Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-14 / 15. szám

I 1S84. április 14. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A kulturális és népművelő munka idei fő irányvonalai Kulturális téren, az össztársadalmi szükség­letekből, a jelenlegi belpolitikai irányvételből, a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusának, valamint a CSKP KB ezzel kapcsolatos ülé­seinek programjából kell kiindulnunk, de a kiéleződött nemzetközi helyzetre is tekintettel kell lennünk. Ahogy életünk bármely más te­rületén, a közművelődésben is elsődleges kö­vetelmény és feladat a 7. ötéves tervben konk­rét feladatokká lebontott kongresszusi határo­zatok maradéktalan teljesítése, emellett a kul­túra egyedülálló formáival hatékonyan kell hozzájárulnunk a világbéke megőrzéséért folyó harc sikeréhez. A SZOCIALISTA TUDAT FORMÁLÁSA Elsősorban is arra kell törekedni, hogy a kultúra egyre mélyrehatóbban járuljon hozzá , az emberek szocialista tudatának alakulásához, sokoldalúan hasson világnézeti, képzettségi, erkölcsi és esztétikai fejlettségükre. Ezzel te­vőlegesen kiveszi részét a szocialista társa­dalom építéséből, mely a társadalom fejlődé­sének magasabb szakaszába jutott, s amely csak akkor tud előre baladni, ha kiegyen­súlyozottan fejlődik anyagi bázisa a társadal­mi felépítménnyel, a társadalom szellemi éle­tével együtt. Ezért 1984-ben elsősorban ezt a társadalmi elkötelezettséget, a társadalom szükségleteivel való összefonódást kell szem előtt tartani. Gyakorlatilag ezt úgy kell kibon­takoztatnunk. hogy egyre magasabb minőségi, szakmai szintre jusson, hogy mindenfajta köz­­művelődési tevékenység egyszersmind magas szervezettségi szinten folyjék. A kulturális tevékenység területén egyre fokozottabb igényeket támasztunk az oktató­­nevelő munkával, az iskolán kívüli művelődés­sel. vagyis a felnőttoktatás rendszerével, a könyvtárak munkájával és tájékoztató szolgá­latával, a polgári szertartásokat Intéző tes­tületek és aktíváik munkásságával, a szocia­lista művészet, s különösen a filmművészet értékelek teljesítésével, a műemlék- és ter­mészetvédelemmel, az ifjúság és a felnőttek klnbtevékenységével, a társas szórakozások irányításával és az emberek szabadidejének hasznos eltöltésével kapcsolatos kulturális ér­deklődés kielégítésével szemben. A SZLOVÁK NEMZETT FELKELÉS ÉVFORDULÓJA JEGYÉBEN Az 1984-ben kifejtett kultúrálls tevékenység középpontjában eszme;leg-tartalmilag a Szlo­vák Nemreti Felkelés és a kárpát-duklai had­művelet 40. évfordulója áll, amelyről nemcsak hivatalos ünnepségeken emlékezünk maid meg. Erre irányul az idén az amatőr művé­szeti tevékenység számos formája: a k'sszín­­padi együttesek, a színjátszó csoportok és zenei együttesek, a képzőművészeti és fény­képészeti szakkörök és más amatőr csopor­tok tevékenysége, műsora is. Azt várjuk, hogy különösen a seregszemlék, vetélkedők és fesz­tiválok ennek az évfordulónak a szellemében kerüljenek megrendezésre, hozzájárulva ezzel az évforduló méltó megünnepléséhez s fő. ként a lakosság hazafias, szocialista és in­ternacionalista neveléséhez. Az évforduló he­lyet kap valamennyi kulturális létesítmény, kultúrház. könyvtár, színjátszó csoport, mozi, hangverseny- és kiállítMerem, múzeum, galé­ria, forradalmi hagyományokat ápoló emlék­szoba. kultúr- és szabadidópark, a csehszlo­vák-szovjet barátsági ház, népi csillagvizsgá­ló stb. munkatervében. Ehhez az évfordulóhoz kapcsolódnak továb­bá a politikai nevelési témakörben folyó vetél­kedők idei szlovákiai országos döntői is. El­várjuk, hogy ezekből a vetélkedőkből vala­mennyi közművelődési létesítmény és agitú­­ciós központ tevőlegesen kivegye részét. A Szlovák Nemzeti Felkelés idei évforduló­jának — a többi jubileumhoz hasonlóan — kapcsolódnia kell a mához, a jelenlegi társa­dalmi problémákhoz, a munkaaktivitáshoz, a nemzetközi helyzethez, a békeharchoz, ame­lyet a kulturális munkában ma kiemelt hely illet meg. Ugyancsak alkalmat nyújt ez az évforduló a Szovjetunióhoz fűződő szövetsé­günk szilárdítására, arra, hogy kézenfogható té­nyeken mutassunk rá a Szlovák Nemzeti Fel­kelésnek nyújtott segítségre, a Szovjetunió történelmi szerepére a második világháború­ban s ugyanakkor mai helyére a világméretű békeharcban. Európa — elsősorban a Szov­jetuniónak köszönhetően — már csaknem negyven éve él békében, s a szocialista or­szágokban biztosított a boldog jövő, a legigaz­ságosabb és leghumánusabb társadalmi rend, amelynek a nép boldogsága, egyre magasabh anyagi és kulturális színvonala, a személyiség harmonikus kibontakozása a legfőbb célja. -Ha már az évfordulókról szólunk további olyanokat is meg kell említenünk, amelyek­kel a kulturális létesítmények az idén foglal­koznak. Ide tartozik elsősorban az oéovai szü­letésű Bél Mátyásnak, a 17. század kiemelkdő tudásának 300. születési évfordulója. Ián So­­lovté érdemes művész erre az alkalomra szín­darabot írt „Magyarország nagy díszéről“ s ezt bizonyára műkedvelő együtteseink is ját­szani fogják. Hasonló gondossággal készülünk Ladislav Vovomeský nemzeti művész, a kiemelkedő köl­tő. kommunista újságíró és politikus 80. szü­letési évfordulójának a megünneplésére. Az ünneplésre méltó többi Jelentősebb fdet évforduló megtalálható a Bratislava! Népmű­velési Intézet művelődéspolitikai kalendáriu­mában. A megemlékezéseknek ez a rendje már hagyományossá vált kulturális életünkben, a kiadvány nemcsak a történelem iránti tisztele­tet ápolja, de fontos ösztönzéseket, adatokat is tartalmaz a nemzeti tudat formálásához, a szocialista haza iránti szeretetre és az inter­nacionalizmusra neveléshez, ami az ünnepsé­gek legfőbb célja. FELNŐTTOKTATÁS A Kulturális-népművelési tevékenységben fontos szerepet játszik a társadalomtudományi, műszaki, gazdasági és szociális kérdésekre ki­terjedő s a lakosság más. specifikus érdek­lődési területeit felölelő, ezekre irányuló fel­nőttoktatás. Komplex rendszer ez, amelynek célirányosan kell reagálni a társadalom fejlő­désének főként erkölcsi és szociális jellegű szükségleteire. Elsősorban' az elvtársi emberi kapcsolatok, a magas fokú munkaerkölcs ki­bontakoztatására. az alkoloholizmus és a ká. bítőszerélvezet elleni harcra, a házasságra és a szülői hivatás nevelésére, az elmaradt ci­gánylakosság felemelkedésének elősegítésére, a helyes táplálkozás propagálására, a termőföld és a környezet védelmére, a bűnözés, különö­sen a fiatalkorú bűnözés és egyéb társadalom­ellenes jelenségek elleni harcra, amelyek fé­kezik társadalmunk előrehaladását. A felso­rolt területeket érintő kulturális-népművelő tevékenység nagyon igényes munka, amit a népművelő csak akkor tud sikeresen folytatni, ha jói ismeri a társadalmi közeget, amelyben tevékenykedik, s ha emellett pedagög:ai és pszichológiai ismeretekkel is rendelkezik, ak­kor megtalálja azt a formát, amellyel képes megnyerni azokat, akiket az adott témakör a legjobban kell, hogy érdekeljen. ESZTÉTIKAI NEVELÉS Napjainkban befejezéséhez közeledik az esz­tétikai nevelés kiterjedt komplex össztársadal­mi programjának a kidolgozása. A programot az idén kell jóváhagyni a legfelsőbb pártszer­veknek. E feladat fontosságát a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusa is hangsúlyozta. Az esztétikai nevetés célja, hogy az ember érzel­mi világára hasson. A szocializmus értékeit nem elég csak értelmileg befogadni, ezeknek az ember tudatában kell vésődniük, hogy mély­ségesen humánus és érzékeny legyen a viszo­nya embertársaihoz, kezdeményezően viszo­nyuljon az alkotó a munkához, az anyagi és szellemi értékekhez, az emberi és a természeti környezethez. Ezt az össztársadalmi programot a nemzeti bizottságoknak is elő kell segíte­niük ugyanúgy, mint a társadalom összes többi ágazatának, minden egyes szervezetének. Fon­tos feladat hárul e tekintetben a nemzeti bizottságok közművelődési létesítményeire, fő­ként azokra, amelyek kapcsolatban állnak a művészettel, mert a művészet az esztétikai ne­velés legkoncentráltabb eszköze. Ez minő­ségileg jobb munkát követei a zene-, a tánc- és az egyéb amatőr művészeti tevékenység szervezőitől a hangversenyek, kiállítások ren­dezőitől, a mozik és könyvtárak vezetőitől. Ugyancsak minőségi fejlődést kell elérni a polgári szertartások színvonalában, érzelmi töltetük elmélyítésében, valamint a társas szó. rakozások. különösen a diszkók kulturális szín­vonalának emelésében. MEG KELL TEREMTENI A MEGFELELŐ FELTÉTELEKET A nemzeti bizottságok és a közművelődési létesítmények kulturális-népművelési tevé­kenységük igényes feladatait, csak akkor tud­ják sikeresen teljesíteni, ha megteremtik ehhez a szükséges feltételeket, ha e téren is emelke­dik az irányító és a módszertani munka szín­vonala. S éppen itt mutatkozik meg a legtöbb probléma. Alapvető feladatnak tartjuk végle­gesen megoldani a helyi és a városi kulturá­lis létesítmények szervezési bázisának kérdé­sét az 1983-ban kiadott egységes elvek, egysé­ges mintastatumok alapján. E téren nemcsak a helyi és a városi művelődési központok há­lózatának egységes szervezeti kiépítését, ha­nem főleg az üzemeltetési, személyzeti és pénzügyi feltételeik végleges rendezését ért­jük. A felsorolt részterületeken jobban kellene érvényesíteni a módosított nemzeti bizottsági törvény nyújtotta lehetőségekét, s az üzemek, szövetkezetek, egyszóval a gazdálkodó szerve­zetek pénzeszközeinek összevonásával kellene támogatni a helyi kulturális létesítmények te­vékenységét. Ott, ahol nem sikerül megterem­teni ezek szilárd anyagi bázisát, nehezen vár­ható el az aktív kulturális élet, a lakosság kulturális szükségleteinek kielégítése és a kultúra további fejlődése. Számolunk azonban azzal, hogy 1984 — a SZNF 40. évfordulójának esztendeje — a kul­túra területén is gyümölcsöző év lesz. amikor a nemzeti bizottságok és a mezőgazdasági üzemek megfelelő erőfeszítéseket tesznek igaz­gatási területük kulturális fejlesztésére, ami bizonyára tükröződik majd az emberek kultu­rális érettségének növekedésében, az új szo­cialista kulturális értékek teremtésében. Dr. FRANTIŠEK KARAS. az SZSZK Kulturális Minisztériuma nép­művelési főosztályának Igazgatója 1983. november 28-án kora reggel indult velünk a re­pülőgép Hanoiba. Gépünk a tenger­part S-alakú Ivét követve haladt é­­szak felé. Átrepül­ve a híres/17. szé­lességi fokot, ismét azt latolgattuk — érezhető lesz-e a 1 különbség Dél- és Észak-Vietnam kö­zött. Ha igen-, mi­lyen érzékelhető jeleivel találko­zunk maid ennek az egyelőre csak feltételszett válto­zásnak. Alattunk a sár­gászöld színű. Dél­­kínai tenger, sok­sok apró szigetecskével. A part­közeiben apró halászbárkák, a nyílt tenger irányában nagyobb tengeri hajók. Hátrahagyott fe­hérlő. fodrozó csíkjaikból kö­vetkeztethettünk haladásuk irá­nyára ... Az ötezer méteres repülési magasság kellemes kilátási le­hetőséget biztosított. A száraz­föld felé tekintve haragos zöld színű folyóvölgyek, zöldellő i domboldalak, szürkés-kopár c hegygerincek látványa tárult - elénk. Vagy két és fél órás üt \ után ereszkedni kezdtünk s fel- l A hanoi parkok egyikében: baloldalt Vajas Károly a Felbárt (Horný Bar) Efsz állattenyésztési ágazatvezetője (V. rész) Hanoi - Vietnam fővárosa ••• tűnt alattunk egy óriásinak tű­nő sárgás-vöröses színű hatal­mas folyam széles sávja, a Vö­rös folyó... Gépünk a folyó fölött repül­ve Hanoi Irányába úgy 10 óra körül landolt a főváros polgári repülőterén. A hazaiakhoz mérten sze­rénynek mondható repülőtéri épület körül zöldellő parkok, pálmák, s észlelhetően több díszcserje, lombos fa. Itt a 22. szélességi fok körül már kel­lemesebb számunkra az éghaj­lat. A repülőtéri formaságok után a viszonylag sok utas kö­zött elvegyülve kissé körülnéz­tünk. Ami kezdetben feltűnővé vált; hiányzott a sok kis bámészko­dó, idegen utasok körül sön­­törgő apró gyerek. — Iskolá­ban vannak — magyarázta Lang, az idegenvezetőnk. Mert az egész országban ingyenes és kötelező az iskolalátogatás, de délen m$g sok az ezzel kap­csolatos probléma. Az erőszak alkalmazása pedig még ilyen közérdekű cél érdekében is ti­los Vietnamban. Csak a meg­győzés lehetősége marad ... Elég hosszú az út a városig. Az eddig látottaknál jóval for­galmasabbak az utak. Több szovjet gyártmányú teherautó, a pótkocsit vontató BELORUSZ traktor, s még ŠKODA teher, autóval is találkoztunk. A jel­lemző azonban itt is a kerék­pár, az 50 cm3-es kis motorke­rékpár s a vállukon átvetett bambuszrúdra függesztett kosa­raikban terhet cipelő sok-sok gyalogos... Az országutat szegélyező rizs­földeken több a Diesel-motoros szivattyú, itt-ott lánctalpas traktor is feltűnik. A szabályos alakú rizstáblákon 20—30 főből álló csoportok dolgoznak seré­nyen. Ez már a nagyüzemi ter­melés jellegzetes, szocialista megnyilvánulása. Azután feltű­nik egy légvédelmi ütegállás is. A gyűrűalakú földsánc mögül ágyúcsövek mutatnak az ég fe­lé. Ide már nincs messze a kí­nai határ... Áthaladunk a hatalmas V8- rös-folyó vagy két kilométer hosszú, acélszerkezetes hídján. A sok helyen javított, fölújí­­fott hídrészek a kíméletlen amerikai bómbatámadásokat idézik. Az átmenő forgalom nagy és lassú. A régi, elavult híd mellett korszerű, új épül. fővárosa, szívesen elfogadná. A napot pihenéssel, napozás­sal, töltjük. Szállodai szobánk tó fölé nyúló teraszáról a tó­ban úszkáló ügyes, halászó fiatalokat nézegetjük. Az épü­let közvetlen közelében kis la­kóházak. Megfigyelhetjük egy család életének délutáni moz­zanatait. A kis ház ablakai tár­va, ablaküveget csak üzleteken, középületeken használnak. Az ablakszárnyakat zsalugáterek alkotják. A kis, kerítésnélküil, bokrokkal, s a tó vizével kö­rülhatárolt udvarban háziálla­tok: csirkék, kacsák, kutyák, sertések. Csak úgy szabadon, csendes békességben. Keskeny, rövid stégen állva, a család férfitagjai felváltva horgásznak, blinkereznek. A horgászbot haj­lékony. rugalmas bambuszrúd. Az orsót egy a horgász bal ök­lére húzott konzervdoboz he­lyettesíti, amire bámulatos ü­­gyességgel tekeri fel a messzi­re eldobott csali zsinegét. Va­jas Károly barátom a Duna menti ember szakértelmével fejezi ki egy jó fogás után el­ismerő véleményét: — az­­anyád! Fáradtan, moszkítőhálés á­­gyainkra dőlve figyeljük a gyö­nyörű, távol-keleti naplemen­­tét... Másnap vasárnap. Délelőtt városnézés. Hanoi a tavak és a parkok városa. Rend és tiszta­ság. Az emberek csendesek, barátságosan mosolyognak, fe­gyelmezettek. Autóbuszunk a város főterének közelében par­kol. Ismét gyalog folytatjuk ütunkat a parkokkal, ligetek­kel s hatalmas középületekkel övezett hatalmas térre. A tér egyik oldalán monumentális, különböző színű márványlapok­kal borított emlékmű, a Ho St Minh mauzóleum. A MAUZÓLEUM A főváros központja a moszk­vai Vörös teret Idézi. Bejára­tához hosszú embersor kapcso­lódik. A sor végét nem is lát­juk. Tiszteletet kiváltó csönd. Mi Is felsorakozunk; a szolgá­latos rendőr jön értünk, s a bejárat felé vezeti csoportun­kat. Elvonulva a díszőrséget álló szuronyos katonák között, hosszú folyosókon át jutunk Ho SiMmh ravatalához. Köz­vetlen közelről láthatom azt az embert, aki győzelemre vitte Vietnamban a szocialista for. radalmat. Erős, ragyogó sárgás fény. Mintha személyéből sugá­rozna. Megdöbbentő, hatásos szimbóluma ' egy ťermékeny életnek, amely egy dicső nép szabadságáért, önkéntesen vál­lalt áldozat lett; Nem alapított családot. Egész népének atyja, szeretett Но Sí Minh apója lett... AHONNÉT A FORRADALMAT IRÁNYÍTOTTÁK A mauzóleum mögötti ligetes parkos rész, , jellegzetes, pavi­lonszerű, keleti stílusban épí­tett faházakat rejt. Az egyik Hő Sí Minh lakása, dolgozószo­bája. A nagy forradalom Irá­nyításának központja. Ahogy ők nevezik — a forradalom lelke. Egyszerűség, tisztaság, rend. Amilyen maga a vezér volt. A könyvespolcon francia, angol, orosz, kínai és természetesen viet nyelvű könyvek sorakoz­nak. Magas műveltségre utal­nak ... A nemzeti műemlékké nyil­vánított, féltve őrzőt házakból távozva, egy múltat idéző, ké­pekről általam jól Ismert ősi építményt fedezek fel, az egy­lábú pagodát. Hanoi jelképe ez a viszony­lag kicsi, ókszernyi finomság­gal kidolgozott, egyetlen töm­zsi oszlopra épített, ősi, vallá­sos építmény. Most közelről, jól megnézve vésem emlékeze­tembe ennek a századokat átélt budhista imaháznak a képét, amely az új időket' jelző mau­zóleum árnyékába került. Sajnos, csak az autóbuszból láthattuk а XI. században épült „Irodalom pagodáját, ami ■ eb­ben az időben már működő egyetemnek adott otthont. Le­véltára ma is foglalkoztatja a * világ minden részéről idejáró tudósokat. A konfucianizmus elveire épülő rég túlhaladott filozófiai Irányzat egyik őst emlékművének tekintik ezt a féltve őrzött, s ápolt pagodát. Szállodánkban gazdagon te­rített asztal várt ebédre. Nem­zeti ételek, fapálcikák. Leves, rizs, rákok, halak, banán és sok minden, amikről fogalmunk sem volt, hogy mi is lehet. Károly barátom a volt katonai szakács — ezt a mesterséget jelenleg is magas szinten gya­korolja — nagy szakértelemmel ajánlotta nekem is az általa jónak tartott falatokat. Az egyik töitöttkáposzta töltelékhez ha­­sonlíható, kellemesen fűszere­zett ételt ajánlotta azzal, hogy ebben darált sertés- és barom­fihús jelenti a lényeget. Be ís pakoltunk belőle becsületesen. Aztán egy kis udvarias elis­merés céljából megkérdeztük Lángtól, írja le ennek a jóízű ételinek a recepjét. Otthon is megcsináltatjuk. Sok szabadko­­zás s kitérő után úgy, hogy a többiek ne hallják, megsúgta. Hát ez az étel készül abból a kígyőhűsból, amitől annyira féltetek. , Ugyancsak savanyú képet vághattunk, mert vigasz­talásképpen hozzáfűzte: — Lát­játok éfl is hasonlóan éreztem magam akkor, amikor nálatok először kaptam ebédre lekvár­ral bélelt mákos, kelt gombó­cot. Károly barátom gyorsan megvigasztalt: r- Nem baj paj­tás — legföljebb sziszegni fo­gunk, ugatni nem ... Aztán gyorsan becsomagol­tunk néhány szükséges holmit, mert újabb kirándulás várt ránk. Hai-pong érintésével még északabbra, a „Leszálló sárká­nyok öble" lett következő úti­célunk. TÁNCZOS TIBOR. a Csillzköz Efsz alelnöke (Folytatjuk) I Hatalmas vasbeton pillérei kö­zül már néhány áll. Szovjet se­gítséggel készül. A külvárost érintve haladunk szállodánk felé. A városkép már megszokott. Az utcákon hatalmas forgalom: kerékpárok, riksák, gyalogosok. Szállodánk új, gyönyörű léte­sítmény. Hanoi sok és nagy tavainak egyike mellett épült, részben cölöpökre. Kuba aján­déka a szocialista Vietnamnak — hirdeti a felirat spanyol és viet nyelven a bejárat fölött. A világ bármelyik országának

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents