Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-08-06 / 31. szám

1983. augusztus 6. SZABAD FÖLDMŰVES A voigai Lenin Vízerőmű Ä Szovjetunióban a kujblsevi vízi­­erőmű építését 1950-ben kezdték meg. az első aggregátort 1955-ben helyez ték üzembe. Az egész komplexumot harminc évvel ezelőtt, augusztus 10-én adták át rendeltetésének, azóta viseli a Lenin Vízerőmű elnevezést. A vízerőmű — amely a világon egyike a legnagyobbaknak — teljesítménye 2,3 GW, s évente átlagosan 11 mil­liárd kWó elektromos áramot termel. A gátrendszerek felépítésével ala­kult ki a kujblsevi víztároló, amelyet az 1955—1957-es években töltöttek lel vízzel. Területe 6450 négyzetkilouié tér, térfogata 58 köbkilométer, legna­gyobb szélessége 30 km, átlagos mélysége 9 m, legnagyobb mélysége & m és a Volga folyásával szemben 580 km hosszúságú. A vízerőmű épü­letében helyezték el a húsz vertikális generátort, melyek átlagos teljesítmé nye egyenként 115 MW. Az elektro­mos áram 110, 220 és 500 kilovoltos távvezetékeken jut el a fogyasztók­hoz. Az 500 kilovoltos távvezeték ősz­­szekötl a vízerőművet Moszkvával és az Urál egységes energetikai rend szerével. A Lenin Vízerőmű szerves részét képezi a volgal vízlépcső-rendszernek, amelyhez kívüle az Ivanovói (30 MW teljesítmény), az ugltcsl (110 MWj, a a riblnszki (330 MW), a gorkiji (520 MW), a csebekszarl (1,4 GW), a sza­­ratovi (1,29 GjW) és az SZKP XXII. kongresszusa nevet viselő vlzierőmü (2,54 GW) tartozik. A volgai vízlép cső-rendszer vízerőművei évente több mint 40 milliárd kWó elektromos ára­mot termelnek, (B) Napenergla-hasztiositás A Szovjetunióban a napenergia hasznosításának tudományos-műszaki programja szerteágazó. Elsősorban a rendszerek fejlesztésére irányul, ame­lyek lehetővé teszik a lakóházak és más létesítmények fűtését, meleg víz­zel való ellátását. A program értei mében jelentős mértékben kiszélesi tik a kísérleti építkezéseket. Példád 1986-ig a Szovjetunió területén 62. napkollektorokkal ellátott kísérleti létesítményt építenek. Ezenkívül az egyes szövetségi köztársasagokban a jelenlegi ötéves tervidőszak végéig ún. „napházakat“ adnak át rendelte­tésüknek, melyek hasznos alapterülete 12 millió négyzetméter lesz A szak­emberek kiszámították, hogy e feladat végrehajtásával 1985-ig mintegy 400 ezer tonna fűtőanyag takarítható meg. Válságos helyzetben Az ENSZ Latin-Amerlkával foglal­kozó gazdasági bizottságának előre­jelzései szerint a latin-amerikai or­szágok 1982-ben a legutóbbi ötven év legsúlyosabb gazdasági válságát élték át. Ezt a helyzetet főleg a Gaz­dasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban bekö­vetkezett stagnálás, a magas kamat­lábak, a latln-ameríkal országok pénz­nemének leértékelése, a gazdasági fejlesztéshez nélkülözhetetlen pénz­eszközök hiánya Idézte elő. .Az előrejelzések szerint a latin­­amerikai országok bruttó „hazai“ ter­melési értéke a múlt évben az 1981-es év valóságához viszonyítva 0,9 száza­lékkal 348 milliárd dollárra csökkent. A gazdasági hanyatlás elsősorban a­­zokra az országokra (Chile, Mexiko, Paraguay) jellemző, amelyek egy év­vel korábban jelentős növekedést ér­tek el. A gazdasági válság Bolíviát és Uruguayt Is jelentős mértékben súj tóttá. A bruttó „hazai“ termelés csökke­nése az Infláció gyors ütemű növe­kedését eredményezte, főleg Bolíviá­ban, Costa Ricában és Mexikóban. Az Infláció elleni harcban Argentína, Brazília és Peru továbbra sem ért el előrehaladást; Paraguayra, Panamára és Venezuelára némi* előrehaladás Guatemalára viszont a defláció jel­lemző. A fejlesztés második iránya az ipari naperőművek építésére terjed ki. Pél dául még a jelenlegi ötéves tervidő szakban a Krímben üzembe helyez nek egy kísérleti naperőművet, amely nek teljesítménye 3000—5000 kW lesz Ha a kísérletek kedvező eredménnyel járnak, a jövőben megpróbálkoznak 200—300 ezer kW teljesítményű nap­erőművek építésével is, amelyek rész­ben a helyi szükségletek kielégítésé­re irányulnak, részben rákapcsolják őket a Szovjetunió egységes energe­tikai rendszerére. Külön irányban halad a mezőgaz­dasági hasznosítású napkollektorok gyártása és továbbfejlesztése. Az úi rendszereket elsősorban az ipari köz­pontoktól távol eső gazdaságokban építik fel. (HÍZ) Lapunk idei 19. számában „A gazdasági fellendülés útján“ cím alatt már beszámoltunk a Lengyel .Népköztársaság hároméves gazdasági és társadalmi fejlesztési tervének főbb vonásairól. E terv szer­ves részét képezi „A társadalmi és gazdasági politika fejlesztésének fel­tételei“ című dokumentum, anjely részletesen kitér a népgazdaság ősz­­szes ágazatára. A dokumentum mezőgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó része megállapítja, hogy az élelmiszeripar­ban az 1983—1985 ös években nem várható nagyarányú növekedés, mert ez a mezőgazdasági termelés függvé­nye. Egyelőre kevés az olyan mező­­gazdasági üzemek száma, amelyekben jelentős mértékben növelni lehetne az állattenyésztési termelést, főleg a hústermelést. Ezzel szemben jelentős mértékben növekszik a tojás- és tej termelés, s a közellátás jóval több tejterméket, lisztet, tésztafélét, ke­nyeret, étolajat kap, mint korábban. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága ülésének határo­zatai értelmében: ■ jelentős mértékben növelniük kell a mezőgazdasági földterület ter­mőképességét; И növelniük kell a mezőgazdaság háttéripara, főleg a gépipar terme­lését; Ш csökkenteniük kell a mezőgazda­­sági termékek feldolgozása, valamint az élelmiszerek tárolása, szállítása és felhasználása során keletkező veszte­ségeket; ■ biztosítaniuk kell a mezőgazda­­sági termelés jövedelmezőségét. A növénytermelést 1985-ig a múlt év valóságához viszonyítva 7,6—8.2, az állattenyésztési termelést pedig Igényes feladatok 10,3 százalékkal kívánják növelni. Míg a növénytermelés az 1980-as kedvezőtlen év valóságához viszo­nyítva 1985-ig 23,7—24,3 százalékkal növekszik, addig az állattenyésztési termelés 5 százalékkal kevesebb lesz. A szemesek termelésében való fo­kozatos önellátás elérése érdekében a gabonafélék vetésterületét az 1983 —1985-ös években több mint százezer hektárral növelik, s így a gabonafé­lék részaránya a szántóterületen há­rom százalékkal 57 százalékra növek­szik. Jelentős mértékben kívánják nö­velni az ipari növények termelését is. Lengyelországban 1985-ig az 1980-as év valóságához viszonyítva 12 kilóval növelik az egy hektár mezőgazdasági területre használt ipari trágyák meny­­nyiségét — hatóanyagban számítva. Ugyancsak több növényvédő szert kap a mezőgazdaság. Az új traktorok, gépek és eszközök értéke 1985-ben meghaladja a százmílliárd zlotyt, a­­mely 1980-hoz viszonyítva 43, a múlt évhez viszonyítva pedig 39 százalékos növekedést jelent. A lengyel mezőgaz­daság több alkatrészt, akkumulátort és gumiabroncsot kap az ipartól. A hároméves gazdasági és társa­dalmi fejlesztés tervének Időszakában az állattenyésztés színvonala elsősor­ban a hazai takarmányforrások növe­lésének és ésszerű hasznosításának függvénye. Lengyelországban azzal számolnak, hogy Í985-ig a múlt év valóságához viszonyítva 600 ezerrel tizenkét és fél millióra növelik a szarvasmarhák számát. A tejtermelést ugyanakkor 1,7 milliárd, a tej felvá­sárlását pedig 1,2 milliárd literrel kívánják növelni. Az egy lakosra szá­mított tej és tejtermékek fogyasztása 13 literrel növekszik, és eléri az évi 268 litert. A Lengyel Népköztársaságban a bi­zonytalan gabonafelvásárlási eredmé­nyek következtében első számú fel­adatként tartják számon a lakosság kenyérrel való ellátását, még ha az a hústermelés és -fogyasztás rovására is megy. Egyébként 1985-lg nem szá­molnak a húsfelvásárlás növelésével sem. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos külkereske­delmi mérleg a nem szocialista orszá­gok viszonylatában továbbra Is vál­tozatlan — passzív marad. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy a kenyér- és takarmánygabona Jelentős arányú behozataláért jelentős mennyiségű húst kell exportálniuk. Az elkövetkező években a tudomá­nyos-műszaki haladás Is a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termelés továbbfejlesztését szorgalmazza. Első­sorban azt szeretnék elérni, hogy mérsékeljék a gabonabehozatal és a húskivitel közötti aránytalanságokat, hogy tökéletesítsék a mezőgazdasági termények tárolásának és feldolgozá­sénak technológiáját, hogy javítsák az élelmiszerek minőségét és csök­kentsék az élelmiszerek feldolgozá­sa, szállítása és eladása során kelet­kező veszteségeket. (blm) Bővülő külkereskedelem A latin-amerikai országok külkeres­kedelme a múlt évben 1958 óta első ízben csökkent. Ezt elsősorban a tő­kés országokban bekövetkezett gazda­sági válság, főleg a kereslet csökke­nése és a fejlett tőkés országok ré szérűi érvényesített különféle keres kedelmi szankciók idézték elő, ami végső soron a behozataluk nagyobb arárnyú növekedését eredményezte a kivitellel szemben. A lakosság bevéte­le a latin-amerikai országokban átla­gosan 3,3 százalékkal csökkent. Ez az arány Chilében 14,3, Uruguayban 10, Bolíviában 9,8, Costa Ricában 8, ellen­ben Kolumbiában 0,8, a Dominikai Köztársaságban 0,9, Ecuadorban pedig 1,1 százalékos volt. Tavaly lelassult a latin-amerikai or­szágok eladósodásának mértéke, a­­mely azzal indokolható, hogy a nem­zetközi bankok a nagyarányú eladó­sodás következtében kevesebb hitelt bocsátottak részükre. Ez viszont azzal párosult, hogy a latin-amerikai orszá­gok gazdasági fejlesztéséhez keve­sebb pénzeszköz állt rendelkezésre. Az eladósodás 76 százaléka négy or­szágra, Argentinéra, Brazíliára, Mexi­kóra és Venezuelára jut. A latin-amerikai országok fizetési mérlege a múlt évben — Trinidad és Tobago kivételével — passzív volt, így jelentős összegeket kellett fedez nlük a devizatartalék-alapból. Ugyanis a külföldi tőke beáramlása az 1981-es év valóságához viszonyítva 21,9 mil­liárd dollárról 19,2 mllllár dollárra csökkent. (— bó) A mostani 1981—1985-ös ötéves terv első két esztendejében a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma .az 1980. évihez képest 27 százalékkal növeke­dett. s 1982-ben 119,6 milliárd rubel értéket tett ki — közölte Gennagyij Zsuravljov, a szovjet külkereskedelmi miniszter első helyettese, aki a szov­jet külkereskedelem feladatairól, a 11. ötéves tervben eddig elért ered­ményekről tájékoztatta a sajtót. Az idei év első felében a külkeres­kedelmi forgalom 64,4 milliárd ru­belt ért el, ez az előző év első felé­hez képest hétszázalékos növekedést jelent — állapította meg, majd hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió Jelenleg a világ 143 országával kereskedik, ebből 116 ország esetében kereske­delmi vagy kormányközi egyezmé­nyek rögzítik az árucsere-forgalmat. Továbbra is a szocialista országok kai folytatott gazdasági-kereskedelmi együttműködés fejlődik a leggyorsabb ütemben. 1982-ben a szocialista orszá­gokkal folytatott külkereskedelem értéke az előző évihez képest 12,1 százalékkal nőtt. A miniszterhelyettes beszámolt ar­ról Is, hogy 1982-ben a fejlődő orszá­gokkal folyó kereskedelem értéke 18,9 milliárd rubelt tett ki, ez a Szovjetunió külkereskedelmi forgal­mának 14 százalékával egyenlő. A bonyolult külpolitikai helyzet el­lenére a nyugati országokkal fenn­tartott külkereskedelmi kapcsolatok bővültek. 1982-ben a Szovjetuniónak ezekkel az országokkal folytatott külkereskedelmi forgalma elérte a 37,7 milliárd rubelt, azaz 1980-hoz ké­pest 19,3 százalékkal nőtt. A legsta­­bilabbak a nyugat-európai országok­kal fenntartott kapcsolatok. A miniszterhelyettes külön említést tett az Egyesült Államokról is. El­mondta, hogy a két ország kapcsola­taiban meglevő feszültségek hatással vannak a külkereskedelemre is, bár nem annyira a forgalom nagyságara, mint Inkább a légkörre, amelyben a kereskedelem folyik. Eszkalálódik az idegek háborúja Közép Amerikában. A washing toni hivatalos körök — bár nem túl nagy sikerrel — nicaraguai fenyegetésről szólnak, s a Fehér Ház lényegében már jóváhagyta a terve­zett akciókat, amelyek keretében nicaraguai ellenforradalmi bandáknak nyújtott támogatást, s szabotázsak­ciókat hajtanak végre a managuai kormány ellen. A terv számol a tér­ségben levő amerikai katonai objek­tumok kihasználásával és a katonai szakértők közvetlen segítségével is. Közben Washingtonban is vegyes érzelmekkel fogadták Henry Kissin­ger kinevezését Reagan közép ameri kai „kétpérti bizottságának“ elnöké­vé. A bizottság, amelynek nyolc tag ja van, az amerikai kormány agresz szív közép-amerikai politikájának esz­köze lesz, s Kissinger beleegyezése azt jelenti, hogy a volt külügyminisz­ter ezzel a politikával lényegében egyetért. Kissinger számára a kinevezés kü­lönben személyes siker. A jobboldal, mely nem tudja megbocsátani Kissin­­gernek az enyhülés évtizedében ját­szott szerepét és közreműködését, a Vietnamból való visszavonulásért, ed dig kézzel-lábbal tiltakozott minden „visszatérési“ kísérlet ellen. Az ex külügyminiszter talonböl való előhú­zását elsősorban az MX-rakéták mel­letti kiállásának köszönheti, mellyel elnyerte a héják és Reagan tetszését. Az amerikai külpolitika egyébként továbbra is — önámításként vagy kül­földi fogyasztásra? — rendithatetle nül Moszkva és Havanna kezét keresi bármely közép-amerikai fajleméwy mögött, s közben pénzzel, fegyverrel és katonai tanácsadókkal segitl a salvadori rendszert, melynek terrorja elérte a politikai mazochizmus hatá­rát. Szerintünk Guatemalában ugyan csak „bolsevizmus“ áll a felforgatás középpontjában, de arra már nehe­zebben kapható válasz, hogy miképp nyerhette az 1972. március 7-i válasz (ásókat az Egyesült Államok számára is elfogadhatatlanul szélsőjobboldali Guevara tábornok. Ä gyújtózsinór vége A reagani konzervatizmus olyan szellemeket eresztett ki a latin-ame­rikai palackokból, amelyre a karibi­­térség legreakciósabb rendszerei sem számítottak. A washingtoni katuna­­politika hallgatólagosan a szélsőjobb­oldal „gerillaevő“ tábornokainak ked­vez, s a Pentagon által szított újabb háborús tűzfészek gyújtózsinórjának vége Hondurapban nyert elhelyezést E közép-amerikai ország „«labilitása' eddig is a kemény kéz politikájának volt köszönhető. Roberto Suazo Cor­doba, 1971 novemberében történt Washingtonból szorgalmazott megvá­lasztásáig — gyakorlatilag 18 éven keresztül — a katonai kormányok so­ra irányította Honduras életét. A hi­vatalba lépett, többségében polgári politikusokból álló új kormány sem volt képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. A hatalomból látszólag és kényszerűen visszavonuló hadse­reg továbbra is döntő befolyással ren delkezik. Ezt az új elnök már tényke­dése elején tapasztalhatta, amikor a salvadori határ mentén állomásozó csapatok éléről a legvéreskezűbb liszteket próbálta elmozdítani. Az in­tézkedés fenyegető visszhangot vál­tott ki a földszoros legnagyobb és legjobban felszerelt hadseregének iisztikarában. Tovább szűkítette a ci vil politikusok manőverezési lehető­ségét az a tény.hogy a fegyveres erők ugrásra készen figyelik az ország belpolitikájában történő erjedést. A fegyveres erők pozícióját erősíti a civilekkel szemben az a szerep, a­­melyet Washington szán a hundurasi katonáknak a térségben. Suazo Cor­doba számára egyébként döntő jel lehetett az az amerikai nagyvonalú­ság, amellyel a katonai segélyeket kezelték az ő gazdasági hitelkérel­meivel szemben. Az amerikai katonai segély összege egyik évről a másikra látványosan megnövekedett: 1980-ban a hondurasi hadsereg 3 és tél milüú, 1982-ben pedig már 10 millió 700 ezer dollár támogatást kapott. A Pentagon az tdén 15 milliót Irányzott elő, 2]. millió dollárt pedig három repülőtér modernizálására szán. Léteznek a segítségnyújtásnak ke­vésbé szellőztetett formái is. Kiszi­várgott hfrek szerint a CIA 19 millió, dollárt nyújt Hondurasnak Nicaragua elleni szabotázscselekmények kivitele­zésére. A segélyek nagyságrendje már a múltban Is komoly aggodalmat vál­tott ki a térségben. A latin-amerikai saitő napjainkban egvre bátrabb és reálisabb eshetőségként fr arről a washingtoni koncepcióról, amely ér­telmében Hondurasnak szánják a re­gionális csendőr szerepét. A salvadori harcokba — a Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítás! Front gerillái л11еп — e hondnrasi legionáris katonai egvségek egyre jobban belebonvolőd­­nak. A beavatkozásnak megvolt az ára: a salvadori kormány egy régóta vitatott határszakasz szuverenitásá­nak átruházásával honorálta a szom­széd országból jövő támogatást. A gerillaellenes hadviselésben gyakor­latilag pedig nincsenek államhatárok: a salvadori gerillák vagy feltételezett szimpatizánsaik üldözése mindkét or­szág területén közösen fotvik Somoza volt nicaraguai diktátor nemzeti gárdistái nemcsak Salvadort használják portyáik kiindulópontja­­ként, hanem Hondurast is. Sőt, ugyan­csak ebbe az országba tette út szék­helyét a managnai vezetés ellep szer­vezkedő Eden Pastora is. aki széle­sebb ellenforradalmi központ létre­hozásán fáradozik. Hondnrasban hozzávetőlegesen ezer salvadori katona kap kiképzést, s több mint 300 amerikai katonai ta­nácsadó tartózkodik. A gyakorlat azt sejteti, hogy a Reagan kormány elfe­ledte azt a történelmi leckét hogy az Egyesült Államok ogyancsak katonai tanácsadók kisebb csportiánek kikül­désével kezdte el a vleinnmi háborút. CSIBA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents