Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-07 / 14. szám

1984. április 7. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Kukoricatermesztésíínk fény-A czemes kukorica termesz, tésének népgazdasági jelentő­­•ége vitathatatlan. Hiszen a gazdasági állatok takarmányo­zásában mint a szénhidrátok 6a az energia legfontosabb for­rása, nélkülözhetetlen. Am az utébbi években hasznosítási te­rülete az emberi táplálkozásra is kiterjed, a lizintartaimű hib­ridek nemesítése jóvoltából. De a szarvasmarhák takarmányo­zásában is egyre fontosabb ki­egészítővé vált mellékterméké­nek, a kukoricaszárnak kihasz­nálása. Tavaly ez járult, hozzá jelentős mértékben a takarmá­nyozási gondok enyhítéséhez. A kukorica a termőképessé­gében rejlő óriási lehetőségek révén fontossági nagyságrend­ben a gabonafélékkel vetélke­dik. sőt egyes termelőkörze­tekben felülmúlja ezeket Ezért az egyik legfontosabb straté­giai jellegű feladatunk, a sze­mesekből való önellátottság el­érésében a szemes kukorica termesztése kiemelkedő helyen szerepel. Csehszlovákia viszonylatában a szemes kukorica össztermé­sének nyolcvan százalékát a nyugat-szlovákiai kerületben termelik. Érthető, hogy a ke­rület kukoricatermesztési sike­re vagy sikertelensége döntő mértékben befolyásolhatja a gabonatermelés országos mére­tét, illetve a rendelkezésre álló készleteket. Ezért is fontos jobban szemügyre venni kerü­leti viszonylatban a kukorica­termesztésben szerzett tapasz­talatokat, mérlegelni az elért eredményeket s ezekből levon­ni a tanulságokat kiemelve azt, hogy mit csináltunk eddig jól, de főleg, hol követtük el a hi­bákat. A kukoricatermelés to­vábbfejlesztésének tág lehető­ségei vannak, mert ezidáig ko­rántsem használtuk ki e nagy termőképességü növény geneti­kai adottságait. Igaz, ha az el­múlt két évtizedet vesszük fi­gyelembe, akkor a kukoricater­melésben végbement messze­menő változásokról győződhe­tünk meg. amelyek alapjában véve a kézi munka kiküszöbö­lésével a nagy üzemi iparszert! termesztési mód meghonosítását eredményezték. A szüntelenül tökéletesedő tápanyagpótlás, növényvédelem és gépesítés, de nem utolsósorban a rendszerbe foglalt termesztési technológia következtében a hozamok növe­kedtek. Míg a hatvanas évek derekáig a hozamok 2,80 tonna körüliek voltak, addig az utób­bi három év átlagában elérték a 4,98 tonnát. Így a kukorica évi termelése feleannyi terü­letről 365 ezer tonnáról 573 ezer tonnára növekedett. Érdekes adatokat kapunk ak­kor is, ha összehasonlítjuk a kukorica és a gabonafélék ho­zamainak alakulását. Az ötéves átlagokat alapul véve a hoza­mok statisztikai adatai egyér­telműen a szemes kukorica mellett szólnak. Hasonlóan alakult az utóbbi három év átlaga is, amikor a kukorica hozama 4.96, a gabonaféléké pedig 4,64 tonna volt hektá­ronként. Az évjáratonként) ösz­­szehasonlttásböl az tűnik ki, hogy a kukorica és a búza ho­zamai ellentétes arányban ala­kultak Vagyis a búzára ked­vező évjáratok nem kedveznek a kukoricának és fordítva. Az évjáratok pedig váltakoznak, tehát hozzávetőlegesen minden második évben jó kukoricater­més várható. Ennek alapján az idei a kukorica évének mutat­kozik. Tehát érdemes lesz min­dent elkövetni a nagy hozamok elérése érdekében. De hogyan és mire kell összpontosítani a figyelmet? Ezekre a kérdések­re igyekeztek megadni a vá­laszt a közelmúltban Csilizrad­­ványon (Čiližská Radvaň) meg­rendezett kerületi kukoricater­melési konferencián, amelyen a kerület politikai és gazdasá­gi irányítói, az illetékes kuta­tóintézetek, szolgáltató vállala­tok. járási mezőgazdasági igaz­gatóságok és kukoricatermelő üzemek képviselői vettek részt. — A kukoricatermelésben elő­irányzott feladatok az 1985-ig szóló gabonaprogramból indul­nak ki. Ennek értelmében az az idén 130 ezer hektárnyi területről 750 ezer tonna ku­koricát kell termelni, ami pe­dig megköveteli az 5,7—5,8 tonnás hektárhozamok elérését — tájékoztatta a résztvevőket jaromír Algayer, a kerületi me­zőgazdasági igazgatóság veze­tője a főbeszámolóban. — Az előirányzott feladat reális, mert a kukoricatermesztés belterje­­sitésének lehetőségeiből, de főleg a rendelkezésre álló bio­lógiai anyagból indul ki. Az útmutatást az idei feladatok tel­jesítéséhez a múlt évi tapasz­talatokból meríthetjük. Igaz, az időjárási viszonyok nem ked­veztek a kukoricának, mégis éppen ebben a kedvezőtlen év­járatban élesebben rajzolódtak ki az egyik oldalon a hiányos­ságok, a másik oldalon a szak­értelemmel és a felelősségtel­jesen végzett munka. A hozamok alakulása szem­pontjából az egyik mérvadó té­nyező a tavaszi talajelőkészítés és a vetés. A munkákat úgy kell irányítani, hogy az április 15-töI április 30-ig terjedő idő­szakban — a' talaj hőmérsékle­tétől függően — a vetést tíz nap alatt elvégezzék. Erre a rendelkezésre álló vetőgépek maximális — nyújtott műszak­ban és kooperációban történő — kihasználása esetén megvan­nak az előfeltételek. A tapasz­talatok szerint az elkésett ve­tés következtében a hozamok 200. de 500 kilogrammal is csökkenhetnek hektáronként, örvendetes tényként könyvel­hető el, hogy tavaly a gazda­ságok zömében a vetést agro­technikai batáridőben és meg­felelő minőségben végezték. De javult a vegyszeres gyomir­tás is. A növényzet gazdag terméssel kecsegtető fejlődését azonban a hosszan tartó aszály és kánikula meghiúsította. En­nek következtében a kerület­ben csupán 73,4 százalékra si­került teljesíteni a kukorica termelési tervét. Viszont a já­rások, illetve az egyes gazda­ságok között az eredmények­ben tapasztalt szóródások — amelyek a járások átlagában 4 tonna körüliek voltak — a szubjektív tényezők jelentős Azokban a gazdaságokban, ahol mindent elkövetnek a nagy hozamok eléréséért, az öntöző­berendezéseket is üzembe helyezték Fotó: —dek és árnyoldalai hozamalakító hatására utalnak. E tekintetben a dunaszerdahe­­lyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági üzemei újra igazolták kimagasló szaktudá­sukat, fokozott igyekezetüket és a munkához való felelősség­­teljes hozzáállásukat. Egyedül a dunaszerdahelyiek szárnyalták túl járási átlagban a hat tonnás hektárhozamot, s ezzel 98,7 százalékkal tettek eleget a kukoricatermeléói ter­vüknek. A kerület 25 mezőgaz­dasági üzeméből, ahol a kuko­rica átlaghozama felülmúlta a hat tonnát, 15 gazdaság a du­­naszerdahelyi járásból volt. Az igen kedvezőtlen időjárási vi­szonyok mellett is születtek csúcseredmények. Az élenjáró kukoricatermelők rangsorának legfelsőbb fokán — 8,02 tonnás átlaggal — a Nagymegyeri (Ga­lovo) Agrokomplex, 7,51 tonná­val a lúcsiak (Lúč), 7,27 ton­nával a zsigárdiak (Žiharec), 7,13 tonnás átlaggal pedig a csilizradványiak helyezkedtek el. A jó tapasztalatokért nem kell messzire menni, az ország határain túl, amikor ezek ide­haza is kéznél vannak, még­hozzá költségmentesen — han­goztatta Algayer elvtárs. Ezért az élenjáró gazdaságok haladó módszereit célszerű minél szé­lesebb körben elsajátítani. Az előző év ugyancsak iga­zolta a termelési rendszerek alkalmazásának létjogosultsá­gát. AVágsellyel (Šaľa) Koope­rációs Körzet Bábolnai IKK rendszerébe 27 mezőgazdasági üzem kapcsolódott be összesen 19 ezer 676 hektáron. A rend­szerbe vont korszerű termesz­tési technológia a kerületi át­laggal szemben 1,35 tonnával nagyobb termést eredményezett hektáronként Biztatóak a Ba­jai Kukorica Termelési Rend­szer eredményei is. Ezt tavaly öt gazdaságban 2700 hektáron alkalmazták 5, 93 tonnás átlag, hozammal. Tehát a kerület ve­zetői helyesen vélekednek, a­­mikor a kukoricatermelés to­vábbi belterjesítésének lehető­ségét a termelési rendszerekben látják. Az idén a termelési rendszerek keretén belül 72 ezer 848 hektáron — azaz a vetésterület 63 százalékán — termelik majd a kukoricát. Eb­ből az IKR 29 ezer hektáron, a BKR pedig 13 ezer 785 hektá­ron részesedik. Ezzel kapcso­latban azonban megszívlelen­dők Algayer elvtárs szaval, miszerint nem elegendő a ter­melési rendszer tagjává válni, hanem mindent el kell követni a termesztési technológia, tö­kéletes elsajátítása érdekében, elsősorban szigorú technológiai fegyelemmel és az agronómial munka alapszabályainak tüze­tes betartásával. A kerület gazdaságai tavaly hasznos tapasztalatokat szerez, tek a betakarítással kapcsolat­ban is, főleg a szovjet Cher­­szonyec kombájnokkal, ame­lyekből 200 darab állt rendel­kezésre. Bevezetésük óriási előnyt jelentett, mert segítsé­gükkel lehetővé vált a kukori­ca egész növényzetének beta­karítása. A jövőben viszont job­ban ki kell használni ezen kombájnok nagy teljesítményét, főleg a nedves kukorica és a silókukorica begyűjtésében. A kukoricatermelés eredményeit értékelve nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a silókukorica termesztésének színvonalát, a­­mellyel nemcsak az előző év vonatkozásában — amikor hek­táronként mindössze 28,15 ton­nát takarítottunk be —, hanem általánosítva sem lehetünk elé­gedettek. A több év átlagában elért hozamok korántsem fe­lelnek meg a biológiai anyag adottságainak, sem a kerület­ben uralkodó talaj- és éghaj­lati viszonyoknak. A helyzet javítása érdekében feltétlenül át kell térni minden mezőgaz­dasági üzemben az egységes termesztési technológiára a ter­melés hasonló intenzitása mel­lett. Ma már több élenjáró me­zőgazdasági üzemben, többek között a Csilizköz szövetkezet­ben is egységes módon ter­mesztik a szemnek való és a silókukoricát, kiváló eredmény­nyel. Ahhoz, hogy ez a gya­korlatban mielőbb kiterjedjen, gazdaságok igyekezete és meg­értése mellett a tárca részéről is meg kell teremteni a szük­séges anyagi-műszaki ellátott­ság feltételeit. A múlt évi tapasztalatok vilá­gosan igazolták, hogy a kuko­rica termesztésében inennyire fontos tényező a talaj jó víz. gazdálkodása. E tekintetben fel kell hívni a figyelmet az istál­lótrágyázás felbecsülhetetlen jelentőségére és szinte pótol­hatatlan mivoltára. A rekord­­termést elérő gazdaságukban évente a terület 25—30 száza­lékát részesítik istállótrágyá­zásban, hektáronként 40—50 tonnát is szétteregetve. Továb­bi alapvető hozamnövelő ténye­ző az öntözés. Tavaly 0,5—1 tonnás különbség volt a hek­tárhozamban az öntözött és az öntözetlen területek között. „Aki korán ad. az kétszer ad“ — tartja a közmondás, és ezt kell szem előtt tartani az idén is, mert a nedvességhiány je­lentős. Sajnos sok mezőgazda­­sági üzemben késleltetik az ön­tözőberendezések beindítását. Pedig a vetés előtti „tartalék“ öntözés igen kedvezően befo­lyásolja a kukorica későbbi fejlődését és hozamának ala­kulását. Az idei évre nézve megálla­pítható. hogy a kukoricater­mesztésben előirányzott igé­nyes feladatok megvalósításá­hoz a feltételek adottak. Első­sorban kiváló biológiai anyag áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Az előző évek. hez viszonyítva lényegesen ja­vult a növényvédő szerekkel, de főleg a gyomirtó szerekkel való ellátás. A gépesítés szín­vonala ha nem is kiváló, de legalább kielégítőnek minősít­hető. Ha az időjárás is egy ki­csit kedvez, akkor megvan a remény a kívánt termés eléré­séhez. Ezért célszerű lesz azo­kat a területeket, ahol a búza növényzete gyenge, felszántani és kukoricával helyettesíteni. Persze a legnagyobb hozamnö­velő erő az emberek munkájá­ban rejlik: a munkaszervezés­ben. az agrotechnikai fegye­lemben, a szaktudásban, az igyekezetben. KLAMARCSIK MARIA A növénytermesztésben elő­irányozott Igényes feladatok megvalósítása olyan agrotech­nikai intézkedések alkalmazá­sát követeli meg, amelyek az összes ráfordítások maximális kiaknázását eredményezik. A mült évi aszály hatását vala­­mennyi növénykultúra jelentős mértékben megsínylette. Azon­ban éppen ebben a kedvezőtlen évjáratban mutatkozott meg az irányítók és a szakemberek tu­dásának, rátermettségéinek és szervező képességének jelentő­sége a hozamok alakulásában. Többek között újra beigazoló­dott. milyen mérhetetlen tarta­lékok rejlenek a talajvízgaz­dálkodás megfelelő szabályozá­sában. Hiszen ugyanazon csa­padékviszonyok között egy-egy agronómus vagy gépesítő képes volt a kétszeresét kihozni a ta­lajból, mint mások. A műit évi nedvességhiány a termés betakarításának befe­jeztével nem ért véget, hanem érzékelhetően befolyásolta a talaj előkészítést, az ősziek ke­lését és későbbi fejlődését. Saj­nos a vízhiány a tél folyamán sem enyhült. A talaj nedves­ségtartalma a jelenlegi idő­szakban is csekély. Dél-Szlová­­kia talajaiban végzett elemzé­sek szerint 150 centiméteres mélységig a talaj víztartalma 110—130 milliméterrel keve­sebb, mint az előző évben. A téli csapadék csupán a talaj felső 40—60 centiméteres réte­gében javított valamit a víz­­gazdálkodás helyzetén, a mé­lyebb talajrétegek továbbra Is szárazak maradtak. Ebből a tényből kiindulva olyan talaj­­művelésii módszerekhez kell fo­lyamodni, amelyek a lehető legnagyobb mértékben óvják a meglévő talajnedvességet. A kedvező ökológiai feltéte­lek kialakításában jelentős sze­repet tölt be a tavaszi öntözés. Ebben az időszakban igen fon­tos a belterjes fűfélék öntözé­se, 30—40 mm-es adagban. A lucerna növényzete Is meghá­lálja a 40—50 mm-es adagü öntözővizet. Ugyanis az össz­termésen az első kaszálás ered­ménye részesedik a legnagyobb arányban, ezért is olyan ton. tos a kedvező feltételek kfala­­kítása a kezdeti fejlődés sza­kaszában. Az öntözésben első­sorbán a jól fejlett és gyom­mentes növényzeteket kell e­­lőnyben részesíteni az első vagy második haszonévben, amikor az öntözés hozamnöve­lő hatása a legnagyobb. Az őszi búza öntözésére fő­leg a lucerna után vagy az ön­tözetlen elővetemények után vetett növényzeteket ajánlatos kijelölni. A büzafajták közül elsősorban a gyengébben bok­rosodé fajtákat kell előnyben részesíteni. A cukorrépa megfelelő kez­deti fejlődése szempontjából is igen fontos az öntözés — 15— 20 mm-es adagban —, amely elősegíti az egyenletes kelést és az erőteljes fejlődést. Azon­ban figyelembe kell venni, hogy a cukorrépa öntözött kö­rülmények közötti termesztése esetén 90—100 ezer egyedszá­­mot kell biztosítani hektáron­ként. Az öntözőberendezések mi­előbbi üzemeltetése szükséges­sé teszi ezek műszaki állapo­tának felülvizsgálatát, továbbá a növényzet állapotának felmé­rése nyomán az öntözés heti időtervének a kidolgozását. Per. sze számolni kell az éjszak«! fagyok lehetőségével Is, ezért figyelemmel kell kísérni a me­teorológiai előrejelzéseket, va­lamint az Agrostav és az Álla­mi Meliorációs Felügyelőség ide vonatkozó utasításait. Az időjárás további alakulá­sát előre riem tudhatjuk. Egy azonban bizonyos: a talajok nedvességtartalma igen ala­csony, ezért mindent el kell követni ennek megóvására, il­letve pótlására. Szlovákia vi­szonylatában 200 ezer hektár öntözhető terület áll rendelke­zésre. Ezt a nem csekély lehe­tőséget mint az egyik legjelen­tősebb belterjesftő tényezőt maximálisan ki kell használ­nunk. Michal šanta agrármérnök, a Bratislava! Öntöző­gazdálkodási Kutatóintézet munkatársa Ä Juhtenyésztés nem elha­nyagolható ágazat a ha­zai mezőgazdaság szá­mára sem. A gyapjú értékes nyersanyaga textiliparunknak, amely kénytelen behozatalból fedezni a hazai szükségletet. Annak ellenére, hogy hazánk­ban a juhtenyésztés az utolsó években növekvő tendenciát mutat, korántsem lehetünk elé­gedettek. Ha áttekintjük az 1981-es statisztikai adatokat, láthatjuk, hogy 100 hektár me­zőgazdasági területre 7,3 juh jut. Sok ez vagy kevés? Ezt csak akkor állapíthatjuk meg, ha figyelembe vesszük a többi ország adatait is. Világviszony­latban a Juhállomány-sűrűség­gel a tizenhatodik helyet fog­laljuk el. Az élenjáró juhte­nyésztő országok, mint például Üj-Zéland, száz hektár mező­gazdasági területre számítva 378,2, Bulgária pedig 181,3 da­rab Juhot tartanak. Hazánkban összesen közéj 910 ezer darab juhot tartunk nyilván, ebből Csehországban 308 ezer, Szlovákiában pedig 602 ezer darabot. A juhtenyésztés időszerű kérdései Szlovákiai viszonylatban két kerület a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai termeli a leg­több gyapjút. A közép-szlová­kiai kerületben az egyik leg­nagyobb gyapjútermelö járás a Rimavská Sobota-i (Rimaszom­bat), ahol a juhtenyésztésnek és a gyapjúfeldolgozásnak ha­gyományai vannak. A járás területén jelenleg hét fajta juhot tenyésztenek. A gyapjút két átvevőhelyen vásá­rolják fel, mégpedig Jesenskén és Hnúšfán. jesenskén csak ta­vasszal, Hnúšfán pedig kisebb­­nagyobb megszakításokkal e­­gész évben. Az idén január közepén megkezdődött a COR­­RIDÄLE (ausztrál) juhok nyí­rása, ezt követik majd a Valaš­ka és a Cigája Juhok. A juh­­tenyésztők a nagyobb haszon elérése érdekében gyakran ke­verik az egyes fajták gyapjú­ját. Átvételkor néha ez a leg­jobb szakembert is megtéveszt­heti. A szerző felvétele Gyapjúfelvásárlás Sajnos igazi szakemberből egyre kevesebb van a rima­­szombati járásban. Az Idős szakemberek nyugdíjba vonul­tak, s a fiatalok pedig vala­hogy nem sietnek átvenni a stafétabotot. — Miért? — kér­deztem Kovács Gyulától, aki hosszú évek után az első fiatal ezen a pályán, s aki most ké­szül az első önálló felvásár­lásra. — Magam sem tudom, hogy miért, de szorongok egy kicsit, pedig tavaly jó tanítómesterre találtam Ián Gregčo személyé­ben. Nem is a munka, talán a felelősség súlya az, ami ölöm­ként nehezedik Ilyenkor az ember vállára. A terméket úgy kell felvásárolni, hogy minősé­gileg teljes mértékben megfe­leljen a feldolgozó üzemeknek, különben nem veszik át a szál­lítmányt. Ügyelni kell a helyes válogatásra, arra, hogy a gyap­jú a minőségének megfelelően legyen besorolva. Figyelni kell a nedvesésgre, mert a túl ned­ves gyapjú (17% feletti) be­melegszik, befülled. Csak élő juhről szabad gyapjút felvásá­rolni, — a holt gyapjú, az el­pusztult állat gyapjúja nem ru­galmas. rántásra elszakad — és még sorolhatnám tovább a hasonló követelményeket, me­lyekkel egy felvásárlónak tisz­tában kell lennie. A másik oldalról véve, ez megtiszteltetés és alkalom szá­momra, hogy bizonyítsak. Most megmutathatom, hogy nagyobb feladatok megoldására is képe« vagyok. Biztató, hogy Jó segí­tőtársakra támaszkodhatok. Va­lamennyien több éves gyakor­lattal rendelkeznek, van olyan is közöttük, aki csaknem har­minc évet töltött a szakmában. Farkas Ottó X Pótoljuk a csapadékhiányt!

Next

/
Thumbnails
Contents