Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-02 / 26. szám

-L 1983. július 2. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 i— Ml lesz reggelire? — Mi lesz, mi lesz ... Ml volna? Vajas kenyér újhagy­­mával. Menj, húzzál ki néhányatI — méltatlankodott az asszony. S miután a férje elindult a kert jelé, hozzátette: — Mindig csak a hasával törődik, mindig a hasával.. .1 A férfi elhaladt a deszkarakás mellett. Elhatározta, hogy ma és holnap fűrészelni fog. Nem lehet itt meg­mozdulni. Néhány hete készült el az új kerítés, a szét­szedett régi majd jó lesz a tűzre, jCsak őszre szándé­kozott tűzifát venni.) Az asszony megjegyzését, amely a kertajtóban érte utol, eleresztette a füle mellett. Szép idő ígérkezett. A kert és az egész táj napfény­ben fürdőit. A Főtana most nem burkolózott ködbe, sem szürke felhőkbe, mint annyiszor máskor. A férfi örült ennek, alaposan ki akarta használni a szombatot és a vasárnapot. Egy darabig a kertkapuval bíbelődött („nem Ismer még ez engem’ — dünnyögtef, azután hamaro­san hozta a cérnavékony űjhagymát. A többnyire zord, magaslati Időjárás miatt ez a vidék nem kedvezett a kertészkedésnek. Pedig a hétvégi ház megvételében a festői tájon és a divaton kívül a tizáras kert ts fősze­repet játszott. Az asszony fitymálva forgatta meg kezében az új­­hagymát és hozzáfogott a reggeli elkészítéséhez. — Ma szép Időnk teszt — nézett körül a férfi meg­elégedetten. — Csak el ne ktabáldl — mordult rá az asszony. — Reggelizhetünk, szólj a gyereknek! Hol a fenében mászkál már megint? A férfi kiáltott egy gyengét, azután, hogy válasz nem érkezett, kilépett az üres Istálló felé. Azaz mégsem volt egészen üres: néhány galamb tanyászott %enne. j Az előbbi tulajdonostól örökölték őket, a szellőző nyíláson röpködtek ki és befelé.) A gyermek — a kisfiú — az Istállóban tartózkodott. EIbűvölten bámulta a szürke és fehér galambokat, fi­gyelte viselkedésüket, hallgatta turbékolásukat. — Nézd, apu, látod? — Mit? •— Ott, azt... — mutatott a fiúcska az egyik galamb felé. — Ml van vele? — Egészen olyan, mint a békegalamb. — Mint micsoda? Mint « békegalamb. Tudod... az... az, amelyik minden rajzon egyforma... amelyikkel május elején felvonulunkI — Uhüm, olyan ... Gyere márt Kezet kell mosnod! De a fiúcska lecövekelt. Ogy kellett elráncigálni on­nan. — Anyud, anyuci, nálunk van a békegalambl — újsá­golta csillogó szemmel az anyjának. — Tessék!? — Itt lakik nálunk a békegalambl Az istállóban. Nem hiszed? Majd reggeli után megmutatom. — HülyeségI — mondta az anyja, akt bosszankodva arra gondolt, hogy hamarosan ebédet kell főznie. — Egyik galamb olyan mint a másik. Nem tgaz, egyáltalán nem Igaz, gondolta a fiúcska, miközben fogócskát a vajas kenyeret őrölték. Még alig felejtették el a reggelit, még alig nyi­korgóit a fűrész, amikor a férfi a konyha jelé irányí­totta a kérdést: — Mit főzöl ebédre? — Paprikás krumplit. — Aj-jajl — akadt el a fűrész egy görcsben. <— Nem szeretem a paprikás krumplit — durcásko­­dott a fiúcska. — Szereted, nem szereted, mindegy. Paprikás krumpli lesz, és készI — Paprikás krumpli? Hús nem lesz? 11 ш. шчт — Hús, húst A hús áráit a benzinkútnál hagytuk. Csak hétfőn lesz fizetési — Vagy úgy .. .1 — sóhajtott lemondóan a férfi. Sóhaj­tása után mintha végleg eltompult volna a fűrész. — Azért sem eszem paprikás krumplit! — ellenke­zett a kisfiú, majd apró galacsinokat kezdett gyúrni a kenyérmaradékból, hogy megetethesse a galambokat. — Ne szemetelj, mert elverlek! — szólt rá az anyja, miközben sebesen hámozta a krumplit. — A galamboknak készítem! — Akkor sémi A fene vinné el azokat a galambokat! — Hogy mondhatsz ilyet? Köztük van a békegalambl Az asszonyból kitört a nevetés. Végre megjött a jó­kedve. Persze nemcsak a kisfiú megjegyzésétől... ha­nem a hirtelen támadt ötlettől is. Megállt tőle a kezé­ben a kés. Kitűnőnek találta. Egy fazekat teleöntött vízzel, a tűzhelyhez lépett vele és a közepére tolta. — Eredj játszani! — szólt rá a kisfiúra. Köténye zsebébe süllyesztette a kést, s régi, viseltes szvettere után nyúlt. — Menj márt Mit kuksolsz ttt benn? Azért vettük a házat, hogy kint légy, futkározz a jó levegőn. A kisfiú egy darabig az udvaron táblábolt, fűrészelő apját nézte, azután a rét felé vette az irányt. Az asszony — az anyja — ugyanakkor a istálló felé. Köténye zsebében a késsel. Az asszony — az anyja — ugyanakkor az istálló fe­lé. Köténye zsebében a késsel. — Valóban szép időnk van! — szólt oda elhaladtában a férjének, aki helyeslőén dünnyögött, s megtörülte ve­rejtékező homlokát. Az asszony mindössze néhány percig tartózkodhatott az istállóban. Mire kijött három levágott galambbal, egyszeriben minden megváltozott. Szél támadt. Hűvös, borzongató. A Polanát viharfellegek fogták körül. A jaházikó fö­lött tornyosodó kireg cseresznyefára hatalmas varjú telepedett, és ocsmány károgásba fogott. A nap elbúió­­ban volt a fenyegetően gyülekező felhők mögé... A kisfiú futva érkezett haza a rét felől... A férfi meg­támasztotta a fűrészt, sietve nyalábjába rakta a felfű­­részelt deszkadarabokat, s kapkodta a lábát a fáskamra felé. — Jó száraz fa. Kár volna, ha megázna — jegyezte meg, miközben slettében majdnem beleütközött a fele­ségébe. Meglátta az asszony kezében lógó, véres galam­bokat. — Ügy látszik, mégis lesz húst — tette hozzá felderülve. — Kettőt a fészekből szedtem ki, jó kővérkék, őket még az anyjuk etette. A harmadikra rádobtam a szvet­­teremet. A többit majd máskor — mondta, és hozzá­fogott kiszedegetni a hajából az istálló pókhálóját. Ekkor ért oda a ktsftú. Meglátta a galambokat és azon nyomban szűköt6 sírásba kezdett. — Miért kellett...? Miért éppen azt...? — hüppög­­te. — Ne vonítsf Az ember kiteheti a lelkét, még sem tud a kedvetekben járni. Hús kellett, hát itt van! — és leforrázta a galambokat. Vizes, ázott tollúkkal rög­vest egyharmadukra zsugorodtak. — Ezektől ugyan nem sok fát jogok összefürészelnil — gúnyolódott a férfi. — Megspórolhatod az erődet. Nem lesz rá szükség! *— vágta rá az asszony, mert odakint már hullottak az első kövér esőcseppek. Mire kész leH az ebéd, a faházat csaknem éjszakai sötétség vette körül, és telfes erejéből tombolt a vi­har. A konyhaasztalon három leveses tányérban három ga­lamb gőzölgőit. — EgyünkI jó étvágyait — mondta a férfi két villám­lás és mennydörgés között, majd kis szünet után hozzá­tette: — Vége a szép időnek. — Annak bizony végei — mondta az asszony, és evésre nógatta a kisfiút. A kisfiú ezúttal nem szólt semmit. Leszegett fejjel, szomorúan evett. Amikor asztalt bontottak, a kisfiú újból elpityeredeti. — Ml bajod? — kérdezgették felváltva. — Miért sírsz már megint? — faggatták. — Eélek — mondta az emberpalánta, akt úgy érezte, hogy valami jóvátehetetlen dolog történt. — Megettük a békegalambot. Most ki fog törni a háború. Zavartan összenéztek. — Badarság! Az apa felállt, s hogy véget vessen a síri hangulat­nak, bekapcsolta a szekrény tetején levő táskarádiót. Ogy érezte, most valami vidám, pattogó zenére van szükség, amely elűzheti a családra rátelepedett érthe­tetlen, furcsa szorongást. Az éjjel-nappal sugárzó, népszerű rádióállomás meg­szokott hullámhosszán azonban csend uralta az étert. Az Ijesztő némaságot csak a légköri elektromosság ki­sülései okozta pattogások zavarták. ARDAMICA FERENC .•.•.«.«.«.•.•.«.».«..•.«».«.»«•.•«e.»««. Meghívó a ..Kelet tengeréhez" ■. * '' ' Щ • iÉW r$MP Щ . О .. , / / - АуЛ Я'' J' 4 M'''. ŕ; 1 \ ' ' у шЁ'í'*?- ' %< ‘ 'í Щ г Щ Щ á 'X. ^ 's t' . \\ -A Zemplínska šírava olyan fogalom, amely talán csak a címbeli megfogalmazásban ke­vésbé ismert, ám annál inkább a maga valóságában, elsősor­ban a napfény, a víz és a hor­gászat szerelmesei számára. A Zemplén gyöngyének Is nevezett mesterséges tő 3500 hektár területű. A Vihorlat hegység lábánál terül el, ami nagyban kibővíti a tóhoz látó gatók turisztikai lehetőségeit A vidéken általában kora ta vasztől késő őszig kitűnő Idő járás uralkodik. Főleg az Idei forré tavasz már május elején kicsalogatta az első fürdőzőket, Azóta valóságos tömegek kere sík fel szinte naponta a tó fel üdülést nyújtó habjait. A fürdés mellett azonban más is vonzza az Idelátogató­kat. A tóba ugyanis bőséges halállományt telepítettek, a­­melyben a ponty és a csuka az uralkodó fajta. A tapasz­talt, régi halászok állítása sze­rint éppen a nyári időszakban lehet számítani a legnagyobb zsákmányra, bár az Is igaz, hogy a halászszerencse olykor forgandó... A Zemplínska šlravát ma már túlzás nélkül turistapara­dicsomnak is nevezhetjük. E- gyes központjai, mint pédául Hôrka, Kamenec, Medvehegy (Medvedia hora) vagy Kloko­čov színvonalas ellátást bizto­sítanak, és évről évre minden téren bővítik őket. A turista­­szállók és az egyéb berendezé­sek 1730 vendég elszállásolását teszik lehetővé. Kitűnőek a sá­torozási lehetőségek Is, a már említett központokon kívül el­sősorban Fehérhegy (Biela ho­ra) környékén, összegezve: a tó körüli kempingekben és a sátorozásra kijelölt körzetek­ben! 45 ezer 500 „sátoros" tu­rista számára van helyi A tizenhatodik Idényébe lé­pett üdülőkörzetben tavalyhoz képest több örvendetes válto­zás Is történt. Csaknem a két­szeresére — 1200-ra — nőtt példán! a strandokon elhelye­zett 6n. napozópadok száma, a kölcsönzőkben pedig 85 csó­nak, 90 „vlzibicikli" áll majd a vendégek rendelkezésére, s előreláthatólag a gumimatrac­ellátásban sem lesz fennaka­dás. Az öltözők a tó valameny­­nyl üdülőközpontjában megfe­lelő kapacitásúak és eleget tesznek valamennyi higiéniai követelménynek. Az Illetékesek nem feledkez­tek meg a tő környékének szé­pítéséről sem. Ebben az évben például nem kevesebb mint öt­ezer díszcserjét és ötszáz jege­nyefát ültettek ki, és kibőví­tették a fehérhegyi parkerdőt. Örvendetes újdonságnak szá­mit a Vihorlat! tengerszemhez kiépített tanulmányi ösvény; egészen bizonyos, hogy a kor­nyék természeti adottságai TSs geológiai fejlődése iránt köze­lebbről érdeklődő turisták nagy számban veszik majd igénybe. Itt kell megemlíteni, hogy A szerző felvétele a közeli viftanl tó sem szá­mit mostohagyereknek: partját strandolásra alkalmassá tették, öltözőket építettek és kiter­jesztették a szolgáltatásokat. A két tó körüli étkezési üzem­egységekben például több mint háromezren étkezhetnek egy­szerre, a parkolóhelyek kapa­citása pedig 1600 személygép­kocsi, s emellett természetesen mind a vendéglátótpari egysé­gek száma, mind pedig a par­kolóhelyek befogadóképessége folyamatosan gyarapodik. Ahol eddig még gyér a köz­ellátási hálózat, mozgó áruhá­zakkal kívánják javítani az el látást; tipikus példája lesz en­nek az idén Parkov, de szükség esetén más központokban is bevezetik, tehermentesítésként. Ami magát a strandolás lehe­tőségeit illeti, az üdülőszolgál' tatások Michalovcei Járási Igaz gatósága ezen a téren is felké szült a nyári „turistainvázió­ra“. Több mint 340 ezer négy­zetméternyi, strandolásra külö­nösen alkalmas homokos part­szakaszt vehetnek birtokukba, és mintegy 20 hektárt tesz ki az a füves terület, amelyen aktív sporttevékenység űzhető, röplabda,tollaslabda, tenisz és más Játékok formájában. A Zemplínska štraván három hajó közlekedik rendszeresen, természetesen mint turisztikai célokat szolgáló sétahajó: a Vihorlat, a Laborec és a Zarja. Együttes kapacitásuk 280 férő­hely, amiről el kell mondani, hogy az érdeklődésre való te­kintettel meglehetősen kevés. Viszont már csak az illetéke­sek engedélyén múlik az éjsza­kai járatok Indításának lehető­sége, ami kétségkívül új szín­folttal gazdagítaná ff kelet­szlovákiai tenger menti nyara­lást A fürdőzők biztonságáról az idén 20 szakképzett úszómes­ter gondoskodik, akiket négy gyorsjáratú motorcsónak segít majd a munkájukban. A nyaralók kulturális Igé­nyeiket az idén is számos ren­dezvény keretében elégíthetik ki. Olyan együttesek fellépése szerepel a kulturális naptár­ban, mint a Strážčan, a Zemp­lín. a Porubian és még egyné­hány. A zene szintén minden műfajával képviselteti magát: a hdrkai hajóállomás terasza nem kevesebb mint 12 hang­versenynek lesz a színhelye. Végezetül hadd mondjuk el, hogy a tó szélesebb környéke szintén több látványosságot kí­nál. Ilyen például a festői tó fölötti vinnéi vár, a michalov­cei Zempléni Múzeum, a jase­ňoví és a brekovi vár, hogy csak néhányat említsünk. Tavaly összesen mintegy egymillió turista kereste fel a Zemplínska ííravát és környé­két. Kívánjuk, hogy az idén még többen jöjjenek, és érez­zék magukat legalább olyan jól, mint tavaly. , Marta Hrubovčáková A rozsnyói I Rožňava) Kiskütlmön együttes A Lőrincz Józrefné kecsői (KeSovo) ha gyományűrzii szólóénekes Fotó: —vess—

Next

/
Thumbnails
Contents