Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-17 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1984. március 17, 6 9 A NOB elnöke elégedett • A Szovjetunió nyerte a nemcetek pontversenyét # A csehszlovák sportolók eddigi legjobb helytállása Remek olimpia volt A XIV. Téli Olimpiai Játékok utolsó napján a szarajevói sportcsarnokban bensőséges hangulatú záróünnepségen tettek pontot a nagyszabású esemény végére. A baráti légkörben lebonyolított versenyek résztvevői, még mindig a világot átfogó sportesemény hatása alatt ugyan, de már a jövőbe tekintve búcsúztak egymástól ' és Szarajevóból. „Találkozunk Calgaryban“ — harsogták a hangszórók. Igen, azok, akik négy esztendő múlva ismét számításba jöhetnek — függetlenül a most elért eredményeiktől — már a következő téli olimpiára gon'doltak. Hát bizony, az -élet megy további Addig azonban még sok szó esik majd a Szarajevóban történtekről, a résztvevők teljesítményéről. Mérlegek készülnek, szakemberek értékelését hozzák nyilvánosságra és a számtalan elismerés, dicséret mellett akad majd elmarasztalás is bőven. Az első és legnagyobb elismerésben már a záróünnepségen egyhangúlag a rendezők részesültek, mégpedig teljesen megérdemelten. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke még az első sajtótájékoztatón többek között, a következőket mondotta: „Mielőtt elindultam Szarajevóba, éreztem, nyugodtan kijelenthetem majd. hogy minden idők legjobban megrendezett téli olimpiájának lehettem szemtanúja.“ A NOB 87. ülésén az elnök megnyitó beszédében kiemelte a jugoszPáv házigazdák odaadó előkészítő munkáját, egyúttal hangsúlyozta, hogy a téli olimpia tekintélye mind jobban megközelíti a nyáriét. Tény, hogy a téli sportok népszerűsége nőtt, amit tapasztalni lehetett az eddig megrendezett olimpiákon is. Az első téli játékokat 1924-ben Chamonix-ban' rendezték meg, és csak néhány szám szerepelt a műsoron: a 18 és az 50 km-es sífutás, a síugrás és az északi összetett verseny. Az eseményt egy évvel később a NOB olimpiának nyilvánította. Az első téli olimpiára tehát 60 esztendővel ezelőtt került sor, a gyengébb nem képviselői azonban csak 1952-ben jelenhettek meg a játékokon, és csupán egyetlen számban — a 10 kilométeres sífutásban — mérhették össze tudásukat. Az első olimpiákon a skandináv országok — Norvégia, Svédország, Finnország — versenyzői osztoztak az érmeken, helyezéseken. Amikor azonban 1956-ban Cortina d’Ampezzóban a szovjet versenyzők is megjelentek a játékokon, egycsapásra megváltozott a helyzet. Attól Kezdve mindig — így Szarajevóban is — a nagy esélyesek közé tartoztak. Igaz, ezúttal nem sikerült a hagyományokhoz híven szerepelniük, Zimjatov, Szmetanyina és a többiek csak részsikereket értek el, ennek ellenére a nemzetek pontversenyében, ha nem is fölényesen, de ismét az első helyen végeztek. A szovjet szakemberek bizonyára megtalálják a gyengébb szereplés okát, és oda hatnak majd, hogy védenceik már a soron következő világversenyeken feledtessék a szarajevói kisiklást. Nem lesz túl nehéz dolguk, hiszen a szovjet élversenyzők mezőnye olyan széles és szilárd alapokra épül, hogy az utánpótlás nem okozhat különösebb gondot. Az NDK versenyzőit sem azért érheti bírálat, mert két ponttal a második helyre szorultak, hanem inkább az északi számokban nyújtott gyengébb teljesítményeket kérik majd tőlük számon. A szánkó- és a gyorskorcsolya-versenyekben a nőknél az • NDK fölénye szinte nyomasztó volt. A sífutásban és a síugrásban viszont hosszabb idő után ismét az északi országok domináltak. Itt a legtöbb érmet —■ 3 arany, i bronz —» a finn Hämä- Шпеп nyerte, és ő lett a játékok legeredményesebb résztvevője. Pedig a húszkilométeres távon nem sok esélyt adtak neki, sőt olyanok is akadtak, akik nem éppen a legsportszerűbb eszközökkel igyekeztek önbizalmát megtörni. Ez — saját bevallása szerint — annyira felbőszítette őt, hogy dühében azt a száfnot is fölényesen nyerte. Az olimpia legnagyobb veszteseinek az osztrákokat tartják, akik — elsősorban az alpesi számokban — esélyesekként érkeztek Szarajevóba, de mindössze egyetlen bronzéremre tellett erejükből. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi években a nagy világversenyeket hihetetlen kiegyensúlyozottság jellemzi. így volt ez Szarajevóban is. A másik dolog, hogy az esélyesnek érthetően rendkívüli teher a tudat: mindenki győzelmet vár tőle. Ez elég gyakran azok malmára hajtja a vizet, akiktől nem várnak feltétlenül érmes helyezést, ezért felszabadultabban versenyezhetnek. Nem vitás, hogy jó néhány meglepetés éppen ide vezethető vissza. Am azért az esélyesek közül is sokan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mint például a nőknél Figini és Armstrong, a férfiaknál pedig a Mahre fivérek vagy Johnston. Az utóbbi már korábban kijelentette: Csakis én nyerhetem meg a lesiklást! Hogy ezt mennyire komolyan gondolta, egy aktatáska dedikált fényképpel érkezett a rajthoz — amit persze sokan megmosolyogtak —, hogy győzelme után legyen mivel kedveskednie szurkolóinak. Már csak ezért ts győzni kellett, s győzött is. Nem egy számban századmásodpercek döntötték el az elsőséget, illetve a helyezések sorsát. Az 5000 méteres férfi gyorskorcsolyázásban például a svéd Gustavsson 2 (két!) századmósodperccel előzte meg a szovjet Malkovot és szerezte még az aranyérmet. A szovjet kiválóság viszont hasonló mó,don, 5 (.öt!) századnrásodperc. különbséggel vágott vissza tízezer méteren. Mindez ékesen bizonyítja, milyen kiegyensúlyozottság jellemezte az olimpia versenyeit. A legnehezebb dolguk kétségtelenül az olimpia rendezőinek volt, ■akiknek a legtöbb gondot — nem irónia? — a sok hó okozta. A játékok előtti enyhe időjárás a versenyek kezdetére megváltozott. Napokon át kiadósán havazott, a magasabb régiókban orkánszerű szél fújt, s ezért az alpesi számok műsorát két ízben is meg kellett változtatni: a férfi és női lesiklást egyaránt csaknem egy héttel elhalasztották. Az északi számokat a terveknek megfelelően bonyolították le. de a sífutóknak, síugróknak, sílövőknek bizony nem volt irigylésre méltó dolguk. Éppen ezért jelent számunkra kétszeres örömet a csehszlovák színek képviselőinek remek helytállása. Jeriová, Charvátbvá, Ploc, Sabovčík, a női váltó és a jégkorongozók jóvoltából küldöttségünk hat éremmel és 32 ponttal a tarsolyában térhetett haza. Ezzel a nemzetek portversenyében az előkelő 9. helyen végeztünk, amire az eddigi olimpiák történetében még nem volt példa. Elsősorban őket illeti dicséret, de a csapat többi tagja is a legjobb tudása szerint küzdött, hiba lenne őket elmarasztalni a kissé gyengébb eredményekért a rendkívül erős mezőnyben. Ami most nem sikerült, sikerülhet máskor, s akár már a legközelebbi világversenyeken bizonyíthatnak. Až olimpiát a kisebb zökkenőktől eltekintve közmegelégedésre bonyolították le. A nagy esemény résztvevői, vendégei lépten-nyomon tapasztalhatták, hogy a XIV. téli játékok sikere — amint ezt a rendezők előre jelezték — Jugoszláviában közügy lett. Akik az olimpia alatt — "résztvevőként, nézőként vagy újságíróként — Szarajevóban tartózkodtak, minden vonatkozásban elégedettek lehettek, és elismeréssel nyilatkoztak a hibátlan rendezésről a vendéglátók szívélyességéről. A 'szarajevói tíz nap igazolja, hogy a sportolók a nemzetek közti barátság és együttműködés hívei. Az olimpiai eszme tehát ismét győzedelmeskedett. KOLLAR JÓZSEF < Marcelháza (Marcelová) háTomezernyolcszáz lakosú község. A komáromi (Komárno) járás alsó csücskében, a Duna közelében fekszik. Lakosainak többsége magyar nemzetiségű: nagyobb része mezőgazdasági dolgozó, a többi ipari tnunkás és érteliniségi. A faluban van óvoda, iskola, bevásárló központ, sportpálya, művelődési otthon, impozáns efsz-székház, no és egy népkönyvtár, amely a helyi nemzeti bizottság épületében kapott helyet. Vezetője Markac Ferenc, akit éppen a könyvek sajátos hangulatú birodalmában találtam meg. Itt látja el nap mint nap könyvtárosi teen- Lévai Marika döit. Ezt természetesnek tartottam, örültem annak is, hogy a könyvtár mindennap nyitva tart: délelőtt tíz órától este fél hétig várja olvásóit. — Mekkora a könyvállományuk? — kérdeztem bevezetőül, miközben a mennyezetig magasodé, zsúfolásig telt könyvespolcokra mutattam. — összesen 14 ezer 940 darab — válaszolt készségesen. — Ebből 6550 kötet a szépirocjalom, 3069 a gyermek- és ifjúsági irodalom, 5041 a szakirodalom és 251 a tudományos, a történelmi és a« politikai kiadványok száma. — Látva meglepetésemet mindjárt hozátette: — Nemcsak ebben az egy helyiségben vannak könyvek, van még egy másik helyiségünk is. Átmentünk a másik helyiségbe, ahol ugyanaz a kép fogadott: alig fértünk el a polcok között. — Bár van még egy raktárhelyiségünk is. mégis helyszűkében . vagyunk — folytatta a beszélgetést Markac Ferenc. — Egyelőre nem tudjuk megfelelőképpen rendszerezni a könyveket. De addig már kibírjuk, amíg megkapjuk az új épületet. Állítólag megkapjuk a régi iskolaépületet, ami megoldaná minden gondunkat, s megfelelő helyiséghez jutnánk az olvasóterem berendezéséhez is. Január elsejétől van egy kolléganőm is, Lévai Marika. Ö is, akárcsak én, az érettségi után elvégezte Bratislavában a könyvtáros szakot: Reméljük. hogy a jövőben még hozzáértőbben, magasabb színvonalon dolgozunk majd. Markac Ferenc 1970-től vezeti s könyvtárat. Azóta változatlan lelkesedéssel a könyvekhez méltó gonddal végzi munkáját. Fáradozása nem volt hiábavaló, ma már a könyvtár megfelelő könyvállománnyal és kiterjedt olvasótáborral rendelkezik. Igaz, kevés helyiség áll a könyvek és a kölcsönzők rendelkezésére, de azt hiszem, ennél fontosabb a könyvek minősége, választéka, az olvasás szeretető. Fotó: — lt*— w m et — Számokban egyszerűen el lebet mondani: a község lakosságának körülbelül egyötöde olvas. Ez 645 bejegyzett olvasót jelent, akik több mint 16 ezer könyvet kölcsönöztek ki a múlt évben.- Kik? Miközben Markac Ferenc a névkatalógusok kártyái közé nyúlt, elmomd-Markac Ferenc — Melyek a legolvasottabb könyvek? — A szépirodalmon belül az olvasók kedvelik Berkesit, Szilvásit, Sásdit, Jókait, Mák Bertalant és Agatha Christie detektívregényeit. Sajnos hazai íróink és főleg költőink alkotásai iránt kicsi az érdeklődés. Ennek ellenére nagyon olvasott Ordödy Katalin A keskenyebb út, valamint Egri Viktor Márton elindul című regénye és Lovicsek Béla alkotásai. Az igazsághoz tartozik,' hogy könyvtárunkban kevés a csehszlovákiai magyar irodalom, mert nehezen lehet beszerezni az egyes könyveket. — Kik olvassák az említett könyveket? — Legrégibb olvasónk Kochüák Ilona néni, legidősebb pedig a nyolcvanöt esztendős Czibor Matild néni. Tavaly már nem járt be a könyvtár-* ba, előrehaladott kora miatt. Gyakori vendégünk még ötvös Margit néni és Fursenzeller Irén, valamint Hallman Erzsébet; ők a leghűségesebb olvasóink. Sokszor gondoltam arra, milyen jó dolguk van a könyvtárosoknak; csöndben üldögélnek, bejegyzik a kikölcsönzött könyvet s a kölcsönzések ízéjjelnéztem a könyvek között. Észrevettem, hogy a gyermek-, az ifjúsági és a szépirodalom, valamint a versek mellett a polcokon helyet kaptak a szakkönyvek és egyéb társadalmi-történelmi témájú könyvek is, szlovák és magyar nyelven egyaránt. A lapok, illetve folyóiratok közül a hazai sajtótermékek vannak túlsúlyban. — Hogy a könyvellátással elégedettek vagyunk-e? Erre azt tudom válaszolni, hogy minden olvasni szerető ember találhat kedvére valót. Azt tartom elsődleges feladatomnak, hogy minél több emberrel megszerettessem a könyvet. Ezt valamelyest sikerült ie teljesíteni, a múlthoz viszonyítva áz olvasók száma növekedett. — Tavalyi eredmények? ta, hogy az olvasók életkora változó. Természetesen legtöbbet olvasnak az iskolások, elsősorban a középiskolai kötelező olvasmányokat (Tolsztoj, Dosztojevszkij, Thomas Mann, Balzac, Shakespeare) keresik. Az ifjúság körében Verne Gyula kalandregényei a legnépszerűbbek. De megnőtt az érdeklődés a csillagászati szakkönyvek és a tudományos-fantasztikus irodalom iránt 'is. A felnőttek körében egyre többen keresik a népszerű tudományos ismeretterjesztő könyveket, a szépirodalom mellett nagy az érdeklődés a mezőgazdasági szakirodalom, szakácskönyvek, kézimunkakönyvek iránt. szüneteiben nyugodtan olvashatnak. Rájöttem arra, hogy nem is olyan egyszerű a könyvfá'ri munka. A könyvek rendezése, rendszerezése, az olvasókkal való foglalkozás időt igényel. A könyvtáros munkájának értékét és szépségét abban látom, hogy a kicsikkel és a felnőttekkel egyaránt megszerettesse a könyvet. Ment igaz az az álítás, hogy a könyvtáros rátermettségén, lelkiismeretes munkáján is múlik, hogy a faluban menynyien olvasnak. Ügy vélem, Marcelházán érvényt kap az írott sző, . a könyv szeretete. NAGY TERÉZ Az Udvardi (Dvory nad Zitavou) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézetben már hagyománnyá vált a vers- és prózamondó verseny, amely általában a SZISZ iskolai szervezetének védnöksége alatt kerül megrendezésre. Az idei iskolai döntőbe tizennégy szavaló és prózamondó került be. A versenyzők gondosan felkészültek, ezzért magas színvonalú előadásokat hallhattunk. Az alapos felkészülés érthető is volt, hiszen a „hazai“ győzelmen, az elismerő okleveleken és a tárgyi jutalmakon kívül a tét a járási fordulóban való továbbjutás is volt. Ez Mária Straiíákovának sikerült, aki megérdemelten nyerte a szavalók versenyét, Radoslava Križanová és Vass Ildikó előtt. A bíráló bizottság különdíjait Dana Kuréová és Petrikovics István nyerte. — (plavec) Nyitrán (Nitra) Is nagy sikere volt a dolgozók idei téli filmfesztiváljának. Már az adatuk végső összegezése előtt elmondható, hogy jelentős mértékben felülmúlták • tavalyi, 6200-as nézőszámot. Az egész fesztivál során messze a Peter Jaroš regénye alapján készült Ezeréves méh című szlovák film dicsekedhetett a legnagyobb látogatottsággal: két moziban vetítették párhuzamosan, napi három-négy előadásban, végig telt ház előtt. Az eladott jegyek száma alapján a fentin kívül a Nővérkék című cseh, a Circus Maximus című magyar és a Nyugaton a helyzet változatlan című angol filmet tekintették meg a legtöbben. Mártonvölgyi László + ♦ + A CSEMADOK nyitracsehi (Nitrany) helyi szervezetének színjátszó csoportja február végén mutatta be a községben Oscar Wilde Hazudj igazat! című színmüvét. Az előadásra zsúfolásig megtelt a művelődési ház, és a nézők nem fukarkodtak az elismeréssel: szinte valamenynyi jelenet végén felcsattant a taps. A darabbal, amelyet Pócsik Béláné pedagógus és Hajdú Mária rendezett, a környező magyarlakta községekben is szeretnének bemutatkozni a nyitracsehi színjátszók. Karasz Tibor
