Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-18 / 7. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES ' 1984. feHruSr fi, A szellemi töke sokszorosan megtérülő befektetés Az Agrokomplex termelési-gazdasá­gi egység nagy megyeri (Calovo) vál­lalata kétségkívül a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás legjobban prosperáló üzemei közé sorolható. Er­ről tanúskodik többek között a múlt évi eredmények mérlege is. Hiszen a hétezer hektárnyi területen gazdálko­dó vállalat több mutató tekintetében nemcsak járási, hanem országos vi­­szonylabban is a ranglétra legfelső fokára hágott. Pedig amint ez az E r­­nast K o b e t i C agrármérnökkel, termelési igazgatóhelyettessel folyta­tott beszélgetésből kiderült, a gazda­ság nem élvez különösebb előnyöket sem természeti adottságok, sem köz­­gazdasági tényezők tekintetében. A szántóterület jelentős hányadát a kedvezőtlenebb termőképességű ho­mokos, kavicsos talajok alkotják. Ogy, mint az állami gazdaságok többségé­ben, a nagymegyeri nagyhizlalda ese­tében is a termelés többnyire szét­szórtan, egymástól távolabbra eső ki­­sebb-nagyobb területű gazdasági rész­legeken megy végbe. Az állattartó telepek a mai korszerű termelés kö­vetelményeihez mérten meglehetősen elavultak. Amellett, hogy tavaly az aszály a nagymegyerieket is sújtotta, azt lehet mondani, hogy bár küzdelmes, de igen eredményes évet hagytak ma­guk mögött. Xervfeladatukat szinte valamenyi mutatóban teljesítették, sőt az esetek többségében túlteljesí­tették. Mivel valóban élenjáró mező­­gazdasági üzemről van szó, nem árt közelebbről szemügyre venni, milyen intézkedések, megoldások, termelési eljárások és munkamódszerek húzód­nak meg a kiváló eredményekre utaló adatok mögött. HÉTEZER TONNA SERTÉSHÚS Nem nehéz kitalálni, hogy ez állat­­tenyésztés szakaszán a sertéstenyész­tés a fő ágazat, még a jelen időszak­ban Is, amikor a sertéstartás a korlá­tozott erőtakarmány-források követ­keztében háttérbe szorult. Igaz, egy olyan kiváló, intenzív sertéstenyész­tést, mint amilyet a nagymegyeriek­­nek sikerült kiépíteniük, népgazdasá­gi kárt jelentene bármilyen módon is korlátozni. A sertéstelepeken átlag­ban több mint háromezer kocát, a hizlaldákban pedig — az előhizlaldát is beleértve — 35 ezer 600 darab hí­zót tartanak. Évente hozzávetőlege­sen százmillió korona értékű sertés­hús kerül innen piacra. A sertéstenyésztés színvonalát és jövedelmezőségét elsősorban a kiváló biológiai anyag létrehozatalával sike­rült megfelelő szintre emelniük. A Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet­tel szorosan együttműködve saját hibridizációs programjuk keretében a Slovhyb I hústípusú sertéshibridet nemesítették ki. Az új, töhbvonalas hibridet három évvel ezelőtt állami­lag elismerték, s azóta törzsállományt tartanak. A szaporítást többnyire a saját tenyészetük számára végzik. A nemesftő és a tenyésztő munka ered­ménye jelentős gazdasági haszonnal járt. Az új hibrid esetében a kiinduló fajtához, a szlovák fehér hústípusú sertéshez viszonyítva vékonyabb a szolannaréteg és nehezebb, illetve húsosabb a sonka és karaj. A Kahyb I hibrid tenyésztésének ökonómiai elő­nye abban rejlik, hogy a kiváló minő­ség következtében a sertéseket nem vágóállatként, hanem húsban értéke­síthetik igen kedvező, kilogrammon­kénti 17 korona értékű felvásárlási árban. A sertéshizlalás jövedelmező­ségéhez a nagy hasznosság ugyan­csak hozzájárult. Ugyanis az előhiz­­laldában és a hizlaldában egybevéve a napi súlygyarapodási átlag tavaly elérte a 0,53 kilót, miközben az egy kiló sertéshús kitermelésére felhasz­nált erőtakarmány-fogyasztás 3,88 ki­ló körüli volt. A kocák szaporodóké­pessége is igen kedvezően alakult, hiszen egy-egy koca átlagában úgy­szólván húsz malacot választottak el. A termelési-gazdasági egység kereté­ben a nagymegyeri üzemben a sertés­­hizlalás a legjövedelmezőbb. Ebben a termelési ágazatban állami támoga­tás, illetve különbözeti pótlék nélkül is elérik az évi 22 millió korona tisz­ta nyereséget, miközben a tartástech­nológia nem megfelelő, elavult. Ezért a fő érdem az ott dolgozó embereké. Hiszen áldozatkész, becsülettel vég­zett munkájuk nélkül a kiváló bioló­giai anyag sem válthatná be a hozzá fűzött reményeket. NYERESÉGES TEHENÉSZET Az állattenyésztés másik fontos ágazata a tehenészet. Átlagosan 2200 darab tehenet tartanak. Száz hektár mezőgazdasági területre számítva több mint harminc tehén jut. A tehe­nészet fejlesztési lehetőségeinek meg­határozásakor — a sertéstenyésztés­hez hasonlóan — az első lépés a ha­szonállat-előállító keresztezés beveze­tése volt, egy kiegyensúlyozott tej­termelőképességű tehénállomány ki­alakítására. A szlovák tarka fajta és az észak-amerikai típusú holstein-fríz fajta keresztezését a Nitrai Mezőgaz­dasági Főiskolán együttműködve vé­gezték. Többek között a nagy terme­­loképességű állomány fokozatos ki­alakítása járult hozzá a tejtermelés gyors ütemű növekedéséhez. Míg a múltban egyedenkénti évi átlagban 3500 liter tejet fejtek, addig tavaly a tejtermelés szintje kis híján elérte az ötezer litert. Tehát alig hét év lefor­gása alatt az egyedenkénti tejterme­lés 1500 literrel növekedett. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az értékesí­tésre kerülő tej első osztályú volt, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a nagymegyeri nagyhizlaldát a járás legjobb tejtermelői között emlegetik. Tavaly a tejértékesítés tervét 1 millió 700 ezer literrel túlteljesítették. Figyelemre méltó tény az is, hogy az utóbbi négy-öt esztendőben sike­rült a tehenészetet jövedelmező ága­zattá fejleszteni. A tehenészetből származó tiszta nyereség évente há­rommillió korona körüli. Ez — az igazgatóhelyettes véleménye szerint — azóta van így, amióta a szarvas­­marha takarmányozásában hasznosít­ják a növénytermesztés melléktermé­keit: a leveles répafejet, a répaszele­tet és kukoricaszárat, melyekből évente 28 ezer tonna olcsó szilázst készítenek. Ezzel a tömegtakarmá­nyoknak mintegy 56—57 százalékát fedezik a napi takarmányadagban. Az egy liter tej kitermelésére 0,30 kilo­gramm erőtakarmányt használnak fel. A KUKORICA KIFIZETŐDŐBB A növénytermesztés szakaszán a szemesek termelésére helyezik a fő hangsúlyt. A gabonaprogram megva­lósításában évek óta az élen járnak. Ezért is érdemelték ki még 1975-ben a Munka Érdemrendet. A szemesek termelésének fokozott belterjesítése érdekében az utóbbi években szerke­zeti változásokat hajtottak végre a szemes kukorica termesztésének ja­vára. Ugyanis még az olyan szélsősé­ges évjáratokban is, mint a tavalyi volt, beigazolódott, hogy a kukorica — több tényező figyelembevétele és betartása esetén — egy-két tonnával felülmúlja a gabonafélék termelését, bár az eredmények a gabonatermelés­ben is kiválónak bizonyultak. A va­lamivel több mint 1500 hektárnyi őszi búzából átlagban 6,85 tonnát takarí­tottak be hektáronként, ami már ön­magában véve is kiváló eredmény. Vi­szont a 1480 hektáron termesztett sze­mes kukorica 8,02 tonnával fizetett, ami az árpához viszonyítva — amely­ből ugyancsak nem rossz, öt tonnás hozamátlagot értek el — hektáron­ként három tonna többletet jelentett. Így sikerült a szemesek termelését — a tervvel szemben — háromezer tonnával túlteljesíteniük. Ezért az idén a szemes kukorica termőterüle­tét 1550 hektárra növelik. A NAGY HOZAMOK TITKA Kobetiő elvtárssal a beszélgetés során próbáltuk összegezni mindazon tényezőket, amelyek a kukorica kima­gasló hozamait eredményezték akkor, amikor másutt a szárazság miatt a termés meglehetősen kedvezőtlenül alakult. Ha a hozamnövelő tényezőket bizo­nyos fontossági sorrendben sorolnám fel — ha ez végképp lehetséges, mert közülük valamennyi egyenrangú — akkor elsőként feltétlenül a termelési rendszer alkalmazásának jelentőségéi említeném. Ugyanis ebben ötvöződik a tudományos-műszaki haladás vívmá­nyai, a haladó hazai és külföldi ta­pasztalatok, illetve a megkövetelt agrotechnikai eljárások alkalmazása szerves egységet alkotó rendszerré. A nagymegyeriek tavaly a szemes kuko­ricát 550 hektárnyi területen a Bábol­nai IKR rendszer keretében termesz­tették. A termelési rendszerben ter­mesztett kukorica 8,72 tonnával fize­tett hektáronként a már említett 8,02 tonnás átlaggal szemben. Ebben a vé­lemények szerint a döntő szerepet a kiváló fajtaválaszték játszotta. A fajtaválasztéknak különben Is megkülönböztetett figyelmet szentel­nek a vállalatban. Kisparcellás fajta­­kísérletek keretében választják kt azokat a hibrideket, amelyek a leg­jobban megfelelnek a gazdaság talaj- és éghajlati adottságainak. Ezen a té­ren a Trnavai Kukoricatermelő Kuta­tóintézettel és a Szegedi Gabonaku­tató Intézettel tartanak fenn kapcso­latot. Az idén termelési rendszerben a szemes kukoricát ezer hektáron ter­mesztik majd. Ezen felül vállalták a rendszergazda szerepét a kukorica­termelési rendszer meghonosítására a lévai (Levice) járásban, egyelőre hoz­závetőlegesen 2350 hektárnyi terüle­ten. Az első partnergazdaságuk a zse­­lizi (Zeliezvoce), a lévai és az ipoly­­szakállasi (Ipeľský Sokolec) szövet­kezet, valamint az Ipolysági (Šahy) Állami Gazdaság lesz. A további hozamnövelő tényezők közül feltétlenül ki kell emelni a táp­anyagpótlás, de főleg a szerves trá­gyázás és a komplex növényvédelem jelentőségét. A szántóterület 25 szá­zalékát évente istállótrágyázzák. Vi­szont a cukorrépa alá három évenként hatvan, a kukorica alá pedig negyven tonna istállótrágyát szántanak be. A kukorica jelentős termőterületének ellenére monokultúrás termesztését nem alkalmazták. Kukoricát kukorica után legfeljebb két évig termeszte­nek, ezt a harmadik évben a silóku­korica, majd az őszi búza váltja fel. Különben a gabonafélék termesztésé­vel hatékonyan irthatók a triazín ha­tóanyagú gyomirtó szerekkel szem­ben ellenálló gyomnövények. A gyom­irtást mechanikai eszközök segítségé­vel is végzik. A hozamok alakulása szempontjá­ból az sem elhanyagolandó tényező, hogy a betakarítógépek száma, a szá­rítók és tárolók kapacitása összhang­ban van a termelés nagyságával. Na­ponta ezer tonna kukorica takarítha­tó be és szárítható. Bár a szemesek termelése a figye­lem homlokterében áll, nem csupán erre fektetik a hangsúlyt. A többi nö­vénykultúra termesztésében is kiváló hozamokkal dicsekedhetnek. A siló­­kukoricából elért 40 tonnás, a cukor­répából pedig az 50 tonnás hektár­hozam, valamint az évelő takarmány­­növények, a borsó, a repce, az alma kimagasló termése egyaránt a nö­vénytermesztés magas színvonalára utal. Végezetül milyen következtetések vonhatók le? Hadd idézzem Kobetié elvtárs szavait: „A szellemi tőke ész­szerű kihasználása a legolcsóbb be­fektetés a tudományos-műszaki hala­dás gyakorlati alkalmazása kereté­ben“. Ezen keresztül válik lehetsé­gessé szinte költségmentesen az elő­rehaladás. Persze ennek nélkülözhe­tetlen függvénye az irányítás, a mun­kaszervezés, az ellenőrzés, a szociál­politika színvonala, amelyben érvé­nyesül az emberekkel való törődés, az érdem szerinti jutalmazáson ala­puló anyagi ösztönzés, a szociális és kulturális igények kielégítése. Nagy­­megyeren az eredményes termelésnek mindezen feltételeit megteremtették. A végeredmény pedig a káderek sta­bilizálása és a szilárd munkafegye­lem. KLAMARCSIK MARIA Nagy súlya miatt a tök szállítása bonyodalmas, ezért Erdélyi Béla és juhos Gyula — szövetkezeti tagok — vasvillára szúrva felemelték, majd a földi« ejtették. A darabokra tört óriástök könnyebben rakható fel a pótkocsira Fotó: Krajcsovics Ferdinánd Óriás méretű takarmánytök A Szabad Földműves 1983. évi 49. számában a szakmelléklet hasábjain a „Nálunk is bevált“ címmel megje­lent cikkben Csurilla József közli, hogy az általam kísérleti célokra kül­dött néhány tökmag elvetése ámulat­ra méltó termést hozott. Hazánkban a Goliáš 1969-től államilag elismert fajta. Magszaporításával öt éve a bra­­tislavaí Semex megbízásából foglal­kozunk. Termesztésének előzményeire azonban érdemes néhány mondot ere­jéig visszatérni. A nádszegi (Trstice) Csehszlovák- Szovjet Barátság szövetkezetben ti­zenhét éve foglalkozunk töktermesz­téssel. Megjegyzem, nem a Goliáš fajtával. Mint főkertész elsősorban azon növények termesztése lránt ér­deklődtem, amelyeknek termelése ala­csonyabb önköltséggel, kisebb munka­erő-szükséglettel, de emellett elfogad­ható nyereséggel jár. így került sor a tök termesztésére is. Megjegyzem, abban az időszakban a töktermeié? szlovákiai viszonylatban elenyésző volt. Az első években a fehér színű Kve­tá fajtát termesztettük. Am amikor megjelent a zöld színű Diamant fajta, ezt is kipróbáltuk. Az előzőnél — adottságaink között — jobbnak bizo­nyult. Elsősorban jobban bírta a kora tavaszi fagyokat, másodsorban pedig az első termése nemcsak korábban érett be, de kiegyensúlyozottabbnak is bizonyult. Hektárhozama jóval fö­lülmúlta a Kvetáát. Nem csoda, hogy a Diamant fajta termesztését szorgalmaztuk. Csakha­mar azonban üröm vegyült az öröm­be. Ugyanis a csehországi felvásárló partnereink a zöld színű tököt nem vették át. Ezek után a két tökfajtát fele-fele arányban termesztettük, öt hektárnyi területen. A termésből át­lagban háromszáz tonnát értékesítet­tünk, a fennmaradt mennyiséget pe­dig takarmányoztuk. A Goliáš fajta magszaporítására a töktermesztésben elért eredményeink, az évek során szerzett gazdag tapasz­talataink révén került sor. Különben vetőmagja külföldön is igen keresett cikk. Az NDK-ban és az NSZK-ban például a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők egyaránt nagyban termelik ezt a takarmányfajtát, főleg az anyasertések takarmányozása cél­jából. Mivel szövetkezetünkben hat­száz kocát tartunk, szívesen vállal­koztunk a számunkra addig ismeret­len takarmánytök termesztésére, an­nál is Inkább, mivel értékesítve igen jó bevétellel kecsegtetett. A vetés optimális időszaka április 28-tól május 15-ig terjed. A tökter­mesztésre egy félreeső, nagyüzemlleg nehezen művelhető, de humuszban gazdag területet választottunk ki. Az ültetést kézi kapák segítségével 2X2 méteres kötésben végeztük. A kelés ideje 10—14 nap körüli volt. A nö­vényzet gyomtalanítását a kétméteres sorközök jelentősen megkönnyítették. Kistraktorra felszerelt talajmaróval két ízben végeztünk sorközi műve­lést. Ezenkívül a növényzetet kapál­tuk. Az indák gyorsan fejlődtek, s szinte egyik hétről a másikra befedték a talajt. A szerteágazó fő- és mellékln­­dák is gyökeret eresztenek. Az indák vastagsága megközelítheti a karvas­tagságot Is. A futókon először a hím­­virágok jelentkeznek, ezt követően fejlőinek ki a hatalmas virágkelyhek. Kedvező időjárás esetén a termés fej­lődése igen gyors. Átlagsúlyát négy­öt hét alatt elérheti, miközben egy­­egy tövön újabb és újabb termés fej­lődik. Tövenként rendszerint 3—5 termés található, általában 35—45 kilogram­mos átlagsúlyban. Az óriás méretű ta­karmánytök az öntözést és a bőséges tápanyagpótlást — Istálló- és műtrá­gya formájában egyaránt — nagyon meghálálja. Persze az említett átlag­súlynál nehezebb példányok is akad­nak. Eddigi megfigyeléseink szerint a termés egyharmada 40—60 kilo­­kllogramm között Ingadozott. Nem megy ritkaság számba azonban a 70 —80 kilogrammős súlyú termés sem. A Gólláš takarmánytök-fajta ter­mesztése a kistermelők számára is ajánlatos, hiszen a gondosan művelt, árnyékos kertekben nagyobb hozam is elérhető. Tavaly kísérletképpen három tövet ültettem. A növények erőteljes növekedéséhez megfelelő mennyiségű tápanyagot biztosítottam. Sőt a kiválasztott egyedek fejlődését bizonyos szakmai mesterfogásokkal is elősegítettem. Ennek Jóvoltából öt­éves gyakorlatom alatt a legnagyobb, 102 kilogrammos tököt sikerült kiter­melnem. A termés színe enyhén rózsaszínű. Igen kedvező tápértéke mellett a töb­bi tökfajtához viszonyítva takarmá­nyozási szempontból azért is előnyös, mert a termés héja érett állapotban Is puha marad. Ennek következtében könnyen zúzható, vágható, reszelhető. Az íze kellemesen aromás, s ezért az állatok szívesen fogyasztják. A nagyüzemi állattenyésztésben el­sősorban a kocák takarmányozására ajánlatos, de a hízómarhák takar­mányadagjához Is hozzákeverhető. Szövetkezetünkben a takarmánytököt zúzott állapotban etetjük a kocákkal. A háztáji gazdaságokban reszelt álla­potban darával keverve a kaparó és szárnyasbaromfi takarmányozására egyaránt alkalmas. További előnye, hogy nemcsak az őszi, de a téli Idő­szakban is takarmányozható. Érett állapotban, sérülésmentesen begyűjtve, fagymentes helyen tárolva márciusig is megőrzi frisseségét. Termesztését nagy hektárhozama is indokolja. Hoz­závetőlegesen ötezer tőröl — egy hektárnyi terület — átlagban három­száz tonna termés szüretelhető. Érde­mes volna kiszámítani, hogy széle­sebb körű termesztésével és a takar­mányadagba való besorolásával, úgy­szólván öt hónapon keresztül meny­nyi erőtakarmányt takaríthatnánk meg. Kisebb vetésterület esetén ugyan nem illeszkedik be a vetésfor­góba, de gondolom, minden mezőgaz­dasági üzemben akad olyan terület, amely „föláldozható“ a Goliáš takar­mánytök termesztésére. Sándor Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents