Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-07 / 14. szám
1984. április 7. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1 Előtérben Bulgáriában március 22-én és 23- án országos értekezletet tartott a Bolgár Kommunista Párt. A fő beszámolót Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának főtitkára terjesztette elő. Beszédében emlékeztetett, hogy a BKP Központi Bizottsága 1984. januári ülésén a gazdaságirányítás rendszerének tökéletesítéséről döntött. A módosítások teljes mértékben az 1986-ban kezdődő tervidőszak kezdetétől érvényesülnek. Mint Zsivkov hangsúlyozta, a szocialista forradalom győzelme óta eltelt négy évtizedben a bolgár nép a BKP vezetésével jelentős sikereket ért el a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megszilárdításában és tökéletesítésében, a kultúra területén, a szocialista ember formálásában és az életszínvonal emelésében. Eredményeink számbavételekor azonban nem hunyunk szemet a gyengeségek és a fogyatékosságok, sem pedig a fejlett szocialista társadalom további sikeres építésének új problémái felett — mutatott rá Zsivkov, és kiemelte, hogy a jelenlegi időszak kulcskérdése a minőség javítása. Ez ma elsőrendű technológiaigazdasági, szociális-politikai és ideológiai feladat, amelyre új módon, új kritériumok alapján kell tekinteni. Jelszavunk: „Jó minőséget mindenütt és mindenben!“ A tavaly májusi országos párt- és aktívaértekezlet óta örvendetes folyamatnak vagyunk tanúi. A minőség javításához széles körben kell alkalmazni a korszerű technikát és technológiát, új szemléletre van szükség a beruházásokban, folytatni kell a termelési szerkezet átalakítását. Zsivkov utalt a bolgár gazdaság nyitottságára, hangsúlyozva a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval kialakított gazdasági kapcsolatok jelentőségét. A szocialista gazdasági integráció a bolgár gazdaságpolitika egyik fő stratégiai Iránya, mondotta Zsivkov, és hangsúlyozta , hogy folytatni kell azoknak az ágazatoknak a fejlesztését, amelyekre Bulgária a KGST-ben szakosodott. Olyan új, korszerű termékeket KGST-tanücsfiozäs Magyarországon Budapesten tartotta meg 32. illését a KGST tervezési együttműködési bizottsága. A bizottságban a központi tervező szerv elnökei képviselik a tagországokat. A tanácskozáson küldöttek vettek részt a jemeni Népi Demokratikus Köztársaságból és Jugnszláviából. továbbá jelen voltak a KGST-titkárság, valamint a Nemzetközi Beruházási Bank képviselői. A tanácskozást Lázár György magyar kormányfő nyitotta meg. aki tolmácsolta a Minisztertanács üdvözletét és méltatta a KGST keretében megvalósuló tervkoordináció fontos szerepét a tagországok gazdasági fejlődésének megalapozásában. Az ülésen áttekintették az 1986— 1990 közötti időszakra vonatkozó gazdasági tervezési munkák helyzetét és tapasztalatait. Bogomolov akadémikus, a Szocialista Világrendszer Gazdasági Intézetének igazgatója, neves szovjet közgazdász ez alkalommal nyilatkozott a gazdaságirányítási tapasztalatokról. a minőség kell gyártani, amelyek széles körben találhatnak piacra a szocialista országokban és másutt. Nagyobb teret kell kapniuk a viszonylag kis beruházással készülő, ds a legmagasabb technológiai színvonalon dolgozó kis- és középvállalatoknak. A tervezés tökéletesítésének feladataival kapcsolatban Todor Zsivkov hangsúlyozta: meg kell teremteni a leghatékonyabb kapcsolatot az állami terv és a gazdálkodó egységek tervei között. A kötelező állami terv csak minimális feladatokat ír elő, a vállalati terveknek kell szavatolniuk a jobb minőséget, a nagyobb termelékenységet, a gazdaságosabb anyag- és energiafelhasználást. Ez a biztosítéka annak, hogy a gazdálkodó szervezetek minden feladatot az önelszámolás és önfinanszírozás alapján oldjanak meg. Csak a termelés és a piac közötti közvetlenebb gazdasági kapcsolat szavatolja olyan termékek előállítását, amelyek versenyképesek a külpiacokon és keresettek a hazai fogyasztók körében. Elengedhetetlen, hogy tovább növekedjék az árképzés szerepe a termékek minőségének javítása érdekében. Todor Zsivkov a politikai és az ideológiai munka alapjait vázolva kifejtette, hogy a párt fő feladata a gazdasági és politikai szemlélet egységének szavatolása. Minden kommunista fő feladata a minőség javítására kidolgozott program végrehajtásának előmozdítása. Todor Zsivkov szólt az Időszerű nemzetközi kérdésekről is. Leszögezte, hogy a Varsói Szerződés tagállamai nem engedik meg a kialakult nemzetközi egyensúly megbontását, minden erejükkel a katonai erőegyensúly és az egyenlő biztonság’ megteszünk annak érdekében, hogy a világ visszatérjen az enyhüléshez és az együttműködéshez. A kölcsöfenntartására törekednek. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a világ visszatérjen az enyhüléshez és az együttműködéshez. A kölcsönösen előnyös együttműködés hívei vagyunk, minden országgal és minden területen — mondotta. A szovjet Állami Tervbizottság elnökének vezetésével megalakult ágazati tanács munkájáról kijelentette, hogy ennek a bizottságnak feladata a szocialista országok tapasztalatainak tanulmányozása, hogy ezeket is felhasználva ajánlatokat dolgozzon ki a szovjet gazdaságirányítás tökéletesítésére. Bogomolov megjegyezte: különösen nagy érdeklődéssel figyelik azt, hogy miként irányítják a tudományos-műszaki haladás folyamatát a szocialista országokban és milyen az ösztönzők szerepe e téren. Természetesen nem. vehetjük át gépiesen az egyes országokban bevált tapasztalatokat, hiszen mindenekelőtt a szovjet belső követelményeket, szükségleteket és nehézségeket kell figyelembe vennünk, hangoztatta Bogomolov, aki szintén tagja a tanácsnak. Az akadémikus megjegyezte, hogy a KGST együttműködés fejlesztéséhez önmagában már nem elegendő a kormányok és a tervhivatalok eddig is jő egyeztető tevékenysége, szükség van a vállalati tartalékok feJtárására is. Ehhez fel kell ruházni őket azzal a joggal, hogy közvetlenül tárgyalhassanak egymással az együttműködés rászletlehetőségeinek felderítésére. A most folyó kísérletünk éppen erre fordít figyelmet. SALVADOR $3 ШЗ в’га ш ú ш-'Ы- CHILE W Щ S3 AZ EMBERI JOGOK BAJNOKÁNAK SZEREPÉBEN Reagan: Az, ami belül történik, barátaink belügye (Jurij Kersin rajza) Az SZKP Politikai BizottságánaK kezdeményezésére a múlt héten Moszkvában országos gazdasági tanácskozást tartottak a Kreml kongresszusi palotájában. A tanács, kozást Konsztantyin Cser. n y e n к o, a Központi Bizottság főtitkára nyitotta^meg. Hangoztatta, hogy a párt elsőrendű társadalom-politikai feladatnak, s nem csak egyszerű gazdasági tennivalónak tartja a mezőzögazdaság fejlesztéséről való gondoskodást. Az országos gazdasági tanácskozás dolga az élelmiszerprogram első eredményeinek, időszerű kérdéseinek megvitatása volt. A főtitkáron kívül jelen volt a tanácskozáson a politikai bizottság számos tagja, és a KB titkárai is. Konsztantyin Csernyenko elvtárs megnyitó beszédében a tanácskozás eéljaként az 1982 májusi plénum határozata, a Szovjetunió akkor elfogadott élelmiszerprogramjá végrehajtásáért végzett munka legszélesebb kérdéseinek megvitatását jelölte meg. Külön feladatként említette: konkrétan meg kell fogalmaznunk, milyen teendői vannak a párt-, tanácsi és gazdasági szervezeteknek a mezőgazdaság és az ide kapcsolódó iparágak hatékonyságának további növelésében. Abból indulunk ki, hogy a magas fejlettségű, hatékonyan működő agráripari komplexum a szükséges feltétele a pép anyagi jóléte továbbbi emelésének, az egész gazdaság hatékonysága növelésének. Ezért a párt és a kormány állandóan szem előtt tartja a mezőgazdaság és a vele kapcsolatos ágazatok fejlődésének problémáit, hatalmas beruházásokat, anyagi erőforrásokat fordítanak erre, nagy figyelmet szentelnek a kolhozok és szovhozok gazdálkodása megerősítésének, a falu szociális fejlesztésének, a szervezés, anyagi ösztönzés javításának. Mindez eredményeket hoz, növekszik a mezőgazdasági termékek termelés és állami felvásárlása, javul az élelmiszerfogyasztás színvonala és kiegyensúlyozottsága. Egészében a szovjet nép saját szemével győződhet meg arról, hogy a párt által kidolgozott élelmiszerprogram fokozatosan megvalósul, hangoztatta Csernyenko pártfőtitkár. Ez azonban csak a kezdet, sok, igen nagy feladat van még előttünk. Ilyennek minősítette, új, magasabb szintek elérését a gabonafélék, ipari növények terufíesztésáben, a lakosság élelmiszerekkel, elsősorban hússal, tejjel, gyümölccsel és zöldségfélékkel való ellátásában. A kitűzött feladatok elérésének fő út-Országos tanácskozás , a szovjet élelmiszerprogramröl fát így jelölte meg Konsztantyin Csernyenko: meggyorsítani a mezőgazdaság átállását az intenzív fejlődés útjára, jelentősen növelni a kolhozok és szovhozok termelőkapacítá. sát. Mindez megköveteli az új megközelítéseket, az agráripari egyesülések tevékenységének határozott javítását, a gazdasági munka színvonalának emelését, a gazdasági önelszámolás, a korszerű munkaszervezési formák széles körű bevezetését, egyéb gazdasági ösztönzők felhasználását. Megköveteli általában mindannak a továbbfejlesztését, amit az irányítás rendszerén a gazdasági mechanizmuson értünk. Érthető, hogy ennek céljából nemcsak a szervezési módszerek javítása szükséges, hanem a káderek gazdasági gondolkodási színvonalának emelése is. Nyíltan megmondva nagyon kevés idő van erre a munkára, s fontos, hogy rövid határidőn belül szilárdan, következetesen megoldjuk az agráripari gazdaság fejlődésében keletkezett problémákat. Az emberek éppen ezt várják tőlünk. A központi bizottság úgy véli, hogy a kérdés mély. érdemi, nyílt megvitatása fontos állomás a XXVI. pártkongresszus határozatai, az 1980-as évekre kidolgozott gazdasági stratégia teljesítéséért végzett munkában. A megnyitót követően Mihail Gorbacsov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára terjesztett elő beszámolót a párt-, a tanácsi és gazdasági szervek feladatairól a mezőgazdaság és az agráripari komplexum más ágazatai gazdasági hatékonyságának növelésében. Gorbacsov beszámolójában értékelte az elmúlt évek mezőgazdasági teljesítményét és felhívta a figyelmet azokra a területekre, ahol előre kell lépni. Felsorolta, hogy a mezőgazdasági termelés értéke tavaly az előző évihez képest $ százalékkal nőtt, ez elmúlt 'évben valamennyi köztársaság először teljesítette az állattenyésztésre vonatkozó legfőbb állami felvásárlási terveket, javultak a kolhozok és szovhozok tevékenységének gazdasági mutatói. Hangsúlyozta továbbá, hogy az utóbbi időben meggyorsult a falu szociális átalakulásának üteme, nőtt a lakásépítkezés, a kulturális, szolgáltatási, egészségügyi, oktatási célú létesítmények építésének mérete. Az agrárszektorban biztató változások tapasztalhatók, ennek ellenére az összkép nem kielégftő. Az ötéves tervidőszak első három évében a mezőgazdaság a tervfeladatokhoz képest nem csekély mennyiségű gabonával, marha- és baromfihússal, tejjel és más termékekkel adott kevesebbet az államnak. jelenleg a mezőgazdaságban és az agráripari komplexum más ágazataiban hatalmas termelési potenciál halmozódott fel, s elsőrendű feladat a teljesítőképességek és források kihasználásának javítása, a gyenge láncszemek megerősítése, a meglevő alapok közötti optimális viszony kialakítása, struktúrájuk tökéletesítése. Mihail Gorbacsov különös figyelmet szentelt a mezőgépgyártás fejlesztésének, az agráripari komplexum magas termelékenységű gépek áj nemzedékével való felszerelésének, a falusi javítóbázisok megszilárdításának. A tanácskozás résztvevői a vitában mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának útjairól szóltak, s az élelmiszerprogram megvalósítását szolgáló javaslatokat tettek. Az eszmecsere során kifejtették, miként növelhető a munkatermelékenység, hogyan lehet erőteljesebben érvényre juttatni az agráripari egyesülésekben az önelszámolás elvét. KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR Salvadorban, ebben a napjainkban is sokat emlegetett latinamerikai országban a fönnálló elnyomó rendszer a közelmúltban elnökválasztást rendezett. A választást szigorú biztonsági intézkedések előzték meg, a rendszer urai mindenképpen biztosítani akarták azt a látszatot, hogy minden a legnagyobb „rendben“ van. Ezt persze nem önmagukkal akarták elhitetni, hiszen nagyon jól tudják, hogy a salvadori nép a pokolba kívánja őket washingtoni gazdáikkal együtt, de a Reagankormánynak volt szüksége arra, hogy efféle „látszaitdemokratizálást“ mutathasson fel szövetségese országában, valamelyest kozmetikáztassa a polgárháborús Salvadorban uralkodó diktatúrát, s így elhallgattassa vagy legalábbis cáitítsa a maga ellenzékét, mely az elnökiek szemére veti, hogy véres kezű parancsuralmi rendszerek támogatásával „rossz hírbe keveri“ az Egyesült Államokat mely így elveszti hitelét a kontinensen és a világ más részeiben is. Különösen kellemetlen volt a Reagan-kormánynak az a régen tudott, de most hiteles forrásból White salvadori amerikai nagykövet által a televízióban Is megerősített igazság, hogy D’aubisson ezredes a hírhedt „gerillavadász“, a salvadori halálkommandók főparancsnoka, és az 6 utasítására gyilkolták meg 1982-ben Oscar Arnulfe Romerű érseket, az ország nagytiszteletű katolikus főpásztorát. A katolikus főpap tragédiája nem volt az egyedüli, az EM névjeggyel gyilkoló halálbrigádok banditái a megbízhatatlanság gyanújába keveredett egyszerű polgárok százaival végeztek. Nem régen történt, hogy Ilopangotó partján holtan találták meg Enrique Alvarez Cordobát, a Forradalmi Demokratikus Ffomt főtitkárát. Alvarez Cordoba más vezetőkkel együtt az utóbbi időben egy demokratikus ideiglenes kormány megszervezésén fáradozott. A front ugyanis politikai szinten és a diplomácia eszközeivel ugyanazt az alternatívát képviseli, amelyért fegyverrel a kézben harcolnak a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadltási szervezetek, köztük a Kommunista Párt, a Népi Forradalmi Hadsereg, a „Felszabadítás Népi Erői“ és a Nemzeti Ellenállás (FARN). A front vezetősége tagjainak elhurcolása után felhívást adott ki, melyben a katonai-kereszténydemokrata juntára hárította a felelősséget, s leszögezte, hogy az akciót a biztonsági szervek alakulatai és félkatonai csoportok hajtották végre. A front aktivistái tiltakozásul egy időre megszállták a San Salvador-i székesegyház épületét. A múlt vasárnapi elnökválasztáson szinte esély nélkül indultak az egyes politikai csoportosulások képviselői. Köztük természetesen a junta vezetője, a hangzatos nevű Napoleon a jelek szerint a választóknak mintegy a fele tartózkodott a szavazás, tói. Ennek ellenére előzetes számításokra hivatkozva Nepoleon Duartet tartja a visszaélésektől függetlenül a választások esélyes nyertesének. A magyarázat egyszerű. A junta vezetője Washington számára sokkal elfogadhatóbb, szalonképesebb, mint a hírhedt D’aubisson ezredes, a reaktivált egykori, nyugalmazott őrnagy, akit a véres terrorcselekmények nagymestereként tartanak számon. Reagan számára kellemetlen az is, hogy kitudódott: a CIA adott megbízást D’aubissomiak Romero érsek megyilkolására, nem is szólván más véres gaztettekről. D’aubtsson a Nacionalista Köztársasági Szövetség jelöltjeként indult a választáson, de a jelenlegi juntavezető személyében nyilván befolyásosabb politikussal találta magát szemben. Ugyancsak meddő kísérleteket tett Demokratizálás helyett választási bohózat Duarte, a kereszténydemokrata párt vezetője, akit az Egyesült Államok kormánya leplezetlenül támogat. Ezt bizonyítja az Is, hogy Reagan a kongresszustól a minap 93 millió dolláros gyorssegélyt kért, külön 13 millió dolláros segítséget pedig a piszkos ügyeket lebonyolító CIA-nak szavaztatott meg nicaragual üzelmeire. Mint említettük, a vasárnapi elnökválasztást rendkívüli biztonsági intézkedések vezették be, és nagyméretű propagandamunka előzte meg a szavazást, amelyen kötelező volt a részvétel. 'Kitudódott ugyanis, hogy a felszabadító erők nagyméretű akciókra készülnek, s a híreszteléseket felnagyítva a kormány félelmet akart kelteni a lakosságban, ugyanakkor a választási urnákhoz vezényelte a választókat, hogy némiképpen a rendszer fennállásának törvényes látszatát keltse. Duarteék várt eredménye azonban elmaradt. A szabadságharcosok valóban akcióba kezdtek, s robbantásaik következtében sokáig Frontba tömörült politikai, katonai szüneteit аз áramszolgáltatás, viszont a kormányrúd magához kaparintására Francisco Gerrero, a nem annyira jelentős, mint nevében megtévesztő Nemzeti Megbékélés Pártjának jelöltje. A salvadori tömegek a rideg és véres valóság láttán vannak olyan öntudatosak és éberek, hogy átlássanak a salvadori reakció üzelmein. A CBS televízióban befolyásos amerikai személyek részéről elhangzott tanúvallomások után ma már világosabb a helyzet: a salvadori rémuralom irányítói nem önkényesen cselekednek, hanem washingtoni főnökeik tanácsai megfogadásával és anyagi segítségével, egyébként maga Reagan elnök is beismerte a törvényhozásban, hogy amerikai segítség nélkül a salvadori junta megbukna. Így az elnökválasztás szánalmas bohózatként, a Washington támogatását élvező jelöltek és önjelöltek erkölcsi felsülésével játszódott le. Ä nép választása valójában azokra a derék harcosokra esik, akik Salvador békés és igazságos, erőszakmentes jövőjéért küzdenek. LŰRINCZ LÁSZLÓ
