Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-30 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. Július 30. 6 Dübörög alattunk a föld, vibrál a levegő. Lapos acél-erődök törnek előre a hepehupás terepen, akadályt nem Ismerve, lánc­talpaik nyomán örvénylő porfelleg: támad a harckocsi-zászlóalj. Az egyik tank mély vízmosáshoz közeledik: egy személygépkocsi ki se látszana belőle. A laikus szemlélőnek még a lélegzete is elszorul, ám a hatalmas acéltömeg számára mindössze egy huppanás az egész: az eleje előre­billen, de a széles lánctalpak máris éles szögben rántják felfelé, miköz­ben a tűzkészültségben elöreszegezett ágyúcső szinte ki sem tér eredeti Irányából. Vakító láng csap ki belőle, majd nyomban utána a másodikból, harmadikból, negyedikből Is; a lövé­sek döreje néhány másodperc múlva egyetlen hatalmas mennydörgéssé összeolvadva érkezik el hozzánk. Né­hány kilométerrel odébb fehér villa­násként látszik a becsapódás, és 6 megfigyelőtorony adóantennájáról egyszavas jelentés röppen az éterbe: „Találati“ ♦ ♦ Tulajdonképpen egy kissé előre­szaladtam a dolgoknak, mert az el­mondottak már egy nagyszabású tak-( tikal manőver betetőzését jelentették. Az előzmények: váratlan ellenséges támadás, amelynek során az ellenség korlátozott hatósugarú nukleáris fegyvereket Is bevetett. Az elfoglalt terület visszaszerzésére egyetlen mód van: a harckocsizó osztagok ellen­csapása. A T 55-ös harckocsik pán­célzata védettséget biztosít a sugár­zás és a hőhullám ellen, tehát a páncélosok közvetlenül a nukleáris támadás után megkezdhetik a vissza­­csapást. És valóban: alig oszlottak el a levegőben az atomrobbanást jelké­pező füstfelhők, messze alattunk a völgyben, egy erdőcske szélén újabb, jóval sötéiebb füstpamacsok bomla­nak ki, a beinduló tankmotorok ké­­ménnyi keresztmetszetű kipufogójá­ból. Hangjuk idáig érve — a távol­ság jó néhány kilométer — alig hall­ható zümmögéssé szelídül, és olyan a látvány is: mintha hatalmas boga­rak kúsznának lassan előre, egymás után. Aztán az első váratlanul meg­torpan, és máris küldi a rádiójelen­­tést a többi felé: vigyázat, aknamezői Az oszlop megáll, majd a harckocsik — egy kivételével — visszafordulnak. Ismét a közeli erdő fái között keres­nek fedezéket: egy álló harckocsi ki­tűnő célpont. Az az egy pedig, amely ott maradt, leereszti az elejére sze­relt. hatalmas hóekéhez hasonlatos ún. aknaszántót, és előrelendül. Egy­más után robbannak fel az ártalmat­lanná tett aknák, és rövidesen szabad az út. A megtisztított aknamezőn át­haladva a zászlóalj csatárláncba fej­lődik, és tűz alá veszi a benyomuló ellenség járműveit és ideiglenesen kiépített állásait. Egy harckocsizó zászlóalj hatalmas tűzerőt képvisel: az ellenség visszavonulásra kénysze­rül, csapataik visszafoglalták a stra­tégiailag rendkívül fontos területet. Tűzkészültségben az ágyűk: Támadási Egy nap a harckocsizok között A hadművelet befejeződött; a töké­letes vezénylésnek, valamint a zász­lóalj egységei közötti kitűnő össz­hangnak köszönhetően alig egy óráig tartott. 4- 4 Természetesen nem valóságos csata folyt Itt: az ecsetelt hadművelet szer­ves része volt a Keleti Katonai Kör­zet nagyszabású parancsnoki-törzska­ri gyakorlatának. A másik, amit al­kalmunk volt látni, nem kevésbé volt lenyűgöző és lélegzetelállító. Mert próbálják meg elképzelni e harminc­hat tonnás acélkolosszust, amint bele­gázol egy folyó vizébe, hogy aztán a túlsó parton kapaszkodjon ki belőle. Ha a víz nem túl mély — nem ha­ladja meg a lánctalpak felső szegé­lyének magasságát — nincs szükség semmiféle előkészületre. Ennél na­gyobb vízmélység esetén —, amely azonban még mindig kisebb, mint a harckocsi magassága — speciális gittel kell tömltenl a motorház fede­lének hézagait és a torony csapágy­­sínjét, a kipufogó szintén védőborl­­tást kap, amelynek szelepei csak egy irányban nyílnak. Az így előkészített harckocsi akár két és fél méter mély folyón Is biztonságosan átkelhet. A harmadik ilyen manővert a szaknyelv „víz alatti átkelésnek“ nevezi, s ez pontosan ki is fejezi a lényegét. Az előbb már említett előkészületek ki­egészítéseként egy „kéményt“ szerel­nek a harckocsi egyik csapóajtajára. E kémény hossza öt méter, és ezen keressztül kapja a szó szoros értel­mében a víz mélyén járó harckocsi legénysége a levegőt. No meg termé­szetesen a motor Is, hiszen működé­se elképzelhetetlen levegő nélkül. A kéménynek azonban van egy másik szerepe Is: a harckocsi parancsnoka a beléje szerelt periszkópon keresztül pontosan ellenőrizheti a jármű irá­nyát, a parttól való távolságot, és ál­talában, a „fenn“ zajló eseményeket. Az átkelés egyik alapfeltétele: gáz alatt tartani a motortl Ha lefullad, nincs mód újraindítani, a kipufogóra nehezedő vlznyomás végett. Ilyenkor — vagy más probléma esetén — lép­nek akcióba az átkelést biztosító osz­tagok. de ezek munkájáról majd ké­sőbb. Előbb feltétlenül el kell mon­danunk, hogy milyen előkészületeket igényel a harckocsi legénysége részé­ről egy vízi átkelés, legyen akár „gá­zolás“ vagy az utolsóként említett „mélyvlzl“. A harckocsizó szokásos felszerelése ilyenkor mentőmellénnyel és légző­készülékkel egészül ki. Az utóbbi mintegy fél órányi víz alatt-tartózko­­dáshoz elegendő sűrített levegőt tar­talmaz, a felfújt gumimellény pedig a légzőkészülék jelentős túlsúlyával együtt is a víz színén tartja a harc kocslzót. Az átkelést orvosi ellenőr­zés előzi meg, ami feltétlenül szüksé­ges, hiszen egy esetleges baleset so­rán a vízzel elárasztott tankban a túlnyomás az 50 kPa-t (0,5 atm.) Is elérheti, ami a fej védtelensége kö­vetkeztében mindenekelőtt a dobhár­tyákra veszélyes. És amiről még nem szóltunk: a pszichológiai előkészítés. Mert bátorságra Is szükség van ám ehhez a művelethez, mégpedig nem Is kevésre. A tank szűk belseje már önmagában a bezártság érzetét kelt­heti, amihez hozzájön a kinti fény seit; mindketten az első átkelésük előtt, Illetve után voltak. „Számta­lanszor gyakoroltuk már — mondta az első —, a ktsujjunkban van a lég­zőkészülék kezelése, az egyes műve­letek sorrendje, de most csak arra gondolok: bebújni a tankba, és gye­rünk az Ismeretlenbe... Ml tagadás, szorongok egy kissé..." A túlsó parton meginterjúvolt kiskatonából viszont szinte áradt a felszabadult­­ság, a Jogos büszkeség: legyőzte ön­magát, a félelmét, és a jövőben ép­pen olyan rutinmunka lesz számára a víz alatti barckocsizgatás, mint a kiképzés bármely egyéb mozzanata. De nézzük, jogos-e ez a félelem? Mi történik akkor, ha a harckocsi va­lamilyen oknál fogva megáll, mond­juk az öt méter mély folyó kellős közepén? Ha a motor leállt, már ön­erejéből ki nem jön onnan. Visz it az átkelés műszaki biztosítása olyan tökéletes, hogy a mentés úgyszólván csak percek kérdése. Rendes körül­mények között el sem kell hagyni a legénységnek a jármüvet: egy percen belül mellette terem a motorcsónak, a parton készültségben várakozó mentő-harckocsi vontatókötelelvel. Könnyűbúvárok oldják le a megfe­neklett tank oldaláról annak vonta­tóköteleit, összekötik őket, aztán fel­dübörög az ötszázhúsz lóerős motor, és a póruljárt harckocsi — amely a vízben természetesen sokkal köny­­nyebb — néhány percen belül szára­zon van. Amennyiben bármi oknál fogva előbb a legénység gyors ki­mentése szükséges — pl. rosszullét esetén — úgy ezt belülről a morze­ábécéhez hasonló egyezményes jelek­kel adják a könnyűbúvárok tudtára. Ilyenkor a tankot a periszkópok el­távolításával elárasztják vízzel, mert a csapóajtók kinyitása csak ez után lehetséges. Ez az egyetlen eset, ami­kor néhány percig szükség van a légzőkészülékre — addig, amíg a mel­lény segítségével a mélyből „felszál­ló“ harckocsizókat a csónak személy­zete ki nem menti a vízből. Azok az egyszerű kis betűk...* 4 4 „Vettem!“ — Rádiéutasftás a harci feladattal kapcsolatban teljes hiánya, és az a tudat, a jár­művet négy-öt méter vastagságú víz­réteg borítja ... Érdekes volt ezzel kapcsolatban meghallgatni egy mag­nóra rögzített beszélgetést, amelyen egy közvetlenül átkelés előtt állő, Il­letve azt néhány perccel ezelőtt ab­szolvált harckocsizó mondta el érzé-Ennyl fért bele egy napba a harc­­kocsizók között. És, túl a csatazajon, egy megnyugtató érzés: összehangol­tan működő, ütőképes hadseregünk van. Olyan, amely képes megvédeni a szocializmus vívmányait bármilyen ellenséggel szemben. VASS GYULA (Öregedő portré) — Hány éves, bátyó? — Két hetest — ??? — Hát „héthétr — mosolyog hun­cutul. — Ha így se érted, háromne­gyed évszázad van mögöttem. — És milyen a közérzete? — Fáj a lábam, zúg a felem, emiatt itthon kell ülnöm, rostokolnom, pe­dig nekem erdölátás kell: nyárt, őszt, tavaszi erdő, hogy ne éreztem az öregkor sok nyavalyáját. Szellemi frlsseség sugárztk a lucs­­kal (Lúőka) Tisza Sándor bácsi ránc­­tálán, üde arcáról, ősz haja tekin­télyt parancsoló, bölcsességről árul­kodó. Szemel éberek, figyelők, arc- Izmai derűs mosolyhoz szoktak. Sza­vaiból élettapasztalatai gazdagsága és a természet Iránti rajongás árad. — Hogy jól megértsél, fiam: ...az erdő homályát szeretem, pirkadatkor a madarak egyre erősödő kórusát, meg az özek óvatos, nesztelen lép­teit, a harmatcseppeken megtörő nap­sugarak látványát... Megjárta a háború poklát. A halál árnyékában sok mindent átélt. Sok mesterséget próbált, s csinált: éveken át égetett szenet, meszet, volt útépí­tő, erdei munkás és szövetkezeti dol­gozó. Most már csak a ház körül tesz-vesz. fa, és hogy el ne felejtsem: olvas. Sokat. — Igazságszeretö voltam, ma Is az vagyok. Még akkor is, ha ez több kel­lemetlen, mint kellemes emléket je­lent tisztességben leélt életemben. Mindig a könyv volt a legtöbb bará­tom. Mindenféle írás megfordult már a kezemben. Ügy érzem, hogy azok az egyszerű kis betűk csodákat mű­veltek velem. Kibővítették látókörö­met, olyan dolgokat is megismertem általuk, amelyekről tudomást szerezni soha életemben nem lett volna mó­dom __De nemcsak olvastam: képes­ségeimhez mérten igyekeztem az ösz­­szekuporgatott szellemi kincset to­vábbadni, hadd gazdagítson másokat S ami a fenti szavaknak leginkább hitelt ad: Sándor bácsi még ma is friss, tiszta emléketüdőkkel, Ifjúkori hévvel és kamaszkort buzgalommal tud mesélni egy-egy újonnan olva­sott vagy emlékeiből elővarázsolt könyvről. (korcsmáros) A BÉKE JEGYÉBEN ÜNNEPELTEK Festői környezetben, Kolozsnémén (Kližská Nemá), a Duna partján került sor a közelmúltban a komáromi (Komárno) járás hagyományos dal- és táncünnepélyére. Idén immár huszonegyedik alkalommal jöttek össze a járás öntevékeny kultúrmozgalmának jeles képviselői és a dalt, a táncot kedvelők népes tábora a CSEMADOK járási bizottsága által szervezett hangulatos ünnepségen. Verőfényes időben több mint négyezer ember gyűli össze, hogy részese legyen a Februári Győzelem 35. év fordulója tiszteletére megrendezett egésznapos ünnep ségnek. A délelőtt tíz órakor kezdődött műsorban elsőként a könnyűzenéé volt a szó: u TOPTON együttes koncertjét és a Melódia ’83 amatőr táncdalverseny járási győzte seit hallgathatta meg a közönség. Az ebédszünet után a járás népművészetének seregszemléje volt soron, ame lyet a CSEMADOK Komáromi Városi Szervezetének énekkara nyitott meg. A tarka összeállításban egyebek között fellépett a dunamocsi (Móra), az imelyi (Imefl és a madari (Modrany) éneklőcsoport, a marcelházi (Marcelová) cfterazenekar, az országos hírű komáromi Hajós tánccsoport, valamint a perbetei (Pribeta), az izsai (Iža) magyar és az alsópéteri (Dolný Peter) szlo­vák tanítási nyelvű alapiskola tánccsoportja. Nagy si kert aratott a magyarországi ácsi népdalénekesek fel­lépése is. A nap programjához tartozott az egész napo1 sétahajózás a Dunán, ami iránt igen nagy volt az ér deklődés. A népművészeti vásár már több éve a rendez vény szerves része, s az idén Is nagy érdeklődéssé! találkozott. Sikeres volt a könyvvásár Is, amelyen a leg­kapósabb Ozsvald Árpád A kis postás című könyve volt. A JEDNOTA Fogyasztási Szövetkezet sátrai egész nap bő választékot kínáltak ételből és üdítő Italból egyaránt. Kora reggeltől a káső esti befejezésig sült a lacipecse­­nye, a kolbász és a friss hal, Ínycsiklandó Illattal töltve meg a levegőt. Az üdítő Italok választéka ugyancsak bőséges volt, és a legkisebbek Is megtalálhatták ked­venc csemegéjüket a cukorkaárusok sátrainál. A jól szervezett „élelmezésre“ szükség is volt, hiszen évek óta nem volt Ilyen nagyszámú közönsége a járási dal- és táncünnepélynek. Mér elővételben több mint ezeröt­száz Jegy kelt el, amelyet — néhány Ipari üzem mellett — elsősorban a járás egységes földművesszövetkezetei vásároltak meg. A mintegy négyszáz fellépő tehát való­ban népes közönség előtt mutathatta be tudását, és minden müsorszám után, sőt nemegyszer közben is fel­csattant a taps. A színvonalas műsort végignézte Fran­tišek Skreko, az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának ideológiai titkára, Nagy Kázmér, a |nb alelnöke, Silvia Ma)lingová alelnök, Lukács Tibor, a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának vezető titkára és több Járási intéz­mény és szervezet képviselője is. A „b*két a világ minden népének“ jelsző Jegyében megrendezett ünnepség résztvevői megemlékeztek a nemrég lezajlott prágai béke világtalálkozóról Is; a sike­res rendezvény igy egyben kifejezte valamennyi részt­vevő egyetemes békevágyát is. Kurucz Lujza Átkelés a folyón

Next

/
Thumbnails
Contents