínálatra. Az értékesítés elengedhetetlen tartozéka a Jó minőség a bútorok esetében pedig nem utolsósorban az esztétikai szempontoknak megfelelő formatervezés, a kivitel. Több részeredményt értünk el: viszonylag javult az Irányító és szervező munka színvonala, a munkaerkölcs, a. gyártási folyamatokon belüli ellenőrzések terén vlszon még nagyon sok feladat vár megoldásra. Az ener glamegtakarításban 1,5 százalékkal jobb eredmények születtek. mint 1982-ben. Az ágazat nagy figyelmet fordított a múlt évben Is a környezetvédelemre, ezt bizonyítják az ű] szennyvíztisztító állomások, amelyek egy részét már üzembe helyezték, a többi pedig a közeljövőben kerül átadásra. A bratislaval Slovnaft nemzeti vállalatban, a strážskei Chemkőban, valamint a Žarnovicán és Ružomberokban átadott állomások csökkentik folyóink szennyezettségét. Az Idén a tavalyiaknál Igényesebb feladatok állnak az ágazat dolgozói előtt. Az egyes részlegeken, üzemekben, vállalatokban, a terme'ési-gazdasági egységekben szükséges, hogy részletesen elemezzék a tavalyi év eredményeit, és a szerzett tapasztalatokat kamatoztassák. A tavalyi esztendő tanulságait leszűrve az ágazat valamennyi területén Igyekezni kell a hiányosságok kiküszöbölésére. A vegyiparban sikerült a magas színvonal állandósítása, így a hetedik ötéves tervidőszak gazdasági feladatainak a teljesítéséhez adottak a feltételek. Az ágazatban a legnagyobb súlyt a bútor- és a fafeldolgozó Ipar hiányosságainak mielőbbi kiküszöbölésére kell fektetni. Az eddigieknél jőval nagyobb mértékben kell hasznosítanunk a többi szocialista ország, valamint a hazai tudományos-műszaki fejlesztés eredményeit. Karkövetelmény, hogy lerövidítsük a kutatásban feltárt öj ismeretek és az azok széles körű hasznosítása közti időszakot. A könnyűiparban a gyártmányfejlesztés növelése az elsődleges feladat. A belföldi és a külföldi piacra szánt termékek mennyiségének a növelése mellett nagyobb gondot kell fordítanunk a minőség javítására. A korszerű piackutatás legúiabbb Ismereteit figyelembe véve szükségszerű, hogy a keresletnek megfelelő árucikkeket tudjunk folyamatosan készíteni. A rendszeres anyagellátás a mai gyártmányfejlesztés nélkülözhetetlen feltétele, ezért az anyagbeszerzők feladata, hogy Jő minőségű és nem utolsósorban elegendő alapanyagot tudjanak biztosítani az egyes iparágak száméra, a szállításban történő fennakadás elkerülése végett. Közismert, hogy áz ágazat népgazdasági szempontból a meghatározó reszortok közé tartozik. A munka minőségi javítása összetett feladat, amely több tényezőtől függ. A munkaerkölcs és a fegyelem növelése feltételezi a gyártási folyamatban részt vállaló valamennyi dolgozó, részlegvezető céltudatos munkáját, igényességét és odaadását. Minden tartalékunkat ki kell aknáznunk, hogy maradéktalanul teljesítők a hetedik ötéves tervidőszak feladatait. Az Iparügyi miniszter meggyőződését fejezte ki, hogy az ágazat vezetői és dolgozói a maguk területén mindent megtesznek, hogy az idei év befejezésekor számottevő előrélépést könyvelhessünk el. BARDOS GYULA A több mint 1393 milliós beruházással épülő víz' erőmű. Képünkön a villamos energiát termelő részleg látható (A szerző felvétele] Befejezés előtt Aki egy évvel korábban és a napokban megtekintette a vágkirályfai (Králové nad Váhom) vízi erőmű építését, csak csodálkozhat. Már tető alatt van a villamos energiát szolgáltató részleg. November elején kezdték meg az építmény üvegezését A munka hetekig eltarthat, összesen 160 tonna üveget használnak fel az épület befedéséhez. Fontosnak bizonyult ehhez a két nagy teljesítményű daru felszerelése is. Ezeket az Uherský Erod-i gépgyár dolgozói készítik, illetve szerelik fel. A daruk részét képezik a vízi erőmű épületének. Ezekkel helyezik el a Kaplan-turblnákat végleges helyükre. Egyenkénti súlyuk 90 tonna. A daruk emelési képessége viszont 125 tonna. A darukat akkor is hasznosíthatják, ha netán a turbinák javításra szorulnak. A vágsellyei (Sala) Hydrostav dolgozói két nyújtott műszakban tevékenykednek a vízi erőmű munkálatainál. Készen van az erőmű azon része Is, amelyen keresztül a fölösleges víz elfolyik a tárolóba. Az épület jobb oldalán a duzzasztógát Is elkészült. Így hajózhatóvá válik a Vág vize Komáromtól Fzeredig, a ČKD Blansko dolgozói már szerelik a hatalmas vaskapukat, amelyek elzárják a víz útját, hogy a hajók kellő magasságba emelkedhessenek. Ez a tároló hazánk második legnagyobb víztárolója lesz. jövőre megkezdik feltöltését. Több mint 60 millió köbméter víz lesz benne. A Hydrostav dolgozói vállalták, hogy 1985 decemberében a vízi erőművet átadják rendeltetésének. Addig persze még sok munka vár rájuk. A tároló helyén ma még erdő van. A fákat el kell távolítani majdnem 10 kilométernyi hosszúságban, s ez nem csekélység. Amennyiben a munkálatok olyan tempóban folynak, mint 1982-ban, akkor 1986-től a két turbina naponta 44,8 MW, illetve évente 113 GWő villanyenergiát szolgáltat. Népgazdaságunknak persze más haszon is származik a tároló megépítéséből. Mintegy 50 millió köbméter kavicsot termelnek ki erről a területről. A kavics kitermelését akkor sem állítják le. ha a tároló megtelt vízzel. Hozzá ke’l még tennem, hogy a víztároló 63 ezer hektár szántóterület öntözését teszi lehetővé a. körzetben. Krajcsovios Ferdinánd A mellekteriM nyomában A melléktermékek ésszerű hasznosítása szinte állandó jel’egfi témája különféle tanácskozásoknak. A termelésben keletkezett melléktermékek elhelyezése sokszor gondot okoz. Energiát, munkát emészt fel, amennyiben nem biztosított a frissen történő felhasználása. A kisebb üzemekben, aho! könnyen megvalósíthatók az ötletek, könnyebben boldogulnak a melléktermékekkel. Olyan üzemekben viszont, ahol nagy a felhalmozódás, több ráfordítást igényel ezeknek a hasznosítása. Amikor betoppantam a rimaszombati (Rimavská Sobota) húsipari üzem igazgatóhelyetteséhez, Pavel I š t ó k mérnökhöz, a melléktermékek hasznosításának a kérdése érdekelt. — Üzemünkben tényleg sok melléktermék halmozódik fel. Többségét a vélj és a csont teszi ki. Ezeket sajnos képtelenek vagyunk feldolgozni. Környékünkön pedig erre egy üzem sem rendezkedett be. Ez persze nem jelenti azt, hogy a melléktermékek nem hasznosulnak. A vért például testvérüzemünk, a zvolení húsipari üzem veszi át tőlünk szárításra, s a vér'iszt hasznos összetevője a íakarntánytápaknak. — A csonttal kissé több a gondunk. Szerződést kötöttünk a lieskoveci feldolgozóval, s ennek értelmében hetente kétszer kellene elszállítaniuk a csontot. A szerződésben foglaltakat azonban nem tartják be pontosan. Reméljük, hogy ez az állapot csak átmeneti. Mi mindent megteszünk azért, hogy a problémát orvosoljuk. Tárgyalni fogunk a partnerekkel a javulás érdekében. Másik állomásom a rimaszombati malom volt, ahol még gazdaságosabban bánnak a melléktermékkel. A tisztításnál visszamaradt magvakat a szöt vetkeze'ek vásárolják meg. A korpát pedig a terményfelvásárló és e'látó vállalat kapja a tápok dúsításához. FARKAS OTTÖ
