Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-31 / 52. szám

1983. december 31.

SZABAD FÖLDMŰVES

5

„Életünk szebb lett, mint amilyennek az idő tájt álmodtok!“

Küzdelem és megnyugvás

' \ megalakulást kővetően egy év-JXttzedig a körtvélyesi JHrušovJ * szövetkezet elnöke, majd a társulás után meg tizenöt évig az almási JJablonov nad Turňou) Jcözös gazdaság főagronómusa volt Tamás János. aki az új esztendő első napián lesz 60 éves.

A szőlőhegy a lalu szimbóluma. Meleg ködmönbe bújva, a kerti tűzhely mellé ácsolt lócára ülünk. Az tűz melege megszelídíti a hegy jelöl ostromló, hűvös légáramlást. Innen belátjuk a falut, az egész határt. A tájba nézve, könnyebb az emlékezés ...

Frissen sült kenyérrel, szalonnával, vöröshagymával, jó borral kínál riportalanyom. Amíg eszegetünk, arra kérem, terelje össze gondolatait. A betemetett kutat akarom kiásni“ ...

Nyolc éves volt. amikor meghalt az anyja. Az árvaság, szomorúság keserve borult családi fészkükre, apia halálával. A hat testvér közül hárman lakták ezt a fészket. Ekkor tizenhárom éves volt. Másfél kvárta föld művelése szakadt a nyakukba.

— Gyerekemberként naphosszal kaszáltam, vagy botorkálva markoltam a tinókkal vontatott eke szarvát. Küszködtünk, verejtékeztünk. Egyedül a falubéli sógorom segített a tengernyi munkában.

Huszonhárom éves, amikor megnősül. A vonóerőt lovakra cseréli, s bizakodással folytatja a magángazdálkodást. Szereti a könyveket. Akkortájt olvasta Lenin műveit, melyekből megértette: a közös gazdálkodás korparancs. Aláírta hát a belépési nyilatkozatot, 1953-ban.

— Nagyon nehéz volt a kezdet. 'Az emberek a párt buzgólkodásaként fogták fel a szövetkezetesítést. Akadályozták is egyesek az új termelési formát, hogy a közösbeliek ne boldoguljanak. így történt aztán, hogy 1957 tavaszán többekkel együtt én is hátat fordítottam a közösnek. Am, meggondoltam a dolgot; még ennek az évnek a derekán visszaléptem. Csak arra nem gondoltam, hogy engem választanak elnökké. Nehéz volt a második újrakezdés, az elsőnél is nehezebb ...

T-'lesen érthető, hogy miért. Neki kellett személyes ló példát mutatni, az embereket meggyőzni, hogy a közös gazdálkodás az, ami előre visz. Természetes, hogy amikor az újonnan épített istállóba akarták a közös állatállományt összpontosítani, sokan vonakodtak ettől. A tagok nem akartak megválni állataiktól. Aztán mégis dűlőre jutottak.

Az új elnök fogékony volt minden újra, együtt osztozott a közösség örömében, gondjában-bajában.

— Tapasztalatok híján kellett dönteni, érvelni, cselekedni, a kudarcokat is vállalva. A zootechnikussal és a könyvelővel együtt beiratkoztunk a Nagykapost (Veľké Kapušany) Mezőgazdasági Szakközépiskolába, hogy levelezői tagozaton, szakmailag felvértezzük magunkat. Tanultunk szorgalmasan, s 1962-ben sikeres érettségi vizsgát tettünk. Nagyon kellett a szaktudás, hiszen a gépi művelésre tértünk át, fokozatosan. Márpedig ezek kezeléséhez több szaktudás kellett.

Anyagilag nem álltak éppen a legjobban. Bár 16 koronát ért a munkaegység, csak hét korona előleget tudtak fizetni, s jövedelem híján utólag sem tudtak többit adni. így az öregebb efsz-tagok megint a magángazdálkodás visszaállításáról kezdtek ábrándozni. Ezt a mozgolódást azonban a beáramlott fiatal nemzedék ellensúlyozta. Velük együtt, keményen és sokat dolgoztunk. A miénk volt a járásban a legkorszerűbb gazdasági udvar. Megfelelő gazdasági épületekbe helyeztük el a közös állatállományt. Olyan terménytárolót építettünk, ami még ma is korszerű. Közben, nagyon sok előítéletet kellett meggyőző, felvilágosító munkával eloszlatni. Közel egy évtizedes elnökösködés után úgy éreztem, nem bírom tovább a sok-sok hadakozást...

A vöröslő nap lassan elbújik a hegyormok mögé. János bácsi rámpillant, majd tekintetét végighordozza a deres mezőn. Krumplit tesz a parázsba, bort tölt, majd folytatja az emlékezést.

— Aztán fordult a kocka. A járási pártbizottság javaslatára a Rozsnyói (Rotflava) Állami Gazdaságba kerültem, hogy rendet teremtsek annak dernői (Őrnava) gazdasági részlegén. Hát nem volt éppen leányálom az itteni munka. A földek elgyomosodva... Négy évnek kellett eltelnie ahhoz, míg az 12 tonnás hozamátlag helyett 3,2 tonnát tudtunk hektáronként gabonából betakarítani. Eközben a körtvélyesi szövetkezetben romlott a helyzet. Azt javasolták, menjek vissza, kell a jó agronómus. Megértettem a helyzetet, visszamentem. Pár hónapig voltam agronómus, majd újra elnökké választottak. Egészen az almást, a körtvélyesi és a fablonceti (Sillcká Jablontca) szövetkezet egyesítéséig. Három év alatt sikerült megint előbbre jutnunk. Ekkor már a munkaegység teljes értékét tudtuk kifizetni. A társuláskor már félmillió korona volt az üzembiztositási alapon.

Tamás János a társult, közös mezőgazdasági nagyüzemben jöagronómusként hasznosítja szaktudását, gazdag gyakorlati tapasztalatait, tizenöt éven keresztül, egészen a nyugállományba vonulásáig. Erre a közös gazdaságnak nagy szüksége is volt, hiszen a földterület az. előbbinek a négyszeresére terebélyesedett. Oj, nagy teljesítményű mezőgazdasági gépekkel könnyebben tudták a talajt művelni, termelni, a termést betakart-tani. Roppant szorgalom és gondoskodás árán emelkedett a hozamátlag, a munkatermelékenység.

Mindig túl sokat raktak rá, mert hűségének és kitartásának acélvázai roskadásig bírták a terheket. A növénytermesztés speciáis ágazata, a szőlészet-borászat is az ö felügyelete alá tartozott, sót még a talajjavítás is... így bizony nagyon kevés ideje jutott vadádzszenvedélye kielégítésére. Tegyük hozzá: három évtizeden át volt képviselő, ami ugyancsak kötelességekkel fárt. S ő nemcsak kötelességtudó volt, hanem példásan teljesítette is a reá háruló közös és társadalmi feladatokat.

Tamás Jánosnak egyedül a család jelentette a pihentető nyugalmat. Az esték rövidke félóráiban beszélt, simogatott, meghallgatta gyermekei élmény beszmolóit, felesége örömét, gondját, aki — sajnos, elköltözött az élők sorából. így hát orvos fiának, színésznő lányának és három unokájának örvend, akiket nagyon szeret, s ők is ragaszkodnak hozzá.

A kopaszodó, őszhajú, nyílt tekintetű, ízig-vérig mezőgazdász János bácsinak rendkívül jó a humorérzéke. Szereti a szép népdalokat. Viszont bort nem ihat.

Kikaparja a hamuból a feketére sült krumplikat, egyet a kezembe dob, hogy felmelegítsen, a másikat ő zárja tenyerébe. Szedelőzködés közben még megkérdezem; mi volt a legkedvesebb és legcsodálatosabb az eltelt hat évtizedben?

— Mi volt a legszebb, legtöbb élményt nyújtó? Hát a mezsgyétlen, emberekkel, gépekkel benépesült határ, a szélringatta gabonatáblák, a gépek óramű-járása, zümmögése, meg a halomba gyűlt közös munkánk gyümölcsének a látványa. Meg az, hogy a közősbéliek boldogultak. Életünk szebb lett, mint amilyennek annak idején álmodtukl Még a több évtizedes küzdelmek, erőfeszítések és olykori botladozások ellenére is.

— Es még mi egyéb?

— A tisztelet és a megbecsülés, amit a társadalom, a közösség, a falumbeliek részéről tapasztalatok. Mert kalapot emelnek ám, s megkérdik: ,flogy vagy János?“ Kikérik a véleményemet, tanácsomat. Megnyugvást pedig az ad, hogy érdemes volt küzdeni a falu — a falvak népének anyagi-, szellemi felemelkedéséért.

— Jó bor, igaz-e? — zökkent ki révedezésemböl vendéglátóm.

Közben telfesen besötétedett. Előttünk újra lángra lobban, pattog a tűz, fölöttünk az időtlen mindenség ragyog.

KORCSMAROS LÄSZLÖ

Beszélgetés Sápos Róbert agrármérnökkel, a Nagykaposi (Veiké Kapušany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanárával.

— Miért ezt a hivatást választotta?

— Szüleim is paraszti származásúak, mezőgazdászok. Már kisiskolás koromban többször megfordultam a szövetkezetben, később meg dolgoztam is ott. Pályát a gimnázium befejeztével választottam: a felvételi kérelmemet a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolára és a Pedagógia Fakultásra is beadtam.

— Mindkettő sikerült?

— Igen. Jeles eredménnyel szereztem meg az agrármérnöki diplomát. Már a főiskolán megkedveltem a kémiát és a biokémiát. így azután a Nagykaposi Agrokémiai Vállalatnál helyezkedem el. Ogy gondoltam, hogy itt módom lesz foglalkozni a tudományág elméleti és gyakorlati kérdéseivel, esetleg a tudományos kutatómunkával. Csakhogy ezt a disztribútori beosztásom nem tette lehetővé. Mivel már a második évfolyamban sikeresen felvételiztem a pedagógiai szakosító képzésre s négy szemesztert a szakból elvégeztem, így jutottam arra a gondolatra, hogy a tanári pályát választom. A nagykaposi mezőgazdasági középiskolára kerültem.

— Milyen tantárgyakat tanít?

— A növénytermelést, a növényvédelmet és alapozó tantárgyként a biológiát.

— Ebbéli beosztásában jobban van lehetősége hasznosítani a főiskolán szerzett szakismereteket?

— Ogy érzem, igen, de természetesen a középiskolai anyag lényegesen szőkébb. Tanulmányaim során jó alapokat szereztem a pedagógiai munkához.

— Milyen módszereket érvényesít az oktató-nevelő munkában?

— Általában a modern oktatási formákat helyezem előtérbe. Ezeket alkalmazom mindenütt, ahol ezt a tananyag lehetővé teszi.

— Könnyű-e avagy nehéz a tanári munka?

— Nehéz. A tanítás nagyon alapos felkészülést igényel, ha eredményt akarok elérni. Elsősorban önmagámmal szemben kell igényesnek lennem. A felkészülés hiányosságait nem lehet fegyelmezéssel vagy fölösleges szigorúsággal pótolni. Ugyanis ez a legbiztosabb út a tekintély elvesztéséhez.

— Kapcsolata a diákokkal?

— Eléggé közvetlen. Bekapcsolódom a szakköri tevékenységbe és nagymértékben segítem az iskolai SZISZ-szervezet munkáját. A diákok tudják: bármikor hozzám fordulhatnak szakmai vagy személyi problémáikkal.

A közvetlen szakmai felkészítés a cél. Diákjaink tanulmányaik során megismerkedhetnek az adminisztratív-gazdasági irányítómunka alapjaival és ennek megfelelő képesítést is szereznek. Felkészültebbek, véleményem szerint, mint például a gimnáziumok végzettjei.

— Fényképét láttam a város példás dolgozói galériájában. Minek köszönhető az érdem?

— Elsősorba az alapvető pedagógiai munkában elért eredményeket vették figyelembe. Igyekszem a feladataimat a lehető legjobban teljesíteni. Valószínű, hogy az iskolán kívüli nevelőmunkám is közrejátszott ebben A beszélgetést köszöni:

Bogoty János

HELYREIGAZÍTÁS

A lapunk 51. száma 5-ös oldalán közölt „Derekas helytállással“ című

cikkbe sajnálatos nyomdahiba csúszott. A hetedik hasáb második mondatának első része helyesen így hangzik: ..Tehát meglesz a 3600 literes évi fejési átlag ...“ A perbeteí (Príbeta) szövetkezet tagjainak, s valamennyi olvasónknak szíves elnézését kérjük 1 A Szerkesztőség

ISiÉT

nyereséggel...

Búcsút mond az óév. Mezőgazdasági üzemeinkben kezdetét veszi a mérlegkészítés időszaka. Persze a jó gazda év közben is gyakran kézbe veszi a ceruzát. Következésképpen az üzemek felelős beosztású dolgozéi már jó előre tudják, hozzávetőlegesen milyen eredményt könyvelhet el gazdaságuk december végén, s azt is könnyen megjósolhatják, hogy miről — a sikerekről vagy a kudarcokról — esik majd legtöbb szó a zárszámadó közgyűlésen.

Az eperjesi (lahodná) szövetkezetesek számára hi

nyal örömteli lesz a soron következő tanácskozás, mert — mint arról a közelmúltban Horváth Mihály üzemgazdásztól értesültünk — a gazda;ág termelési és irtékesítési feladatainak zömét becsülettel telje- i sítette. 1

I

A KtCSl IS LEHET Jfi

I

Meglehet, más inkább a „kicsi a bors, de erős“ mondás mellett döntött volna, ami adott esetben ' ugyancsak találónak bizonyulna. 1 Ugyanis a Haladás Eísz a duna- 1 szerdahelyi (Dunajská Streda) já- 1 rás egyik legkisebb, ökonómiai 1 szempontból mégis szilárd gazda- 1 sága. Az ezerháromszáz hektárosnál valamivel nagyobb mezőgazdasági, illetve kis híján ezerkétszáz : hektáros szántóterületű szövetkezet évi negyven millió koronás ; összteljesítmény felmutatására képes.

A helyi adottságoknak megfelelően, a növénytermesztési ágazat viszi a prímet. Az évi összteljesítményekből közel huszonegy millió koronával részesedik, míg az állattenyésztés csupán tizenhat mii- л Hóval. Furcsa, de így igaz: ebben a gazdaságban az állattenyésztés ráfizetéses. A növénytermesztési ágazat az idén nyolc millió кого- 1 nát meghaladó jövedelemmel számol. Az ágazat sikerét általában a speciális növénytermesztés határozza meg, bár az általános növénytermesztés is rangos helyet biztosító hozamokkal büszkélkedhet. Persze mást jelent a termelési feladatok teljesítése, és megint mást a jövedelmezőség. Például a napraforgó még jövedelmező, de a cukorrépa távolról sem veheti fel a versenyt a szőlővel vagy a kertészettel, hiszen a gazdaságnak legfeljebb annyi hasznot hoz, amennyivel hozzájárul a takarmányalap gazdagításához.

30 EZER LITER TEJ TERVEN FELÜL

Ha csupán az állattenyésztési ágazat munkáját elemezzük, akkor azt kell1 mondanunk, hogy a Haladás Efsz a körzet átlagosnál kisebb terhet vállaló gazdaságai közé tartozik. Allatsürüség tekintetében nem érik el a járási átlagot, de ez egyébként érthető is, hiszen az állományfejlesztés a korlátozott takarmánytermesztési lehetőségek függvénye. Márpedig ebben a gazdaságban nem szokás tovább nyújtózni, mint ameddig a takaró ér.

A fenti megállapítások ellenére Gyurcsek Tamás agrármérnöknek, a közös állattenyésztési ágazatvezetőjének nem kell szégyenkeznie. Az ágazat rendszeresen teljesíti termelési feladatait és értékesítési kötelezettségének is rendre eleget tesz. Az idén — a tervnek megfelelően — 645 tonna húst értékesítása nagyjából 1 millió 750 ezer koronával csökkenti a szövetkezet gazdálkodásának jövedelmezőségét. Ugyanakkor az ugyancsak módosuló terménykfelvásárlási árak jóvoltából körülbelül egy millió korona pluszbevételre tesz szert a gazdaság. A különbség 750 ezer korona. Ezt a gazdaságnak kell előteremtenie, ha tartani kívánja a korábbi nyereség! szintet, és legalább annyit akar áldozni a bővített újratermelésre, mint eddig.

A feladat érthető — ezentúl többet és jobbat, de elsősorban gazdaságosabban kell termelni. Az üzemgazdász egyebek között hangsúlyozta, hogy a jövőben még alaposabban meg kell fontolniuk, mire és mennyit költsenek, miből mennyit és milyen áldozatok árán termeljenek. Komoly lehetőséget lát az öntözőgazdálkodás bővítésében és tökéletesítésében, valamint az istállótrágya ésszerűbb kihasználásában.

Gyurcsek agrármérnök érthetően az állattenyésztés viszonylatában mérlegelt. Kiemelte, hogy többtermelési törekvéseiket mindenekelőtt a hasznosság növelésére alapozzák, hiszen komolyabb állományfejlesztésre egyelőre nem gondolhatnak. Komolyan mérlegelik, hogy húsz tonnával növelik az évi sertéshús-termelést. Elképzelhető, hogy a kezdeményezés a járási szerveknél megértésre talál, hiszen a szövetkezet szemesekből önellátó és a tervezett fejlesztés még beleférne a keretbe. Az elképzelés mellett szól. hogy a társadalmi érdek azt diktálja, hogy azokban a gazdaságokban fejleszszük a sertéstenyésztést, amelyek szavatolják a rendelkezésre állő erőtakarmány lehető legésszerűbb kihasználását.

Megtudtuk még, hogy a Haladás Efsz a sertéstenyésztés után a szarvasmarha-tenyésztésben is lépni kíván a korszerűsítés útján. Kétszáz férőhelyes tehénistállót építenek, hogy növelhessék az állományt és egyúttal a gondozóknak is kedvezőbb munkafeltételeket biztosítsanak. A felszabaduló gazdasági épületet később átépítik. Arról már beszéltünk, hogy a gazdaság az istállótrágya Jobb hasznosítására törekszik. Igyekezetük első jele, hogy tervbe vették a központi tárgyatelepek építését.

A korábbi jövedelmezőségi szint megtartásában, illetve emelésében komoly feladat hárul a speciális növénytermesztésre. A gyümölcsös egy részét már felújították s kimondottan sokat várnak a hagyományosnál sűrűbb — külföldön bevált — telepítési módszertől. Zöldséget (paradicsom, dinnye) legalább 18—20 hektáron fognak termelni, persze ezentúl már nem csupán azért, hogy nyáron is foglalkoztatni tudják a negyvenöt fős gyümölcsészetl munkacsoportot.

sftenek, tejből pedig körülbelül 30 ezer litert adnak piacra terven felül. Korábbi állításunk igazolására hadd mondjuk még el, hogy a szövetkezet a sertéshizlaldában hatvan dekagrammot meghaladó átlagos napi, darabonkénti felhizást tud kimutatni, kocánkén« átlagban húsz malacot választ el, és egy kilő sertéshúst 3,40 kilogramm keveréktakarmány felhasználásával termel.

XXX

Hát valahogy így készül a mérlegkészítésre és az új év cseppet sem könnyű feladatainak teljesítésére az eperjesi Haladás Efsz, melynek tagjai nemsokára büszkén vallhatják, hogy szorgalmuk ezúttal hét millió koronát meghaladó tiszta jövedelmet eredményezett.

KÄDEK GABOR

\

TÖBBET, JOBBAT, gazdaságosabban;

Amikor' a jövő feladatai iránt érdeklődtünk, vendéglátóink röviden e három szóval válaszoltak. Mi pedig azt kérdeztük — hogyan?

Erre aztán csak előkerült a tervvázlat. a ceruza meg a számítógép. és az állattenyésztési ágazatvezető meg az Užemgazdász egymást váltva magyarázták, körülbelül milyen lehetőségek vannak a továbblépésre.

Mint kiderült, a nagykereskedelmi árak kilátásba helyezett módo-