Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-07 / 14. szám

r m t utóbbi években ked-Л vezó fejlődésnek Indult 1 * a háztáji nutriatenyész­tés. Ehhez egyebek között az öllatok látszólagos Igénytelen­sége is hozzájárulj. Persze rö­videsen kiderült, hogy rosszul teszí, aki az igénytelenséget általánosítja, akár a takarmá­nyozás, akár a tartási körül­mények vonatkozásában. Elfo­gadható szaporulatot, jó te­nyésztési eredményt csak azok tudnak elérni, akik jól Ismerik az állatok sajátos tulajdonsá­gait és igényeit. Sorainkkal — megfelelő szakirodalom hiá­nyában — a nélkülözhetetlen Ismeretek gyarapítását kíván­juk szolgálni. A faj természetes élőhelyét tekintve, igencsak eltérő ég­hajlati viszonyokkal találkoz­hatunk. A trópusi klímától a hideg övezetig a nutria minde­nütt megtalálható, tehát érthe­tő. hogy ennek megfelelően több alfaja alakult ki. Azon­ban ezeknek mindegyikére jel­lemző. hogy életterükben vala­milyen vízfelületnek feltétlenül lennie kell. A nutria kimon­dottan igényes a víz tisztasá­gára. A lebegő anyagokkal szennyezett, zavaros vizet nem kedveli, csak az élő, öntisztu­lásra képes, növényekben gaz­dag vízfelület közelében ver tanyát. A nutria testének felépítése a vízi élethez alkalmazkodott. Mellső végtagjai rövidek, in­kább csak a takarmány megfo­gására alkalmasak. A hátsó vég­tagok jóval erősebbek, hosszú ujjakban Végződnek, melyek között úszóhártya található. A nutria jó úszó, viszont a szá­razföldön nehezen mozog. Az úszóhártyákon kívül a száj­­üregben, az orrgaratban és a hallóvezetékben található víz­elzáró lebenyek is bizonyítják, hogy az állat anatómiai felépí­tése a vízi életnek megfelelően alakult. További érdekesség az emlők elhelyezkedése a nősté­nyen. A 8—10 csecsbiinbót az oldalakon találjuk, csaknem az állat hátán. Ez lehetővé teszi az anyának, hogy a sekély víz­ben hasalva vagy akár úszás közben is táplálhassa kicsi­nyeit. A nutria háziasítása nem régi keletű. A tervszerű kiválasztá­son, a mesterséges szaporítá­son és a színváltozatokon kí­vül, alig van eltérés a vadon élő és a tenyésztett példányok tat, hogy az anyák első 2—3 ellése adja a legjobb ered­ményt. Ugyanakkor a legjobb szaporaságot feltehetően akkor érjük el, ha a bak ellés után azonnal befedezi az anyát. Ilyenkor ugyanis nagyobb a megtermékenyülési esély. Az első lwarzás általában 1—6 nappal az ellés után jelentke­zik, de csupán 1—3 napig tart. A bak ebben az időszakban* között. A házi tenyésztés 60— 70 éve persze nem is elég ah­hoz, hogy a lényeges változá­sok öröklésileg rögzítődjenek. Viszont komoly eredményt ér­tünk el az állatok vadságának mérséklésében. A házi szaporí­tás következtében fokozatosan csökken az agresszív, harapós, támadó kedvű példányok szá­ma. Ez persze érthető Is, hiszen senki nem akar agresszivitás­sal jeleskedő állatokat tenyész­teni, mert a nyugodtabb vér­mérsékletű egyedek jobb ta­karmány-értékesítők, falkásítá­­suk és pároztatásuk is köny­­nyebben megoldható. A nutria színét illetően, több változatról, mutációról beszé­lünk. A legelterjedtebb stan­dardon kívül fekete, fehér, arany és több pasztell válto­zattal találkozhatunk. A mi értékesítési körülményeink kö­zepette Inkább csak a prém minőségének, az állat szápora­­ságának, tartási tulajdonságai­nak, valamint a testnagyságnak van jelentősége. Megbizonyo­sodtunk afelől, hogy a tenyész­tési költségek nagyobb mérték­ben csökkennek, mint ahogy a szaporulat emelkedik. Az alom­szám értékelése arra is rámu­többször felkeresi az ivarzó nőstényt, de arról nincsenek megbízható adataink, hogy ez javítja-e az alomszámot. Ami a szaporaságot illeti, az elért eredmény az állatok erőnlété­nek, a tartási körülményeknek és a takarmányozásnak a függ­vénye. Ha figyelembe vesszük a nutria 128—130 napig tartó vemhességéí, a legjobb anyák­tól évente akár 15 fiókát Is nyerhetünk. Persze elég gya­kori — vagy mondjuk inkább, hogy általános — a tízen fe­lüli szaporulat. jó tudni, hogy a rágcsálók — ide soroljuk a nutriát is — nem olyan érzékenyek a ro­kontenyésztésre, mint a többi háziállat. Zárt állományforgő esetén, amikor arra törekszünk, hogy néhány generáción ke­resztül idegen állat ne kerül­jön be az állományba, a rokon­­tenyésztés elkerülhetetlen. Több tenyésztő vallja, hogy 9 zárt állományforgónak nagy előnye, hogy jobban megismerhető az állomány, pontosababn figye­lemmel lehet kísérni a csalá­dok ivadékainak eredményeit stb. Az ilyen állomány gyorsan egyöntetűvé válik, a folyama­tos kiválasztás során a gyenge, továbbtartásra alkalmatlan e­­gyedek gyorsan eltávolíthatók az alapállományból. Több te­nyésztő a kiemelkedő teljesít­ményű bak leszármazottaira alapozva alakítja ki a tenyész­­vonalakat; például a kiszemelt apaállatot — egy nemzedék ki­hagyásával — az unokák pá­­roztatására használják. "A zárt tenyésztési rendszer járvány védelmi szempontból ki­mondottan előnyös. Több fer­tőző megbetegedés — közöttük az emberre is veszélyes szal­­monellózis — általában rejtett alakban fordul elő az állomá­nyokban. A fertőzéstől mentes állomány tehát az újonnan vá­sárolt, látszólag egészséges egyedektől elkaphatja a beteg­séget. Ha a zárt vonalak nem . is mentesek a fertőzéstől, a be­tegséggel kapcsolatos veszte­ségek Idővel megállapodhatnák néhány megbetegedésnél. A nutria elhelyezésével és tartásával kapcsolatos vélemé­nyek távolról sem egységesek. Az intenzív, ketreces tenyész­téssel kapcsolatos vélemények Is különbözőek. Vannak !ö eredmények a vízmedencés módszernél, de a szárazon tar­tott állományoknál is. Állat­egészségügyi szempontból két­ségtelen, hogy a hagyományá­nak mondott, vízmedencét al. kalmaző módszer esetén igen kqmoly a víz elszennyeződése, ha a medencében a vizet csak időközönként cserélik. Ennek megfelelően nő a fertőzés ve­szélye, elsősorban a szopós ki­csinyek számára. Sajnos elég gyakori látvány, hogy a me­dencében úszó nútriának a feie jóformán ki sem látszik a víz felszínén lebegő ürülékből. A vízmedence gondozása, a víz rendszeres cseréjének szüksé­gessége, illetve a medence tisz­togatásának elkerülhetetlensége igencsak munkaigényessé teszi a nutrtatenyésztést. Dr. Kórósi Rudolf, állatorvos A gortvai Unter Isiván ga­lambász .nevét Járásunk, sőt hazánk határain túl is sokan Ismerik. Gyönyörű parókás an­gol galambjai sok jeles kiállí­táson megnyerték az értékelő szakemberek és a látogatók tetszését, következésképpen te­nyésztőjük egyre több elnyert díjjal büszkélkedhet. Unter István húsz éve fog­lalkozik behatóan a galambte­nyésztéssel. Tagja az ostraval központtal tevékenykedő klub­nak, kedvenceivel rendszeresen részt vesz a járási, a kerületi, valamint az országos és a nem­zetközi seregszemléken. Ga­lambjai tavaly Ostraván és Kralovicén tiszteletdíjat nyer­tek, a magyarországi Nyíregy­házáról pedig faftagyőztesként tértek meg. A korábbi hazai versenyeken /Nitra, Brno, Plzeň, Hradec Králové) szintén több alkalommal nyertek galambjai tiszteletdíjat, és akkor a járást meg , a kerületi kiállításokról még nem beszéltünk. Unter István egyébként is lelkes állatbarát. Mivel Gortván egyelőre nem vert gyökeret a szervezett állattartást mozga­lom, néhány társával együtt az SZKSZ fesenskéi helyi szer­vezetében dolgozik. Juhokat, nyulakat meg baromfit tenyészt s szabadidejének nagyobb ré­szét e kedvtelésének szenteli. Ha egyszer mégis megalakul Gortván a kisállattenyésztők szervezete, abban bizonyára a neves galambásznak is jelentős szerepe lesz. Kép és szöveg: Farkas 0. <* > A lehetőségek kihasználására törekednek Nemrég Nededen (Negyed) Jártunk. A község kertészkedő! mozgalmának hagyományai, e­­redményei és fejlesztési lehe­tőségei felől Izsák Józseffel beszélgettünk. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége helyi alapszervezetének egykori ala­pító tagja jó pár éve titkári minőségben intézi a szerződé­ses háztáji árutermeléssel fog­­ialatoskodók ügyes-bajos dol­gait. r Vendéglátónk elmondta, hogy a faluban jó és gazdag hagyo­mánya van a háztáji kertész­kedésnek. Évtizedekkel ezelőtt kevés jó földje volt a falunak, ezért a néhai gazdák a szerény jövedelmet biztosító gabonák és kapások helyett a piacokon igencsak keresett zöldségnövé­nyek termesztését választották. Egy időben hagymásoknak, ké­sőbb káposztásoknak, újabban meg uborkásoknak nevezik a falu kistermelőit. Ezzel azt is elárultuk, hogyan változott a piac, és ezzel összefüggésben a termelők érdeklődése. Úgy mondják, volt is meg van Is becsülete a piacokon az itteni terményeknek. Volt Idő, ami­kor egy kosár vöröshagymáért ugyanannyi gabonát kaptak a termelők. Amikor mások is megtanultak vöröshagymát ter­melni^ a falubeliek átváltottak a káposztára. Kevés eret tar­talmazó, finom levelekből álló, kőkemény káposztát termeltek, nem volt gondjuk az értékesí­téssel. Most inkább salátaubor­kát meg egyéb, helyben érté­kesíthető zöldséget termelnek, természetesen szerződéses ala­pon. Persze, ha itthon nem kell az árujuk, főidényben bizony még most is többen nyakukba veszik az országot. Jó partner a Zelenina, mondogatják, de azért annyira nem Jó, hogy a kistermelők teljes árukínálatá­nak felvevőpiacot tudna bizto­sítani. No, de ne vágjunk elébe a dolgoknak, hiszen még azt sem tudjuk, hogyan is vert gyöke­ret a községben a tervszerű háztáji árutermelési forma? Izsák Józsefé a szó. — A mi falunkban hetvenhá­­romban alakult meg a kertész­­kedőket tömörítő alapszerve­zet Néhány lelkes kistermelő­vel hetekig jártuk a falut, de végül Is elértük, hogy a sors­döntő tanácskozásokon har­minchármán szavaztunk a szer­vezett tevékenység mellett. A korabeli Igényeknek megfele­lően, salátával és fokhagymá­val indultunk, de pár év múlva már ml is fóliáztunk. Az első felvásárló központot hetven­hétben nyitottuk, ami újabb lendületet adott a mozgalom­nak. Most két megbízott felvá­sárlónk van, de alighanem még egy központot kell nyitnunk, mert nagy a falu, sok a ter­melő és a két felvásárló nem győzi a munkát. Az elmondottak igazolására, ejtsünk néhány szót a háztáji árutermelés múlt évi eredmé­nyeiről. Mint megtudtuk, a fa­luban tavaly 475 tagja volt a kertészkedők alapszervezeté­nek. A kistermelők összesen 6.7 millió korona értékben szállítottak zöldséget a háztá­jiból. Ha figyelembe vesszük, hogy a családok zömmel 6—7 áras házikertet’ művelnek, ak­kor az elért forgalom igencsak komolynak mondható. Persze, az esetek többségében .legalább kétszeri terület-kihasználásról kell beszélni, node azért van a föld, hogy teremjen. — Ha már értékelünk, hadd mondjam el azt Is, hogy a jel­zett forgalom nem tükrözi tel­jes mértékben alapszervezetünk tagjainak szorgalmát — Jegyez­te meg Izsák ©Ívtárs. — igaz, hogy legutóbb 520 tonna salá­tauborkát, 95 tonna görögdiny­­nyét, 80 tonna paradicsomot, több ezer karalábét, karfiolt. sok-sok láda retket, karottá*, zöldhagymát és egyéb zöldség­félét értékesítettünk, de ugyan­akkor legalább egy millió' ko­rona értékű zöldséget beszán­tottunk, illetve elpocsékoltunk, mert nem akadt rá vevő. Hogy csak egy példát említsek, kö­rülbelül 12—15 mázsa fokhagy­ma még mindig a padlásainkon várja sorsának beteljesülését. Hogy az évente ismétlődő értékesítési gondok mennyire befolyásolják a termelőkedv alakulását? Cgy tűnik, ebben a községben még bizakodóak az emberek. Az alapszervezet tagjainak száma ezúttal 51 tő­vel gyarapodott s a kisterme­lők 922 tonna zöldség értéke­sítésére kötöttek szerződést a Zelenina nemzeti vállalat ga­­lantai üzemével. A megállapo­dás 14 féle zöldséget említ. A nagyobb tétel megint uborka, paprika, paradicsom és görög­dinnye lesz. Mivel a kertész­kedők a jelzettnél lényegesen nagyobb teljesítményre képe­sek, felvették a kapcsolatot а Nové Zómky-i (Érsekújvár) konzervgyárral, amelynek cse­resznyepaprikát, vöröshagymát, meg paprikát fognak termelni. Azonkívül 350—400 tonna salá­tauborka megtermelését is vál­lalnák, de még nem találtak rá felvásárlót. —deK A szőlőtermesztés fejlesz­tésében és boraink mi­nőségének javításában jelen'ős szerepük van a bor­versenyeknek. Éppen ezért őrömmel nyugtázzuk, hogy a nagyüzemek több évtizedes múltra visszatekintő hagyomá­nya mellettt, újabban a kerté­szeti alapszervezetek is egyre gyakrabban rendeznek ilyen versenyeket. Az elmondottakból kiindulva talán nem árt, ha tömören ösz­­szefoglaljuk — mi minden szük­séges egy jó borversenyhez s hogyan is zajlik a minták értékelése? \ szervezőknek mindenek­előtt a bíráló bizottság összeál­lításáról kell gondoskodniuk. A csoport 3—5 tapasztalt szak­emberből álljon. Persze a hoz­záértés önmagában nem elég. Ha valóban hiteles eredmé­nyekre vágyunk, akkor nagyon ügyeljünk arra, hogy kizáró­lag egészséges (a nátha is be­tegségnek számít), jó látású, szaglású és ízlelésű egyénekre bízzuk az értékelést. \ csendes, világos és fűtött helyiségben minden bizottsági tagnak külön asztalt kell biz­tosítani. tegyen kéznél gyer­tya. minden asztalon alma vagy sajt — esetleg mind a kettő —, hogy a bírálók kós­tolgatás közben tetszés szerint fogyaszthassanak valamit a jó 3 Ízlelési készség megtartása ér­dekében. A verseny természetesen tit­kos, vagyis a beérkezett mintá­kat nyilvántartásba vétel ntán számokkal kell ellátni, hogy a zsűri ne tudja, kinek a borát értékeli. A bor elbírálását érzékszer­veinkkel végezzük. Szemünk az ital tisztaságát, színét és fé­nyét értékeli, orrunk a bor illatát, bukéját, nyelvünk pedig az izét minősiti. S még a fü­kelleines, melynél érezhető a szőlőtől származó, enyhe érési illat. A fiatal bornak újbor il­lata van, ami a seprőtől és a széndioxidtúl ered. A félben tartót hordóból származó bor puha az oxidációtól. A borhibát meg a direkttermő szőlőt a sza­gáról lehet megkülönböztetni. Figyelmes szaglással a bor be­tegségei is megállapíthatók. A BORVERSENYEKRŐL lünknek is akad dolga —■• po­hárba töltéskor a bor hangját rögzíti. A tisztaság elbírálása során találkozunk átlátszó és nem átlászó, illetve fényes, tükör­tiszta vagy fénytelen, homá­lyos. fátyolos, esetleg törött borokkal (ha a zavarosság mellett színváltozás is jelent­kezik). A bor színének értékelésekor abból indulunk ki, hogy az ital színe összefügg a fajtával és a minőséggel. Az újborok majd­­nom színtelenek, de később már színárnyalatokkal találkozunk. A Zöld veltelini például vilá­gossárga, az Olasz rizling zöl­desfehér stb. A minőségi borok aranysárgák (tokaji), a vörö­sek világosak (siller) vagy sö­tétek (Bikavér), attól függően, hogy milyen az évjárat, illetve milyen technológiával volt a szőlő feldolgozva. Az illat (búké) többnyire A zamat elbírálásában a szaglásnak és az ízlelésnek egyaránt szerepe van. A zamat mindig a szőlőtől származik és lehet kellemes vagy kellemet­len. Az illat és a zamat együtt adja a bor ízét. Ha több min­tát ízlelünk egymás után, köz­ben mindig várni kell egy ke­veset. amíg az előző bor íze eltűnik. Előbb mindig a bor egészségi állapotát vizsgáljuk, s csak végül értékeljük az al­kotó részek összhangját. Az al­kotó részek közül elsőként mindig a sav tűnik ki. Az éret­len szőlőből sajtnlt bor kelle­metlenül savanyú. A savtarta­lomnak összhangban kell len­­n:e az ital összetételével. Pél­dául az Olasz rizling savban gazdag, ellenben a csemegefaj­ták bora savszegény. A cser­savnak főleg a vörös borokban van nagy szerepe A jó vörös bor kellemesen fanyar. Ugyan­ez a fehér boroknál hiba és többnyire kocsánvizzel jár együttt. A borok értékelésekor 100 vagy 20 pontos elbirálási mód­szert alkalmazhatunk. A száz­pontos értékeléskor a tiszta­ságra 8, színre 12, illatra 20, zamatra 40. az összbenyomásra 20 pont adható. Ez a fehér bo­rokra vonatkozik. A vörös borok értékelése annyiban különbözik, bogy fontosság szempontjából helyet cserél a szín és az illat, s ennek megfelelően itt a színre 20, az illatra pedig 12 pont adható. A nemzetközi fó­rumokon használatos 20 pon­tos értékelés alkalmazásakor a tisztaságra 2, színre 2, illat­ra 4, Ízre és összbenyomásra pedig összesen 12 pont Ítélhető meg. Az elmondottak alapján ki­váló (aranyérmes) az a bor, amely 18,51-nál több pontot ka­pott. A 17,01—18.50 pontszámú borok nagyon jók (ezüstérem), a 15,51—17,00 ponttal jutalma­­zottak jók (bronz). A 15,50-né! kevesebb pontot kapott bor gyöngének minősítendő. Mindezt nem azért mondtuk el, hogy az értékelő bizottság­ba meghívott szakembereket okítsuk, hiszen ők már meste­rei a borászatnak. Inkább a kertészkedők, a háztáji szőlő­­termelők munkáját kívánjuk segíteni, hogy magok is érté­kelhessék boraikat és a minta kiválasztásában is szakszerűen járjanak el. Vasas Ferenc, Búcs (Búi!)

Next

/
Thumbnails
Contents