Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-02 / 26. szám
Rántott hagyma. Nagy fej hagymából vágott, zsemlemorzsában megforgatott, kirántott szeletek. Gyorsan sültekhez tálaljuk. Gyuvecs. Hozzávalók: 500 g kockákra vágott, párolt sertésvagy bárányhús és füstölt áru, 10—15 paradicsom, 8 db nagyobb paprika, 10 db burgonya, 150—200 g főtt rizs, 100—200 g párolt zöldség (zöldbab, brokkoli, karfiol, bimbóskel, fodros kel, gyökérzöldség). A felszeletelt húst, zöldséget, burgonyát és rizst rétegezve lerakjuk, szalonnaszeletekkel letakarjuk s tűzálló tálban kb. egy óráig pároljuk. Műszaka. Hozzávalók: 800 g darált hús, 300 g paradicsom, 300 g zöldpaprika, 300 g póréhagyma vagy spárga, 200 g vöröshagyma, 100 g olaj, só. A darált húst hagymán pároljuk, majd elvegyítjük a karikára vágott paradicsommal, párolt póréhagymával és zöldpaprikával, majd sütőben átsütjük. Uborkamártás. 6 dkg zsírral vagy olajjal és 3 dkg liszttel rózsaszín rántást készítünk, feleresztjük kb. У« liter vízzel. Belekeverünk 2—3 apróra vágott ecetes uborkát, sót, majd tejföllel vagy két pohár Joghurttal felfőzzük. Ha nem elég savanykás, citromot csepegtetünk bele. Főtt vagy párolt húsokhoz tálaljuk. Készíthetjük nyers uborkából is, de akkor több citrommal vagy ecettel kell kissé savanyítani. Töltött sárgarépa. Személyenként két darab — lehetőleg egyforma és nem túl nagy — sárgarépát tisztítsunk meg, vágjunk beléjük mélyedést, és töltsük meg tejbe áztatott és kifacsart zsemlével, egész tojás sál, elkevert darált hússal vagy sonkával, amelyet vágott petrezselyemmel, sóval ízesítettünk. A megtöltött répákat tegyük lábasba,rakjuk mellé a , kivájt részeket is, és öntsünk rá an>nyi vízzel hígított, cukorral, sóval ízesített tejet, amennyi a töltelékig ér. Fedő alatt pároljuk puhára. Ha a répák megpuhultak, tegyük át őket tűzálló tálra, levében habarjunk el kevés lisztet, ízlés szerint I sózzuk, egy kanálka ételfzesí tőt is tehetünk bele, majd öntsük a sárgarépákra. A sütőben forrósítsuk át. Kompót rebarbarából. Hozzá valók: 5—6 levélnyél, 2—3 evőkanál cukor, fél citrom, ugyanannyi narancs, egykét alma. A megtisztított és szeletekre vágott rebarbarát, hámozott almát, citromot és narancsot jénai tálba tesszük, ízlés szerint megcukrozzuk és puhára főz zük (néhány szegfűszeggel ízesíthetjük). Gyorsan, 15—20 perc alatt megfő. Sült húsokhoz igen Jó, de feltétlenül hidegen kell tálalni. Ä zöldtakarmányok értéke elsősorban az állatok egészségi állapotának és éle'képességének megszilárdításában rejlik, az egészségi állapot és az életképesség pedig a helyes fejlődés és a jó Jiaszontulajdonság alapja. A nagyüzemi baromfitenyészeíekben a természetes zöldtakarmányt ásványi anyagokat és vitaminokat tartaimozó készítményekkel vagyunk kényieienek pótolni, ezenkívül a keveréktakarmányokba lucerna- és herelisztet adagolunk. A kistenyészetekben azonban továbbra is fontos öszszetevőként kell kezelni a zöldtakarmányt. A zöldet mindig az egyes állatfélék és korcsoportok igényeinek, valamint a tenyésztői céloknak megfelelően adagoljuk. A zöldtakarmány ásványi sőkban és vitaminokban gazdag, sajátos hatóanyagokat is tartalmazó eledel. Kedvezően hat a vérösszetételre, a vérsejtképzésre, az emésztésre, serkenti a tojástermelést és élénk szint kölcsönöz a tojássárgájának. Tudományosan bizonyított tény (Broseil), hogy a csupán kis adagokban (2 g) juttatott zsázsa, metélőhagyma és fokhagymaszár is jelentősen növelte a baromfiak takarmányfölvételét. Az összehasonlító kísérletek során megfigyelték, hogy az említett módszerrel táplált csibék 12 százalékkal jobb súlygyarapodást értek el, mint az ellenőrző csoport hagyományosan takarmányozott csibéi. Sőt) Gerrieig még azt is bebizonyította, hogy a fentebb említett zöldtakarmányok a baromfiak fehér hasmenése esetén gyógyító hatásúak. Az ásványi anyagokon és vitaminokon kívül még fehérjét, zsírt és giicideket is tartalmaz a zöldeleség. Közülük legértékesebbek a fehérjék, de a növények fehérjetartalma, a növények faja, életkora és a termőterület milyensége szerint változik: A legtöbb emészthető fehérje (2,7 százalék) a virágzás előtt kaszált, fiatal lucernában található. A csalán 2,8 százalék, a fiatal gyermekláncfű pedig 2,1 százalék emészthető fehérjét tartalmaz. Az elöregedés folyamán a növényzet emészthető-fehérje tartalma egyre csökken, viszont nő a durva, fás rostanyagok aránya. A zöldtakarmányokat tehát a legfrissebb, legfiatalabb korban, lédús és zsenge állapotban kéne etetni. A elöregedett, fásszárú zöld a baromfiak takarmányozására alkalmatlan. A baromfiak zöldeleséggel való etetésére elsősorban a heréket, a lucernát, különféle édes füveket, bükkönyös keverékeket, a gyomnövények közül pedig főleg a csalánt, a gyermekláncfűvel, a cickafarkfüvet, az útifüvet, továbbá a kerti és konyhai zöldséghulladékot hasznosítjuk. A kemény füvek és a savanyú növények (pl. lórom] a baromfiak számára alkalmatlanok. A zöldeleség napi adagja: tyúkoknál 25—30 gramm; csibéknek 3—5 gramm; jércéknek 10—15 gramm; bízókacsáknak 30— 50 gramm; tenyészludaknak 250—300 gramm; hizlalásra fogott ludaknak előbb 300, később 100 gramm. Az említettnél nagyobb adag zöldeleség etetése nem ésszerű. Főleg a hízókacsáknak nem tanácsos több zöldet adni, mert a túladagolt zöldtakarmány kedvezőtlenül befolyásolja a hízást, a zsírképzést. Tenyésztői körökben gyakran hallani olyan véleményeket, hogy a szabad kifutóban tartott baromfiakat nem kell külön ellátni zöldeleséggel. Csak néha helytálló, gyakrabban helytelen ez a nézet, mert a legtöbb esetben behatárolt kifutókról van szó, amelyekben bizony igen kevés a fű, s ahol a baromfiak nagyon kevés természetes zöldet, jó legelőt találnak. Általában csupán a tenyészludak képeznek kivételt, ezeket többnyire egész nap a legelőn találjuk. A zöldeleséget — az állatok korától függően — finom apróra vagy vastagabb szálúra vágva, nedves keverék formájában etetjük, illetve kötegelve vagy drótkosárba téve és fölfüggesztve — begy ne piszkítsák be az állatok a tőidén heverő takarmányt — kínáltuk föl az állatoknak. így a nap folyamán bármikor kedvükre fogyaszthatnak a friss és tiszta zöldből. A teljesen szabad kifutóban élő baromfiak — a téli időszak kivételével — annyi zöldet fogyaszthatnak, amennyi éppen jólesik nekik. Ez a legmegfelelőbb zöldtakarmáknyozási módszer, mert az állatoknak módjukban áll olyan növények után kutatni, amelyek teljes mértékben megfelelnek az igényeiknek. A tyúkok, pulykák és kacsák esetében a zöldeledelt a napi takarmányadag fontos összetevőjének tekinthetjük, a ludak esetében pedig a legelőn szerzett zöldet tartjuk az alaptakarmánynak. Számtalanszor — ám talán még mindig nem elégszer — hangsúlyoztuk, hogy legeltetés nélkül elképzelhetetlen az eredményes lúdtartás. Az állandóan vándorló vadludak nagy területen kereshettek és találtak maguknak megfelelő takarmányt. A lúd évszázadokkal ezelőtt lett háziasítva, ám ennek ellenére megőrizte természetes legelő iránti igényét. A legelő ludak a fiatal fűféléket és a gazdag levélzettel rendelkező gyomokat részesítik előnyben. Egyáltalán nem eltúlzott az az állítás, hogy a tenyészlúdnak mintegy 250 négyzetméter legelőre van szüksége. Egyetlen növendéknek egészen az őszi időszakig legalább 100 négyzetméter legelőt kéne biztosítani. Ha mindez nem áll módunkban, a szükséges zöldeleséget keverékek formájában kell biztosítanunk a ludaknak. A gondos tenyésztő télire is bekészít némi zöldtakarmányt. Legjobb csalánt és lucernát szárítani, majd a szénából eltávolítani a kemény, fás növényi szárakat, a murvát pedig papírzsákba csomagolva tárolni. Így igen értékes, sok vitamint tartalmazó takarmányt készíthetünk be a zimankós téli hónapokra. A zöldtakarmányt télen szilázzsal, (készítésének módjáról jövő héten szólunk — a szerk. megjegyzése) előcsiráztatott szemesekkel, sárgarépával és takarmánykáposztával helyettesíthetjük. Egyébként a napi takarmányadagot vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó kiegészítőkkel kell dúsítani a téli hónapokban, bogy megőrizzük állataink jó egészségi állapotát, erőnlétét és hasznosságát. (Sj) A zöldeleség szerepe a baromfi takarmänvozäsäban Mintha a kitartásunkat, a türelmünket és a leleményességünket akarná próbára tenni, egyre játszik velünk az időjárás. Időnként elborul az ég, olykor dörög és villámlik is — mifelénk ezt nevezik csallóközi esőnek —, de egy valamire való záporra hetekig kell várnunk. Márpedig az aszály nem kedvez sem a zöldségnek, sem a fáknak és a bokroknak. Nehezen fejlődik a gyümölcs, a jövő évi bőséget megalapozó virágrügy. Igaz, kicsit visszaszorult a varasodás, viszont terjed a lisztharmat, és az állati kártevők is hatvonyozott intenzitással szaporodnak. Reméljük, mindez a szabadságra készülődőknek Is feltűnt, s mielőtt útnak indulnak, még előveszik a permetezőt.. Tartós szárazság esetén a fákat és bokrokat júliusban is bőségesen lássuk el vízzel, s aki csak teheti, tűvel, magvatlan gyomnövényekkel árnyékolja be a földet, ezzel is javítva a talaj vízgazdálkodását. Az immár letermett fáktól se sajnáljuk a vizet, mert a tápanyagfelvételt szabályozó vízellátásnak a rügydifferencíálódásban legalább olyan fontos szerepe van, mint az ágak idejekorán végzett lehajlításának és lekötözésének. Most érik a kései cseresznye, a meggy, a kajszi és a korai őszibarack, s termését kínálja a ribiszke, az egres meg a málna. Aki egrest szeretne befűzni, gyorsan lásson munkához, mert a bogyók nemsokára meglágyulnak. Az értékesítésre szánt kajszit féléretten szedjük, úgy Is beérik. Az egyszer termő málna letermett vesszőit vágjuk ki, a fiatal hajtásokból legfeljebb nyolcat hagyjunk meg. Az egrest, a ribiszkét és a málnát fejtrágyázzuk (Cererit), s szüret után a szamócának Is juttassunk áranként 2 kg szuperfoszfátot meg 3 kg káliumszulfátot. A nyomelemeket, akárcsak a gyümölcsfáknál vagy a szőlőnél, permedébe kevert lombtrágyákkal pótoljuk. Ha nincs szükségünk palántára, akkor a szamóca Indáit tépjük le, ne szívják fölöslegesen a tápanyagokat. Aki telepíteni akar, már a hónap elején készítse elő a szamóca helyét és gondoskodjon erős palántáról. A termő fák megterhelt ágait támasszuk alá, a sövény művelésű fákon, valamint a letermett őszibarackfákon végezzük el a hajtásválogatást. Igyekezzünk szellős, a napfény számára is jól átjárható koronát kialakítani, mert ez a vegyszeres kezelés hatásfokát Is növeli. A szőlőben az erőteljesen növekedő, éves hajtásokat a huzalok közé igazítjuk vagy kötözéssel rögzítjük, később mintegy harminc centiméterrel a felső huzalpár fölött visszavágjuk. A karós szőlőt harmad szór kötözzük, csonkázzuk m||d az alsó kötéseket fella zltjuk vagy levágjuk, hogy szellősebb legyen a tőke. Hu moki szőlőkben ne feledkez zünk meg az esetleges tőkehiány pótlására szolgáló, hosz szú vesszők kineveléséröl. A fiatal ültetvényt kétszer fejtre gyázzuk. Itt a csonkázástól eltekintünk, mert mennél hoszszab a hajtás, annál erőteljesebb a gyökérzet fejlődése. Az Idősebb szőlőn jelentkező bónaljhajtásokat a korábban alkalmazott kitörés helyett a harmadik levél fölött elcsípjük. Ha módunkban áll, legalább egyszer alaposan árasszuk el a szőlőt. A tartós szárazságra való tekintettel, a fiatal tókéket mindenképpen öntözzük be. A növényvédő permetezések során legalább két-három alkalommal lombtrágyát is juttassunk a növényzetre. A rosszul szigetelt pincék vagy felszíni tárolók nyár elején gyorsan felmelegszenek s a hordókban megpezsdül, a dugók mellett csordogálni kezd a bor. Legjobb, ha minden hordóból kiemelünk fél vagy egy liter bort, esetleg az egészet átfejtjük, s csak annyit töltünk az italból a tároló edénybe, hogy az a térfogatnövekedéssel járó felmelegedés után Is elférjen benne. A zöldségeskert megüresedő ágyasaiba ültessünk karalábét, karfiolt, pőrét, káposztát, vessünk borsót, spenótot, eltenni való uborkát, esetleg babot, csemegekukoricát, rövid tenyészidejű sárgarépát, petrezselymet, céklát. Az évelő zöldségeket (spárga, sóska, rebarbara, torma) káliummal és foszforral fejtrágyázzuk. Cereritből készült, két százalékos oldattal most még a többi zöldségnövényt Is fejtrágyázhatjuk. Kivételt képez a most még fejlődésben levő, kisebb dughagymáról nevelt vöröshagyma. Ezt már ne fejtrágyázzuk — és ne Is nagyon locsolgassuk —, mert a hozam ugyan nagyobb lesz, de romlik a termény eltarthatósága. A dughagymát, és szárdőlés után a vörös- és fokhagymát tépjük föl, két-három napig a földön elterítve szárítsuk, majd tisztítsuk meg és fonatokban vagy ritka szövésű zsákban, szellős helyen felfüggesztve tároljuk. Nyár van, a zöldség ebben a hónapban igényli a legtöbb csapadékot. Ha kevés hullik belőle, öntözni, kell. Ritkábban, de kiadósán öntözzünk s ismételt talajlazltással Igyekezzünk mérsékelni az elpárolgást. A korábban vetett eltenni való uborkát most kezdjük szedni. Legalább kétnaponként járjuk be az ültetvényt és szedjük le a piacképes gyümölcsöket, hogy további virágzásra, folyamatos terméskötésre serkentsük a növényzetet. A paradicsom oldalhajtásait törjük ki — a ritkább állományú, karós ültetvényben tövenként egyet-kettőt meghagyhatunk —, a karós paradicsomot ismét kötözzük. Megkezdhetjük a majoránna első vágását (2 cm-es tarlő). A dinnyét most már ne öntözzük, mert bár növelné a hozamot, - de késleltetné az érést. Az érett sárgadinnye világosabb színű, erősebb illatú, a kocsánya könnyen elválik. A görögdinnye érett állapotban kopogtatásra tompa hangot ad s rajta kora reggel nem m^ad meg a harmat. A virágoskert akkor szép, ha tiszta, rendezett és benne a növények üdék, egészségesek, mindig szemet gyönyörködtetőek. Aki ilyen kiskertet vagy pihenősarkot szeretne, nem szabad sajnálnia a fáradságot a gyomtalanító kapálásra, rendszeres locsolásra, növényápolásra. Ha a szükség úgy kívánja, bizony a permetezőt Is elő kell venni, különben a betegségek és kártevők egykettőre megcsúfltják a nagy gonddal kialakított, pompázó oázist. Fontos tennivaló a gyepápolás, a rózsa virágzás utáni metszése és fetjrágyázása. Aki eddig nem gondolt rá, most mar tényleg szedje föl a tulipánhagymát. Kicsit szikkassza meg, majd szellős helyen tárolja a hagymákat a telepítésig. Ha a tulipánt évekig egy helyen hagyjuk, gyengén virágzik, egyre satnyább virágot hoz, esetleg ki sem nyílik. A nárcisz több évig helyben maradhat, viszont ha már nagyon besűrüsödött, akkor feltétlenül szedjük föl és telepítsük más helyre, A hagymákat csak szikkasztás után szabad szétválasztani s újratelepíteni csak a nagyobb, virágképes hagymákat érdemes. Most kell elvetni a kétnyári és évelő virágok magját, kétéves kerti szegfűt meg gyűszűvirágot telepíteni, a harmadik vagy ötödik levél fölött elcsípni a különleges kezelést igénylő krizantémot. Ha tervbe vettük, már most elvégezhetjük a rózsa, Illetve más díszcserjék alvóra szemzését. Aki szabadságra iud il. gondoskodjon a szobanövényeiről, nehogy kiszáradjanak, amíg a ház népe távol lesz. A cserepeket legjobb alaposan beöntözött tőzegbe ágyazni, mert a hosszabb időre vízzel teli edénybe helyezett cserepekben a gyökérlabda eliszaposodik s a gyökerek elhalnak. Egy kis ügyességgel könnyen megoldható a tartályos csöpógtető öntözés. de az egyszerűbb módszer is segítségünkre lehet. Kisebb cserepekben a földbe ágyazott és másik végükkel valamilyen vízzel teli edénybe lógatott-cipőfűzők segítségével is megoldhatjuk dísznövényeink vízellátását. , (kr)
