Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-14 / 15. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. április 14 |тап Bukovčan a Mielőtt a kakas megszólal című darabjáról írja: „ez a színmű nem a Szlovák Nemzeti Felkelésről szól, csupán egy éjszakának, csupán tizenegy embernek a drámája a Felkelés leverése után, akik egymás társaságában élik át életük legnehezebb óráit. .. Ugyanígy más emberek is találkozhattak volna helyettük, s ennek a színműnek az alakjai már csak ezért sem képviselnek egyebet, csak önmagukat, önmaguk erejét és gyengéit, érzelmeit és gondolkodását, azaz ki-ki a maga jellemét. Azt is mondhatnánk, hogy a „szlovák jellemet“, ha a jellem nem etikai, hanem etnikai vagy földrajzi fogalom volna.“ Bár viszonylag fiatalon elhünyt Ivan Bukovčan, a szlovák drámaíró, alkotásaival mégis a hazai drámaírás élvonalába tartozik. Talán az iménti Idézet utolsó mondata a kulcs sikeres alkotói pályája megértéséhez. Bukovčan alkotásaiban szinte mindig az EMBERI jellem milyenségét boncolgatta, mégpedig úgy, mint az etika egyik alapvető kérdését. Legsikeresebb alkotásaiban azokat a mélységeket és magasságokat kereste, amelyek a jellem változásaiból fakadnak a nem mindennapi helyzetekben, akkor, amikor az ember a szó legszorosabb értelmében az életét teszi kockára, vagy ha úgy tetszik, választási lehetősége: az élet vagy a halál. A Mielőtt a kakas megszólal című drámája is ezen színművek közé tartozik, amely méltán aratott hazánkban többször nagy sikert, de kedvező fogadtatásban részesült az angol, a francia, az olasz, a német színházakban, Magyarországon pedig tévéjáték is készült a drámából, i A Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére mutatta be a kitűnő szlovák drámát, s tegyük mindjárt hozzá, szép sikerrel. A darab egy szlovákiai helységben játszódik, ahol teljes terjedelmével dúl a fasiszta önkény a Szlovák Nemzeti ,Felkelés leverését követő napokban. Egy meggyilkolt német megszálló katona ,,ára“ tíz polgári személy, teljesen mindegy kik azok, s közük van-e egyáltalán bármilyen politikai párthoz vagy csoporthoz. Tíz személy kiválasztása teljesen eset-Procházkának, a rendezőnek. Lényegesebb dramaturgiai beavatkozást nem eszközölt Tóth László. Kár viszont, hogy a darab aktualizálásának célzatával napjaink hírei szólaltak meg a dargb elején és végén, szájbarágésdivá vált ezzel a figyelmeztetés: vigyázzunk, a fasizmus, a háború veszélye nem múlt el. Ráadásul mellékvágányra fut egy kicsit á darab A feliem etikai fogalom leges: akik megszegték a kijárási tilalmat. A csoportban minden korosztály és a társadalom minden rétege képviselteti magát. A darab tizenegyedik szereplője Fischl úr — Bugár Béla kiváló alakításában — származását tekintve német, de egyébként is együtt dolgozik a megszállókkal. A kezdeti reménykedést fokozatosan a végveszély tudatosítása váltja fel, am/vel párhuzamosan változnak a jellemek, változik a viszony a szereplők között. Bukovčan drámaírói készségét dicséri, hogy e komoly pszihológiai síkú változást cselekményesen, kitűnő színpadi szituációkat teremtve alkotja meg, eseményekben bő, egységes, pontos ívű drámát írt. Az elmondottakból Is kitűnik, hogy a rendezőnek ezúttal nem volt túlságosan nehéz dolga, elsősorban a darab ritmusára kellett ügyelnie, s arra, hogy maga a cselekmény ne szorítsa háttérbe a pszihológiai elemeket. Ez — bár a ritmusban voltak némi fáziseltolódások — sikerült is Miro jelenetek a színműből Fotó: Nagy László említett lélektani része, az emberek jellemváltozása végveszély esetén, mert csak az értelmetlen háborúkra, gyilkosságokra hívja fel a figyelmet, szűkíti tehát a darab hatósugarát. A díszlet és a jelinél — Platzner Tibor munkája — egyszerű és célszerű volt. A színészi játékról kell még külön szólni, mert úgy é^rzem, a darab szereplőt nagymértékben hozzájárultak a sikeres bemutatóhoz. Elsősorban Kucman Eta (Mondok Marika) és Pöthe István (Idegen) alakítása volt hiteles, jő, mentes a szokványmegoldásoktó] és a szélsőségesen érzelgős túljátszásoktól. (Bugár Béla jó teljesítményét már említettem.) A többiek közül lényegesebb hiba nélkül játszotta végig szerepét még Varsányi Mária (Fanka), Fazekas Imre érdemes művész (Terezčák), Tóth László (Tomko), Németh Ica (gyógyszerésznné) és Ferenczy Anna érdemes művész (Babjékné). Az Ondrejt' alakító Fabó Tibor játéka, sajnos szürkébbre sikerült a kelleténél, darabosan, belső átélés nélkül játszotta a fiatalkorú fiút. Külön említem Ropog József és Boráros Imre játékát, mert az 6 teljesítményük nem volt egyenletes. Ropog József Šustek doktor szerepében akkor nyújtotta a tőle megszokott jó játékot, amikor már józanul, felmérve a helyzetet az életét féltő pontosabban az életéért rettegő embert alakította. A kezdet viszont rossz volt, a szokványmegoldásokkal szinte elbagatellizálta a részeg ember figuráját, pedig az a szerep a kettős jellemváltás megformálását sugallta Bukovčan megírt darabjában. Šustek a darab elején nem egy egyszerű részeg ember, hanem az embert méltóságból kivetkezett, a felsőbb réteghez tartozó „doktor“. Boráros Imre Uhrík szerepében viszont addig alakította hitelesen figuráját, amíg az összeköttetéseire számító, vagánykodó borbélyt játszotta. A halálfélelmet* és a gyikosság terhét hordozó ember hisztériáját giccsesen, szinte nevetségesen sipítozva, szokványosán tudta csak megoldani. NESZMÉRI SÁNDOR Községeink, falvaink arculata napjainkban gyorsan változik. Gombamódra szaporodnak az új családi házak, s a régi zsúpfedeles kis parasztházakból már csak alig néhány akad mutatóba. Néprajzosaink, amatőr hagyományápolóink mentik ami még menthető az utókor számára. A kisablakos parasztházak berendezéseit, a mezőgazdasági termelőeszközöket és azok használatát bemutató tárlatok segítenek bennünket eligazodni a történelemben, bepillantást nyerünk általuk őseink munkás hétköznapjaiba. A műszaki haladás korában, a folytonos rohanás, ügyintézés közepette ajánlatos betérni egyegy múzeumba, kiállításra. A komáromi (Komárnoj járásba utazóknak például Martoson (Martovce) a falumúzeumba. A Nyílra és a Zsitua folyók találkozásánál elterülő, mintegy ezer lelket számláló községről az első írásos emlék a 15. századból való. Abban, hogy a népi kultúra hagyományos elemei tovább élnek, mint általában Dél-Szlovákia falvaiban, nagy szerepe van a környező városoktól és falvaktól való elszigeteltségnek. A Nyitra folyó szabályozásáig ezen a vidéken gyakran pusztított árvíz, ■ s ez meghatározta a község további fejlődését. A faluban az állóvizek miatt nem volt lehetséges az akkori szokásoknak megfelelő utcarendszer kialakítása, mivel a házak, később házsorok kizárólag a magasabb fekvésű helyeken épülhettek fel. A mezőgazdaság mellett a lakosság megélhetésének biztosításában fontos szerepe volt a halászatnak. „A falumúzeumot 1975-ben nyitottuk meg, s ez nagyrészt a Dunamenti Múzeum, valamint a helyi nemzeti bizottság dolgozói összefogásának köszönhető — tájékoztatott Kiss J áno $ né, aki a megnyitás óta gondnok és idegenvezető egyszemélyben. Tőle tudtAm meg, hogy a múlt nyáron került sor a tető felújítására, a jiádazásra. A házat, amelyben a falumúzuem található, a mestergerenda szerint 1871-ben építette Nagy István. Azt, hogy nem tartozott a módosabb parasztok közé, többek között az is. elárulja, hogy a műemlékké nyilvánított ház szobái kisebbek a hagyományos módon berendezett szobáknál. A házépítéshez nem használtak rajzot, a falakat az olcsó és mindenki számára hozzáférhető agyagból illetve sárból készítették. A Sárát és a szalmát lovakkal legyúratták és függőón nélkül, szemmértékkel falaztak. Az említett ún. fecskerakásos módszer mellett a község lakói egy másikat is gyakran alkalmaztak. Ennek a lényege, hogy vesszővel összekötött favázakat készítettek, és ezt töltötték ki agyagréteggel. Előnye, hogy árvíz esetén a víz kimosta ugyan az agyggot, de'a faváz megmaradt, s csak újra kellett tölteni. A tetőt náddal borították, s ez érthető, mivel a környező lapos vidéken volt belőle bőségesen. A ház eredetileg három helyiségből állt, az ötvenes években azonban az akkori tulajdonos kamrát és istállót is épített hozzá — szerencsére a hagyományos építkezési módszerrel. Az udvarról nyíló pitvart a kéményaljától boltív választja el. A nyitott tűzhelyen agyagedényben főztek. Innen fűtötték a szobában levő kemencét, ahol az illatos kenyeret sütötték. A füst a tölcsér alakú, nyitott kéményen távozott, s ezt füstölésre is felhasználták. A tűzhely mellett állt a katlan; szükség esetén ebben melegítettték a vizet. Az utcára néző első szobát „első háznak" is nevezték. Az ajtó mellett levő kemencét körülvevő tüszepadra rakták a különböző nagyságú tejesköcsögöket, alá pedig a csizmahúzóját. Az oldalfal közelében helyezték el a festett homlokzatú mennyezetes ágyat, amelyre piros mintás fejpárnákat raktak. A vánkosokat a naszvadi [Nesvady} takácsok szőtték. Az ablak alatt foglalt helyet a sarokpad, valamint az asztal, amelyet hétköznapokon vászonlepedővel, ünnepnapokon pedig martosi rátétes térítővel takartak le. Érdemes megemlíteni, hogy a kenyeret a mély asztalfiókban tartották. A faltszekrényben, vagyis a tékában volt a helye a pálinkás üvegnek és a poharaknak, néhol a menyasszonyi koszorút is ide helyezték. A mai ruhásszekrény szerepét a tarka mintás, fekete alapszínű tulipános láda töltötte be. Általában két ágy volt az első szobában, Ъ múzeumban azonban helyszűke miatt csak egyet látMtunk. Az asztal felett díszes petróleumlámpát, a falakon pedig az elmaradhatatlan festett tányérokat tekinthetjük meg; A hátsó szobában vagy házban a berendezés megegyezik az első házéval, csak valamivel szegényesebb. A község díszes népviseletével, megőrzött hagyományaival méltán keltette fel a néprajzkutatók figyelmét. A Martosi lakodalmas vagy a Kopogós bizonyára ismeri azok előtt, akik egy kicsit jártasak hazai néptáncmozgalmunkban. A múzeum krónikáját olvasva sokat megtudhatunk a közel egy évtized alatt történtekről. Örvendetes, hogy számos idegen országbeli turista is megfordult a falumúzeumban. Elgondolkoztató azonban, hogy mi, hazaiak nem becsüljük kellőképpen a nehezen létrehozott értékeinket. Az arra járók figyelmébe ajánljuk a falumúzeumot, amely hétfő kivételével naponta várja a látogatókat. Itt az ideje, hogy felfedezzük magunknak hazai népi kultúránk kincseit, elidőzzünk egy órát az őseink életét és művészetét bemutató kiállításokon, tárlatokon. Bárdos Gyula Mindenki eljöhet! Rendszeres olvasóink már megszokhatták, hogy ezeken a hasábokon időről időre helyet adunk sporttal — főleg falusi, illetve tömegsporttal — foglalkozó írásoknak. A tömegsport lesz a téma ezúttal is, mégpedig — nyugodtan elmondhatjuk — a szó legigazibb értelmében. Hosszú évek tapasztalatai bizonyítják ugyanis, hogy az egyre kevesebb sportolás, mozgás, a szabad természettől való egyre nagyobb elszakadás távolról sem csupán megváltozott életformánk következménye. Egyszerűen nem élünk a lehetőségekkel, amelyeket a legszélesebb tömegek számára rendezett, változatos formájú és tartalmú akciók biztosítanak, s amelyekből Szlovákia-szerte évről évre több száz kerül megrendezésre. A sportnak az egészség megőrzésében betöltött szerepét nem kell külön hangsúlyozni, ezért örömmel ragadjuk meg a lehetőséget, hogy az idei év néhány ilyen rendezvényére felhívjuk olvasóink figyelmét. Többségükben a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási turisztikai bizottságai által szervezett akcióiról van szó, amelyeken — s erre nyomatékosan felhívjuk a figyelmet — bárki résztvehet, mindenféle tagsági vagy egyesületi igazolvány nélkül is, hiszen fő céljuk éppen az, hogy minél nagyobb tömegeket mozgassanak meg. tgy annak sincs semmi akadálya, hogy akár egész családok is részt vegyenek rajtuk, hiszen nem igényelnek sportolói csúcsteljesítményeket; a szabad levegőn való egészséges testmozgást, s nem utolsósorban hazánk természeti szépségeinek megismerését hivatottak szolgálni. A teljes turistanaptár felsorolására természetesen nincs módunk, mint ahogy országos méretű áttekintésre sem, néhány rendezvényre azonban feltétlenül szükségesnek látjuk felhívni olvasóink figyelmét, már csak kedvcsinálóként is. Három nyugat-szlovákiai, valamint egyegy közép- és kelet-szlovákiai járást választottunk, és mindenekelőtt a rendező szerveket, illetve a rendezéssel megbízott személyeket illetően szándékozunk tájékoztatást nyújtani. Bízunk abban, hogy vázlatos ismertetőnk nyomán is bővül majd azoknak a tábora, akik egy-egy szép. napos hétvégén turistabakancsot öltve nekivágnak a romantikus hegyi ösvényeknek, vagy csónakba ülnek, hogy megbirkózzanak valamelyik vadregényes folyúnk hullámaival ... Kezdjük a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járással, amelynek tavaszi-nyári turistanaptárában gyakorlatilag minden hétre esik valamilyen rendezvény. Természetesen a csónaktúrák vannak túlsúlyban, de a kerékpározni szeretők is gazdag kínálatból válogathatnak. Egy-egy ajánlat: Kerékpártúra a csallóközi vízimalmok nyomában (április 28), illetve csónaktúra a Kis-Dunán Bratislavától Komáromig (Komárno). Közelebbi információk a csónaktúrákat illetően G ó d á n у Ferenctől (Smetanov háj 293, Dunajská Streda), a kerékpártúrákkal kapcsolatban pedig Anton Magúiétól (Smetanov háj 291) kaphatók. A g a 1 á n t a i járásban szintén két rendezvényt említünk meg, amelyek joggal tarthatnak számot a nagyközönség érdeklődésére: május 6-án amatőrök síversenyére kerül sor mesterséges havon (jelentkezés: ing. Rudolf Orel, Galante, Komunálne služby), két nappal később pedig a járási pionírház megrendezi a háromtagú családok kerékpártóráját, amelyre a pionírházban lehet jelentkezni. . A komáromi (Komárno) járásban természetesen szintén a dunai csónaktórákból van a legnagyobb választék. Egy-egy ilyen tóra keretében „lecsoroghatnak“ a vizek szerelmesei Bratislavátúl Komáromig (május 4—6), illetve Komáromtól Štúrovóig (augusztus 24—26). Egyéb rendezvényeik közül érdekesnek ígérkezik a május 26-i gyalogtúra a Kis-Kárpátokban. Valamennyi rendezvény szervezője a CSSZTSZ járási bizottsága. Hegyes-völgyes vidék lévén a gyalogos turisztika dominál a rimasz ombati (Rimavská Sobota) járás tömegsport-rendezvényei között, iyen lesz az Ostrá megmászása (május 5), a jávorinál gyalogtúra (május 19), vagy az Alacsony-Tátra fő gerincén való átkelés (június 16—20). Jelentkezni szintén a CSSZTSZ járási bizottságán lehet. S végül néhány ajánlat a kassai (Košice) járásból: csónaktóra a Hernádon (április 30), és hogy a motorosok is találjanak valamit: május 18—20-án csillagtórán vehetnek részt. Közelebbi információkkal ismét csak a CSSZTSZ járási bizottsága szolgál. VASS GYULA
