Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-14 / 15. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1984. április 14. ✓ gyancsak biztosítékot jelente&:«. v '^счйф, Й» .< / megkülön A MINŐSÉG napjaink fő követelménye Ffirtunk agrárpolitikájának alapvető céllá; megtartani, de a minőség szempontjfiból tovább javítani az elért magas életszínvonalat. A lakosság élelmiszerellátásában ez annyit jelent, hogy a magas fogyasztási szint stabilizálása mellett növelni kell a kiváló minőségű élelmiszerek részarányát. E követelmény megalapozására az őstermelő hivatott. Az élelmiszerek minőségének javítása és a táplálkozás ésszerűsítése érdekében erőteljesebben ki kell használni a belső tartalékainkat a növénytermesztési és az állattenyésztési rendszerektől kezdve, az adásvételi kapcsolatokon át, egészen a feldolgozó iparig, az élelmiszeripari vertikum összes ágazatának nagyobb arányé részvétele mellett. v Szövetkezetünk-példáján szeretnék rámutatni azon intézkedésekre, amelyeket egyes termények esetében a minőség javítása céljából hoztunk, s egyben felhívom a figyelmet az adásvételi kapcsolatok nyitott kérdéseire Is. Elöljáróban azonban tömören hadd Jellemezzem a tavaly elért gazdasági eredményeket. A snmorjai (Samorin) Kék Duna szövetkezet a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás észak-nyugati részén helyeszkedik el, és 2200 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. Az egész terület szántó. Tavaly az összteljesítmények értéke elérte a 88 millió koronát, a termelés jövedelmezőségének foka a 20 százalékot, a tiszta nyereség értéke pedig meghaladta a 15 millió koronát. Az egy állandó dolgozóra Jutó munkatermelékenység 178 ezer korona volt, egy dolgozó átlagos havi jövedelme elérte N a 2997 koronát. A termelés Intenzitása tekintetében — egy hektár mezőgazdasági területre számítva — jóval felülmúlták a járási átlagot, s e mutatóban Szlovákia viszonylatában Is kiemelkedő helyet foglalunk el. A növénytermesztés szakaszán legfontosabb piaci termékeink a gabonafélék, a cukorrépa, a napraforgó, a takarmánylisztek, a zöldség és a szőlő, az állattenyésztésben pedig a marha- és a sertéshús, valamint a tej. Köztudott, hogy a növénykultúrák és a gazdasági állatok genetikai tulajdonságai döntő mértékben befolyásolják a termékek minőségét. Említést érdemel, hogy az őszi búza, a tavaszi árpa, a cukorrépa és a takarmányhüvelyesek fajtáinak genetikai adottsága tetkintetében az élenjáró országok közé sorakozhatunk. Tehát ebből következtetően egyes minőségi mutatók színvonala a nemesítők munkáján múlik, esetenként pedig az őstermelőnek, az agronómusnak keU ezeket szabályoznia. Hasonló a helyzet az állattenyésztés szakaszán Is. Az utóbbi két esztendőben s böztetett figyelmet fordítunk a répa cukortartalmának és a söripari árpa minőségének növelésére. Mivel mindkét növénykultúra esetében a beltartalmi értéket a talaj nitrogéntartalma jelentős mértékben befolyásolja, minden egyes tábláról évente talajmintákat veszünk, azonnal az elövetemény betakarítása után. Az agrokémiai vállalatban ennek alapján állapítják meg — a műtrágyák összetétele, mennyisége, alkalmazási időpontja szempontjából — az optimális tápanyagpótlást. Ezen túlmenően szüntelenül felújítjuk a nagy hozamú fajták körzetesítését és az agronómusokat a termesztési rendszerek keretében megkövetelt agrotechnikai intézkedések következetes betartására irányítjuk. A cukorrépa termesztésében különös figyelmet szentelünk a tonyészidö folyamán történő tápanyagpötlásnak. Ogy tűnik, hogy éppen ezáltal jelentősen befolyásolhatjuk a cukorrépa minőségét, mivel a szükséges mütrágyaformát a növény fejlődésének legfontosabb szakaszában alkalmazhatjuk. Szövetkezetünkben a béralap mozgó részének segítségével az agronómusokat anyagilag érdekeltté tettük a legkedvezőbb értékesítési ár elérésében. Ez annyit jelent, hogy a cukorrépa termesztésében el kell érnünk a 44 tonnás hektárhozamot, 15 százalékos cukortartalom mellett. A sörárpának pedig legalább a 70 százalékát a legjob minőségi osztályban kell értékesíteni. Köztudott, hogy a cukor, a maláta és a sör az agráripari komplexum keretén belül a legfontosabb exportcikket jelenti népgazdaságunk számára. Ezzel kapcsolatban meg vagyok győződve afelől, hogy ha a szerzett devizák egy részével a termelők rendelkezhetnének, akkor az exportra kerülő termékek minősége is jelentősen javulna. Az utóbbi években alkalmazott termelési rendszerek u-A tisztaság és a higiéniai követelmények betartása döntő mértékben befolyásolja a lei minőségét Fotó; Archív nek a minőség további javításában. Nekünk, termelőknek el kell sajátítani ezen rendszerek agrotechnolőgiai elveit és ezeket korlátozott lehetőségeink mellett keresztülvitelezni — gondolok itt elsősorban az egyes növényvédő szerek, esetleg gépi eszközök hiányára. A minőség javítása szempontjából is különös figyelmet kell szentelni a betakarításnak. Az árpa esetében fel kell ismernünk a betakarítás optimális időpontját, továbbá tökéletesen el kell végezni a termés betakarítás utáni Rezelését, vagyis tisztítását és osztályozását úgy, hogy a csírák ne sérüljenek meg. A cukorrépa esetében mielőbb fel kell váltani az eddigi betakarító gépeket olyanokra, amelyek nemcsak nagyobb teljesítményűek, hanem a minőségi követelményeknek is megfelelnek, és minimális betakarítási veszteséggel üzemeltethetők, például a Kleine gépsorok. Az őszi búzák nemesítését illetően említést érdemel, hogy a fajtaválasztékban aránylag kis számban vannak képviselve az „A" minőségi osztályú fajták: hiányoznak a jó sütőértékű gabonák, a fehérlisztü fajták, de a nagyobb fehérjetartalmú takarmányozásra alkalmas búkák is. Szövetkezetünkben zöldségtermesztéssel Is foglalkozunk, 40 hektárnyi területen. Erről évente 1400 tonna zöldséget értékesítünk. Ebben az ágazatban is a termés minőségét döntő mértékben befolyásolhatjuk a tápanyagpótlás megfelelő irányításával, főleg a nitrogénes trágyázással és a levélzöldség esetében a betakarítás időpontjának a meghatározásával. Például a reggeli órákban a zöldségfélék nitrit- és nitráttartalma esetenként 40 százalékkal is nagyobb, mint az esti érákban. Ezért betakarításukat a délutáni, illetve az esti órákra toltuk át. A gyökérzöldség termesztésében. de a gyümölcsösben és a szőlőben Is szigorúan ügyelünk a nitrogénműtrágyák adagolására. A szőlőben és a gyümölcsösben évente kétszer veszünk talajmintát elemzésre, ezen túlmenően levélelemzést is végzünk. Tehát a hiányzó tápanyagokat a növény optimális tápanyagigénye szerint pátoljuk. Az Idén az agrokémiai vállalat dolgozói a zöldség felvásárlás« Idején mintákat vesznek a zöldségben lévő nitrittartalom, valamint a vegyszerezés után visszamaradt szermaradványok megállapítására. A szakemberek javaslata alapján hozzáfogunk a HARMAVIT és a FYTOVIT speciális cseppfolyós műtrágyák alkalmazásához, melyek az NPK-hatóanyagok mellett nyomelemeket, többek között molibdént is tartalmaznak, amely katalizálja a nitritek ammóniumra való lebontását. Az ammönium pedig a gyökerek anyagcseréjében a szerves vegyöletekbe épül be, s ezáltal az egészségre ártalmatlanná válik. Az említett intézkedések révén igyekszünk a lakosság számára jó minőségű, beltartalmilag értékes zöldséget biztosítani. Az állati eredetű termékek előállításában a legnagyobb gondot a tej megfelelő minőségének a megtartása okozza. Ugyanis évente úgyszólván négymillió liter tejet termelünk. De az is igaz, hogy a tej beltartalmi értéke, minősége kimondottan a termelőtől és az állategészségügyi szolgálattól függ. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma 1983-ban kiadott rendelete ér. Ma a talajelemzések az optimális tápanyagpótlés irányítása mellett fontos szerepet töltenek be a termés minőségi mutatóinak szabályozásában tőimében konkrét Intézkedéseket hoztunk a kifogástalan minőségű tej értékesítése céljából. Így az összes dolgozó, akik munkájukkal részt vesznek a tejtermelésben, azok a béralap húsz százalékával anyagilag érdekeltek a tej minőségében. A MILEX bnatislavat üzemével együttműködve saját laboratóriumot rendeztünk be, ahol istállók és fejők szerint naponta értékeljük a tej öszszes minőségi mutatóit. Tavaly a MILEX bratislavai üzeme által meghirdetett szocialista versenyben — amelyben az értékesített tej minőségét értékelték — a harmadik helyen végeztünk. Említést érdemel, hogy az ellenőrző tevékenységünk során a legnagyobb figyelmet a te) minőségének szenteljük. A felvásárlási árak arra serkentenek bennünket, hogy a sertéseknél kimondottan a hústípusú fajták tenyésztésével foglalkozzunk, és eladásra az állatoknak 90 százaléka 85—130 kilogrammos élősúlyban kerüljön, mivel ezeket húsban értékesítjük. Ugyanígy értékesítjük a marhahúst is. A hús minőségét viszont jelentős mértékben a takarmánykeverékek tápértéke is befolyásolja- Ezért örömmel fogadtuk a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat részéről a sertéshizlalás eredményeitől függő garanciális szerződések bevezetését. Az új irányítási rendszerben kiemelkedő helyen szerepelnek az adásvételi kapcsolatok, amelyek az utóbbi években jelentős gondokkal és nehézségekkel jártak, és gyakran a partnerek közötti bizalmatlansághoz vezettek. Viszont az új irányítási rendszer Intézkedései kimondják, hogy a tervezés folyamatában meg kell oldani és szilárdítani az adásvételt kapcsolatokat. E tekintetben mind a mezőgazdasági üzemek, mind az élelmiszeripari vállalatok vezetőinek kölcsönösen előnyös és össztársadalmi szempontból hasznos megoldásra kell törekedniük. Egyelőre azonban ezen a téren több nyitott .kérdéssel kell szembenéznünk. Közülük hadd említsek legalább néhányat, amelyek mielőbbi megoldása talán a legégetőbb. Bár az elmúlt időszakban jelentősen javultak a kapcsolatok a termelők és a cukoripar termelési-gazdasági egységei között, a répatermelő üzemek továbbra sem lehetnek elégedettek a RIPRO-rendszer alkalmazásával. Összehasonlítható vizsgálatok alapján például a szilárd anyagokkal való szenynyeződés mértékének megállapítása nem reális. A járási mezőgazdasági igazgatóság adatai szerint tavaly a cukorgyár a felvásárolt répa összmennyiségéből nyolc százalékot a saját javára nyert. Az Illetékesek véleménye szerint bizonyos javulás várható majd a BETATEST-berendezés beszerzésével. A másik oldalon viszont értékelni kell a cukorgyáraknak azt a kezdeményezését, amelyet a cukorrépa termelési rendszerei felett mint gesztorok vállaltak. Hiszen ez az egyike a legkézenfekvőbb megoldásoknak a nagy hozamok és cukortartalom elérésében és stabilizálásában. A zöldség és a gyümölcs felvásárlása gyengébb termés esetén — tekintet nélkül a minőségre — problémamentes. Ha azonban a hozamok nagyobbak, akkor a termés bizonyos része nem kerül felvásárlásra, és a termelőnél marad. Ezért sürgős megoldásra vár a tárolók építése, valamint az áruelosztás rugalmasabbá tétele. Mivel a nyugat-szlovákiai kerület, így járásunk is zöldséggel és gyümölccsel az egész országot látja el, jelentős menynyiséget tehergépkocsikkal kell elszállítani. Viszont a termés átvételénél csupán a mennyiséget tüntetik fel, a minőséget pedig ntólag az átvevőnél állapítják meg. Tehát a szállítással járó kockázat csakis a termelőt érinti, ami helytelen. A Zelenina részéről a minőséget már a zöldség átvételekor fel kellene tüntetni a szállítólapra. A húsfelvásárlásban gyakori manipulációra ad okot a hús szalonnavastagság szerinti osztályozása, amely rendszerint szubjektív megítélés alapján történik. A mezőgazdasági üzemeknek — az új felvásárlási árak értelmében — nem érdemes értékesíteni azokat az állatokat, amelyek nem érik el az 55,5 kilós tömeget — egy kilő hús felvásárlási ára 11,40 korona —, de a kocasüldőket sem, ahol a 2 centimétert meghaladó szalonnavastagság miatt 12,40 korona a kilónkénti felvásárlási ár. Ezeket az állatcsoportokat a jövőben a kooperációs körzetünk keretében létesítőt szelekciós vágóhidakon akarjuk hasznosítani. Az össztársadalmi követelmények szükségessé teszik az őstermelők és az élelmiszeripar érdekeinek összehangolását. Az egyik oldalon objektívebbé kell tenni a felvásárlási árak szabványait, a másik oldalon pedig fejleszteni a kooperációs és integrációs kapcsolatokat. Áz egyes termelési-gazdasági > egységekben már kidolgozták az Integrációs keretekre vonatkozó alapszabályokat. Szükséges azonban, hogy ezek a keretek, amelyek mindkét fél javát szolgálják, mielőbb és hatékonyan ki legyenek használva. Végezetül hangoztatni szeretném, hogy az egész irányítási és tervezési rendszernek, az összes anyagi és erkölcsi ösztönzőknek, a tudósok, a nemesitők, a műszaki-gazdasági dolgozók igyekezetének a minőség javítására kell összpontosulnia. Ehhez kell vezetnie az őstermelők és a feldolgozóipar közötti integrációs kapcsolatoknak is. Pisch László agrármérnök, a somorjai Kék Duna Efsz elnöke 1 Az IKR alkalmazásának eredményei A kukoricatermelés iparszerű rendszerét Bábolnán dolgozták ki 1970-ben. Az első magyarországi iparszorű növénytermelési rendszer forradalmi változást hozott az egész magyar mezőgazdaságban, de nem csak ott, hanem nálunk is, főképpen a galántai, dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járásban. s ebben az évben a nitrai és az érsekújvár! (Nové Zámky) járás egyes mezőgazdasági üzemeiben is. A szlovákiai IKR-rendszer koordinátora a vágsellyel (Šaľa) Mezőgazdasági Kon. peráciős Egyesülés. Tavaly az IKR keretében az említett öt járásban 17 451 hektáron termesztették a kukoricát A vágsellyei Kooperációs Egyesülés dolgo'zói kiérté. kelték a múlt évi eredményeket. Az említett területről hektáronként 6,04 tonna hozamot értek el, ami 1,2 tonnával több a rendszeren kívülállók hozamaihoz viszonyítva. Igaz, a rendszer keretében is aránylag nagyok a különbségek. A legkiválóbb eredményeket a dunaszerdahelyi járás érte el, ahol 3299 hektáron alkalmazták a rendszert, s 7.57 tonnás hektárhozamot értek el. ami 1,84 tonnával több a járási átlagnál. A legnagyobb termést, átlagban 8,72 tonnát, a nagymegyeri (fialovo) Agrokomplex érte el 550 hektárról. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az 1600 hektárnyi összterületről hektáronként) átlagban 8,02 ton. nát takarítottak be. Említést érdemel a Csilizradványi (Ciližská Rad vaň) Efsz, ahol a rendszert 1005 hektáron alkalmazták és 8,72 tonnás hektárhozamot értek el, továbbá a Nagymegvert Efsz, ahol 8,11 tonna termést takarítottak be hektá. ronként Ä dunaszerdahelyi Járás, ban tavaly 15 ezer 963 hektárról takarították be a kukoricát. fárási átlagban 6,12 tonnás hektárhozamot értek el, ami a nyugat-szlovákiai kerületben a legnagyobb kukoricatermés. A galántai járás mezőgazdasági üzemei 14 ezer 248 hektárról takarítottak be szemes kukoricát 5,19 tonnás hektárhozammal, ami 0,93 tonnával kevesebb, mint a dunaszerdahelyi járásban. A galántai járásban 8452 hektáron alkalmazták az IKR-rendszert, s 5,98 tonnás átlaghozamot értek el, ami kevesebb, mint a dunaszerdahelyi járás átlaga. Egy bizonyos: azokban a mezőgazdasági üzemekben, ámelyekben alkalmazták a rendszert, jóval nagyobbak voltak a hektárhozamok. így például a sókszetőceiek (Selice) 950 hektárról 7,01, a zsigárdiak (Ziharenl pedig 7.28 tonnás hozamokkal dicsekedhettek. Hogy a rendszer bevált, ezt igazolja az is, hogy а ко. rábbi években a Soporöal szövetkezet érte el a- legnagyobb hektárhozamokat. Az egész területet a Fregattok segítségével öntözték és a szövetkezetnek a Trnava! Knkoricatermelési Kutatóintézet szakemberei nagy segítséget nyújtottak. Viszont a kukoricatermelési rendszert nem alkalmazták. így 5.68 tonnát takarítottak be hektáronként. A kukorica hozama a Galántai Állami Gazdaságban volt a leggyengébb. mindössze 3,19 tonna. Fz Is egy tipikus esete olyan özemnek, ahol nem alkalmazták a kukoricatermesztési rendszert. Az idén az IKR-rendszert 34 ezer hektárra bővítik ős a tervek szerint megkezdik alkalmazását a kelet-szlovákiai kerületben is. Krajcsovics Ferdinánd i
