Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-12-10 / 49. szám

•SZABAD FÖLDMŰVES 1983. december 10. 14 ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT В HORGÁSZÁT В HORGÁSZÁT В HORGÁSZÁT В HORGÁSZÁT В HORGÁSZÁT fl • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÄSZAT • VADÁSZAT 9 VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT • VADÁSZAT Ф FELELŐSSÉGGEL, alkotó módon 1 köles! magatartását, s így aktívan hozzájárulhatnak a társadalompolitika alakításához, melynek a gerincét pár­tunk irányelvei képezik. A horgászok népes táborában ugyanis a társadalom minden rétege képviselteti magát. A munkások, az értelmiségiek, kommunisták és pár­­tonkfvüliek sokasága lel pihenési le­hetőséget a vizek mellett. Ez a tulajdonképpeni kiegészítője a szövetség tömegesen szervezett okta­tásának. Ez azt jelenti, hogy részben a vízparton, részben pedig a munka­helyeken kamatoznak az oktatásban szerzett hasznos ismeretek. HOKSZA ISTVÁN Az SZHSZ IV. kongresszusán el­hangzott felszólalások és megjegy­zések támpontként szolgálhatnak a központi, a kerületi .választmányok, valamint a városi és helyi szerveze­tek munkájának eredményesebbé té­teléhez. A küldöttek közül többen egyetértettek a beszámoló azon meg­állapításával, hogy rendet kell te­remteni a horgászati felszerelések forgalmazásában. Időszerű tehát a ho­gyan kérdésének tisztázása. Ameny­­nyiben iparunk továbbra is elodázza a horgászfelszerelések gyártását, ak­kor ezt a kérdést az SZHSZ központi választmányának kell kézbe venni, s a gyártást és a forgalmazást saját hatáskörében vagy más módon kell megszerveznie. Az említett felszerelések gyártása munkaigényes, a nyersanyagigény vi­szont hazai forrásokból is biztosít­ható. így a gyártás és a forgalmazás kifizetődé. Tűrhetetlen, hogy a fel­szerelések Jelenlegi gyártói csupán termékszerkezetük 3 százaléka ere­jéig készítenek ilyen felszereléseket. Ezeknek többségét viszont nem a ha­zai piacon, hanem külföldön értéke­sítik. A hazai gyártmányú teleszkóp botokból csak nagyritkán kaph-nó boltjainkban, mert exportálják. Ez ts indokolttá teszi, hogy az SZHSZ Köz­ponti Bizottsága megtegye a szüksé­ges Intézkedéseket saját gyártókapa­citás kialakítása érdekében, vagy a gyártás fellendítése céljából egyez­ményre lépjen a szlovákiai kisipari szövetkezetekkel. További kérdéscsoportként hangzott el a kongresszuson a környezet és a vizek szennyeződése, s ennek több irányba,ható következménye. Vizein­ket leginkább az ipari, a mezőgazda­­sági és a közművek szennyezik. A tervdokumentációk készítői korábban sajnos nem gondoskodtak a védő­­rendszerek hálózatának megtervezé­séről, s ahol mégis épültek ilyen be­rendezések ott is elhanyagolták a fo­lyamatos üzemelés biztosítását. Emiatt a vizek élővilágát veszélyeztető, szennyező, mérgező anyagok szaba­don elfolyhatnak. Erre csak akkor döbbentek rá, amikor egy-egy folyó, mint például a Kis-Duna biológiai élete leromlott, a víz szinte élettelen­né vált Hasonló a helyzet Kelet-Szlovákíá­­ban Is. A Bodrog és a Hantád folyók mintegy 230 km-es szakaszának szeny­­nyezettsége túllépte az elbfrhatéság határát. Kerületi viszonylatban ez év szeptemberéig 36 esetben fordult elő rendkívüli károkat okozé vízszennye­ződés, szlovákiai viszonylatban pedig 89 esetet tartottak nyilván. Ez Is arra figyelmezteti a szervezetek vezetőit és a vlzgazdaságl Intézmények kép­viselőit, hogy éljenek a jogszabályok adta lehetőségekkel. Mindent kövesse­nek el azért, hogy a vízszennyeződés mértéke csökkenjen. Szükségszerű, hogy az egyes eseteket idejekorán je­lentsék az illetékeseknek. Az írásbeli jelentésnek tartalmaznia kell, hogy hol, milyen anyag okozta, s melyik vállalat Idézte elő a szennyeződést, s milyen a károsodás mértéke. Pontos jelentés esetében nem okozhat gondot a kírtérl'és végrehajtása. Az Ilyen esetek tanulságként szolgálhatnak azok számára akik korábban szándé­kosan vagy tudatlanul szennyezték vizeinket. A szigorú Intézkedések megtétele és a jogszabályok betartása Időszerű, mivel az eltelt évtizedekben a szeny­­nyezés következtében vizeink jóné hány élőlénye kipusztult. A Dunában például korábban őshonos volt a viza, a galóca, a pisztráng és még több nemes halfaj. A viza nyomtala­nul eltűnt, s a tnbii említett halfaj­ból is csak elvétve kerül horogra. A folyam mai halállománya a koráb­biaknak csupán a töredéke. Némileg kielégítő halzsákmányt csak a Dana régi holtágai nyújtanak a horgászoknak. Itt azonban az állo­mány fenntartásáról és pótlásáról Is állandóan gondoskodni kell, méghoz­zá nagy összegek felhasználásával. Külső beavatkozások nélkül a vizek csak részben képesek az állományok felújítására, s a Duna térségében élő többezres létszámú horgász részére a zsákmány biztosítására. Amennyi­ben n’ncs lehetőség a gyors változ­tatásra legalább azt kellene elérnünk, hogy a vízminőség tovább ne romol­jon. A minőség további romlása mind­nyájunk egészségét veszélyeztetné. A szövetség és az Állami Halgaz­daság jelenlegi létesítményei évi át­lagban mintegy 200 tonna halat jut­tatnak a fogyasztói piacra. Kilátások vannak rá, hogy a létesítmények bel­­terjesebb kihasználásával és folyama­tos bővítésével Szlovákiában 1985- ben SDO—600 Ionná halat juttassanak a boltokba, örvendetes, hogy napi­renden van a növényevő és a raga­dozó halfajok mesterséges szaporítása és vizeinkbe való kihelyezése. Felmérések bizonyítják, hogy né­hány folyó és patak természetellenes szabályozása károkat okozott a vizek élővilágában. Egyes folyók tulajdon­képpen vízelvezető csatornákká vál tak. A szakszerűtlen beavatkozások következtében felére csökkent a fo lyók halbősége. Mesterséges úton ma már nagy ráfordításokkal sem érhetn el a vizek halbőségének a visszaállí­tása. Szükségszerű tehát az egymásra szorosan kapcsolódó halastórendszp rek kialakítása, a keltető, a nevelő, a szaporító és a termelő tavak gyors­­ütemű építése. Igen ám, de ez elég nagy akadá­lyokkal jár. A halastavak sajnos nem tartoznak a mezőgazdasági földalap­hoz. Köztudott, hogy halastavak csak mezőgazdasági szempontból haszna­vehetetlen, többnyire lecsapolatlan, posványos területeken létesíthetők, amelyek bizonyos vizforrást is bizto sítanak. Az ilyen területek viszont a mezőgazdasági földalaphoz tartoznak. Ha tehát a szövetség, Ilyen terüle­ten halastő építésére vállalkozik, ak­kor háromszor akkora semmire nem hasznosítható földterületet kell rekul­­tlválnta. Amennyiben viszont о pos ványos területeken nem kerül sor halastavak létesítésére akkor ezek a területek gyakran évtizedekig kihasz­nálatlanul maradnak. Vajon ml lenne akkor, ha a klsker­­tószektől Is megkövetelnék, hogy a megművelésre igényelt szemétdomb helyében valahol háromszor akkora hasznavehetetlen földet változtassa­nak termővé. El kellene dönteni végre, hogy népgazdaságunk számára mi az elő­nyösebb. Egy évszázadok óta elfekvő hasznavehetetlen terület, vagy pedig az, hogy annak a helyén korszerű halastavat létesítenének — s belát­ható időn betűt tekintélyes mennyisé­gű bálát juttatnának a fogyasztói piacra az árnválaszték bővítése cél­jából. örülni kellene annak, hogy a szövetség, vagy annak alsóbb szervei készségesen elvállalnák egy mező­­gazdasági termelés szempontjából hasznavehetetlen terület halgazdasági célokra való hasznosítását. Támogatni, kellene a törekvést, nem pedig aka­dályokat gördíteni elé. Néhányan arról Is szóltak, hogy milyen intézkedéseket tesznek a hor­gászutánpótlás nevelése, s a tagok eszmei-polttikat nevelése érdekében, örvendetes, hogy egy-egy alapszerve­zetben már arról is gondoskodnak, hogy az oktatás ne csak a szervezet­re korlátozódjék, hanem a szerveze­ten kívülre Is kiterjedjen. A jól Irá­nyított eszmei-politikai és erkölcsi nevelésben részesülő horgászok több­sége befolyásolhatja embertársaik er­— Figyelem! — Az SZVSZ helyt szervezetének vezetősége kéri a vadászokat, hogy szombaton reggel nyolc őrekor gyü­lekezzenek a régi pálinkafőzőnél, a hagyományos fácánvadá­szatra. Vérpezsdítő csárdáscsokor után a minap a kérést többszöri ismétlésben hallhatták a közérdekű figyelmeztetéseket és kü­lönböző hirdetményeket közvetítő hangszórók érces hangját figyelő muzslaiak. Nem vagyok vadász. Nem Is tudom miért, de a mostani vadászat szokatlanul érdekelt. A gyülekezőn persze Illetlennek tartottam megjelenni. Hiszen tudom, hogy a hívatlan vendégre általában sehol nem kíváncsiak. A kíváncsiság azonban annyira furdalta az oldalamat, hogy a kerti munka közben szinte szüntelenül a Duna menü lapo­sok felé figyeltem, vártam a vadászat közismert zajának je­lentkezését. Persze, hiába, mert az egész délelőtt folyamán csupán négy-öt puskalövést hallottam. Ebéd után elhatároztam: lesz, ami lesz, megnézem a vadá­szatot. A szerencse azonban nem szegődött mellém, mert ami­kor a fatuszéli házakat hátam mögött hagytam, a gyéy köd­­fátyolből kibontakozó csoport láttán rá kellett döbbennem, hogy a vadászatról lekéstem, az befejeződött. A csoport szinte hangtalanul közeledett felém. Nem vitat­koztak és nem derültek az érdekes vadászélményeken. Ügy tűnt, hogy a csoport minden tagja — valamilyen szokatlan esemény miatt — az orrát lógatja. — Mi van Feri — mondom a vadgazdának — a zsákmányt tán fuvarossal szállíttatjátok be?l A válasz egy kissé várat magára. A megszólított rámvillant­ja szúrós tekintetét, jobb kezével lemondóan legyint, majd ennyit mond: Ne bosszantson még maga Is, bátyám. — Húsz puskával csak két kakast lőttünk. — * — Az esti órákban Lipták Ferenc lakásán áttekintettük a muzslai (Mužla) vadásztársaság helyzetét: vissza pillantottunk a vadászat fénykorára; elfogadható magyarázatot kerestünk a vadállomány veszélyesen gyors ütemű csökkenésére; s próbál tűk körvonalazni azokat a teendőket, amelyek a vadgazdálko dást a párthatározatokban előirányzott színvonalra emelhetnék. — A közel öiezerkétszáz hektáros vadászterület az utóbbi években már nagyon kevés vadászélményt és örömet nyújt a negyvenkét vadásznak. De voltak szebb Idők is — mondotta Lipták elvtárs, aki már tizenöt éve tölti be az elnöki tisztsé­get. Bizony hét-nyolc évvel ezelőtt évente ezerháromszáz fácánt ts kilőttek, nyulat pedig hálóval négyszáz darabot fogtak és a külföldi vendég-vadászok közreműködésével több mint ötszáz darabot lőttek. Akkor még a leggazdagabb vadásztársaságok közé tartoztak. Elóször a fogolyállomény gyérült, majd teljesen kipusztult S mint azt a falmérések és a legutóbbi vadászat eredménye Is mutatja, a fácánállomány is hasonló sorsra ítéltetett. Nyulat évente csupán ötven darabot engedélyeznek kilövésre, de ezt az adott lehetőséget Is probléma lesz kihasználni. Nagyon megcsappant az állomány. A szervezet vadértékesitósből szár­mazó évi bevétele nem haladja meg az ezerötszáz koronát. A hagyományos vadászbál és a verseny képezi a szervezet jö­vedelemforrását. No meg a tagok önkéntes részvétele a mező­­gazdasági Idénymunkákban. Tehát nem a vadgazdálkodásból származó tiszta jövedelem, hanem ezek az említett — és a vadgazdálkodással szinte összefüggéstelen — Jövedelemforrá­sok teszik lehetővé az évi ötezer korona bérlet rendszeres kifizetését és azt ts, hogy a szövetség járást vezetőségének leiéi a , sok a gond számlájára, a fejlesztési alapra, évente kb. négyezerhatszáz ko­ronát befizethetnek. A helyi szervezet vezetősége és tagsága igyekezett gátat vetni a vadállomány csökkenésének. Szigorú házirendet veze tett ba, tiltott vadászat soha nem fordul elő. A vadászok kö telesek aktívan részt venni a takarmány-beszerzési munkákban Évről évre vállalják olyan területek szénatermésénsk lekaszá­lását és összegyűjtését, ahol nem lehet gépeket alkalmazni. E munka fejében a szövetkezet a vadállomány részére dtjmen tesen megfelelő mennyiségű szénát és ocsút juttat. Ily módon a szervezet felelősségteljesen gondoskodik a vadállomány téli takarmányozásáról. Figyelemre méltó kísérleteket tettek a fácánállomány fej leszfése céljából. A palárikovói erdészettől egy esetben három száz, további esetben pedig százötven növendék fácánt vásá roltak. Az elhagyott vagy nem biztonságos helyen levő fácán fészkekben talált tojásokat összegyűjtötték — s igaz, csupán ötven százalékos eredménnyel — házilag keltették ki. A fej lesztésl kedv azonban hanyatlóban vanl Mégpedig azért, mert eredménytelennek bizonyult, a fácánok száma továbbra ts csökkent. A muzslai tapasztalatok Is egyértelműen Igazolják annak a helyességét, hogy a vadállomány nagyméretű csökkenéséhez a búvó helyek általános felszámolása, a nagytáblás gazdálko dás feltételeinek megteremtése Idején a dülőutl fák és szél­fogó sávok likvidálása, valamint a vegyszeres növényvédelem általános térhódítása vezetett. A muzslai tapasztalatok — fő leg a fácánok helyzetére vetítve — arra ts engednek követ­keztetni, hogy az állomány nagyméretű csökkenését elsősor­ban is a vegyszeres növényvédelem, az egyes növényfélék be­érését gyorsttő vegyszeres permetezések Idézték elő. Ennek a feltételezésnek a jogosságét bizonyltja az ts, hogy az erdészet gondozásában levő rezervátum állománya Is fokozatosan ki­pusztul, annak ellenére, hogy a fácánoknak megfelelő búvó­helyük van. Persze mindaz amit Itt elmondtam a vadászok véleménye. S ha ennek a véleménynek az Indokoltságát még az esetleges vegyi elemzések Is bizonyítják, akkor a népgazdaság és a tár­sadalom érdeke Is azt Igényli, hogy a lehető legszükségesebb mennyiségre korlátozzuk azokat a munkafolyamatokat, ame­lyek a vadállomány felszámolásához vezetnek. Kérdés, hogy egyáltalán szükséges-e például a repce, a napraforgó és a lu­cernamag beérését vegyszeres permetezéssel gyorsítani?! A muzslai vadászok — mint már említettem Is — nagyon szeretnék a vadállományt megvédeni és tervszerűen fejlesz­teni. Ezért érthető az ts, hogy a járási szervek fejlesztést alapjába átutalt összegekből szeretnének valamit viszontlátni. Állítólag ebből a közösen létrehozott fejlesztési alapból eddig egy fillér sem jutott a muzslai vadállomány vérfrissítésére, fejlesztésére. Ezek után nem lehet csodálkozni azon sem, hogy eléggé szokatlan javaslatot terjesztettek a járást vezető­ség elé. Azt javasolták, hogy a fejlesztési alapra előirányzott négyezerhatszáz koronát — ha arra szükség mutatkozik egyéni hozzájárulással ts — hétezer koronára növelik, abban az eset­ben, ha ezt az összeget nem kell a járási fejlesztési alapba átutalni, vagyis ha azt az alapszervezet közvetlenül a vad­állomány vérfrissítésére, állományfejlesztésre használhatja fel. A javaslat tehát elhangzott, de a válaszra úgy tűnik egy Ideig még várni kell. Az utóbbi években igazi vadászélmények csak a vaddtsznó- és az őzvadászat Idején születnek. A legnagyobb érdeklődést azonban a vadllbák váltják kt. Aránylag sok van belőlük a zöldellő vetéseken és a Duna mentén. — Mindenki libára megy, de csak munkaszüneti napokon, mert máskor tilos — mondotta Lipták Ferenc. Aztán pufog­­tatunk, egyik többet, mini a másik. Főleg a gyenge idegzetű vadásztársatnk jóvoltából, gyorsabb repülésre ösztönözzük a libákat. így aztán nagyon szerencsés embernek tartjuk azt, aki nemes vadászzsákmánynak minősített vadlibával tér haza a családjához. Nyilván gazdaságosabb, tehát eredményesebb, és jóval ol­csóbb sport lenne a vadlibavadászat, ha nem lenne heti két napra korlátozva. Ugyanis a vadászok Időbeosztásának külön­bözősége a ltbavadászat tömeges jellegének megszűnéséhez vezetne, s a vadászat eredményesebb lenne. A vadludak Igazi hazája, szaporodási helye északi országok­ban van és hozzánk csak látogatóba, lényegében kártételre jönnek. Gyakran olyan nagy tömegben, hogy ezekből a vetés­­pusztítőkből a fele Is sok volna. S ezért ahogy a muzslai va­dászok nem tudtak úgy én sem tudnák elfogadható magyará­zatot adni arra a kérdésre, hogy munkanapokon miért tilos nálunk a vadltba vadászata. PATH0 KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents