Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-23 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1983. Július 23.

4

* Egy szem gabona se vesszen kárba! * Egy szem gabona se vesszen kárba! * Egy szem gabona se vesszen kárba! *

ár hanyatlóban az izzó парко* rong — s mintha csak restellné magát a pataknyl verejték miatt, amelyet a szorgoskodó aratók homlokára csalt, sietve ereszkedik alá, hogy mielőbb a Zobor robusztus háta mögé rejtőzzön —, amikor a Családi dűld jelé vezető határt út porát taposva, a végeláthatatlan búzamező jelé tartok. Könnyű nyári cipőmön keresztül ts perzselt talpam a föld, s szinte részegít a tücskök ciripelésébe vegyülő friss gabonaillat. 'Az árokparton megpillantok egy ismerős vadrózsabokrot, a közelében pedig az eperfámat. Hirtelen felsejlik bennem egy régi-régi kép: egy

7—8 évesen is pöttömnyi leányka ebédhordó kis kosarat cipelve, jobbra-balra bámészkodva szántja apró Iá búval ugyanennek az útnak ugyanilyen égető porát. Az eperfához közeledve szaporábbra fogja lépteit, s a

•— A gabona szempontjából valóban kifogástalan évet könyvelhetünk el. Szépek a hozamok, az már bizonyos, hogy Idei gabonatermesztést tervünket magasan túlszárnyaljuk. Elégedett vagyok, hiszen naponta zavarmentes munkáról számolnak be, amint azt, íme, magam is tapasztalom. Ez pedig azt jelenti, hogy rend és fegyelem uralkodik az arató csoportokban, ami Ilyen fajsúlyú munkánál, mint az aratás, elengedhetetlen — mondja most már szigorúbb arckifejezéssel, majd hozzáfűzi: — Meg aztán az időjárás ts nekünk dolgozik.

— Nyugtával dicsérjük a napot —> jegyzi meg kissé aggódó szemmel II]. Gyepes Szilveszter, növénytermesztést ágazatvezető. Érthető, hisz ő egész nyáron még közvetlenebb módon, mondhatni a saját bőrén tapasztalja az elemek hatalmát. — Most a betahaladuhk, szerencsére alig van dőlt gabona. Sietnünk kell, mert hamarosan nálunk is kasza alá érik a gabona, de ha minden jól megy még ezt megelőzően az itteni kombájnostársakkal együtt három napot töltünk a kováéovái fürdőben. Ezt ts kár lenne elszalasztani. Állítólag ott lesz a teljesítmények kiértékelése.

— No és az ellátás? Mi a véleminyük a zoboralji konyháról?

—- Kifogástalan az ellátás, úgy is mondhatnám vendégmarasztaló — válaszol tömören Kuzma Stanislav. Majd ugyancsak a „kispadról“ Niňaj Jaroslav „emelkedik szólásra":

— Ha elgondolom, hogy tavaly Ilyenkor Gömörben bukdácsoltunk gépeinkkel a hepe-hupás terepen, akkor mindent összevetve, itt arany az élet. Ezelőtt ugyanis oda jártunk kisegíteni.

Még talán folytatná észrevételeit, de hirtelen közénk lép Kiss Flórián, a Liptovsky MikuláS-í szövetkezet elnöke, aki néhány napot tölt a baráti gazdaságban tapasztalatcsere céljából. Nem titkolt büszkeséggel veregeti meg emberet vállát, mondván:

— Büszke vagyok rátok, fiúkl Csak így továbbI — aztán pajkosan kacsintva kérdi: —i farka, mit üzensz az asszonynak?

Nem tudni a druszák közül melyiknek szól a bizalmas kérdés. A válasz sem lehet kevésbé bizalmas, mert az egyik szőke fiú halkra fogja a szót.

JÓKEDV ÉS MUNKA NEM ELLENSÉGEK

Most a váltás után éppen frissítő hazat kombájnosokhoz lépek, akik szemmel láthatóan fáradtan heverednek le az út menti, porlepte fűbe, mégis élcelődnek, tréfálkoznak, igaz, a nap már a hegy mögül festi bíborszínre a horizontot.

— Ügy tudom, maguk nem a szövetkezet tagjai.

— Nem bizonyI — felelt Nagy László. — Csak a szabadságunkat töltjük itt. Tudja, nőnek a gyerekek, kell a pénz. Meg aztán, ha hiszi, ha nem, ragaszkodom ehhez a „jószághoz", mint gyerek a játékához •— s rajongó szemmel int gépe felé.

— Már évek óta egyetlen aratást sem hagyok ki.

— Megéri? — fordítom a kérdést Pasztyier Béla felé, aktről megtud tam, hogy szintén csak szabadsága alatt vállalta a kombájnolást.

— Igen, egyrészt szép mellékest jelent, meg aztán a természetbeni járadék sem utolsó szempont. Van egy kis háztájim, kell a gabona. De azért, aki nem érez a géppel, annak nem ajánlom ezt a munkát.

Különösen meghatott, amikor a műhelykocsi felé mutatott, elterelve magáról a figyelmet, és dicsérő szóval ajánlotta figyelmembe bajtársát:

— Id. Gyepes Szilveszter mindanynyiunk jobb keze. Ha véletlenül géphibásodás adódik, azon nyomban ott terem, és boszorkányos gyorsasággal képes ktjavítant a hibát. Szerencsére, sok munkát igénylő zavarok nem fordulnak elő. _

A közelünkben František Grom mérnök, gépüzemelésí főágazatvezető igenlően bólint, és kiegészítésképpen

hozzáfűzi:

— Bizony érzékenyen kell bánni a gépekkel annál is inkább, mivel a pótalkatrészhiány nálunk sem kisebb, mint bárhol az országban.

Az óra mutatója közben jócskán túlhaladta a kilencest. Lassanként kikötnek a meghódított gabonatenger hajói, a legénység nyugovóra tér, hogy új erőt gyűjtsön a holnapi rajthoz. Gyepen Aranka

— Idejövet betértem a gabonaraktárukba, ahol a 16 éves Morvái István idénymunkát vállaló diák munkavédelemből Jelesre vizsgázott.

— Ez nálunk nem újdonság, természetes dolog. Mielőtt a társadalmi munkások dolgozni kezdenének, először oktatásban részesülnek. Megismertetjük velük mindazt, ami a munkabaleset megelőzéséhez vagy más egyébhez elengedhetetlenül szükséges. Hibát követnénk el, ha nem ezt tennénk...

— Az egészségügy Járőrszolgálatot is említette.

— Ezzel kapcsolatban Zsilák Évához forduljon, aki ezt a szolgálatot ellátja.

A keresettet a tűzmegelőzés végett Itt lebzselő eke és vlzeslajt tőszomszédságában lelem.

— Még az aratás előtt felkértek — magyarázza Éva —, hogy vállaljam el az egészségügyi szolgálatot. Jártas vagyok a szakmában: Trnaván tanulok az egészségügyi középiskolán, szeptemberben kezdem a negyedik évfolyamot, így hét elvállaltam. Az elősegélynyújtáshoz nélkülözhetetlen ismeretekkel rendelkezem.

Štefan Zaťkótél, a gépüzemelési ágazatvezetőtől kérdezem, szükség-e volt már az egészségügyi nővér gyakorlati segítségnyújtására?

Elégedettek a vendégkombájnosok

Egészségügyi szolgálatot tárté Zsilák Éva — a tarlón

— Szerencsére még nemi De volt már olyan esetünk, hogy egy gabonakombájn rátolatott egy traktorra. Sem anyagi kér, sem személyi sérü(A szerző felvétele)

lés nem történt. Am komolyabb baleset is adódhatott volna ... Nagyon örülök annak, hogy a vezetőség egészségvédelmi szolgáltatás nyújtásáról is gondoskodott.

Az emberről való gondoskodás más formájával is találkoztam. Dél volt. Megérkezett az ételt és frissítőt szállító autó. Kovács Mária, a szövetkezet szakácsnője nagyon ügyesen osztotta szét az ebédet s a frissítőt a munkában megéhezett, megszomjazott aratóknak. Aznap 210 ebédet főztek, melynek a negyedrészét a táblaszélen szolgálták fel.

— lzlik-e az ebéd? — kérdeztem Morvái Sándort, a gabonát szállító traktorost.

— Nagyon finom, s Jól is esik, mert dologvégzés közben még a nagy hőség ellenére is megéhezik az ember.

Urgé Gábor, növénytermesztési ágazatvezető a szemveszteséget ellenőrző lányokat is ebédre szólítja ..

Rövid pihenő után ismét beindul az aratási gépezet. Az emberek elfoglalják helyüket, s azon Igyekeznek, hogy mihamarabb fedél alá kerüljön a kenyérnekvaló...

Az emberekről való gondoskodás szép példáját láttuk a zsigárdi szövetkezet gabonamezején. Bár másutt is találkoznánk hasonlóval... I

(kailta)

Alkony a búzamezőn

fa árnyékába érve, ügyetlenkedve próbálja sík felületre állítani a kosarat meg a leveseskannát. Majd nekifog, hogy csokorba rendezgesse az út közben gyűjtött vadvirágot, amelyet eddig a kískanna meg a kosár füléhez markolva szorongatott. Bizony ]Ól belefeledkezhetett a virágkötésbe, vagy tálán el is szunnyadt, mert mire észbekapott, a többi ebédhordó gyerek már javában visszafelé tartott.

Nem, mégsem teljes a kép. Pipacs, vadrózsa még csak akad, de hová lett a búzavirág, a konkoly meg a harangvirág (ja, a gyomirtó szerek nem válogatnak), és ott, távol nincs harántcsíkolt dűlő, és nem apám kaszája nyomán sorakoznak rendbe a búzakalászok keskeny parcellán, anyám kendője sem fehérllk a tűző napfényben, amint sarlójával görnyedve szedi a markot, és nem integet felém, amikor kiérek a parttetőre. Ehelyett egészen más látvány fogad. Hirtelen felocsúdom.

'Amott kék-szürke gépkolosszusok sűrű porba burkolózva nyelik a dús kalászokat, mögöttük rendben hever a szalma, de nem sokáig. A szalmabálázó sem várat magára, hiszen a tábla szélén már megindulták a tarlóhántó ekéket vontató traktorok, hogy vastestükkel véglgpásztázzák a letakarított tarlót. A kombájnok közelében vízzel telt tartálykocsi, autóbusz, műhelykocsi, az út szélén személyautók, a tarlón emberek, sokan.

KÖZJÁTÉK A TARLÖN

A pogrányl (Pohranice) Győzelmes Február szövetkezet székházában hiába kerestem a szövetkezeti vezetés aratásban érdekelt tagjait, s ugyancsak meglepődtem, amikor alkonyattájt az aratási stábot szinte teljes összetételben a gabonatáblán találtam. Miközben az öt kombájn egymást szabályszerűen követne nyelte a búzatengert, ők a kombájnosok váltótársaival együtt harsányan szórakoztak.

— A kedélyes hangulatból, no meg az aratásra termett időjárásból ítélve, bizonyára gyors ütemben és jó eredménnyel folyik az „élet“ betakarítása — kapcsolódom be a társalgásba, Ján Miklášhoz, a szövetkezet elnökéhez fordulva, aki éppen egy csokorravaló érett búzakalászt tart a kezében, s gyönyörködve mutatja a többieknek: „Lám csak, milyen telt a kalász, milyen acélosak a búzaszemek". Aztán helyeslőén bólint:

karításnak éppen a felénél tartunk, (akkor július 8-dika volt), de ha ,kegyes lesz hozzánk az ég", akkor talán tíz napba sem telik, és biztos helyen tudhatjuk a termést.

Dušan Královiő agármérnök, növénytermesztést főágazatvezető homlokán Is apró gondfelhők fodrozódnak, hiszen végső soron ki a felelős az aratás kimeneteléért, ha nem 6. Tekintete hol az egyik, hol a másik kombájn munkáját követi, de gondolatban már a holnap reggel szervezést gubancát bogozgatja.

—- Valamennyi kombájn a sajátjuk? — kérdem tőle.

— Itt az öt közül csupán kettő a miénk, három E—512-es pedig Liptovský Mikulásból érkezett, kooperációs partnerünk, a CSSZB Efsz küldte segítségünkre. Két további csoportunkban pedig a BuCovlcei Gép- és Traktorállomás öt E—516-os gépe segít. A negyven hektár őszi árpa, a százötven hektár*repce és a mintegy ötven hektárnyi bükköny betakarítását még győztük a magunk erejéből, de az ezerszázötven hektár búza, meg a 431 hektár tavaszi árpa begyűjtése a mi hat üzemképes E—512- esünkkel mér nagyon elhúzódna — tájékoztat a szakember jártasságával — miközben elindulunk a közeledő óriásgép felé. Kráľovič mérnök azonban kisvártatva arrébb terel, mert az épp leálló kombájn sűrű fekete porgomolyagot pöfékel ki. Egy pillanat múlva a vezérlőfülkéből lelépő kombájnos úgy bukkan elő a sűrű porfelhőből, hogy bűvészmutatványnak vagy szemfényvesztésnek véli az ember.

IDEGEN TÄJ0N — OTTHONOSAN

Vladimír Král kombájnos lágy liptói tájszólással köszön ránk. Váltótársa azon nyomban indul a megüresedett gép felé. Tartóztam próbálom Ján Trnovskýt, de csak menet közben mosolyog vissza:

—i Elnézést, de egy pillanatra sem állhat a gép, drága beszélgetés volna az. Vlado majd nyilatkozik helyettem is — mondja, s hangját elnyeli a felbőgő motor berregése.

A sovány szőke fiatalember napbarnította poros arcából villogó szempár mosolyog rám. ö valóban közlékenyebb, alkarjával letörli a homlokán guruló verejtékcseppeket, s máris kezdi mondanivalóját:

— Tudatában vagyunk annak, hogy nem üdülni jöttünk ide, hanem dolgozni. Alaposan fel ts készültünk rá. Ki is használunk minden percet, Jól

Kifizetődő gondoskodás

— Az ellenőrző bizottság elnöke a gabonatáblán? Mi oknál fogva? — kérdeztem Czuczor Józseftől, a zsigárdi (Žiharec) szövetkezet vezetőségi tagjától.

— Ellenőrizni a gyakorlatban kell, nem pedig papíron.

No meg, tisztségemnél fogva én adom át a traktorosnak, tehergépkocsi-vezetőnek a szállítólevelet. Ez is egy módja annak, hogy a szállítójármű el ne „tévedjen“, s nehogy ott szórja le a gabonaszállítmányt,

ahol nem kívánatos. Persze, ezen kívül más kötelességeim Is vannak. Izük az ebéd - Például...?

— Figyelmeztetem a Járművezetőt, dául több előadást Is tartottam a ha szállítás közben magszóródást ész- különféle rendszabályokról, óvíntéz lelek, hogy Jobban vigyázzon... De kedésekről, előírásokról, azok Jogi és munka-, tűz- és egészségvédelmi gyakorlati oldaláról. Ezek megtartó szolgálatot is tartunk. Jómagam pél- sát itt a gyakorlatban ellenőrzőm.

Csaknem hétszáz hektárnyi területen termeszt az idén gabonát az öt község határát átfogó kőkeszi (Kamenné Kosihy) „Felszabadulás 25. Évfordulója“ Efsz.

Az aratást Július első hetében kezdték. Csakhogy a nagy nekilendülést a hétvégi záporok, zivatarok beszüntették. Az esőket követően a talaj megszikkadt és az időjárás is melegre fordult, s Ismét hadrendbe álltak a gabonakombájnok. Ottjártamkor éppen Terbegec (Trebušovce) határában végeztek és a szelényl (Selany) 45 hektáros búzatábla aratásába-cséplésébe fogtak.

A vezetők hozzáállásából kitűnt, hogy az országnak szüksége van minden szem gabonára. Az aratási stáb — az élen Molnár László efsz-elnökkel, Zsilka László ellenőrző bizottsági elnökkel, valamint Mavlik István munka- és tűzvédelmi technikussal — ügyel is arra, hogy a kombájnosok a lehető legkisebb szemveszteséggel róják a köröket a gabonatáblákon: Nászaly Vince, Gyurkovlc* Tibor, Rados Sándor, Zolnal László és a többiek. Céljuk: a gazdag termés minél kisebb veszteséggel történő betakarítása. Ennek érdekében végzik felelős munkájukat a veszteségellenőrök.

— Az óvatosságra azért is szükség van — hangsúlyozta Pavlenda Márton, agronómus —, mert a gabona több helyütt alaposan megdült, ami nehezíti az aratást. A tavaszi árpának több mint egyharmadát például a zivatar a földre teperte. Ezen kalászemelővel próbálunk segíteni.

— Szárítást igényel-e a gabona?

1— Tizenhét százalékos nedvességtartalommal szállítottuk a termést a leszenyei (Lesenice) gabonaátvevő üzembe ahol utőszárítás^n esik át. Gépkocsivezetőink — Zolnai László, Gérász György, Hampachel László és Laczké László — nagyon ügyelnek arra, hogy a már kicsépelt gabona szállítás közben el ne szóródjék.

— önmaguk Is velebírnak a gabonaaratással vagy vendégkombájnosok segítenek?

— Néhány éve már a szénavári (Senohrad) kombájnosok segítenek nekünk az aratásban, aztán meg mi megyünk oda, hogy viszonozzuk a segítséget. Ugyanilyen együttműködés alapján voltak a mi kombájnosaink a magyarországi Tlszaőrsön, s két tehergépkocsink is segített; a tiszaőrsiek meg július 10-e után jöttek hozzánk. Erre a segítségre Is nagy szükségünk van, hiszen a hétszáz hektárnyi aratnlvalő nagy része meredek lejtőkön van, ahol az aratás is lassúbb ütemű, mint másutt.

Anyagi ösztönzők is hozzájárulnak a minőségi munkavégzéshez. A versenyfeltételek ugyancsak a szemveszteség legkisebbre csökkentésére, üzemanyagtakarékosságra stb. serkentenek.

Elbeszélgettem a szlovák vendégkombájnosokkal ts, akik ugyancsak dicsérték a vendéglátást, a róluk való gondoskodást. Igaz, az ő munkájukra sem lehet panasz; például a Drozdý testvérek, Milan Trizma, Jozef Trizma, Ján Stehlík, Štefan KorCok, Jozef Vielen és Ján škraban már több alkalommal vettek részt az aratásban. A négy kombájnon kívül egy teherautó is érkezett, mellyel a szénavári Alexander Kanáloš szállítja a gabonát

A helybeliek és a vendégkombájnosok véleménye egyező: nagyon hasznos az ilyen szoros együttműködés és kapcsolattartás. A termelési feladatok sikeres teljesítésén túl közelebb hozza egymáshoz az egy gazában élő, de más nyelvet beszélő embereket. Szilárdulhat a barátság.

(BBjtös)

Kölcsönös segítség