Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-30 / 30. szám

iBMĹ fOltoe ML ^ SZABAD FÖLDMŰVES Zárószakaszába érkezett a gabonabetakarítás Kelet-Szlovákiában FOLYAMATOSAN lakisi Baraahás н áj R-512-м nyergében Я szórványosan előforduló ssózá­­sek miatt csak Jú­lius derekán vált általánossá a ke­nyérgabona beta­karítása a rima­szombati (Rimav­ská Sobota j járás mezógazdaságl Öze­méiben. Összesen Й ezer hektárról gyűjtik be a kalá­szosok termését, ebből 15 ezer hek­tár a búza. Ha kedvez az Idójárás, úgy a hónap végé­re befejeződhet az aratás, sót bele le nyúlhat augusztus első hetébe, hiszen a viharok a gabo­na 35—40 százalé­­lékát megdöntöt­ték. Ennek ellené­re remény van a tervezett 4,1 tonnás járási hozamátlag elérésére. Milyen a gépi ellátottság? Össze­sen 185 a saját- és 93 a kisegítő kom­bájn. Elegendő a szalmabálázó és szalmafelszedő. Amint a kombájnok felszabadítják a terepet, helyükbe a szalmabetakarító gépek kerülnek. Az Idei nyáron a gazdaságok összesen 5300 hektárba vetnek másod-, Illetve tarlónövényt, hogy ezáltal Is gyara­pítsák zöldtakarmány-készletüket hatArmenti pillanatkép Elsőként a járásban a lénártfalvai (Lenártovce) szövetkezetben kezdték a búza aratását. Akkor még csak két kombájnnal. Am véTták baza a Ma­gyarországon kisegítő gépeket, vala­mint az együttműködési megállapodás alapján érkező vendégkombájno­kat... Nagy a hőség. Nagy Lászlót és Lenkei Zoltánt éppen az E-512-es kombájn üzemzavara elhárítása köz­ben kapom lencsevégre. Mindketten tapasztalt kombájnosok. Az Idei ara­a 22—25 százalékot. A hosszantartó, csapadékszegény időjárás miatt Itt kevesebb és vékonyabb szem lapul a kalászokban. Ez egyben azt Is jelen­ti, hogy a gazdag termés reménye szertefoszlott. Amikor ott jártam, a Rakottyás ne­vű dűlőn öt kombájn térült-fordult. Ezer hektárnyi a szövetkezet aratnl­­valója. juhász Barnabás a gazdaság leg­újabb E-512-esét szoktatta a nagv erőpróbához. A háromgyerekes csa­ládapa már tizenegyedszer ült az Idén gabonakombájnra. A közös gaz­daság által reá rótt feladatok teljesí­tése az elsődleges, így azután most szünetel a családi ház építése, annak befejezése..» Ez az aránylag Jól gazdálkodó szö­vetkezet még három „koloszt“ és egy már múzeumba kívánkozó SZK-4-es kombájnt üzemeltet. Az utóbbit a gaz­daság legidősebb és a legfiatalabb kombájnosa kezeli. Lajka Adolf, egy híján hatvan éves. Aratástörténeti emlékekkel hozako­dik elő: — Arattam kézikaszával és arató­géppel. Dolgoztam kombájnok ősén, benzinmotoros, nagy dübörgő mon­strumon. A 60-as évek elején ezt a ZSM típusjelű kombájnok váltották fel. Tatra motorja elviselhetetlen hő­séget árasztott. Ezzel három aratást végigszenvedtem. Aztán jöttek a mi­nőségileg Is jobb SZK-4-esek... — Erre nem akar ülni senki...1 — mondja Szajkó József segédgépész, némi bosszúsággal a hangjában. Antal Zoltánnal, a gazdasági rész­leg gépesltójével a jugoszláv fajtájú Iskrát mustrálgatjuk. A kalászokban 39—40 szem búvik meg fejletlenül. A gazdaság vezetői úgy döntöttek: a jö­vő évben már nem termesztik ezt a szárazságra nagyon érzékeny búza­­fajtát, s helyette a bőtermőbb Kosúti fajtát vetik. ELEGENDŐT VETNEK TARLOKEVEREKBOL Révay jené a terelóesigét javítja tást az előzőeknél nehezebbnek mi­nősítik. Ehhez nem férhet kétség, hi­szen a gabona sok helyütt annyira megdőlt, hogy csupán egy Irányból vágható. Révay Jenő a gazdaság legrégibb E-512-esével kombájnol. A masina két éve volt főjavításban. Nincs ve­le komolyabb baj, jól viseli „évelt“, most mégis gazdája gondozására szo­rul, mivel egy kő letépte a terelőcsi­ga néhány ujját A hiba gyors elhárí­tásához segítséget nyújtanak a szol­gálatos gépjavítók Is. Itt hiába keresem a hagyományos műhelykocsit. Jobb híján a Pásztor­­fiúk [István és Tibor, akik csak név­rokonok) egy Trabantban cipelik a javítási kellékeket. Pásztor István közel másfél évtizede tanulta ki a gépjavító szakmát. Pásztor Tibor meg gimnazista, aki gépészeti főiskolára készül... Néhány éve mér a nyári szünidő alatt Ily módon gazdagítja gyakorlati tapasztalatait A kombájnok nyomában szalmale­­hűzó traktorok és bálézógépek Jár­nak. Igyekeznek, hogy a kukorica­­napraforgó keverék a még nyirkos földbe kerüljön, s miharebb csírát bontson, majd fejlődésnek Indulhas­son. DERŰRE — BORG Á szalma • sokkal, jó A Királyi (Král) Efsz-ben kissé ké- A sóbb Indult be az Igazi aratás, mi- sa vei a búza nedvességtartalma elérte siBvetkezet legidősebb és legifjabb kombájuo — a „leghadviseltebb kumbájnun (A szerző felvételei) begyűjtésére ügyes újítá­­ötletek gyakorlati fel­­használásával készültek fel. Egy SZK-4-es kom­bájnt átalakítottak vil­lanymotorral üzemelte­tett szalmafúvóvá. Ezek­kel bárhol a mezön el­végezhetik a kazlazást. Az NTVS típusjelű szál­­mafelszedőket pedig úgy módosították (leszerelték a tetejét), hogy alkalma­sak bálázógőpek kiszol­gálására, A tarlóhántás Idejében történő elvégzését egy Magyarországról kölcsön­zött, nagy teljesítményű tárcsa szavatolja, 50—60 hektáros napi teljesít­ménnyel. Szükség esetén két műszakban egy K- 700-as erőgép vontatja. Az esőzések elegendő nedvességet Juttattak a talajba, ami a tarlóke­verékek magjának gyors csírabontását, a zsenge növény föld fölé töré­sét eredményezhetik. Ä gazdaságban élnek Is a lehetőséggel: a felhán­­tott tarlóba, háromszáz hektáron, lóbabot, napra­forgót, rövid tenyészide­jű kukoricát, mustárt és olajosrepcét (takarmá­nyozásra) vetnek. / KORCSMAROS lAszlO m Lehet-e boldog az ember, oklevéllel Itt, a „végeken“? — Nem szeretem a „boldog“ szót, túlságosan megfoghatat­lan. Elégedett ember vagyok. Egyébként valóban sok a hát­ránya annak, hogy Itt a ma­gyar és a szovjet országhatár mentén dolgozom. Mégis, ha­ragszom az olyanokra, akik emiatt mártírnak tartják ma­gukat. Elmondja, soha, egyetlen na­pig sem érezte, hogy ferde szemmel néznének rá az Itte­niek. öt nem a hatalomvágy, hanem a szerelem hozta Ide, erre a tájra Nyugat-Szlovákiá­ból. Oklevéllel a„végeken” — Borský Juron élnek a szü­leim. Ott születtem, nevelked­tem fel. Anyám háztartásban dolgozott, apám az ottani szö­vetkezet elnöki tisztét töltötte be. A Cseklészl (Bernolákovo) Mezőgazdasági Szakközépisko­lában érettségiztem, majd a Nyitral (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán gépészmérnöki okle­velet szereztem. Gyakornok­ként kezdtem pályafutásomat ■1973-ban a leleszi (Leles) szö­vetkezetben. ■— Ne haragudjon, ez a tájé­koztatása kissé önéletrajz ízű. Miként került kapcsolatba a termőfölddel? — Ha nem Is a termőfölddel, de a természettel, a gyönyörű hegyoldalakkal már gyermek­koromban Ismerkedtem. Oda jártunk gombázni, szabadok voltunk, mint a madár... Ami­kor felcseperedtem, a szövetke­zetben dolgoztam. Édesapám nagyon szigorú ember volt, nem kényeztetett el bennünket. Meg kellett fogni minden fil­lért, hogy a bátyám, a húgom és én tanulhassunk... A kato­naság után Leleszen léptem va­lójában az élet igazi küzdőte­rére. ■— Említette, hogy a szere­lem hozta Ide... — Ügy volt az, hogy évfo­lyamtársként szerettük meg egymást, majd összeházasod­tunk. Leleszen kaptunk mind­ketten állást. Akkor az volt a döntő, hogy mielőbb munka­­lehetőséghez, majd lakáshoz jussunk, hiszen a mézeshetek öröme szétoszlat minden rosz­­szat. — Miért, Itt Leleszen rossz .volt? — A kezdés volt nagyon ne­héz. Az akkori vezetők „zárták a gyűrűt“, az idekerült fiatal szakembert nem engedték a ve­zetés közelébe. Ml tagadás: féltékenyek voltak. Az apósom a szövetkezet elnöke volt, s nem nagyon akartam, hogy az 6 „kegyelméből“ kerüljek vezető állásba. Leleszen 1976-ig dolgoztam, ahonnét a pólyáni (Pofany) szövetkezetbe , kerül­tem. Itt két évig gépüzemelte­tési ágazatvezető voltam. A megboldogult Matyi János bá­csitól, az akkori efsz-elnöktől nagyan sokat tanultam. Csak­hogy ... — Csakhogy.,.? <—> Bolyba (Bol) helyeztek át, ahol föágazatvezetőként dol­goztam. Az eltelt három év alatt sokat tanultam, sok gya­korlati tapasztalatra tettem szert Miért hagyta ott Bolyt? í— Azért, mert 1981. január elsején a Klrályhelmecl (Krá­ľovský Chlmec) Állami Gazda­ság vezetésében személycseré­ket hajtottak végre. Itt meg­üresedett egy hely, felkínálták, s elfogadtam. — Még kijjebb ment ezáltal, úgymond a „térkép szélére.,/ — Nézze, 1974-től párttag vagyok. Csupán a kommunis­tára háruló igényes kötelessé­gemet teljesítem. Apám kerék­párt hajtott, én már személy-Stetan Hulek fámárnök (A szerző felvétele) gékocsit vezetek. Leleszről Já­rok ide naponta és vissza. A csomagtartóban a gumicsiz­mám, ami nélkül Itt nem bol­dogulnék. Az állami gazdaság határa kilenc falura terjed. Fő­mérnökként dolgozom, már há­rom éve. Jónak tartom a mos­tani vezetést. A gazdaság dol­gozói megértőek, szorgalma­sak. Tudja: a nagyváros is slampossá teheti az embert külsőleg-belsőleg. Itt a végeken a termőhelyi adottságok nem 1 éppen a legkedvezőbbek, na­gyon neki kell gyűpkózni testi* leg-szellemleg, hogy Jó ered­mények születhessenek, Este­­lente a családomnak élek, ahol a főszerep a két gyereké. Örü­lök annak Is, hogy megtanul­tam magyarul. Eljárunk a Thé- 11a Színpad előadásaira. Van jó baráti köröm. — Ilyennek képzelte el ma­gát 34 éves korára? — Nem vagyok a képzelgé­sek, fogadkozások híve. Amikor befejeztem a főiskolai tanul­mányaimat, dolgozni akartam és ez megadatott. Most sem ál­lítom, hogy Királyhelmec az álmaim netovábbja... A 6576 hektáros gazdaságban még na­gyon sok a tennivaló, főleg a termelésszakosltást és összpon­tosítást Illetően. Jelenleg min­dent termesztünk: gabonát, ipari növényt, zöldséget, gyü­mölcsöt, szőlőt, s takarmány­­növényeket. Van négyezeröt­száz szarvasmarhánk, tizenhét­ezer sertésünk, kétezer juhunk. Az alapeszközök értéke megha­ladja az ötszázmillió koronát. Ilyen mammutgazdaságban fe­lelős tisztséget betölteni nem könnyű dolog. Annak örülök a legjobban, hogy közös erőfe­szítéssel sikerült a gazdálko­dást egyenesbe hozni. Jövendő sorsomról csupán annyit: sze­retnék Jő erőben, sokáig a gazdálkodás eredményességén munkálkodni... — Ügy legyen, Štefan Huíek főmérnöki — Köszönöm. A beszélgetést köszöni: > Illés Bertalan Bőséges és jó minőségű takarmányt A Nagykaposi (Veiké Kapušany) Magtermesztő 'Állami Gazdaságban az idén a kapésnövények ápolására és a szálas takarmány betakarítására megkülönböztetett figyelmet fordítottak. Mint Szalai László Igazgató mon­dotta: kukoricából sikerült a legkedvezőb hektáronkénti növényegyedszá­­mot biztosítani. Ötszázötven hektárnyi az évelő-takarmányuk, ebből mintegy kétszáz­­harminc hektárnyi a lucerna, százharminc hektárt tesz ki a bőtermő fű, a rőt- és legelő pedig közel kétszáz hektárra tehető. Már fedél alatt az első lucerna- és a szénatermés, sőt már a másik kaszálat (lucerna) is tárolásra előkészítve. Mostanáig 840 tonna szénát, s 1000 tonna szenázst tároltak. Bőtermő fűből még egy termésre számítanak, müjd pedig legelőül szolgál, hiszen 1530 darabos a marhaállományuk. Jelenleg 10 liter a tehenenkéntl napi fejésl átlag a tehenészetben, ami jórészt a kiadós zöldtakarmánynak, s a szakszerű gondozásnak köszön­hető. No meg annak Is, hogy a tervfeladatokat brigádokra, csoportokra osztották fel, melyek teljesltéért a dolgozók nagyfokú felelősséget tanúsí­tanak. Jól ismerve a gazdaság dolgozóit, semmi kétségünk afelől, hogy a to­vábbiakban le minden tőlük telhetőt megtesznek az éves tervfeladatok teljesítéséért, a bőséges és jő minőségű takarmányalap megteremtéséért, a.gabona legkisebb y.eggjggéggel töitfmő beüKaiítAsáért. (-lés) A Mt Pásztor ■ kombájnok munkáját figyeli az alkalmi „műhelykocsi" mellál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents