Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-30 / 30. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. Július 30. 6 Dübörög alattunk a föld, vibrál a levegő. Lapos acél-erődök törnek előre a hepehupás terepen, akadályt nem Ismerve, lánctalpaik nyomán örvénylő porfelleg: támad a harckocsi-zászlóalj. Az egyik tank mély vízmosáshoz közeledik: egy személygépkocsi ki se látszana belőle. A laikus szemlélőnek még a lélegzete is elszorul, ám a hatalmas acéltömeg számára mindössze egy huppanás az egész: az eleje előrebillen, de a széles lánctalpak máris éles szögben rántják felfelé, miközben a tűzkészültségben elöreszegezett ágyúcső szinte ki sem tér eredeti Irányából. Vakító láng csap ki belőle, majd nyomban utána a másodikból, harmadikból, negyedikből Is; a lövések döreje néhány másodperc múlva egyetlen hatalmas mennydörgéssé összeolvadva érkezik el hozzánk. Néhány kilométerrel odébb fehér villanásként látszik a becsapódás, és 6 megfigyelőtorony adóantennájáról egyszavas jelentés röppen az éterbe: „Találati“ ♦ ♦ Tulajdonképpen egy kissé előreszaladtam a dolgoknak, mert az elmondottak már egy nagyszabású tak-( tikal manőver betetőzését jelentették. Az előzmények: váratlan ellenséges támadás, amelynek során az ellenség korlátozott hatósugarú nukleáris fegyvereket Is bevetett. Az elfoglalt terület visszaszerzésére egyetlen mód van: a harckocsizó osztagok ellencsapása. A T 55-ös harckocsik páncélzata védettséget biztosít a sugárzás és a hőhullám ellen, tehát a páncélosok közvetlenül a nukleáris támadás után megkezdhetik a visszacsapást. És valóban: alig oszlottak el a levegőben az atomrobbanást jelképező füstfelhők, messze alattunk a völgyben, egy erdőcske szélén újabb, jóval sötéiebb füstpamacsok bomlanak ki, a beinduló tankmotorok kéménnyi keresztmetszetű kipufogójából. Hangjuk idáig érve — a távolság jó néhány kilométer — alig hallható zümmögéssé szelídül, és olyan a látvány is: mintha hatalmas bogarak kúsznának lassan előre, egymás után. Aztán az első váratlanul megtorpan, és máris küldi a rádiójelentést a többi felé: vigyázat, aknamezői Az oszlop megáll, majd a harckocsik — egy kivételével — visszafordulnak. Ismét a közeli erdő fái között keresnek fedezéket: egy álló harckocsi kitűnő célpont. Az az egy pedig, amely ott maradt, leereszti az elejére szerelt. hatalmas hóekéhez hasonlatos ún. aknaszántót, és előrelendül. Egymás után robbannak fel az ártalmatlanná tett aknák, és rövidesen szabad az út. A megtisztított aknamezőn áthaladva a zászlóalj csatárláncba fejlődik, és tűz alá veszi a benyomuló ellenség járműveit és ideiglenesen kiépített állásait. Egy harckocsizó zászlóalj hatalmas tűzerőt képvisel: az ellenség visszavonulásra kényszerül, csapataik visszafoglalták a stratégiailag rendkívül fontos területet. Tűzkészültségben az ágyűk: Támadási Egy nap a harckocsizok között A hadművelet befejeződött; a tökéletes vezénylésnek, valamint a zászlóalj egységei közötti kitűnő összhangnak köszönhetően alig egy óráig tartott. 4- 4 Természetesen nem valóságos csata folyt Itt: az ecsetelt hadművelet szerves része volt a Keleti Katonai Körzet nagyszabású parancsnoki-törzskari gyakorlatának. A másik, amit alkalmunk volt látni, nem kevésbé volt lenyűgöző és lélegzetelállító. Mert próbálják meg elképzelni e harminchat tonnás acélkolosszust, amint belegázol egy folyó vizébe, hogy aztán a túlsó parton kapaszkodjon ki belőle. Ha a víz nem túl mély — nem haladja meg a lánctalpak felső szegélyének magasságát — nincs szükség semmiféle előkészületre. Ennél nagyobb vízmélység esetén —, amely azonban még mindig kisebb, mint a harckocsi magassága — speciális gittel kell tömltenl a motorház fedelének hézagait és a torony csapágysínjét, a kipufogó szintén védőborltást kap, amelynek szelepei csak egy irányban nyílnak. Az így előkészített harckocsi akár két és fél méter mély folyón Is biztonságosan átkelhet. A harmadik ilyen manővert a szaknyelv „víz alatti átkelésnek“ nevezi, s ez pontosan ki is fejezi a lényegét. Az előbb már említett előkészületek kiegészítéseként egy „kéményt“ szerelnek a harckocsi egyik csapóajtajára. E kémény hossza öt méter, és ezen keressztül kapja a szó szoros értelmében a víz mélyén járó harckocsi legénysége a levegőt. No meg természetesen a motor Is, hiszen működése elképzelhetetlen levegő nélkül. A kéménynek azonban van egy másik szerepe Is: a harckocsi parancsnoka a beléje szerelt periszkópon keresztül pontosan ellenőrizheti a jármű irányát, a parttól való távolságot, és általában, a „fenn“ zajló eseményeket. Az átkelés egyik alapfeltétele: gáz alatt tartani a motortl Ha lefullad, nincs mód újraindítani, a kipufogóra nehezedő vlznyomás végett. Ilyenkor — vagy más probléma esetén — lépnek akcióba az átkelést biztosító osztagok. de ezek munkájáról majd később. Előbb feltétlenül el kell mondanunk, hogy milyen előkészületeket igényel a harckocsi legénysége részéről egy vízi átkelés, legyen akár „gázolás“ vagy az utolsóként említett „mélyvlzl“. A harckocsizó szokásos felszerelése ilyenkor mentőmellénnyel és légzőkészülékkel egészül ki. Az utóbbi mintegy fél órányi víz alatt-tartózkodáshoz elegendő sűrített levegőt tartalmaz, a felfújt gumimellény pedig a légzőkészülék jelentős túlsúlyával együtt is a víz színén tartja a harc kocslzót. Az átkelést orvosi ellenőrzés előzi meg, ami feltétlenül szükséges, hiszen egy esetleges baleset során a vízzel elárasztott tankban a túlnyomás az 50 kPa-t (0,5 atm.) Is elérheti, ami a fej védtelensége következtében mindenekelőtt a dobhártyákra veszélyes. És amiről még nem szóltunk: a pszichológiai előkészítés. Mert bátorságra Is szükség van ám ehhez a művelethez, mégpedig nem Is kevésre. A tank szűk belseje már önmagában a bezártság érzetét keltheti, amihez hozzájön a kinti fény seit; mindketten az első átkelésük előtt, Illetve után voltak. „Számtalanszor gyakoroltuk már — mondta az első —, a ktsujjunkban van a légzőkészülék kezelése, az egyes műveletek sorrendje, de most csak arra gondolok: bebújni a tankba, és gyerünk az Ismeretlenbe... Ml tagadás, szorongok egy kissé..." A túlsó parton meginterjúvolt kiskatonából viszont szinte áradt a felszabadultság, a Jogos büszkeség: legyőzte önmagát, a félelmét, és a jövőben éppen olyan rutinmunka lesz számára a víz alatti barckocsizgatás, mint a kiképzés bármely egyéb mozzanata. De nézzük, jogos-e ez a félelem? Mi történik akkor, ha a harckocsi valamilyen oknál fogva megáll, mondjuk az öt méter mély folyó kellős közepén? Ha a motor leállt, már önerejéből ki nem jön onnan. Visz it az átkelés műszaki biztosítása olyan tökéletes, hogy a mentés úgyszólván csak percek kérdése. Rendes körülmények között el sem kell hagyni a legénységnek a jármüvet: egy percen belül mellette terem a motorcsónak, a parton készültségben várakozó mentő-harckocsi vontatókötelelvel. Könnyűbúvárok oldják le a megfeneklett tank oldaláról annak vontatóköteleit, összekötik őket, aztán feldübörög az ötszázhúsz lóerős motor, és a póruljárt harckocsi — amely a vízben természetesen sokkal könynyebb — néhány percen belül szárazon van. Amennyiben bármi oknál fogva előbb a legénység gyors kimentése szükséges — pl. rosszullét esetén — úgy ezt belülről a morzeábécéhez hasonló egyezményes jelekkel adják a könnyűbúvárok tudtára. Ilyenkor a tankot a periszkópok eltávolításával elárasztják vízzel, mert a csapóajtók kinyitása csak ez után lehetséges. Ez az egyetlen eset, amikor néhány percig szükség van a légzőkészülékre — addig, amíg a mellény segítségével a mélyből „felszálló“ harckocsizókat a csónak személyzete ki nem menti a vízből. Azok az egyszerű kis betűk...* 4 4 „Vettem!“ — Rádiéutasftás a harci feladattal kapcsolatban teljes hiánya, és az a tudat, a járművet négy-öt méter vastagságú vízréteg borítja ... Érdekes volt ezzel kapcsolatban meghallgatni egy magnóra rögzített beszélgetést, amelyen egy közvetlenül átkelés előtt állő, Illetve azt néhány perccel ezelőtt abszolvált harckocsizó mondta el érzé-Ennyl fért bele egy napba a harckocsizók között. És, túl a csatazajon, egy megnyugtató érzés: összehangoltan működő, ütőképes hadseregünk van. Olyan, amely képes megvédeni a szocializmus vívmányait bármilyen ellenséggel szemben. VASS GYULA (Öregedő portré) — Hány éves, bátyó? — Két hetest — ??? — Hát „héthétr — mosolyog huncutul. — Ha így se érted, háromnegyed évszázad van mögöttem. — És milyen a közérzete? — Fáj a lábam, zúg a felem, emiatt itthon kell ülnöm, rostokolnom, pedig nekem erdölátás kell: nyárt, őszt, tavaszi erdő, hogy ne éreztem az öregkor sok nyavalyáját. Szellemi frlsseség sugárztk a lucskal (Lúőka) Tisza Sándor bácsi ránctálán, üde arcáról, ősz haja tekintélyt parancsoló, bölcsességről árulkodó. Szemel éberek, figyelők, arc- Izmai derűs mosolyhoz szoktak. Szavaiból élettapasztalatai gazdagsága és a természet Iránti rajongás árad. — Hogy jól megértsél, fiam: ...az erdő homályát szeretem, pirkadatkor a madarak egyre erősödő kórusát, meg az özek óvatos, nesztelen lépteit, a harmatcseppeken megtörő napsugarak látványát... Megjárta a háború poklát. A halál árnyékában sok mindent átélt. Sok mesterséget próbált, s csinált: éveken át égetett szenet, meszet, volt útépítő, erdei munkás és szövetkezeti dolgozó. Most már csak a ház körül tesz-vesz. fa, és hogy el ne felejtsem: olvas. Sokat. — Igazságszeretö voltam, ma Is az vagyok. Még akkor is, ha ez több kellemetlen, mint kellemes emléket jelent tisztességben leélt életemben. Mindig a könyv volt a legtöbb barátom. Mindenféle írás megfordult már a kezemben. Ügy érzem, hogy azok az egyszerű kis betűk csodákat műveltek velem. Kibővítették látókörömet, olyan dolgokat is megismertem általuk, amelyekről tudomást szerezni soha életemben nem lett volna módom __De nemcsak olvastam: képességeimhez mérten igyekeztem az öszszekuporgatott szellemi kincset továbbadni, hadd gazdagítson másokat S ami a fenti szavaknak leginkább hitelt ad: Sándor bácsi még ma is friss, tiszta emléketüdőkkel, Ifjúkori hévvel és kamaszkort buzgalommal tud mesélni egy-egy újonnan olvasott vagy emlékeiből elővarázsolt könyvről. (korcsmáros) A BÉKE JEGYÉBEN ÜNNEPELTEK Festői környezetben, Kolozsnémén (Kližská Nemá), a Duna partján került sor a közelmúltban a komáromi (Komárno) járás hagyományos dal- és táncünnepélyére. Idén immár huszonegyedik alkalommal jöttek össze a járás öntevékeny kultúrmozgalmának jeles képviselői és a dalt, a táncot kedvelők népes tábora a CSEMADOK járási bizottsága által szervezett hangulatos ünnepségen. Verőfényes időben több mint négyezer ember gyűli össze, hogy részese legyen a Februári Győzelem 35. év fordulója tiszteletére megrendezett egésznapos ünnep ségnek. A délelőtt tíz órakor kezdődött műsorban elsőként a könnyűzenéé volt a szó: u TOPTON együttes koncertjét és a Melódia ’83 amatőr táncdalverseny járási győzte seit hallgathatta meg a közönség. Az ebédszünet után a járás népművészetének seregszemléje volt soron, ame lyet a CSEMADOK Komáromi Városi Szervezetének énekkara nyitott meg. A tarka összeállításban egyebek között fellépett a dunamocsi (Móra), az imelyi (Imefl és a madari (Modrany) éneklőcsoport, a marcelházi (Marcelová) cfterazenekar, az országos hírű komáromi Hajós tánccsoport, valamint a perbetei (Pribeta), az izsai (Iža) magyar és az alsópéteri (Dolný Peter) szlovák tanítási nyelvű alapiskola tánccsoportja. Nagy si kert aratott a magyarországi ácsi népdalénekesek fellépése is. A nap programjához tartozott az egész napo1 sétahajózás a Dunán, ami iránt igen nagy volt az ér deklődés. A népművészeti vásár már több éve a rendez vény szerves része, s az idén Is nagy érdeklődéssé! találkozott. Sikeres volt a könyvvásár Is, amelyen a legkapósabb Ozsvald Árpád A kis postás című könyve volt. A JEDNOTA Fogyasztási Szövetkezet sátrai egész nap bő választékot kínáltak ételből és üdítő Italból egyaránt. Kora reggeltől a káső esti befejezésig sült a lacipecsenye, a kolbász és a friss hal, Ínycsiklandó Illattal töltve meg a levegőt. Az üdítő Italok választéka ugyancsak bőséges volt, és a legkisebbek Is megtalálhatták kedvenc csemegéjüket a cukorkaárusok sátrainál. A jól szervezett „élelmezésre“ szükség is volt, hiszen évek óta nem volt Ilyen nagyszámú közönsége a járási dal- és táncünnepélynek. Mér elővételben több mint ezerötszáz Jegy kelt el, amelyet — néhány Ipari üzem mellett — elsősorban a járás egységes földművesszövetkezetei vásároltak meg. A mintegy négyszáz fellépő tehát valóban népes közönség előtt mutathatta be tudását, és minden müsorszám után, sőt nemegyszer közben is felcsattant a taps. A színvonalas műsort végignézte František Skreko, az SZLKP Komáromi Járási Bizottságának ideológiai titkára, Nagy Kázmér, a |nb alelnöke, Silvia Ma)lingová alelnök, Lukács Tibor, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkára és több Járási intézmény és szervezet képviselője is. A „b*két a világ minden népének“ jelsző Jegyében megrendezett ünnepség résztvevői megemlékeztek a nemrég lezajlott prágai béke világtalálkozóról Is; a sikeres rendezvény igy egyben kifejezte valamennyi résztvevő egyetemes békevágyát is. Kurucz Lujza Átkelés a folyón
