Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-24 / 12. szám

szerepe a növénpédeSemlien A vetésforgó Régi tapasztalat, hogyha egy növényfajt több éven ét ugyan azon a területen termesztünk, évről évre gyengébb termést hoz. A növénytermesztők azt is megfigyelték, hogy bizonyos növények egyes elővetemények ntán kitűnően fejlődnek, má­sok után vetve vagy ültetve viszont csak sínylődnek. Mint kiderült, ebben az ún. lerom lásban a tápanyagpátlás mel­lett a különböző károsítóknak is komoly szerepük van. A körokozók közül elsősor ban a Sclerotinia sclerotiorum érdemel említést. Ez a sok gaz danövényü gomba a fertőzött növényeken igencsak jellegze tes tüneteket vált ki. Előbb fe­hér színű, vattaszerű bevona tot (ezért nevezik fehérpené­szes rothadásnak), később fe­kete, néhány milliméter nagy­ságú, kőkemény csomókat (szklerócium) képez a beteg növényeken. A szkleróciumok a gomba telelését és fenntartó sát szolgálják, a talajban több évig életképesek maradnak. Ha a gomba számára kedvező az időjárás (alacsony hőmérsék­let, gyakori esőzés) és a táp növényei közül valamelyik a fertőzött talajba kerül, akkor újabb fertőzés jöhet létre. A fehérpenész esetében na­gyon nehéz egyértelmű taná­csot adni az utónövények meg­választására, hiszen a gomba sok zöldség- és dísznövényt fertőz. Legkedveltebb gazdanö­vényei közé tartozik a saláta, sárgarépa, uborka, paradicsom, paprika, dália stb. E gomba esetében általános szabály, A korai palánták után fel­szabaduló melegágyat tavaly dinnyetermesztéssel hasznosí­tottam. Az eredménnyel elége­dett vagyok, hiszen 45 négy­zetméteres alapterületen száz­húsznál több dinnyét szüretel­tem. A dinnyemagot fertőtlenítés céljából egy napig késhegynyi Zinebet meg öt csepp W’uxal lombtrágyát tartalmazó, fél li­ter vízben áztattam. Ezt köve­tően a még nedves magokat március 14-én 100 mm átmérő­jű és 125 mm magas gyökerez­­tetőbe vetettem. A feltöltött gyökereztető talaját fertőtlení­tettem (beöntözés 10 liter víz­ből, 3 dkg Zinebből meg 1 dkg Fundazolbó] készült oldattal), elhelyeztem a négy magot, vé­kony rétegben földet szórtam rájuk, majd az egészet még egyszer beöntöztem az említett oldattal. Ugyanezzel az oldat­tal fertőtlenítettem a trágya­­talpra terített fóliát. A magok a nyolcadik napon kikeltek, a kelést eredményt kitűnőnek mi­nősítettem. A zsenge palántákat hetente egy alkalommal permeteztem; az első három héten 3 dkg Zi­­neb és 1 dkg Fundazol került a 10 liter víz felhasználásával hogy a gazdanövényeit a fer­tőzött területen legalább három évig nem szabad termeszteni. A másik közismert és nagyon veszélyes gomba a Fusarium. Ez is a talajlakó mikroorga. nizmusok közé tartozik. Azon­ban itt a vetésforgóval valami­vel könnyebb a helyzet, mert a Fusarium egyes fajai elég szigorűan kötődnek gazdanövé­nyeikhez. Példa erre a Fusa­rium oxysporum, melynek egyes változatai pl. az őszirózsán, szegifin, tulipánon vagy a kard­virágon élősködnek, de más növényfajt nem fertőznek. A fuzáriumos hervadást elsősor­ban a szegfűtermesztők isme­kószült oldatba, később már csak a Zinebet használtam, vi­szont minden második héten egy kupaknyi Wuxalt is adtam a permetléhez. A palánták egészségesek voltak, szépen fejlődtek. Az első valódi leve­lek április 3-án jelentkeztek, április 20-án pedig — a negye­dik valódi levél fejlődése Ide­jén — állandó helyükre kerül­tek a növénykék. Kísérletezni akartam, ezért a 10 m hosszú melegágy egyik felében 20, a másikban csupán 15 cm termő­réteget használtam. Megjegy­zem, hogy a melegágyak fölé fóliasátrat emeltem, ami a ko­rai palántanevelést szolgálta, de feltehetően a dinnye hideg­­hajtatását is segítette. Feljegyzéseim szerint az első nővirág május 4-én, a második két nappal később virított ki. Sajnos, egyiket sem porozhat­tam be, mert a 8-án kinyílt 3 nővlrág megporzásához is csu­pán egy hímvlrág állt rendel­kezésemre, ami bizony kevés­nek bizonyult. A mesterséges megporzás csak május 9-e után rik, akik azt is tudják, hogyha a fertőző hervadás előfordul a hajtató berendezésben, akkor előbb utóbb tönkreteszi a nö­vényállomány java részét. Ilyen­kor azután már csak a talaj­fertőtlenítés vagy a talajcsere segíthet, ha az adott területen történetesen továbbra is szeg­fűt akarunk termeszteni. A fu­záriumos hervadás szabadföldi előfordulása esetén a fertőzött területen legalább 2—3 évig szüneteltetni kell az adott gaz­danövény termelését. A kártevők közül a vetésfor­góval kapcsolatban mindenek­előtt a talajlakó fonálférgeket kell megemlíteni. A házikertek­járt sikerrel, amikor egy-egy nővirág megtermékenyítésére két hímvirágot is felhasznál­hattam. Naponta kb. két órát szenteltem a megporzásd-ke­­resztezési munkának. Mindig délelőtt dolgoztam, s 21 napon őt 42 órát áldoztam^« njegpor­­zásnak. A kezelt nővirágokat a fölöttük szárra kötött színes szalagocskákkal jelöltem meg, minden héten más színt hasz­nálva. Három hét alatt 380 nő­virágot poroztam be (júniustól ezt a munkát a méhekre bíz­tam) s ebből 120 érett gyümöl­csöt szüreteltem. Amikor az első nővirág ki­nyílt, sajnos a dinnyető leve­lein már a peronoszpőra is je­len volt, ezért a mesterséges megporzás Időszakában négy­naponként Zineb-oldattal per­meteztem. június 15-től kezdve öt napig zuhogott az eső. Ha néhány órára kiderült az ég, a 30—32 C-fokos hőség komo­lyabb veszélyt jelentett, mint az állandó nedvesség. Az erős napsütésben a 15 cm-es termő­ben a szár , Illetve levéHonáb férgekkel találkozunk leggyak­rabban. Jól ismert például a fokhagymán és más hagymás növényeken élősködő szárío­­nálféreg (Ditylenchns dipsaci). Veszedelmességét az is jelzi, hogy ellene a fokhagymaterme­lők rendszeresen csávázzák az ültetőanyagot (5 százalékos Snlka-oldat). Persze, ha nem váltanák évente a fokhagyma helyét, akkor a talajban tar­tózkodó fonálférgek a csávázás ellenére is megtámadnák a nö­vekedésben levő hagymát. Ma­gától értetődő, hogy a fonál­férges talajba más hagymás növényeket (vöröshagyma, pó­ré, tulipán stb.) sem ültethe­tünk. A krizantén levélfonálféreg esetében hasonló a helyzet. Fő gazdanövénye ugyan a krizan­tén, de szám»s egyéb növény­fajt (szamóca, paradicsom, »aprika, saláta) is megtámad. A fonálférgekkel fertőzött ta­lajban legalább 4—5 évig nem tanácsos azokat a növényféle­­-égeket termeszteni, amelyek a ’onálféreg fajok gazdanövé­nyeinek körébe tartoznak. Mivel a szakkönyvek általá­ban részletesen foglalkoznak a '-olyes vetés-, illetve növény­­íorgő kérdésével, e pár sorban nem részletezzük, hogy melyik növényeket lehet és melyeket nem tanácsos huzamos ideig ugyanazon a területen vagy egymás után termeszteni. Az említett példákkal csupán hangsülyozni kívántuk, hogy a jól megválasztott vetésforgó egyike a legolcsóbb és legha­tásosabb növényvédelmi mód­szereknek. Maflák György agrármérnök rétegben élő dinnyetövek bi­zony erősen kőkadoztak. További megfigyelésem, hogy az első nővirágokből kinevelt dinnyék apróbbak maradtak. Tavaly a legnagyobb gyümöl­csök tömege 8, a legkisebbeké 2 kg volt, az össztermés pedig kb. 4 mázsa. Ez annyit jelent, hogy egy négyzetméteren 53 korona termelési értéket értem el, és akkor még csupán a dinnyével, annál is mindössze a hivatalos árral számoltam. Az első érett görögdinnyét június 24-én vágtam le. A le­­termett töveket a 15 cm-es ter­mőrétegű részben július 5-től kezdve folyamatosan ifjítottam. Vagyis a szárat a 3. levélre visszavágtam. A megifjitott nö­vények rövidesen új hajtásokat neveltek s július 19-én már ismét virágzott az állomány. Ezekről a növényekről szep­tember 5-én ismét szüretelhet­tem, mépedig az első termés­hozamból származó dinnyékhez hasonló nagyságú és minőségű gyümölcsöket. Ezzel szemben a 20 cm termőrétegű meleg­ágyrészben nevelt, nem ifjított tövek lényegesen korábban el­pusztultak. Lengyel Sándor A hajtató berendezések rendszeres és igényekhez igazodó szellőztetése a betegségek megelőzésének egyik fontos mozzanata Fotó: -bor Dinnye a melegágyban Akertészkedók — főleg a szerződéses árutermelés­sel foglalkozók — gyak­ran felteszik a kérdést, hogy az elismert hazai és nálunk is forgalmazott külföldi fajták kö­zül melyikek érdemlik meg leg­inkább a termelőt bizalmat? Nos, hogy legalább némileg segítségére legyünk a kister­melőknek, a múlt héten a pap­rikáról beszéltünk, most pedig a paradicsom házikerti ter­mesztésre is javasolható, leg­jobb fajtáinak és hibridjeinek legfontosabb tulajdonságait sze­retnénk röviden ismertetni. Az elmondottak alapján ki-kt meg­választhatja az adottságainak és termelési elképzeléseinek leginkább megfelelő fajtát, il­letve hibridet. Az elismert, tehát termesz fősre engedélyezett paradi­csomra jták száma hazánkban Is egyre gyarapszik. Például az általában támvezetékes hajta­tásra javasolt, folytannövő vál tozatok között napjainkban négy hazai és kilenc külföldi fajta, illetve hibrid szerepel. Üvegházi termesztésre való a korai Stupické skleníkové és a kései Sláva Porýnia. Mindkettő finom. Ízletes bogyókat terem. A Stupické polné szabadföldi és fóliás termesztés esetén egyaránt jó hozamot nyújt. A legújabb hazai hibrid, a Start S Fi minden korábbi fajtánk­nál bűiermőbb. Korai, fűtetlen üvegházban,-fólia alatt és sza­badföldben egyaránt megállja a helyét. Az átlagosan 60 gram­mos bogyókból fürtönként 10— 15 darabot nevel. A holland hibridek közül legértékesebb piaci árut a Lucy Fi, a Vemone Fi és a Luca Fi kfnál. Közös jellemzőjük a ko­­raiság, a nagy termőképesség, a nagy bogyó (90—130 gramm), a dohány mozaikvírussal és a felrepedezéssel szembeni ellen­álló képesség. Üvegházban, fó­lia alatt és szabadföldön egy­aránt sikerrel termeszthetők. A Lucy erőteljes növekedésű, egy négyzetméterre 2,5 növényt ajánlatos telepíteni. A Vemone előnye, hogy alacsonyabb hő­mérsékleten is megbízhatóan MELYIKET VÁLASSZUK? köt, ebből három növényt tele­píthetünk négyzetméterenkénti átlagban. A Luca- szintén jól bírja az alacsony hőmérsékle­tet, sőt a hőingadozást Is tűri. Belőle 3—4 tő kerülhet egy négyzetméterre. A régebbi Bonset Fi bőtermő, de későn érik. Az NDK bői im­portált Hellpérle hideghajta­­tásra és szabadföldbe, a korai Harzfeuer Fi üvegházi, fóliás vagy szabadföldi termesztésre egyaránt megfelel. A Nadja igen korai és bőtermő, de a gyümölcse puhább, tehát csak közvetlen fogyasztásra érdemes termelni. Gyenge növekedésű, a lombja ritka, tehát fóliás (30X25 cm) hajtatásra javasol­juk. A Tamina betegségekre nem érzékeny, fűtött üveghá­zakban történő, korai hajtatás­ra való. A támremdszert nem igénylő, szabadföldi termesztésre java­solható fajtákat öf hazai és hat külföldi változat képviseli. Az lmun, a Vrbičianske nízke, a Nana. a Mini és a Júlia kimon­dottan a kistermelők fajtái. Gömbölyű és puha bogyóik ké­zi szedésre és friss fogyasztás­ra valók, ízük kitűnő. Közülük a Mini és az lmun gyenge nö­vésű, az előbbinek a bogyói is aprók. A Júlia igen korai, hely­­revotéssel is termelhető, bo­gyója 45—600 grammos. A kül­földiek közül a magyar Kecs keméti 262 és а К 815 piacos fajtaként van hazánkban elis­merve, de konzervipari felhasz­nálásuk is engedélyezett. A К 262-es inkább szabadföldbe való, de fólia alatt is termel­hető. Termőképessége jő — fólia alatt 6—7 kilogramm négyzetméterenként —, bogyó­jának átlagos tömege 50—60 gramm. А К 815-ös középkorai szabadföldi fajta, bogyói átla­gosan 90—100 grammosak. Az olasz Intermech, UC—134, Ventura és Tanzimech inkább nagyüzemi termelésre és ipart feldolgozásra való. Palántázva és helyrevetéssel egyaránt si­keresen termeszthetők, betaka­rításuk géppel is megoldható. MAGDA VALSÍKOVA agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa jár. A növény takarmányként! hasznosítása több figyelmet ér­demel. A {eltépett gyom több nyíre halomba rakva szárad a kertek szegletében, hogy végül a lángok martalékává váljék. Kevesen tudják, hogy a zöld tarackbúza táplálóanyagokban gazdag s a nynlak szívesen fo­gyasztják. A földtől mosással megtisztítva frissen vagy szá­rítva adagolható. (Garten und Kleintierzucht) auaiuniHin, iuuju o nepi auagui fokozatosan növeljük, de arra mlnd'g ügyeljünk, hogy széna bői is elegendő menyiség áll jón a nyulak rendelkezésére. A legkorábban etethető, friss zöldet nyújtó növényeink az oroszlánfog, a csalán meg a tarackbúza. Közülük legjelen tő-sebö a sok vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet tártál mazó, a nynlak tejtermelését kedvezően befolyásoló orosz lánfog. Ha egyúttal kellő meny nyiségű szénát is tudunk ada golni. akkor ebből az eleségból nagyobb napi adagot is kínál­hatunk nyálainknak. A nyulak általában szívesen fogyasztják a hasonló tulajdon Ságokkal rendelkező csalánt is, de előnyben részesítik a zsen ge növényeket. A már többé kevésbé elöregedett csalánt kis-Az első zöld Kora tavasztól késő őszig sé megfonnyasztva, lehetőleg nyulaink legfontosabb alapta- aprítva tegyük az állatok elé. karmánya a zöld eleség. A szé- Ha csak egy mód van rá, télre nára, szemesekre és kapások- is szárítsunk csalánt a nyulak­­ra alapozott, téli takarmányo- nak, mert igazán kitűnő és ér­­zásrrl mindig elővigyázatosan tékes eleség. és folyamatosan kell áttérni a zöld takarmányféleségekkel va A tarackbúza kitartó gyom ló etetésre. Az első napokban növény, irtása közismerten sok csak kevés zöldet kínáljunk az bosszüsággaI kevés sikerrel ,7ervez fajaja A közigazgatásilag Zlaté Kla­sy hoz (Nagymagyar) tartozó Cenkovcén (Csenke) a kisállat­tenyésztők becses vendégek je­lenlétében tartották alapszer­vezetük évzáró taggyűlését. A kongresszus előtti készülődés fontos mozzanatát jelentő ta­nácskozáson részt vett Kováč elvtárs, a szövetség Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) já­rási bizottságának elnöke, Kvar­­da elvtárs, a hnb elnöke, vala­mint Tóth Gyula agrármérnök, a helybeli Béke Efsz elnöke is. A kisállattenyésztők négy éve működő alapszervezete 78 tagot számlál. A szervezett ál lattartők többsége a nyulászat­­nak, a baromfitenyésztésnek, illetve a nutrlatenyésztésnek szenteli szabadidejét. Az értékelt időszakban a szervezet hozzávetőlegesen öt­ezer naposcsibét biztosított tag­jai részére. A nyulászok az év elején kilátásba helyezett 2500 vágóéreti állat helyett 4227 nyuszit adtak át a felvásárlást végző Nitrai (Nyitra) Branko Közös Mezőgazdasági Vállalat­nak. Az eredmény komoly fej­lődést jelez, hiszen 1982-ben az értékesített pecsenyenyulak száma alig haladta meg a há­romezret. Az alapszervezet ál­tal meghirdetett versenyben ez­úttal Horváth, Molnár és Salio tenyésztők kerültek az élre. Szorgalmukért jutalmat és elis­merő oklevelet kaptak. Mint kitűnt, a nyulászat fejlesztésé­ben még vannak tartalékaik. Elsősorban a fajtatiszta állatok számának növelését kellene szorgalmazniuk, hogy részt ve­hessenek a kiállításokon is. A baromfitenyésztésben hasonló problémákkal küszködnek. A csenkel kisállattenyésztők tavaly közösen megtekintették a Kost. Kraőany-ban (Egyház­­karcsa) megtartott járási be­mutatót és a nitrai nemzeti ki­állítást, három napig pedig a morvaországi Velehrad környé­kén üdültek. Természetesen nem idegenkedtek a társadal­mi munkától sem: A választási program teljesítését 170 óra társadalmi munkával segítet­ték, a szövetkezetnek pedig szénagyűjtés és szüret idején nyújtottak segítséget, amiért a nemzeti bizottság, illetve a Bé­ke Efsz vitában felszólaló el­nöke köszönetét is mondott. A helyi kisállattenyésztők to­vábbra is jó munkát ígérnek. Főleg a nyulászok mozgolód­nak, akik máris gondozásba vették a község határát átszelő öntözőcsatornát, hogy később ennek környékén sok jó füvet kaszálhassanak. Az alapszerve­zet vezetősége pedig megvásá­rolt egy BM 70 típusú kézi kaszálógépet, hogy megköny­­nyitse a szorgoskodók munká­ját. Dr. Jozef Bačo

Next

/
Thumbnails
Contents