Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-07 / 14. szám

lalajforgatás könnyebben A tala jfurgatás fontos mű­velet, csak éppen nehéz, mert kisgépekből kevés van, lovat már alig tartanak, a nagy erőgépek pedig gyak­ran be se jutnak a házi ker­tekbe. Vagyis marad a kézi talajforgatás, az ásás. Sokáig én is így művel­tem a kertet, de amikor kezdett nehezemre esni a munka, más megoldást ke­restem. Szétszedtem a régi­régi szecskavágőt, csak a főtengely maradt meg a haj­tókerékkel. Ezt a kert egyik végén a földterület közepén állítottam le. A kert másik végén oszlopokra fémcsövet erősítettem, arra pedig csi­gát szereltem. Kerítettem egy 3 mm átméhőjű, a ker­tet kétszer végigérő drót­kötelet, melynek egyik vé­gét a szecskavágó főtenge­lyére kötöttem. Ezt köve­tően a kötelet kihúztam, át­vezettem a kert másik vé­gén felállított csigán, majd a másik végét a mankós ekére kapcsoltam. A szecskavágót villany­­motor hajtja úgy mint haj­danán. A fötengeny felte­keri a drótkötelet s a csiga­áttétel segítségével az el­lenkező irányba húzza az ekét. Az újabb fogást a csi­ga elmozdításával, a szántás mélységét pedig a csorosz­­lya elé szerelt kerék segít­ségével lehet beállítani. Ilyen módszerrel a szán­tás gyorsan és könnyen el­végezhető. Persze kell egy segítőtárs, aki a villanymo­tort kezeli. A szántást a ré­gi szecskavágótól kezdem, ■ amikor a kert túlsó vé­gére érek, a motort ki kell kapcsolni. Módszerem egyet­len hátránya, hogy csak egy irányba tudok szánta­ni, s minden barázda után az ekét vissza kell húznom a kert másik végére. Ilyen­kor a szecskavágó tengelyét szabadra kell állítani, hugy a drótkötél lassan leteke­redhessen. Persze egy kis módosítással az oda-vissza szántás is megoldható len­ne, de esetemben erre nin­csen szükség. hiszen az alig 4 áras területet így is játszva megművelhetem. Majoros Viktor KÉRDÉS: A külföldi lapokban újabban sok érdekes írás foglalkozik a biológiai növényvédelem és kertművelés előnyeivel és le­hetőségeivel. Jó lenne tudni, hogy ezzel kapcsolatban mi­lyen a hazai szakvélemény?! I. B„ S. VÁLASZOLUNK: Igaza van, a külföldi szak­sajtó az utóbbi időben valóban komoly teret szentel’ a külön­féle biológiai módszerek nép­szerűsítésének. Például a ma­gyarországi Kertészet és Szőlé­szet tavalyi számaiban több olyan cikket is olvastam, me­lyekben hasznos ötletek és ta­­tanácsok találhatók a biológiai növényvédelemmel és kertmű­veléssel kapcsolatban. Nagyon érdekes egyebek között a dombágyásos zöjdségtermesz­­tési módszer, melynek során műtrágyát egyáltalán nem, nö­vényvédő szert pedig csak mi­nimális mennyiségben használ­nak a kertészkedők. Sok konk­rét tanácsot közöl a lap a Bio­ötletek sorozatban is, ahol mindenekelőtt a növényvéde­lemben használatos vegyi ké­szítmények különféle növényi kivonatokkal történő helyette­sítésének lehetőségeit népsze­rűsítik. Minden jel arra utal, hogy a kertészkedésben is olyan hely­zet alakult ki, mint a humán gyógyászatban, ahol ismét elő­térbe került a gyógynövények használata. Sajnos, mindkét esetben nehézségekkel kell szembenézni. Elsősorban . az okoz gondot, hogy a gyűjtésre vállalkozóknak ismerniük kell a növényeket. Ez a probléma a növényvédelemben persze nem olyan nagy mint a gyógyá­szatban, mivel itt csupán né­hány növényről van szó. Más lapra tartozik, hogy ezeket is gyűjteni, szárítani is tárolni kell valahol. Az elmondottak ellenére úgy gondolom, hogy érdemes eze­ket a módszereket vagy recep­teket kipróbálni és Idő mintán közreadni a szerzett tapaszta­latokat. A biológiai növényvédelem­nek véleményem szerint, első­sorban a zöldségtermesztésben van jövője. A gyümölcstermesz­мшигдиши tésben a biológiai növényvéde­lem alkalmazása főleg azért bonyolultabb, mert több éves kultúrákról van szó, és fáinkat lényegesen több károsító ve­szélyezteti mint a zöldségnövé­nyeket. Hogy csak egy példát említsek: napjainkban nehéz lenne elképzelni az almaler­­mesztést vegyszerek használata nélkül. Ha nem permeteznénk rendszeresen a fákat, a termés nagyobb hányada minden bi­zonnyal férges lenne. Persze jó tudni, hogy a hazánkban használatra engedélyezett nö­vényvédő szerek között már biológiai eredetű készítmény is van. A Dipel néven ismert ro­varölő szer a Bacillus thurin­­giensis spóráit tartalmazza és hernyókártevök (gyűrűslepke, aranyfarú lepke, araszolok, ká­posztalepke) ellen használható. Hatását az almamoly elleni kí­sérletekben is megvizsgálták, de sajnos nem nyújtott kielé­gítő eredményt. A szaklapok az utóbbi idő­ben sokat írtak a piretroidok­­ról. Pedig nem is új dologról van szó. A Chrysanthemum nö­vényekből nyert természetes hatóanyagokat már évtizedek­kel ezelőtt használták. Előbb a háztartásban rovarok irtására, később növényvédelinre is. A szintetikusan előállított piret­­roldoknak Is hasonló a fel­használási területe, de ezek hatása tartóáabb mint a ter­mészetes piretroidoké. A biológiai növényvédelem­mel kapcsolatban fontosnak tartom elmondani, hogy a szin­tetikus növényvédő szerek en­gedélyezését több éves labora­tóriumi kísérletezés és szabad­földi ellenőrzés-előzi meg. Ezen vizsgálatok során határozzák meg a készítmény hatásspekt­­trumát, valamint a kötelező élelmezés-egészségügyi várako­zási időt. Igaz ugyan, hogy a természetes növényi kivonatok nagy része élelmezés-egészség­ügyi szempontból nem veszé­lyes, ennek ellenére mégsem ártana a gyakran javasolt ha­tóanyagokat ilyen szempontból Is megvizsgálni, illetve kísérle­tek során meggyőződni a káro­­sítók elleni hatásukról. Egy szó mint száz, a bioló­giai növényvédelemnek van jö­vője, érdemes foglalkozni ve;e. De' mivel nagyobb részt isme­retlen összetételű anyagokkal állunk' szemben, mindig le­gyünk óvatosak és házi kísér­letezés esetén permetezés után mindig tartsunk néhány napos várakozási időt a fogyasztásig, illetve a szállításig. És persze ne feledkezzünk meg arról, hogy sem a vegyszerek, sem pedig a biológiai módszerek önmagukban nem nyújtanak tökéletes védelmet a károsítok ellen. Csakis a beavatkozások összességével (megfelelő kör­nyezet biztosítása, vetésforgó megtartása, kártgyök összegyűj­tése és megsemmisítése stb.) érhetünk el a növénytermesz­tésben elfogadható eredménye­ket. Maflák György agrármérnök. &kl «jigűjfcüni ? Csalán Ismert gyomnövény, érintése égető fájdalmat okoz. Májustól szeptemberig virágzik, legin­kább a vizenyős területeket kedveli. Helyenként úgy elsza­porodott, hogy akár kaszával is gyűjthető. Értékesítésre a levelét vagy a zsenge, leveles szárat gyűjt­jük, házi felhasználásra a gyö­kér is kitűnő. Leveleit gumi­kesztyűben csipegetjük le, szá­rát sarlóval vágjuk, gyökerét könnyen kihúzhatjuk az avar­ból. Szárítani padláson a legjobb. Ha erre nincs mód, akkor na­pon előszárítjuk, majd fél nap múlva árnyékos helyen szárít­juk tovább, hogy a drog szép zöld maradjon. Száradási arány és felvásárlási ár: levélnél 5:1 A drog házilag cukorbaj, és 15 korona, a leveles szár ppe-, máj- és reumatikus bán­esetében 5:1 és 6 korona. talmak esetén hasznosítható. Zöld levele serkenti a bélmű­ködést, gyógyítja a vérszegény­séget. Zsenge hajtásaival a reu­matikus fájdalmaktól szenvedő testrészek gyógyíthatók (enyhe veregetés). A zsenge növény nedve toroköblítőként í torok­­gyulladás] vagy serdülőkori pattanások kezelésére jó. A gyökér főzete vagy alkoholos kivonata hatásos hajhullás el­leni szer. A gyökeret 10 nap’g kell tiszta szeszben áztatni, majd a leszűrt oldattal na­ponta egyszer kell jól bedör­zsölni a fejbőrt. Leveléből és szárából tea ké­szíthető. A száraz, apróra tőrt vagy vágott levélből három csészényi teához 1 evőkanál­nyira van szükség (forrázás). Az ugyancsak felaprított, leve­les szárból 3 evőkanálnyit for­rázunk le egy csésze vízzel, A kilúgozás mindig 10 percig tartson. Mérgezéstől vagy ká­ros mellékhatástól rendszeres fogyasztás esetén sem kell tár­tául. Dr. Nagy Géza 1984. április 7. A szetei (Kubáňovo) Nagy István több mint három évtizeden át állatgondozóként dolgozott a szö­vetkezetben, és szabadidejének nagyobb hányadát is állattartás­sal töltötte. Kezdetben csak ba­romfit tenyésztett, később juho­kat meg nyulakat is. Évente 60—* 60 pecsenyenyulat adott át a fel­vásárlóknak. Most, hogy nyugdí­jas lett, több ideje, meg ereje mai rád a háztáji állatállomány fej-' leszt.ésére és* ellátására. Ígéri, hogy vágónyúlból már az idén legalább 150-et értékesít. Kép és szöveg: Belányi János 1 A szlovákiai nyulászok kö­zelmúltban megtartott, sorrendben immár XII. országos konferenciájának részt­vevői megelégedéssel nyugtáz­hatták. hogy a szerződéses ház­táji nyúltenyésztési mozgalom tavaly semmit sem veszített korábbi népszerűségéből. A fel­vásárlásban elért sikerek, illet­ve a meghirdetett szocialista versenymozgalom eredményei egyértelműen arra utnlnak, hogy a szervezett kisállatte­­nyésztök és a háztáji állattar­tók körében tartóson emelkedő tendenciát mutat a nyulászat iránti érdeklődés. A múlt évi eredmények érté­kelésekor kiderült, hogy a pe­­csenyenyulak felvásárlásával inegbizotl nyitrai ( Nitra) BRAN­­KO Közös Mezőgazdasági Vál­lalat ezúttal is lényegesen túl­teljesítette feladatát: összesen 753 ezer 543 vágóérett nyulat vett át a háztáji tenyésztőktől, ami az eredeti irányszám 7.8 százalékos túlteljesítését jelen­ti. Hogy a fejlődésben komoly léptekkel haladunk előre, azt talán az érzékelteti leginkább, hogy 1882-höz képest a felvá­sárlásban 25.2 százalékos növe­kedést lehetett elkönyvelni. Mindent egybevetve, a BRAN­­KO nyúlfelvásárló részlege a múlt évben 40 millió koronát meghaladó forgalmat bonyolí­tott le. S mindezt annak elle­nére, hogy a vállalat kezdeti nehézségekkel küszködő rima­­szombati (Rimavská Sobota) üzeme — a kelet-szlovákiai és közép-szlovákiai járásokban ta­pasztalt fellendülés ellenére — csupán 88,2 százalékra tudta teljesíteni felvásárlási felada­tát. A verseny eredményeit te­kintve, továbbra is a nyugat­szlovákiai kerület vezet az ér­tékesítési feladatuk teljesítésé­ben. A kerület járásaiban ta­valy több mint 577 ezer vágó­nyúl került felvásárlásra, vagy­is az itteni állattartók 15,4 szá­zalékkal túlteljesítették év ele­jei ígéretüket. A kelet-szlová­kiai kerületből több mint 81 ezer pecsenyenyulat kapott a vállalat. Ez a mennyiség 2,5 százalékkal volt több az év elején jelzettnél. A közép-szlo­vákiai kerület ugyan majdnem kétszer ennyi vágóérett állatot szállított, viszont korábbi ígé­retét csak 82 százalékra telje­sítette. Ha a járások viszonylatában végzünk hasonló elemzést, ak­kor mindenekelőtt azt kell rög­zítenünk, hogy az évek óta él­lovasként emlegedtett duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) járás továbbra is megőrizte vezető szerepét. Az itteni állat­tartók több mint 111 ezer nyu­lat értékesítettek, vagyis túl­tettek az egész kelet-szlovákiai kerületen ■ majdcsakneiu be­fogták a közép-szlovákiai kerü­letet is. Legnagyobb vetélylár­­suk az érsekújvári (Nuvé Zám­ky) és a lévai (Levice) járás, de — mint azt az idei ígéretek is jelzik — a dunaszerdahelyiek mindent megtesznek elsőbbsé­gük megtartásáért. A közép­­szlovákiai kerületben a rima­szombati, a Liptovský Mikuláš-i és a prievidzai, a kelet-szlová­kiai kerületben pedig a nagy­­mihályi (Michalovce) és a kas­sai (Košice) járás tenyésztői járnak jó példával az élen. E járásuk sikerei, valamint a felvásárlási eredményekben mu­tatkozó lényeges különbségek egyaránt arra utalnak, hugy Szlovákiában még óriási lehe­tőségek kínálkoznak a háztáji nyültenyészlés fejlesztésére. Az eddigi eredmények, illetve a kínálkozó lehetőségek isme­retében fenntartás nélkül egyet kell értenünk Karol Vrba ag­rármérnöknek, a mezőgazdasá­gi tudományok kand’dátusának, a BRANKO igazgatójának véle­ményével, aki meggyőződéssel vallja, hogy egy kis igyekezet­tel már az idén biztosítani le­het az 1 millió .vágónyül felvá­sárlását. Ggy tűnik, a járások és a kerületek is felmérték a fejlesztési lehetőségeket, mert a szerződésben rögzített elkép­zelések igenis reálisnak tartják ilyen színvonal elérését. A nyu­gat-szlovákiai kerület Б80 ezer, a közép-szlovákiai 20(1 ezer, a kelet-szlovákiai ped;g 120 ezer pecsenyenyül értékesítésére tett ígéretet. A nyulászokon a sor, hogy bebizonyítsák, képesek ekkora feladat teljesítésére. De nagy munka vár a felvásárló szerve­zetre is, hiszeh valóban jól kell szerveznie az átvételt, no meg persze a tápellátást is, hogy további tenyésztőket nyer­hessen meg ennek a hasznos időtöltésnek. A jelek szerint a vállalat komolyan veszi felada­tát. Hogy - ennek igazolására csupán egy példát említsünk — a vállalat egyik telepén (Pod­­hurany) néhány hónapja kez­detét vette a tenyészállat-sza­porítás. A telepen olyan te­nyészállatukat nevelnek a kis­­tenyésztök részére, amelyek évente legalább 42 utód fel­nevelésére képesek, s melyek­nek utódai 3 hónap alatt elérik a vágóérettséget. Tehát amo­lyan valódi pecsenyenyúlról van szó, amely háztáji feltéte­lek közepette is rövid időn be­lül megkétszerezheti a vágó­­nyúl-elűállítás intenzitását éa jövedelmezőségét. A tenyészál­latok forgalmazása rövidesen kezdetét veszi — a feltételek­ről külön cikkben beszámolunk —, ami remélhetőleg hozzájá­rul majd a háztáji nyúltenyész­­tés még gyorsabb fejlődéséhez. ^ ka —

Next

/
Thumbnails
Contents