Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-24 / 12. szám

1984. március 24.

SZABAD FÖLDMŰVES

3

%

A PENTAGON

BOSZORKÄNYKONYHAJÄBAN

Egyetlen gondolat

foglalkoztat:

Hogyan

támadhatnának a mikrobák

(Kukrtnyikszl

rajza)

1Я1Я. március 21. pirosbetfis ünnep a munkásmozgalom történelmi naptárában. A következő napon szikratávirat hirdette a világnak, a szociáldemokrata és a kommunista párt egységes szocialista pártban egyesült, létrehozta a proletár hatalmat és vérontás nélkül magáhnz ragadta az államhatalmat. Cj fejezet kezdődött Magyarország történetében. Kiteljesedett a szocialista forradalom. Ma gyarország elnyomott és kizsákmányolt népeinek a kaotikus háborús helyzetből kivezető utat az oroszországi proletárok Nagy Októberi Szocialista Forradalma mutatta, melynek hatására a magyar szociáldemokrata baloldal az Oroszországból hazatért hadifogoly forradalmárokkal, a forradalom katonáival együtt Kun Béla vezetásável létrehozta a Magyar Kommunista Pártot. 1918 ban kitört az „őszirózsás“ polgári demokratikus forradalom, melyben nagy szerepet játszott a katonaság és a munkásság, amely a szovjetek példáját követve mint népi forradalom, mély változásokat követelt. Elén a kristálytiszta jellemű és feddhetetlen erkölcsű Károlyi Mihály radikális politikus állott. A független demokratikus állammá vált Magyarországon a burzsoázia a kritikus helyzetben azonban képtelen volt a dolgozók követeléseinek megfelelően megoldani a kor teendőit. Ezt látva, a köztársasági elnök Károlyi felmentését kérte, s a néptömegek döntő erejének tudatában a proletariátusnak adta át a hatalmat.

Ez történt 1919. március 21-én. Lenin lelkesen üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását, mellyel forradalmi szolidaritást vállalt. A NOSZF hatáséra született meg a Magyar Tanácsköztársaság. A magyarországi forradalmi események kiha tottak a szociáldemokrácia pozícióinak erősödésére a cseh országrészekben is, különösen a szociáldemokrata

A dicső

baloldal szilárdulására. „A forradalom azt jelenti, hogy hátunk mögött minden hidat felégettünk, nincs hátrafelé út — út csak előre van", vallották a magyar bolsenkok, akik Lenin közvetlen közelében tanulták a forradalom művészetét, és akiket párthatározat kötelezettt, hogy a lehetőségekhez képest a legrövidebb időn belül elhagyják az oroszországi tanácsköztársaság területét s erejüket a nemzetközi forradalom szolgálatába állítsák Magyarországon, hogy valóra váltsák Lenin szavait: „Az orosz forradalomnak nemzetközi forradalmat kell felidéznie, át kell ve zetniink a mi szűk nemzeti forradalmunkat a világforradalomha.“

A forradalom hatása egyre terjedt, s az egész kapitalista világ összefogott a proletárdiktatúra megfojtására. A Magyar Tanácsköztársaság szövetségesi segítséget kért a szovjet kormánytól, hogy „fegyverrel a kézben harcoljunk a proletariátus összes ellenségei ellen.“ A burzsoá Ccsehszlovákia csapatai már 1919 áprilisának végén francia és olasz tisztek vezényletével megtámadnák a Magyar Tanácsköztársaságot, amikor az számos forradalmi intézkedést hajtott végre vagy hozzálátott végrehajtásukhoz. Államosította a nagyobb üzemeket, a bérházakat, kisajátította a száz holdat meghaladó földbirtokokat. A magyar vörös hadsereg azonban napokon belül elűzte a beavatkozókat, sőt ennek hatására 1919. június 16 án Prešnvban megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság. melynek elnöke az ismert marxista Antonín Janoušek lett. Az antant nem nyugodott. Egymást érték az általa el nem ismert magyar forradalmi kormányhoz inté zett jegyzékei és ultimáfomai. fgv az antant követelte a magyar vörös had-133 napi

sereg kivonását Szlovákia területéről az 1918. november 3-i megállapodásban kijelölt demarkációs vonalra, amit maga a „tigris“, Clemenceau francia miniszterelnök a párizsi békekonferencia nevében ultimativ jegyzékben követelt budapesti tartózkodásakor. A vörös hadsereg kivonulása után a csehszlovák katonaság megdöntötte a Szlovák Tanácsköztársaságot. rövidesen Kárpát-Ukrajnában is megdőlt a proletárhatalom.

Clemenceau ígérete ellenére nem vonult vissza a demarkációs vonalra, az ellentámadásba lendülő vörös hadsereg pedig vereséget szenvedett és visszavonult. 1919. augusztus 3-án a román csapatok bevonultak Budapestre. Egymás után lepleztek le árulást a tisztikarban. A románok bevonulása előtt a forradalmi kormány lemondott, és átadta helyét az ún. szakszervezeti kormánynak. A forradalmárok tízezrei vonultak emigrációba, köztük Kun Béla, a párt és az ország vezetője is. Szegeden szabadon szervezkedett az ellenforradalom, mely Horthy Miklós tengernagy vezetésével zászlót bontott.

A külső beavatkozóktól megtámadott és a tisztikar összeesküvésének kitett Magyar Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt (mindöszsze 133 napig létezett) a kommün vezetőinek gyakorlatlansága és tévedései (például az agrárkérdésben) ellenére mint a közép-európai proletariátus első állama nagy nemzetközi politikai jelentőségű volt. Rácáfolt a revizionisták és hasonszőrű ellenséges propagandisták ama állítására, hogy a bolsevik forradalom „kizárólagosan orosz jelenség“, és a fejlett országokban „ismételhetetlen“. 4

fi. fi.

KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR

Amikor Reagan amerikai elnök bejelentette, hoj»v újra megpályázza az elnökjelöltség«, hivatalosan is a választópolgárok kegyeiért folyamodott, bár köztudott, hogy mint az Egyesült Államok 40. elnöke az USA történetében a leggyöngébbek és legrosszabbak közé tartozott, és érdemlegesen nem számíthatna újraválasztásra. Ám az Egyesült Államokban furcsa választási törvény van érvényben.

Amerikában nagy esemény az elnökválasztás. Egyúttal a két fő párt valamelyikének fölénybe jutását és politikájának megerősítését jelenti. Ám nem ezért van jelentősége. Az amerikai választópolgár tisztában van vele, hogy a hivatalos jelöltek bármelyikére is adja le szavazatát, nem várható változás az átlampolitikában,

sőt az emberek egyéni és közösségi sorsában sem. Az elnökválasztás mindenekelőtt látványos eseményt jelent az egyszerű amerikai, kisembernek. Amolyan négyévenként ismétlődő show, amilyet kisebb arányokban a televízióban is gyakran láthat.

IOWA ÉS NEW HAMPSHIRE UTÄN

Logikusan következik, hogy a választási hadjáratban való részvétel nem olcsó mulatság és nem akárki enegdheti meg magának. Még a „csinos magánvagyonnal“ rendelkező amerikai elnökjelölteknek is mindig voltak bők'ezű mecénásaik, elsősorban a különféle gazdasági érdekszövetségek képében. így aztán az is logikus, hogy az amerikai elnökjelöltek ígéreteikkel, majd megválasztásuk esetén gyakorlati politikájukkal elkötelezik magukat a különféle monopolista társaságok, pártfogóik mellett, amelyek és akik elnökválasztást kampányukat finanszírozzák. Ronald Reagan a hadiipari komplexum gyámoltjaként került a hatalom legfelső polcára. Meg is szolgálta védnökeinek pártfogását, hiszen olyan politikát fogadtatott el a törvényhozással és kónyszerftett következményeivel együtt az ország lakosságára, amely a fegyverkezés túlfuttatását, az egész földrészt, sőt a nagyvilág háborús veszélyeztetését jelentette.

A mindenkori amerikai elnök természetes elsőbbséget élvez a választási kampányban, más pályázókkal vagy önjelöltekkel szemben. A józan ész logikája azonban azt sugallja, hogy az elnöknek valamelyest számot kell adnia sáfárkodásáról. Azok, akik Reagant támogatják, tisztában vannak vele, hogy az elnök csak statisztikai pozitívumokat tud felmutatni kormányzásának éveiről. Például Chicagóban az idén 25 ezer hajléktalant tartottak nyilván és országos méretben 35 millió amerikai polgár a szegénység határán él. Az Egyesült Államokban 2 millióra becsülik a hajléktalanok számét. Nem kétséges, hogy a reagani statisztika szépítésében (a foglalkoztatottság javításával kapcsolatban) szerepe van a militarizálás politikájának. A túlzásba vitt fegyverkezés, az úgynevezett pótfegyverkezés megvalósítása azonban munkaalkalmak teremtése szempontjából kétes valami. A munkás eltékozolja munkaerejét, a létfenntartási költségek egyre nagyobbodnak és csökkennek azok a javak, melyeket a dolgozók keresetükből megszerezhetnek

majd maguknak. Ez a helyzet a felcseperedő nemzedékre is súlyosan kihat, hiszen a megnehezült szociális viszonyok között nem tud alaposan és versenyképesen felkészülni jövőbeli hivatására.

Az Egyesült Államokban sajátos politikai * aktus az elnökválasztás. A választópolgárok nem közvetlenül választják az elnököt, hanem elsősorban elektorokat, azaz elnökválasztő testületet választanak, mely majd a próbaválasztások alapján ráadja áldását a legesélyesebb elnökjelöltre.

Az elnökjelölteknek minden körzetben, államban stb. meg kell küzdeniük jelölésükért. Eddig a Iowa és New Hampshire volt a demokrata párti Jelöltek versengésének színhelye. lowában Mondale szenátor fölényesen szerepelt a jelöltválasztó gyűlésen. öt tartották a demokrata párt esélyes elnökjelöltjének, ám rövidesen elvesztette nimbuszát, amikor Gary Hart coloradói szenátor kiütötte őt a nyeregből, miután a szavazatok 40 százalékát szerezte meg. A Maine államban elszenvedett veresége után már leírtnak tartják. Alulmaradt a küzdelemben John Glenn szenátor, az egykori űrhajós Is. aki a szavazatoknak csak 13 százalékát tudta elhódítani. Még sikertelenebbül szerepelt lesse Jackson néger politikus, aki a szavazatoknak mindössze 6 százalékát kapta. A viszonylag haladó programmal fellépő McGovern szenátor a

szavazatok 5 százalékát kapta, és további erőbedobásra majd hagyományos körzetében Massachussetts államban készül.

Az elnökválasztással egyidejűleg egyes államokban a szenátorok zömét és a kongresszusi képviselők jó részét is újraválasztják. A Demokrata Pártban több mint huszonkettőn iratkoztak fel az elnökjelöltség megszerzéséért Indulók listájára, a 8 benevezett közül négyen máris kiestek.

A választási kampányban Reagan külpolitikája az elnök Achilles-sarka. Ma már az amerikaiak zöme felismeri, hogy a bajok forrása az elnök háborús fegyverkezési politikája, mely óriási eszközöket emészt fel és von el az élet javításától, de a kisemberek képtelenek ennek megváltoztatására. Csak békeharcos szövetségekbe tömörülnek, általuk próbálnak ráhatni a rokonszenvesebbnek tartott pályázók érdekében.

Az amerikai elnökválasztási kampány két szakaszban zajlik le. Az első szakaszban éppen most folynak a próbaválasztások, a primaryk. Az elnökjelöltek, illetve az elektorok kiszemelését követően sor kerül a két párt nemzeti konvenciójára, vagyis országos jelölő gyűlésére; itt döntenek véglegesen az elektorokról és arról a programról, amelyet a párt magáévá tesz, és a leendő elnök követni fog. A konvenciók határozata egyben kötelezi az elektorokat, hogy a végső választdáson az elfogadott elnökjelöltre szavazzanak.

Drága mulatság az amerikai elnökválasztás. Mint mondottuk, mecénások nélkül nem megy. Szórványos adatok szerint a köztársasági Pártnak 45 millió, a Demokrata Pártnak 22 millió dollárját emésztik fel a választási költségek. A demokrata nemzeti konvenció színhelye augusztusban San Francisco, a republikánusé pedig ősszel Dallas lesz.

A nép nem nyer vele semmit, hiszen az amerikai gazdaság 1985-ig jósolt felélénkülése is elsősorban a monopolista társaságok, a hadiipari komplexum kasszáját fogja gyarapítani. Az USA államadóssága pedig szédületes méreteket ölt — az idei pénzügyi évben 108 millió dollár, 1985- ben már 180 millió dollár lesz.

Főként a gazdagok érdeke, hogy olyan elnök kerüljön hatalomra, aki a monopolista társaságok érdekeit fogja szolgálni. Találó megállapítást tett Matt Reese választási szakértő: „Az elnököt olyan emberek választják. akiknek végül is mindegy, hogy ki ül a bársonyszékben ..

LÖRINCZ LÁSZLÓ

Az USA elnökválasztási lázban

A szovjet vezető testületéi határozata

Stockholmban véqet ért a párbeszéd-konferencia

A közös érdekeknek megfelelően

Äz SZKP Központi Bizottsági, a

Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott lurij Vlagyimirovics Andropov néhai szovjet pártfötitkár és államfő emlékének megörökítéséről. A határozat leszögezi, hogy tekintettel Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, íz SZKP és a szovjet állam, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, a hű leninistának, a béke és a kommunizmus tántoríthatatlan harcosának történelmi érdemeire, emlékének megörökítése végett az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa úgy határozott, hogy: ф felállítják Jurij Andropov mellszobrát szülőhelyén, Nagutszkaja községben (sztavropoli határterület);

ф a jaroszlavli területen. Ribinszk helység Andropov nevét veszi fel, a sztavropoli határterület kurszavkai járását Andropovról nevezik el; ugyancsak Jurij Andropovról nevezik el a Rosztszelmas termelőkomplexumot. a novolipccki kohászati kombinátot, a leníngrádi légelhárító katonai-nolitikai főiskolát evv felsőoktatási intézményt, a Lenin renddel és a Vörös zászló renddel kitüntetett Kantyemir harckocsizó gárdahadosztályt, az észak-nyugati határőrkörzet Vörös zászló renddel kitüntetett határőralakulatát, a távközlési minisztériumnak az észak-osszét ASZSZK Mozdok városában levő 108. számú középiskoláját, a petrozavodszkl pionírházat, egy sngárutat vagy teret Moszkvában, és egy-egy utcát Jaroszlavlban, Petrozavodszkban és Sztupinóban (moszkvai terület), a haditengerészet egy hajóját;

ф Jurij Andropovról elnevezett 12 ösztöndíjat kell alapítani a petrozavodszki О. V. Kuusinen Állami Egyetem, a jaroszlavli Politechnikai Intézet és egy felsőoktatási intézmény hallgatói számára:

# emléktáblát helyeznek el a jaroszlavli terület Volodarszkij hajógyárának épületén és a Szovjetunió Allambiztonsági Bizottságának épületén, ahol Jurij Andropov dolgozott, valamint Moszkvában a Kutuzov sugárút 26. számú épületében, ahol lakott;

# mellszobrot állítanak Jurij Andropovnak a Vörös téren, a Kreml fala előtti sirián.

Az európai biztonság és leszerelés kérdéseivel foglalkozó stockholmi párbeszéd konferencia résztvevői felhívással fordultak az ugyancsak Stockholmban zajló másik nemzetközi fórum, az európai bizalomerősítő és biztonsági kérdésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó konferencia küldötteihez.

A fegyverkezési hajsza fokozódása és az ój nukleáris rakéták európai és Európa határain kfvűli felelőtlen telepítése miatt minden eddiginél na gyobb a nukleáris háború veszélye. A jelenlegi helyzetben szélesedik a békeszerető közvélemény és minden olyan haladó erő összefogása, amely megakadályozhatja a nukleáris katasztrófát és gátat vethet a fegyverkezési hajszának, hangoztatja a felhívás majd leszögezi: a világ közvélemény akarata hozzájárulhat ahhoz, hogy tényleges eredményeket érjenek el a stockholmi fórumon, amelynek sikeres befejezése nagy jelentőségű lenne e világhéke szempontjából. A dokumentum felszólítja a konferencia résztvevőit: a katonaihadászati kérdések mellett olyan

konkrét lépésekről Is folytassanak tárgyalást, amelyek valóban biztosítják a bizalom növekedését Európában. Egyebek között ezek közé tartozik a nukleáris fegyverek befagyasztása, lemondás a nukleáns fegyver elsőként való bevetéséről, az atomfegyverekkel folytatott kísérletek teljes betiltása, a katonai erő alkalmazásáról történő kölcsönös lemondás, az észak európai és balkáni atom tegyvermentes övezet létrehozása, új fegyverfajták kikísérletezésének és kifejlesztésének, valamint a világűr militarizálásának megtiltása, a vegyi és tömegpusztító fegyverek felszámolása.

A stockholmi konferencia küldötteivel találkozva a párbeszéd tanácskozás résztvevői hangoztatták, hogy a különböző államok békeszerető közvéleményét komolyan aggasztja a fegyverkezési verseny, ezért a stockholmi konferenciától azt várják, hogy jelentős mértékben javítja majd a nemzetközi légkört, erősíti a nemzetközi biztonságot és ismét helyreállítja a bizalmat.

Hans jochen Vogel, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökségének tagja, a párt parlamenti frakciójának elnöke, szovjetunióbeli látogatását befejezve, az NDK-ba utazott.

A küldöttség moszkvai tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. A nyilvánosságra hozott közlemény szerint Hans-jochen Vegeit és a küldöttség tagjait fogadta Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, majd a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek csoportjával találkoztak, amelyet Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára vezetett. A megbeszéléseken elsősorban a nemzetközi biztonság és a lázas fegyverkezés korlátozásának kérdéséről volt sző, amely az amerikai rakéták folytatódó nyugat-európai, illetve NSZK- belí telepítése miatt egyre veszélyesebb jellegű. Szovjet részről figyelmeztettek a stratégiai erőfölény elérésére Irányuló amerikai és NATO- tervek agresszív jellegére és arra, hogy milyen veszélyt jelent Európa, beleértve az NSZK lakosságára nézve az új amerikai rakéták telepítése. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió kész az egyenlőség és

az azonos biztonság elve alapján a nukleáris fegyverek korlátozására és csökkentésére. A szovjet fél hangsúlyozta. hogy az európai közép-hatótávolságú és taktikai atomfegyverek megsemmisítését szorgalmazza, s ezzel kapcsolatban felhívták a küldöttség tagjainak figyelmét Konsztantyin Csernyenko március 2-i beszédében elhangzott új szovjet javaslatokra.

Berlinben, az NDK fővárosában Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke fogadta a nyugatnémet vendégeket. Áttekintették a jelenlegi nemzetközi helyzetet és a két német állam kapcsolatait. Szükségesnek tartják a fegyverkezés ellenőrzéséről és az atomfegyverek megsemmisítéséről folytatott tárgyalások újrakezdését. A nézetkülönbségek ellenére egyetértettek abban, hogy ehhez az NDK-пак és az NSZK- nak Is hozzá kell járulnia. Ezzel kapcsolatban Erich Honecker és Hansjochen Vögel nagyra értékelte az atomfegyvermentes övezetek létrehozására, a katonai kiadások befagyasztására és csökkentésére, valamint arra a szerződésre vonatkozó szovjet javaslatot, hogy a felek mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról.