Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-14 / 2. szám
Az intenzív háztáji kertészkedés ma már szinte elképzelhetetlen a vegyi úton előállított növényvédő szerek (peszticidek) használata nélkül. S mivel a vegyszeres növényvéde'emben egyebek között észszerűségre törekszünk, gyakran kényszerülünk kombinált permet é használatára. Nem ritkaság, hogy egyszeri kezeléssel igyekszünk kijuttatni a gombaölő és a rovarirtó szereket (pl. az alma- és körtefák varasodás, lisztharmat és molykártétel elleni védelme). A permetlébe olykor lombtrágyát is ajánlatos keverni; részben azért, hogy felszámoljuk vagy megelőzzük a hiánybetegsége két, másrészt azért, hogy szilárdítsuk növényeink ellenálló képességét. Sajnus a gyakorlatban elég gyakran találkozunk esetekkel amikor a kistermelők panasz kodnak, hogy a kombinált permetlé kárt tett a növényzetben. Leggyakrabban perzselés ről van szó, melynek nyomán a rügyeken, a leveleken vagy a gyümölcsön kisebb-nagyobb szürke vagy barnás, esetleg feketedő foltok jelentkeznek. Olykor előfordul, hogy a károsult növényi részek megfeketednek és lehullanak, mintha a kései fagy tett volna kárt bennük. A fentiek ismeretében talán nem árt kicsit részletesebben megvizsgálni, milyen veszély fenyegeti a termelőt a kombinált — esetleg lombtrágyával dúsított permetlé használata esetén. Hadd szögezzem le mindjárt az elején, hogy némely pészticideket egyáltalán nem szabad keverni. Elsősorban azért nem, mert kölcsönösen kicsapják egymást, oldhatatlan üledéket alkotnak s ezzel nem csupán a permetlé kijuttatását nehezítik meg, de a kezelés hatásfokát is jelentősen csökkentik. Ez mindenekelőtt az eiterjedten használt Polybaritra és Sulkára vonatkozik. Ezt HSillI KÉRDÉS: Körtefáim levelein nyár végén minden évben sok apró, barna szegélyű fehér foltot találok. A károsult levelek rövidesen elsárgulnak, és idő előtt lehullanak. Milyen betegségről van sző és hogyan lehet megelőzni vagy gyógyítani? M. N.. M. VÁLASZUNK: A mellékelt levelek vizsgálata során megállapítottuk, hogy körtefái mikoszferellás levélfoltossággal fertőzöttek. A tipikus fehér, barna szegélyű apró foltokban megnyilvánuló betegség (lásd a képet) a kórhozzáértők tudják: a növényvédő szerek és a lombtrágyák csak szakszerű használat esetén segítik a kertészkedő munkáját, egyébként több kárt okozhatnak, mint hasznot Fotó: —bor fordul, hogy — egyelőre ismeretien oknál fogva — a felhasználásával készített, kombinált permetlé megperzseli a növényzetet. Erre leggyakrabban akkorv kerül sor, ha a porított készítményt folyékony peszticidekkel keverjük. Már önmagában a Karathane is elővigyázatos eljárást igényel. A javasolt töménység (0,1 °/o) felső határát semmilyen körülmények között nem szabad túllépni. ledt vagy napos időben juttatjuk ki a kombinált permetlét. A peszticidek keverése akkor jár legnagyobb kockázattal, ha még lombtrágyát is teszünk a permetlébe. Az irodalom és a szakemberek szinte fenntartás nélkül javasolják a lombtrágyák peszticidekkel történő keverését. A megfigyelések sajnos azt mutatják, hogy éppen az ilyen kombinált permetlevelek okoznak legtöbb kárt. Nem ritkaság, hogy a keokozó gombáról (Mycosphaerella sentina) kapta a nevét. A betegség nem minden évben károsít egyformán, általában csapadékos években fordul elő nagyobb mértékben. Persze a sűrű koronájú, házak vagy más épületek árnyékába telepíteti fák minden évben fertőződhet nek. Az egyes fajták hajlamossága különböző: a betegségre például a Diel vajkörte kimon dottan érzékeny. A mikoszferellás levélfoltosság Inkább csak a házikertek ben károsít. A nagyüzemi ültetvényekben alig fertőz, mert Itt rendszeresen permeteznek a körtevarasodás ellen, és a használatos vegyi készítmények a levélfoltosságtől is megóvják a fákat. Komolyabb kártételre akkor számíthatunk, ha a fertőzés már tavasszal vagy nyár zeit növényzet szinte totális perzselési kárt szenved. A kockázatot szinte a maximumig fokozza, hogy olykor három peszticidet is összekeverünk, s a kombinált permetlé* be még lombtrágyát is adunk, leggyakrabban a még felhasználhatóként megjelölt, legnagyobb — o'ykor egészen П.4 százalék körüli — töménységben. Más szempontból nézve a dolgokat, a perzselési veszélyt növeli, ha tartós szárazság idején permetezzük, amikor a növények lombja kevés vizet tartalmaz, és fokozottan érzékeny a külső hatásokra, tehát a permetezésre is. Ha már a lombtrágyáknál tartunk, nem árt feltenni a kérdést, milyen szerepe is van növényeink életében a gyökéren kívüli tápanyagpótlásnek? Kísérletek sora igazolja, hogy a juttatott lombtrágyák kedvező hatása csak akkor jelentkezik, ha valamelyik elemből a szükségesnél kevesebb van a talajban. Más sz val, ha szakszerűen trágyázunk, akkor ’ombtrágyákrá nincs szükség, hiszen a hatásuk úgysem érzékelhető. Általánosságban elmondható, hogy a kockázat akkor a legnagyobb, ha nagy töménységben, a javaso't legnagyobb mennyiségben adagolunk lombtrágyát a permetlébe. Ha nem áll szándékunkban teljesen mellőzni a lombtrágyák használatát, akkor legalább ne lépjük túl a 0,1—0,2 százalékos töménységet. Előfordul, hogy bizony az aszályos időszakokban is keil permetezni. Jól teszi, aki ilyenkor 24 órával a permetezés előtt alaposan beöntözi a kertet, hogy kezelés idején a növények lombja elegendő vizet tartalmazzon és jobban ellenálljon a kijuttatott permetlé esetleges perzselő hatásának. Dr. V. Zaclia, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa elején bekövetkezik. Ilyenkor a korai lombhullás részben rontja a gyümölcs minőségét, másrészt növeli a fás részek fagyérzékenységét. A rendszeres vegyszeres növényvédelem csak ott indokolt, ahol a kórokozó minden évben károsít. A mikoszferellás levélfoltosság ellen az első tünetek észlelésekor kezdünk permetezni. Ajánlható szerek: Dithane M-45, Orthocid és Kuprikol. A fentebb említettekből következik, hogy aki rendszeresen permetezi a körtefát a varasodás ellen, annak a levélfoltosság ellen általában nem kell külön védekeznie. Megelőző kezelésként a veszélyeztetett fák koronáját ritkítsuk meg, a lehullott, feltételezhetően fertőzött lombot pedig égessük el. Matlák György agrármérnök rj Konyhai hülyék és ételmaradék a baromfi takarmányadmban p ш vitaminokkal m takarékos állattartásra jfí törekvés a baromfitenyésztőket is árra ösztönzi, hogy egyre tökéletesebben kihasználják a hozzáférhető, a közvetlen környezetünkben előforduló valamennyi takarmányforrást. Persze annak érdekében, hogy a nem hagyományos takarmányokat a lehető leghatékonyabban kihasználhassuk, meg kell tartanunk bizonyos aiapelveket, mert különben emésztési zavarókat vagy megbetegedéseket idézhetünk elő az állományban, ami törvényszerűen kihat a fejlődésre és a termelékenységre. A takarmányozásra felhasználható konyhai hulladékokat és ételmaradékokat a bennük található tápíáláanyagok és emészthetetlen összetevők (ballaszt) mennyisége alapján értékeljük. A különféle konyhai hulladékokat (zöldségszár, burgonyahéj, káposztalevél stb.) a friss zöldeleséggel vagy lédús takarmánnyal azonos értékű, kiegészítő takarmánynak kell tekinteni. Ez gyakorlati szempontból annyit jelent, hogy az ilyen konyhai hulladékok a tyúkok, pulykák és gyöngytyúkok napi adagjának legfeljebb 30 száza'ékát adhatják. A vízibaromfinak valamivel többet adhatunk ezekből a takarmányféleségekből. Az ételhulladékokat mindig az összetevők milyensége és aránya alapján kell elbírálni. Amennyiben az éte'maradék húst is tartalmaz, akkor a hidak kivételével valamennyi baromfifaj számára alkalmas, értékes fehérjeforrásként szolgáló eleségnek tekinthetjük. Ha az ételmaradék túlsúlyban burgonyából áll, akkor az eleség felér a lédús takarmányokkal, tehát nagyjából fele annyit ér, mint a gabonafélék. A kenyérhulladék, a péksütemény, a rizs meg a tésztafélék a gabonával azonos értékű, szemeleséget pótló eleségnek tekinthetők, tehát ennek megfelelő mennyiségben lehet azokat a napi adagba keverni. A nagyobb mennyiségű zsírt tartalmazó ételmaradékok kislibák és Indák részére alkalmatlanok. Persze a túl zsíros maradékok valamennyi baromfinál emésztési zavart (hasmenés) okozhatnak, tehát adagolásuk nagy körültekintést igényel. Ilyen ételmaradékokból mindig csak keveset adjunk a baromfinak és akkor is olyan egyéb eleségek kíséretében, amelyek az esetleges kedvezőtlen hatást mérsékelik vagy semlegesíthetik. Az elmondottakon kívü hangsúlyozni kell még, hogy в konyhai hulladékokat és éte'tmaradékokat tartalmazó takar mányokat mindig megfelelően elő kell készíteni a baromfi számára. A keveréktakarmány morzsalékos legyen, ne pedig kenőcsös. A vízibaromfiak és a pulykák részére készülő keverékekben sűrítő adalék gyanánt szénaiisztet, korpát és gabonadarát, a többi baromfi esetében többnyire gabonadarát vagy száraz kenyérből, illetve péksüteményből készült prézlit (morzsa) használhatunk. A konyhai hulladékok és ételmaradékok hasznosítása során nem szabad megfeledkezni a kínált eleség jó hasznosulását feltételező, állategészségügyi követelmények megtartásáról. Ezeket a takarmányokat a 4 hetesnél idősebb hízőállatok ellátásában használhatjuk ki legésszerűbben, ugyanakkor a keltetőtojást termelő állomány táplálására alkalmatlanok. A konyhai hulladékokat és ételmaradékokat is tartalmazó keverék fogyasztására a baromfit fokozatosan kell rászoktatni, miközben a nem hagyományos összetevők részarányát az ésszerűség határát meg nem haladó mennyiségig növelhetjük. Az erjesztett (kelesztett) eleséget feltétlenül át kell főzni', mielőtt a keverékbe tesszük. Romlásnak indult hulladékot vagy ételmaradékot soha ne tegyünk a keverékbe vagy az állatok elé! A konyhai hulladékot vagy éte’maradékot tartalmazó keveréket mindig reggel, de legkésőbb délben kínáljuk az állatoknak. A nedves keveréket fából, eternitből vagy műanyagból készült etetőkbe vagy zománcozott edényekbe adagoljuk. Az apró háziállatok leölésekor nyert belsőségeket és a húsos ételmaradékokat előbb mindig főzzük át és daráljuk meg, csak azután használjuk fel keverékek készítésére. Savanykás tejet és tejjel készült ételek maradványait ne kínálgassuk a baromfinak. Takarmányozásra a csontot is felhasználhatjuk, ha a zúzalékot átszitáljuk, és a csontlisztből eltávolítjuk a nagyobb szilánkokat. A takarmányozási céllal félretett konyhai hulladékokat és ételmaradékokat hűvös helyen kell tárolni, az edényeket, valamint a lágyeleség adagolására szolgáló etetőket rendszeresen tisztogatni és hetente kétszer fertőtleníteni kell. (Chováte! 6/83) A fejes káposztáról csaknem m'ndenki tudja, hogy sok C-vitamint tartalmaz. Viszont azt már kevesen tndják, hogy ezt a zöldségfélét azért is becsülnünk kell, mert többek között karclvint, Bi-, Вг- és PP-vitamint, azaz nikotinsavat is tartalmaz Fotó: —bor A vitamint Funk lengyel biokémikus fedezte fel. Az anyagot, amelyre az aminok csoportja volt jellemző, azért nevezte el vitaminnak, hogy ezáltal is hangsúlyozza — állandó jelenlétükre életünkben feltétlenül szükség van. Ugyanis a latin „vita“ életet jelent. Igaz, később kiderült, hogy az élő szervezet számára nélkülözhetetlen anyagoknak nem mindegyikére jellemző a nitrogéntartalom — a vitaminok között valójában csak kevés „amin“ van —, ennek ellenére a fontos anyagokat kivétel nélkül vitaminként jegyezték fel. Ma is többnyire vitaminokról beszélünk, holott szakkörökben mindinkább meghonosodik a JUPAC nemzetközi unió által javasolt elnevezések (pl. aszkorblnsav, riboflavin, tokoferol stb.) használata. Mit is tudunk a vitaminokról? Nagy általánosságban anynylt, hogy a vitaminok az ember és az állatok életfolyamatainak zavartalan fenntartásához szükséges, a táplálékban kis mennyiségben jelenlevő vegyületek, melyeknek hiánya az életfolyamatokban zavarokat okoz. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy melyik vitaminból, melyik zöldség vagy gyümölcs tartalmaz legtöbbet. A vitaminszegény táplálkozásra vagy a vitaminhiány okozta, kóros tünetekre az esetek többségében csak a kezelőorvosunk intő szavai nyomán figyelünk fel. Ilyenkor fogadkozunk, hogy holnaptól kezdve... Aztán mégis marad minden a régiben, mert a változatos táplálkozásra vonatkozó tanács ugyancsak általános, a hozzáférhető szakirodalomban pedig nem nagyon keressük — és nem is nagyon találhatjuk meg —, hogy szokásos életmódunknak vagy pillanatnyi egészségi állapotunknak stb. megfelelően melyik vitaminokra kellene jobban odafigyelnünk, mi-i lyen zöldség- vagy gyümölcsfélékből kellene többet fogyasztanunk. Ugyanis a napi szükségletet naponta kell a táplálékkal felvennünk, mert a szervezetünk nem tárolja a vitaminokat, melyeknek hiánya főleg tél végén érezhető. Vitaminokban általában a zöldfőzelékek és a gyümölcsök a leggazdagabbak. A változatos táplálkozás többnyire fedezi napi vitamin-szükségletünket, de az anyagcserét fokozó folyamatok (munka, terhesség, fertőző betegségek stb.) a többszörösére növelhetik szervezetünk vitamin-igényét. Például az А-vitamin általánosan javasolt napi adagja 1—2,5 mg, de azoknak, akik a szemet a szokásosnál jobban igénybe vevő munkát végeznek (pl. bányászok, poros környezetben vagy rosszul megvilágított irodában dolgozók), ennél lényegesen több А-vitaminra van szükségük. ( De a részletekről majd legközelebb, Induló sorozatunk következő cikkeiben, melyeknek anyagát a vitaminokkal kapcsolatos, általános ismeretek gyarapítása, valamint az egészséges és változatos táplá’kozás fontosságának hangsúlyozása céljából vetettük papírra. (kr) II növényrálő szerek keverése kockázattal ür a két szert semmilyen más peszticiddel nem szabad keverni. Ha feltétlenül olyan permetlére van szükségünk, amely ként is tartalmaz, akkor a kombinált permetlé elkészítéséhez Sulikait vagy más hasonló (Pol Su'kol, Mikrolux) készítményt kell használnunk, amely kolloid ként tartalmaz. További készítmény, melyet szintén nem tanácsos egyéb szerekkel keverni, a Karaihane. Mint tudjuk, lisztharmat ellen herználstos. Olykor előÁ háztáji kertészetben is igen széles körben használatos, hazai gyártmányú Metation esetenként szintén károsan hat a kezelt növényzetre, ha kombinált permetlébe adagoljuk. Leggyakrabban gyenge perzselést okoz, melynek nyomán a károsult levelek megszürkülnek, a gyümölcs pedig parásodik. Ilyesmire általában akkor kerül sor, ha öreg vegyszert használunk (a jótállási idő két év) vagy hosszan tartó szárazság ide’én, esetleg fül
