Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-14 / 2. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES. Í984, január 14. oiiiánv kapcsolata O A rendszeres agrokémiai talajvizsgálat jelentősége # Miért nő a savanyú kémhatásfi talajok területe? 9 Pazarlás a szellemi tőkével és az anyagi eszközökkel. 9 Tanulságok egy jó példa nyomán A mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése megköveteli a növénytermesztés gyorsabb ütemű növelését az áilat'enyésztési termeléssel szemben. Csak így gondoskodhattak a szükséges tak8rmánybázis kialakításáról. Nyilvánva ň tehát, begy a talaj tápanyagtartalmának megőrzése, illetve optimális szintre való emelése a leglényegesebb feladatok közé tartozik. Ennek érdekében megkülönböztetett figyelmet kell szente’ni az istállótrágyának, 'Tetve az optimális műtrágya-adag'к meghatározásának. Hegy jó-e a szántás, nem gyomos-e a fö’d, az közvetlenül is érzékelhető, de hegy a talajban mennyi például a nitro^éníartalom és mennyit kell viszsfcapótolni, azt ránézésre már nem lehet e'd önteni. Mivel a növénytermesztés intenzív fejlesztésének a talaj tápanyagnátt'Sa je’entis tényezője, ezért van szükség rendszeres agrokémiai talajvizsgálatokra. 'Amíg a vegyipar nem gyártott elegendő m- r,ágyát, add-'g több tápanyagé vontak ki a talajból a növények, mint amennyit a gazdálkodók a földbe jut’a’trk. A talai termőerejének regennrő,ftdása csak a szocialista navy‘zemi gazdálkodás feltételei között bontakozhatott ki és valósnUiat meg. Az agrokémiai talajvizsgálatok rendszerét 1955-ben vezették be Szlovákiában. A méréseket rendszeresen, bizonyos időközökben megismétlik. Ebben az elemző cikkben arról lesz szó, hogy a rozsnyói IRoíüaval járásban mi’ven a termőföld tápanyagtartalma, és a mezőgazdasági üzemek milyen-1 mértékben használják ki az agrokémiai vállalat által végzett talajvizsgálatok eredményeit. E, téma nap!rendre tűzését a CSKP KB 4. és 8. plénumának határozatai teszik időszerűvé és rendkívül indokolttá. — * — A Rozsnyói Agrokémiai Vállalat az 1970—1975-ös években bonyolította le. a IV., az 1975—1980-as években pedig az V. agrokémiai talajvizsgálat! ciklust, amelynek során több tízezer talajm’ntát elemezlek. A vizsgálatok eredményeként kimutatták, hogy az egyes területeken miként alakultak a talaj alapvető agrokémiai tulajdonságai. Erre az adatbázisra építve dolgozták ki számí’ógépek segítségével — minden parcellára külön-kiilön — az ésszerű tápanyagnótlás terveit. A két C’kbis vizsgálatainak eredményeit áttanulmányozva és összehasonlítva azokat, azt tapasztaltam, hogy a 6. ötövos íerv időszakában gyorsabban változott a talaj vegyi összetétele. mint az azt mege'őző öt esztendő ala’t. S meg kell jegyezni, kedvezőtlen irányban. A hetvenes évek eleiéhez viszonyítva az évtized végéig négy százalékkal nőit a savanyú kémbatásű tálaink részaránya, fgy a járás szántóterületének közel húsz százaléka — 3500 hektár — savanyú kémhatású. A legnagyobb mértékben az almás! fjablonov nad Turňou], a pelsőci (Plešivec) és a goőa'tovói szövetkezetekben romlott a talajreakció. Ugyanakkor a Vlachovői rfsz-ben és mindkét állami gazdaságban némi javulás tapasztalható. A savanyú kémhatású talajok területének a növekedése egyrészt az 57 százalékos ká'isó túlzott mértékű használatával, másrészt az elégtelen meszezéssel függ össze. Az V. talajvizsgálati ciklus ideje alatt évente 13 ezer tonna mésztrágyára lett volna szükség ahhoz, hogy legalább megakadályozzák a talaj kémhatásának romlását. A mésztaria'mú műtrágyák kijuttatását a járásban egyedül az agrokémiai vállalat végzi. Azonban kedvező időjárási viszonyok mel'ett is csak a szükséges meszezésnek a felét képes biztosítani, hiányos felszerelés miatt. A savanyú kémhatású talajok részarányának további növekedése esak úgy volna megállítható, ha a vállalat elegendő gépi eszközt vásárolhatna. A műtrágyázás során fokozatosan növekedett — bár csak kis mértékben — a talaj foszfortartalma, illetve javult a talajban lévő foszforkészletek oldhatóságának mértéke. A foszforellátás javulása minden talajtípus esetében bekövetkezett, de a mezőgazdasági terület 63 százaléka így is foszforban szegénynek bizonyult. Legnagyobb javulás a goCaltovói, a lubeníki, a rejdovai és a szilicei (Silica) szövetkezeíekben, valamint a jelsavai Állami Gazdaságban állt be. Az almási, de főleg a revúcai szövetkezetben differenciált műtrágyázással kell helyreállítani a foszforban rendkívül szegény talajok tápanyagháztartását. Legerőteljesebben a káliumtartalom növekedett. A IV. és az V. talajvizsgálati ciklus között több mint tíz százalékkal fokoz datt a kálium készlete, ezért felhívták a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy csökkentsék a káliumműtrágyák mennyiségét. Mivel a talajok foszforral és káliummal telítődnek, csupán annyi műtrágyát kell alkalmazni, amennyi pótolja a növények által elvont mennyiséget. Hosszúszón (Dlhá Ve3), Goőaltovón és Almáson az utóbbi tíz év alatt alaposan feldúsították a talajt káliummal. Vlachovón, Roštáron és Görgőn (Hrhov) viszont csökkent a készlet. A talajok magnéziumtartalmában az egyes gazdaságok között óriási különbségek tapasztalhatók. Míg például a lnbeníki gazdaságban 722 milligramm magnéziumot mutatnak ki egy kiló talajban, addig a görgői termőföld magnéziumhiányban szenved (78 mg). Meg kell jegyezni, hogy az agrokémiai vállalatból a talajvizsgálatok számítógéppel feldolgozott, s térképekkel is szemléltetett eredményeit megküldték a gazdaságokba. Enneic segítségével a növénytermesztők reális trágyázási tervet készíthettek és valósíthattak meg. Miután a termelés irányítói kézbe kapták a tudományosműszaki információkat, érdemes néhány példán keresztül szemléltetni, hogy a mezőgazdasági üzemekben miként igazodnak a tápanyagpótlás tudományosan megalapozott alapelveihez. Tapasztalataim alapján a legtöbb mezőgazdasági üzemben a legalsó asztaífiókban lapulnak a talajelemzések, s ha elvétve néhol bele is néznek, az ott írottak nem jutnak el rendeltetési helyükre, a raktárakba, ahol a dolgozók „száraz beton módjára“ lapáttal keverik össze a különféle műtrágyákat egy átlagos „recept“ alapján, valamennyi táblára egyféle arányban. Olyan szövetkezetben is jártam, ahol egyszerűen elveszett — így mondták — az értékes segédeszköz. A műtrágyák afféle keverési módszerével is találkoztam, hogy a szabadban nagy halmokban tárolt sokféle műtrágyát úgy, ahogy jött — mérés, keverés nélkül —, lapátolták a szórógépbe. Ide kívánkozik az is, hogy a járásban — helytelenül .— közvetlenül a vetés előtt szórják el és dolgozzák a talajba a műtrágyaszükséglet teljes adagját. Ezt megtetézve, néhány agronómusnak — a talajvizsgálat tudományosan megalapozott eredményével a fiókjában — ma is az a je'szava, hogy „használjunk minél több műtrágyát“! A tápanyagpótlás során is érvényes, hogy a „jóból is megárt ‘a sok“. Előfordulhat, hogy az optimális tápanyagadag túllépése nem a hozamok növekedését, hanem éppen ennek ellenkezőjét eredményezi. A műtrágyázás ésszerű határait — környezetvédelmi és gazdaságossági szempontokat figyelembe véve — nem szabad túllépni. Az agrokémiai vállalat egyelőre csupán néhány gazdaságban vállalta magára a műtrágyázás elvégzését. Ilyen esetekben nincs is különösebb gond a talajvizsgálatok eredményeinek betartásával. Igazán nagy eredmények persze akkor születnének, ha nemcsak arra lehetne építeni, hogy a mezőgazdaságban sok értelmes szakember van, aki felismeri a gondokat és saját lelkiismeretére hallgatva cselekszik. Számtalan kidolgozott tervet azért nem valósítanak meg, mert az irányítás jelenlegi rendszere arra készteti a gazdaságokat, hogy csak akkor lépjenek, ha már „szorít a cipő“. Amig nem szorít, folyhat a pazarlás. A szóban forgó szaktanácsadás méltatlan sorsának a másik előidézője. hogy az agrokémiai vállalat dolgozói ugyan begyűjtik a talajmintákat, de nem áll módjukban a trágyázási tervek felhasználásának folyamatos ellenőrzésére. — — Végezetül hadd számoljak be egy tanulságos jó példáról is. * A görgői szövetkezetben a növények tápanyagellátásáért felelős agronómus asztalán találtam az 1982-ben érkezett talajelemzés eredményeit, térképpel, értékes útmutatásokkal, adatokkal kiegészítve. — Használjuk is — mondta a fiatal mérnök. — Vétek és felelőtlenség volna sutba vágni s nem kamatoztatni. Persze a megvalósításához, vagy inkább a várt eredményekhez jó alapanyagra van szükség. Műtrágyáink minősége nem a legmegfelelőbb, a szemcsézett műtrágyából kellene több, ezek ugyan drágábbak, de használatuk összehasonlíthatatlanul kedvezőbb. Összetett műtrágyákat sem kapunk kellő választékban. A növények és a talajok szempontjából nem mindegy. hogy a káliumot kálisóval — többnyire csak ilyet kapunk —, káliumszulfáttal, kainitte! vagy pedig reformkálival; a foszforszükségletet por alakú szuperfoszfáttal (nálunk ez a legismertebb), granulált szuperfoszfáttal vagy citrofoszfáttal; a nitrogénhiányt pedig kénsavas ammóniával (ebből kapunk a legtöbbet), nátriumsalétrommal, mészsalétrommal, ammőniumnitráttal vagy esetleg karbamiddal pótoljuk. De még ilyen feltételek mellett is lehetne javítani a műtrágyázás gazdaságosságán, ha a gazdaságok az agrokémiai vállalat információs és szolgáltató rendszerét megfelelőképpen kihasználnák ... — De van még valami — egészíti ki Molnár agrármérnök gondolatait Körtvély Károly, a szövetkezet alelnöke. A szerves trágyára nagy szükség van. amiről az intenzív műtrágyázás mellett sem szabad megfeledkezni. Sőt, ideje volna azt előtérbe helyezni, elsősorban a talajszerkezet és a talaj mikrobiális tevékenységének javítása szempontjából. Mi öt év áta, évente tízezer tonna tőzeget dolgozunk be a talajba, ezenkívül a szántóterület huszonnyolc százalékát istállétrágyázzuk. A terméshozamok fokozásában azonban még ez sem jelent mindent. Altalajlazításra is szükség volna. Sajnos ezt mi is elhanyagoltuk, pedig van erre a célra egy VIBROLAZ 80-as gépünk. Mégsem használjuk. Mondjam azt, hogy a szűkösen rendelkezésünkre álló üzemanyag miatt... Nemcsak azért. Egyszerűen nem szoktuk meg a használatát... Nem érezzük a kényszerűségét. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy az említett, téma esetében már használatra kész, könnyen és minden körülményeskedés mellőzésével felhasználható tudományos eredmények alkalmazásáról van szó. A földjeink aránylag jók, az időjárás sem szélsőséges, és kiváló szakembereink vannak. De a hatékonyság tekintetében mégis elmaradunk a lehetőségektől. Alapvető fordulatot a szellemi tőkével való jobb gazdálkodás hozhat, javítani kell az érdekeltségi rendszert. £s végül, de nem utolsósorban, az iparnak is meg kell tennie a lépéseket az anyagi-műszaki ellátás színvonalának emelése érdekében. • KORCSMAROS LÄSZLÖ Napirenden a juhtenyésztés fejlesztése Az alapvető élelmiszerek termelésének fokozására mezőgazdasági üzemeink egyre nagyobb figyelmet fordítanak. A termelési módszerek tökéletesítésével, a termőföjd maradéktalan kihasználásával igyekeznek hatékonyabbá tenni a növénytermesztést. Az erőtakarmányokkal való takarékosság azonban megköveteli, hogy az állattenyésztési területen is szerkezeti változásokat eszközöljünk. Ennek eredményeképpen került sor a sertésállomány csökkentésére, illetve a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, ahol a tömegtakarményok hasznosításéval gazdaságosabban lehet előállítani az állati termékeket. A szarvasmarha-tenyésztéshez szükséges tömegtakarmány jelentős hányadát a fűfélék teszik ki, ezek betakarítása azonban különösen a meredek lejtőkről, hegyoldalakról gondot 2300, Ipolyvarbőn (Vrbovkej ÍIOO, Alsópalojtán pedig 650 darab juhot tartanak. A kőkeszl szövetkezetben 110 darab juhot számláló törzsállomány van. A többi szövetkezetben, valamint a Nagykürtös! Állami Gazdaságban a juhok létszáma nem halad« ja meg a hétszázat A tervek szerint 1985-tg az anyáit száma 6580-ra az összőllomány pedig 4500—5000 darabbal növekszik. Jelentősebb állománynöveléssel a DaCov Lom-1 és az érújfalul szövetkezetben, valamint a Nagykürtösi Állami Gazdaságban számolunk, ahol a hústermelés kerül előtérbe. Ezekben az üzemekben intenzív neveléssel a jelenlegi 710 tonna húsmennyiséget 262 tonnára növeljük. A cigája fájtét tej* illetve sajttermelésre tenyésztjük majd, egy anyától átlagban 20—22 kg sajt termelésével számolunk. A bússal Jfea шШшШ A nagykürtös! járásban is szükség van a szakképzett állatgondozókra (A szerző felvétele] okoz. A korszerű technikával rendelkező mezőgazdasági üzemeink sem képesek ezen területek termését begyűjteni, hasznosítani. Ezért kerül egyre gyakrabban napirendre a juhtenyésztés kérdése. Ezáltal ugyan nemcsak az említett legelők, kaszálók fütermásét lehetne gazdaságosan hasznosítani, de a szántóföldi termények betakarítása nyomán keletkezett hulladékot, vagyis az „alkalmi legelők“ takarmányát is. Am hiába számít hazánkban hagyománynak a juhtenyésztés, a jelenlegi állapottal nem lehetünk elégedettek. A Juhállomány a mezőgazdaság szocialista átépítése utáni években érezhetően megcsappant, s bár azóta lényegesen javult a juhtenyésztés helyzete, adottságaink a jelenleginél jóval többre adnak lehetőséget. így van ez a nagykürtös! (Veľký Krtíš) járásban is, melynek juhtenyésztéséről a járási mezőgazdasági igazgatóság főállattenyésztője, Alžbeta Kanátová agrármérnök adott helyzetképet. — Szlovákiában közismerten gazdag hagyománya van a juhtenyésztésnek. Az 1970-es év elején hazánkban 977 ezer darab juhot tenyésztettek, ebből Szlovákiában 593 ezret, vagyis az összállomány 72,2 százalékát. A juhtenyésztés intenzitása 100 hektár mezőgazdasági területre vonatkoztatva járásonként, körzetenként változó. A közép-szlovákiai kerületben 35,2 darab jut 100 hektár mezőgazdasági területre, de járásunkban mindössze 25,5 darab. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy Európa' egyes országaiban jóval magasabb ez a szám — Bulgáriában 162,5, Romániában 96,2, Nagy-Britanniában 150,7, Norvégiában 196,8 —, akkor megállapíthatjuk, hogy nálunk még jelentős tartalékok vannak a juhtenyésztés terén. A jelenlegi állapot kedvezőbbé tétele érdekében az elkövetkező években további Jelentős beruházásokra lesz szükség, új istállókat kell építenünk mind az anyaállatok tartásához, mind a pecsenyebárányok neveléséhez. # A járásban minden mezőgazdasági üzem foglalkozik juhtenyésztéssel? — Jelenleg 14 mezőgazdasági üzemünkből 8 gazdaságban tartanak juhokat. Az összállomány nyáron 12 ezer, télen 8 ezer körül mozog. Az anyák száma ebből 4800 darab. Legnagyobb állománya az érújfalui (Závada) szövetkezetnek van: 3000 da-, rab, ebből 1450 anya. DaCov Lomban (BušinceJ, a kőkeszi (Kamenné Ко* sihy), az Ipolyvarból (Vrbovka) és а zsélyi (Zelovce) szövetkezetben a gyapjútermelés lesz az elsődleges cél. A DaCov Lom-1, érújfalui, alsópalojtal szövetkezetben, valamint a Nagykürtösi Állami Gazdaságban az He de France és a Berrichon du Cher fajták keresztezésével húshasznú fajtákat nemesítünk. Az említett üzemekben két év alatt három, idénytől független pároztatást alkalmazunk. Ily módon 100 anyától 118 bárányt tervezünk elválasztani. 9 Mit mutatnak a jelenlegi adatok, mennyire eredményes a járás juhtenyésztése? — Előbbrelépésre feltétlenül van lehetőség, csak meg kell teremteni ehhez a feltételeket. Jelenleg 98 darab bárányt választunk el 100 anyától. Ez gyengébb eredmény, már azért is, mert az ellések 30—40 százaléka Ikerszülés volt. Az alacsony bárányelválasztási arány főleg a nagyarányú elhullás következménye. Az elválasztás legeredményesebb a Daöov Lom-i, az érújfalul, az alsópalojtal szövetkezetben, ahol több mint 100 bárányt választottak el 100 anya átlagában. A gyapjútermelés az előző évben a cigája fajtánál volt a legnagyobb: DaCov Lom-ban 24,7, érújfaluban 21 kilogrammot tett ki darabonként. Sajtból a bússal szövetkezet 13,8 kilót ért el a merinó juhoktól. 9 Mindent összegezve: biztató a juhtenyésztés jövője a járásban? — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a juh alkalmas ,nagyüzemi tenyésztésre. A takarmányozásnál, fejősnél technikát is lehet alkalmazni. Az állomány alakítása, szaporítása biológiai beavatkozással mesterségesen szabályozható. Mindezen tulajdonságok a juhhús Ipart szintű termelését Is lehetővé tehetik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindezek megvalósításához elegendő és jól képzett állatgondozóra, a sajtkészítéshez értó szakemberekre, bacsókra lesz szükség. Ez viszont megköveteli, hogy számukra kedvező szociális feltételeket biztosító, műszakilag megfelelően felszerelt nyári juhásztanyákat létesítsünk, javítani kell a munkakörülményeket, érdekeltté kell tenni az embereket a jobb eredmények elérésében. Érezniük kell a róluk való gondoskodást, hiszen a velük való törődés minősége és foka jelentősen befolyásolhatja a juhtenyésztés eredményeinek alakulását. BÖJTÖS JANOS
