Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-02 / 26. szám
-L 1983. július 2. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 i— Ml lesz reggelire? — Mi lesz, mi lesz ... Ml volna? Vajas kenyér újhagymával. Menj, húzzál ki néhányatI — méltatlankodott az asszony. S miután a férje elindult a kert jelé, hozzátette: — Mindig csak a hasával törődik, mindig a hasával.. .1 A férfi elhaladt a deszkarakás mellett. Elhatározta, hogy ma és holnap fűrészelni fog. Nem lehet itt megmozdulni. Néhány hete készült el az új kerítés, a szétszedett régi majd jó lesz a tűzre, jCsak őszre szándékozott tűzifát venni.) Az asszony megjegyzését, amely a kertajtóban érte utol, eleresztette a füle mellett. Szép idő ígérkezett. A kert és az egész táj napfényben fürdőit. A Főtana most nem burkolózott ködbe, sem szürke felhőkbe, mint annyiszor máskor. A férfi örült ennek, alaposan ki akarta használni a szombatot és a vasárnapot. Egy darabig a kertkapuval bíbelődött („nem Ismer még ez engem’ — dünnyögtef, azután hamarosan hozta a cérnavékony űjhagymát. A többnyire zord, magaslati Időjárás miatt ez a vidék nem kedvezett a kertészkedésnek. Pedig a hétvégi ház megvételében a festői tájon és a divaton kívül a tizáras kert ts főszerepet játszott. Az asszony fitymálva forgatta meg kezében az újhagymát és hozzáfogott a reggeli elkészítéséhez. — Ma szép Időnk teszt — nézett körül a férfi megelégedetten. — Csak el ne ktabáldl — mordult rá az asszony. — Reggelizhetünk, szólj a gyereknek! Hol a fenében mászkál már megint? A férfi kiáltott egy gyengét, azután, hogy válasz nem érkezett, kilépett az üres Istálló felé. Azaz mégsem volt egészen üres: néhány galamb tanyászott %enne. j Az előbbi tulajdonostól örökölték őket, a szellőző nyíláson röpködtek ki és befelé.) A gyermek — a kisfiú — az Istállóban tartózkodott. EIbűvölten bámulta a szürke és fehér galambokat, figyelte viselkedésüket, hallgatta turbékolásukat. — Nézd, apu, látod? — Mit? •— Ott, azt... — mutatott a fiúcska az egyik galamb felé. — Ml van vele? — Egészen olyan, mint a békegalamb. — Mint micsoda? Mint « békegalamb. Tudod... az... az, amelyik minden rajzon egyforma... amelyikkel május elején felvonulunkI — Uhüm, olyan ... Gyere márt Kezet kell mosnod! De a fiúcska lecövekelt. Ogy kellett elráncigálni onnan. — Anyud, anyuci, nálunk van a békegalambl — újságolta csillogó szemmel az anyjának. — Tessék!? — Itt lakik nálunk a békegalambl Az istállóban. Nem hiszed? Majd reggeli után megmutatom. — HülyeségI — mondta az anyja, akt bosszankodva arra gondolt, hogy hamarosan ebédet kell főznie. — Egyik galamb olyan mint a másik. Nem tgaz, egyáltalán nem Igaz, gondolta a fiúcska, miközben fogócskát a vajas kenyeret őrölték. Még alig felejtették el a reggelit, még alig nyikorgóit a fűrész, amikor a férfi a konyha jelé irányította a kérdést: — Mit főzöl ebédre? — Paprikás krumplit. — Aj-jajl — akadt el a fűrész egy görcsben. <— Nem szeretem a paprikás krumplit — durcáskodott a fiúcska. — Szereted, nem szereted, mindegy. Paprikás krumpli lesz, és készI — Paprikás krumpli? Hús nem lesz? 11 ш. шчт — Hús, húst A hús áráit a benzinkútnál hagytuk. Csak hétfőn lesz fizetési — Vagy úgy .. .1 — sóhajtott lemondóan a férfi. Sóhajtása után mintha végleg eltompult volna a fűrész. — Azért sem eszem paprikás krumplit! — ellenkezett a kisfiú, majd apró galacsinokat kezdett gyúrni a kenyérmaradékból, hogy megetethesse a galambokat. — Ne szemetelj, mert elverlek! — szólt rá az anyja, miközben sebesen hámozta a krumplit. — A galamboknak készítem! — Akkor sémi A fene vinné el azokat a galambokat! — Hogy mondhatsz ilyet? Köztük van a békegalambl Az asszonyból kitört a nevetés. Végre megjött a jókedve. Persze nemcsak a kisfiú megjegyzésétől... hanem a hirtelen támadt ötlettől is. Megállt tőle a kezében a kés. Kitűnőnek találta. Egy fazekat teleöntött vízzel, a tűzhelyhez lépett vele és a közepére tolta. — Eredj játszani! — szólt rá a kisfiúra. Köténye zsebébe süllyesztette a kést, s régi, viseltes szvettere után nyúlt. — Menj márt Mit kuksolsz ttt benn? Azért vettük a házat, hogy kint légy, futkározz a jó levegőn. A kisfiú egy darabig az udvaron táblábolt, fűrészelő apját nézte, azután a rét felé vette az irányt. Az asszony — az anyja — ugyanakkor a istálló felé. Köténye zsebében a késsel. Az asszony — az anyja — ugyanakkor az istálló felé. Köténye zsebében a késsel. — Valóban szép időnk van! — szólt oda elhaladtában a férjének, aki helyeslőén dünnyögött, s megtörülte verejtékező homlokát. Az asszony mindössze néhány percig tartózkodhatott az istállóban. Mire kijött három levágott galambbal, egyszeriben minden megváltozott. Szél támadt. Hűvös, borzongató. A Polanát viharfellegek fogták körül. A jaházikó fölött tornyosodó kireg cseresznyefára hatalmas varjú telepedett, és ocsmány károgásba fogott. A nap elbúióban volt a fenyegetően gyülekező felhők mögé... A kisfiú futva érkezett haza a rét felől... A férfi megtámasztotta a fűrészt, sietve nyalábjába rakta a felfűrészelt deszkadarabokat, s kapkodta a lábát a fáskamra felé. — Jó száraz fa. Kár volna, ha megázna — jegyezte meg, miközben slettében majdnem beleütközött a feleségébe. Meglátta az asszony kezében lógó, véres galambokat. — Ügy látszik, mégis lesz húst — tette hozzá felderülve. — Kettőt a fészekből szedtem ki, jó kővérkék, őket még az anyjuk etette. A harmadikra rádobtam a szvetteremet. A többit majd máskor — mondta, és hozzáfogott kiszedegetni a hajából az istálló pókhálóját. Ekkor ért oda a ktsftú. Meglátta a galambokat és azon nyomban szűköt6 sírásba kezdett. — Miért kellett...? Miért éppen azt...? — hüppögte. — Ne vonítsf Az ember kiteheti a lelkét, még sem tud a kedvetekben járni. Hús kellett, hát itt van! — és leforrázta a galambokat. Vizes, ázott tollúkkal rögvest egyharmadukra zsugorodtak. — Ezektől ugyan nem sok fát jogok összefürészelnil — gúnyolódott a férfi. — Megspórolhatod az erődet. Nem lesz rá szükség! *— vágta rá az asszony, mert odakint már hullottak az első kövér esőcseppek. Mire kész leH az ebéd, a faházat csaknem éjszakai sötétség vette körül, és telfes erejéből tombolt a vihar. A konyhaasztalon három leveses tányérban három galamb gőzölgőit. — EgyünkI jó étvágyait — mondta a férfi két villámlás és mennydörgés között, majd kis szünet után hozzátette: — Vége a szép időnek. — Annak bizony végei — mondta az asszony, és evésre nógatta a kisfiút. A kisfiú ezúttal nem szólt semmit. Leszegett fejjel, szomorúan evett. Amikor asztalt bontottak, a kisfiú újból elpityeredeti. — Ml bajod? — kérdezgették felváltva. — Miért sírsz már megint? — faggatták. — Eélek — mondta az emberpalánta, akt úgy érezte, hogy valami jóvátehetetlen dolog történt. — Megettük a békegalambot. Most ki fog törni a háború. Zavartan összenéztek. — Badarság! Az apa felállt, s hogy véget vessen a síri hangulatnak, bekapcsolta a szekrény tetején levő táskarádiót. Ogy érezte, most valami vidám, pattogó zenére van szükség, amely elűzheti a családra rátelepedett érthetetlen, furcsa szorongást. Az éjjel-nappal sugárzó, népszerű rádióállomás megszokott hullámhosszán azonban csend uralta az étert. Az Ijesztő némaságot csak a légköri elektromosság kisülései okozta pattogások zavarták. ARDAMICA FERENC .•.•.«.«.«.•.•.«.».«..•.«».«.»«•.•«e.»««. Meghívó a ..Kelet tengeréhez" ■. * '' ' Щ • iÉW r$MP Щ . О .. , / / - АуЛ Я'' J' 4 M'''. ŕ; 1 \ ' ' у шЁ'í'*?- ' %< ‘ 'í Щ г Щ Щ á 'X. ^ 's t' . \\ -A Zemplínska šírava olyan fogalom, amely talán csak a címbeli megfogalmazásban kevésbé ismert, ám annál inkább a maga valóságában, elsősorban a napfény, a víz és a horgászat szerelmesei számára. A Zemplén gyöngyének Is nevezett mesterséges tő 3500 hektár területű. A Vihorlat hegység lábánál terül el, ami nagyban kibővíti a tóhoz látó gatók turisztikai lehetőségeit A vidéken általában kora ta vasztől késő őszig kitűnő Idő járás uralkodik. Főleg az Idei forré tavasz már május elején kicsalogatta az első fürdőzőket, Azóta valóságos tömegek kere sík fel szinte naponta a tó fel üdülést nyújtó habjait. A fürdés mellett azonban más is vonzza az Idelátogatókat. A tóba ugyanis bőséges halállományt telepítettek, amelyben a ponty és a csuka az uralkodó fajta. A tapasztalt, régi halászok állítása szerint éppen a nyári időszakban lehet számítani a legnagyobb zsákmányra, bár az Is igaz, hogy a halászszerencse olykor forgandó... A Zemplínska šlravát ma már túlzás nélkül turistaparadicsomnak is nevezhetjük. E- gyes központjai, mint pédául Hôrka, Kamenec, Medvehegy (Medvedia hora) vagy Klokočov színvonalas ellátást biztosítanak, és évről évre minden téren bővítik őket. A turistaszállók és az egyéb berendezések 1730 vendég elszállásolását teszik lehetővé. Kitűnőek a sátorozási lehetőségek Is, a már említett központokon kívül elsősorban Fehérhegy (Biela hora) környékén, összegezve: a tó körüli kempingekben és a sátorozásra kijelölt körzetekben! 45 ezer 500 „sátoros" turista számára van helyi A tizenhatodik Idényébe lépett üdülőkörzetben tavalyhoz képest több örvendetes változás Is történt. Csaknem a kétszeresére — 1200-ra — nőtt példán! a strandokon elhelyezett 6n. napozópadok száma, a kölcsönzőkben pedig 85 csónak, 90 „vlzibicikli" áll majd a vendégek rendelkezésére, s előreláthatólag a gumimatracellátásban sem lesz fennakadás. Az öltözők a tó valamenynyl üdülőközpontjában megfelelő kapacitásúak és eleget tesznek valamennyi higiéniai követelménynek. Az Illetékesek nem feledkeztek meg a tő környékének szépítéséről sem. Ebben az évben például nem kevesebb mint ötezer díszcserjét és ötszáz jegenyefát ültettek ki, és kibővítették a fehérhegyi parkerdőt. Örvendetes újdonságnak számit a Vihorlat! tengerszemhez kiépített tanulmányi ösvény; egészen bizonyos, hogy a kornyék természeti adottságai TSs geológiai fejlődése iránt közelebbről érdeklődő turisták nagy számban veszik majd igénybe. Itt kell megemlíteni, hogy A szerző felvétele a közeli viftanl tó sem számit mostohagyereknek: partját strandolásra alkalmassá tették, öltözőket építettek és kiterjesztették a szolgáltatásokat. A két tó körüli étkezési üzemegységekben például több mint háromezren étkezhetnek egyszerre, a parkolóhelyek kapacitása pedig 1600 személygépkocsi, s emellett természetesen mind a vendéglátótpari egységek száma, mind pedig a parkolóhelyek befogadóképessége folyamatosan gyarapodik. Ahol eddig még gyér a közellátási hálózat, mozgó áruházakkal kívánják javítani az el látást; tipikus példája lesz ennek az idén Parkov, de szükség esetén más központokban is bevezetik, tehermentesítésként. Ami magát a strandolás lehetőségeit illeti, az üdülőszolgál' tatások Michalovcei Járási Igaz gatósága ezen a téren is felké szült a nyári „turistainvázióra“. Több mint 340 ezer négyzetméternyi, strandolásra különösen alkalmas homokos partszakaszt vehetnek birtokukba, és mintegy 20 hektárt tesz ki az a füves terület, amelyen aktív sporttevékenység űzhető, röplabda,tollaslabda, tenisz és más Játékok formájában. A Zemplínska štraván három hajó közlekedik rendszeresen, természetesen mint turisztikai célokat szolgáló sétahajó: a Vihorlat, a Laborec és a Zarja. Együttes kapacitásuk 280 férőhely, amiről el kell mondani, hogy az érdeklődésre való tekintettel meglehetősen kevés. Viszont már csak az illetékesek engedélyén múlik az éjszakai járatok Indításának lehetősége, ami kétségkívül új színfolttal gazdagítaná ff keletszlovákiai tenger menti nyaralást A fürdőzők biztonságáról az idén 20 szakképzett úszómester gondoskodik, akiket négy gyorsjáratú motorcsónak segít majd a munkájukban. A nyaralók kulturális Igényeiket az idén is számos rendezvény keretében elégíthetik ki. Olyan együttesek fellépése szerepel a kulturális naptárban, mint a Strážčan, a Zemplín. a Porubian és még egynéhány. A zene szintén minden műfajával képviselteti magát: a hdrkai hajóállomás terasza nem kevesebb mint 12 hangversenynek lesz a színhelye. Végezetül hadd mondjuk el, hogy a tó szélesebb környéke szintén több látványosságot kínál. Ilyen például a festői tó fölötti vinnéi vár, a michalovcei Zempléni Múzeum, a jaseňoví és a brekovi vár, hogy csak néhányat említsünk. Tavaly összesen mintegy egymillió turista kereste fel a Zemplínska ííravát és környékét. Kívánjuk, hogy az idén még többen jöjjenek, és érezzék magukat legalább olyan jól, mint tavaly. , Marta Hrubovčáková A rozsnyói I Rožňava) Kiskütlmön együttes A Lőrincz Józrefné kecsői (KeSovo) ha gyományűrzii szólóénekes Fotó: —vess—
