Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-07 / 14. szám
6 c7arad földműves 1984. április 7.-. olvasó (?) találkozó И könyvhónap brattslaval rendezvényeinek egyike volt a már több éves múltra visszatekintő Könyvszemle, hivatalos nevén a Knižná žatva. ‘Az idén is több héten keresztül állt nyitva a Művészetek Háza, a rendezvény hagyományos színhelye a könyvbarátok előtt. A kiállításon vulamenynyi szlovákiai kiadó tematikusán arányos keresztmetszetet adó, ízléses válogatással reprezentálta magát, s a kiállított könyvek mindegyike meglenkezöleg: ösztönzésként hivatottak szolgálni egy ismeretgyarapító, kötetlen, a személyes kontaktus élményével motivált beszélgetéshez. A lassan már az érettségire készülő ötven fiatal ember — már nem merem őket gyerekeknek nevezni — tanácstalan pillantásokat váltott egymással, s végül a tekintetek sorra a padlóra szegezödtek. Aztán mégiscsak elhangzott egy kérdés, de — sportnyelven szólva — ez volt a „becsilletgól“. íróink segíteni próbáltak: szép sorban mindegyik elmesélte eddiUi életnulmányl eredményeiktől függetlenül ez a körülmény is visszatükröződjék általános műveltségük, szellemi épülésük színvonalán. Az írók és költők, akikkel most találkoztak, s akikkel alkalmuk lett volna elbeszélgetni, olyan müveket alkottuk, amelyeknek sajátos történelmünk objektív megismerésében, s ebből kifolyólag nemzetiségi tudatunk egészséges formálásában pótolhatatlan szerepük van. Ezeket nemcsak nekik, a jövendő értelmiségnek, de valamennyi csehszlovákiai magyarnak ismernie kéne. NEKIK azonban mindenképpen, hiszen túl azon, hogy szellemi pályákat választottak életcélul, az ismeretvágy, a befogadókészség legintenzívebb időszakában vannak. Ennek pedig olvasásigényükön is tükröződnie kell, s állítom, hogy tükröződik is: ők a könyvtárak legszorgalmasabb látogatói, ők képesek néha zsebpénzük utolsó fillérjeit is feláldozni egy-egy könyvritkaságért. A fentebb leírt eset oka tehát — nem bennük keresendő. Sokkal inkább mindazon tényezők összességében, amelyek együttesen azt eredményezték, hogy nem elég erős bennük az igény a múlt, s benne apáik, nagyapáik életének a megismerésére. Marad a kérdés: miért? Ennek megválaszolása viszont már valóban túlnövi в cikk kereteit, amely minden szabálytalansága, kettőssége meg morfondírozása ellenére végső soron mégiscsak tudósítás. Szerzője tehát ilyen minőségben nem kérdőjelezvásárolhatö volt a szomszédos, könyvesboltnak berendezett helyiségben. Természetes, hogy kiadónk, a Madách is ott volt könyveivel a kiállításon. A bemutatott kiadványok nagyfából egyenlő arányban képviselték a hazai magyar költészetet!prózát, a szlovák és a cseh irodalomból átvett fordításokat, az együttműködés keretében Magyarországról behozott alkotásokat. S mint ahogy minden kiadónak, a Madáchnak is volt egy „kiadói napja" a Könyvszemlén. Ez lényegében író-olvasó találkozó volt, amelyen irodalmi életünk hat illusztris képviselőjével: Dénes Györggyel, Mács Józseffel, Duba Gyulával, Koncsol Lászlóval, Turczel Lajossal és Dobos Lászlóval beszélgethettek el az érdeklődők. A rendezvény házigazdája a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője, Duba Gyula volt. Ilyen minőségében tartotta meg a fő beszámolót: ismertette a tavalyt könyvtermés minőségi összetételét és mennyiségi mutatóit, vázőita a magyarországi kiadókkal való együttműködés lényegét, beszélt a kiadó és az olvasók kapcsolatáról. Az író-olvasó találkozó házigazdái (balról jobbra): Koncsol László, Dobos László, Turczel Lajos, Duba Gyula, Dénes György és Mács József Dedikál: Mács József A kiállított könyvek felkeltették a fiatalok érdeklődését (A szerző felv.J Idáig futva a cikk olvasásában a tagolás joggal tűnhet bántónak és indokolatlannak. Feltétlenül szükségesnek érzem viszont, mert markáns műfaji váltás következik: ha az igazsághoz továbra is hűek akarunk maradni, a tárgyilagos tudósítói stílus okvetlen át kell hogy adja a helyét a szomorkás polémiának. Egyelőre azonban folytassuk az utolsó tárgyszerű, tényrögzítő mondattal: beszámolója végén Duba Gyula beszélgetésre, észrevételek tolmácsolására, irodalmi életünket bármilyen vonatkozásban érintő kérdések feltevésére kérte meg a jelenlevőket. S hogy őket is konkretizáljuk kissé: a bratíslavgi magyar tannyelvű gimnázium harmadikos tanulóit, akik mintegy ötvenen jöttek el a rendezvényre. Tegyük hozzá, hogy szervezett formában, pedagógusi felügyelettel, de ez lett volna a kisebbik baj. A nagyobbik ez volt: Duba Gyula szavalt néma csend követte. A'legdöntőbb, legzavaróbb, legkínosabb fajta csönd, hiszen azok a szavak nem zárszavak voltak, hanem éppen elüt ját, kitértek legismertebb műveikre, történelmi összefüggések felvillantásával elmondták, milyen élmények hatása alatt íródtak, konkrét „fogódzkodót" adva Jmint egyikük találóan megjegyezte/ ezzel hallgatóiknak; s ezek után ismét nekik adták mefj a szót. Eredménytelenül. Nem volt több kérdés, így nem maradt más hátra, mint megköszönni a részvételt és berekeszteni az összejövetelt. S egyben levonni a szomorú tanulságot: a jelnövekvő fiatal nemzedék gyászosan kevéssé ismeri a hazai magyar irodalmat. Első pillantásra talán elhamarkodottnak tűnhet ez az általánosítás, de ne feledjük: az egyik legszínvonalasabb középiskolánk tanulóiról volt szó. Olyanokról, akik a szellemiségünk centrumát jelentő nagyváros nyújtotta valamenynyi kulturális többlet-lehetőséget élvezhetik, és akiktől elvárható, hogy taheti meg az iskolai irodalom- és történelemtanítás tartalmi felépítésének helyességét, a fiatalok történelemismeretét bármilyen fórumon irányítani hivatottak hozzáértését, nem kérheti számon a szülőkről, eleget tesznek-e azért, hogy gyermekükben felébresszék az igényt a gyökereinket jelentő legutóbbi harminc-negyven év' átfogó, rendszerezni és véleményt alkotni tudó módon történő megismerése iránt. Annyit tehet, hogy a konkrétumokhoz■ tartva magát igyekszik bizakodva befejezni az írást, •amire szerencsére módja van, hiszen végül is mégsem ilyen szomorúan ért véget ez a délután. Mert volt könyvvásár is, ahol a fiatalok őszinte érdeklődéssel lapozgatták a kiállított könyveket, s a legtöbben vásároltak is belőlük; íróik is szívesen maradtak még néhány percet, hogy néhány közvetlen, baráti szó kíséretében a kézjegyükkel ellátva nyújtsák át leendő olvasóiknak. A könyvekkel való sürgés-forgás kötetlenebbé tette a hangulatot, itt is, ott is Icis csoportok verődtek össze, s az ünnepélyesen induló dedikálás egyre oldottabb beszélgetéssé változott. Végső soron tehát mégiscsak eredményes és hasznos találkozó volt ez: a fiatalok gazdagabbak lettek a személyes találkozás élményével, s a hazavitt, személyesen nekik ajánlott könyvek egészen biztosan nem maradnak elolvasatlanul. Ha pedig elolvassák, rá kell, hogy jöjjenek, hogy egy kicsit róluk, is szólnak. S ha legközelebb — akár író-olvasó találkozón, akár másutt — találkoznak alkotóikkal, már lesz mit mondaniuk egymásnak. ' VASS GYULA 4* azé, ki épít, aki jobb sorsra várt ezer évig. Szabadságunknak nagy volt az ára, vér hullt a fűre, vér a virágra, fent, a Szlavínon hősök pihennek, öldöklő harcban akik elestek, szívük adták, hogy mi szebben éljünk, felemelt fejjel előre nézzünk. Kidugja fejét ezer pici rügy, tavaszba hajlik a föld mindenütt, vén Duna partján könnyű pára száll, minden kis élet egymásra talál. Zsendül a város, szebb, mint valaha, ünnepi díszben a házak fala, lobogók selyme úszik a szélben, utcák és terek áznak a fényben. Szabadság napját köszönti minden, az öröm rózsája kihajt a szívekben. Szabadság tüzét > keletről hozták, a dolgozóké legyen ez az ország, azé, ki szánt-vet, Szabadság, tavasz, zsendülő ágak, nyissatok sok-sok piros virágot! Szlovákia fővárosa, Bratislava április 4-én ünnepelte felszabadulásának 39. évfordulóját. Is irányítja. Legutóbbi Ipolysági fellépésük egy nagyobb szabású kultúrműsor része volt" amelyen rajtuk kívül bemutatkozott új műsorával a helyi Kincskereső együttes is, Bodonyi András vezetésével, és fellépett a helyi gimnázium József Attila Irodalmi Színpadának vezetője, a Jókainapok többszörös versmondó-győztese, Vas Ottó is. BELÄNYI JÁNOS A CSEMADOK vágai (Váhovce) helyi szervezetének kebelében már évek óta eredményesen működik a Vág nevet viselő műkedvelő színjátszó csoport. Forró Anna rendező és Juhász Aladár pedagógus dolgozik velük rendszeresen, már évek óta. Fiatalos lelkesedéssel végzik munkájukat, s ez a lelkesedés értő irányítással párosulva — eredményezte legutóbbi sikerüket is, amikor Tabi László Spanyolul tudni kell című darabját vitték színre. Az előadást követően bőven kijutott s tapsból és az elismerésből valamennyi .szereplőnek. SZÄRAZ PÁL XXX Élénk kulturális élet folyik a Perbenyiki (Pribeník) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézetben. A elmúlt hetekben egyebek között színvonalas vetélkedőt szerveztek a Februári Győzelem 36. évfordulójának tiszteletére, amelyen Tóth Tibor, Tóth Sándor és Géczi János tanulók bizonyultak a legjobbaknak. A farsangot vidám álarcosbállal búcsúztatták, ahol a legjobb jelmezek jutalomban részesültek. Hám Ilona 'pedagógus felkészítésével három tanuló (Oláh Anna, Balogh Dorottya és Balogh Mónika) vett részt a járási szavalóversenyen, s ugyancsak Oláh Anna a zsűri különdíjával térhetett haza a mezőgazdasági középiskolák kerületi versenyéről, ahol az Iskola modern tánccsoportja a harmadik helyen végzett. PANKOVICS LÄSZLONÉ XXX A hosszú téli hónapok .alatt sok kellemes estét szerzett Ipolyság (Šahy) és a környező községek lakosainak 'a CSEMADOK városi szervezetének Honti hangok elnevezésű éneklőcsoportja. Fellépéseik során kórusműveket és népdalfeldolgozásokat adtak elő František Zborovjan karnagy vezényletével, aki egyébként a lévai (Levice) Járás pedagógus-énekkarát XXX Aktív munkát fejt ki az érsekújvári (Nové Zámky) Csehszlovák—Szovjet Barátság kollektívája. Tevékenységük legújabb eredménye, hogy a szovjet filmbarátok klubja mellett megalakították a fiatal szovjet filmbarátok' klubját; az előző 700 tagjához így. 330 fiatal csatlakozott. A két klub Emil Mikla irányítása mellett dolgozik, aki nagy hozzáértéssel választja ki az egyes alkotásokat, különös tekintettel a gyermekek és a serdülő fiatalok Igényeire. Szorosan együttműködnek a járási pionírházzal is, ami még eredményesebbé és hatékonyabbá teszi az újonnan alakult klub munkáját. HELENA SZABÓVÁ XXX A CSEMADOK galántai (Galante) városi szervezete sem tekintette uborkaszezonnak az esztendő eddig eltelt néhány hónapját. Gazdag témakört felölelő rendezvényeik közül csak néhányat említünk, címszavakban:- Iraki utazásaim (előadó Bonder György); Középiskolások pályaválasztási lehetőségei (előadó dr. Fodor Zoltán, az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője); Az öt magyar Nobel-díjas (előadó Lacza Tihamér újságíró); A propolisz és alkalmazása (előadó dr. Nagy Géza). Az említett előadásokon kívül volt még emlékest a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulója alkalmából, amelyen a fő beszámolót Sidó Zoltán, a szövetség központi bizottságának elnöke tartotta; irodalmi-történelmi vetélkedő a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának tiszteletére; megrendezték a kortárs hazai költészet és próza hetét; író-olvasó találkozókat szerveztek több csehszlovákiai ■magyar íróval és költővel. Az említett rendezvények többségének színhelye a szervezet kebelében működő népművelési klutí ízlésesen berendezett helyiségei voltak. NAGY MIHÁLY
