Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-18 / 7. szám

1984. február 18. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Sikeres év után, bizakodóan Ä Várkonyi (Vrakúň) Élsz taglal ezúttal is 6römmel. a jól végzett munka tudatában készü­lődhetnek a zárszámadó közgyűlésre. A nagy­jából ezerötszáz hektáros mezőgazdasági föld­területet bíró szövetkezet újfent bizonyította korábbi sikereinek megalapozottságát, és egy­úttal azt is kifejezésre juttatta, hogy a komo­lyabb feladatok teljesítésére is felkészült. Csiba Mátyással, a közös elnökével meg Vízi Vendellel, a pártalapszervezet elnökével nemrég jelent, múltat és jövőt érintő kérdések­ről beszélgettünk. Vendéglátóink leplezetlen örömmel újságolták — ilyen gazdag évre, mint amilyen a tavalyi volt, szövetkezetük történe­tében eddig nem akadt példa. Pedig hát itt is aszályos időjárás uralkodott, aminek — például a cukorrépa esetében — káros hatását meg­érezte a szövetkezet. Az ezerháromszáz hektár­nyi szántónak alig ötven százalékát állt mód­jukban öntözni, viszont ezen a területen min­dent elkövettek annak érdekében, hogy a nö­vényzet számára hiánytalanul pótolják a ter­mészetes csapadékot. Ki tudná hirtelenjében számba venni, mennyi gonddal és fáradozással járt az öntözési lehetőségek tökéletes és a célt leginkább szolgáló kihasználásának biztosítá­sa? Az a fontos, hogy sikerült, hogy ismét az ember került ki győztesen a természettel ví­vott küzdelemből. Ha az egy hektárra juttatott vízmennyiséget vesszük alapul, akkor a duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) járásban tavaly ez a szövetkezet használta ki legjobban műsza­ki adottságait. Ebből már következtetni lehet arra. hogy a közös tagjai betakarítás idején alighanem örömmel járták a határt. Amikor a konkrét eredmények felől érdek­lődtünk, a szövetkezet elnöke a legfontosabb feladattal, a gabonaprogram teljesítésének ér­tékelésével kezdte a sort. Elmondta, hogy ga­bonából 6.5 tonnát, szemesekből pedig 6,3 ton­nát csépeltek hektáronkénti átlagban. A bő termésnek igencsak megörültek, hiszen csak­nem teljesen törleszteni tudták korábbi tarto­zásukat. Nem mi szakítottuk félbe az elnököt, hanem a pártalapszervezet elnöke, aki alighanem ész­revette, hogy jegyezgetés közben kövér kérdő­jelet kanyarítottam a lap szélére, ö magyaráz­ta el. hogy a gabonaprogram teljesítésében je­lentkező adósságuk miből eredt. A tervidőszak kezdetén — a társadalmi igényekre reagálva, no meg a jövedelmezőség szilárdítása érdeké­ben — bizonyos értelemben módosították a ter­melési szerkezetet, ötven hektáron szemes ku­korica helyett vetőmagot termeltek, amiből bi­zony 0,8 tonna sem jött össze egy hektáron. Mivel a szemesek termelési feladatát nem mó­dosította a járás, két év alatt komoly volt a lemaradásuk. Nem beszélve arról, hogy a rang­sorolás alapjául szolgáló átlaghozam kiszámí­tásánál sem vették figyelembe a magszaporí­tást, s így a gazdaságot többnyire bírálat érte a termelési eredményeiért. A tarthatatlan hely­zet láttán a közös inkább lemondott a jövedel­mezőbb magszaporításról, csakhogy kiegyen* üthesse tartozását és visszaszerezhesse régi rangját. Ma már biztosan tudják, hogy hiány­talanul megtermelik szemesekből az ötéves terv által előirányzott mennyiséget. Tavaly kudarcot vallottak a cukorrépával. A növényforgó során a répa olyan parcellára ke­rült, amelyen lehetetlen volt megoldani az ön­tözést. Így azután hiába adták meg a földnek amit kívánt, hiába volt meg a kellő egyedszám, a korábban megszokott 40 tonna fölötti hozam­ból csak 36 tonna lett ezúttal. Vendéglátóink több ízben hangsúlyozták, hogy takarmánygondjaik nincsenek. Pedig mint később kiderült, az újabb feladatok telje­sítésére és a jövedelmezőségi szint állandósí­tására törekedve, egyre csonkítják a takar­mánytermő szántóterületet, a másik oldalon pedig gyarapítják az állatállományt. Szeren­cséjük van, mert még lépéselőnyben vannak. A takarmányok biológiai adottságainak tökéle­tesebb kihasználásával növelni tudják a hoza­mot. Például lucernából 13,7 tonnát, silókuko­ricából pedig csaknem 44 tonnát takarítottak be egy hektár átlagában. Más lapra tartozik, hogy a megtermelt takarmánynak ebben a gaz­daságban becsülete van. A betárolt szilázs mi­nősége alapján a legjobb készlettel rendelkező gazdaságok sorába tartoznak. önellátottságuk megszilárdításához zöldség­­termesztéssel is hozzájárul a Várkony Efsz. Még hozzá a korábban tervezettnél lényegesen nagyobb mértékben, hiszen a távlati tervben előirányzott hat hektár helyett huszonöt hek­táron termel zöldséget. Az állattenyésztési ágazat fejlesztési tervét a járási irányszámok alapján állították fel s termelési és értékesítési feladataikat teljesí­tik. öt-hat évvel ezelőtt a járás legrosszabb tejtermelői voltak, most négyezer litert túlha­ladó átlagtejelékenységről beszélnek. Igaz, a járási átlagért még meg kell dolgozniuk, de ahol az új istálló átadása nem eredményezett törvényszerű visszaesést, ott a töretlen fejlődés feltételei minden valószínűség szerint adottak. A jövővel kapcsolatos elképzelések felől ér­deklődve megkérdeztük, elfogadják-e azt a fel­hívást, amelyben huszonkét élenjáró mezőgaz­dasági üzem az idei feladatok, illetve az ötéves fejlesztési elképzelések teljesítésére és túl­szárnyalására buzdítja mezőgazdasági üze­meiket? Megtudtuk, hogy a közös és a párt­alapszervezet vezetősége már megtárgyalta a felhívást, melynek elfogadásáról majd az év eleji taggyűlés, illetve a zárszámadó közgyűlés határoz. Vízi elvtárs, a pártalapszervezet elnö­ke mindenesetre úgy vélekedik, hogy csatla­kozniuk kell a kezdeményezőkhöz. Az utóbbi három évben felmutatott eredményeik és az új feladatok teljesítésére való felkészülés minden vonatkozásban biztató arra nézve, hogy becsü­lettel teljesíthessék, amit vállalnak. Tavaly minden fontos gazdasági mutatót teljesítettek. Az összteljesítményeket 3,8 százalékkal, a ter­vezett nyereséget 15 százalékkal, a kilástásba helyezett személyenkénti munkatermelékenysé­get pedig 11 ezer koronával teljesítették túl, miközben a jövedelmezőséget a korábbi 25 szá­zalékról nagyjából 30 százalékra emelték, jó eredményeket hozott a takarékosság elmélyí­tésére irányított, beiüzemi szocialista munka­verseny és az újítómozgalom is. Ami pedig a jövőt illeti, a pártalapszervezet 56 kommunis­tájának meg a hét szocialista brigád 125 tag­jának példamutató kezdeményezése minden bi­zonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a nagy család, a szövekezet valamennyi tagját megnyerjék a korábbinál nagyobb feladattok és az önként vállalt kötelezettségek példás teljesítésére. KÄDEK GÄBOR A tavaszi idényre való felkészülés során ne hanyagoljuk el az öntözőberendezéseket se! •Fotó: Archfv A ; ‘ Idejében felkészülni AZ ÖNTÖZÉSRE Tavaly a trópusi hőségek ál­tal előidézett szélsőséges aszály az önötzési lehetőségek maxi­mális kihasználására késztette a mezőgazdasági üzemeket. Az öntözéses gazdálkodás eredmé­nyei világosan Igazolták az ön­tözésben rejlő óriási tartaléko­kat a lakosság kiegyensúlyozott élelmiszerellátása tekintetében. Igazolták, hogy az öntözés ré­vén kialakított célszerű vízgaz­dálkodást rendszer segítségével a termés szélsőségesen aszá­lyos évjárat esetében Is nem­­csakhogy megmenthető a pusz­tulástól, hanem kimagasló ho­zamok takaríthatók be. Ezt iga­zolják a több ezer hektárnyi területen elért kiváló eredmé­nyek: nevezetesen a gabonafé­lék hét, a szemes kukorica több mint kilenc, a cukorrépa több mint ötvenöt, vagy a naprafor­gó három tonnás hektdrhoza­­mai. Továbbá a tömegtakarmá­nyok termelésében a tizenkét tonna körüli szárazanyag, a belterjes gyepterületekről a száz tonnát is meghaladó, a tarlónövények esetében pedig a húsz tonnát ts kitevő zöldtö­meg begyűjtése hektárnyi terü­letről. Tehát hasMnk természeti adottságai, valamint jelenlegi közgazdasági viszonyaink kö­zött az önözéses gazdálkodás­ra való átállás teljes mérték­ben indokolt. Különben az el­ért eredmények Is világosan jelzjk, milyen intézkedések szükségesek az öntözőberende­zések még hatékonyabb kihasz­nálásához. Előre nehéz lenne megjósol­ni, hogy az idei év folyamán miképpen alakul majd a csapa­dék mennyisége és eloszlása. Egyet azonban tudunk: a ja­nuár derekáig uralkodó nagy­mértékű szárazság következté­ben a talaj nedvességtartalmá­nak hiánya elérte a 120—200 milliméter körüli értéket. A ta­lajelemzések eredményei sze­rint is az előző évek hasonló időszakéhoz viszonyítva a talaj vlztartaléka sokkal alacso­nyabb. Míg az 1980—1982-es években januär elején száz centiméteres mélységig a talaj nedvességtartalma az öntözet­­len búza-, árpa- és cukorrépa­táblákon 240—280 milliméter között ingadozott, addig ez év hasonló Időszakában mindösz­­sze 190 milliméter körüli volt, ami az előző évek talajvíztar­talmának csupán a hetven szá­zalékát teszi ki. Viszont a talaj harminc centiméteres rétegé­ben a nedvességtartalom az előző évek talajvízszintjének az ötven százalékát sem érte el. Ennél még kedvezőtlenebb a helyzet az évelő takaniíálnynö­­vényék termőterületein, ahol száz centiméteres mélységig a talaj nedvességtartalma száz milliméter körüli, holott az előző három év során 220—330 milliméter között alakult. Főleg a talaj felső, harminc centimé­ter mélységéig terjedő rétege szikkadt ki. Ebben a talajned­vesség a 40 millimétert sem érte el, a 30—60 centiméteres talajrétegben pedig 30 millimé­terre csökkent. Ez a nedvesség­tartalom alig teszt ki az előző évek értékének 30—40 százalé­kát. A talaj alsó rétegeiben Is je­lentkező vízhiány jelzi, hogy a tenyészldő kezdetétől fogva kedvezőtlen talajvlzgazdálko­­dással számolhatunk. Ebből a tényből kell kiindulnunk a ta­vaszi munkákra való felkészül lés során Is. Elsősorban meg kell gyorsítani az öntözőberen­dezések javítását és karbantar­tását úgy, hogy ezeket szükség esetén márciusban üzembe ál­líthassuk. Az öntözés szervezé­si rendjének a kidolgozásakor az öntözési Idény kezdetétől számolnunk kell az éjszakai öntözés lehetőségével. Ez lehe­tővé teszi egyrészt az öntöző­berendezések teljesebb kihasz­nálását, másrészt pedig a gaz­daságosabb villanyenergia fel­­használását. Tekintettel a víz­nedvesség csökkenésére, az al­sóbb talajrétegekben is, a víz­­gazdasági szervekkel együtt­működve át kell értékelni a szivattyúállomások szabályozó rendszerét úgy, hogy üzemelte­tésükkel részben elősegítsük a vízfölösleg elvezetését, szükség esetén pedig tegyük lehetővé a talaj vízgazdálkodásának a ja­vítását. A zökkenőmentes és gazda­ságos öntözési idényre való fel­készülés koránt sem jelenti azt, hogy figyelmünket csupán erre az egyetlen tényezőre összpon­tosítsuk. Az adott gazdasági növény termelési rendszerének valamennyi agrotechnikai in­tézkedését maradéktalanul be kell tartani. Minden egyes ag­rotechnikai műveletet a te­­nyészidó kezdetétől fogva úgy kell irányítani, hogy a talaj nedvességtartalmával a lehető legtakarékosabban gazdálkod­junk. Az öntözéses gazdálko­dás keretében Is az agrotechni­kai határidők betartásával ak­názhatjuk ki teljes mértékben a rendelkezésünkre álló nagy­hozamú fajták genetikai adott­ságait. Michal Santa agrármérnök, a bratislavai Öntözőgazdál­kodási Kutatóintézet munkatársa -VEDELEM A természetvédők — érthető módon — a legnagyobb ellenségüknek az Ipart tartják, hiszen a gyárkémények füstje okozza a savas esőket, a szennycsatornák zsugorítják egyre folyóinkban a halak számét. Kevésbé riasztó, és nem olyan kézzelfogható a termőterület zsugorodása, a talaj ter­mőképességének elhanyagolása, mert közvetlenül senki egészségére nem veszélyes, azért az abban kevésbé érdekeltek azt is mondhatnák, hogy nem tartozik a környezetvédelemhez. Nincs Igazuk! A mezőgazdaság felelős azért a környezetért, amellyel a sző legszorosabb értelmében állandó kap­csolatban van. A kassal (Košice) járásban néhány évtized alatt egy középnagyságú szö­vetkezetül területet vontak ki a ter­melésből. de mint azt az SZFSZ járási bizottsága legutóbbi elnökségi ülé­sén megállapították, örvendetes, hogy az utóbbi években egyre kevesebbet kénytelenek átadni a szövetkezetek, mert szigorúbbak lettek a rendelke­zések és riasztóbbak a kilátásba he­lyezett szankciók. A csodálatosan szép Szádelől-völgy­­ről, a jászői híres barlangról, az egye­dülálló herlanyl gejzírről, a hegyek közé rekesztett Ružtn-viztározérôl, a Szepsi-síkságrő] és a Hernád völgyé­ről, va’am'nt a Tornát Cementgyárról nevezetes járásban ugvanúgy lüktet az élet, mint másutt az országban. A régi épületek helyett újak épülnek, a patakok és folyók egyre rendezet­tebb mederben áramlanak, egyre több hétvégi ház épül és gépjármű fut az utakon, növekszik a földek termés­hozama, folyik a talajjavítás, a vegy­szeres gyomirtás és növényápolás, fejlődik az ipar. A levegő és a víz tisztasága, a talaj- és erdővédelem, a természet megőrzése, a szemét és hulladékanyagok célszerű felhaszná­lása, az üdülési lehetőségek bővítése ma ebben a százezer lakosú járásban Is a legidőszerűbb társadalmi felada­tok közé tartozik. A föld használata, vagyis a mező­­gazdasági termelés folyamata vegy­szerek nélkül napjainkban már el­képzelhetetlen. Hogy a kemikália használata minél eredményesebb le­gyen, s káros mellékhatása a lehető legcsekélyebbre zsugorodjék, arra a járásban több mint kettőszázötven felsőfokú végzettségű szakember és ezerötszáz szak- és betanított dolgo­zó ügyel. Mindazonáltal a technoló­giai fegyelem még tovább fokozható; törekedni kell az új és bevált környe­zetkímélő technológiák, tapasztalatok átadására. Nagyon sok tartalék van a takarékos talajművelés kiterjedtebb alkalmazására. A koncentrált és a kevésbé kon­centrált állattartó telepeken keletke­ző hígtrágya kezelése csak egyharma­­dáhan megoldott. Kelet-Pzlovákiának ebben я járásá­ban a legelterjedtebb a bányakavics­éi homokkitermelés, Így a velejáró gondok is nagyok. Nagyok, mert a kavicsbányák területének növekedése a mezőgazdasági földterület csökke­nésével jár. A Kelet-szlovákiai Kő- és Kavicsbányák ugyanis nem igen törő­dik a kiaknázott területek terep- és talajrendezésével, hogy azok mező­gazdaságilag újból használhatók le­gyenek. Az, hogy az említett vállalat 1982-ben mégis megemberelte magát, és 40 hektár területet — annyit, a­mennyit hosszú évek során együttvé­ve sem — visszaszolgáltatott a mező­­gazdaságnak, elsősorban a félmillió koronás pénzbírság eredménye. Nem elég a „földfoglalók“ távol­tartása. A termőföld védelmének alap­ja, hogy minden használható terü­let a mezőgazdasági termelést szol­gálja. S ha már a hasznosítható ter­mőföldnél tartunk, említést érdemel, hogy a kassal járásban a parlagföl­dek hasznosítására komplex tervet dolgoztak ki. A gépek számára hoz­záférhetetlen területeket feltérképez­ték, és folyamatosan kiosztják a kis­termelőknek. Az utolsó három évben 101 hektárt apróztak fel az érdeklő­dőknek. A környezetvédelmet elemezve, nem lehet sző nélkül hagyni a települések szemét- és hulladéktárolását, szenny­vízelhelyezését a mezőgazdasági terü­letek mellett. Azt lehet mondani, hogy általában nem megoldott a kér­dés, és hozzá lehet tenni, hogy a me­zőgazdasági üzemek döntő segítséget nyújthatnak a problémák rendezésé­hez. Igaz, hogy ebben egyelőre rossz példát mutatnak az egyes gazdaságok telepeik rendezetlenségével, de van­nak már közös gazdaságok, amelyek ezzel is többet törődnek, mint koráb­ban. így egyre több szövetkezet, csat­lakozott az SZFSZ járást bizottsága által meghirdetett „Tiszta gazdasági udvart“ mozgalomhoz, amelyben elég nagy pénzösszeg ösztönzi a résztve­vőket, hogy kritikusabb szemmel néz­zenek szét a házuk táján. Örvendetes, hogy az utóbbi három év alatt a járás mezőgazdasági üze­mel összesen 150 millió koronát for­dítottak a környezet javítására, Így többek között gazdasági udvarok, me­zei utak, trágyatelepek, egészségügyi létesítmények és szociális berendezé­sek építésére. Amíg ezen a téren a perényi (Perín), az újbódvat (Nová Bodva) és rozgonyl (Rozhanovce) egységes földművesszövetkezetek és más üzemek jő eredményeket érnek el, a magyarbődi (Bidovce), králov­­cel, Nižný Klatov-1, ruskovi, Družstev­né prl Hornáde-i és kecerovcei föld­­müvesszövetkezetek igen lemaradnak. A környezettel törődök mindenütt először az emberek közérzetére gon­dolnak, amikor felemelik szavukat. Teszik ezt azért, mert az állampolgárt így nyerhetik meg leginkább a jő ügynek. A pillanatnyi közérzeten azonban túllátnak, és még fenyegetőbb veszé­lyeket szeretnének elhárítani, vagyis gondolnak a jövőre. A miénkre és gyermekeinkére. A környezetszennye­zők és -védők csatája tulajdonképpen „egy kapura“ folyik, mert érdekeink végül Is azonosak. Ezt sok helyen, különösen az iparban nem szívesen látják be. A közös érdek súlya a ter­mészethez legközelebb, a mezőgazda­ságban a legkézenfekvőbb. Ha a járás üdülőtelepeit és kirán­dulóhelyeit bíráló szemmel nézzük, a Jászé és Kassabéla (Košická Belá) környékiekkel, továbbá az Izrai-tőval, a somod! (Drienovec) fürdővel, Her­­lanyval és a Kojső-heggyel elégedet­tek lehetünk. A szükséges szociális létesítmények átadásával, az üdülőtá­bor bővítésével és a tereprendezéssel lényegesen barátságosabb lett a Csá­­nyl-té is. Mostanában az Idabukócl (Bukovec) víztároló környékének ki­építésén dolgoznak a legtöbbet, mivel az iftöbbi Időben ez a kirándulóhely annyira népszerűvé vált, hogy már­­már szűknek bizonyul. Komoly gondot jelent a járásban a vizek minősége, így az .ivóvízé is. A lakosságnak ugyan több mint negyven százaléka vezetékes vizet кзр, Am nem mindenütt megfelelő az Ivóvíz mi­nősége. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a helyi nemzeti bizottságok és az egységes földmüvesszövetkezetek által üzemeltetett helyi vízművekben felületesen végzik a víz fertőtleníté­sét. Azt azonban el kell mondani, hogy az utóbbi hónapokban lényeges javu­lás állott be az idabukócl felső víz­tároló védelmében, de sajnos, az élő­vizek állapota a különböző intézkedé­sek ellenére Is kedvezőtlen. Termé­szetesen, az ellenőrző és államigaz­gatása szervek nem adják fel a tör­vénysértők elleni harcot. Tavaly pél­dául 30 vétkest, köztük 16 egyént büntettek pénzbírsággal. ILLÉS BERTALAN Jobban becsüljük meg!

Next

/
Thumbnails
Contents