Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-07 / 14. szám
' 1984. április 7. SZABAD FÖLDMŰVES A híres huél hétszintes pagoda November 24-én, reggel 8,00 órakor Indult autóbuszunk Huéba. Da Nangot elhagyva rátértünk a Saigon Hanoi távolsági országúira. Ez a kb. 1600 kilométer hosszú útvonal az ország legfontosabb gazdasági ütőere volt a gyarmati múltban, s maradt a szocialista jelenben Is. Stratégiai Jelentősége révén a felszabadító harcok Idején sok véres csata folyt a környékén. Rövid pihenő- a magaslaton. Hatalmas betonbunkerek egész sora. Még a franciák építették. Gyönyörű kilátás a Da Nangi öbölre. Odaképzelem az amerikai flotta hadihajóit — itt szálltak annak idején partra a tengerészgyalogosok ... Vagy 30—40 kilométeres, nyaktörő szerpentinekben gazdag útszakasz végén feltűnik Hűé. Külvárosa Da Nangra,emlékeztet. Hatalmas folyó, a htd- Ján haladunk éppen. Az Illatozó folyó. Sárgás, homokos, zavaros víztömege lomhán hömpölyög a rozoga híd hatalmas vasszerkezete alatt. Motoros dzsunkák, csónakok tömege ring a vizen. A széles, homokos ártéren felborított, összetört csónakroncsok, vastörzsek: a néhány nappal ezelőtti hatalmas tájfun nyomai ... Szálláshelyünk egy patinás, de korszerű szálloda, a folyó partján. A franciák építették. A személyzet kedves, udvarias. Bőséges ebéd, ismeretlen ételek és Izek. Délután városnézés, kirándulás. Motoros dzsunkán utaztunk a nagy folyón. Az ősi Hűé maradványait mutatják kísérőink. Közülük a híres hétszintes pagoda a leglátványosabb. Tiszteletei ébresztő, ősi kultúra bizonyítéka ez a csaknem 8000 éves, jó állapotban levő építmény. Közelében egy másik, kissé romos buddhista templom (pagoda), öreg, ráncosképű, kopaszra borotvált, sárgacsuhás bonccal. Mintha dekorációnak helyezték volna az öreg pagoda mohás kőlépcsőjére ... Hazafelé már autóbusszal mentünk, érintve a várost. Megálltunk a piacsoron. A kis üzletek, a |árdéra kirakott áruk. gyümölcsök, csecsebecsék hegyei között rengeteg kerékpáros, gyalogos tolongott. Valamit mindanynylan vásároltunk: én egv eredeti, háncsból fonott vietnami kalapot vettem ... Másnap felejthetetlen látványosságok vártak ránk. Az ősi királysírok, a ma is ép császári palota a VII. századig visszanyúló tárgyi emlékek egész sorát őrzik a jelen és az utókor számára. A velük kapcsolatos élményekről, tapasztalatokról képtelenség e rövid élménybeszámoló keretén belül Írni. Mert mit is hagyhat ki az ember anélkül, hogy egy csodálatos történelmi múlttal, tiszteletet kiváltó kultúrával bíró nép jogos önérzetét meg ne sértse ... A kezdetben pálmaligetek között vezető, később a dzsungel sűrűjébe yágott utak klsebb-nagyobb tisztásokhoz vezettek. Lankáik hajlataiba jellegzetes stílusú síremlékek egész sora épült: a vietek nemzeti hőseinek, uralkodóinak, hadvezéreinek nyugvóhelyei. Némelyik síremléken rajzok, domborművek láthatók, amelyek többsége csatajeleneteket ábrázol. Az egyik Ilyen rajzon Dzsinglsz kánt véltem felismerni. De hát mi köze is lehet a félelmetes mongol uralkodónak Vietnamhoz? A választ az Idegenvezetőnk adta meg. 1283-ban — az oroszok, a hunok, a magyarok és a kínaiak legyőzése után — Vietnam ellen fordult Dzsingisz kán. De ezt a hős népet nem sikerült megtörnie, behődolásra kényszeríteni. Ton császár dicsőségét emelte ez a világot meglepő nagy fegyvertény ... _ Innét a távolabb fekvő, ősi császári palotához utaztunk. Parkok és ligetek között, paloták és erődítmények rendszerétől körülvéve áll a távol-keleti építészetnek ez a ragyogó gyöngyszeme. Az egyetemes kultúra kincsei között is a legértékesebbek közé sorolják. Az UNESCO segítségével rövidesen teljesen felújítják a központi palotát, a császárok aranynyal, drágakövekkel ékesített tróntermét s a többi járulékos épületet. A Bao-Daj dinasztia utolsó, ma Is élő sarja, a Párizsban élő herceg álma — hogy itt legyen eltemetve — nem teljesülhet. A néphatalom megtiltotta, hogy a gyarmatosítókkal szövetkezett herceg élve vagy ,halva’ hazatérhessen... Késő délután indultunk vissza Da Nangba. Vajas Károly barátommal azon elmélkedtünk, mit adott nekünk e nép kultúrájának közelebbi megismerése. Másként fogunk ezután viszonyulni Vietnamhoz, a vietnami emberekhez. Mert hol is voltak az Időszámításunk utáni VI—Vll. században a ml nomád őseink akkor, amikor a vietek elődei még ma is megcsodálható kőépftményeket emeltek, s kultúrájuk színvonala párját ritkította a világon ... Majd azt kezdtük találgatni, milyen különbséget figyelhetünk majd meg Eszak-Vletnamban — Déllel szemben — hiszen ott a szocialista társadalmi viszonyok már régebben megszilárdultak. Másnap reggel ugyanis Hanoiba készültünk. TÄNCZOS TIBOR, a Csilizköz Efsz alelnöke (Folytatjuk J Hűéi szálláshelyünk, a Huong Giang szálloda Fotó: A szerző ás archív Énekkarok járási találkozója Tizenhat éves hagyománya van az érsekájvári (Nové Zámky) járásban a műkedvelő éneklőcsoportok és kórusok versenyszerű seregszemléjének. Nem véletlenül használjuk a „versenyszerű“ kifejezést, ugyanis nem a hagyományos értelemben vett versenyről van Itt szó. Sokkal inkább fesztiválnak nevezhetnénk, hiszen nincs rangsorolás, a fesztiváltól viszont annyival több, hogy a fellépők végeredményben mégis csak szakemberekből állő bíráló bizottság előtt mutatják be tudásukat. Az idén nyolc csoport vett részt a rendezvényen. A korábbi évekhez képest feltétlenül előrelépést állapíthattunk meg a színvonalat illetően, hiszen egyik-másik együttes pontos éneklése, tiszta dallamvezetése — gondolunk itt elsősorban a Stúrovől művelődési ház Gulyás György Irányította énekkarára, illetve a CSEMADOK érsekújvári városi szervezetének Veszprémi Ferenc által vezetett kórusára — alapos felkészültségről és értő Irányításról tanúskodott. ^Hasonlóan kedvező benyomást tett zsűrire és közönségre egyaránt az Érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskola együttess, amely Kazán jézsef Irányításával dolgozik. Az előadásokat követően szakmai értékelésre került sor, amelyen a bíráló bizottság — Ondrej Franciad zeneszerző. Anton Kriätúf karnagy és Debrődi D. Géza. a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának egyik vezetője — igen' részletesen, minden összetevőre kiterjedően elemezte az egyes csoportok műsorát, rámutatva a továbbfejlesztendő erényekre és a kiküszöbölendő hiányosságokra. Ily módon lényegében mindegyik csoport egy kicsit győztesként térhetett haza a jól sikerült (és szervezett) találkozóról, hiszen szakemberektől Is, egymástői is tanulhattak. VASS GYULA .я Az érsekájvári CSEMADOK-énekkar képviselője emléklapot vesz át Ondrej Franciadtól, a zsűri elnökétől (A azerző felvétele] 7 Gyurcsó István (1915-1984) Hosszan tartó, súlyos és reménytelen betegség után halt meg Gyurcsó István, a hazai magyar Ura egyik félreismerhetetlen hangú képviselője. Nem érte meg a hetedik évtized küszöbét, pedig utolsó versei is jelezték: van még mondanivalója népe számára. Lírája kezdettől fogva változatos, sokszínű volt. Mint minden költőt, fiatalon őt is megihlette a szerelem; vallomás-költeményei harmonikusan illeszkednek későbbi, a szülőföld és hányatott sorsú népe iránti szeretetét tükröző alkotásainak sorába. Az évek során költészetében egyre inkább a gondolati líra vált uralkodóvá, amelyre szép példa Percmutatők című kötete. Később, az öregkor küszöbére érve líráiéban megszaporodtak az emlékező, visszatekintő, elégikus hangulatú versek, hitvallása azonban ekkor íz — és élete utolsó napjáig — változatlan maradt: népe költőjének tekintette magát, aki e nép gondjait-örömeit a sajátjaként élte és énekelte meg.--------ívben —— Mondd, mi vonz sgymáshoz minket, és mi az mi eltaszít messze? A csillag szabad? Nézd csak a mindenség tejútrendszerét: mipd egymáshoz bilincselt, keringő rab. Talán mi is Így: megszabott pályákon hegynek fel, majd lejtőkön legörögve, szétválva, szakadékon urgálva át, s mint kozmikus por, újra egyesülve. Ki ismer ránk? Fénylő csillagok voltunk, s vagyunk ökölnyi égett meteorit, kik a geológus idő-zsákjában álmodjuk, hogy valaki feltör, felnyit. Ennyi az egész, mert őrzi tán a kő. szép emberi szándékaink kézjegyét: az örök anyagba zárva szivünket, és a szívbe az élet hű szerelmét. IAN NERUDA: J\ dlém n 'Azt hiszem, akkoriban kOzel álltam a megbolonduláshoz. Rángatózott minden idegem, és forrt a vérem. Sötét, de meleg nyárt éf volt. Az utóbbi napok fülledt, mozdulatlan levegője végre fekete felhőkbe sűrűsödött. Estefelé fergeteges szél kezdte űzni őket, aztán hatalmas vihar tört ki, és szakadt a záporeső. Késő éjjelig tartott. A Három Liliomhoz címzett kis vendéglő faárkádjai alatt ültem, közel a Strahoví-kapuhoz. Nagyobb számú vendég csak vasárnaponként járt ide, amikor a szalonban a hadaprádok és a tizedesek zongoraszó mellett táncolnak. Éppen vasárnap volt. Az árkádok alatt ültem egy asztalnál, közel az ablakhoz, teljesen egyedül. Egyik mennydörgés a másikat érte, és a zápor vadul csapkodta felettem a cseréptetőt. A víz fröcskölő patakokban ömlött. Bent, kis szünetekkel, újból és újból rázendített a zongora. A nyitott ablakon keresztül figyeltem a táncoló és nevető párokat, majd a sötét kertbe bámultam. ^mikor erősebben villámlott, az árkádok végén, a kert falánál felhalmozott fehér emberi csontokra esett a tekintetem. Valaha temető volt itt, és éppen ezen a héten ásták ki a csontvázadat, hogy elszállítsák valahová. A föld még fel volt ásva, és a sírok nyitva. Nem bírtam egy helyben maradni. Gyakran felálltam, és egy-egy pillanatra odaléptem a kitárt ajtóhoz, hogy közelebbről Tássam a táncoló párokat. Egy gyönyörű, tizennyolc' év körüli leány csábított oda. Karcsú termet, telt, kívánatos formák, nyakszirtjén rövidre vágott fekete haj, stma, kerek ábrázat, világos szem — igazán gyönyörű leányt Engem legkivált a szeme csábított. Világos, mint a víz, és mint a víz tükre, olyan rejtélyes. Olyan rejtélyes és csillapíthatatlan, hogy felidézi e szavakat: „Inkább jóllakik a tűz fával, a tenger vízzel, mint a szép szemű nő a férfiakkal.“ Ügyszólván szünet nélkül táncolt, de észrevette, hogy figyelem. Ha az ajtó mellett táncolt, ahol álltam, mtndig merően rám nézett, s amtkor tovább forgott, láttam és éreztem, hogy minden fordulatnál rám irányul a szeme. Nem vettem észre, hogy bárkivel is szóba elegyedett volna. Megint az ajtóhoz léptem. Tekintetünk rögtön találkozott, jóllehet a lány a hátsó sorban állt. A négyes a végéhez közeledett, a zene az ötödik részt játszotta, s ekkor átázva és zihálva egy másik leányka futott be a terembe. A szépszeműig törte át magát. A zene éppen a hatodik figurát kezdte. Az elöl állók során át sugdosott valamit a szépszeműnek, s az némán intett a fejével. A hatodik figura valamivel tovább tartott, egy virgonc kis kadét vezényelte. “Amikor vége lett, a szépszemű még egyszer a kertajtó jelé nézett, és a szalon első ajtajához ment. láttam, amint kint a fejére húzta felsőszoknydját, és eltűnt. Visszamentem a helyemre és leültem. A vihar újult erővel tört ki, mintha eddig csak pihent volna. A szél zúgott, és csakodtak a villámok. Izgatottan hallgattam e tomboldst, de csak a leánykára és csodás szép szemére gondoltam. Hazamenetelről úgysem lehetett volna szó. Negyedóra múlva újra a szalon ajtaja felé néztem. A szépszemű megint ott állt. Átázott ruháját igazgatta, nedves haját törülte, valamivel idősebb barátnője segített neki. \ — Miért mentél haza ebben a zivatarban? — kérdezte a másik. — A húgom jött értem. — Most hallottam először a hangját. Selyempuhán zengett. — Történt vedami otthon? — Éppen most halt meg az anyám. Megremegtem. A szépszemű megfordult és előrelépett, mellettem állt, tekintete megpihent rajtam, éreztem kezét az én reszkető kezem mellett. Megfogtam a kezét, puha volt. Hallgatva húztam tovább... tovább az árkádokhoz, a leányka ellenkezés nélkül követett. A vihar most érte el tetőpontját. A szél valóságos vízözönt zúdított ránk, ég és föld zengett, fejünk felett villámok cikázták, s körülöttünk mintha a hatották is üvöltöztek volna sírjukból. Szorosan hozzám simult, éreztem, hogy nedves ruhája a mellemre tapad, éreztem puha testét, forrón áramló leheletét. S hogy azt a züllött lelkét ki kell Innom belőle. (A Történetek a régi Prágából című kötetből)
