Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-06 / 31. szám

13------------------------------------------------------------ __________ SZABAD FÖLDMŰVES Hatékony fejlesztési módszer A hazai sertéshústermelés csökkentésével egyidőben szük­ségessé vált a szarvasmarha­­tenyésztés dinamikus fejleszté­se, már csak azért is, mert ez az ágazat kevésbé igényes az erőtakarmányokra. A vágómar­ha-termelésben az elmúlt évti­zedekben kialakult úgynevezett abrakos hizlalási módszert erő­­takarmányok hiánya miatt csak korlátozott mértékben lehet folytatni. Az abrakkal valé marhahizlalásről átállni a tö­megtakarmányokra alapozott hizlalásra viszont nem egysze­rű dolog. Mégis ezt kell ten­nünk, ha a szemesekből önel­látók akarunk lenni. Erre többféle lehetőség is kínálkozik: többek között a cu­korgyári melléktermékek — például a nedves cukorrépasze­let — felhasználásával — erő­takarmánnyal és szénával ki­egészítve — a mai nagyüzemi követelményeknek megfelelően hizlalhatök a szarvasmarhák. Természeti ' adottságainkat, lehetőségeinket vizsgálva igazo­lást nyert, hogy a szarvasmar­ha-tenyésztés révén lehet a ré­tek és a legelők fűtermését, valamint a mezőgazdaságban keletkező hatalmas mennyiségű melléktermékek zömét a leg­gazdaságosabban hasznosítani. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás mezőgazdasági üzemeiben az utóbbi évtizedben egy sajátságos helyzet alakult ki, mintán a gépi eszközökkel művelhető réteket felszántot­ták. hogy ezzel is növeljék a gabona vetésterületét, jó né­hány gazdaság számottevő te­­gelöterület nélkül maradt. Gondjukon a szántóföldi takar­mánynövények termőterületé­nek kibővíiése nem sokat segí­tett. Ez a kedvező len helyzet kétség elé állította a gazdasá­gokat. Vagy befagyasztják szar­­vasmarhaálloraányuk növelését, vagy annak fejlesztése mellett döntenek — hiszen erre kény­szerítő körülmények is sarkall­ták őket —, és ezzel vállalják a kellő tömegtakarmányalap megieremtésének gondját, amit két forrásból biztosfthatnak: vásárlással, illetve a nagy lege­lőterületekkel rendelkező gaz­daságokkal kötött kooperációs legeltetéssel. A legelőkben szegény mező­­gazdasági üzemek többsége az utóbbi lehetőséget választotta: tehát a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése és a szerződéses le­geltetés mellett döntött. A kooperáló gazdaságok közül két szövetkezet tapasztalatain kérésztől világítom meg e té­mát. ■ A lénártfalvi (Lenártovce) szövetkezetből — az idén a Spisšká Nová Vési Állattenyész­tő Vállalat legelőire háromszáz, a kálosi szövetkezetbe pedig hatvan növendéküszőt szállítot­tak. A királyi (Kráľ) szövetke­zet a revúcai szövetkezettel kötött szerződést háromszáz növendékmarha legeltetésére. Lénártfalván az állatsűrűség­hez viszonyitva — jelenleg 85 szarvasmarha jut száz hektár mezőgazdasági területre — so­hasem volt elegendő a legelő. Legeltettek már a Liptovský Mikuláš-!, a losonci (Lučenec) és a rimaszombati járásban is, de valahogy nem voltak meg­elégedve az eredménnyel. Az eddigi tapasztalatok szerint a legutóbb megkötött szerződés bizonyult a legelőnyösebbnek. Az állatokat tavasszal lemérlék és eladták a velük kooperáló üzemnek. Ősszel pedig vissza­vásárolják a magasabb élősú­lyú és fedeztetett üszőket. Az Alacsony-Tátra keleti részén levő legelőkre teherkocsikkal szállították az állatokat. Ez költséges vállalkozás, de igy is megéri, mivel a szöveikezet saját legelői egy részének ka­szálásával biztosítani tudja az állatok téli takarmányszükség­letét. A gazdaság 670 hektár 'чце­­lőterülettel rendelkezik, amely­re ezerhatszáz szarvasmarha jut. Az ezer darab tehénből hétszázat, a növendékállomány­ból pedig százötvenet legeltet­nek. Nagy figyelmet fordítanak a legelők ápolására és intenzív trágyázására. Évente száz hek­táron újftják fel a gyepszőnye­get. Az idén 250 hektár lege­lőről gyűjtötték be a rendkívül gazdag termést, s közel száz hektáron másodszor is kaszál­nak. Háromszáz hektáron ter­mesztenek évelő takarmánynö­vényeket. Az első kaszálásból a téli takarmányszükségletnek mintegy 41 százalékát biztosí­tották— , míg' összehasonlítás­képpen a tavalyi termésből csupán 17 százalékát. A három­száz hektáron termesztett siló­kukorica is szép termést ígér. Ezenkívül a 170 hektárnyi ré­­paföldrői begyűjtött leveles ré­pafejet is szilázsolják majd. Télirevaló — sőt tartalék — tömegtakarmány tehát lesz ele­gendő. Ezáltal az állatok jó kondícióját és szaporodóképes­ségét biztosítják. A királyi szövetkezetben Is kevés, mindössze 380 hektár rétet és legelőt tartanak nyil­ván. Ennek ellenére az egyik legjobb tömegtakarmányterme­­lők a járásban. A szarvasmar­ha-állomány sűrűsége tekinteté­ben az elsők. A legelők szétszórtan helyez­kednek el a meredek dombo­kon Ennek ellenére 250 hek­tárt intenziven trágyáznak. Minden tavasszal és ősszel el­végzik a legelők letisztftását. A területet legeltetéssel maxi­málisan kihasználják, egy ré­szét pedig kaszálják. A szarvas­marhaállomány további növelé­sére csak azután nyílik lehető­ségük, ha kooperációra alkal­mas partner gazdaságra akad­tak. A revúcai szövetkezet immár negyedik éve biztosit legelőt háromszáz növendéküszőnek. A megkötött egyezség mindkét gazdaságnak előnyös. A kirá­lyiak egy kiló súlygyarapodás után — állatonként eléri a napi 64 dekát! — 19 koronát fizet­nek. Ezenkívül egyszeri pré­miummal jutalmazzák a pászto­rokat az állatok fedeztetéséért. Ha a rőceiek szűkében állnak a tömegtakarmányoknak, a ki­rályiak ebyhftenek gondjunkon. Az állatokat május közepén szállítják a fennsfki legelőre, ahonnan októberben fuvarozzák haza. A növendékmarhák ki­tűnő kondícióját — a bőséges és jó minőségű takarmánykész­letből — a tél folyamán is fenntartják. Példaként érdemes megjegyezni, hogy a tavalyi készletből mindig van raktáron 95 tonna széna, s ugyanennyi szilázsolt leveles répafej kuko­ricaszárral keverve. De ami még ennél is jelentőségtelje­­sebb: a gyepterületek és az évelő takarmánynövények első kaszálásából az idén — öntözés nélkül — 230 tonna takar­mányt gyűjtöttek be — széna­egységben számítva —, ami több mint tavaly pz első és a máso­dik kaszálás egybevéve. Ehhez jön még 180 hektárról a lóhe­re és a lucerna második, illet­ve harmadik termése, továbbá 300 hektárról a leveles répafej, a nyers és a szárított répasze­let, valamint a 150 hektáron termesztett silókukorica. A la­kosság ezt a mennyiséget mint­egy 100—120 tonna szénával gyarapítja, az árkok, töltések, folyópartok fütermésének be­gyűjtésével. A takarmánybőség természe­tesen a tejtermelésben is érez­teti jótékony hatását. A hat­száznyolcvan, javarészt vörös tarka tehéntől az első féle- en a tervhez viszonyítva 63 ezer literrel több tejet értékesítet­tek. A gazdasági összefogás ered­ményeként megtörténtek az el­ső lépések a rétek és legelők, valamint a melléktermékek ész­szerűbb hasznosítására alapo­zott szarvasmarhatartás érde­kében. jó néhány lelkes, hoz­záértő, a körülményekhez ru­galmasan igazodó szövetkezeti elnök tevékenykedik e tar­tási forma kibontakoztatásáért. Szükséges lenne azonban az irányítás eszközeivel — meg­felelő anyagi érdekeltségkeltés­sel — is felgyorsítani a szar­vasmarha-ágazat ilyen irányú fejlesztését. Korcsmáros László termesztésében 1980 1981 1982 50 év átlaga optimum °C mm °C mm °C mm °C mm °C mm IV. 5,2 58,8 10,5 8,7 7,9 8,2 10,5 31 8,3 63 v. 10,5 24,3 17,5 47,4 15,1 40,6 15,3 57 13,3 76 VI. 19,9 62,7 20,7 54,8 18,8 96,3 18,2 60 18,4 90 VII. 16,7 66,5 21,1 28,9 26,2 80,1 19,5 63 17,8 105 VIII. 17,0 32,3 20,4 45,4 19,6 55,5 18,3 56 16,8 71 IX. 11,8 40,3 16,3 51,3 16,9 22,0 14,8 35 13,3 51 13,5 284,9 17,2 236,5 17,4 302 16,0 302 14,3 456 Az előbbi adatokból világos i, hogy termőhelyünkön a viz­utánpótlás a termésmennyiségre meghatározó tényező. Csalló­közben az éghajlati feltételek, elsősorban a csapadék meny­­nyisége, rendszertelen eloszlása, a magas nyári hőmérséklet, valamint a levegő alacsony páratartalma alapján, a jó minő­séget adó. biztonságos termelés öntözés nélkül csak igen keo'vező ökológiai feltételek esetén lehetséges. A tenyészidő folyamán a legnagyobb öntözési Igény a Júniusi, Júliusi és augusztusi hónapokban van, ugyanis erre az időszakra össz­pontosul az egész vízfelvétel mintegy 70 százaléka. Az öntözés időpontjának meghatározásánál a talaj nedvességtartalmát olyan szinten kell tartani, hogy a növények számára mindig rendelkezésre álljon a könnyen felvehető vízkészlet, azaz a felvehető víznek legalább 50 százaléka. Az ültetvény koros­­bodásával, a terrületborltottság növekedésével párhuzamosan nő a vízigény Is. A CSEPEGTETŐ ÖNTÖZÉS ALKALMAZÁSA Hazánkban elsőnek 1981 tavaszán hoztuk létre 10 hektáros területen a csepegtető öntözést, nagyüzemi, tntenziv termelés­ben, a magyarországi Dánszentmiklósi Tsz Jóvoltából, ök In­dítványozták és építették ki ezt az öntözési rendszert. 1981 májusától már üzemeltetni tudtuk a berendezést és szakmai megfigyeléseket végezhettünk. Ugyanebben az évben a vásár­úti .(Trhové Mýto) szövetkezet megkezdte a csepegtető ön­tözés kivitelezését a kürti (Ohrady) gyümölcsösben, amit az év végéig be is fejezett. A következő évben már ők építették ki nálunk is ezt az öntözési módot, 50 hektáron. Mit tapasztaltunk az elmúlt években az öntözés téren gyü­mölcsösünkben? A termöültetvényelnknél, amelyek 10 éven át nem voltak öntözve, a gyökérrendszer úgy helyezkedett el, hogy minél közelebb kerüljön a talajvízhez. Ennek szintje 140—ISO centiméter között mozog. Ettől a szinttől a talajban felfelé — méréseink alapján — még 60 cm-es réteg elegendő mennyiségű nedvességet tartalmaz. Helyenként elég erős atka­réteg akadályozza a víz felsziyárgását, s az aktív gyökerek elhelyezkedését. Ebből tadódóan nagyon eltérő hozamok vol­tak az egyes parcellákon, a fent említett talajviszonyok miatt. Az új ültetvényekben, ahol kezdettől fogva üzemel a csepeg­tető öntözés, az eredmények egyöntetűen pozitívan alakultak A telepítés utáni második évben 2—3 kg, a harmadik évben pedig 8—10 kilogramm termést szüreteltünk fánként. 1981- ben 10 hektáron üzemeltettük a csepegtető öntözést, de a ké sö tavaszi fagyok nagy károkat okoztak a virágokban, 1982 ben már 50 hektáron, s közel 300 liter vizet adagoltunk min­den egyes almafához. Az alábbi táblázatban az elmúlt nyolc évben elért átlag­hozamokat, s az egy kiló termésre Jutó átlagárat tüntetjük fel: évek termésmennyiség tonnában átlagár korona/kg 1974 1040 3,09 1975 ' 640 3,28 1976 700 3,30 1977 1030 2,80 1978 690 3,28 1979 860 4.17 1980 1080 4,20 1981 720 3,10 1982 2180 2,99 Az 1979 és 1980-as években a magasabb átlagárat a felár (1,50 korona) emelte a szokottnál nagyobbra. A legnagyobb termést az elmúlt évben takarítottuk be an­nak ellenére, thogy a termőterület állandóan csökkent a kor­szerűsítés következtében. Mivel a csepegtető öntözést csak rövid ideje alkalmazzuk, hozamnövelő hatását csak Informa­tív adatnak tekinthetjük. A számok tükrében megállapítható, hogy a bruttó termelés értéke hektáronként tízezer koronára emelkedett. Viszont hektáronként 11,50 korona értékű ener­giát, hétezer korona értékű vízmennyiséget és 40 korona mun­kaköltséget takarítottunk meg. A tiszta nyereség hektáronként eléri a 17 000 koronát. Befejezésül elmondhatjuk, hogy a csepegtető öntözési rend­szer komplett értékeléséhez többéves megfigyelés és szakmai tapasztalat szükséges, de az már biztos, hogy a termelékeny­ség növelésének ez a leggazdaságosabb mödja. Miklós Gábor agrármérnök, Bősi (Gabcíkovo) Állami Gazdaság j 1983. augusztus I. A meredek kaszálókon, ahol a korszerű gépek csődöt monda­nak, a termés begyűjtésében nagy hasznát veszik a lófogat­nak Fotó: CSTK < ................... ......... A TUDOMÁNY világából Állatembrió-átültetés A szófiai Biológiai és Immu­nológiai Kutatóintézet tudóskol­­lektívája — Kirill Bratanov igazgató vezetésével — az utób Ы évek egyik legérdekesebb állattenyésztési kísérletét vitte sikerre. A kutatók fuhoknál próbál­koztak a lombikbébi-eliáráshoz hasonló módszer bevezetésével. Tíz kisbárány volt az eredmé4 nye annak a kísérletsorozatnak, amelynek során a megtermé­kenyítést lombikban bégezték el, és az embriót három hónap elteltével ültették át egy másik juh) at ja nőstényébe. Az első siker arra késztette a tudósokat, hogy más állat­­jafjal Is próbálkozzanak. Követ­kező kísérletüket szarvasmar­hán végezték el. A kiválasztott tehenet az elmúlt év júniusá­ban mesterségesen megtermé­kenyítették, majd az embriót öt nap múlva lombikba helyez­ték., s megfelelő gondoskodás után egészséges, jófajta üszőbe ültették át. Az üsző március­ban életerős kisborjakat ellett. Az áj módszer számos előny­nyel jár: egyrészt lehetővé te­szi a legkiválóbb egyedek több­szöri éltetését, másrészt az üvegben nevelt embrió fejlődé­sét az eddiginél nagyobb körül­tekintéssel figyelhetik a növe­kedés legkritikusabb kezdeti időszakában. S mivel az embrió nemét meg lehet ha-őr ózni, trí­­nyithatóvá válik a tenyésztés, előre megtervezhetik a szarvas­marha-állomány nemek szerinti kívánatos összetételét. (M. M.) Bárányok mesterséges felnevelése Koplalás, lehűlés vagy gyen­geség miatt a bárányok fele néhol az ellést követő héten elpusztul. Az alomszám vagy az ikerbárányok arányának növe­kedésével nő az elhullási szá­zalék. A rosszul fejlett, gyenge bárányok kevésbé viselik el az éhezést, így tejpótlóval való felnevelésük indokolt. Az itatásos felnevelés sikere a munkálatok helyes szervezé­sén múlik. El kell dönteni, hogy valamennyi bárányt ita­tással szándékoznak-e felnevet­ni; ennek megfelelően gondos­kodni kell az elhelyezésről, a felszerelésről és a munkaerő­ről. Figyelemmel kell lenni ar­ra, hogy a bárányok kiszophas­sák a föcstejet. Legjobb, ha minden bárányt születése után 6—48 óra elteltével vesznek el az anyától. Az egyet ellő anya­juhok bárányát jobb természe­tesen felnevelni, mivel úgy gyorsabban fejlődik. A nagy, egészséges bárányokat rend ) --------------------­szerint könnyebb Itatással fel­nevelni. A tejpótló kétféleképpen etet­hető. Az egyik a „korlátozott etetési rendszer“, amikor a bá­rányokat szabályozott mennyi­ségű tejjel, naponta több alka­lommal táplálják. A másik az „ad libitum rendszer“ grivttá­­ciós, tömlős vagy automatikus etetőket alkalmaz. A legáltalá­nosabb eljárás, hogy a válasz­tott bárányokat ad libitum itat­ják hideg tejjel 3—5 hetes ko­rig, a hízóbárányokat pedig abrakolják is. Választáskor a következő sza­bályokat kell betartani: leg­alább egyhetesek legyenek a bárányok, elérjék a születési tömeg 2,5—4-szeresét, élettö­­megtfk 8,5 és 10 kg között le­gyen. Jö minőségű tejpötlóval. ke­vés munkaráfordítás árán nagy­számú bárány nevelhető fel. M. V. A tudományos-műszaki haladás vívmányainak köszönve a kor­szerű szüretelő berendezések a gyümölcstermesztésben is teret hódítanak. Fotó: Hana Solinova

Next

/
Thumbnails
Contents