Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-17 / 11. szám

1984. március 17. SZABAD FÖLDMŰVES HASZNÁLT-e Franz Gabriel (jobbra), az NDK bratislavai főkonzulátusa képviseletében üdvözli a zár­számadó közgyűlés résztvevőit. Kiss Nándor elnökhelyettes tolmácsolja szavait re az eddiginél nagyobb figyel­met fordítanának, épp a jöve­delmezőség fokozását illetően. Ez csak úgy lehetséges, ha egyrészt a juhhús és a gyapjú termelési terve teljesül, ami a tartási viszonyok javításával, a fajta jobb megválasztásával el­érhető. Az állattenyésztésről mondot­takat zárjuk azzal, hogy a fő­ágazaton belül a termelés négy telepre összpontosul, különböző eredményekkel. Mélyrehatóan elemezzék ennek az okait, s a különbözőség kiegyenlítődésé­nek a lehetőségeit. Valószínű, hogy az emberi tényezők sze­repelnek majd az első helyen, no meg feltételezhető, hogy a végre nem hajtott szakosítás is ludas a dologban. Erre utal egyébként Kiss Nándor mér­nöknek, a múlt évi zárszám­adás alkalmából elhangzott vé­leménye... Az eredmények te­lepenkénti nagy különbözősége — ha összefüggéseiben, sokol­dalúan ítéljük meg a helyzetet — jórészt a leírtakban kere­sendő. Természetesen, az egyen­lő feltételek megteremtése is fontos tényező, nemkülönben az állomány hasznosságának javítása. A NÖVÉNYTERMESZTÉSRŐL A tavalyi zárszámadáskor, majd a cikket illetően ís a leg­több elismerő szó a növényter­mesztők címére hangzott el. Az idei eredménymérlegelés so­rán is több pozitívum írható a javukra. Éves termelési tervü­ket például 109,4 százalékra teljesítették. A múlt évi időjá­rási szélsőségek ellenére. Ga­bonából a tervük 111 százalék­ra teljesült. A felemelt állami beadás ellenére önellátókká váltak szemestakarmányból, a­­mi mindenképpen elismerést érdemel. Jelentősen tűlteliesí-­­tették termelési tervüket bor­sóból, napraforgóból, kender­ből, szőlőből, s különösen gyü­mölcsből, melyből több, mint a kétszeresét takarították be a tervezettnek. Viszont, nem si­került az előirányzott hozam­átlagot elérniük cukorrépából, doháhyból és szántóföldi takar­mányokból. A növénytermesztés gazdasá­gossága végső soron azon mér­hető le, mekkora volt a költ­ségráfordítás és mennyiért ér­tékesült. E főágazatiak épp ez a gyöngéje: hiszen ezer tonna búzát nem tudtak kenyérgabo­naként értékesíteni; a répa cu­rl kortartalma csak 13,4 százalék volt. Sajnos, a terméstöbblete­kért kapott pénz nem tudta el­lensúlyozni a csökkent minő­ség miatti áruérték-különböze­­tet. Ml ebből a tanulság? A nö­vénytermesztésben Is 9 minősé­gi elvárások teljesítése döntő tényezője annak, hogy a jöve­delemképzés üteme felgyorsul­jon. S ne ismétlődhessen meg a múlt évi eset, amikor a ter­melési terv túlteljesítése elle­nére az áruforgalmazási terv, a pénzbevétel csak 97,5 száza­lékra sikeredett. Ezen a hely­zeten még az sem segített, hogy van lucernamag-készle­­tük'„ amit a zárszámadásig nem értékesítettek. TÖKÉLETESEBB JUTALMAZÁST Mí más segíthetne a dolgo­zók anyagi érdekeltségének a fokozásában, a minőségi elvá­rások következetesebb teljesí­tésében, a gazdaságosabb ter­melés szempontjából, mint az önálló elszámolási rendszer meghonosítása, mindkét terme­lési fŐág3zatra kiterjesztve, esetleg a brigádrendszerű ju­talmazás gyakorlati érvényesí­tése. Ezen jutalmazási elvek kizárják a lazaság megtűrését, s kedvezően hatnak a minőségi és gazdaságossági elvárások múlhatatlan teljesítésére, s ter­mészetesen a tervfegyelem ja­vulását segíthetik elő, ott, ahol ezen a téren fogyatékosság mu­tatkozik. Mint a főbeszámoló hangsú­lyozta: a szövetkezet dolgozói — így a gépüzemelési ágazat­beliek is! — jól tudják, hol rejlenek még tartalékok. Ám csupán ez nem elegendői A hasznosításuk a döntő, mégpe­dig a termelésfejlesztés javára. Teljesen érthető, hogy a szövet­kezet összkiadásainak jelentős részét képezi a géppark rend­szeres karbantartásával, üzem­képessé tételével járó költség. Tavaly például az alkatrészfel­használásra előirányzott költsé­get 138 ezer koronával túllép­ték. Bár a múlt évben a hosz­­szan tartó, kegyetlen aszály a gépeket, gépi eszközöket na­gyon megviselte, üzemképessé tételük több pótalkatrészt igé­nyelt (több üzemanyag Is fo­gyott), az ágazat fő felelősé­nek, Szüllő Gyula ágazatveze­tőnek, továbbá a traktorosok­nak, gépkezelőknek, s gépjaví­tóknak a gazdaságosság továb­bi javítására kell törekedni. Ez az a munkaterület, ahol — gon­dos gépkarbantartással, szak­szerű kezeléssel, tökéletes üzemképességgel — sok pénz megfogható... Baráth Imre efsz-elnök átnyújtja az ajándékot • I ja nyugdíjba vonuló tagoknak . -í... : J (A szerző felvételei) Száz szónak is egy a vége: használt az előző tandíj! Újabb­ra nem kerülhet sor. Levontak a vele járó tanulságokat. Ezt az is bizonyítja, hogy az éves be­vételi tervüket túlteljesítették. Ez azt jelentette, hogy a telje­sítménybért figyelembe véve, 100 koronánként még 23 koro­na osztalék átvételére is sor kerülhetett. A különböző ala­pokat az elvárásoknak megfe­lelően, vagy azonfelül, feltöl­­tötték. A dolgozók évi (közös­ből eredő) növekvő jövedelme arányban van a munkatermelé­kenység növekedésével. Mindez záloga annak, hogy a jól vég­zett, becsületes, eredményes munka az Idén is megtermi majd bőséges gyümölcsét. N. KOVÁCS ISTVÁN Az ötvenes évek elején fúrták át a hegyet, majd a pöfögő mozdony csakhamar átdöcöghetett rajta Rozsnyóról (Rožňava) Kassára (Košice). Az ün­nepélyre HárskútOn (Lipovník) az alagút bejárata előtti réten került sor. A jelentős eseményt a rozsnyói Csema­­dok-szervezet vezetői köszöntötték: szárnyalt a dal, röppent a szoknya. Ezt követően a közeli munkásszállói bon koccintottunk a dolgos kezek, a technika diadalára, A találkozón egy élete derekán levő emberrel ismer­kedtem meg: Annus Gábornak hívták. Ez idő tájt került sor a szövetkezetesítésre. A Feb­ruári Győzelem 7. évfordulójára vállaltam a közös gaz­daság alapjainak a lerakását a hegy lábánál meghúzói dó falucskában. Ki máshoz fordulhattam, mint Annus ismerősömhöz, akire hallgatott a falu népe. De a jó gazi da nem akart kötélnek állni. A sors közben másfelé szó­lított, és nem volt időm, lehetőségem a csavaros eszű férfi meggyőzésére. Már rég elfelejtettem Hárskutat, az évtizedekkel ez­előtti alagútavatást. Az élet kifürkészhetetlen útjai jó­voltából (vagy a csontok kopása miatt) az egyre rángó-1 sabb gyügyi (Dudince) gyógyfürdőben találkoztam ismét Gábor bátyámmal. Üstöké már télbe őszül,t de mégis nehezen akartam elhinni, hogy hetvenhét éves; nem nézett ki többnek Jó ötvenesnél. Hihetetlennek tűnt az is, hogy még dolgozik, vincellér és pincemester a Rozs­nyói Állami Gazdaságban. Unalmunkban elmeséltük egymásnak, hogyan alakult a sorsunk. így tudtam meg többek között, fiiként is lett szövetkezeti elnök, aki néhány év alatt a tagsággal együtt virágzó közös gazdaságot hozott létre a mostoha talaj- és éghajlati viszonyok ellenére. — A nagyapámtól és az apámtól tanultam a földmű­velés mesterségét — emlékezett. — Megtanultam: kö­nyörtelen harc árán kell kicsikarni a természettől, amit csak lehet. Kihasználni a környékbeli lehetőségeket, Télen fát fuvaroztam. Kellett a pénz, a család, a négy gyerek erre kötelezett. Bár nagyon elfoglalt voltam, azért a könyvek olvasására szakítottam időt... Sőt a hari mincas évek végén Rimaszombatban (Rimavská Sobota) mezőgazdasági szaktanfolyamot is végeztem. így lettem aztán völgyünk falvainak gazdasági elöljárója. Mi volt a feladata? Felmérni, hogy az eléggé mostoha talaj- és éghajlati viszonyok között, mi terem a legjob­ban. Két év tapasztalatai alapján kialakultak a saját elképzelései. A lóhere- és lucernamag-termesztés bizo­nyult a legjövedelmezőbbnek. Ezt még tetézte, hogy a pillangósokat követően bőséges termés mutatkozott, fői leg búzából. Fontos feladatának tekintette a tápanyagi pótlás, a szerves trágya kezelése és szakszerű felhasz-i nálása, valamint a korszerű rét- és legelőgazdálkodás népszerűsítését, mivel a környék mezőgazdasági földi területének Jelentős hányada ősgyep volt. Tulajdonképi pen ez képezte az állattenyésztés alapját. — Már megjártam az élet Iskoláját, amikor ránk köt szöntöttek az új idők. — S miért félt az ú], közös gazdálkodástól? — Mert, figyeltem a körülöttünk za^ló eseményeket, s azok nem sok jövel kecsegtettek. Az agitátorok több­sége értelmes volt, okosan érvelt, de egyesek felelőtleni ségre ragadtatták magukat. Nos, éppen ez vájkált belém a legjobban, az utóbbi... — S mikor tört meg a jég? — Amikor a szövetkezetek a járásunkban is a saját lábukra álltak, kezdtek szervezetileg és főleg gaídasá­­gilag megszilárdulni, az egyéni gazdákénál jobb hozam­átlagokat elérni. No meg már kicsit untuk is az állandó noszogatást. Aláírtuk a belépési nyilatkozatot. Vezetősé­get választottunk. Elkezdtünk közösen gazdálkodni. EH nőkké választottak. Néhány év múlva a járás jó szövet­kezetei közé verekedtük fel magunkat. Meglepően jó eredményeket értünk el mákból, lóhere- ős lucerna­­magból, gyümölcsöst létesítettünk, a legjobban bevált fajtákat telepítettük. Legtöbb gondot a munkaerőprob­léma okozta. Miért? A kötelező beszolgáltatás elöli me­nekülés, meg az iparfejlesztés, a nagyobb kereseti lehe­tőség elszívta a falusi, főleg fiatal embereket, ahol csa­ládi pótlékot is kaptak. Ezért a kezdeti években akadt épp elég gond, nemegyszer a termésbetakarítás körül... Node, ezt a nehéz időszakot hamarosan átvészeltük. A baj aztán kezdődött... amikor már jó kerékvágásba zökkentünk. A kis szövetkezetek társulása után — a Rozsnyói Állami Gazdaságba olvadtak — lemondtam az elnöki tisztségről. — Hogyan lett szőlész? — Véletlenül. A gazdaságnak volt néhány hektárnyi szőlője az almásl oldalon. Valaki javasolta az igazgató­ságnak: jó lennék vincellérnek. Kicsit tiltakoztam, de aztán átgondoltam, mitévő legyek. A nyugdíjam nem sok. Gyerekeim mesterséget tanultak, diplomát szerez­tek. Meg aztán szűknek éreztem az otthoni portát, s vál­laltam. Nem bántam meg, mert megismertem a szőlő­termesztés csínját-bínját, a borkezelést. Büszke vagyok rá, ha szakértők is megdicsérik borainkat. Annus Gábornak még jő az erőnléte. Kicsit megtörte, hogy Itthagyta az asszony. — Fiammal együtt kedvet kaptunk a szőlőtelepítés­hez ... és már a saját borainkat iszogatjuk... Milyen volt az elmúlt fél évszázad? Az új társadalmi rend min­denki számára távlatokat nyitott, ki-kl a becsületes munkája, tudása révén boldogulhatott. Főleg az embe­reken múlott — ős múlik ma is —, miképp érvényesítik tudásukat, rátermettségüket a társadalom, a kisebb kö­zösség és családjuk javára. TÖTH DEZSŐ i АТАК Lapunk múlt év március 19-i számában „A hárommilliós tan­díj“ címmel segítő szándékú blrálé cikket közöltünk a est­eséi (Ciőov) Wilhelm Pieck szövetkezet 1982. évi gazdál­kodásáról. Nemcsak az ered­ményekre, hanem a fogyatékos­ságokra is felhívtuk a figyel­met, hangsúlyozva a gazdaság­­vezetés, de főleg a zootechni­ka! szolgálat felelősségét a kö­zösség, a társadalom irányában. Számos tény közül egyet hadd említsünk: az értékesített tej­nek csupán a 41 százalékát minősítette a tejipar elsőosztá­lyúnak. Mi származott ebből? Számottevő bevételcsökkenés. Hiszen az értékesített tej elérte в 2 millió 870 ezer litert. MENNYIT ÉR ...? Mármint a tagság által jóvá­hagyott, szentesített határozat? Pontosan annyit, amennyit a tagság, a gazdaságvezetéssel és a szakembergárdával karöltve yalóra vált belőle. És itt álljunk meg egy pilla­natra! Az egy évvel ezelőtt le­zajlott zárszámadó közgyűlés határozatának egy pontja ki­mondta: „Az 1983- ban értékesített tej 60 százalékát első­osztályúként adja át a szövetkezet a tejiparnak!“ Kicsit bosszantott, hogy nagyon fölösen fo­galmazott a javas­lattevő bizottság, aztán mégis meg­békéltem az el­hangzottakkal, mondván: a kishal Is hal! Az idén újfent tiszteletemet tet­tem, eleget téve a csicsóiak meghívá­sának. Örömmel. Hiszen tanúja le­hettem a jó érte­lemben vett „pálfordulásnak“. Semmi rosszallás, neheztelés nem illetett, sőt, Baráth Imre efsz-elnök úgy vélekedett, hogy sokak számára emlékezetes, , hasznos, a hibákat, fogyatékos­ságokat sem palástoló cikk se- . gltett az emberek tudatába vés- ' ni: csakis a felelősségteljesen, , jól végzett munka hozhat jobb eredményeket, fejlődést segítő . változást. ' S többek között mit hallok a . gazdaságvezetés főbeszámolójá- j bői? Ezt: „Az 1983-ban értéke- , sített 2 millió 630 ezer liter tej- , nek a 82 százaléka volt első- . osztályú, a többi meg másod- j osztályú.“ Nos, a tejminőség , javítása mit eredményezett? , Azt, hogy a tej literéért nem a ] tervezett 3,46 koronát, hanem ] ennél nyolc fillérrel többet ] kaptak a tejipartól, ami 216 . ezer koron'át jelentett a közös 1 gazdaságnak. Ugye, érdemes fillért fillér- ! re, koronát koronára rakni? Vagyis az adott szót megtarta- 1 ni, a határozatot teljesíteni. ] Mert a tehenészet dolgozói, a ; fejók vállalásának a teljesítése ‘ vezetett ehhez a kétségkívül jó j eredményhez. Az éves tejter- ] melési terv 7,5 százalékos túl- : teljesítéséhez. ‘ Ha már az állattenyésztés ke-i írült a cikkben elsőként szóbaj ■ maradjunk ennél. Eredmény- 1 ként könyvelhető el, hogy a ■ szarvasmarha-tenyésztés fejlő­­: dése aranylag gyors ütemű ■ volt. A marhahústermelés ter­• vét másfél százalékkal tudták • túlteljesíteni, ami ugyancsak ■ jónak mondható. De még nem ■ a felső határ, htszeh a szarvas­■ marha-hizlalásban az egyeden­• kéntl, napi súlygyarapodási' át­­. lag jobb is lehetne. I MINŐSÉG, GAZDASÄG0SSÄG Ugyancsak a legilletékesebb, 1 az efsz-elnök mondta: „Az elő­ző év eredményeihez képest egyetlen termékünk minősége sem romlott, sőt a tej és a to­jás értékesítése terén javulás van. Ez utóbbit, darabonkénti átlagban a tervezett 0,82 koro­na helyett 0,84-ért tudtuk érté­kesíteni. Jobb minőségben ad­tuk el a hízőmarháinkat is; e hús kilójáért a tervezett 23,50 korona helyett 23,91 koronát kaptunk. Az sem éppen mellé­kes, hogy száz korona értékű takdrmánnyal százhetvenegy korona nyolcvankilenc fillér áruértéket hoztunk létre, ami az előző évi valósághoz képest 4,40 koronás emelkedést je­lent.“ Folytassuk azzal, hogy észre­vehető javulás következett be az állattenyésztésben. Am ezzel nem szabad megelégednil Bí­zunk abban, hogy a fiatal Hor­váth Zoltán mérnök, állatte­nyésztési főágazatvezető a zoo­technika! szolgálattal, az állat­orvossal és a főágazat dolgo­zóival karöltve a továbbiakban is mindent megtesz annak ér­dekében (szorgalmazzák a sze­mélyi felelősség elmélyítését, az állategészségügyi rendsza­bályok, óvintézkedések szigorú és következetes megtartatását stb.), hogy az állatelhullás a­­rányszáma lényegesen csök­kenhessen. Ezáltal a jövedelem­képzés válhat dinamikusabbá, jobbá. Tavaly állattenyésztésük ter­melési tervét másfél százalék­kal túlteljesítették, annak elle­nére, hogy a takarmányter­mesztésben a minőségi elvárá­sok nem teljesültek. Különösen a silótakarmány lehetett volna jobb. A tömegtakarmánykészlet úgy lesz az újig elegendő, ha szakszerűen, takarékosan etetik azt fel. Jó lenne, ha a Juhtenyésztés-Akik figyelmesen hallgatják a főbeszámolót I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents