Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-03 / 9. szám
A csemege- és borszőlők metszési igénye Féltő gonddal ápolt tőkéink terméshozama nagymértékben a metszéstől függ. Mivel a termesztett fajták metszési igénye igencsak eltérő, nem árt ha a kertészkedő — főleg a metszőolló kezelésében még nem jártas kezdő — a szakirodalom tanulmányozásával felfrissíti a fontos munkával kapcsolatos ismereteit, mielőtt kézbe veszi az ollót. A megfelelő terméshozam eléréséhez különböző hosszúságúra kell visszametszeni a veszszőket. Metszhetünk rövidcsapra (1—2 rügy es vessző), hosszúcsapra (3—5 rügyre) vagy szálvesszőre (6 vagy ennél több rügy). Ez annyit jelent, hogy metszéskor a vesszőkön a választott, illetve a fajta által igényeltt metszési módnak megfelelő statnú, jól látható (világos) rügyet kell meghagyni. A különbség abból következik, hogy egyes fajták alsó rügyei nem termékenyek. Persze, ha kimondottan jó erőben levő tőkéről van szó, akkor az említettnél hosszabbra is metszhetjük a vesszőket vagy a meghagyott csapok számának növelésével fokozhatjuk a terhelést, illetve a hozamot. A felsorolást kezdjük a csemegeszőlőkkel. Feltétlenül rövidcsapra kell metszeni a Favorit és a Mathiász Jánosné muskotály fajtát. Rövid- vagy hoszszúcsapos metszés alkalmazható a Pannónia kincse, az Attila, a Rekord, a Téli muskotály, a Kocsis Irma és a rtáklunk ritkaszágszámba menő Thallóczy Lajos muskotály fajtáknál. A jő erőben levő Kocsis Irma esetében félszálvesszős terhelés is megengedett. Hosszúcsapos metszést igényel a Cardinal, a Saszla Napóleon, a Cširi-csurl meg a Szauter Gusztávné muskotály. Hosszúcsapos vagy szálvesszős terhelés alkalmazható a Szőlőskertek királynője muskotály, a Génuai zamatos, a Hamburgi muskotály és a Saszlafélék metszésekor. A korán érő, közkedvelt Irsal Olivér hosszúcsapos vagy félszálveszszős terhelés esetén terem legjobban. A Glória Hungáriáé félszálvesszős, a Cegléd szépe félszálvesszős vagy szálvesszős terhelést kíván. Szálvesszőre metsszük az Afuz AU, az Itália és a Kecskecsöcsű csemegeszőlőt, valamint általában a legkorábbi, sokak által kizárólag hosszúcsapos terhelésre javasolt Csaba gyöngye fajtát is. A borszőlőket is a fajták igényeinek megfelelően kell metszeni. A csapok és a szálveszszők a hagyományos, valamint az alacsony fejművelésű ültetvényekben magán a tőkén, a magas-, illetve lugasmüvelésfi ültetvényben pedig a tőke törzsén és a kinevelt karokon hagyhatók meg. Persze a termőcsapok mellett mindig kell hagyni egyrtigyes ugarcsapot Is, hogy kinevelhessük a jövő évi termőcsapat szolgáltató vesszőt. A fehér bort adó fajták közül rövidcsapos terhelés esetén terem legjobban a Rizlingszilváni (Müller-Thurgau), a Zöld veitelini, valamint a nálunk legfeljebb magángyűjteményekben található Bánáti rizling. Rövid- és hosszűcsapra egyaránt metszhető a Mézes fehér, az Ezerjó, a Piros szlankamenka, a Kecskemét virága, a Pozsonyi fehér, a Furmint, a Sárfehér, a Kövidinka, valamint a szálvesszőzésre is javasolt Olaszrizling. Hosszúcsapos kezelést igényel a Bouvier, a Piros Tramini, továbbá a Hárslevelű. Hosszúcsapra vagy szálvesszőre metsszük az Ottonel muskotály, a Zöldszilváni, a Korai piros veltelinf, a Sauvígnon blane, a Piros veitelini, a Kéknyelű, valamint a különlegességnek számító Piros cirfandli fajtát. Szálvesszőzzük a Leánykát, a Rajnai rízlinget és a Szürkebarátot, félszálvesszőre vagy szálvesszőre vágjuk a Sárga muskotályt. A vörös bort adó fajták közül a Kadarka rövid- és hosszúcsapra, az Oportó hosszúcsapra vagy félszálvesszőre, a Kékfrankos hosszúcsapra vagy szálvesszőre, a Medoc noir meg a Cabernet franc szálvesszőre metszhető. Ha a tőkék erős, jól fejlett vesszőt neveltek, négyzetméterenkénti átlagban 10—17 rügyes terheléssel számolhatunk. A csemegeszőlők, Illetve a nagyobb fürtű fajták esetében 10—13, a kisebb fürtű borszőlők esetében pedig 13—17 rügyet hagyhatunk meg egy négyzetméternyi termőterületen. Metszés előtt ajánlatos rügyvizsgálatot végezni és a fagykárt szenvedett ültetvényben a károsodás mértékéhez igazítani a meghagyott rügyek számát. (bor) Ingóvá nyból Dolgos emberek a csallóköziek. Rendkívül igyekvőek. Főleg akkor, ha értelmét, hasznát Is látják fáradozásuknak. Viszont fásulttá, szárnyszegetté Válnak, ha ennek a fordítottja történik. Afféle zsákutcába torkolősnak is mondhatnánk csipetnyi túlzással. Legalábbis, igy állt össze a kép bennem, azok hallatán, ahogyan a kisállattenyésztők csallóköznádasdl (Trstená na Ostrove) szervezetének elnöke, özvegy Posvancz Istvánné és Béna Jolán titkár a szervezeti élet pangásáról tájékoztatott. — Mikor létesült a szervezetük? Mennyi volt a legtöbb tagjuk s jelenleg hányat tartanak nyilván? — térek a tárgyra, rövidke bemelegítés után. Feszélyezettségnek nyoma sincs, nyíltan beszélnek: — Ha jól emlékszem, 18 évvel ezelőtt határoztuk el, hogy szervezetet alakítunk. A kezdeti nehézségeken kívül különösebb baj, probléma nem volt. Éreztük a nyilvánosság, a lakosok felénk fordulását. Mivel eredményekről is számot adhattunk, a taglétszám is mindjobban gyarapodott. Elérte a nyolcvan főt. Aztán, jött a megtorpanás, majd a létszámcsökkenés, a lemorzsolódás időszaka... Jelenleg körülbelül 35 tagot számlálunk. Letaglóz a helyzet ilyetén való alakulása. Keresem, kutatom a lejtőrejutás okait s az okozati összefüggéseket. — Milyen időközönként jön össze a tagság? — vetem fel a kérdést, hátha fény derül egyre-másra. — Hogy is mondjam — bikonytalanodik el kissé az elnök, majd azért mégiscsak tömören rá vág ja: — Egyszer, évente ... I Hű, a nemjóját. Ennek fele sem tréfa. Aztán magyarázatot is adnak, hogy a tagok érdektelensége nem éppen alapot nélkülöző. Merthogy elapadt a takarmányforrás ... Azelőtt még csak boldogultak, mert aki takarmányhoz akart jutni, az szabadútra áron vásárolhatott. Meg itt-att azért, „ha nem csordult, hát csöppent“ valami a szervezetkapta takarmányból is. Most meg ...? — Csupán öt mázsa korpát kaptunk a múlt évben ... Azért is szállító-járművet kell bérelni s mereszteni. Egyszer ide küldözgetik az embert a szállítmányért, másszor oda. A tagok, ha nagyritkán össze is jönnek, nincs más téma, mint a „Mtt kapunk?“ ... És ezt követően jön a szervezeti élet fonákját kitapintó kérdés, mely az operáló orvos szikéjéhez hasonlóan az elevenbe Vág: — Tisztavérű, azaz, fajtatiszta-e a tagok által tenyésztett tyúkállomány? — ?!? Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a takarmányellátás nem kielégítő. Hiszen valamennyi szervezett kisállattenyésztőnek tudnia kell, hogy a szervezeti szabályzat kötelezi fajtatiszta állatok tenyésztésére. Enélkül megszűnik a tagság, elveszti takarnfďnyjárandóság! jogát a tag. S hiába a panasz, a kérelem, a folyamodvány .... — Pecsenyenyúl-tenyésztés? — Ez az. ami még megy ... A Branko minden leadott nyúlhús kilója után két kiló nyúlta pban részesíti a tenyésztőt, a szervezetten keresztül. A nyúltenyésztés egyelőre marad .. , A tyúktenyésztés megszűnik. Ilyenek a körülmények. Olyan kiszáradt búzátt kaptunk egy ízben, hogy a tyúkok sem tudtak vele mit kezdeni. Talán meg kellett volna főzni. Csibét nevelni? Táp nélkül nem lehet. No meg aztán, sír az ember lelke, ha a kitermelt áru nem kell senkinek. Nos, van-e kiút ebből a zsákutcából? Ki lehet belőle kecmeregnl. Hogyan? Ügy, hogyha a nagyüzemi és a háztáji termelés nem két külön, hanem egyetlen utat jár. Csakis így küszöbölhetek ki a gyötrő ellentmondások. (nki) »ygy mondják, Szarván (Ro:J hovee) a hetvenes évek ^ derekán került szóba első ízben, hogy talán érdemes és hasznos lenne szervezetbe tömöríteni a kertészkedni vágyókat. Az első szó még elszállt, de a kezdeményezésnek végül mégiscsak meg lett az eredménye. Hetvennyolcban itt is megalakult a Szlovákiai Kertészkedők Szövetségének alapszervezete. Nem sokan, mindössze tizenhatan voltak az alapító tagok. Az új úton indulók maroknyi csapatában tulajdonképpen két nő tartotta a lelket. A szervezet elnöke PlaCková mérnök, titkára pedig Bulko Ilona lett. Mind a ketten az állami gazdaságban dolgoztak, szabadidejüket pedig a község kertészkedő: mozgalma megalapozásának szentelték. Két év után Plačková mérnök elköltözött, a titkár pedig családi okból mondott le. Az új vezetőség élére Rublik Oszkár került, a titkári tennivalók végzésével pedig Molnár Bertalant bfzta meg a tagság. Minapi látogatásunk alkalmával a titkártól kérdeztük, hol tart ma a község kertbarátmozgalma, illetve mennyire sikerült felfuttatniuk a háztáji árutermelést?-— Nem olyan elhatározással vettük át annak idején a szervezet sorsának irányítását, hogy elődeink pélďáját követve, megpróbáljuk életben tartani a közösséget. Amint az akkori gyűlés felszólalói is hangsúlyozták, a tagság sem pusztán enynyit várt tőlünk. És ml megígértük, hogy népszerűsíteni és fejleszteni fogjuk a mozgalmat, új híveket nyerünk meg a kedvtelésből vagy árutermelési céllal folytatott, de mindenképpen a rendelkezésre álló földterület ésszerű kihasználását szorgalmazó kertészkedésnek, és természetesen arra is elköteleztük magunkat, hogy igyekszünk kedvező feltételeket teremteni a háztáji kertészkedéshez. — Vagyis nem volt könnyű a kezdet. — Nem, de tulajdonképpen sokkal rosszabb is lehetett volna a helyzet. Az előző vezetőségtől még élő, új lehetőségek megteremtésére váró, nagyjából ötszáz korona „tökével“ rendelkező szervezetet vettünk át. A dolgunkat nagyban megkönynyítette, hogy a nemzeti bizottság, a Nemzeti Front és a községi pártalapszervezet is támogatta törekvéseinket. — Anyagi vagy erkölcsi támogatásról volt szó? — Természetesen erkölcsiről, de a gyakorlat, számos alapszervezet példája igazolja, hogy ez is komoly tényező. Nem egy községben azért bukott meg a kertészkedők vagy kisállattenyésztők kezdeményezése, mert a mozgalom szószólói azoknál sem találtak megértésre, akik egyébként hivatalból kötelesek nemcsak felkarolni, de ösztönözni is a vállalkozókat. Ami viszont az anyagiakat illeti, arról magunk gondoskodtunk. Táncmulatságot rendeztünk s az Induláshoz nélkülözhetetlen alaptőke máris a rendelkezéseikre állt. — Sok helyütt azért fullad kudarcba a kezdeményezés, mert a vezetőség nem tudja megoldani a belybeni értékesítést. Itt, gondolom, mér túltették magukat ezeken a gondokon? — Elég siókat kellett kilincselnünk, de végiilis 1982-ben nálunk is kezdetét vehette a felvásárlás. Hadd jegyezzem meg, hogy a szerződéskötésről még akkor is lemaradtunk, viszont a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrofrigor megértette a kezdők problémáját. Tavaly felvettük a kapcsolatot a Zelenina nemzeti vállalat kirendeltségével s már szerződéses alapon termeltünk. — Hány tagja volt a szervezetnek és milyen mértékben járultak hozzá a központi alapok feltöltéséhez? — Tavaly ötvenkét kertész* kedőt tudtunk bekapcsolni a tervszerű árutermelésbe. Tagjaink nagyjából öt hektáros kertterületet műveltek és nyolcvannyolc tonna zöldséget adtak át a felvásárlóknak. Ez fél millió korona évi forgalmat jelentett. Hogy mi mindent termelünk? Kínálatunk zöme paprika, paradicsom, karfiol, korai sárgarépa meg zöldhagyma, de még Igen sokféle zöldséget termelünk, mert megpróbálunk Igazodni a társadalmi elvárásokhoz. Meglehet, hogy talán ezért nincsenek különösebb értékesítési gondjaink. — Milyen segítséget remélhet, aki tagjává válik a szervezetnek? — Az igényeknek megfelelően beszerezzük tagjaink számára a vetőmagot, a műtrágyát és a fóliát, no meg persze a facsemetéket, szőlőoltványokat és díszcserjéket. Minden télen szakelőadást tartunk, kiállításokra járunk, és a járási kiállításon magunk is bemutatjuk, mit tudunk produkálni a kertjeinkben. Ami pedig a felvásárlás« illeti, az idén — a hnb hozzájárulásával — megkezdjük egy régi cselédház tatarozását, hogy felvásárló központot nyithassunk. A tatarozást, valamint a kerítésépítést társadalmi munkában tervezzük elvégezni, s reméljük, hogy jő-; vfire már itt kerülhet sor a felvásárlásra. — Cgy hallottam, hogy egyéb lehetőségeket is keresnek termékeik értékesítésére. — Egy lehetőséget már találtunk is. Tavaly közvetlenül mi láttuk el az alapiskolát zöldséggel meg némi gyümölccsel. További lehetőségként szóba jöhetne még pl. az állami gazdaság üzemi konyhája, de ebben a kérdésben már nem a hnb, hanem a Zelenina az érdekelt. Mindenesetre jó lenne megegyezni, mert az nemcsak nekünk lenne jő. Egyelőre ugyanis valahogy úgy néz ki a dolog, hogy a tőlünk felvásárolt terméket beszállítják a Zelenina raktárába, onnan meg más árut — esetleg ugyanazt — fuvaroznak ide a zöldségboltba, amely közvetlenül ellátja többek között az állami gazdaság konyháját is. Mennyi üzemanyagot lehetne megtakarítani a fölösleges szállítás mellőzésével?! És akkor az egyéb hasonló lehetőségekről' még nem beszéltünk.. Molnár Bertalan végezetül még elmondta, hogy a szarvai kertészkedők az idén 113 tonna zöldség értékesítésére tettek Ígéretet, illetve kötöttek szerződést, mégpedig a Zelenina nemzeti vállalat fiőküzemével és a járásban nemrég otthont kapott kertészeti szolgáltató vállalattal. Bízunk benne, hogy állják a szavukat) (bor) A KÖZJÓ ÉRDEKÉBEN Hogyan védekezhetünk a monilia ellen? A közismert moniliát (Sclerotinia íructigena) sokan vánkos penész vagy gyiimölcspenész néven emlegetik. A gombák okozta betegség pl. meggyfákon gyümölcsrothadáson kívül gyakran virág- és ágszáradást is okoz. A gomba spóráit a szél vagy a rovarok a kinyílt virágok bibéjére juttatják, ahol a spórák kicsíráznak és behatolnak a bibébe, a magházba. A fertőzött bibe és gyümölcskezdemény megbámul, majd elszárad. Ha a hajtás már tavaly moníliás volt, a gomba áttelel a vesszőben, behatol a fejlődő hajtásba, megbetegíti a virágokat meg a zsenge leveleket, végül az egész zöld hajtás elszárad. A fertőzött részeken — főleg nedves, párás időben — néhány hét múlva kis penészgyepek jelennek meg. A beteg növényi részekről a spórák ezrei hullanak le, de csak seben keresztül fertőznek. Almánál és körténél a monilia gyümölcsróthasztó formája gyakoribb. A gyümölcs a fertőzés helyén kezdetben világos, majd sötétbarna színt ölt, a rothadás behatol a gyümölcshúsba. s végül az egész gyümölcs elpusztul. A rothadáson penész gyűrűk jelennek meg. A beteg gyümölcs vagy lehullik a fáról vagy összeszárad, megkeményedik és még télen is a fán marad. Ezek az úgynevezett gyUmölcsmúmiák, melyeken nagyon sok gombaspóra fejlődik, tovább terjesztve a fertőzést. Előfordul, hogy a penészvirág elmarad, viszont a gyümölcs héja megfeketedik, megrothad. Ilyenkor feketerofhadósról beszélünk. A tavaszi fertőzés kiindulópontja a gombafonálzat, amely a gyümölcsmúmiákban vagy a fertőzött vesszőkön telel át. Ami az almafajtákat illeti, némelyek ellenállóbbak, mások fogékonyabbak a moníliás megbetegedésre. Az elmondottak után feltehetjük a kérdést, hogyan lehet védekezni a betegség ellen? Alapelv, hogy mélyfekvésű, párás, fülledt levegőjű területeken, ahol gyakoriak a tavaszi ködök, nem tanácsos gyümölcsöst telepíteni. A betegség elleni védekezésben fontos szerep jut a szakszerű metszésnek, a ritka, szellős korona kialakításának. Tél végén vagy kora tavasszal a fertőzött gallyakat 10 cm es egészséges résszel kell levágni, a nyesedéket pedig a gyümölcsmúmiákkal együtt el kell égetni. A fertőzött gyümölcsöt a tenyészidőben is ajánlatos összegyűjteni és megsemmisíteni. A fertőzött fákról még véletlenül se vágjunk oltóvesszőt. Rügyfakadáskor a Kuprikol 0,6 százalékos töménységű oldatával kell permetezni. Vigyázat! A kajszi- meg az őszibarack, és némely almafajták is érzékenyek a réztartalmú vegyszerekre, ezért a későbbiekben — a tenyészidő folyamán — más permetlével kell dolgoznunk. Felhasznál-* hatjuk például az Orthocid 50 WP, a Thiovit vagy a Dithane M 45 0,3 százalékos, a Fundazol vagy a Topsin M 70 WP 0,1 százalékos töménységű oldatát. Permetezni pirosbimbés állapot idején, majd pedig közvetlenül virágzős után szükséges, és a kezeléseket — szükség szerint egészen szüretig — 10—14 napos időközökben megismételhetjük. Mivel a gomba csakis sérüléseken képes behatolni, nagyon fontos a rágó rovarkártevők rendszeres és szakszerű irtása. Szalay József, agrármérnök, Makranc (Mokrance)
