Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-06 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. augusztus B. 4 Példamutató fiatalság Az újbodvai (Nová Bodva) szövetkezet 56 tagú üzemi ifjúsági szervezetéhez tartozó kombájnosok versenyfelhívással fordultak — még az aratást megelőzően — Kelet-Szlovákia SZISZ-szervezeteihez, hogy minimális veszteséggel, a minőségre való törekvéssel járuljanak hozzá az Idei gabonatermés betakarításához. — Milyen visszhangra talált a versenyfelhívásuk? — kérdezem Milán Drobnákot, az üzemi SZISZ-szervezet elnökét, a Bődva partján levő gabonatáblán, ahol hét kombájn arat. — A járás fiataljai megértették versenyfelhívásunk népgazdasági és politikai jelentőségét. Az aratási versenybe a járás 15 ifjúsági szervezete A szalmát ma már minden rendes mezőgazdasági üzemben takarmányforrásként kezelik kapcsolódott be. S a kassai (Košice) járásban 91 fiatal kombájnos-páros, valamint 56 gépjavító tette magáévá a versenyfelhívást. Ez a felhívás visszhangja. Mit tettek a felhívást kibocsátó szervezett fiatalok? Meghatározták a kombájnok teljesítményét, géptípusok szerint. Például az E—516-as és az E—512-es kombájnoknál a szemveszteség nem haladhatja túl a 1,5 százalékot, az SZK—6 os esetében pedig a 2,5 százalékot. Az NDK-gyártmányú kombájnok 100 hektár gabona betakarítását 8, míg a szovjet gvártmányúak, ugyanekkora területet 13 nap arassanak le. Hutkay István, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke így nyilatkozik: — Elmondhatom, büszke vagyok a fiatalokra. Az aratásban részt vevő 11 kombájnból tíznek a legénysége az ifjúsági szervezetnek a tagja. A felhívás előfeltételeit — pontosabban — a 100 hektár gabona betakarítását (kombájnonként) a tervezettnél három nappal hamarabb befejezték, s a megszabott szemveszteség-határt, sem lépték túl. Ottjártunkkor a legjobb versenyeredményt Palay János, Bngár Pál és Hegedűs Ferenc kombájnos nyújtotta, akik a járási versenyben is az élen jártak. A bódvavendéglek gabona-hozamátlaga tavaly meghaladta az öt tonnát, Köteles János agrármérnök, efsz-elnlk szerint az Idei májusi-júniusi aszály kissé visszavetette a gabona fejlődését, de a tervezett 4,46 tonnás hozamátlagot valószínűleg az idén is túlteljesítik. ♦ ★ ♦ A terebesi (Trebišov) járásban elsőként a leleszi (Leies) Május 1. szövetkezetben fejezték be, összesen 770 hektáron a gabona aratását, tizenegy kombájnnal, melyből hat volt a sajátjuk. Segítettek a gabonabetakarításban a batlzovcel (poprádi járás) szövetkezet, valamint a Tőketerebesi Gép- és Traktorállomás kombájnosal. — Rozsból és árpából túlteljesítettük a tervezett hozamátlagot, viszont a búza esetében egy-két mázsával lemaradtunk — tájékoztat Török Imre, az üzemi pártszervezet elnöke. — Túlteljesítettük az állami alapba Juttatott gabonamennyiséget, a takarmányalapba pedig 942 tonna gabonát adtunk, a tervezettnek megfelelően. — Szalmalehúzás, másodnövényvetés? — Segítenek a baráti, valamint a védnöküzemek dolgozói, sőt a leleszi és a bácskai Iákosok Is a szalu.abegyűjtésben. Július első hetében 100 hektárba vetettünk tarlókeveréket. — A kombájnosok közül kik voltak a versenygyőztesek? — Csakis elismeréssel szólhatok ifjú kombájnosainkról. Valamennyien elfogadták a versenyfelhívást, s bekapcsolódtak az aratási versenybe. Hat saját kombájnunkból ötnek a legénysége az üzemi ifjúsági szervezet tagja. Idejében és a minőségi elvárás teljesítését illetően határidőn belül eleget tett a felhívás előfeltételeinek: Hornyák Gábor és Palágyi Ferenc; 206 hektárt arattak le, 695 tonna szemet kicsépelve. Ezzel a teljesítménynyel az aratás első tíz napjában nemcsak az üzemünkben, de járási méretben is a legjobbak voltak. Ezért az SZFSZ, valamint a SZISZ járási bizottságától tárgyi jutalomban részesültek. A 206 hektár gabonát a tervezettnél négy nappal rövidebb idő alatt learatták, s az engedélyezett szemveszteség-százalékarányt sem lépték túl. Rajtuk kívül szép teljesítményt nyújtottak még: Csupík Róbert, Bódi Béla, Tóth István, Bodnár Zoltán. Éles György és Czap Csaba. Ezek a fiatalok valóban példát mutatnak, nemcsak a szövetkezet, hanem a járás mezőgazdasági üzemei valamennyi fiataljának. Tisztelet, becsület övezze az élen járókat, a versenygyőzteseket, az átlagnál többet nyújtókat — erkölcsi és anyagi téren egyarántl ILLÉS BERTALAN segítségével: Ütvén ember szazak helyett Szeretem a Kanyapta-part akácsorainak meghitt hűvösét, kiváltképp, ha ott emberek tanyáznak. Hiszen olykor nemcsak a nap hevít, a szó is, hiszen minden alkalommal újat ad számomra. V a j á n y i László, a buzltai (Buzica) szövetkezet elnöke népes társaságban a régi aratást idézi; a kisüzemi gazdálkodás rőfnyi széles parcelláit, a múzeumba került készségekkel (kasza, kaszakő, tokmány. sarló, kévekötő, cserépkorsó stb.). Felszínre kerül beszélgetés közben a részesaratás, a minden tizenkettedik kereszt verejtéke, a felsebzett kéz forrósága, a kocsizörgéses hajnalok, az éjszakába nyúló robotolások, az állandó rettegés: elegendő-e lesz, kitart-e újig a kenyér ...? Hová tűntek ezek az idők? Eltemette azokat legújabbkori történelmünk: a szövetkezetesítés, az iparszerű mezőgazdaság. Emlékezhetünk az utóbbi évtized próbára tevő aratásaira is; az aszályos tavaszok múltával is gazdagon fizetett a gabona: a szárazságtűrő, nagyhozamú szovjet búzafajták. A- ránylag jó a műtrágyaellátás, gyomirtó szerekből — ha nem is bővelkedünk — azért jut annyi, amennyi szűkösen elegendő. Aztán segít a technika, a tudomány is. No meg az ember sem tétlen: az eszét, a szaktudását hasznosítja, ha aszály károsítja a vidéket. A szóban levő szövetkezet 5339 hektáros. Kalászosokat 2230 hektáron termeszt az idén. — A technikával nincs baj — mondja S i m k ó Béla agronúmus. — Tizennégy kombájn arat, kilenc sajátunk, a többi meg a Lőcsei (Levoča) Állami Gazdaságból érkezett. Csak az Időjárás tartson ki, s ne törjön-kopjon az alkatrész... A fő felelősség és a gond természetesen a gépüzemelési ágazatvezetűé. — Eddig nem volt baj — mondja Jozef Anderák, aki a hegyes-völgyes Szepességből érkezett Buzítára. — Egyszer-kétszer előfordult néhány perces üzemzavar, amit gyorsan orvosoltunk. Valóban folyamatos az aratás. A A kombájnok nyomában szalmagyűjtő kocsik, bálázógépek, ezeket viszont tarlóhántő nehézgépek követik. Ez a látvány valóban komptez aratásra vall. Gyenge termőképességü a buzitai szövetkezet határának jelentős része. S rontott a termésátlagon a májnsi aszály Is. A növénytermesztési főágazatvezetö mégsem borúlátó. — Négy tonnára számítunk I.aktáronként. Ha nem jön az asszály, öt tonna körüli a gabona-hozamátlagunk. -Ebédidő közeleg. De hát mit eszik a kombájnos? — Mit enne? — kérdezve válaszol Anderák. — Húst, hússal, az a legjobb! Egyébként nem panaszkodhatunk, jól főznek, az adag Is kiadós. Igazi, jó magyaros ételeket, amit nagyon szeretek. Már több szezonban arattam itt, sok jó barátom van az itteni szövetkezetben. Ízlik a kiadós ebéd, közvetlenül a táblaszéien Az aratás nem nagy ügy ma már — tartják, vagy gondolják sokan. Ez igaz. Jobbára gépeké, meg az emberi szorgalomé a szó, hogy a kenyérnek való minél előbb a magtárakba kerüljön. Am, aki arat — Buzitán félszáz ember —, annak bizony helyt kell állnia. Tisztelet hát az aratóknak! J —*-ib— J * A kombájnos tömören, értelmesen és magabiztosan felel a riporter kérdéseire Versengés, väHalästeljesités Társadalmunk minden területén, így a mezőgazdaságban is nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy az 1983-as év tervfeladatait és vállalt kötelezettségeinket teljesíthessük... Ezt tesszük mi Is, Itt a Fülek! (Fiľakovo) Állami Gazdaságban. Dolgozóink latba vetik tudásukat, szorgalmukat, kezdeményezőkészségüket. E- zenkívül részt vesznek a szocialista munkaversenyekben, a gazdaságon belül, s járás! vagy kerületi méretben egyaránt. Gazdaságunk dolgozói a Februári Győzelem 35. évfordulója tiszteletére egymillió korona értéket meghaladó önkéntes kötelezettséget vállaltak. Tulajdonképpen mire Is Irányul a 42 kollektív és 368 egyéni munkafelajáhlás? Itt csupán a legfontosabb tételeket említem: Az állattenyésztést dolgozók például 44 ezer 623 liter tej, 9,5 tonna marhahús, 7 tonna sertéshús terven felüli termelését vállalták. A növénytermesztési dolgozók pedig gabonából 42, cukorrépából 177 á dohányból 1,7 tonnával akarják túlteljesíteni éves tervfeladataikat. A tömegtakarmányból — terven felül — 288 tonnányit vállaltak. Ugyancsak kötelezték magukat arra, hogy hat tonna szemes takarmányt, 5400 liter üzemanyagot megtakarítanak... (Ez útóbbit a traktorosok, gépkocsivezetők, gépkezelők!) A tisztviselők viszont környezetszápítési és egyéb társadalmi munkát vállaltak. Nézzük csak, milyen Irányú a versengés?! Versenyeznek például a „Legjobb növénytermesztő csoport“, a „Legjobb, speciális növényeket termesztő csoport“, a „Legjobb takarmánytermesztő csoport“, a „Legjobb eredményt felmutató istálló“, címért. Az állattenyésztésben az egységnyi termékre, súlygyarapodásra jutó legalacsonyabb abraktakarmány-fogyasztást Is figyelembe vesszük. Verseny folyik továbbá a „Legjobb üzemegység“ címért. De dolgozóink a Járási, kerületi szocialista munkaversenyekbe is bekapcsolódtak. A verseny a munkatérmelékenység fokozására, a jobb minőségre és a gazdaságosságra Irányul. A versenygyőztesek az Igényes versenyfeltételek teljesítése ellenében nagyobb öszszegű jutalomban részesülnek. Mint Meidlik Róbert, az állattenyésztési föágazatvezetö, az üzemi pártszervezet elnöke tájékoztatott, a rendelkezésre álló adatok szerint minden lehetőség adott ahhoz, hogy a dolgozók nagy többsége teljesíthesse vállalt kötelezettségeit. Hadd említsem elsőként a tejtermelőket: sikerült 1,1 literrel túlteljesíteniük tehenenként a napi tejeladási tervüket. E téren élenjárnak az egresi, a klajvölgyi, a csákányházi és a bukovinkai tehéntelep tehenészei: Omasta János, Farkas Ida, Suja Ilona stb. Kiváló eredménynek számít, hogy a tej minden literét első osztályúként vette át a tejfeldolgozó üzem. A sertéshústermelésben figyelemre méltó Kurunczi Piroska és Karkusz Júlia teljesítménye fa sertéseknél napi átlagban, darabonként 54 dkg súlygyarapodást értek el). Persze részletes áttekintést adathiány miatt nem adhatunk. Hátra van még a növénytermesztők eredménye, vállalásteljesttése... Erről majd az őszt munkák befejeztével részletesebben szólunk. Tarl Béla , Fülek! (Fifakovo) Állami Gazdaság Délutánosok — Na, a mai munkanap Is eltelt — mondja megkönnyebbülten az ötvenév körüli traktoros az erőgép fülkéjéből kikászálódva. — Rendben a gép, csak töltsétek fel üzemanyaggal — teszi még hozzá, s kopott táskáját magához véve, hazafelé Indul, Akaratlanul az órámra pillantok. Néhány perccel múlt öt — délután. Itt, az Ipolybalogi (Balog nad Iplom) Efsz ináml (Dolinka) géptelepén az üzemanyagtöltőnél traktorok várnak, sorsukra, pontosabban a műszak utáni karbantartásra. — Mi ennek a lényege? — kérdezem Szabó István és Rusznyák János gépkezelőktől. — A traktorosok a gépeiket Itt állítják le, s a ml dolgunk, hogy elvégezzük rajtuk a napi karbantartást. Először feltöltjük a tartályt üzemanyaggal, lekeújük az első és hátsó futóműveket, ellenőrizzük a motor olajszlntjét, szükség esetén utánatöltjük a hiányzó mennyiséget — magyarázza az előbb említett. — Csak ketten doboznak Itt? — Dehogyis. Négyen vagyunk. Én, meg Nagypál Sándor, aki éppen, betegállományban van, végezzük az első fokú karbantartást — folytatja Szabő István, aki már tiz éve, vagyis a gépkarbantartó részleg létrehozása óta itt dolgozik. — A másodfokú karbantartást pedig Jancsi — mutat az egyik traktor körül foglalatoskodó Rusznyák Jánosra — és Bodzsár Sándor végzik. — Naponta hány traktor részesül karbantartásban? — Általában 25—30 traktort veszünk kezelésbe, ezenkívül, ha üzemben vannak, a rakodógépeket Is karbantartjuk. Egy héten kétszer az ipolyszécsénkei (Sečianky) géptelepről is átjönnek a traktorokkal másodfokú karbantartásra — felelt Rusznyák János. — Mi mindent foglal magába a másodfokú karbantartás? — Hosszadalmas lenne az összes műveletet felsorolni, de érzékeltetésképp elmondom, hogy az olaj- és levegőszűrők ellenőrzésén és tisztításán kívül a sebességváltót, az első és hátsó dtfferenciálműveket, az oldalmeghajtásokat, a kormányműt, a gépek fényszóróit s nem utolsósorban az akkumulátorokat Is ellenőrizzük. — Gyerekek, nézzétek meg, kell-e olajat cserélni az építőcsoport traktorán — jön az üzemanyagtültőhöz Bodzsár Sándor. Szabó István
