Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-12-10 / 49. szám
1 1983. december 10. .SZABAD FÖLDMŰVES 5 EGYRE JOBBAN CSILLOGJANAK A JELVÉNYEK! A közösség összetartó ereje Ügyes, sok-sok tapasztalattal rendelkező traktorosok tartják kezükben a kormánykereket, az 6 igyekezetük nyomán fejeződik be rövidesen az őszi mélyszántás a Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaság feke tenyékl (Clerna Voda) határának Üjszegés dűlőjében. Szabó Zoltán, a Zetor 80-as nyer gében például már a jubeleumi, huszonötödik traktorosévét tölti. — Aki szereti ezt a munkát, annak nem sok a 25 év, s én szépet és Jót találok a traktoroséletben — vallja határozottan. — Szántok, vetek, végzem ami éppen Jön. Az évek hoszszú során szinte minden mezei munkába beletanultam. — Mit csinálok, ha rakoncátlankodik a masina? — ismétli meg a kérdést, elgondolkozva, úgy folytatja. — Ha csak egy mód van rá, mindenképpen kihúzom a műszak végéig, vagyis estig. Aztán nekilátok a javításnak. —A tíz-tizenkét őrás munka után? — Akkor. Sőt esetleg a tlzennégyőrás után. Hetekkel ezelőtt történt, hogy napközben észrevettem, csúszik a tengelykapcsoló. Természetes, hogy műszak végeztével láttam a Javításhoz. Vagy tavasszal is, amikor vetettünk. Ahogy mondani szokás, látástól vakuláslg. Mikor tisztíthattam volna meg a hűtőrácsot, ha nem munka után, hogy napközben ne forrósodjon túl a traktor. Egy aranyjelvényes brigádtagnak ez is természetes Molnár Nándor traktoros gépjavítás közben. takat a gépesítő, aki egyben a brigádvezető. A brigád további két tagja, előbb Orbán József traktoros, majd társa, az idén már 60 éves Molnár Nándor csak megerősítette szavait. — Mindannyian igyekszünk a lehető legjobban elvégezni a reánk bízott feladatokat. Számontartjuk, ki és mit csinált, és a munka végeztével a minőséget is értékeljük. Ha valami prob-Társa, Szabó Károly ST-180-asával szorosan a nyomában haladt. Foglalkozását tekintve elsősorban gépjavító, de őszi mélyszántáskor Is „szegre akasztja* a csavarhúzókat. Intésemre leállítja a gépet és hellyel kinál a traktor kellemesen meleg kabinjában. — A hideg nem bánt, Jól fűt a masina — mondja könnyed öltözéke magyarázatául —, de a rázást annál jobban érzem. Sok óra és kerülő kell ahhoz, amíg a napi hét-nyolc hektárt felszántja az ember. Így kettesben jobb dolgozni, nem tudatosítom anynyíra a magányt, még ha mindjárt nem is beszélgethetek társammal. Mert mi bizony amolyan magányos harcosok vagyunk. Amilyen bosszú a műszak, olyan hosszan nincs kihez szólni, miután a géppel ügye, nem társaloghat az ember. — Egy-egy napon, amikor már nagyon hosszúnak tűnik a magány, nem gondolt-e arra, hogy kivételesen lerövidíti a műszakot? — Ilyenről szó sem lehet A napi normát teljesíteni kell, és a gépet sem hajszolhatom túl. Mert, ha úgy tennék, akkor az üzemanyagkeret hamarabbi kimerítésével gyűlne meg a bajom. Ha mégis, akkor pedig a barázdába állított colstokból látszana ki túl sok. A célzás egyben felhívás volt a táncra, így Varga Imre gépesítő, a pártszervezet elnöke, nem tehetett mást, mint szétnyltotta a mérővesszőt, és a traktorossal együtt leguggoltak a barázdába. Az elégedett fejbóllntások a szavak hallása nélkül is bizonyították, nincs probléma, megfelelő mély a barázda. Szabó Zoltán brigádtag, az aranyfokozat egyik várományosa léma akad, azt minden esetben közösen beszéljük meg. Legtöbbször reggel, öt-tlz perc alatt, mielőtt kimennénk a földekre. — Hadd tegyem hozzá — szólt közbe kollégája —, hogy a bírálat mindig nyílt és személyre szőlő, de ebből sosincs harag. Sőt ha kell, mindenkor segítünk egymásnak. Például egy kerékcserekor sosem marad magára az ember. Most viszont, amint látom, egyedül javít — Ezzel így is velebírok. A vlzpumpa csapágyát cserélem ki. Nagyjavításba küldjük az egyik gépet, annak motorjából átteszem a csapágyat. Azt úgyis kicserélnék, és én még hasznát veszem. Nem szólva arról hogy így a rendesnek jóformán harmadába se kerül a dolog, s nyugodtan dolgozhatom, nem kell egy hirtelen kieséstől tartani. Fekete László, a feketenyéki részlegagronómus már beszorult a határból, a nap túlnyomó részében téli teendőket végez, összead, kivon, szoroz és oszt, hogy lássa, milyen is a növénytermesztés összképe, hol és mit kell tenni, hogy az elkövetkezőkben ha lehetséges, még jobbak legyenek az eredmények. Mondatait Így részben már a kapott összegek formálják. — Ügy mutatkozik, hogy gazdaságunk bruttó tervét 119,7 százalékra teljesíti, s ennek kétszeresére a nyereség tervét. A növénytermesztés közel 120 százalékos bruttó eredményével ehhez Jelentős mértékben járult hozzá. A stkerben természetesen mindenkinek része van, de én elsősorban a műszakiak érdemelt tenném az első helyre. Jó értelemben mondva, ők — traktorosok, gépkezelők, gépjavítók — korunk „béresei*. Ha ők nem állnak helyt, akkor aligha végzünk Idejében a feladatokkal, és ugye nem titok, hogy bizonyos hozamokon felül a mezei munkában már az egykét napos kiesés is sokat jelent. Nem szólva a minőségről. Számomra ilyen szempontból a brigád kimondottan főnyeremény. A munkák minőségét közösen értékeljük. Érdem szerint jutalmazunk, de azt sem hallgatjuk el, ha valaki után például a gabonában a fordulóknál virít a pipacs, csak azért, mert hanyagul dolgozott. Mészáros Ágoston, a feketenyéki részleg vezetője folytatja a gondolatmenetet, de ehhez előbb áthlv irodájába, ahol nem kis büszkeséggel mutatja meg a vállalat Igazgatójának vándorzászlaját. — Az idén már második éve van birtokunkban, s bízunk benne, hogy az 1983-as eredményeinkkel is kiérdemeljük. Annak ellenére, hogy az állami gazdaság legrosszabb minőségű földjein gazdálkodunk. Sikereinkben nagy része van a 140 dolgozónak, köztük a 27 kommunistának, s nem utolsósorban dolgozóink mintegy harmadát tömörítő két szocialista brigádunk tagjainak. Az emberek öntudatossága, elsősorban a traktorosok igyekezete — sikereink aranyfedezete. Hiszen aki a határban dolgozik, az nincs a szem előtt, s egyéni felelősségérzet nélkül aligha végez minőségileg kifogástalan munkát. Nem szólva arról, hogy a szántást, vetést, növényvédelmet stb. időnként hoszszabbltott és rendkívüli szombati és vasárnapi műszakok nélkül lehetetlen elvégezni. S ezek vállalására is ösztönöz a brigád. Ha nem lenne, mindenképpen létre kellene hozni. —4— A feketenyéki traktorosok, gépkezelők ős gépjavítók brigádkrónikájához a teljesség Igénye nélkül is egy dolog még mindenképpen hozzátartozik. Az állami gazdaság üzemi szakszervezetének vezetősége a Közeljövőben munkaeredményeiért a brigád 12 tagjának aranyjelvényt adományoz. U- gyanakkor ketten bronzjelvényt kapnak, s ezzel már öten lesznek ez utóbbi fokozat tulajdonosai. Persze amint többen Is hangsúlyozták, e kimutatás sem örökérvényű. A Jövőben is úgy igyekeznek majd, hogy egyre fényesebben csillogjanak a jelvények. EGRI FERENC-4-— Nem kell az emberek sarkában állni, öntudatosak. Jó munkát végeznek. Tudják, mit s mennyit kérünk tőlük, de azt Is, hogy azért mennyit kapnak. Az elvégzett munkához, an nak minőségéhez, s más fontos mutatókhoz, például az elhasznált üzemanyag mennyiségéhez igazodó prémium Jelentős anyagi ösztönző. De legalább ennyire ösztönző és fegyelmezett munkára késztető tény a brigád. A .tizenhét traktorosunk, illetve gépjavítónk szocialista brigádba tömörül, és a közösség nagy összetartó erő. Minden egyes tagja tudja, hogy esetleges hanyagságáért nemcsak önmaga és felettese, hanem kollégái előtt Is felelnie kell — summázta az Ojszegés dűlőben látottakat és hallót-Szabó Károly traktoros és Varga Imre gépesítő (A szerző felvételei) A moszkvai Vörös-téren Fotó: -nkl-» ■гшр. Békét éltető barátság Harminc évvel ezelőtt került Tóth Imre a kenyheci (Hraničná pri Hornáde) szövetkezetbe, ahol az elnöki tisztséget tölti be. Akkoriban bizony a sereghajtók között emlegették ezt a közös gazdaságot. S nem ok nélkül, hiszen sem a növénytermesztésben, sem az állattenyésztésben nem tudták az éves tervfeladatokat kellően teljesíteni. Az elnöki székfoglaló ntán hat év telt el, amikor körülnéztem a szövetkezet portáján, házatáján. Rendetlenségnek már nyomát sem találtam. S örömömre szolgált, amikor azt hallottam az üzemi pártszervezet egyik veterán tagjától: „A szövetkezet fennállása óta a legeredményesebb évet zárjuk!* Amikor firtatni kezdtem az eredményesség okait, a válasz meglepően rövid és sokatmondó volt: „Más lett a vezetés, kérem.* Ennél tömörebb és tartalmasabb értékelést az akkor már rendes „kerékvágásba zökkenő“ gazdaság elnökének tevékenységéről sem lehetett volna adni. Igaz, közben mások is felfigyeltek az akkor még fiatal elnök vezetői-irányítói készségére, rátermettségére. Aztán elérkezett az 1969-es év, amikor a közös gazdálkodás eredményességét felsőbb szerveink is elismerték, nagyra becsülték, ami a Munka Érdemrend adományozásában is kézzelfoghatóan kifejezésre jutott. Azóta ez a szövetkezet egyesült a migléci (Milhosf), majd az abaűjszínnai (Sena) közös gazdasággaL Megnagyobbodottan is biztosan halad ez a szövetkezet a felemelkedés útján. Ezt az is bizonyltja, bogy mind gyakrabban emlegetik Kelet-Szlovákia jól gazdálkodó szövetkezeteinek sorában. S éppen az elért gazdálkodási eredményeinek alapján. Engedje meg a kedves olvasó, hogy ezúttal számok egész sorával ne untassuk, hiszen a Munka Érdemrendet nem Ítélik oda bárkinek, vagy bármely mezőgazdasági üzemnek — érdemtelenül. Sőt a magasfokú kitüntetés még az elérteknél is jobb eredmények felmutatására kötelez. , Sokat, nagyon sokat változott a helyzet ebben a szövetkezetben: rendezettek az állattenyésztő telepek, a régi gazdasági épületek helyébe újak, korszerűek épültek, s dúsan zöldellnek a zsenge, télbe induló vetések. Az emberek közömbössége helyébe az öntudatos tettrekészség lépett, s természetesen a tervfegyelemhez, a közös munkához is nagyon jó a viszonyuk. Szakmailag és politikailag műveltebbek, tapasztalatokban gazdagabbak, büszkék az általuk elért jó eredményekre, s még jobbakra törekszenek. Állíthatom, ebben a jó értelemben vett szemléletváltozásban oroszlánrésze van az elnöknek, a gazdaságvezetésnek. Tóth Imre elnök jelenleg széles látókörű, tapasztalt elnök, aki könyvelőként kezdte pályafutását, Kenyhecsn ... Amellett, hogy a közös gazdaság felelősségteljes, hozzáértő irányítása aránylag sok gonddal, bajjal, problémával jár, még egyéb megbízatásoknak is eleget tesz, társadalompolitikai téren. A dolgokat nem elvontan, hanem összefüggéseiben vizsgálja, a problémák megoldásához kikéri a vezető-, a szakember- és a műszaki gárda tagjainak, az ágazatok vezetőinek és dolgozóinak tanácsát, véleményét, javaslatait. Igaz emberségét badd példázzam: egy idősebb bácsika azért fordult hozá, mert a csoportvezető nem intézte el a kérelmét, csupán ígérgetett. Tulajdonképpen el is utasíthatta volna az elnök a panaszost, mert a szóbanlevő dolog a csoportvezetőre tartozott. De nem ezt tette! Néhányperces beszélgetés elég volt ahhoz, hogy ne csupán megnyugtassa, hanem intézkedjék Is az ügyben. A meglepő azt volt, hogy haza is szállíttatta as idős embert, a szövetkezet gépkocsivezetőjével. Ezzel kapcsolatban így vélekedett: — A legszorgalmasabb nyugdíjasaink egyike; naponta a mezon található. Elég, hogy a szomszéd faluból ide kellett gyalogolnia a csoportvezető „jóvoltából* -p mondta magyarázólag, csodálkozásom láttán. Meggyőződésem: az eset kapcsán a szóbanlevő idős nyugdíjas még lelkiismeretesebbé, áldozatkészebbé vált, az elnök apró figyelmessége, emberiessége révén. Vagyis, a gazdaságvezető e megnyilatkozásával is nevelt. S nevel akkor is, amikor a mezőn járva, megszorítja — néhány jókívánság kíséretében — az éppen születésnapjára készülődő dolgozó kezét. Mert, azt is ő kezdeményezte, hogy az ilyen és más családi események alkalmából a gazdaság vezetősége és az SZFSZ-szervezet üzemi bizottsága nevében köszöntsék a dolgozókat. S az is természetes az elnök számára, hogy közvetlenül részt vállal az új szokások kialakításában, a ma is becsülendő hagyományok ápolásában és továbbfejlesztésében. Például: nyugdíjasok, bevooulók búcsúztatása, a katonaságtól hazaérkezők köszöntése, stb. A kenyheci székhelyé szövetkezet a kassai (Košice) járásban elsőként nevezett be a megtisztelő Csehszlovák —Szovjet Barátság címért folyó versenybe, s idejekorán ki is érdemelte azt. — fmmár tizenöt éve tartunk baráti kapcsolatot a Szovjetunió kárpátontúii területe vinogradovi kolhozának dolgozóival — újságolta az elnök. — Nagyon élénkek a kölcsönös látogatások. tapasztalatcserék, különösen az ntóbbi években. Túlzás nélkül elmondhatom, hogy a szovjet barátainkkal gyümölcsözőek a kapcsolataink. Például az említett kolhoz knkoricatermesztési tapasztalatait 400 hektáron hasznosítottuk, eredményesen. Az önálló elszámolási rendszer tapasztalatait is tőlük vettük át és széles körben hasznosítjuk. Említhetném még a Zlobin-módszert, valamint a Ívovi minőségi irányítási rendszert, a szaratovi mozgalmat és így tovább,.! Beszélgetésünk vágén azt is elmondta Tóth Imre efsz-elnök. hogy már több fzben jártak a Szovjetunióban, s szovjet barátaik mély benyomást tettek rájuk, egyszerűségükkel, vendégszeretetükkel és messzemenő segftőkészségükkel, önzetlen barátságukkal, a kommunizmusba vetett rendíthetetlen hitükkel és az elvhfi kiállásukkal, ami a haladást, a béke megóvását illeti. Most, amikor az amerikai imperializmus, Reagan elnökkel az élen, meghirdette a szocialista tábor elleni „keresz'teshadjáratot“, különösen nagy az ilyen internacionalista kapcsolatok fenntartásának és további elmélyítésének a jelentősége. Nem hagyjuk megfélemlíteni magunkat, bfznnk a szocialista világrendszer, a világ haladó erőinek nemzetközi összefogásában, a békéért vivott harca eredményességében. Mindezt azért, hogy az élet diadalmaskodjék, s ne az atomhalál. ILLÉS BERTALAN í i
