Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-24 / 51. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1483. december 24. Egy kis szakosztály SIKEREI A* utóbbi Időben egyre több dél-szlovákiai községben a kézilabdázás kerül a szurkolók érdeklődésének középpontjába. Az egész Csallóköz például figyelemmel kíséri a nyárasdi (Topolníky) lányok legfelsőbb osztálybeli szereplését. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a sikerekhez a naszvadi (Nesvady) Slávia sportszervezet kézilabda-szakosztálya is jelentős mértékben hozzájárul, hiszen Németh Pél csapatában több naszvadi Játékos is szerepel. A komáromi (Komárno) járás községében. Naszvadon Is mély gyökereket eresztett a kézilabda. Rövid időn belül eredményeikre kénytelenek voltak odafigyelni a sportág vezetői. Az 1971-ben alakult sportszervezet díáklánycsapaiának a tagjai a megalakulás óta eltelt időszakban háromszor (1975, 1979, 1980) lettek országos és szlovákiai elsők, az ifjúsági csapat 1981-ben szlovákiai bajnoki elmet és országos második helyezést, 1982-ben szlovákiai viszonylatban ezüstérmet, az országos versenyen pedig bronzérmet szerzett. A Sikerek kovácsa Vlahy Jenő, akinek sikerült meghonosítania a kézilabdázást. A helybeli alapiskolában 1960-tól tanít, és közel másfél évtizede az igazgatóhelyettesi teendőket is ellátja. Kezdetben a sportszervezet elnöke, később a járási ivézilabda-szövetség vezetője, jelenleg pedig az egyesület titkára és főedzője egy személyben. Beszélgetésünk során szó volt a kezdeti nehézségekről, a beindulást akadályozó problémákról, ő azonban mindig a munkamódszeréről, az edzésekről, a csapatról beszélt, hiába faggattam, hogy szóljon bővebben a kezdeti időszakról. Az alapok lerakása szerinte a tornaórákon és a sportköri tevékenység során történt. A gyermekekkel először Is meg kellett szerettetni a rendszeres testmozgást, és fokozatosan a játékos módszerek bevezetésével lassan elsajátíttatni az addig bizony teljesen ismeretlen csapatjátékot. Sok munka, edzés előzte meg az első igazi mérkőzéseket. Először csak lányokkal, később viszont a fiúkkal is foglalkozni kezdtek. A küzdőszellem, az akarat nem hiányzott, viszont a labdatechntka sok kívánnivalót hagyott maga után. A jó labdaérzék, amely nélkül elképzelhetetlen a mai korszerű játék, nagyon sok gyakorlást igényelt. Az 1983/84-es idény több változást hozott a versenyek lebonyolítása terén. Mindkét ifjúsági női kézilabdacsapatuk az első ligában szerepel. Az idősebb lánycsapat, amely megszakítás nélkül immár nyolc éve a legjobbak között szerepel, az őszi idényben csak egy ponttal szerzett kevesebbet, mint a listavezető, a fiatalabb lánycsapat is hasonlóan az élmezőnyben várja a folytatást, amely ebben az évadban eltér az eddigiektől. Az őszi fordulók után télen torna lebonyolítású rendszerrel folytatódik a pontgyfljtés, tavasszal pedig a megszokott módon a visszavágók következnek. Ezek után lesz csak ismert az ifjúsági bajnokság győztese. s szerezhet jogot, hogy megküzdjön az országos bajnoki címért. Az idősebb lénycsapatot Vlahy lenő, a fiatalabbat pedig Miskovics György mérnök, a helyi nemzeti bizottság dolgozója vezeti. Az idősebb diákcsapatot Dudák András, a fiatalabb diákcsapatot pedig közösen Vlahy Jenő és Tóth Erika irányítja. A diákcsapatok számára ősszel és tavasszal 3—3 össz-szlovákial tornát rendeznek, ezenkívül részt vesznek a testnevelési szövetség illetve az Iskolaügy szervezte további versenyeken. A legkisebbeket az ún. előkészítőben Vlahy Jenőné vezeti be a labdajátékok világába. Érdekes, hogy a legnagyobb sikereket kizárólag a gyengébb nem képviselői érték el. A fiúknak is van több szép eredményük, azonban nem tudták azt a többletet nyújtani, amely nélkül a legfelsőbb szinten lehetetlen az élmezőnyben megmaradni. Felnőtt női csapat alakításával is próbálkoztak, azonban az objektiv nehézségek, elsősorban a munkahelyi gondok miatt a kezdetnél tovább nem jutottak. Talán majd később... A kézilabda-szakosztály vezetői tudatosítják, hogyha ifjúsági és diákszinten továbbra is a legjobbak közé akarnak tartozni, akkor tulajdonképpen az olvasástanuléssal egyídőben már el kell kezdeniük a játékos tornaórákon a legkisebbekkel való foglalkozást. Később jönnek az első edzések, és csak jóval azután az eredmények. Nem volt könnyű eljutni az országos bajnoki címig, hiszen ez rengeteg lemondást és még több edzést igényelt. Hasonlóan nehéz feladat volt elhitetni a szülőkkel, hogy a sok gyakorlás meghozza gyümölcsét. Jelenleg Is, amikor hetente négyszer edzenek, valamint részt vesznek a hétvégi mérkőzéseken, figyelembe kell venniük, hogy a lányok nagy része az otthoni fóliasátrakban is kiveszt részét a munkából. Ezért csakis jó időbeosztással lehet sikeresen tanulni és sportolni, valamint segíteni az otthoni munkákban. A megfelelő tornaterem nagyon hiányzik a naszvadiaknak. Ezért volt szükségszerű, hogy a két alapiskola vezetői egyeztessék az órarendet, hogy mindenki ott lehessen az edzéseken. Nem ritkaság, hogy reggel hét órakor kezdődik az első műszak, hogy a nap folyamán a többieknek is lehetőség nyíljék a tornateremben való gyakorlásra. A közelmúltban a Szlovákiai Testnevelési Szövetség a naszvadi Slávia sportszervezet kézilabda-szakosztályát az ifjúsági és diákcsapatok központjává nevezte ki, így javultak a feltételek. A legnagyobb ajándék viszont az lesz, hogyha minél gyorsabban felépUl az új tornaterem, amelynek méretei megfelelnek a nemzetközi követelményeknek, és még 600 nézőnek is jut hely a lelátón. Nagyon várják, hogy elkészüljön, ezt többször hangsúlyozta a főedző, aki nagyon is tudja, hogy mit jelent egy új, korszerű tornaterem. Addig ugyanis kénytelenek hetente legalább egy alkalommal a komáromi sportcsarnokba utazni, hogy télen is megfelelő körülmények között készülhessenek a további versenyekre, A szülőket is sikerűit bevonniuk a rendezvények szervezésébe, többen közülük tagjai a vezetőségnek is. Segítenek a társadalmi munka megszervezésében, több alkalommal pedig autóbuszvezetőként ntaznak a csapattal. A közel másfél évtized során sok barátságot kötöttek a kézilabdázó lányok, a hazai versenyeken és tornákon kívül rendszeresen részt vesznek külföldi nemzetközi rendezvényeken is. Szép hagyomány, hogy rendszeresen sor kerül a komáromi járás és a komárom megyei csapatok tornájára, amelyen a dorogi, a tatabányai, a naszvadi, a gútai (Kolárovo) és a csallóközaranyos'i (Zlatná na Ostrove) csapat vesz részt. Nyáron Magyarországon, télen pedig hazánkban találkoznak. A Jelenlegi nyárasdi csapat egyik erősségé Mezöné Ledniczky Éva is a naszvadi szakosztály neveltje, továbbá a többszörös ifjúsági válogatott Debnei Edit, Dibusz Erika, Kissová Jitka, Dosebi Ildikó, valamint Dobosi Lívia is innen indult el. Nem titok, hogy az ifjúsági központ egyik legfontosabb feladata, hogy évente egy-egy jól felkészített fiatal játékost biztosítsan az első ligás nyárasdi csapatnak. Az idény befejeztével a jelek szerint az utánpótlás válogatott keret tagja Haris Márta is ökot követi majd. A naszvadiak példája nyomán a közeli községekben is néhány lelkes szakember Irányításával szintén elkezdődött a csapatépítés. A biztató jelek arra utalnak, hogy Csallóközaranyoson, Gútán és más faluban sem kell sokáig várni, hogy az üstökösként feltűnt nyárasdi és naszvadi kézilabdázóknak másutt is legyen követőjük. A karácsonyi ünnepek előtt sokszor fejtörést okoz, hogy mivel lepjük meg gyermekeinket. Naszvadon Vlahy Jenő pedagógus-edző és társai maradandó, értékes, egész életre szóló ajándékot nyújtanak a gyermekeknek és fiataloknak: a mozgás, a rendszeres testedzés, a csapatjáték, a közös siker örömét. Nemcsak a község és a járás lakói, hanem mindannyiunk nevében is köszönet érte. Reméljük, hogy a jó eredményekhez a környék újonnan szervezett csapatai is egyre nagyobb mértékben hozzájárulnak. BARDOS GYULA A troli mind mélyebbre merült. Hamarosan már csak a kél áramszedője látszott kí, s a szeptemberi hideg víz összecsapott a halálraítélt utasok feje felett. Savars Karapetjan a víz alatti úszás többszörös országos és Európa-bajnoka jelt adott öccsének, Kamónak, aki vele együtt kocogott, s futtában ledobta magáról ruháját. Kamo követte a példáját. Pár pillanat múlva mindketten a vízben voltak, az áramszedők felé úsztak. Eközben a gát felé vezető úton megállt egy autó. Vezetője és utasai a színhelyre rohantak. „Szinte megéreztem — mondta később az autós, a Karapetjan-testvérek apja — hogy közöm van a történtekhez“. Végignézte, ami a víztárolóban lejátszódott. Savars ért elsőnek oda, ahol a troli elmerült. Körülnézett, és odakiáltott öccsének: „Maradj a víz színén, ha jönnek a mentők, irányítsd őket.“ Majd mély lélegzetet vett és lemerülí. Mondják, a véletlen útjai kifürkészhetetlenek. A milliós városban talán ő volt az egyetlen, aki segíthetett a bajba jutottakon. Gyakorlott víz alatti úszó, de még neki is alig futotta az iménti mély lélegzetvételből, hogy a kilenc méteres vízben, a felkavart iszap homályában megtalálja a trolit, kitapogassa széles hátsó ablakát. Megkapaszkodott valamiben, hátrafeszült, s a víz ellenállását legyőzve, talpával benyomta az üveget. Bent a sötétben a rettenettől bénult árnyak. Gondolkodás nélkül megragadta a legközelebbit, s a betört ablakon át telúszott vele. Csak fent látta meg, hogy egy asszonyt mentett ki. Occsére bízta, s csak annyit kiáltott oda neki: „Eszméletlenek. Megpróbálom kihozni őket.“ Savars összeszedte magát, s újból alámerült, jól begyakorolt „delfinmozgással“ gyorsította a merülést — az edzéseken ezt már tökélyre fejlesztette. De rosszul tájolta be magát: jóval balra volt a betört ablak. Amikor megtalálta, a kocsiszekrénybe kapaszkodva bebújt. Újból magához ölelt egy magatehetetlen embert. Fent már csónakok keringtek Kamo körül, többen is próbálkoztak, hogy a mélybe bukjanak Savars után. (Nemigen sikerült nekik, vissza kellett fordulniok, még mielőtt elég mélyre jutottak volna.) Az első megmentett már a parton volt, mesterséges légzéssel élesztgették. A másodikat Kamo a csónakba fektette. Harmadszorra tévedhetetlenül célba talált Savars. „Véres vagy!“ — hallotta, amikor felért a harmadikkal. Megvágta magát az ablaküveggel. De tudatában volt a víz alatti tragédiának és érezte, minden elfecsérelt pillanat emberéletbe kerül. Minél gyorsabban cselekedni kell — határozta el, és újra lebukott a mélységbe. Megint a troli, a rémes árnyak. Csak lábával hajtotta magát, amikor a kővetkező emberrel feljött. A parton már nekikészültek, hogy kiemeljék a trolit. Többen is a vízben voltak, segítettek a csónakból a partra emelni a megmentetteket. Az URH-n hívott mentők szirénázva érkeztek a gátra. Két hatalmas autódarut vontattak oda, ahol majd a kiemelést elvégezhetik. Savars eközben többször ts alámerült. Igyekezett úgy magához szorítani az embereket, hogy minél kisebb legyen a víz ellenállása. Egyre fáradtabbnak érezte magát, a hetedik, nyolcadik, kilencedik embert mégis feleannyi idő alatt hozta fel, mint az elsőket. Mintha egyetlen célra beprogramozott robot, mentőautomata lenne, úgy dolgozott. Nem körülnézni. nem leállni, nem tétovázni, csak — menteni. Amikor már a tizedik emberrel jött fel, úgy érezte, mintha szímpompás tűzijátékot látna. Hirtelen átvillant benne, hogy áthűlt a hideg vízben: húsz kilométert futott, felhevült a szervezete. S most hirtelen és ilyen hosszú ideig a hideg víz. Fogát öszszeszorította, még erősebben magához ölelte emberét, és teljes erővel dolgozott a lábával. Szeme előtt tüzes gömb futott át, a gömb fényes pontokká bomlott s belehasított a tarkójába. „Átvészeltem?“ Ismét tudott lélegzetet venni. A partról úgy rendelkeztek, hogy a kötelet kösse az áramszedőhöz. — Kiszakítja — mondta köhögésbe fúlva Savars. — Csak csináld, amit mondunk. Savars megfogta a drótkötél végét és lemerült vele. Nem volt könnyű, töbször is alá kellett buknia, mire az áramszedők tövét átköthette vele. Három-négy perc kárbeveszett. De a végén sikerült. Előbukkant a vízből. A drótkötél megfeszült, megremegett, s a következő pillanatban kiszakadt a két áramszedő. Savars nem látott a méregtől, ahogy a troli fölé úszott. Követte az öccse, <J6ússzcw s Отатв Míg a daruk csikorogva a vízbe eresztették széles, hosszú kampójukat, Savars tovább folytatta a mentést. Mindent megtett, ami ilyen körülmények között lehetséges. Jól agyába véste edzője szavalt: mindig mindent jobban is csinálhatsz. De hogyan végezhetné jobban, amit most csinál? Tiz-tizenkét perc alatt tíz ember életét mentette meg. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom. Újabb alámerülés. Tizenöt... Tizenhat... Most kettő egyszerrel Ez már tizennyolc ... Húsz perce történt a baleset. Savars megint lemerült. S amikor feljött, véres volt körülötte a víz. De már húsz ember életét megmentette. Már szinte nem is tudta, mit tesz: beúszott az ablakon, megfogott valami .feketét, magához szorította, felszínre úszott vele, s csak ott derült ki, hogy egy troliülést hozott. Elsötétült körülötte a világ, olyan düh öntötte el: ez a 40—50 másodperc valakinek az életébe kerülhet. Az öreg Karapetjan a betonkorlát mellett állt, s a vizet kémlelte. Csak görcsösen ökölbe szorított kezén, szorosra zárt ktfehéredő ajkán látszott, mennyire feldúlt, milyen Izgatott. Valahányszor fia lemerült, ő a másodperceket számolta. Felmérte fia tettének nagyságát. Győzelem volt minden alámerülése, s a győzelemben benne volt edzője, apja, anyja s fivérei diadala. Három nagyszerű sportolót nevelt fel a család: Savarsot, Kamot és Anatolijt. Az öreg Karapetjan életében volt egy pillanat, amely most is erőt adott neki, részese volt a Karapetjanok Igazi megdicsőülésének: egy nagy versenyen mindhárom fia dijat nyert. Amikor ott álltak egymás mellett a dobogón, apjuk olyan boldog volt, amihez foghatót az ember csak egyszer érezhet az életben. Bőgtek az autódaruk motorjai, Savars föl-le szállt a vízben, s akiket felhozott, Kamo maga elé meredt, s valahányszor fia eltűnt a vízben, mindig úgy érezte, egy örökkévalóságig tart, míg újból felbukkan. Egy csónakon drótkötelet vittek a troli fölé. Savars lemerült a mélybe, hogy megtalálja a troli vonóhorgát. A hátsó kerék azonban túlságosan a mélyen belesüppedt a fenék iszapjába. At kell hurkolni „az egészet“ — mérte fel a helyzetet. egy feszítövassal a kezében. Elvette tőle és eltűnt a mélyben. Dühödten betörte az ablakot előbb a jobb oldalon, majd a másikon, a felszínre úszott a kötélért, azután átfűzte a két ablakon, megint feljött, lehúzott egy másik drótkötelet, azt is átfűzte a két ablakon, és a végét az öccsének adta: Fogd, vidd ki a partra!“ Kamo a mentőcsénakba kapaszkodott, és csónakjával megindult a part felé. Savars utánuk úszott. Ismét megfeszült a drótkötél, húrként remegett, s pár pillanat múlva mindenki látta, amit Savars már anynyiszor láthatott... Mihelyt nem mosta már a víz, Savars keze-lába vérzett, tucatnyi kisebh-nagyobb vágott seb tarkállott testén. A végsőkig elcsigázottan leült a betonra. Nem Is csodálkozott, hogy Kamo mellett apja Is ott állt. Negyvenöt nap a kórházban: tüdőgyulladás, állandó magas láz, kis híján vérmérgezés. Meg valamilyen furcsa allergia. További egy hónapot otthon feküdt, arany-ezüst fénypászmák között, amelyek a feje fölül a faliszőnyegre tűzött érmekről verődtek vissza. De mérhető-e a sportpályákon szerzett százharminc aranyezüst érem csillogása egyetlen emberi élethez, amelyet a haláltól ragadott vissza? Csakhogy egyikük nem ment volna a má9ik nélkül. Amikor felépült, újra megpróbált pályára lépni. A szemtanúk azt mondják, az Európa-banjok akkoriban oly hihetetlen szorgalommal edzett, hogy ahhoz képest korábbi tréningjel könynyű bemelegítésnek számítottak. Elérte, ami elérhetetlennek látszott: újból bekerült a válogatottba. A magyarországi EB-n magabiztosan vezetett kedvenc számában, négyszáz méteren. légzőkészülékkel, abban a fajta vízalatti úszásban, amelyben évekig nem volt ellenfele. A célvonaltól és a győzelemtől 50 méter választotta el, amikor hasító fájdalom bénította meg. Most ts, mint akkor, a jereváni víztároló mélyén sikerült úrrá lenni a fájdalmon. Végigúszta a távot, de a medence vizéből már az új bajnok segítette ki... Savars Karapetjan ma a jereváni uszoda igazgatója. Azt mondják, egyetlen halál Is megrövidítheti az emberi nemet. Savars hússzoros megrövidítést hiúsított meg. —APN— Zsiga barátom traktoros. Jó szakember. Ügyes, szorgalmas, ég a keze alatt a munka. Többször kapott újítási díjat és egyéb kitüntetést. De van neki két rossz tulajdonsága. Az egyik: roppant szeret dicsekedni. Másik hibája ennél is nagyobb. Szeret csújolódni. Nagy hangon szokta mondogatni, hogy az ö traktoránál nincs jobb gép a világon. Ha pedig gépével bajlódó traktorost lát, nem tudja megállni, hogy oda ne szóljon neki: — Köszörülünk, köszörülünk, kisöcsém? Nemrég történt, hogy korán reggel, amikor az efsz udvarán elsőnek a traktor nyergébe pattant, csúfondárosan odakiálltott a tőle nem messze levőknek, akik még a gépük körül foglalatoskodtak: — Mikor kezditek már a köszörülést, hé? Azok a gépzúgástól mit sem értettek Zstga gúnyolódásából. Sőt, egyikük, aki tanácstalanul nézegette a gépét, azt hitte, hogy az elsőnek Induló traktoros tán észrevett valamit a gépen és segítő szándékkal kiáltott oda valamit. A másik, aki már szintén ugrott, hogy induljon Zsiga után, valami elismerésfélét vélt kihallani a csúfolódó traktoros hangjából. Zsiga is észrevette, hogy a nagy gépzakatolásban nem érvényesült kellően a tréfa. Komoran döcögött kifelé a kapun, de aztán felderült a képe. Elmarasztalóan kérdezte saját magától: — Hát miért vagyok én többszörös újító? Másnap reggel szintén elsőnek indult kifelé Zsiga az efsz udvaráról. Most sem volt kisebb a gépzakatolás, mint tegnap, de ez most nem zavarta a kajánkodó traktorost. Jobb kezével a kormánykereket fogta, bal kezében pedig egy jókora köszörűkővet lóbált, azzal integetve a gépükkel még bajlódó traktorosok felé. Azok elértvén a csúfolódást, káromkodni kezdtek, és az öklüket rázták feléje. Zsiga pedig jóízűt kacagva, elégedetten hajtott ki a kapun, majd hátradobta a köszörűkövet a pótkocsiba. Hősünk egész nap szorgalmasan hordta a silózandó kukoricaszárat a szecskázógépbe. Estefelé járt már az idő, amikor a szecskázógép nagy reccsenéssel megállt. Szét kellett szedni a gépet és megállapítani, hogy mi baja. A brigádvezetö egy idő múlva dühösen elkáromkodta magát: — Hogy az istenbe került ez a köszörükő ebbe a gépbe? Minden szem Zsigára szegeződött. Az bűnbánóan lehajtotta fejét. Ezer koronába került a szecskázógép megjavítása. Ezt Zsiga fizette. így esett meg, hogy ezúttal nem az újító kapta, hanem fizette — az újítási díjat...
