Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-18 / 7. szám

1984. február 18, SZABAD FÖLDMŰVES 11 Kedvező vetőmagellátás X mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum nagy családjában a vető­magvak forgalmazói tudatosítják a legjobban, bogy csak a termés jól szervezett begyűjtésével, majd gon­dos tárolásával és előkészítésével ala­pozható meg az év gazdag termése. A kiváló minőségű biológiai anyagok előteremtése és szaporítása döntő fontosságú a népgazdasági feladatok valóra váltásánál, dolgozó népünk növekvő igényeinek a kielégítésénél. A tél bizony még érezteti hatását, a földműves viszont jól tudja, hogy a napok múlásával egyre közelebb kerülünk a tavasz ébredéséhez, vagy-i Is a talajok előkészítéséhez és a ta­vasziak vetéséhez. Ehhez nem kevés kiváló minőségű vetőmag és üjtető­­anyag szükséges. , Karol Bartalský agrármérnök, a a SLOVOSIVO vezérigazgatósága ve­tőmagforgalmazási szakágazatának igazgatója megelégedéssel nyugtázta, hogy a tavasziak vetéséhez szükséges biológiai anyag nagy többsége már a mezőgazdasági üzemek rendelkezésé­re áll. A zab kivételével minden vető­magból van elegendő. Még azzal is számoltak, hogy a télen tönkre ment őszi vetéseket a mezőgazdasági üze­mek tavasszal kiszántják, s ezekre a területekre is biztosítottak vetőma­got. Tavaszi árpából összesen tizenegy fajta áll a termelők rendelkezésére. A teljes készlet 53 ezer 300 tonna, a gazdaságok azonban szerződésre csak 44 ezer 280 tonnát igényeltek a ve­téshez. Tehát kevesebbet, mint ameny­­nyire esetleg szükségük lesz. Tavaszi árpából így 9 ezer 20 tonna fölösleg mutatkozik. Kukoricából szintén bő a vetőmag­választék. A készletnek tíz százalékát a 200-as, harmincnyolc százalékát a 300-as, negyven százalékát a 400-as, tizenkét százalékát pedig az 500-as FAO csoportba tartozó hiridek képe­zik, ami az érés és a begyűjtés szem­pontjából rendkívül kedvező. A szocialista nemzetközi együttmű­ködés elmélyítése céljából a SOVOSI­­VO és az MNK illetékes szervei kö­zött nagyon hasznos kapcsolat ala­kult. Az Idén az MNK-ból 6 ezer ton­na jó minősgű kukorica-, 100 tonna kender-, 240 tonna napraforgó-, je­lentős mennyiségű cirok- és fűvető­magot importálunk, hogy teljes mér­tékben kielégíthessük a mezőgazda­­sági üzemek Igényeit. Szlovákiáből ugyanakkor az MNK-ba Horal és Fat­­ran tavasziárpa-fajtákat ETU ültető­­burgonyát és lencsét szállítunk. Az MNK azonban megvásárolta tőlünk a nagy hozamátlagot biztosító BU-20-as őszibúza-fajta termesztésének, illetve szaporításának, valamint forgalmazá­sának a jogát. A SLOVOSIVO vetőmagforgalmazási szakágazata és a mezőgazdasági üze­mek között megkötött szerződések alapján a gazdaságok a szemes és silókukorica termesztésére összesen 20 ezer 251 tonna vetőmagot igényel­tek, a teljes készlet azonban 27 ezer 553 tonna. Ez jól bizonyítja, hogy a SLOVOSIVO példásan gondoskodott a készletekről. A tavaszi bükköny kivételével a hüvelyesek vetőmagjából szintén na­gyobb a készlet az igényeknél. Az ét­kezési bab választéka azonban bizo­nyos mértékben beszűkített. A GAMA a GAMA étkezési bab termesztése, hiszen 1982-ben hozamátlagával az OKSÜP fajtakísérletekben a második, 1983-ban pedig az első helyet sze­rezte meg. A nyugat-szlovákiai kerü­letben azonban a GAMA étkezési bab­fajta mellett az ALFA kereskedelmi vetőmaggal Is jó hozamátlag érhető el. Az utóbbi fajtából mintegy tíz tonna áll rendelkezésre vetéshez. A lencse esetében tavaly csak a Lenka fajtát szaporították. Ezzel teljes mér­tékben fedezhetők az igények. Borsó­ból és lóbabból 6 ezer 298 tonna a mezőgazdasági üzemek által nem igé­nyelt többlet, és hasonló a helyzet a réti here vetőmagjával is. Cukorrépa-vetőmagból a készlet szintén nagyobb, mint a kereslet. Dr. Bartalos Menyhért, Dr. Bohumír Kábrt, CSc. és Szarnák István agrármérnök Klement Gottwald állami díjas nemesítek, valamint Anton PirSel agrármérnök, a Piešťany! Növénytermesztési Kutatóintézet igazgatója fajtával mintegy 89 százalék erejéig fedezhetők az igények, de a PRIMA, a Julia és az Alfa étkezési bab magja vékony héja miatt a kombájnos be­gyűjtéskor olyan mechanikai sérülést szenvedett, hogy vetésre csak kis há­nyada alkalmas. Problémát okoz vi­szont, hogy több gazdaság görcsösen ragaszkodik az említett fajták jutta­tásához. A SLOVOSIVO azonban az említett okok miatt képtelen az igé­nyek teljes mértékű kielégítésére. Szükséges tehát, hogy az Illetékesek belátható időn belül olyan begyűjtő és cséplő mechanizmus beszerzését szorgalmazzák, amely az említett faj­táknál nem okoz mechanikai károso­­dást. Csak így elégítheti ki a SLOV­OSIVO teljes mértékben a termelők igényelt Addig is nagyon kifizetődő Elemzésekkel bizonyították, hogy a készletek kiváló minőségben kerülnek a gazdaságokhoz. Szükségszerű, hogy a vetésnél és a továbbiak során is betartsák a technológiai fegyelmet, s így nem lehet baj a növénysűrüség­­gel. Szlovákia mezőgazdasági üzemel fűmagból 25 tonnát kaphatnak, hogy az Intenzkíven füvesített területekről előteremthessék a tömegtakarmányok jelentékeny hányadát A HYSO egy­nyári takarmánynövény magjából vi­szont több van a készletben, mint amennyit kértek a gazdaságok. Fel­tételezik, hogy a mezőgazdasági üze­mek további rendelésekkel fordulnak a SLOVOSIVO-hoz. Oltetőburgonyából a statisztikai adatok szerint nagyobb a készlet, mint az igény. Ez azonban a leg­utóbbi felmérések alapján csak lát­szat. Megállapították ugyanis, hogy a betárolt ültetőgumők jelentős meny­nyisége kárt szenvedett, s emiatt ül­tetésre alkalmatlanná vált. Előfordul­hat tehát, hogy válogatás után a kész­let kisebb lesz a szükségletnél. A SLOVOSIVO munkaközössége a helyzet ismeretében megtette a szük­séges lépéseket, s főleg a korai és ipari burgonya ültetőanyagának kül­földről történő beszerzését szorgal­mazza. Legalább 1250 tonna ültető­­guihó behozatalát tartják szükséges­nek. A múlt évi beszámolónkban emlí­tettük, hogy a gazdaságok a SLOV­­OSIVO-hoz foghíjasán nyújtották be a vetőmagigénylést. Bartalský elvtárs említette, hogy ezen a téren alig ja­vult a helyzet, bár többször is sürget­ték a gazdaságvezetőket szerződés­­kötésre és szállításra. Az idei vetés­hez például a mezőgazdasági üzemek a tavaszi árpa teljes vetőmagkészle­tének mindössze hatvankét százalékát igényelték szerződésileg. Hasonló a helyzet a kukorica és több más nö­vénykultúra esetében is. Szocialista társadalmunk több milliós nagyság­rendű pénzeszközét köti le a gazda­ságok által nem igényelt vetőmag. Kérdéses tehát, hogy a jövőben szük­séges-e ilyen készleteknek a felhal­mozása. Ha nem szükséges, akkor a mezőgazdasági üzemeknél korlátozni kell a vetőmagvak szaporítását és a külföldi behozatalt Is csökkenteni kell. Vetőmagvakból csak annyit kell felhalmozni, amennyinek az átvételé­re a gazdaságok szerződésileg Igényt tartottak. Mi azonban nem hiszünk abban, hogy a vetőmag több a kelleténél. A látszólagos többlet abból származik, hogy több gazdaságban nem tartják be a partneri játékszabályok elveit. Azt hiszik, hogy a vetőmagot előzetes megrendelés, szerződéskötés nélkül, bármikor kaphatnak, mert esetleg el­felejtették megrendelni. Amennyiben nem pár kilő, hanem több ezer tonna és milliókat lekötő különbözetről van sző, az Illetékesek úgy határoztak, hogy olyan gazdasá­gok, amelyek határidőre nem kötöt­tek szerződést a SLOVOSIVO-val, a jövőben utólagos megrendelésre csak úgy kaphatnak vetőmagot, ha az új terményből vagy a hazai készletekből ugyanannyi takarmánygabonát adnak a központi alapokba. Ezzel szemben azoknak a gazdaságoknak, amelyek időben igényelték a vetőmagvakat, nem kell takarmánygabonát leadniuk. Feltehető, hogy az intézkedés mozgó­sítja a késlekedőket, e a jövőben —1 saját kárukon okulva — ők is az el­sők között rendelik meg majd a nagy hozamátlagot biztosító biológiai anya­gokat. HOKSZA ISTVÁN Tudomásunkra jutott, hogy a dohányipar a korábbi — más­fél-két évtizeddel ezelőtti — együttműködés kedvező tapasztalatai­ra alapozva, ismét keresi a kapcsola­tot a vállalkozó kedvű kistermelők­kel. Minapi látogatásunk alkalmával Andrej Frištyk okleveles mérnöktől, a Csehszlovák Dohányipar bratislavai szakágazati vállalatának kereskedel­mi Igazgatójától mindenekelőtt afelől érdeklődtünk — mi készteti az ipart az évtizedek óta sorvadó kapcsolat élénkítésére, a kistermelők dohány­­termesztés iránti érdeklődésének fel­lendítésére? íme a magyarázat: — Az egyre bonyolultabb külgazda­sági kapcsolatok mindenkit arra kényszerítenek, hogy a kínálkozó le­hetőségek tökéletesebb kihasználásá­val, a termelés fejlesztésével önellá­tottságának megszilárdítására, a kül­piactól való függőségének csökkenté­sére vagy teljes felszámolására töre­kedjen. Ez természetesen Csehszlová­kiára, nevezetesen hazánk dohány­iparára is vonatkozik. 0 Mennyire komoly ez a függőségi viszony? — Ha figyelembe vesszük, hogy szlovákiai viszonylatban az évi nyers­anyag-szükségletnek legfeljebb hu­szonöt-harminc százalékát vagyunk képesek saját forrásokra támaszkod­va előteremteni, akkor azt kell mon­danunk, hogy a helyzet elég komoly. Márpedig, mint azt a korábbi tapasz­talatok igazolják, ennél lényegesen többre is futná az erőnkből meg a lehetőségeinkből. 0 Mint a mezőgazdaság többi ága­zatában, gondolom, hogy a dohány­ipar igényeinek kielégftásére hivatott őstermelésben is érvényesülnie kel­lene a tervszerű fejlesztésnek. — Fejlesztési elképzelések vannak, de ennek ellenére a nagyüzemek egy­szerűen képtelenek az igényelt do­hánymennyiség megtermelésére. Ed­dig a tervek szerint 5970 tonna do­hányt kellett volna Itthon beszerez­nünk, de a csúcshozamot nyújtó 1982. évben Is csupán 5650 tonnát tudtunk hazai forrásból biztosítani. És akkor már a kistermelők részesedését Is számítottam. A tervidőszakot olyan elképzeléssel kezdtük, hogy 1985-re harmincnyolc százalékra növeljük az Iparág nyersanyag-önel látottságát. Eh­hez a jelzett évben 6700 tonna do­hányt kellene Itthon megtermeltet­nünk. 0 így jutott eszükbe ismét a kis­termelés? — Részben a mennyiségi gondok, másrészt az késztet bennünket a kis­termelők érdeklődésének fellendíté­sére, hogy a lehetőségek keretén be­lül növelni szeretnénk a dohányipar rendelkezésére bocsátott, természete­sen szárított nyersanyag mennyisé­gét. A munkaerőhiánnyal küszködő nagyüzemek ugyanis egyre inkább gépesítik a termelést és a szárítást s ma már igen kevés természetesen szárított, Burley típusú dohányt ka­punk. Megértjük a nagyüzemet, vi­szont ml továbbra is tartani kívánjuk termékeink minőségét és választékát, tehát új nyersanyagforrások után kell néznünk. Elsősorban hazaiak után, mert a többi szocialista országban Is egyre nő- a dohányipari termékek iránti kereslet, a tőkés piacokról való behozatal lehetősége viszont mindinkább szűkül. 0 Tíz-tizenöt évvel ezelőtt, az ipar­ág és a kistermelők sokat hangozta­tott jő kapcsolatának fénykorában, még gyerekcipőben járt a háztáji zöldségtermesztés. Gondolják, hogy a kertészkedők mozgalmának mai fej­lettségi és szervezettségi fokán visz­­sza lehet hódítani a néhai dohány­­termesztőket? — Bizonyos kapcsolataink most Is vannak a kistermelőkkel, hiszen éven­te negyven-negyvenöt tonna dohányt kapunk a háztájiból. Egyébként nem a kertészkedők mozgalmának megke­rülésével akarunk új partnereket sze­rezni. Tárgyaltunk a Szlovákiai Ker­tészkedők Szövetségének Központi Bi­zottságával, ahol a dohányipar nyers­anyag-szükséglete tíz százalékának megtermelésére kaptunk ígéretet. Az új termelési lehetőség népszerűsítését már a szövetséggel, Illetve annak szolgáltató vállalatával karöltve vé­gezzük, és természetesen bízunk a sikerben. 0 Milyen feltételeket kínálnak az esetleges vállalkozóknak? — Mindenekelőtt szavatoljuk ez ér­tékesítési biztonságot. Állandó árak­kal dolgozunk a megkívánt minősé­get minden kistermelő elérheti. A kertészkedőknek ingyen vetőmagot, termelési útmutatót, üzemegységeink agronómiái szolgálatain keresztül pe­dig folyamatos szaktanácsadást tu­dunk biztosítani. Amennyiben igény mutatkozna, szakelőadások megtartá­sára is vállalkozunk. Aki nem tud palántát nevelni, annak a nagyüze­mekben igyekszünk üit-etőanyagot biztosítani. Az üzemek ugyanis leg­alább harminc százalékos tartalékkal nevelnek palántát s minden bizony­nyal szívesen értékesítik majd a fö­lösleget. A növényvédelem nem okoz­hat különösebb gondot, hiszen a sző­lészetben általánosan használt készít­ményekkel a dohány vegyszeres ke­zelése tökéletesen megoldható. 0 A dohányipar kizárólag Burley típusú, természetesen szárított nyers­anyagot vár a kistermelőktől. Csak­hogy ehhez szárítókapacitás is kell, viszont faluhelyen manapság padlást se nagyon építenek, nem még do­hányszárítót. — Erre is gondoltunk. A régi do­hánytermesztő körzetekben még né­hol vannak ilyen létesítmények, eset­leg a kihasználatlan nagyüzemi do­hányszárítókat is bérbe lehetne ven­ni. És ha más megoldás nem kínálko­zik, akkor a családi ház padlásán, esetleg az udvaron vagy a fasorok között felállított fóliasátorban i9 meg­oldható a szárítás. Erre a már emlí­tett dohánytermesztési útmutatóban is utaltunk. 0 Mire képes a dohány a háztáji­ban? — Mint már említettem, a dohány teljes biztonsággal értékesíthető, te­hát Jö jövedelemkiegészítő forrás le­het. Felméréseink szerint a kisterme­lők átlagosan 2—2,5 tonnás hektár-, hozamnak megfelelő termelési ered­ményeket érnek el, és a termésnek nyolcvan, néha csaknem kilencven százalékát az első minőségi osztály­ban értékesítik. Mindent egybevetve, a háztájiban 60—75 ezer korona hek­táronkénti bevételnek megfelelő eredményességet lehet elérni, s ebből a jövedelemből, az érvényes előírá­sok értelmében, nem kell adót fizetni. 0 Beszélgetésünk során több íz­ben is hangsúlyt kapott az értékesí­tési biztonság. Ez milyen határérté­kig szavatolt? — A természetesen szárított do­hányt bárkitől és bármilyen mennyi­ségben hajlandók vagyunk átvenni, ha a nyersanyag minősége megfelel a szabványnak. Egyelőre legalább 200—250 tonna dohányt szeretnénk megtermelni a kistermelőkkel. Persze az sem okoz gondot, ha ennél na­gyobb lesz az érdeklődés, illetve a kí­nálat, hiszen nyersanyag-tartalék ki­alakítására is van lehetőségünk. Ar­ról nem Is beszélve, hogy a CSSZK- ban is nagy a kereslet a természete­sen szárított, Burley típusú dohány iránt. 0 S még egy fontos dolog: hol ér­deklődhetnek. akik kedvet kapnak a dohánytermesztésre? — Legjobb, ha mindenki a lakhe­lyéhez legközelebb eső dohánygyár­ban (Komárno), Nitra, Levice, Nové Zámky, Rimavská Sobota, Trebišov) érdeklődik. Szakembereink természe­tesen nem csupán a megállapodás szerinti termelés feltételeiről fogják tájékoztatni az érdeklődőket, de az érvényes minőségi követelményekről és felvásárlási árakról Is áttekintést nyújtanak. Hát kérem, ennyit az újabb vállal­kozási lehetőségről. Most aztán lehet kezdeményezni! KÄDEK 8. Gyakori téma, hogy a tudo­mányos-műszaki haladás­nak a termelés további fellendítését, a gazdaságosságot, vagyis egyre inkább a célok meg­valósítását kell szolgálni. Időszerű a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum ágazataiban is gondol­ni erre. A korszerű műszaki be­rendezések ugyanis ezen a szaka­szon szinte kisüzemi szinten szü­letnek. Több korszerű gép kifej­lesztésénél és kivitelezésénél nem a gépipari nagylétesítmények, ha­nem a mezőgazdasági üzemek, a gép- és traktorállomások és a tér­­ciális szférába tartozó üzemek újí­tói és feltalálói bábáskodtak. He­lyes volna, ha a fejlesztés és a ki-Többéi tenni a célok valóra váltáséért vitelezés terén a gépipari vállala­tok közösségei az eddiginél többet tennének. Ez persze már nem új, hanem évek óta óhajtott igény. Ezzel függ össze például, hogy sokan szeretnék, ha a mezőgazda­sági és élelmezésügyi tárca olyan gépiparral rendelkezne saját ha­táskörben, amely az őstermelők jogos követeléseit teljes mérték­ben kielégítené, mert hiszen a ter­melés fellendítéséhez egýebek mellett korszerű gépek Is szüksé­gesek. Elérkezett az idő, hogy a nép­gazdaság ágazataiban számot ad­janak az állóeszközökre fordított befektetések megtérülésének a hatásfokáról. A meddő beruházá­sok csak így kiiszöbölhetők ki. Még az is megkérdőjelezhető, hogy mennyire ésszerű, ha a világ gyártmányválasztékának mintegy 70—75 százalékát idehaza teremt­jük elő, és nem támaszkodunk eléggé ebben a kérdésben a szo­cialista nemzetközi együttműkö­désre. Az indokolatlanul széles gyártmányválaszték mellett ma­napság nehéz a kívánt minőség elérése. Szükséges tehát a hazai gyártmányválaszték szűkítése. Csak így. érhető el, hogy a végtermékek versenyképesek legyenek a világ hasonló gyártmányaival. A keve­sebb Így több hasznot hozhat tár­sadalmunknak. Mind az ipari, mind a mezőgaz­dasági termelés szakaszán egyre tornyosulnak a környezet szennye­zésével járó problémák. Jogos te­hát az a társadalmi igény, hogy kiküszöböljük, esetleg mérsékel­jük a szennyeződést. Az igazat megvallva, ez nem ennyire egy­szerű. Nehéz a környezetszennye­ző ártalmak ellensúlyozása. Nincs hozzá elegendő berendezésünk, s ami üzemben van, az sem telje­sen tökéletes. Jő lenne, ha a tu­dományos-műszaki fejlesztés ezen a területen is többet tenne. Az ajánlásokon túl, olyan korszerű létesítményeket és berendezéseket biztosítana, melyek belátható időn belül szerves részét képeznék a termelési, technológiai láncnak. Napjainkban nincs még lehetőség arra, hogy kívánt mértékben csök­kentsük a környezeti ártalmakat. Erre csak a következő ötéves terv­időszakban van kilátás, amennyi­ben elkészülnek a korszerű ökoló­giai létesítmények. Kérdezhetné persze valaki, hogy addig mit te­gyünk? A kérdésre csak annyit válaszolhatnánk, hogy tegyünk meg mindent a jelenlegi állapot megtartásáért. Ezzel ugyanis ön­magunknak tehetünk jó szolgála­tot. Nincs rá érvényes rendelkezés, hogy olyan vállalat, mely terme­lés közben környezetet szennyezd hulladékot bocsát ki, köteles azt feldolgozással vagy egyéb úton ár­talmatlanná tenni. Környezetünk­ben emiatt egyre halmozódnak a talajt, a légteret és a vizeket szennyező hulladékok. Szlovákiá­ban például a hulladékpapír fel­dolgozása takarékossági meggon­dolásbél már folyamatban van. Csehországban viszont még nem rendelkeznek erre semmilyen lé­tesítménnyel. A papírhulladék je­lentékeny hányada így a szemétbe kerül, és a környezetet szennyezi. Az összegyűjtött papírt viszont exportálják. Ha viszont feldolgo­zással felújítanák, akkor idehaza is szükség lenne rá. A papírgyár­táshoz nem kéne kivágni oly sok fát, kímélhetnénk a tiszta levegőt biztosító erdőségeket. Lám, a tudo­mányos-műszaki fejlesztés munka­társainak ezen a téren is többet kéne tenniük. —hai-« \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents