Szabad Földműves, 1984. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-18 / 7. szám
K-VITAMIN r todotofe -a vitaminokkal i ___________________________- ------------------------------------— A szélsőséges iiővíszonyok hatása a zöUségnövénvekre A termesztés során előfordul, hogy a zöldségnövények olyan hőviszonyok közé kerülnek, amelyek fejlődésüket hosszabbröv'debb ideig megakasztják vagy pusztulásukat okozzák. Ilyen helyzet állhat elő az optimális hőigényeknek megfelelő hőmérsékletet jóval meghaladó vagy annál jóval alacsonyabb hőmérsékleten. A károsodás gyakori előidézője a hőmérséklet nagyfokú ingadozása. amelyet szintén csak bizonyos határok között viselnek el a növények. A NAGY MELEG kedvezőtlen hatása különbözőképpen mutatkozik. Így pl. közvetve megbonthatja az életfolyamatok összhangját: hatására a növények víztartalma olyan mértékben csökken, amelynek következtében a biokémiai folyamatok nem mehetnek szabályosan végbe, vagy pedig a melegre érzékeny szövetek elpusztulnak. A károsodást leggyakrabban az okuzza, hogy az asszimilációs optimumot meghaladó hőmérsékleten a növény kevesebb szerves anyagot állít elő. Ugyanakkor fokozódik a légzés intenzitása, s ennek következtében — az ún. kompenzációs pont túllépésével — a növény több szerves anyagot használ fel. mint amennyit termel. A növény éhezni kezd, és ha ez az állapot tartós, akkor el is pusztul. A hőmérséklet a növény párologtatására is hat. Magasabb hőmérsékleten a növény több v'zet párologtat. Az optimális hőviszonyok közötti arányos vízfelvétel és vlzleadás ossz- / hangja nagy melegben felbomlik. Ez különösen akkor jelent nagy veszélyt, ha a vízellátásra hivatott gyökérzet valamilyen ok következtében (fagvás, sérii'és) nem láthatja el feladatát, vagy ha a talajban nincs elegendő víz. A növény vízháztartásának egyensúlya legtöbbször a szükségesnél nagyobb meleg miatt szűnik meg. Következménye: eeyes növényi részek, esetleg az egész növény lankad, majd elszárad. A kívántnál magasabb hőmérséklet ellen a növény erőteljesebb párologtatással védekezik. Így hőmérsékletét 6—8 C-fokkal is csökkentheti. Az erősebb transzsniránió viszont fokozza a képződött szerves vegvüle'ek elhasználódását — hiszen a folyamathoz szükséges energiát ezekből fedezi a növény —, tehát a fejlődés és a növekedés megáll. A nagy hőség hatására a növényeken égési foltok is keletkezhetnek. Hazánkban elsősorban a paradicsom- és paprikabogyókon fordul elő ilyen elváltozás. különösen a gyorsan melegedő homoktalajokon. A nagy meleg a virágok kötődését is megakadályozza, s ily mádon okoz terméscsökkenést. A paradicsom virágporának megfelelő kialakulását pl. a 30 C-fok feletti hőmérséklet gátolja, s ilyenkor a termékenyülés hiányos. Más zöldségfajók (pl. saláta) esetében a fejesedést akadályozza, és a növény fejképzés nélkül a generatív szakaszba megy át. A magszár idő előtti megjelenése jelentős gazdasági károkoat okozhat. Egyes esetekben kívülről nem látható az elváltozás a növényeken, de a fogyasztható részek használhatatlanná válnak (a borsószemek megkeményednek, a bab szálkásodik, a retek pudvás lesz stb.). Más természetű, de nem kevésbé veszedelmes, ha a malat, hogy a karalábé, noha nálunk kétéves növény, alacsony hőmérséklet hatására az első évben magszárat fejleszthet. A nagy hideg (fagy) kedvezőtlen hatása a növényben levő víz elvonásán alapul. Ennek az a magyarázata, hogy a növényben végbemenő biokémiai folyamatok többsége a plazmakolloidok vízburkában zajlik le. Ha ez a vízburok jégképződés következtében kifagy, megszűnik a kolloidrendszer, az adott szövet elhal, és megszűnnek a biokémiai reakciók. A fagyás minden formája nagy mennyiségű vízelvonással jár, és ez a protoplazma kicsapódását okozhatja. Ha a vízelvonás nem olyan mérvű, hogy közvetlenül a kolloidrendszer megszűnését okozza, közvetve A hajtatesra vállalkozóknak különösen nagy gondot kell fordítaniuk az optimális hőviszonyok megteremtésére, a növények életét döntően befolyásoló, nagy hóingaáozások megelőzésére. Fotó: —bor gas hőmérséklettel még nagy páratartalom is párosul. Ilyen körülmények között egyes betegségek kedvező életfeltételekre találnak, és nagy károkat okozhatnak. A nagy páratartalommal együtt járó magas hőmérséklet a zöldséghajtatásban a leggyakoribb, ahol a levegő relatív páratartalma gyakran 80— 100 százalék között A HIDEG KEDVEZŐTLEN HATÁSA A termesztett zöldségfajok között hidegtürő képesség tekintetében nagy különbségek vannak. A hidegtűrés a növények fejlettségi fokától és pillanatnyi állapotától is függ. Sok növényfaj nyugalmi időszakában károsodás nélkül átvészeli a téli alacsony hőmérsékletet, a tenyészidőszakban azonban nem viseli el a fagypont alatti hőmérsékletet. A megengedett minimumnál alacsonyabb hőmérséklet megzavarja az életfolyamatok összhangját. Erre példaként említhető az a termesztési tapasztaakkor is beállhat a halál, ami a sejtnedv koncentrálódásával együtt járó biokémiai változások hatásának (mérgező anyagok felhalmozódásának) tulajdonítható. A fagy károsító hatásának mértéke attól is függ, hogy milyen állapotban éri a növényeket. Általános tapasztalat, hogy a lassú lehűlés utáni fagy sokkal kisebb kárt okoz, mint a hirtelen beáljó hideg. Lassú lehűléskor a növények folyamatosan alkalmazkodnak az alacsonyabb hőmérséklethez (megedződnek). Az edződés időszakában olyan változások mennek bennük végbe, amelyek lehetővé teszik, hogy az alacsony hőmérsékletet károsodás nélkül elviseljék. Az őszi időjárás alakulása nagymértékben befolyásolja a növények hidegtíírését. Napos és száraz ősszel az intenzív fotosz;ntézis következtében a növényi sejtekben több szerves vegyület (túlnyomórészt cukor) képződik. A tömé nyebb sejtnedvű növények nagyobb hideget viselnek el károsodás nélkül. Fzért kell az áttelelő zöldségnövények termesztésekor idejében abbahagyni az öntözést, s ezzel segíteni a télre való felkészülést. A fagytűrést elősegítő anyagok — amelyek az edződés folyamán a meglevő tápanyagokból képződnek — különfélék lehetnek. Régóta ismeretes, hogy a télen is zöld növények leveleiben a keményítő cukorrá alakul át. A növények edződését a cukorfelhalmozódás mértéke befolyásolja. Az edzés időszakában a keményítő tartalék tápanyagok más szénh’drátokká, továbbá zsírokká alakulnak át. A szénhidrátok átalakulása télen a hőmérsék’ettől függő, állandó folyamat. Alacsonyabb hőmérsékleten keményítővé alakulnak át. A folyamat gyorsasága az adott növényfaj enzimrendszerének sajátosságaitól függ. Az átalakulást gyorsító enzimrendszer jelenléte növeli a növényfaj fagyállóságát. A növények edződése folyamán nemcsak a keményítő alakul át cukorrá, illetve zsírsavakká, hanem a plazma fehérjéi is megváltoznak: a bonyolultabb, de érzékenyebb formákból egyszerűbb, a faggyal szemben stabilabb alakba mennek át. A folyamat során az aminosavak egy része lehasad, és szabad formában halmozódik fel a sejtekben. Mint már említettük, a cukor szintén védőanyag: jelenlétében a megfagyott fehérjék nem csapódnak ki. A sejtekben felhalmozódó védőanyagok antociánok. zsírsavak is lehetnek, amelyek a különböző tartalék tápanyagokból képződnek (SENNYIKOV, 1963). Ez a magyarázata annak, hogy pl. a paradicsompalánták tavaszi lehűlések idején lilás színűvé válnak a bennük képződött antocián hatására. A hőmérsékleti minimum körüli huzamos hidegben az aszszimiláció szünetel, de a légzés és a vízpárologtatás tart, s az ezekhez szükséges energia fedezéséhez a növény tartalék tápanyagait használja fel. A pusztulás elsődleges oka ilyenkor nem a hideg, hanem a növény tápanyagkészletének teljes felhasználódása. Azok a növényfajok és -fajták, amelyeknek szövetei apróbb sejtekből épülnek fel, jobban bírják a hideget. Ez a tulajdonság a hidegtűrő fajták nemesítésében jól hasznosítható. A fagypont alatti hőmérséklet okozta káros jelenségek közül a leggyakoribb a kifagyás, a felfagyás és a megfagyás. (Somos, A., Zöldségtermesztés, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983) ban, fejes és kelkáposztában, paradicsomban, bimbóskelben, zöldbabban és zöldborsóban, sárgarépában,, vörös- és fodros káposztában, de fillokinonban gazdag például a vadon termő fehér vadgesztenye és a csalán is. Például a esalán levelében azonos mennyiségű K-vitamin van, mint a karfiolban vagy a káposztában, és minimum nyolcszor annyi, mint a kedvelt paradicsomban. P-VITAMIN Igaz, újabban nem említik a vitaminok között, mégsem hagyjuk ki a felsorolásból. Elsősorban azért nem, mert jó tudni, hogy a vér alvadékonyságának szabályozásában, a helyes vérkeringés és szívműködés biztosításában igen fontos szerepet játsz’k. Gyógyítja a kapillárisok törékenységét, fenntartja az érfalak normális áteresztő képességét, valamint a C-vitaminnal egyetemben hozzájárul a Skorbut megelőzéséhez. Szükséges napi adagját 30— 2S0 mg közötti értékekben határozzák meg. Szervezetünk szükségletének kielégítéséhez legnagyobb mértékben a paprika, csipkebogyó, kel, saláta, paradicsom, karfiol, ribiszke és szőlő járulhat hozzá, annál is inkább, mivel az ugyancsak sok P-vitamint tartalmazó narancs- és c’tromhéjat — az újabban alkalmazott vegyszeres kezelések miatt — kénytelenek vagyunk nélkülözni. U-V1TAMIN A kénes vegyületek tanulmányozása során fedezték fel, amikor a tudósok megállapították, hogy az S-metiJmetionin hatékony védelmet nyújt a szervezetnek a gyomor, valamint az epésbél fekélyes megbetegedése ellen. A fekélyellenes anyagot U-vitaminnak nevezték el. Egyelőre annyit tudunk róla, hogy a káposztafélék családiéba tartozó valamennyi zöldségnövényünkben megtalálható. Ezeken túlmenően je’en van a zöld növényi részekben, némely gyümölcstermő zöldségnövény-1 ben stb. Az U-vitamin felfedezésével bizonyítást nyert az a korábbi tapasztalat, hogy a savanyított káposzta leve gyógyítón hat a fekélyes megbetegedésekre. Ugyanis a savanyítás következtében a káposzta U-vitamin-fartalma alig változik. Viszont főzés és párolás közben sok vitamint veszít a zöldség, tehát nem szabadna idegenkednünk a friss zöldségek nyersen fogyasztásától. (kr) csukamájolajat, egy mokkásvagy fél kávéskanálnyi cukrot, ugyancsak egy kávéskanál mésztejet és vitamin-készítményt adnak. Az így nyert keverékkel állítólag az egynapos kortól mesterségesen táplált bárányok is teljes biztonsággal felnevelhetök. Igen fontos kérdés, hegy milyen alapelvek szerint kell kiválasztani a továbbtartásra szánt egyedeket? Amennyiben az anya és az apa tenyészértékével, termelőképességével egyaránt tisztában vagyunk, úgynevezett negatív kiválasztást végezhetünk. Ez annyit jelent, hogy az anya egészségi állapotát^ gyapjának hosszúságát, továbbá az anya és az apa testnagyságát és a további fontos jegyeket figyelembe véve, eleve kizárhatjuk a továbbtartásra szánt állatok közül azokat, amelyek negatív tulajdonságokkal rendelkező szülőktől származnak. Amennyiben valamelyik szülő tulajdonságát nem ismerjük tökéletesen vagy mindkét szülő esetében vannak jő és rossz tulajdonságok is, úgy a kiválasztást hathetes korban — tanácsos elvégezni. Ebben a korban már megállapíthatjuk a kiszemelt bárány egészségi állapotát, elbírálhatjuk a testtartását s nagyjából a gyapjú sűrűségére Is következtethetünk. És lássunk még egy komoly kérdést: szükséges-e levágni a kisbárény farkát? A válasz egyértelmű — a farok eltávolítására kizárólag a továbbtenyésztésre szánt bárányoknál kell sort keríteni. A beavatkozás mindig megviseli a fiatal szervezetet. A farkait bárányok lassabban fejlődnek, kisebb a súlygyarapoďásuk, tehát a felesleges műtéttel csak az állatok pecsenyebáránykénti értékesítését késleltetjük. FARKAS OTTÓ A R-vitaminról az átlagember általában keveset hall és tud, ami nem is csoda, hiszen szervezetünk a rendszeresen fogyasztott zöld növényi részek (levelek, virágzat, termés) jóvoltából elegendő fillokrnonhoz (a vitamin nemzetközi elnevezése) jut. Arról már nem is beszélve, hogy a bélmikroflóra szintén termel bizonyos menyny:ségű K-vitamint. Ez a vitamin a máj protrombin-termelésében játszik fontos szerepet. Hiánya esetén csökken a vér alvadéknnysága és vérzékenység jelentkezik. Szabálytalan máj- vagy epemnködés esetén k’sebb-nagyobb K- vitamin-hiányra gyanakodhatunk. Átmeneti vitanrn-hiány tapasztalható bizonyos gyógyszerek (pl. antibiotikumok, sulfoamidQk) használata idején. Az emberi szervezet á’lagos napi К-vitamin szükség’etét b:zonyos irodalmi források 1—4 mg-ban, mások 12 ezer Damegységben határozzák meg. A természetes К-vitamint először (1939) füvekből és rcthadó hallisztből mutatták ki. Mivel a két anyag kémiai összetétele nem teljesen azonos, a növényben előforduló Ki-, a másikat pedig Кг-vitaminnak nevezték el. A természetes K-vitamin zsírban oldódó, az újabban szintetikus úton előállított pedig vízben oldódik. A csecsemők természetes fillokinon-ellótása mindaddig nem biztosított, amíg nem alakul ki a bélflórájuk. Ha a K-vitaminról beszélünk, feltétlenül szólnunk kell a japán dr. Gotd munkásságáról, hiszen újabban világszerte az ő tanulmányai alapján beszélnek a tudósok a vonatkozó kérdésekről. A japán szakember minden fóromon hangsúlyozza a friss, nyers zöldség, va'amint a vadon termő növényekből készült saláták fogyasztásának fontosságát. Egyebek között azzal érvel, hogy a nyers zöldségben és a többnyire gyomként emlegetett növényekben található ásványi anyagok semlegesítik a zsírsavakat, serkentik az emésztést és elősegítik a szervezet számára káros zsírok elégetését. Azt javasolja, hogy aki sokáig szeretné megőrizni fiatalosságát és vitalitását, sok olyan zöldséget fogyasszon, melyben К-vitamin is található, A nyersen történő fogyasztási azért kell hangsúlyozni, mert a К-vitamin könnyen oxidálódik, főzés hatására a táplálék fillok'non-tartalma minimumrí csökken. Milyen növényekben található a legtöbb K-vitam:n? Mindenekelőtt a spenótban, karfiolAmikor jönnek a bárányok... Érdekes megfigyelés, hogy ellések idején a juhtenyésztők a szokásosnál beszédesebbekké válnak, többet mesélnek az állataikról, gyakrabban kérnek tanácsot, és sűrűbben veszik kézbe a szakirodalmat. Erre a tapasztalatra alapozva, az alábbiakban néhány gyakran felvetődő kérdésre igyekszünk választ adni. fontos védőanyagokat tartalmaz. Mivel a juhtej sűrűbb és táplálóbb a tehéntejnél, a bárányok ttafáeoe kényszerneveléséhez felhasznált tejet dúsítani kell. Például Ausztráliában a következő módszert alkalmazzák: 6 dl tehéntejhez egy nyers tojást, egy kávéskanálnyi A kistenyésztők elég gyakori gondja, hogy mi legyen az elárvult kisbáránnyal, illetve hogyan neveljék fel a kevés tejet adó anyák útódjait? Az anyajuhok tejtermelése — a takarmányozástól és az egyedi adottságtól függően — általában 50—80 liter között mozog. Természetesen az anyát fel kell készíteni az utódnevelésre. A vemhesség negyedik hónapjától kezdve 20—25 dkg búza-, kukorica- vagy zabdarát kell juttatni az állatnak. A rosszul táplált anyák utódai kicsinyek, gyengén fejlődnek. Ha az anya valamilyen oknál fogva elpusztul vagy a szükségesnél kevesebb tejet termel, a kisbárányt tehéntejjel lehet felnevelni. Ehhez tudni kell, hogy a juhtej kétszer annyi C-vitamint tartalmaz, m!nt a tehéntej, azonkívül a föcstejre (az ellést követő öt napban termelt tejet nevezzük így) igen nagy szüksége van a báránynak, mert
