Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-10 / 49. szám

_L 1983. december 19. • SZABAD FÖLDMŰVES ■ 13 A szolgáltatások helye és szerepe a mezőgazdaság fejlesztésében As emberi civilizáció létrejötte azo­nos a társadalmi munkamegosztás történelmével. Az emberek az egyes foglalkozási ágak kialakulása óta igénybe vették egymás szolgáltatá­sait, ha számokra ez elónyös volt. Ez hozta létre a különböző mestersége­ket; az ipar, a kereskedelem, a szál­lítás stb. elkülönülését, önállósulását, ugyanakkor kölcsönös együtttműködé­­sét is. A munkamegosztás és az együttműködés egymást kölcsönösen ielételező folyamatok, egyben a tár­sadalom termelőerői fejlődésének leg­főbb mozgatói. Ez a folyamat az egyes termelési ágakban törvényszerűen eltérő terje­delmű és ütemű volt. Az iparban pél­dául már a manufaktúrák időszaká­ban Is széles körben találkoztunk szolgáltatásokkal, együttműködéssel,/ a gyáripar kifejlődésével pedig egye­nesen ez vált a termelési folyamat legfőbb jellemzőjévé. A ma piacra kerülő ára többsége száz és száz szűk kör, szakosított vál­lalat közös munkájával jön létre. Mi­nél kevesebb termékre vagy szolgál­tatásra szakosodik egy-egy vállalat, annál tökéletesebben oldható meg műszaki ellátása, munkafolyamatai nak szervezése, s annál hatékonyab­ban használhatja fel a tudományos ismereteket. Ez emelte az ipar mun­katermelékenységét soba nem tapasz­talt színvonalra, ez tette lehetővé a legbonyolultabb termékek tömeggyár­tását és a termelési költségek folya­matos csökkentését. Az ipar nyitottságával szemben a mezőgazdaságot — egészen a szocia­lista építés szakaszáig — ellenkező vonós konkrétan a nagyfokú zártság jellemezte. Igaz, a századforduló óta a gatyát és a lepedőt már a paraszt is készen vásárolta, munkaeszközei­nek jelentős hányadát viszont tovább­ra is maga állította elő. A nagybirtok is inkább maga tartott kovácsot, bog­nárt, ácsot, kőművest stb. — noha ezek munkatermelékenysége a kezdet­leges műszaki színvonal következté­ben igen alacsony volt, — üzemen kívüli szolgáltatásokat mégis Igénybe vett. Minőségi változást ezen a sza kaszon is csak. a nagyüzemi átszerve­zés hozott, melynek e téren Is törté­nelmi méretű elmaradottságot keltett behoznia. Éppen ezért nem lehet cso­dálkozni azon, hogy a szolgáltatások felhasználása a mezőgazdaságban a terjedelmet az összetételt, a formát és a tartalmát illetően nem meríti ki a szükséges, s a rendelkezésre álló mértéket sem. Az a folyamat, melyet a szocialista mezőgazdaság iparosítá­sának nevezünk, a mezőgazdasági üzemekben elsősorban az iparból származó anyagok — műtrágya, vegy­szer, pótalkatrészek — felhasználásá­nak rohamos emelkedését jelentette, holott a mezőgazdaság Iparosítása magába foglalja az iparszerű terme­lési módok, eljárások, szervezési for­mák, valamint a szolgáltatások haté­kony felhasználását is. A szolgáltatások fejlődése koránt­sem volt egyenesvonalú. Igénybevéte­lük a kollektivizáció azon szakaszára jdllemző, amikor a szövetkezetek még nem rendelkeztek saját gépparkkal és teljes egészében a Gép- és Traktor­­állomások szolgáltatásaira voltak utal­va. Ezt a szakaszt egy ellentétes fej­lődési fázis követte, amikor úgyszól­ván valamennyi mezőgazdasági üzem szinte valamennyi tevékenységét saját hatáskörben igyekezett biztosítani a hozzá szükséges létesítmények létre­hozásával együtt. Ez nagyon eszköz­­igényes törekvés volt, nagy beruhá­zási forrásokat kötött le, ennek elle­nére az esetek többségében a kiépí­tett berendezések nagyságrendjüknél fogva mégsem biztosították azt a mű­szaki színvonalat, amit az iparszerü termelőmód és termelés-szervezés megkövetelt. E folyamattal párhuzamosan, pár­tunk mezőgazdasági politikájával összhangban megindult az egyes szol­gáltatások biztosításának központi mennyi szolgáltatás más szerepkörrel és más hatásmechanizmussal rendel­kezik. Más például a „monopolhely­zetű“ szolgáltatások — az állatorvosi szolgálat, a tenyésznemesités, a ta­karmánytápokkal, vagy a vetőmagok­kal való ellátás — szerepe. Ezek az állami mezőgazdasági politika megba­tározott feladatait helyettesítik, s en­nek folytán velük szemben a mező­­gazdasági üzem legfőbb követelménye a tervszerűség pontos betartása. A Vetőmagellátó Vállalat esetében ez azt jelenti, hogy a vetőmagnak a tervben előirányzott időpn^ra, kellő fajtaösszetételben , minőségben és mennyiségben a mezőgazdasági üzem­nél kell lennie. kiépítése is. Néhány esetben nemcsak a szolgáltatásokról, hanem bizonyos anyagi tartalmú tevékenységről — Vetőmagellátó Vállalat, Mezőgazda­­sági Epltővállalat, Gép- és Traktor­­állomás — is szó volt. Más területe­ken, mint például a Felvásárló és El­látó Vállalat esetében, amely a be­szolgáltatások idején főleg államha­talmi funkciót látott el, nagymérték­ben bővült a szolgáltatások köre, mint pld. a termények utókezelése, a takar­mánykeverők üzemeltetése terén stb. A központilag szervezett szolgálta­tásokkal párhuzamosan megkezdődött a vállalatközi együttműködésben lét­rehozott szolgáltatások kiépítése is. jelenleg a mezőgazdasági termelés­hez szükséges szolgáltatások biztosí­tása három formában történhet: a mezőgazdaság üzemi költségei kere­tében, közös vállalatok formájában, állami szervezetek közreműködésével. Egyes területeken kifejezetten átfedés van, más területek viszont elégtelenül vannak fedve. Valójában nagyon ne­héz a szolgáltatásokat egy kalap alá venni, mivel ahány a szolgáltatás­féleség, annyi a sajátos problémakör. Valamennyi szolgáltatásra érvényes viszont az a követelmény, hogy igény­­bevétele a mezőgazdasági üzem szá­mára előnyösebb kell, hogy legyen, mintha azt saját tevékenysége kere­tében oldaná meg. Ez az előny jelent­kezhet a minőségben, az árakban, az időbeni követelmények biztosításában és még sok egyéb mntatóban. Ebből a szempontból szinte vala­.. Г. .. * V* Fotó: S. Krajöoviö A szállítási ütemterv betartása még ennél is fontosabb követelmény, a takarmánykeverő és a mezőgazdasági üzem vonatkozásában, ahol egy-egy szállítmány, kiesése, vagy választéká­nak helytelensége napi átlagban is felmérhetetlen károkat okozhat. Ezt annál inkább is tudatosítani kell, mi­vel a jelenlegi energiaszegény felté­telek között nagy többletköltséggel jár a nyersanyag beszállítása a mező­­gazdasági üzembe. E többletköltsége­ket annak a felhizási többletnek kell kiegyenlítenie, amit a tápokkal törté­nő programozott takarmányozás nyújt — ha minden a program szerint tör­ténik. Nem egyszerű a helyzet a gépjaví­tások területén sem. A mezőgazdasági üzemek többsége hatalmas javítóbá­zist hozott létre, műhelyeit nemcsak korszerű gépekkel, hanem szakembe­rekkel is ellátta. Ehhez járultak még a több mezőgazdasági üzem által kooperációs alapon létrehozott javító­műhelyek, melyek folytán egyes járó sokban háromszorosan párhuzamos gépjavítói kapacitások jöttek létre. A hivatalos álláspont szerint a közép­javítások az üzemi, és a kooperációs javítóműhelyek, a nagyjavítások pe­dig a Gép- és Traktorállomások fel­adata. Sajnos, ez a munkamegosztás a gyakorlatban nagyon lassan és követ­­kezetlenül valósul meg. A mezőgazda­­sági üzemek saját műhelyeikben al­katrészhiánnyal küzdenek, de mégis inkább ezt az utat választják a közép-és nagyjavítások esetében is, mivel a Gép- és Traktorállomások javító tevé­kenységével szemben minőségi és ár­kifogások vannak. Itt ugyanis két jo­gos szempont került szembe egymás­sal: a szakosítás és a felelősség. Ahhoz, hogy a javítások magas műszaki szinten ipari szervezéssel és ennél fogva hatékonyan történhesse­nek, az egyes GTA-k bizonyos gép­típusokra vannak szakosítva. Ennek az a következménye, hogy az esetek többségében a gépet nem a saját já­rás GTA-a javítja, mely azt javításra átvette, hanem az, amelyik erre a géptípusra szakosítva van. Így aztán a javítás minőségével kapcsolatos ki­fogások orvoslása nehézkes és vonta­tott, nem is beszélve a magas javítási költségekről, melyek gyakran megha­ladják az új gép beszerzési árát. Ezen a téren számottevő változásra csak akkor számíthatunk ha ténytege sen ésszerű feladatmegosztás jön lét­re a mezőgazdasági üzem és a közös vállalat, illetve a GTA között, főleg pedig ha a GTA biztosítja, hogy a ja­vításra átvett gépért, illetve a meg­rendelt javítás hiánytalan teljesítésé­ért teljes és gyakorlatilag érvénye­síthető felelősséget vállal még akkor is, ha a tényleges javítást az ország távoli vidékén lévő GTA végezte el. Hogy itt nem egy GTÄ-ellenes beideg­ződésről van a mezőgazdasági válla­latoknál szó, azt legjobban bizonyltja az állattenyésztési karbantartásokkal kapcsolatos vélemény megváltozása. Ezen a téren a GTA-k munkája érez­hetően megjavult, s ennek folytán ma már a mezőgazdasági üzemek is fenn­tartás nélkül igéidbe veszik ezeket a szolgáltatásokat és építenek rájuk. Ha ez a nagyjavítók esetében is így alakul, ezen a téren Is új helyzettel számolnak. Tény, hogy minden üzem minden gépjavítást kellő műszaki szinten nem oldhat meg. A feladat­megosztás elkerülhetetlen, de a kap­csolatokat tisztázni kell! A másik rendkívül bonyolult terület a vegyszeres növényvédelem és az agrokémia egyéb szakaszai. Itt is hármas részvételről van szó: végzik a GTA-k, az Agrokémiai Vállalatok és maguk a mezőgazdasági üzemek, még­hozzá tervszerű feladatmegosztás nél­kül. A GTA-k ezt a tevékenységet nagy tapasztalattal és jő hatásfokkal látják el annak ellenére, hogy a gé­peik és berendezéseik zömében el­avultak, mivel az új kapacitások ki­építése az Agrokémiai Vállalatokba összpontosult, ahová az országos kon­cepció szerint távlatilag valamennyi vegyszeres beavatkozás — beleértve a műtrágyázást is — tartozni fog. Ez­zel szemben a mezőgazdasági üzemek továbbra is ragaszkodnak a saját vegyszerező kapacitásaikhoz, sőt ese­tenként még tovább is bővítik azokat, mivel e beavatkozásnál félórás késes is számottevő lehet. Ennek következ­tében az Agrokémiai Vállalatokkal inkább csak olyan munkákra szerződ­nek, amelyek elvégzése nincs ennyire szorosan időhöz kötve és késése nem járhat nagy károsodással. Az eddigiek során nem kevés ne­hézség adódott abból, hogy e válla: latok munkaidő beosztása nem alkal­mazkodott eléggé a mezőgazdasági üzemek munkarendjéhez. Ez elsősor­ban azokra a szántóföldi szolgáltatá­sokra érvényes, melyeknél bizonyos formában a mezőgazdasági üzemek­nek is közre kell működniük. Az Ag­rokémiai Vállalat dolgozója például délután négykor abbahagyja a mun­kát, mert neki indnl az autóbusza, holott a mezőgazdasági üzemben ha­tig dolgoznak, ez nyilván feszültsé­gekhez vezet és azt sugallja, hogy előnyösebb volna az Agrotechnikai Vállalatnál csupán a szellemi kapaci­tást összpontosítani, — beleértve a laboratóriumi munkát — a végrehaj­tást viszont az egyes üzemekre kelle­ne hagyni. Persze, felmerül a kérdés: nem lenne egyszerűbb-e az együttmű­ködést jobban egybehangolni? Az egybehangolás valamennyi szol­gáltatásnál alapvető követelmény és abból a puszta tényből adódik, hogy itt valamely műveletet külső szerve­zet végez. Ezen nem múlhat a szol­gáltatás indokolt vagy indokolatlan volta. A szolgáltatások köre már ma is rendkívül széles, s a jövőben még további gyors bővülésükre kell szá­mítani. Ezek közül egyesek az állami mezőgazdaság-fejlesztéspolitika szer­ves részei, mások igénybevételéről a mezőgazdasági üzemek döntenek. Ön­magukban a szolgáltatásoknak mindig hatékonyabbnak kell lenniük, mint a saját rezsiben végzett tevékenységnek — különben értelmetlen őket igénybe venni. E hatékonyságnak a nagyobb műszaki ellátottságból, a magasabb szakmai hozzáértésből és az iparszerű szervezésből kell erednie. Ezenkívül a-szolgáltatások igénybevételének van egy közvetett előnye is: segítségükkel ki lehet vállalti olyan tevékenysége­ket, melyek kiépítése jelentős beruhá­zási forrásokat kötne le. így viszont e források más beruházási célokra használhatók fel. A szolgáltatások lehetővé teszik a vállalati szerkezet egyszerűsítését, az egyes ágazatok jobb anyagi-műszaki ellátását az erők összpontosítását. Igaz. egyidejűleg minőségileg új igé­nyekkel is jelentkeznek: a szolgálta­tásokat be kell illeszjeni a vállalat működési rendjébe, igénybevételüket tervezni kell, szerződésben kell őket biztosítani és a szerződéseket kölcsö­nösen be is kell tartani. A szolgálta­tások igénybevétele nem lehet ötlet­szerű és alkalmi jellegű. Aprólékos elemző munkával kell felmérni, me­lyek azok a szolgáltatások, amelyek termelési és közgazdasági előnyt je­lentenek, amelyek növelik a munka­termelékenységet, biztosítják a ter­melési folyamatok ütemességét és po­zitívan tükröződnek vissza a jövedel­mezőség alakulásában. Az ilyen szol­gáltatások hatékonyan segítik a me­zőgazdaság fejlesztését és nélkülöz­hetetlenek az előttük álló feladatok teljesítéséhez. Igaz. a szolgáltatások új elemeket képeznek a mezőgazdaság fejlesztésé­ben és mint minden új útnak, ennek is megvannak a kezdeti gondjai. Ezt viszont vúllalni kell. Ma ezen a téren már nem beszélhetünk úttörő mun­káról, noha az útnak vannak még bő­vítést igénylő szakaszai. Elegendő ta­pasztalattal rendelkezünk ahhoz, bogy a szolgáltatások nyújtotta lehetősége­ket tervszerűen kihasználjuk a mező­­gazdaság termelőeszközeinek további fejlesztésére. Dr. CSfiFALVAY GABOR A Jövő és egyben napjaink sürgető követelménye az Ipari és mezőgazda­­sági termelés olyan mértékű megoldása, hogy a természeti környezet, s az ember lakúkör­nyezete ne károsodjon. Súlyos gondot jelent a felsxini vizek (folyók, tavak, vlztárolúk stb.) tisztaságúnak a megőrzése, mi­vel a sűrűn telepített üzemek­ből ős a lakótelepekből szárma­só oldható és lebegő hulladék töménysége növekszik. Ezt nem szabad félvállrúl venni, hiszen nemcsak a természeti értékek pesztulásárúl van szó, hanem veszélybe kérőit egyik létszük­ségletünk — az ivóvíz is. Ért­hető tehát, hogy miért kell kedvezően értékelni azokat a megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a felszíni vizek tisztasá­gának a megőrzését. Ilyen po­zitív példával találkozhatunk a Vajául (Vojany) Slovnaft-üzem­­ben. A létesítmény kőolajfeldolgo­zással foglalkozik, s közismert, hogy ez a nyersanyag, de szár­mazékai is rendkívül veszélye­sek a folyók és a tavak élővi­lága számára. Az üzem a La­bore folyóból szerzi be a szük­séges Ipari vizet (az EVŐ hő­erőműven keresztül), óránként kb. 85 köbméter menylségben Ennek zömét a feldolgozó rend­szerek hűtésére, továbbá a nyersolaj sótalanltására és köz­vetlen Ipari célokra használ­ják. A víznek csak kisebb шепу­­nytsőge kerül, természetesen megfelelő tisztítás után — az üzemnek saját lvővíztelepe van — a konyhák és a szociális be­rendezések hálózatába. Bár a keletkező szennyvíz eredete sokrétű, mégis közös gyűjtőtar­részben a szennyvíz mechani­kus tisztítása úgy zajlik le, hogy a tartályokba gyűjtött vi­zet néhány óráig keverés nél­kül állni hagyják. Ezzel előse­gítik a nehezebben lebegő ré­szecskék leülepedését és a nem oldódó, de a víznél könnyebb kőolajszármazékok elválasztó­­dását. A folyamatot gravitációs olajmentesitésnek nevezik. A részlegesen megtisztított víz A környezetvédelem példája tályba kerülnek az olajjal, a kőolajszármazékokkal, a sókkal ős a szerves hulladékkal szeny­­nyezett vizek. A naponta kelet­kezett szennyvíz összmennyisége általában 3500—4000 köbméter. A viztitsztító berendezés órán­kénti maximális teljesítménye 150 köbméter, jelenlegi terhelé­se 80 köbméter/óra, tehát van még tartalék az özem esetleges bővítéséből származandó több­letre. A szennyvíz tisztítása -három fokozatban történik. Az első még 100 mg/liter szennyeződést tartalmaz, ezért következik a második vagyis az ón. vegyi fázis. Itt a vízhez foszforsavat és kalclumhldroxidot adagol­nak, s ennek a hatására kelet­kező kalciumfoszfát oldhatatlan csapadéka magával rántja a le­begő részecskéket. A szennye­ződés töménysége ezzel a tize­dére csökken, tehát nem halad­ja meg a 10 mg/litert. Az utol­só fázisban a viz biológiai tisz­títása folyik. A Gold-rendszerfi akkumulációs medencékben a vizet keverik és levegővel dú­sítják. így elősegítik az oxidálható szennyeződés lebomlását és a szerves hulladékot lebontó aerőb baktérulmok munkáját. Persze Itt Is adagolnak bizo­nyos tisztító hatású vegyszere­ket, vagyis ammóniát és ká- Iiumkloridot és elősegítik e még meglevő, oldott szennyező­dés semlegesítését. Az utolsó folyamatból kikerülő víz csak 5 mg/liter oldott sókat tartal­maz, tehát minőségileg jobb némely kntak vizénél. Sótartal­ma miatt a gyártásban nem hasznosítható újból, ezért visz­­szakerül a folyóba. Paradox tény, hogy a visszabocsátott tisztított víz jobb minőségű, mint a Labore felső szakaszá­nak jelentősen szenyezett vize. A második fázisnál magas fosz­for-, kalcium-, nitrogén- és ká­­llumtartalmű melléktermék ke­letkezik. Ezek mezőgazdasági hasznosítása szóba jöhetne, de még meg kell oldani az olaj­szennyeződés eltávolítását. E példa is bizonyítéka annak, hogy kellő előrelátással, már a tervezés szakaszában meg lehet oldani a környezet védelmét, s egyúttal a termelés gazdasá­gosságát. BOGOLY JÁNOS A szennyvíztisztító medence Fotó: B, f,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents