Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-08-06 / 31. szám
A miénket viszik A szocialista társadalmi viszonyok között az állam gazdasági tevékenységének alapja a társadalmi tulajdon. A nagyüzemi gazdálkodás mindenkori, de különösen mai feltételei között mindenki számára mindinkább felismerhetővé válik e tulajdonnak az élet minden területére kihatő, meghatározó jelentősége. Ez az állandóan gyarapodó társadalmi vagyon a gazdasági alapja annak a fejlődésnek, amely társadalmunkban végbement. A társadalmi tulajdon gyarapítása és 'védelme a jövőben is társadalmi építömunkánk egyik legfontosabb feltétele lesz. A közvagyon bármilyen megkárosítása közvetlenül zavarja az adott gazdasági szervezet tevékenységét, közvetlenül vagy közvetve sérti az egész társadalom gazdasági érdekeit. Erkölcsileg is káros, mert megbontja az elosztásnak a munkán alapuló rendjét. Mindezek alapján jogosak pártunk és társadalmunk azon elvárásai, amelyek a közvagyon megóvására irányulnak. Ennek legalapvetőbb biztosítékát az a politikai és morális tényező képezi, amely az egész társadalom érdekeinek felismerésén alapszik. Ez mindenekelőtt a társadalmi tulajdon gyarapítását célzó, tisztességesen végzett munkában nyilvánul meg. Az elmondottakkal ellentétben, sajnos gyakoriak azok a kispolgári csökevények hajszálgyökereiből táplálkozó visszaélések, melyek a harácsolás hevétől fűtve a becstelen vagyonszerzés mezsgyéjére „vezérelnek“ egyeseket. E megnyilvánulások olyan társadalomban történnek, mely köztudomásúan felelősséget vállal az emberért, melyben az embernek cselekvő, együttműködő, magát és környezetét alakító szerepe van. Engels, amikor a társadalmat a természettel hasonlította össze, azt írta: „A társadalom történetében... emberek cselekszenek, csupa tudattal rendelkező, megfontolással vagy szenvedéllyel cselekvő, meghatározott célokra törő ember; semmi sem történik tudatos szándék, akarat, cél nélkül.“ A spekulánsok és a hasonszőrűek elleni harcbél tehát a szubjektumnak, az embernek kell győztesként kikerülnie, de az a harc soha nem fordulhat a személyiség ellen. A tudatos ellenlépések tervezésekor elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy az emberek nem tudatosan szubjektivek. Szubjektivitásuk leginkább felkészületlenségből, vezetői képességek hiányából, vagy olyan jellembeli tulajdonságokból ered, amelyek bizonyos ponton hibához vezetnek. A közvagyon megkárosítói elleni ellenszert tehát maga a szocializmus szolgáltatja, s az első hely a szocialista demokrácia következetes, teljes körű kibontakoztatását illeti, ahogyan erről a XVI. pártkongresszus határozata is szól. A szocialista demokrácia ugyanis a tudatosság iskolája, a társadalmi ellenőrzés és felelősségvállalás táptalaja. De semmiképpen sem valamiféle állapot, amibe egyszerűen betelepszünk, sokkal inkább embereket, viszonyokat alakító harc. Társadalmi ellenőrzés és felelősségvállalás. E háromszavas mondatot uemcsak azért hangsúlyozzuk, mert nélküle a szövetkezeti demokrácia csak szóvirág, banem azért is, mert mezőgazdasági nagyüzemeink vezetői közül többen a „kezük alatt dolgozó“ vezetői ellenőrzés, belső revízió erősítését fontosnak tartják, de az ellenőrző bizottságét nem. Az elraondottakből kiindulva a legutóbbi években voltak példák arra, hogy szövetkezeti ellenőrző bizottságok állapítottak meg ilyen vagy olyan hibákat, visszaéléseket, s kötelességszerüen jelentették is. de valahol elsikkadtak az észrevételek. Olyan asetek is előfordultak, hogy a különféle mulasztásokat, jogsértéseket felszínre hozó ellenőrzési bizottsági vezetőket félreállítntták. Sem koronában, sem más mértékegységben nem tehet kifejezni azokat a súlyos károkat, amelyeket a felelősségre vonást követelő ügyek elkenése, s az okoz, ha végül s nem a vétkesek, hanem a törvényességet szolgáló, azt védő згаЬегек húzzák a rövidehbet. Több vezető számára védősáncot jelent az elégedettség. Ha .húsbavágó“ problémák merülnek fel, akkor gyakran kerül terítékre szállóigeként a dicsőséges múlt emlegetése: igenben, ámde gondoljunk arra, amit már megcsináltunk! Való gaz, nem helytelen dolog arra gondolni, annak örülni, amit nár megcsináltunk, megszerveztünk, elkészítettünk. De a múlt aem jelen és nem jövő és nem felmentés. Az ilyen vezetők árnyékában nem kapbat életteret a bíráló szellem, az alibizmus a dolgozókra is átragad, s gyakran vezet közömbösséggel, vállvonogatással kfsért vélekedéshez: ,nem az enyémet viszik.“ Gyakran azoknak az embereknek a véleménye ez, akiknek a szeme láttára pazarolják, lopják a közös értékeket. Sajnos akadnak olyan dolgozók is, akiknek в szemében valamiféle hőstettt, de legalábbis jópofaság a közös tulajdon megkárosítása. Az új szerzemény eredetéről gyakran hangzik el a cinikus magyarázat: „Hol vetted?“ „Kétszeresen vettem. Előbb észrevettem, aztán meg elvettem.“ S ilyen lenne a többség? Szerencsére nem! Természetesen még sikeresebben haladnánk előbbre a vadhajtások nyesegetése közben, ha a dolgozók is bátran véleményt mondanának. Az utóbbi szó azt sejteti, hogy ezen a téren is nagyok még a tartalékaink. Meg kell védeni a jogosan bíráló emberek jogait, becsületét. A hibák és a visszásságok nyílt feltárása és kijavítása fontos feltétele előrehaladásunknak, annak, hogy a tettekre serkentő szövetkezeti demokrácia még jobban áthassa mezőgazdasági nagyüzemeink életét. Az építő, bíráló szellem erősítése viszont megköveteli, hogy azokkal szemben is határozottan fellépjünk, akik saját pecsenyéjük sütése közben a bírálat ürügyén rágalmaznak, intrikálnak, és így zavarják munkakörnyezetüket. Szükséges tehát a védelem és az idejében, a megfelelő förumon elhangzó bírálat és felelősségre vonás. E kettő éppúgy kell a közvagyon védelméhez, a párt és társadalmi rendünk tekintélyének gyarapításához, mint a közügyeket szolgáló mindennapi tettek sokasága. Valahogy így kellene. Visszautasítani a cinkos összekacsintást. elítélni a „más is így csinálja“ okfejtéssel szentesfteti szerzést, s oem elfogadni a „nem az enyémet viszik“ szöveg gél párosuló vállrándítást. A mienket viszik, a szövetkezetét, a társadalomét, s ennek megakadályozása össztársadalmi érdek. CSIBA LÁSZLÓ Konzervgyárainkban teljes ütemben folyik a gyümölcs és a zöldség feldolgozása zeti elnök. — Nem volt éppen kedvünk szerint, június 28 án mégis útnak kellett indítanunk a gépeket, jól haladtunk, mert Igencsak száraz volt a szem. szárítani csak az utolsó napok ban csépelt gabonát kellett. De legalább volt annyi előnyünk, hogy folyamatos volt a szállítás, csaknem egy hét alatt teljesítettük az eladási kötelezettségeinket. — Mindössze négy saját kombájnunk van — vette át a szót Juhász Péter, az üzemi pártszervezet elnöke —, ha csupán ezekre támaszkodhattunk volna, még legalább két hétig bukdákéméndi fKamenln), a köbölkút! (Gbelce) meg a húli aratókat. — Ha úgy hozza a sors, leg1 közelebb is szívesen segítünk másokon — kapcsolódott a be szélgetésbe Galgóci Józosf növénytermesztési íőágazatvezető. — Persze ami azt illeti, szívesebben kezdenénk később a cséplést, hogy gyakrabban kelljen fordulniuk a magszáilítókpak. Aki korán arat, keveset csépel. A pártelnök bólintott. Hogy értsem, magyarézólag hozzátette: — Nálunk általában július tizedikére szokott kasza alá ér-EMBER TÖBBET NEM TEHETETT Alibádi (Ľuba) székhelyű társult szövetkezetben — ünnepélyes keretek között — a múlt hét derekán szegték meg a friss búzából sütött, új kenyeret. Sipos Lajos szövetkezeti elnöknek az ara tók nevében Galgóci fózsef növénytermesztési íőágazatvezető nyújtotta át az aratási koszorút. A közös elnöke a fáradságot nem ismerő szorgalomért, a főágazatvezető pedig az aratókról váló sokrétű gondoskodásért mondott köszönetét, majd a meghirdetett munkaversenyben legjobb teljesítményt nyújtó dolgozókat szólították, kiérdemelt jutalmuk átvételére. Az ünnepélyes pillanatokat követő beszélgetés alkalmával megtudtuk, hogy a kétezernégyszáz hektáros szántóterületet bíró gazdaságban az idén nyolcszázhatvanhárom hektáron termett gabona. Vagyis az aratóknak ezen a nyáron Is volt mit tenniük, hogy idejekorán és a leheló legkisebb veszteséggel kerüljön fedél alő a termés. A szövetkezet határában július kilencedikén szakadt vége a kombájnzúgásnak. — Ilyen nyarunk még nem volt — kezdte különös hangsúllyal Sipos Lajos szövetkecsolhattak volna a gépek a dímbes-dombos határban. De komoly segítséget kaptunk, kilenc vendégkombájn dolgozott nálunk. És a mag elhordása sem fékezte a gépek munkáját, hiszen a védnökségi üzemek — a járási útkarbantartó vállalat meg a széntelep — alaposen kitettek magukért. így még arra Is futotta az erőnkből, hogy megsegítsük a bényi (ВШа), a nt a gabona. Most meg? Kilencedikén délután már az á'domást is megittuk a jól végzett munka örömére. — Aztán volt mlte koccintani? — Tulajdonképpen elégedettek lehetünk — így az elnök —, annyit megadott a határ, amennyit a helyt feltételek ismeretében tervezni mertünk. Csallóköz! mércével mérve, az Itteni 4,8 tonnás átlaghozam nem valami kiugró teljesítmény, de viszonyaink közepette ezen a nyáron ember többet nem tehetett a siketért Májusban lényegesen többet ígért a határ. A szemlék alapján öt és fél tonnás hozamátlagot reméltünk, de közben, sajnos, elapadtak az ég csatornái. Ilyen feltételek közepette számunkra már az is öröm, hogy legeiébe tizennégy tonna gabonánk termett terven felül. A társult szövetkezetben komplex módon értelmezték, jjjl szervezték a nyári munkák legfontosabbikát. Az újabban különös becsben tartott szalma betakarításán öt munkacsoport fáradozott — közülük Jezsó István csoportja nyújtotta в legjobb teljesítményt —így a kombájnok helyett csakhamar a szántást végző erőgépek kavartak sűrű porfelhőt az elnéptelenedett tarlókon. Huszadikén a szalmabetakarítók. öt nappal később a tarlószántók jelentettek készet, s mivel időközben kétszázötven hektáron a tarlókeverékek is földbe kerültek, a társult szövetkezet tagjai a múlt bét derekán nyugodtan asztalhoz ülhettek^ hogy — a félévi munkasikereket is számba véve — megünnepeljék az új kenyeret KÄDEK GÄBOR Gyorsai gazdasági fejlődésünk A SZÖVETSÉGI STATISZTIKAI HIVATAL JELENTÉSÉBŐL Az állami terv céljaival és a CSKP KB 7. ülésének határo- > zalaival összhangban az idei első félévben meggyorsult a gazdasági fejlődés dinamikája, s folytatódott a belterjesitésnek és a termelés hatékonysága növelésének folyamata. A múlt év első feléhez és az 1983. évi tervhez viszonyítva gyorsabban nőtt az ipar. az építőipar és az állattenyésztés termelése. A gazdasági növekedés lehetővé tette az elért életszínvonal megtartását, A pozitív eredményekhez hozzájárult в párt-, a kormány-, a gazdasági, a szakszervezeti, az ifjúsági és más társadalmi szervek és szervezetek által elfogadott intézkedések, valamint a népgazdaság tervszerű Irányítási rendszerét tőkéletessftő intézkedések végrehajtása és a dolgozók kezdeményezése. Az időjárási feltételek is kedvezőek voltak. Annak ellenére, hogy egészében véve sikerült teljesíteni és túlszárnyalni a feladatokat, egyes területeken fogyatékosságok mutatkoztak. A termelés és ez eladás szerkezete nem felelt meg a terv céljainak. A terven felüli termelés a termelőfogyasztást és a készleteket duzzasztotta, s csak részben Irányult a finális felhasználásra. Egyes termékek műszaki-gazdasági színvonala s értékesítésük mind a hazai, mind a külföldi piacokon nem mindig felelt meg az elvárásoknak. Nem sikerült teljesíteni a nem szocialista országokba irányuló kivitel tervfeladatait, e téren a helyzetet tovább élezi ezen országok válságos fejlődése és egyes tőkés országok több diszkriminációs intézkedése. A tudomány és a technika fejlesztésében és az ismeretek gyakorlati alkalmazásában több pozitív eredmény született. Ennek ellenére a tudományos-mű szaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazása tovább ra is lassú volt, és nem felelt meg a népgazdaság lehetősé geinek és szükségleteinek, a mint erre a CSKP KB 8. ülése is' rámutatott. Az ú) és a magas műszaki gazdasági színvonalú termékek részarányának nőve kedése nem érte el a tervezeti szintet. Tqjtóbb bővült a tudó mányos műszaki együttműködés a KGST-tagországokkal, mindé nekelött a Szovjetunióval. Az első félévben — a Z-akclök nélkül — 59,9 milliárd korona értékű beruházást valósítottunk meg, ami a múlt év azonos Idó szakához viszonyítva 5,5 száza lékkel volt több. Az építőipart munkák 6,5, a gépek és bérén dezések szállítása peldig 4,1 százalékkal növekedett. Ami a beruházások szerkezetét Illeti fokoztuk többek között a gép ipar korszerűsítését, valamint mezőgazdaság és az élelmiszer ipar céljait szolgáló beruházó sokat A központilag Irányított ipar bruttó termelése az első félévben a múlt év azonos időszakához képest 3,2 százalékkal nőtt, az éves állami terv 1,8 százaié kot Irányzott elő. Az iparválla latok 16,3 százaléka nem telje sítette tervét. Az ipar az tdei tervet az első félévben 50,ü százalékra teljesítette. Például a mezőgazdasági gépek gyártása 3, a traktoroké 2,7, a nitro génműtrágyáké pedig 10,8 szó zalékkal növekedett. Az építőipari vállalatok 40,5 milliárd korona értékű munkát végeztek, 4 százalékkal többet, mint a műit év azonos Időszakában, túlszárnyalva ezzel az állami tervet. Ez részben az év első hónapjai kedvező Időjárásának köszönhető. Az építőipari vállalatok egyelőre nem eléggé rugalmasan alkalmazkodnak a beruházási szükségletekhez, főként a beruházások gyors befejezésének, a lakások korszerűsítésének és az állóelapok javításának követelményeihez. (Folytatás a 2. oldalon) 31. szám
