Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-25 / 8. szám
1984. február 25. SZABAD FÖLDMŰVES KÖZGAZDASÁGI PROPAGANDA ттл m a * И // oszceraes erajevei Mezőgazdasági termelésünk menynyiségl feladatairól sokat beszélünk. A szakmai közvélemény pontosan Ismeri, hogy hány százalékkal kell az elózó évhez viszonyítva növelni a termelést, sót azt is, milyen átlagtermést kell elérni ahhoz, hogy a népgazdasági előirányzatok teljesüljenek. Mindez pozitívum, de önmagában ma már nem elég. A mezőgazdaságnak nemcsak több terméket kell. évről évre előállítania, hanem fajlagosan olcsóbban is kell termelnie. Ez a feltétele annak, hogy az üzemi jövedelmek — a bonyolultabbá és feszítettebbé vált közgazdasági feltételek mellett — biztosítsák a gazdálkodáshoz és fejlesztéshez szükséges alapokat. Ehhez azonban nem elég „csak olcsón“ termelni, a megtermelt termékek béltartalmának Kováts Gyula agrármérnök javítása vagy magas szinten történő megőrzése szintén fontos követelmény. A termelésben az ilyen értelemben vett és széleskörűen értelmezett feladatok mellett a minőségi követelmények Is legalább hasonló mértékben növekednek. Az elmondottakkal összefüggésben mezőgazdasági nagyüzemeinkben a vezetés nagy erőpróbája, hogy megfelelő — a népgazdaság és az adott gazdaság érdekeit szolgáló — tervek végrehajtásában szíwel-lélekkel vegyenek részt a dolgozók. Ma már senki sem vitatja, hogy ennek elérésében — az erkölcsi tényezők, a megbecsülés, valamint az elismerés mellett — az anyagi ösztönzésnek is meghatározó a szerepe. Az utóbbi fontosságát bizonyítják azok a tapasztalatok Is, melyeket 9 Munka Érdemrenddel kitüntetett Bőst (Gabéíkovo) Állami Gazdaságban szereztünk. ÉRTÉKELEMZÉS =- HATÉKONYSÁGNÖVELÉS Eddigi legsikeresebb évét zárta évek óta az élvonalba tartozó gazdaságunk állattenyésztési ágazata. A siker elsősorban azért születhetett meg, mert a fejlődéshez szükséges szemléletváltozás folyamata felgyorsult gazdaságunkban. A mennyiségi tervmutatók túlszárnyalása mellett fokozott követelményként állítottuk előtérbe a megfelelő termelési szerkezet kialakítását, valamint a ráfordítás és a hozam viszonyán alapuló közgazdasági összefüggéseket. Azt is tudatosítottuk, hogy az előzőekben vázolt követelményeknek csak akkor felelhetünk meg, ha állattenyésztési szakembereink nemcsak technikai, technológiái Ismeretekkel rendelkeznek, hanem a legfontosabb közgazdasági összefüggéseket Is ismerik. A ráfordítás és a hozam viszonya ugyanis a termelésben dől el, s arra az ágazatvezetőnek és az állattenyésztést irányító többi szakembernek van a legnagyobb befolyása. Hogy ez így lehessen, ahhoz olyan belső üzemi feltételeket alakítottunk ki, hogy ebben anyagilag is érdekelt legyen az ágazat, az egyén és a kollektíva, s természetesen a vezetők is. Az önköltségcsökkentést széleskörűen elemeztük. Az integrált termelési folyamatok vállalaton belüli szervezésének egyik alapelve ugyanis a magas színvonalú talajhasznosítás. Eredményes növénytermesztést viszont csak úgy bontakoztathattunk ki, ha az állatenyésztési ágazat a termelői, illetve felvásárlási árakhoz viszonyítva Is jövedelmezően termel. Ha ez nem így van, akkor a növénytermesztés eredményei elvesznek az állattenyésztés hibái miatt. Gazdaságunk az eredményekre, nem pedig a rövldebb távon ható támogatásra alapozta és alapozza a termelést. Végtermék-értékesítő állattenyésztésünk célszerű szervezésénél a fejlesztési források, a fejlesztési alapok, valamint a beruházási árak alakulását is figyelembe vettük: Tapasztalataink azt igazolják, hogy megnehezült, bonyolultabbá vált közgazdasági feltételeink egyik kulcskérdése a munkaerő hatékony foglalkoztatása, másik pedig a meglevő eszközökkel és a rendelkezésre álló szerényebb fejlesztési alapokkal való célszerű gazdálkodás. Mindezeket figyelembe véve állattenyésztési ágazatunk jövedelmezőségét, s gazdaságosságát kétirányból igyekeztünk javítani: az anyagi költségek — szántóföldi, illetve piaci Integráció — és a tartási költségek — a tulajdonképpeni technológia — folyamatos elemzésével és a lehető legkevesebb kiadást eredményező változatok alkalmazásával. Tejtermelésben — a hasznosság növelése és a minőség állandó javítása mellett — az abrak- és a Jömegtakarmányok csökkentésével, a sertés- és a marhahústermelésben pedig a munka termelékenységének növelésével és az eszközhatékonyság Javításával tettük olcsóbbá a termelést. Az eredményes gazdálkodás további nélkülözhetetlen feltétele gazdaságunkban a korszerű termelési egységek, és az ezzel összhangban álló érdekeltségi rendszer kialakítása és folytonos fejlesztése. Alapvetően fontos Jeladatnak tartjuk, hogy a vállalat személyi jövedelemszabályozó rendszere egyértelműen a nyereségérdekeltségen alapuló termelésre ösztönözzön. Az állattenyésztési telepeinken dolgozók a gépesítés ellenére is nehéz fizikai munkát végeznek. Alapmunkadlj-besorolásukat ennek alapján végeztük, személyes jövedelmük döntő része viszont a tervcélok megvalósításához, illetve azok túlszárnyalásához kapcsolódik. Ilyen kritériumok péltfául az egy tehénre tervezett éves tejhozam, az ágazat nyereségtervének teljesítése, a száz tehénre előirányzott borjúszaporulat, a napi felhízás, az előző évhez viszonyított tejtermelés növelése stb. AZ ALKALMAZÄS FELTÉTELEI A nyereségeintrikus, végtermékhez igazodó belüzeml önálló elszámolást évek óta eredményesen alkalmazzák. Ez az üzemszervezési forma alapvetően megfelel annak az elvnek, hogy mindenki végzett munkájának eredménye arányában részesedjék az állattenyésztési Jövedelem szétosztható részéből. Azonban ennek a rendszernek Is megvannak az alapfeltételei, melyeket a Bősl Állami Gazdaságban maradéktalanul megteremtettek: ■ gondosan előkészített beruházásokkal nagy lépést tettek az állattenyésztés szakosítása terén. Az idejében, a tervezett minőségben megvalósuló beruházásaik a lehető legtökéletesebben szolgálják gazdasági céljaikat; ■ a szakosítással egyidőben sikerült megszilárdítaniuk az állategészségügyi fegyelmet. A döntő kérdések: a telepek zártsága, a technológia pontos betartása, az állategészségügy és nem utolsósorban a dolgozók lelkiismeretes munkája révén egészséges állománnyal rendelkeznek. Ha közelebbről vizsgáljuk az állategészségügyi helyzetet, akkor megállapíthatjuk, miért olyan jó a sertés- és a szarvasmarha-állomány egészségi állapota. ' Az állami gazdaság vezetői azokra a munkahelyekre, ahol különösen nagy figyelmet kell fordítani a betegségek megelőzésére, a legszakképzettebb és a legbecsületesebb dolgozóikat állították. E munkák pedig az előkészítés, az elletés, valamint a borjúnevelés. Mindhárom szakaszban olyan emberek gondozzák az állatokat, akiknek a hozzáértése, fegyelmezettsége biztosíték a sikerre. Ezért vált lehetségessé, hogy tavaly 3,8 százalékon alul volt a borjűelhullás, ezt is főleg a nehéz ellés okozta. Tehénállományuknál a ciklusban történő termékenyítés után vemhességvizsgálatot végeznek, ás azt a tehenet, amelyik üres, azonnal kiselejtezik. Helyére üszőt álltának. A tehén értéke és selejtértéke közötti különbséget azért vállalják, mert a további termékenyítési kísérletekkel a kontra szelekciót segítenék. A takarmányt kevésbé hasznosító állatok szelekcióját rendszeressé tették, s ezeket az állatokat saját vágóhídjukon dolgozzák fel, vagy pedig húsként értékesítik; ■ napjainkban gyakori vitatéma az abraktakarékos takarmányozásban rejlő lehetőségek kihasználása. A gondolkodás azonban az esetek többségében a szakosított állattenyésztési ző állatfajoknál az abraktakarékosság a szálas- és a tömegtakarmányok betakarításával és tárolásával történik. Integráltan szemlélik a teljes termelési folyamatot, a fajta és a tábla kiválasztásából, a végtermék elszállításáig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állattenyésztési ágazat konzultáló partner a vetési terv kialakításakor és a betakarításkor egyaránt, így érik el azt, hogy a napi betakarítási és szilázsolási teljesítmény a legnagyobb legyen, olcsó és magas beltartalmi értékű, Ízletes takarmányt állítsanak elő. Takarmányozás terén az újra, a tudományos-műszaki haladďls gyakorlati vívmányainak meghonosítására törekvők közé sorolható ez a gazdaság. Például a nedves kukorica betakarításának és tárolásának módszerét és a felhasználás gyakorlatát évekkel ezelőtt kialakították. Tavaly 2500 tonna szemes kukoricát tartósítottak ezzel a módszerrel. S mit mutatnak a takarmányozási technológiáról készített elemzések? összességében azt. hogy egy kilogramm tömeggyarapodásra felhasznált szem-csutka keverék sokkal olcsóbb. A megfelelő tömeggyarapodás elérése érdekében a szarvasmarhánál a szem-csutka keverék takarmányozását a nyári időszakban helyezik előtérbe, amikor fehérjetűltengés van. A keverék összetétele, a szem-csutka aránya a sertés, illetve a szarvasmarha takarmányozásánál különböző. A szarvasmarha takarmányozásánál a csutka, a sertés takarmányozásánál pedig a szem aránya dominál. A módszer kapcsán hiányolják, hogy országos viszonylatban még mindig nincs olyan komplex elemzés, ami a kukoricatermesztéstől egészen a vágóhídra kerülésig vizsgálná, hogy mi mibe kerül, mit lehet rajta nyerni, vagy veszíteni. A számítások hazánkban csak a szárításhoz szükséges olajmegtakarításra vonatkoznak. A gazdaság szakemberei viszont felvetik, hogy a nedves kukorica betakarítási technológiája jobban igénybe veszi a kombájnokat és ez a gyorsabb elhasználódás Is növeli az önköltségeket. A CSKP Központi Bizottsága 8. ülésén hozott határozatokra reagálva ígéretes kutatásokat végez a gazdaságban Lichvár docens, a fibulinnal — a kukoricából készített keményítő gyártási folyamatánál keletkező melléktermék —, mellyel helyettesíthetők az importból származó komponensek. ÖSZTÖNZŐ ELTÉRÉSEK — A belüzeml önelszámolási rendszer — melynek megteremtettük a fentiekben vázolt feltételeit — bevált gazdaságunkban. Az állattenyésztés önelszámoló ágazatai nagy önállóságot éláveznek, s jelentős mértékben részt vesznek terveik kidolgozásában. Az állattenyésztés egyes ágazataira, a farmokra, a kollektívákra és egyénekre Icidolgozott, s a végtermékekre alapozott önelszámoló ágazati rendszer viszonylag egyszerű, könnyen áttekinthető, dolgozóink helyesnek, igazságosnak tartják. Negyedévenként a tervek teljesítését, év végén pedig a tervek túlszárnyalását értékeljük. Ez a módszer — a premizálásban rejlő ösztönző eltérések — ébren tartja a vezetők és a dolgozók érdeklődését a közös erőfeszítések eredménye iránt. Minden dolgozó közvetlenül értékelheti, hogy ágazata miként tevékenykedik, az év végére mi v'á'rható, milyen akadályok keletkeztek, s mit Elégedett állattenyésztési dolgozók kell termi a mennyiség növeléséért, a minőség javításáért, a takarmány megtakarításáért, az elhullás! veszteségek csökkentéséért stb. Az anyagilag érdekelt dolgozók eredményes és hatékony munkára törekszenek, s erejük latbavetésével harcolnak a tessék-Iássék munkát végzők ellen. A jobb eredmények elérése érdekében szinte kényszerítik a vezetőket, hogy folyamatosan gondoskodjanak az egyenletes minőségű, jó takarmányeliátásról, egyáltalán az eredményes munka feltételeiről. Az utóbbiak fontosságát azért hangsúlyozom, mert a teljesítőképesség szempontjából még nálunk is sok a rejtett, a jelenlegi objektív technikai és gazdasági feltételek között is kiaknázható, pusztán a szubjektív tényezők rovására írható tartalék. Az anyagi ösztönzés erejével ható önelszámolási rendszer előnyeit a következőképpen foglalnám össze: ■ elősegíti a teljesítmények és a bérek szorosabbb összhangját; ■ hatékonyan ösztönöz a munkaidő kihasználására, a felesleges munkaerő felszabadítására; ■ a nagyobb egységeknél — farmok viszonylatában — lényegesen javítja az egyes munkacsoportok együttműködését; ■ jobb munkaszervezésre, a munkaidő-veszteségek feltárására és a vezetés színvonalának emelésére kényszerít; ■ a beruházások, a tervezettnél általában gyorsabban és a kalkulált bérköltségek betartásával gazdaságosabban valósíthatók meg. KÖVETKEZTETÉS Szerteágazó, sok vonatkozásban a korábbiaknál alapvetően más minőségű, színvonalasabb munkát Igénylő feladatok állnak az álattenyésztés előtt. Teljesítésükhöz a módszer kiválasztásában és alkalmazásában, a feltételek megteremtésében és hasznosításában, a szemlélet megváltoztatásában és a gondolkodásban is tovább kell lépni. Hogyan történjen mindez, mikor remélhetjük a sikert? Elsősorban akkor, ha ki-kl a maga munkaterületén megtalálja a legjobb megoldásokat, .ha az előrehaladást segítő módszereket gyorsan és széles körben alkalmazzák. A Bősi Állami Gazdaságban az energiatakarékos terménytárolás, a szakszerű takarmányozás, az új gyakorlatban bevúlt módszerek és tudományos eredmények gyors fejlesztése, a hozamfokozó és minőségjavító önelszámolási rendszer alkalmazása meghozta a várt eredményt. A hetedik ötéves tervidőszak három évének feladatait tejből-, sertés-, baromfi- és marhahúsból túlszárnyalták, s közben az önköltségeket is csökkentették. A tejet literenként — 5 millió 422 ezer literes össztermelésnél — 4, a marhahús kilogrammját 20, a sertéshús kilogrammját pedig 5 fillérrel állították elő olcsóbban a tervezettnél. Az utóbbiak gyakorlatilag is szemléltetik az önelszámolási rendszer előnyét, mely a hatékonyság növelésére, a belső tartalékok minél teljesebb feltárására, az ésszerű takarékosásgra ösztönzik a vezetőt és a dolgozót egyaránt. KOVATS GYULA agrármérnök, az állami gazdaság igazgatója és CSIBA LÄSZLÖ főszerkesztő-helyettes Jandura Tibor állattenyésztési ágazatvezetö telepek hatékonyabb takarmányozási technológiájára, a melléktermékek szélesebb körű, vagy eddig mellőzött takarmányok felhasználására korlátozódik. Az utóbbiak fontosságának tudatosítása mellett ebben a gazdaságban felismerték az igazi nagy lehetőséget, mely a nagy táplálóanyagtartalmú szálas és tömegtakarmányok előállításában s ezek táplálóértékének megóvásában rejlik. Igaz, hogy 9 veszteségek elkerülése Jelentős beruházásokat Igényel. Tapasztalataik viszont azt Igazolják, hogy a betakarítás szervezettségével és szakszerűségével, valamint a takarmánykeverő és állandó jellegű silóterek kialakításával a táplálóanyag-veszteség nagymértékben csökkenthető. A CSKP Központi Bizottsága 4. ülésén hozott határozatokkal összhangban a kérőd-A jó hasznosság egyik feltétele az egészséges állomány Fotó: Tóth József (3) és Št. KrajCoviö
