Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-17 / 11. szám

Az étkezési paprika fajtaválasztéka

Az étkezési paprika (Capsicum annuum L.) növénybanilag a burgonyafélék családjába tartozó, a mi vidékünkön főleg a legmelegebb tájak kertjeiben honos, Közép-Amerikábói származó növény. Hazánk évente körülbelül 30 ezer tonna étkezési paprikát termel, de ez a mennyiség a javasolt személyenkénti átlagfogyasztás (6 kg) megalapozásához nem elegendő. Arról nem is beszélve, hogy Bulgáriában az egy főre jutó zöldpaprika-fogyasztás meghaladja a 20 kg-ot.

Táplálkozási szempontból a paprikának legfontosabb alkotó része a C-vitamin, melyből 100 gramm friss gyümölcsben átlagosan 150 mg található. Amikor érése során a paprika pirosra színeződik, ez a menn^ség 300—400 mg-ra nő. Az érett paprika mintegy háromszoťMnyolsznr több C-vjtaxnint tartalmaz, mint a citrom vagy a narancs.

Ezt a növényt jó minőségű, meleg talajon érdemes termelni.

Ősszel 100 négyzetméterre 400 kg ístállótrágyát, tavasszal pedig — közepes tápanyagkészletet véve alapul — műtrágya formájában 1,2 kg nitrogént, 0,45 kg foszfort és 1,3 kg káliumot juttatunk a talajba, a természetesen tiszta hatóanyagban számítva.

A területet ágy kell megválasztani, hogy rendszeresen öntözhető legyen. Az előnevelt palántát 60 cm sor-, illetve 15— 25 cm tőtávolságra telepítjük. A növényápolás tenyészidőben öntözésből, talajlazító kapálásból, gyomirtásból, fejtrágyázásból és növényvédelemből áll.

A zöldpaprikát technológiai érettség idején kezdjük szüretelni, amikor a bogyók elérik a fajtára jellemző nagyságot. A korán megszedett bogyók keserűek és hamar megfonnyadnak. A paprikát úgy kell szedni, hogy a kocsány a bogyón maradjan. Megfelelő gondoskodás esetén a szüret az őszi fagyokig folyamatos.

Csehszlovákiában jelenleg 12 elismert étkezési paprikafajtát említ a hivatalos fajtajegyzék. Legjobb, ha szépen sorba veszsziik valamenyit.

Citrina (1977). Szabadföldi, egyenes növésű, 48 cm magas, kozépkései fajta. Levele széles, tojásdad alakú, sötétzöld, bogyója nagy, szélesen kúpos, kivételesen kvadratikus, bordás, sárgászöld vagy zöldessárga színű, cslpmentes. Gondos termesztés esetén a legmelegebb déli körzetekben jé minőségű, gazdag hozamot nyújt. Közvetlen fogyasztásra és ipari feldolgozásra egyaránt zölden kell szedni.

Frukta (1977). Közepes termetű (35—40 cm), sűrűlombú, szabadföldi termesztésre alkalmas, közepes tenyészidejű fajta. Alma alakú, enyhén bordás, általában 4—8 cm-es lecsüngő bogyói középzöldek, éretten sötétpirosak; a gyümölcshús vastagsága 5,5 mm, íze finoman édeskés. A konzervipar biológiai érettségű bogyókat kíván, viszont közvetlen fogyasztásra a gazdasági vagy biológiai érettségben gyűjtött termés egyaránt alkalmas.

Granát (1973). Magas (50—60 cm) növény, sötétzöld levelekkel, lecsüngő, nagy (10 cm hosszú és 8 cm széles), általában kvadratikus bogyókkal: Húsának vastagsága 5—10 mm, Ize csípmentes. Gazdasági érettség Idején sötétzöld, biológiai érettségben sötétpiros. Szabadföldi termesztésre alkaimas. Közvetlen fogyasztásra zölden is jó, de a konzervipar csak a pirosra érett termést fogadja el.

jubilantka (1970). Közepesnél erőteljesebb növekedésű, bőtermő, középkorai szabadföldi fajta. Bogyója középzöld, kúpos, gyengén bordázott, felálló. Hossza 9—14, Vállszélessége 4—7 cm, húsvastagsága 4—6 mm. ízletes, csípmentes, éretten élénkpiros színű.

Karmen (1970). Szabadföldi, középtermetű (30—40 cm), sűrű lombja sötétzöld. Bogyója csüngő, kúpos, közepesen nagy (10 cm hosszú, 5-6. cm széles), 4 mm-es gyümölcshüssal. Korai, csípmentes, gazdasági érettségben sötétzöld, biológiai érettség idején már csak konzervipari felhasználásra alkalmas tajta.

Klenot (1983). Oj hazai szabadföldi fajta, általaiban 45 cm magasra nő. Bogyója keskeny, tompán kúpos, lecsüngő. Hoezsza 11, vállszélessége 4—6 cm, húsának átlagos vastagsága

3,7 mm. Színe sárgászöld, íze édes, az uborkamozaikot jól tűri. Rrövid tenyészidejű, az ország melegebb vidékein jé termést kínál. Piaci értékesítésre és konzervipari célra gazdasági vagy biológaii érettségben egyaránt megfelel.

Konika (1983). Közepes növekedésű, korai szabadföldi termelésre alkalmas, csípmentes paprika. Széles, tompán kúpos, lecsüngő bogyói sárgászöldek, éretten sötétpirosak. Közvetlen fogyasztásra és feldolgozásra is inkább a piros bogyók alkalmasak.

Morava (1980). Édes, aromatikus bogyókat nyújtó, középkorai, bő-termő szabadföldi típus. Bogyója csüngő, 10—13 cm hosszú, vállbán 5 cm széles, kúpos. Színe piacéretten sárgászöld, biológiai érettség idején közepesen piros. Meleg vidékeken termeszthető, a konzervipar inkább a pirosra érett bogyókat kedveli.

PCR (1961). Friss fogyasztásra és piaci értékesítésre alkalmas, nagyra növő, bötermő hajtatási fajta. Világoszöld lombja ritka, bogyója csüngő, enyhén bordás, ugyancsak világoszöld, csípős. Hossza 11, vállszélessége 4,5 cm, húsvastagsága 3,5 mm.

Perla (1980). Alacsony növésű, középkorai szabadföldi fajta. Termése 10 cm hosszá, 5 cm széles, fehér, kúpos és lecsüngő. Húsának vastagsága közepes, érett állapotban halványpíros. Ízes édes, csípmentes, főleg friss fogyasztásra, de konzervipart feldolgozásra is alkalmas.

Rubin (1970). Középkorai szabadföldi paprika. A bokor 40—< 45 cm magasra nő, kissé szétterül, lombja közepesen sűrű, sötétzöld. Bogyója lecsüngő, gazdasági érettség idején sötétzöld, később sötétpiros. Alakja kúpos, elhegyesedő, íze csípmentes. Bogyójának súlya nagyobb, húsa vastagabb, mint más fajtáknál. Kizárólag pirosra érlelve hasznosítható.

Vesna (1982). Oj korai, csípmentes hajtatási tajta. Magasabbra nő, lombja sűrűbb, keskenyebb bogyója kúpos, lecsüngő, zöldessárga színű. Hossza 14 cm, szélessége Vállbán 5 cm, húsvastagsága 3,4 mm. A fajta nagy előnye, hogy egyenletes nagyságú és alakú bogyókat kínál. Fogyasztásra és piaci értékesítése gazdasági érettségben alkalmas.

Magdaléna Valiiková agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, Zöldségfélék és Speciális Növények Kutató- ém Nemesítő Intézete, Hurbanovo

Inczéry Gizella hat éve kertészkedik, zöldséget ós virágot hajtat. Ügy mondja, pénzből a zöldség, örömből a 18 változatban

tömörültek szervezetbe; nevelt krizantém hozott többet

még csak nyolc koronánál tar* tanak. Ebben persze az értéke* sítési gondok is közrejátszottak, hiszen terményeiket több esetben csak a szövetkezet, illetve a patasi meg a nyárasdi alapszervezet önzetlen segítségével tudták idejében elszállítani. Hogy íőidényben akár naponta szállíthassanak, ahhoz saját gépkocsira lenne szükségük. Szó esett arról, hogy az alapszervezet vezetősége szakelőadások, hazai és külföldi tanulmányutak szervezésével, borversenyekkel, kiállításokon való részvétel biztosításával, fólia, vetőmag, műtrágya és vegyszerek beszerzésével segíti a kertészkedők mnnkáját.

A vitában hárman szólaltak fel. Szabó Ernő, aki a járási borvesenyen harmadik díjat nyert, azt javasolta, bogy az alapszervezet valamilyen formában oldja meg a hatékony és vegyszertakarékos permetezést segítő, rendszeres növényvédelmi előrejelzést és tanácsadást. Egy további kertésztárs az értékesíti gondok enyhítését, a termelői biztonság szilárdítását szorgalmazta, a harmadik jelentkező pedig mindössze annyit kérdezett, igaz-e, hogy végre lesz nyúlfelvásárlás a faluban?

Minek szaporítsam a szót: bíztam benne, hogy akinek sok a gondja, és akit bírálat ér, talán felemeli a kezét és a hangját. Hogy nem így történt, arra talán az a magyarázat, hogy ezen az összejövetelen is az ok nélkül és jogtalanul hangoskodók, az önzőén számítók székei maradtak üresen. Igen. elsősorban a kistenyésztőkre gondolok, mert feltételezem, hogy nem fértünk volna el a teremben, ha a tanácskozáson történetesen ötven-hatvan zsák csibeláp elosztásáról kellett volna dönteni. Tévednék?

KADEK GABOR

A falu legjobb nyulősza Makó Sándor. Tizenkét anyával és két bakkal dolgozik, tavaly 150 vágéérett süldőt értékesített. Az ugyancsak nagy nyulász nagymama, Makő Erzsébet büszke lehel az unokájára jA szerző felvételei)

terményeik a karalábé, karfiol és paradicsom, de paprikát és egyéb zöldséget is szívesen termelnek, ha érzik a szerződés nyújtotta biztonságot.

A kertészkedők fejlődést ígérő eredményeinek, illetve a kisállattenyésztők komoly aggodalomra okot adó, végső soron esetleg a szervezet létét is kockáztató, felemás hozzáállásának ismeretében, amolyan sok embert mozgósító, viharos évzáró tanácskozásra számítottam. Gondoltam, elég nagy . a falu, aránylag népes a két szervezet, leszünk vagy kétszázan. Csalódtam. A terített asztalok mellől annyi üres szék nézett velem farkasszemet, hogy szinte fáztam a kultúrház egyébként jól fűtött nagytermében.

A kisállattenyésztők' munkájáról Kiss Zoltán beszélt. Elmondta, hogy a néhány igénylőnek tavaly is hozattak naposcsibéket meg kiskacsákat, páran részt vettek a faluszépítési munkákban, jártak színházban és megnéztek néhány kiállítást. Felrótta, hogy a kiállítások iránt legalább olyan kicsi az érdeklődés, mint a fajtatiszta állatok tartása iránt.

Takács Ferenc, a kertészkedők szervezetének elnöke a műit évi eredmények részletes elemzésével kezdte, hangsúlyozva, hogy van még mit tenniük a föld jobb kihasználása érdekében. Azzal érvelt, hogy a környékbeli falvakban a kertészkedők 30 korona négyzet méterenkénti termelési értéket produkálnak, ezzel szemben ők

Kedves meghívásnak eleget téve, a minap Csilizradványon (Ciližská Radyaö) jártam, ahol — részemről eddig másutt nem tapasztalt, éppen ezért érdekesnek és szélesebb körű népszerűsítést érdemlőnek ítélt kezdeményezéssel — a kertészkedők és a kisállattenyésztők egyszerre tartották a közös esti szórakozással egybekapcsolt, soros évzáró taggyűlésüket.

Takács Ferenc és Kiss Zoltán, a két alapszervezet elnökei örömmel fogadták korábbi érkezésemet és rövid falunézésre invitáltak. így történt, hogy amit a kistermelőket tömörítő és mozgósító, érdekvédelmi szövetségek helyi alapszervezeteiről elmondhatunk, azt lényegében már a tanácskozás előtti falunézés, a hirtelenjében kiválasztott kertészkedőknél és állattartóknál tett látogatás során megtudtam vendéglátóimtól.

Azzal kezdeném, hogy ebben a községben az állattartás iránti érdeklődés volt az erősebb. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete 1960-ban alakult. Igaz, kezdetben mindössze húsz tagja volt, de csakhamar megizmosodott, száz főnél is többet számláló csoportosulássá fejlődött. Napjainkban 182 tagja van. Nem merem leírni, hogy működik, mert inkább csak van. Azt sem mondhatom, hogy halódik, mert akkor igazságtalanul ítélkeznék a szervezet tagságának negyven-ötven százaléka felett, akikben még él a tenniakarási vágy. A kistermelők ellátásában is nyomot hagyó, országos takarmánygondok egycsapásra megmutatták, ki miért lett tagjává a szervezetnek. Nagyon sokan várakozó álláspontra helyezkedtek — egyelőre fizetik a tagsági illetményt, tehát névleg még tagjai a szervezetnek, de a közös rendezvényeken nem vesznek részt. Bezzeg, ha megjavulna a tápellátás, minden bizonnyal az elsők között nyújtogatnák a markukat.

Hogy őszinte legyek, nem értem a csilizradványiakat. Fajtatiszta állatokat nem akarnak tartani, holott erre a szövetség alapszabályzata kötelezi

sí Is at nouannlrlrnn nanaevlrnd.

nak, hogy nem kapnak keveréktakarmányt a központi alapból. A helyükben én nem csodálkoznék, hogy speciális tápok helyett többnyire korpát utalnak ki számukra, s abból is csak annyit meg akkor, amenynyi és amikor jut. '

Baromfin kívül juhokat, díszmadarakat, meg nutriát tenyésztenek a faluban, de mint az elnök mondja, az egyik nagyobb gond mint a másik. Az egyik állatfajnál a speciális eleség beszerzése, a másiknál az értékelés, a harmadiknál ez is meg az is. Talán még a nyulászat a legbiztonságosabb vállalkozás, de ennek a felfuttatására még csak most határozták el magukat. Egyre többen sürgetik, hogy a pecsenyenyulak helybeni felvásárlását is meg kell oldania a vezetőségnek, amely a két évvel ezelőtti választások óta új összetételben, de a jelek szerint kevés átütőerővel dolgozik.

Megvallom, a kertészeti alapszervezet elnökének szavait nagyobb örömmel hallgattam. A kertészkedni vágyók 1969- ben tömörültek szervezetbe;

napjainkban 125-en vannak. A kezdeményezőket a kedvtelésük hozta össze. A csilizradványi kertekben korábban legfeljebb néhány barackfa díszelgett, az almát, körtét, szilvát, no meg a szőlőt a kertészkedők honosították meg. Pár évvel ezelőtt, más alapszervezetek gyakran országosan is népszerűsített igyekezetét látva, és persze a társadalmi ösztönzés hatására, ebben a fainban is kedvet kaptak az emberek a szerződéses árutermelésre. A fellendülés időszaka 1978-tól datálható. Időközben megoldódott a helybeni felvásárlás, ami újabb lendületet adott a kezdeményezésnek. A szervezet tagjai 1981-ben 645 ezer, tavalv

pedig már 994 ezer korona értékben szállítottak zöldséget a házikertekből. Leekedveltebb