Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-14 / 2. szám

19B4, január 14. SZABAD FÖLDMŰVES A Szovjetunió kitartóan halad a béke útján Mint már Jelentettük, az SZKP Köz­ponti Bizottságának ülését követően a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa is megvitatta az 1384. évi gazdasági és szociális fejlesztés tervét, valamint az állami költségvetés tervezetét. Az el­hangzott beszámolók alapján 1983-ban az ipart termelés 4, a mezőgazdasági termelés pedig 3,6 százalékkal növe­kedett. Előzetes eredmények sierint a tavalyi felhasznált nemzeti jövede­lem értéke eléri' a mintegy 482 mil­liárd rubelt, ami az előző évhez vi­szonyítva 3,1 százalékkal nagyobb. Nyikolaj Rajbaknvnak, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága elnökének be­számolója értelmében tavaly fontos intézkedések történtek a nép élelszín­­vonalának emelése érdekében. Mint­egy 10 millió ember költözött új la­kásba, s emelkedtek a munkások és a kolhozparasztok bérei. Az 1984. évi tervben a nemzeti jö­vedelem egész növekedését — 14 mil­liárd 600 millió rubelt — a nép élet­­színvonalának emelésére fordítják. Az ipari termelés előirányzott növekedé­se 3,8 százalék, a mezőgazdasági ter­melés volumene _6,4 százalékkal bő­vül. A terv nagy figyelmet szentel a fűtőanyagenergetikai komplexum fej­lesztésének. Az olajjövesztés eléri a 723 millió tonnát, vagyis 5 millió ton­nával lesz több. mint tavaly. 465 mil­liárd kilowattóra villamos energia termelését irányozták elő, vagyis 3,6 százalékkal többet, mint 1983-ban. A mezőgazdasági brurtő termelés érté­kének el keil érnie a 10,4 milliárd rubelt, ugyanakkor az egész növeke­dést a munka termelékenységének fo­kozásával kell elérni. A munkások és alkalmazottak átlagos havi bérét 2,2 százalékkal tervezik növelni, a kol­hozparasztok munkadíjazása pedig 3 százalékkal lesz nagyobbb. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának mind­két kamarája egyhangúlag jóváhagyta az előterjesztett beszámolókat. Utolsó ülésén jóváhagyta még a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpoliti­kájáról szóló határozatot, melyben a Legfelsőbb Tanács kifejezi súlyos ag­godalmát amiatt, hogy az imperialista erők, mindenekelőtt az Egyesült Álla­mok imperialistái fokozódó militariz­­musának és agresszivitásának követ­keztében nagymértékben kiéleződött a nemzetközt helyzet. A Legfelsőbb Tanács teljes mértékben támogatta és jóváhagyta azokat a gyakorlati lépé­seket és intézkedéseket, amelyeket az SZKP és a szovjet kormány tett a Szovjetunió védelmi képességének erősítésére, a szovjet nép és szövet­ségesei biztonságának szavatolására. A Legfelsőbb Tanács felhívással fordul a világ parlamentjeihez és népeihez. Felhívja ez emberiség Ü- gye mét arra, hogy az imperializmus értelmetlen kardcsörtető po'itiköiá, veszélyezteti a békét. Ez a politika mindenekelőtt az Egyesült Államok­nak és NATO szövetségeseinek abban a törekvésében nyilvánul meg, hogy mindenáron megbontsák a kialakult és a nemzetközi biztonság alapjául szolgáló katonai egyensúlyt, s Nyu-Polgárjogi harcosra emüezünk 1929. január 15-én látta meg a nap­világot egy atlantai baptista lelkész családjában Martin Luther King, a neves hitszónok és po'gárjogi harcos, akit elkötelezett nemes tevékenysé­géért 1954-ben Nobel-békedíjra mél­tattak. Akkor lépett színre, amikor az Egyesült Államokban a fajüldöző po­litika egyes államokban a kormány­zók beállítottságától függően állam­­politikai rangra eme kedett. Martin Luther King kezdetben csak a bap­tista templomokban tartott prédiká­cióiban szállt síkra a népén esett rop­pant igazságtalanság, a négerek isko­lai kitiltása, minden téren történő közéleti megkülönböztetése és elnyo­mása ellen. A köz szolgálatában ér­lelődött harcos politikussá. Idealista meggyőződéséből merítette az erőt, a megbékélés, az egyetértés keresését sürgette. King a harcban, a fajgyűlö­lők politikája e'lcni viaskodásban érlelődött tapasztalt politikussá, aki az általa elkezdett társadalmi küzde­lem taktikai kérdéseiben is jól kiis­merte magát. Fe’israerte az elnémí­tott, a társadalmi élet peremére pa­rancsolt néger tömegekben rejlő fé­lelmetes társadalmi erőt, mely létkér­désük megoldatlansága következtében vulkáni erőkitörásben kereshet ma­gának szabad utat. Martin Luther King tehát saját né­pe, a négerek amerikája érdekében tartotta vissza követőit az erőszakos választól; annál tragikusabb volt sor­sának beteljesülése. 1963. júniusában orgyilkos merénylők pisztolygolyőja oltotta ki életét, amikor mozgalmá­nak követői impozáns nagygyűlésre készültek a Tennessee állambeli Memphisben. A gyűlés szónoka King lett volna, de beszéde elmaradt. Az amerikai igazságsz-lgáHatás a­­zonnal „tettest produkált“, aki James Earl Ray személyében „ta'ált meg“. Rayt gyors ügyintézéssel 89 évi bör­tönbüntetésre ítélte a bíróság. A vád azonban megalapozatlan volt, főként azt nem tudták bebizonyítani, amit leginkább szerettek vulpa, hogy King egyedül, „saját szakállára“ cseleke­dett, akár csak lee Oswald, Kennedy elnök feltételezett gyilkosa, vagy Sirhon S. Sirhan Robert Kennedy igezságügyminlszter merénylője. A King meggyilkolása ügyében foly­tatott további vizsgálat, az ítélet fe­lülvizsgálása során bebizonyosodott, hogy az említett amerikai hatalmi csoportok szervezetten törtek King életére is, és az utasítást maga Floo­­wer, a FBI igazgatója adta ki. Az 1968-as drámai események tovább pe­regtek, mert a King emlékére tartott gyászistentiszteleten egy néger fiatal­ember. maniákns személy rev'ivoriö­­vésckkel megölte King anyját, Al­bertét. A King Indította mozgalom zászla­ját tovább vitték közeli munkatársai: Coretta, a felesége, Ralph Abernathy lelkész, King utóda a szervezetben és mások, akik a demokratikus Amerika és minden haladó erő tiszteletét és támogatását élvezik. LÖRINCZ LÁSZLÓ gat-Eurőpában — lehetetlenné téve ezzel a Genfi tárgyalások folytatását — új amerikai atomrakétákat állítsa­nak hadrendbe. A Legfelsőbb Tanács megerősítette: ha az Egyesült Államok és a többi NA" Ó-tagállam kész visszatérni az amerikai közép-hatótávolságú nukleá­ris rakéták európai telepítésének megkezdése előtti állapothoz, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt meg­tenni. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nagy megelégedését fejezte ki, hogy az ENSZ közgyűlése elfogadta a nuk­leáris háború elítéléséről szóió nyilat­kozatot, valamint a nukleáris fegyve­rek befagyasztásáról, az űrfegyverke­zést hajsza elhárításáról szóló határo­zatot, és kijelenti: a Szovjetunió -e ha­­tározatok valóraváltása érdekében kész intézkedések megfontolására, ha az Egyesült Államok és a NATO többi tagál ama hasonló készséget, tanúsít. A Legfelsőbb Tanács szükségesnek farija, hogy kitartóan törekedjenek ama javaslatok megvalósítására, ame­lyek előirányozzák: a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállami kössenek szerződést a katonai erő alkalmazá­sáról való , kölcsönös lemondásról és békés kapcsolatok fenntartásáról, a Szovjetunió példájára minden atom­­hata’om vállaljon kötelezettséget ar­ra, hogy lemond az atomfegyver első­ként való alkalmazásáról, és akadá­lyozzák meg a fegyverkezési- hajszát a kozmikus térségben. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felhatalmazta a szovjet kormányt: folytassa a Szovjet Állam és szövetsé­gesei biztonságának szavatolását cél­zó irányvonalát, a jövőben is tegye meg aznk&t a szükséges lépéseket, amelyek a kialakult helyzet figyelem­be véte'ével a nemzetközi helyzet po­zitív változását kezdeményeznék, kép­viselje tevő’egesen ezt az irányvona­lat az európai bizalnm- és biztonság­­erősítő intézkedésekkel és a leszere­léssel foglalkozó stockholmi konfe­rencián. A rzovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy a Szovjetunió nem tör egyetlen egy ál­lam biztonságára sem — seti Nyuga­ton sem Keleten. A Szovjetunió béké­ben óhajt élni valamennyi állammal, s a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elvét kívánja követni a gyakor­latban. A határozat rámutat: a Szovjetunió békeszerotő külpolitikája a jögőben is mevbízhatőan támaszkodik a Szovjet­unió Kommunista Pár'ía kürü! szoro­san tömörülő egész uép önfeláldozó munkájára. Cj állam született Újévre virradó éjjel új nemzeti zászló szökött fel az árbocra Brunei délkelet-ázsiai szultanátusban. A szultánság mindmáig Anglia véd­nöki területeként létezett. Ha némi elnézéssel értékelnénk Nagy-Britan­­nia gyaripatpoíltikáját, azt is mond­hatnánk, hogy a szultánság függet­lenségének elnyerésével folytatódik az egykori brit impériiimnak a máso­dik világháború után .„Szueztől ke­letre“ fo’ytatott politikája. Ennek a lényege abban rejlett, hogy Anglia a nemzeti felszabadító mozgalmak reá nézve veszteséget je’entő fellángolá­­sSnak következményé től tartva, ide­iében meeadta a látszólagos, elsősor­ban politikai fügeetlanséget a Ion donnái szemben ál’ő gyarmatoknak, mielőtt ezt ténylegesen kíhacnlták volna. Anglia tehát ezzel a politiká­val eleve ki akarta fosni a sze’et a vitorlából, hogy függetlenné' nyťvá­­nífott gyarmatain aztán úi formában folytathassa gyarmati politikáját. Brune* az egykori B o r n e ó, vaeyis Kalimantan szigetének észak­­nyugati partvidékén, a Csendes-óceán nyugati részében terül el. Valaha a 14. században egy indonéziai király­ság — Majapahit uralma alá tart'zott. A mai- Brunei szultánság is a 15. szá­zadban alakult ki, és fénykorát a 16. század derekén érte el. 1580-ban rövid ideig spanyol uralom a’á került, maid 1888-tól brit védnöki állam lett. 1959-ben rész’eges. majd 1971-től tel­ies belső autonómiát nvert. A máso­­d к világháború idején, 1941-töl 1945-ig ideiglenesen Japán megszál­lása alá került. A hatalom új bitor­lóival szembefordult lakosság zsák­mányolt fegyverekkel küzdött a beto­lakodók kiűzéséért, s ezek a fegyve­rek a kezében maradtak akkor is, amikor a régi gyarmattartók ismét régi módon akartak berendezkedni. Az 1962. évi népfelkelést az angolok elfojtották, majd ezt kövefően Nagy- Britannia egyezményt írt alá a szul­tánnal, akit egyéhként a brit kormány nevez ki államfőnek, s e szerződés értelmében került sor most Brunei függetlenségének kikiáltására. Az új állam 5765 négyzetki’ométer területű, ISO ezer Iskosa van. Néprajzi szem­pontból dominálnak a malájok, akik a ■ lakosság 65 százalékát alkrtlák, s a legnagyobb törzset az egykor fejvadász dajakok képviselik. Hn­­sznnnéey százalékos a kínaieb és hét százalékos az indiaiak részaránya. Brunei közelségében terül el a •Malaysiának nevezett nagymaláj ál­lamszövetség, melyet kaucsuk és olaj­gazdasága tesz jelentőssé. A múlt fej­lődését tekintve nem zárható ki, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom ké­sei kibontakozásának eredményeként Brunei esetleg társulhatna Malaysiá­val, bár így is a brit nemzetközösség tagia maradna. A jelen’egi uralkodó а В о 1 k i c h dinasztiából származó szultán. Az ország gazdasági életét azonban a Brunei Shell Petroleum társaság tartja kezében. Fő ásvány­kincsei a kőolaj és a gáz. Terményei a kaucsukfa, a szágó, legelőin sokféle szarvasmarhát tenyésztenek. Brunei tehát újévtől kezdve függet­len tagállama lett a brit nemzetkö­­zösségnek. Tisztán az érdekesség kedvéért megemlíthetjük, hogy nem­régen olasz televíziós sorozatot lát­hattunk Brunei és a környező terüle­tek történelmi múltjáról. Meg kell azonban mondani, hogy a Sandokan­­sorozat nem történelmi valóságra épült, hanem giccses történetnek alakult. A valóságot az igazi történe­lem írta, mely a nemzeti felszabadító mozgalom beteljesedésével csúcs~so­­dott ki e földrészen, s a brit uralmat meghonosító James Brooks ké­sei utódai az ország igazi urát, a zö­mében maláj lakosságot képviselő szultán felségjogainak elismerésére kényszerültek, a további történetet pedig majd a fiigget'enné vált Brunei népe fogja írni — a demokráciáért vívett küzdelmével. (L. L.) Széíje^^zeé javíthatatlanok TERROR ÉS TfjRVÉNYTIPRÄS A megszálló ame­rikai katonaság otthonossá tette a terrort és törvény­­tiprást Grenadán Зо-усг t,-fi' Demokratizálás washingténi módra Borisz Jeflmov rajza Az új essztendő küszöbén az Egye­sült Államok bejelentette, hogy nem óhajt tovább maradni az Egyesült Nemzetek Szervezetében szakosított Intézményében, az UNESCO néven is­mert nevelésügyi, tudomány:s és kul­turális szervezetben. Az Egyesült Ál­lamok bejelentését e szervezet és ál­talában az ENSZ ellen intézett szen­vedélyes hangú kirohanások előzték meg. Nem vitás, hogy Shultz külügy­miniszter Reagan elnökkel összhang­ban járt el, amikor szorgalmazta, hogy a világszervezet vegye tudomá­sul, hogy az Egyesült Államok hátat fordít az UNESCO-nak. Felette meg­lepő az amerikai kormány eljárása, különösen most, amikor a világ kor­mányainak jobbik része megértésre, a közös egyetemes érdekek szorgal­mazására, a háborús konfliktusok el­kerülésére és békés megoldások ke­resésére törekszik. Mivel indokolja Washington ezt a béke ügyének szol­gálatával ellentétes lépését? Nehéz bármivel Is indokolnia. Hiszen az ENSZ és szakosított szervei a béke ügyének szolgálatában állnak, a ben­nük vállalt tagságbői eredő köteles­ségek teljesítése tehát mindenképp azonos a béke szolgálatával. Washing­ton azzal -az ürüggyel „kezdte kl“ az UNESCO-t, hogy ez a szervezet állí­tólag egyoldalúan Amerika-ellenesen politizál, s az Egyesült Államok, mely az UNESCO költségvetési terveinek eddig negyedrészét viselte, ezzel nem érthet egyet; tehát az alapszabályok értelmében a jövő évben kilép a szer­vezetből. A bejelentés azért történt meg most, mert a szabályok értelmé­ben a tagállamnak egy évvel a tény­leges kilépés előtt kell közölnie a szándékát. Washington magatartása különösen felfigyeltető, ha párhuzamba hozzuk az elmúlt időszakban a világszervezet ellen Intézett kirohanásaival, olyan cselekményeivel, melyekkel eleve gá­tolja az ENSZ munkáját. Elsősorban arra gondolunk, hogy fondorlataival megakadá'yozta Gnyniko szovjet kül­ügyminiszter részvéteiét az EN"Z köz­gyűlésének idei 38. ülésszakán, mely Igen fontos, és Washington számára olykor kellemetlen napirendi ponto­kat vitatott meg, s hozott velük kap­csolatban határozatot. így említhet­nénk az ENSZ-nek a nemzetközi ter­rorizmussal, továbbá a külföldi kép­viseleti hivatalok védelmével kapcso­latos határozatát. Mint ismeretes, nem egy külföldi ellenséges szervezet intézett támadásokat az amerikai ha­tóságok titkos vagy leplezett támoga­tását élvezve a neki nem tetsző álla­mok. elsősorban szocialista országok külföldi képviseleti testületet el-len. A felelősségre vonás természetesen a legtöbb esetben elmaradt. Az Egyesült Államok egyébként is találva érezte magát a nemzetközi terrorizmussal foglalkozó ENSZ hatá­rozatból, hiszen grenadai beavatko­zásával a legszembetűnőbb iskola­példát mutatta. Furcsa még Washingtonnak az UNESCO-bél való kilépése melletti ágálása azért Is, mert egyebek között „nemzetközi cenzúrával“ vádolta meg ezt a szervezetet annak fényében, hogy határozatot hozott a nemzetközi tájékoztatás megkönnyítéséről. Wa­shingtonnak ez nyilván azért nem tetszik, mert az igazság terjesztésé­re törekvő sajtó könnyen leleplezi a Fehér Ház piszkos ügyelt, a latin­amerikai népek ellen elkövetett pro­vokációit, s a nemzetközi terrorizmus pártolását. Washington ármánykodá­sára vet fényt Reagan elnök kará­csonyi üzenete is, amelyben a nem­zetközi helyzet kiéleződéséért min­denkit okéi, csak éppen nem saját kormányát. A Fehér Ház szemében így kerül a vádlottak padjára most az UNESCO is. Állítólagos cenzori szerepét azzal érdemelte ki az ame­rikai kormánytól, hogy tevékenysé­gével a vonatkozó ENSZ határozat alapján akadályokat gördített az Egyesült Államok „információs Impe­­realizmusa“ kiterjesztésének útjá­ba, s az összes koholt vádak mellett Washington ebben látja fő érvét, hogy kilépjen az UNESCO-ből. —in-Gyilkosok és pártfogóik Я . A nemzetközi terrorizmus leg­szembetűnőbb példája volt e he­tekben a washingtoni pártfogást élvező somozista ellenforradalmi bandák nicaragual gaztette. A vi­lág közvéleménye megismert egy nevet, mely jelezte, hogy eggyel tovább szaporodott az ellenforra­dalmi garázdálkodás áldozatainak száma. Az történt ugyanis, hogy a tör­vényes nicaragual rendszer ellen harcoló somozista bandák a szom­széd Honduras területéről betör­tek Nicaraguába és a határövezet­ben megölték Schlaefer nicaragual püspököt, aki az ottani ha'adó rendszer őszinte támogatója volt, és rokonszenvezett a sandinista mozgalommal Is. A püspökről ele­inte azt a hírt terjesztették, hogy jószántából követte a környező fal­vak lakosságának egy részét is el­hurcoló ellenforradalmárokat, ké­sőbb azonban kitudódott, hogy az e’lenforradalmár banditák valósá­gos vérfürdőt rendeztek az elhur­colt polgári személyek körében, köztük gyermekeket Is felkoncol­tak. Az ellenállást tanúsító püs­pöknek, a miszkité indiánok véd­nökének Is halál lett a sorsa. A nemzetközi közvéleményt megrázta a tragédia. Ugyanakkor nyílni kezdtek a szemek. Ki az, aki a nép érdekeit képviseli, és kt támad ellene fegyverrel?! A somozista banditáknak az amerikai hatóságok adják ingyen a fegy­vert. és Reagan kormányzata to­lerálja az amerikai segítséggel el­követett garázdaságokat, melyek a világszervezetben is nem egy vita tárgyát alkották. Nicaragua népe és minden jőszándékú békeszerető ember a világon nyíltan rámutat­hat a Reagan-kormányzatra — ezek a gyilkosok védnökei és tá­mogatói. Az amerikai kormány te­hát decemberben ismét a vádlot­tak padlája került a nemzetközi terrorizmus pártolása vádjával. A közvélemény máris elmarasztalta visszaeső bűnösként: hiszen a dél­­afrikai köztársaság fajüldöző rend­szere is a támogatástői vérsze­met kapva, újabb független afrikai államokat szemelt ki támadási cél­pontul. jelenleg Lesotho van soron, melynek megvédéséért az- ENPZ- közgyűlés felújuló 38. ülésszaká­nak határozott és gyors intézke­déseket kell tenni. És természetesen népünk is ha­raggal ítéli el az Ango’ába be­tört UNITA-zsoldosok amerikai pártfogóit, hiszen nem utolsósor­ban ők a hibásak és felelősek azért, hogy az elhurcolt és mind­máig fogságban tartott csehszlo­vák állampolgárok állandó lélek­tani nyomás és stressz alatt é'nek. Washington az őt érő vádakkal . szemben úgy viselkedik, mint a síiket ember: amit nem hall meg, az nincs: legalábbis ezt hiszi.

Next

/
Thumbnails
Contents